Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-11-01 / 8. szám
ó.oldal Magyar Végvár 1953 november HELYES-E A 20-25 HOLDAS FÖLD BIRTOK NAGYSÁG9 JESZENSZKY IMRE "különvéleménye". Ifjúkoromban többször volt alkalmam egy vagyonos,idös ur vendége lenni. Háza az akkori idők minden kényelmével el volt látva, olyannal is, amely a legtöbb falusi házból hiányzott, szigetelt falak, központi fűtés, palackgáz világítás, nagy ablakok, stb. Mindennek ellenére a ház ridegen hatott, mert hiányzott belőle az akkor szokásos, kissé tulpompás, zajos falusi vendéglátás. Enni-innivalo volt bőven, de csak az, amit a gazdaság adott és bizcn; savanyu volt a vinko, ami az asztalra került, viszont igaz hogy holdanként a sivo homokon 40 hl-t is termett! A házi ur, mikor még én is ismertem, délceg katonás ember volt, pedig a hatvanöt meghaladta. A falon logott a katonaképe, a 70-71-es háborúból, Pickelhaubéval a fején, a német katonaságnak több, mint félévszázadon át jel legzetes viseletével.Katonaidejének leszolgálása után elszerződött egy német birtokos magyarországi birtokára gazdatisztnek s azóta Magyarországon ragadt. Uj hazáját anynyira megszerette, hogy egyik fia, ki katona lett, nem közös, de honvéd volt. Bizony abban az időben még az 'exenemy1 porosznak sem kellett letelepedési és munka vállalási engedély a sokat szidott Magyarországon! Teltek az évek, a gazdatisztből később bérlő lett és hangyaszorgalommal vagyont gyűjtött. En akkor ismertem, mikor mind az öt gyermekét önállositotta és a megmaradt vagyonnal birtokot vett, arra házat épített, mindent német alapossággal. A ház megtervezésénél külön gondolt és gon doskodott minden gyermekének és annak családjának szükséges vendégszobákról, hogy ha hozzá eljönnek, kényelmü két leljék. A nagyobb családu gyermekeknek több, a kis— családuaknak kevesebb és kisebb vendégszoba volt szánva. A mai csonka Magyarország mezőgazdasági mivelés alatt álló területe /szántó, rét, legelő,szőlő stb.Ab. 12 millió hold. A mai lakosság száma kb. 9 millió,melyből kb. 50% foglalkozik földmiveléssel. Ha a fenti 12 millióból, a háztáji műveléshez szükséges területet, a kísérleti és állattenyésztési célokat szolgáló állami birtokokat kb. 1 millió hold nagyságban levonjuk és a megmaradó 11 millió holdat a kb.4.5 millió mezőgazdasági lakosság fejszámával elosztjuk, úgy fejenként kb.2.44 hold jut, ami családra átszámítva, öt-tagú családot feltételezve, családonként átlag 12.2 holdat jelent, mely terület csak 30%-kal több annál a területnél, melynek átlagos hozadéka képezte a mezőgazdasági cseléd bérét, de Ínséges vagy szerencsétlen körülmények között a cseléd bére még a fenti 12 hold hozadékát is meghaladta! Még abban az esetben is, ha a felszabadulás után minden kisgazda tulajdonostól is elvesszük a 20-25 holdat meghaladó minden négyszögölet, még akkor is az ország mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának csak felét tudjuk földhöz juttatni. Kit szerssünk, kit juttassunk földhöz és kit nem? Mi lesz, ha a felszabadulás késik és 9 millió helyett 10-12 millió magyar lesz? Ne ringassuk magunkat abbcn a hamis reményben, hogy a földhöz nem jutottak munkát fognak találni a 20-25 holdas birtokosnál. Mindnyájan tudjuk,hogy ekkora birtokot, az eddigi munkaadók szerint is, egy közepes létszámú család, egyedül képes megművelni,hát még, ha tekintetbe vesszük a mindinkább fejlődő technikai mezőgazdasági eszközöket! Már tető alatt volt a ház, mikor az első világháború kitört. A világháború utáni kommunizmus, szerb megszállás után fejezték be a házat és tudott összegyűlni a család, de az élet nem állt meg. A gyerekek megcrdegedtek, az unokák felnőttek az eltelt tiz év alatt, úgy hogy a vendégszobasor - már az első pillanattól kezdve - nem felelt mec céljának és mikor az öreg ur meghalt, az idötálloan épitet ház az örökösöknek csak kényelmetlen terhet jelentett. Mindez akkor jut eszembe, mikor okos, képzett, higgadt emberek szakszerű fejtegetéseit olvasom, hogy az igazi fel - szabadulás után az egységes 20-25 holdas birtoktipust kell létesíteni és ezen egy nemzetfenntartó paraszti osztályt felnevel ni. Ha a 20-25 holdas birtoknagyság fenntartása érdekéber nem hoznak sorozatos intézkedéseket és nem őrizzük ellen állandóan a földbirtokforgalmat, akkor, mivel az élet nem áll meg, pár év múlva az egyik birtokosnak 40, a másiknak pedig csak 10 holdja lesz. Nem hisszük, hogy lesz olyan kormány vagy párt, amely hajlandó egy elméleti, igazságosnak látszó földbirtok politika érdekében az ország mezőgazdasági lakosság felét a földbirtoklásbol kizárni, egy uj hitbizományi törvényt, egy uj feudális réteget létrehozni! Ahogy előbb mondottuk, a 20-25 holdas birtoknagyság olyan egység volt, mellyel egy közepes család megbirkózott, ez vonatkozott a második világháború előtti magyar falusi gazdálkodás módjára. Háború utáni adatok nem állnak rendelkezésünkre, mert mire a mezőgazdaság veszteségeit némileg kipótolhatta volna, megkezdődött a kolchoz alakítás. Tehát csak a ‘tegnap1 adataira támaszkodhatunk, holott nekünk, ha tervezünk, a ‘holnap'-ra is kell gondolnunk. Már 'tegnap' kiáltó ellentétnek éreztük a falu és város életnívójának különbségét és próbáltuk orvosolni az ipari, kereskedelmi fogfoglalkozásuakkal szemben a mezőgazdaság hátrányára jelentkező jövödelem diszparitást. Addig, mig a közle-
