Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-01-01 / 10. szám

1* oldal Magyar Végvár 1954 január 1 ! ■AV IZŰ Z K Ú To AVAIvYAH KULTÚRÁT ki, mert legtöbb irtüsorszám színvonala tökéletes, művészi értékű és sajátosan magyar kultúra volt. A műsorba, mindjárt a kezdetén mégis egy sajnálatos tévedés csúszott be. Ez az első magye.r csoportos .táncbemutató teljesen idegen volt a magyarság szellemétől és lelkiségétől, de merőben eltérő volt a magyar népi szokásoktól is. ügy éreztük, hogy a rendező valami egészen különleges, fantasz­tikus táncmüvészetet akart produkálni, azonban a gyakorlatban ez egészen lehetetlenül hatott. A táncban egy féltékenységi jelenet nyilatkozott meg, két legény hosszabb ideig a tánc zenéjének ütemé­re pofozkodott egymással, majd az egyik a nyílt színen hátbaszurta a másikat, elvitték s utána, mintha mi sem történt volna t -acrta perdült szerel­mével, aki a közelből figyelte a két legény pár­viadalát, amely ő érte folyt. Eltekintve a destruá lo' gondolat táncban való kifejezésének lehetetlen­ségétől, maga a tánc esztétikai, mozgásmüvészeti kivitelezése is kritikát hagy maga után. Határozottan kellemetlenül hatottak a békaug­­rás-szerü táncmozdulatok és a mos’lytkeltő egészen kezdetleges táncmotivumok. Soha ilyen tánccal a •magyar népies táncok között és a magyar táncművé­szeiben nem találkoztunk. A kisérő zene is egészen kezdetleges volt. Általában az összbenyomás reánk magyarokra igen kellemtlenül hatott, szégyeltük, magyar kultúrműsor keretébe ilyen tévedés csuszha­­-tott be. Ez a csoport-tánc a magyarságtól telje­sen idegen motívumaival a magyar népet olyan tulaj­donságokkal igyekezett a közvélemény elé állítani, amely határozottan csak áthatott az amerikai köz­vélemény előtt. Vigyázzunk, hogy a jövőben ilyen tévedések ne forduljanak elő. Minden nyilvános szereplésre felfigyel az amerikai közönség. Kriti­kát gyakorol és véleményt alkot a magyar népről. E Egy-egy ilyen nyilvános előadás kulturpropaganda a magyarság mellett vagy ellen. Ne felejtsük el, hogy 35 évvel ezelőtt a Eenes­­féle propaganda a magyarságot az amerikai közvéle­mény előtt, mint kulturanélküli, balkáni népet i­­gyekezett benutatni és úgy állította be a magyar­ságot a világ közvéleménye előtt, hogy nem méltó a kulturvilág rokonszenvére, mert egy barbár, kultú­rálatlan nép, amelynek helye nincsen az európai népek kulturközösségében, állami életében. E pro­paganda' szerint a magyar nép, mint csikós, betyár, bicskás, cigány szerepeltek a pusztában, a csárdá­dban a "gullash" mellett. Ez a benesi hírszolgá­lat és céltudatosan beállított'propaganda már egyszer elvégezte pusztító hatását, elhintette el­lenünk a gyűlöletet, a boszu magvát és végeredmény­ben, remélhetőleg csak ideiglenesen, céljához ért: Irta: Dr.Bako Oszkár A kultúra az emberi szellem, lélek és különböző/ testi ügyességek megnyilvánulása. Benne a szép, jo és nemes tulajdonságok jutnak kifejezésre. A kultú­ra nem önmagáért van, hanem az emberért, a családén a nemzetért s végeredményben az egész emberiségért. A kultúra jelentősége ezért minden nép életében i­­gen nagy és hatásaiban sirsdöntő lehet. Célja, hogy szórakoztasson, tanitson, neveljen és a nemzetek é­­letében a közszellem, a népi, társadalmi felfogás irányítója legyen. A népek, nemzetek értékelésénél elsősorban ezek a kulturális megnyilatkozások jön- i nek figyelembe, eltekintve attól, hogy ezek kölcsö­nöznek erőt, öntudatot a nemzetek öllami életében is. Egy nép sajátos kultúrája adja meg a nemzet ka-{ rakterét. A népi kultúra, a társadalmi műveltség, a| klasszikus művészetek adják az örök értékeket az emberiségnek. Minden nemzet az értékelésnél annyit ér amennyi 1 és amilyen értékű kultúrát adott az emberiségnek. Természtesen minden kultúra elsősorban is azért a közösségért van, melyből származott. Egy nép ebből meriti erejét és fejlődését. Nemzeti és állami szem­pontból a kultur elsősorban a nép érdekét kell, hogy szolgálja, hivatása, hogy embereket, társadal­mi osztályokat, népeket felemeljen s megfelelő mű­veltségi szinvon tartson. Különösen kis nemzetek é-’ létében fontos a kultúrának a nemzeti jellege, a né­pi sajátságok, hagyományok fokozatos és céltudatos fejlesztése. Ha egy nép megfeledkezik ápolni nemzeti kultúrá­ját, továbbfejleszteni faji sajátságait vagy nem tud védekezni a szomszédos idegen behatások ellen, a céltudatosan irányitott kultur-expansióval szem­ben, az az idők folyamán elveszíti nemzeti öntudatát is. Milyen fontossággal bir ez a kérdés most a nem-| zet és a magyar emigráció életében! Az élet minden megnyilatkozásánál kötelességünk a nemzeti öntuda- i tot megszólaltatni! Ma'mindenkire az emigrációban i történelmi hivatás vár, mindenkinek ott kell telje-' siteni a Nemzet jövőjéért kötelességét, ahová'a sori állitotta. Minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy az irodalom, sajtó, a hirszolgálat különféle eszkö-} zeivel a rádión, a televízión, a színházban vagy mo­zin keresztül a magyarság egyetemes érdekeit szol- I gáljuk. Ez év nov. 28-án, szombaton délután 5 o'rakor a ! clevelandi televíziós állomás egy órás magyar kultur műsort közvetített a Magyar Kulturkert rendezésében! Az egy órás műsor tén3rleg igyekezett a magyar név- j nek megbecsülést szerezni, az értékesebbnél értéke-} sebb müsorszámok bizonyára nagy elismerést váltotta!

Next

/
Thumbnails
Contents