Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-12-01 / 9. szám
8* oldal Magyar Végvár NAPILAP "Az Ember" nov.7-i száma irja:"Hogy a tiszti század tagjai ezt nem tudják, azon nemcsodálkoztam, hiszen azoknak javarésze a 1 a t i n elöl menekült a hadapródiskolába..." a latin nyelvről elmélkedve mondja ezt a sületlenséget a "Kanadai Öregdiák és közben ő is s. zarvashibát követ el a "Et TO mi fili Brute" idézésével. Ugyancsak ebben a számban olvassuk:"Nem lehet kitenni a mi hölgyeinket annak az inzultusnak - mondotta P.ooz ur - hogy ezek a régi amerikás magya-; rok felkérhessék őket táncolni és rátehessék a hölgyek finom vállaira azt a munkában kicserzett kérges kezüket!" Hogy mennyire vad uszító’ szándék rejtőzik a sorok mögött, azt nem is kell emliteni. l.Nem hiszem, hogy akár Rooz, akárki más ilyen kifejezést és magyarázatot használt volna. 2. Az amerikás magyarok, már a régiek, nem olyan korban vannak,hogy a tánc izgatná okét akár finom vagy kevésbbé finom női vállakro,l is volna szó. n A Szabadság 1946 julius 19-i számában olvassuk :"Budapest. -’Döntő események küszöbén állunk’mondotta Nagy Ferenc miniszterelnök Baján, ahol nagyszabású beszédben foglalta össze az ország helyzetét . ’Tekintet nélkül pártpolitikai kérdésekre, külpolitikánknak egységesnek kell lennie. Elsősorban is legnagyobb szomszédunk és felszabaditőnk: a Szovjet Unió felé kell irányulnia'. A magyar nemzet a saját halálos Ítéletét irná alá, ha megengedné, hogy valamely rétege olyan magatartást tanúsítson, amely a Szovjet Unió barátságának elvesztését ered-i ményezhetné.’ ’A Szovjetet illetőleg a politikai realizmust must a hálával kell egyesítenünk. Ugyanez le- | gyen a magatartásunk a nyugati hatalmak felé is..." így Nagy Ferenc 1946 júliusában. Ma tagadja. Ma sem akarja elismerni, hogy akkor irta alá a magyar nemzet halálos ítéletét, amikor ilyen szamárságokat mondott. Azonban ma Nagy Ferenc más’. Ma nem a Szovjet felé mutat hálát, hanem....Göndör felé. Dehát: Az alma nem esik messze a fájától... Ugyanezen számban: ''GYILKOL A LENGYEL" cim alatt:’VARSÓ:- Az elmúlt hónapok alatt 25 orosz katonát gyilkoltak meg Lengyelországban. Az NSZ néven ismert törvényen kívül helyezett banda folytatja ezeket az öldökléseket. Fasiszta gonosztevők társasága garázdálkodik Lengyelországban, ezek rendezték az ez elmúlt hetek pogromjait isi" Gyilkos fasiszták’. • - kiáltotta 1946-ban a lengyel földalatti szervezet tagjai felé a Szabadság, akik a rabtartok ellen harcoltak. Fasiszták, gyilkosok süvítik ma a magyar emigráció felé. Változtak ezek valamit az utóbbi hét év alatt? Felteszem a kérdést: A Szabadság-Népszava, Az Ember, Nagy &■ Co. változtak? Ma ’irányítják1 ők a magyarokat, ők beszélnek a magyarok nevében! Miért? Mert nekik van napilapjuk! Nekünk nincs! Ezek beszéltek "vérrel szerzett jogokrol’.’ Ma ezek állnak a magyarok elé és újra bolonditják őket! Az előbbieket csak azért írtam le, hogy min• denki lássa fehéren-feketén, hogy kikkel állunk szembe! Nem a magyar napilap szükségességéről akarok beszélni, mert a fönti idézetek ezerszerte hangosabban beszélnek annak szükségességéről. Én csak azt kérdezem a magyaroktól: Akarjátok vagy nem akarjátok, kell vagy nem kell nektek? A beszéd ideje elmúlt, az álomból fel kell ébrednünk,. a tettek ideje elérkezett. Vagy csinálunk valamit vagy elhallgatunk és továbbra is sántikálunk Magyar Végvárakkal és a többi apró-cseprő lapocskákkal! Elismerem eme lapok eddigi munkáját, de ki kell mondani az igazságot: Nem elégségesek! Bármekkora lelkesedés legyen is csinálo'ikban, íróikban, a magyar Haza sorsa ma mást követel. Vagy megértjük a szót vagy hallgassunk el. Eddig siránkoztunk, panaszkodtunk, másokat okoztunk, de időközben ők nap-nap után jönnek és bolonditják a magyarokat. Talán mi őrültek vagyunk? - amint egyes magyarok kijelentették, akik leghangosabbak a destruktiv sajtó szidásában, de legcsendesebbek, amikor valamit tenni kellene. Ha kell, leszünk őrültek, álomkergetők, leszünk munkások és koldusok, ha a Haza ügye úgy kívánja, de nem nyugszunk! Nevessenek' ki, gúnyoljanak bennünket versenyt a göndörökkel, a kanadai deákokkal, pfeifferekkel. Tudjuk, hogy nyomorultak vagyunk, tudjuk, hogy pénzünk nincs, de tudjuk azt is, hogy van bennünk magyar lelkesedés és tudjuk azt is, hogy sokan vagyunk, csak meg kell keresni egymást. Tehát most mi munkásokat keresünk! A magyar Haza rikkancsait, akik kiállnak és hangosan, torkaszakadtukból h jrdetik a magyar napilap égető szükgét mindenkinek! Akik segítenek összeszedni a szükséges pénzt, mert hiszen erre szükség van, enélkül minden hiábavaló. Magyarokat keresünk, akik neki vágnak az útnak. Keresünk kérgeskezü magyarokat, latinul nem tudó tiszteket, hóban-sárban a hazáért szenvedett bakákat, sőt’finom vállu hölgyeket’is, keresünk’fasiszta gyilkosokat^’nyilas gazemnereket’, keresünk magyarokat az utolso’ nagy erőfeszítésre! Alakuljon meg minden magyarlakta helyen a Sajtóbizottság, a magyar napilap rohamcsapata, amely nem nyugszik meg'addig, amig a napilap első száma meg nem jelenik, utána meg még nagyobb lelkesedéssel dolgozik. Nincsenek magyarok New Yorkon, Chicagóban, Toledoban, Detroiton, Passaicon, New Brunswickon, Perth Amboyban, Trentonban, Pitssburghon, Bridgeporton, South Senden, St.Louisban, Los Angelesben, Miamiban, Washingtonban, Buffaloban, Hamiltonban, Montreálban, Torontóban, Wellandon...? Nincsenek? A Haza jövője hiv benneteket! írjatok a Végvárhoz utasításokért. Várjuk a választ
