Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1953-12-01 / 9. szám

Magyar Végvár 1953 december / KARÁCSONY /% irn u%i i. Az alábbi részletet Füry Lajos most meg­­”Két állomás között’ cimü regényéből kö­zöljük a szerző szi­ves engedelmével. ügy készülnek erre a karácsonyra, mint még életükben soha. A föli alatti fedezék falait szines képekkel, papi] láncokkal diszitik fel, külön emelvényre rakják a karácsonyfát, a melegtől hajladozó, halványszinü v: aszgyertyácskáival. A benzinkannákból készült kály­hákban vigan ropog a frissen vágott fenyőfa és édeí kés gyantaillattal tölti be a legénységi fedezék le vegőjét. Mintha még a lámpa is fényesebben égne ma és fénye táncol a fegyverek csövén. Délután újból feltámadt a szél és amikor mir denre ráborul a korai sötét, megeredt a hó. Észre­vétlenül kezdett esni, az ember csak azt érezte, a­­mikor az arcába csapódtak a lágy, zizegő, táncoló hopelyhek. A sötét olyan sürü, hogy az őrszemek a pus­káik csövét sem látják. Együtt ül az egész harmadik szakasz, a sza­­badságosok kivételével, a föld alatti fedezékben és vár. Nehezen nyilik az ajtó, mert a szélén mindig megfagy a lécsürgő pára. Topogva lép be János az aj ton és vendéget is hoz magával, a főhadnagy urat.A kályha mellett dörzsölgetik a kezüket.- Na, úgy hiszem, vacsorázhatunk. Remélem, ma este nyugodtan lesznek odaát vagy ki tudja, ta­lán éppen a szent estén támadnak. A csajkákban illatosán gőzölög a leves. Az apró kis karácsonyfa gyertyák levegő után kapkodva égnek a fenyő ágain. A fa alatt fehér ajándékcsoma gok között keménypapírból készült kis betlehem és benne Jézus szines képe, hátulról egy gyertyával megvilágítva. Állanak a fa körül és belenéznek a fénybe. Egyszerre forogni kezd velük minden, a fedezék fa­lai, a fekete pokrocos ágyak, a teritett asztal.Va­lami nagy fényességen keresztül minden honvéd szeme előtt megjelenik az otthon képe. A szenteste áhita­­tos hangulatában összedobban a szivük az otthonia­kéval. Most, ebben a pillanatban, a lelkek ezer ki­lométereket járnak be, otthon vannak valamennyien szeretteiknél. A szülők, a feleség, a gyerekek mel­lett . Azután halkan, egészen csendesen felcsendül a fedezék mélyén a karácsonyi ének: Mennyből az angyal lejött hozzátok... Az örökké vidám Jenei kezdi el szájharmoni­kával, azután az öreg elsővilágháborus Mihály bácsi :meg Kecskeméti káplárénekelnek bele reszketős hang­ijukkal. 'Es az ének betölti az egész fedezéket. A ;falakon, meg az összekötő árkokon áthallatszik a »szomszédok éneke is. Mindenütt énekelnek a föld a- ' ilatt. Megtelik minden áhitatos zsolozsmával. A föld, ía falak, a futóárkok, a hó és a sötét havas éjszá­kká. Velük együtt énekel az erdő, a befagyott folyó Us a havat söprő hideg szél. ' Az őrök állnak odakint, kezükben puskával, üsötétben kutató éber szemekkel és az ő fülükig is |eljut az ének. A karácsonyfánál egyenkint veszik át a vö­­^röskeresztes ajándékcsomagokat. ...Mészáros...Jánosi...Csontos... f Három csomag megmarad. Azoké, akik tegnap iota ott pihennek a fenyők tövében a domboldalon. (' Magasba emelkednek és az asztal fölött egy­jmáshoz érnek a bádogpoharak.- Boldog karácsonyt adjon Isten minden ma- I gyárnak... 7 'A harcosok szemében megcsillan az elérzéke­!nyedés, megreszelődnek a torkok. A főhadnag3r beszélni kezd.- Kedves bajtársaim... A csajkákból sült hús illata terjeng.- Ezen a szent estén, távol a hazától, az otthontol és családtól... Vontatott, éles süvités hallatszik, aztán nagy csattanás. A géppuska rövid sorozatokban be­lezakatol, aztán egyszerre elszabadul a pokol. Egymásután szedik a puskákat, a hólepleket jés a báránybőr kucsmákat. Nagyobb csoport átjött a folyón és a bokrok iközött gyülekeznek... Mindenki szalad a helyére, a beosztásába. A felvillanó fényekben látni, hogy milyen !sűrűn hull a ho. Rakéták röpködnek a levegőben és ia géppuskák versenyt ugatnak a golyószórókkal. A főhadnagy a jobbszárny felé csúszik, am­ikor nagy fényesség villan :Qe1 előtte. Ösztönösen ibelenyomja fejét a hóba, de már nem gondol semmire. íAz akna fényénél is nagyobb világosságot lát és Jé­zust látja ugyanúgy, mint a Banai készitette betle­­ihemben. jóságos szelid tekintettel int feléje és :viszi magával valami nagy könnyűségben fölfelé. Azután megritkulnak a lövések és visszamen­nek a fedezékbe. Az apró gyertyák csonkig égtek a fenyőfán, ‘a leves kihűlt és a karácsonyest már hajnalra jár. Ketten hiányoznak. A főhadnagy ur,meg Banai. Odakint lassan virrad. Az áhitatban újra'felcsendül Jenei szájhar­monikáján az ének. Fújja, fújja szüntelen és szé­lből egyre folynak a könnyek... mmmmmmmmmmmmmmmmf ) A Magyar Végvár előfizetése $2.50 - külföldre is. Irta: Füry Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents