Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-01-01 / 10. szám
J4.oldal Magyar Végvár 1954 január JOBB ES A BALOLBALBi mégsem alkalmas, mert a husosfazéktól félretolt tömeg türelmének is van határa és nemcsak anyagi, de erkölcsi értékeitől is megfősstottnak tettei féktelenek. Az ügyes fosztogató tehát az erkölcs jelszavait lobogtatva működik és egyben ügyel arra hogy a zsákmányon minél kevesebbel kelljen megosztoznia, nehogy a bőség egyszerű jólétté sorvadjon. Kétségtelen, hogy ma a világuralmat egy aránylag szükkörü társaság akarja megkaparintani és magának biztosítani, máris nem csekély sikerrel. A világ egyik részén övé a bőség és az ezzel együttjáro hatalom, a másik részén pedig övé a hatalom s a velejáró bőség. Ez eredményhez vezető utat természetesen a látó és kiáltó hősök és sárral agyon^dobált nártirok koponyáival rakták ki, az utmentén pedig mind riadtabb szemmel merednek e győzelemre a későn, legtöbbször a tulkésőn észbekapott, de már bilincsbevert népek. Sikoltanának : hogyan történhetett ez?! Mit tettek velünk!? Mentsetek meg,kik még megmenthettek! Keljetek fel letiport hősök,kigunyolt, leköpdösött mártirok, gyertek vissza, igazatok volt, oh mily szörnyű az ára a felismerésnek, mi lesz velünk nélkületek, mi lesz, ha csak a gonoszok hadának maradnak meg a vezérei!? Kiáltanának, de már nem is kiálthatnak. A világnak azon a részén, amelyet még ?szabad’nak nevezünk, még kiálthatnak és kiáltanak is néhányan, de elszórtan, kétségbeesetten. Hangjuktól visszhangzik egy-egy látó, kiálló'’ lélek, mások riadtan még jobban elbújnak, a többség pedig süketen, vakon megy tovább vagy legyint: nyugtalan, izgága emberek, nácik, nyilasok, jobboldaliak, bolondok,ahogy tanulták. Pedig ma már tulajdonképen nincsenek is nácik, nyilasok vagyis kizárólag nemzeti jobboldaliak. A nemzetközi baloldallal szemben kialakult a nemzeti érdeken is tulálló jobboldal.Az az európai jobboldal, aki annak idején kétségbeesetten próbálta feltartóztani az általa jóllátott szerencsétlenséget, ma époly kétségbeesett erőlködéssel, semmitsem csökkent mersszel, csorbulatlan "akarattal, csak fokozódó^ meggyőződéssel harcol A- merika, Németország, Anglia, Olaszország, Franciaország elbukásának megakadályozásáért. Ugyanannak a harcnak^kellős közepében érzi magát, mint annak idején hazájában, ugyanazokkal a megdöbbentő akadályokkal, ugyanazzal a veszedelemmel, ugyanazzal a mocskos harcmodoru ellenséggel, ugyanazzal a hanggal és ugyanazzal a kézzel látja magát és harcos társait szemben, amelyről joggal képzelhetné, hogy maga mögött hagyta, hogy attól a vasfüggöny elválasztja. A bolsevizmussal valóban állok serege, a jobboldaliak, a világ lényeges jelenségei, eseményei tekintetében, nemzetiségre való’ tekintet nélkül egyformán gondolkodnak, miként hasonlóan egységes ab ovo a baloldal. Aki világosan látja a bolse-Ha végigböngésszük az emberiség történelmét, az I a nézet alakul ki bennünk, hogy a társadalom életében mutatkozó egyenes irányú változási folyamat ) nyugodtan nevezhető haladásnak, fejlődésnek, mert a már megtett és a további ut a tömegek felemelése, a javak helyesebb megosztása, az érvényesülés kiváltságának megszüntetése, a szabadság közkinccsé tétele, az egyenlő jogokban, védelemben, elbánásban részesülés elvének maradéktalan keresztülvitele irányát követi. A fáraók és kétes nagyságuk megörökitésére szolgáló népeik között szemetszuroan nagyobb a szakadék, mint a ma uralkodói és a tőlük minél e-1 lőnyösebb kiszolgálást elváró népeik között. A fá- | raók mérhetetlen vagyona és hatalma, egyéni dicsősége felbomlott és szétoszlott a népbe, a hatalom sül; pontja átcsúszott e szélesebb alapra, a nép munkája gyümölcséből csak töredék jut az uralkodónak, a célok és dicsőség pedig közös kincsükké váltak. Mindez azonban nem ment simán és nem is teljesült ki mindenhol egyformán, a föld különböző részein ma a fejlődés történetének különböző fejezeteit élik, de a fejezetek száma jelentősen gyarapodott, a skála megnövekedett hatalmasan és ha a haladott népek mennjriségileg messze alatta maradnak is az embertelen nyomorban élőknek, a minták nem értéknélküliek. A haladás tiszta, nemes, lelkes, önzetlen nagy emberek harcának az eredménye, kiváló férfiaké, akik nem birtak szemethunyni a meg nem látható társadalmi igazságtalanságok felett, akik hittek az önmagáért beszélő, élő igazság győzelmének feltartó zhatatlanságában, az Ember, a józan ész természetesnek képzelhető diadalmában és foggal-körömmel a jövőbe kapaszkodva igyekeztek előbbre lenditeni nyomorult embertársaikat. Az eredmény, a mozgás minda-j nyiszor csekély volt, a hős elvérzett, a helyzet haszonélvezői sikeresen taposták el, de a kolosszus j mégis megmozdult, a jogtalan,haszonélvezetből mégis levállott egy-egy darabka. Es a hősöket mindig ujabb hősök követték, újabb és újabb áldozatok hullottak, de amely földrészen legtöbben jöttek és legtöbben hullottak, ott jutottak legelőbbre és ahol elmaradt e termés vagy esetleg gyérebb volt, ott megállt a társadalom fejlődése, illetve lassabban döccent előre a haladás állomásainak képét rögzitve, A haladás hőseit és mártirjait az utokor az emberiség legnagyszerűbb alakjaiként tiszteli, mert valamennyiüket igazolta az idő s bebizonyosodott, hogy csupán azért kellett pusztulniok, mert a hatalmon levő lelketlenek érdekeit veszélyeztették. Jelen korunkban a helyzet lényege az, hogy a társadalom égy aránylag kis rétege ma is szertelenül és kíméletlenül hajszolja a bőséget és az ezt biztosito hatalmat s megkaparintásuk és megtartásuk érdekében mindent elkövet. Minden eszköz azonban I
