Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)
1980-03-06 / 9. szám
BOGOTA Somogyi Ferenc dr.: HŐS! ERŐFESZÍTÉS KORSZAKA KEZDŐDÖTT Kevesen vagyunk és egyre kevesebben leszünk, akik 60 év távolából gyermekkori élmények elmosódó emlékeit idézhetjük, ha 1920. március 1-re gondolunk, amikor az ezeréves ország csoda folytán megmaradt csonka része kormányzót választott. A kétségtelenül sorsdöntő és korszakalkotó esemény közvetlen előzményeiről a trianoni békefeltételek átadásának 60. évfordulójával kapcsolatban előző számunkban már több részletre utaltunk, de nem beszéltünk arról, mi történt 1918. október 31. és augusztus 8 közt. A szemtanú Tormay Cecil szerint "1918. október 31-én árulók keze csapdának hurcolta bele zászlónkat a nemzetgyilkos forradalomba", amelynek szörnyűségeit az író "Bujdosó könyv” címmel kiadott naplója 308 oldalon tárja elénk a maguk nyers valóságában. Nemzeti szempontból a legelső biztató jel Károlyi Gyula gróf aradi kormányának megalakulása volt 1919. május 5-én. Károlyi első dolga az volt, hogy az időközben szerencsésen Kenderesre hazajutott Horthy Miklós tengernagyot, az Osztrák— Magyar Monarchia utolsó flottaparancsnokát arra kérje, vállalja el új nemzeti hadsereg felállítását és megszervezését. Bethlen István gróf Bécsből futár útján ugyanerre kérte. Horthy a Károlyi-kormány új székhelyére, Szegedre utazott, ahol június 6-án a hadügyminiszteri tárcát vállalta és rögtön megkezdte a nemzeti hadsereg toborzását. 1919. július 12-én, Károlyi Gyula grófnak le kellett mondania, mert a franciák "demokratikus” kormány-alakítást követeltek. Az új szegedi kormányt Pattantyús Abrahám Dezső alakította meg. Horthy Miklós ebben a kormányban nem vállalt .miniszterséget, a nemzeti hadsereg szervezését azonban folytatta. Augusztus 1-én, amikor a szövetséges és társult hatalmak ultimátuma és a román haderő előrenyomulása Kun Béla kormányát lemondásra kényszerítette, már bevetésre alkalmas csapattal rendelkezett, annak Budapestre vonulását azonban a franciák nem engedték meg. Két nappal később a románok vonultak be a magyar fővárosba. Augusztus 6-án József királyi herceg kiáltványt intézett a magyar néphez: "Abból a soha el nem múló szeretetből, amelylyel a magyar néphez ragaszkodom — írta ebben az első világháború legnépszerűbb, volt katonai parancsnoka — és visszapillantva a legutóbbi öt év közös szenvedésére és engedve a minden oldalról hozzám jutott kívánságoknak, kezembe vettem a mai lehetetlen helyzet megoldását.” Augusztus 7-én József kir, herceg Friedrich Istvánt nevezte ki miniszterelnökké. A nemzeti hadsereg titokban átvonult a Dunántúlra, ahol Siófok lett Horthy Miklós főhadiszállása. Pattantyús Ábrahám Dezső, a szegedi kormány miniszterelnöke, Horthynak a hadügyminisztertől független cselekvési szabadságot biztosított, József királyi herceg pedig, augusztus 12-én, ideiglenes kormányzói minőségében a nemzeti hadsereg fővezérévé nevezte ki. Pattantyús Ábrahám Dezső szegedi kormánya ugyanezen a napon lemondott. Már a trianoni békeparancs előzményeinek ismertetése során is említettük, hogy Horthy Miklós a Dunántúlról gyakran járt fel Budapestre, közvetlenül tárgyalt az antanthatalmak ott székelő képviselőivel, akik augusztus 15-én, a Friedrichkormány újjáalakítását követelték. Ez meg is történt, a nemzeti egység azonban korántsem alakult ki. A románok Budapesttel együtt az ország egész keleti felét megszállás alatt tartották, a pártpolitikai küzdelem egyre hevesebb lett. Ebből a szövetséges 'és társult hatalmak megbízottai nem ok nélkül azt a következtetést vonták le, hogy a hatalom birtokában levő Friedrichkormány nem képviseli a nemzet akaratát. Az ország lakosságának bizalma, reménye mindinkább Horthy fővezér és darutollas katonái felé fordult. A kormány és a fővezérség közt is feszültség támadt, amit Horthy Miklóssal az élen, a nemzeti hadsereg november 16-án történt budapesti bevonulása sem enyhített, csak azt tette kétségtelenné, hogy Horthy Miklós került az ország élére. Ezt igazolta az országház előtt Csernoch János bíboros hercegprímás ünnepélyes szentmiséjének bemutatása és annak a gyönyörűen hímzett lobogónak megáldása, amelyet a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében Tormay Cecil ajánlott fel a nemzeti hadsereg részére, ami ezután következett, alig minősíthető másnak, mint az alkotmányos jogfolytonosság biztosítására irányuló törekvésnek. Friedrich István már a következő nap, november 17-én, kiadta kormányrendeletét, amely aránylag elég liberálisan szabályozta a nemzetgyűlési képviselőválasztás jogát, annak gyakorlati alkalmazását azonbán nem tudta keresztülvinni, mert november 23-án, az antant követelésére a kormány éléről távoznia kelett. Utódja Huszár Károly lett, aki eredetileg tanító volt, de a katolikus néppártban már korábban országos tekintélyre tett szert. Friedrich István a hadügy élére került, a fővezérség vezető szerepét azonban korlátozni nem tudta. A Huszár-kormány kinevezésébe József kir. hercegnek már nem volt befolyása, mert francia kezdeményezésre az antanthatalmak képviselői augusztus végén teljes visszavonjulásra kényszerítették. Attól féltek ugyanis, hogy mint a Habsburgcsalád tagja, IV. Károly király visszatérését készíti elő, a király visszatérése viszont az akkor már megszállt magyar területek lakosságát vonzza az ezeréves ország egységébe. A nemzetgyűlési képviselőválasztások 1920. január 25 és február 13. közt, a Friedrich-féle kormányrendelet alapján folytak' le. Legtöbb szavazatot a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, meg a Kisgazda és Földműves párt kapott, az előbbi 68, az utóbbi 57 képviselői megbízatással. Az alkotmányos követelményeknek megfelelő szabad választások eredményeként a nemzetgyűlés 1920. február 16-án AHOL KÖVETEK LETTEK TÚSZOK November 4 óta — mindenki tudja — a teheráni amerikai követség épületében az iráni forradalmárok 50 diplomatát túszként tartanak fogságukban, de a követ maga nincs köztük. A bogotai gerillák világrekordot állítottak fel, mert a Dominikai Köztársaság ottani követségének megrohanásával nemcsak diplomatákat, hanem egyszerre több ország követét is túszként vették őrizetbe. Szemtanúk elbeszélése szerint a Dominikai Köztársaság függetlenségi napjának ünnepén, a dominikai követ meghívására egybegyűlt vendégeket mintegy 10—12 narancs és kék színű ingbe öltözött gerilla — már az épület előtt kezdett — hirtelen lövöldözés és az épület birtokbavétele után túszoknak nyilvánította. A vendégek között volt Aserício Diego, az Egyesült Államok követe, továbbá Brazília, Venezuela, Costa Rica, Mexico, Uruguay, Ausztria, El Salvador, Egyiptom, Guatemala, Haiti, Svájc és a Vatikán követe is a yendéglátó dominikai követtel, valamint Paraguay és Bolívia követségeinek vezetőivel (akik egyébként attaséi rangban vannak) és több más diplomatával együtt. A baloldali M-19 gerilla-szervezet szóvivője, aki távbeszélőn tájékoztatta az AP tudósítóját (persze névtelenül), azt állította, hogy összesen 60 diplomatáról és köztük 20 követről van szó. A kolombiai külügyminisztérium csak az előbb felsorolt országok követségeinek vezetőiről tudott, akiknek száma 16, valószínű azonban, hogy kíséretükben voltak még más diplomáciai személyek is. A bogotai gerillák nemcsak az M-19 letartóztatásban lévő tagjainak, hanem minden politikai fogolynak, aki fennálló rendszer ellen küzdött, szabadlábra helyezését, 50 millió dollár váltságdíj fizetését és annak biztosítását követelték, hogy bántódás nélkül hagyhassák el az országot. AKIKET KIENGEDTEK A bogotai gerillák február 28-án 14 túszt kiengedtek. Ezek közül 10 nő, 3 sebesült, 1 pedig 16 éves ifjú. A három sebesült közt van Gostiaga Oscar, Paraguay követségének vezetője, aki lábán sebesült meg, amikor a mintegy 30 gerilla megszállta a dominikai követség épületét. A Vöröskereszt a sebesültekkel együtt elszállította a harc közben meghalt gerilla holttestét is. Az épületbe beengedett orvosok egy gerillanőt is kezelésben részesítettek, neki azonban kórházi kezelésre nincs szüksége. A kiengedett nők közül 6 kolombiai, a további 4: Aime de Pinto, a guatemalai, Judith Barak, az izraeli követ felesége, Clemencia Baiser, a jamaicai és Púra de Sanchez, a dominikai konzul felesége. Acensio amerikai követ távbeszélőn felhívhatta az amerikai követséget, amelynek tagjai szerint a követ jó hangulatban volt. Ö vezette mexikói, venezuelai és dominikai társával együtt azokat a tárgyalásokat is, amelyek Rueda Guillermo, a Vöröskereszt elnöke révén a 14 túsz elengedését lehetővé tették, Megerősítette a gerilláknak azt az állítását, hogy 20 követ van őrizetben. Elena Chassoul Monge asszonyt, Costa Rica követét, a gerillák továbbra is visszatartották. Turay elnököt azoknak az országoknak kormányai, amelyeknek követei a gerillák túszai, arra kérték, hogy semmi olyan intézkedést ne tegyen, ami a túszok életét veszélyeztetné. A követség épületét rendőrök és katonák veszik körül, de a közbelépéstől tartózkodnak. A Vöröskereszt matracokat, élelmiszert és cigarettát vitt az épületbe. A gerillák továbbra is 50 millió dollár váltságdíjat és 311 politikai fogoly kiengedését követelik. A kormány egyelőre azt szeretné elérni, hogy a visszatartott 5 nő-túszt is kiengedjék. A GERILLÁK ELSZÁNTSÁGA Asencio amerikai követnek megengedték, hogy távbeszélőn közölhesse, a túszokkal "jól” bánnak. A gerillák szóvivője — ugyancsak névtelenül — megerősítette, hogy a paraguayi ügyvivő, egyik gerilla és egy harmadik személy, a követségi épület birtokbavétele során megsebesült. Néhány követ testőre ugyanis tűzharcba került a benyomuló gerillákkal. A kormánynak azt a javaslatát, hogy a gerillák a túszokat adják át a Vöröskeresztnek, a gerillák visszautasították, mert vezetőjük szerint a Vöröskereszt is tele van a kormány ügynö keivel. A kormány viszont a gerilláknak azt a követelését utaült össze és miután a régi országgyűlés házszabályainak megfelelő módon megválasztotta elnökségét és kiküldte bizottságait, legelsősorban az államforma kérdésében döntött. Az akker uralkodó általános közfelfogáshoz híven egyhangúlag a királyság intézményének további fenntartása mellett foglalt állást. Ez után került sor a távol levő királyt helyettesítő s a magyar alkotmányos élet történetéből, Hunyadi János, Szilágyi Miháy és Kossuth Lajos példájából, jól ismert kormányzói tisztség betöltésére. Kormányzóvá a nemzetgyűlés 1920. március 1-éa, titkos szsvazással Horthy Miklós tengernagyot, a nemzeti halsereg fővezérét választotta meg. 141 szavazat közül Horthy Mklós 131, Apponyi Albert 7 szavazatot kapott, 3 érvénytelenné bizonyult. A kormányzó megválasztásával az ország politikai élete nemcsak az alkotmányosság útjára tért vissza, hanem a jogfolytonosságot is biztosította. Két héttel később, 1920. márcps 15-én, a magyar szabadság hagyományos ünnepén, a kormányzó' sította vissza, hogy Julio Cesar Turbay Ayala elnök menjen a dominikai követségre. A gerillák kezében levő követségi épületet mintegy 500 rendőr és katona vette körül golyóálló öltözetben, önműködő fegyverzettel és gáz-gránátokkal. A páncélos gépkocsin felvonuló rendőrség és katonaság láttára a gerillák a követség ablakaiból azt kiabálták, hogy minden túszt megölnek, ha a biztonsági erők megkísérlik az épületbé való behatolást. A bogotai rádió bemondása szerint egy kolombiai katonát lelőttek. TÁRGYALÁS A GERILLÁKKAL A bogotai dominikai követség épületében, mintegy 40 túszt őrző gerillák azzal fenyegetőztek, hogy a túszok közül kettőt kivégeznek, ha a kolombiai kormány nem hajlandó velük tái'gyalni. A megadott időpont előtt másfél órával Turbay elnök minden kolombiai rádión keresztül közölte a gerillákkal, hogy a kormány hajlandó velük megbeszélést folytatni. Azt javasolta, hogy a megbeszélés a követség épülete előtt parkoló gépkocsiban történjék, hogy a gerillák az épületből a gépkocsit ellenőrizhessék. A gerillák az elnök javaslatát — úgy látszik — elfogadták, mert a már kiszemelt két túszt nem végezték ki. A túszok közt visszatartott 5 nőt korábban szabadlábra helyezték. A gerillák követelésére a követségi épület mögött levő lakóházakat kiürítették. A kiürítés közbep nagyon sok újságíró gyűlt össze a két épület közt húzódó utcában, ami a követséget megszálló gerillákat nyilván idegesítette, ezért az ablakokból lövéseket adtak le. Szerencsére senki sem sérült meg. A gerillák őrizetében lapunk zárásakor még mindig 18 követség feje és legalább 23 más személy volt. ELKESEREDETT KÜZDELEM AFGANISZTÁNBAN ■ A pakisztáni határ közelében a Szovjet részről támogatott afgán csapatok és a mohamedán fekelők között ugyanúgy heves harc tört ki, mint az ország közepén. Keleten, Jalalbad közelében több mint 100 émber vesztette élétét, amikor a felkelők megtámadták az áfgán utánpótlás katonai egységeit. Uruzgan központi vidékén a szovjet tanácsadók által irányított afgán sorkatonáság és a felkelők közt kilenc óra hosszat tartó elkeseredett harc folyt, amelynek során mintegy 60 katona lelte halálát. Kabulban általános sztrájk volt, aminek következtében főleg a síita mohamedán kisebbséghez tartozók közül mintegy 500-at őrizetbe vettek. Azóta a fővárosban a helyzet valamivel enyhült, február 27-én már az üzletek 20—25 százaléka ki is nyitott, a sztrájk földalatti szervezői azonban nem adták fel az ellenállást. A hegyek közt is tovább folyik a küzdelem. A felkelők szerint az ország középső részeiben egyre több katona szökik meg és húzódik az ország keleti felébe. AZ OROSZOK KIVONULÁSÁNAK FELTÉTELE Korábban Európában felmerült az a gondolat, hogy Afganisztánt Auszriához hasonlóan semleges országgá kellene nyilvánítani, mert így az orosz megszálló csapatok kivonulása elérhető lenne. Breznyev I. Lepnid szovjet elnök ettől a gondolattól függetlenül a vele két óra hosszat beszélgető Mammer Armand amerikai üzletembernek azt a kijelentést tette, hogy az orosz csapatok kivonásának semmi akadálya sem lenne, ha az Egyésült Államok és az Afganisztánt környező országok biztosítékát adnák annak, hogy a külső befolyás minden formáját azonnal beszüntetik. Ugyanezt a kijelentést Breznyev a Kremlinben elmondott beszéde során is megismételte. AFGANISZTÁN SEMLEGESÍTÉSE A brit kormány formális javaslatot tett a Szovjetunió kormányának Afganisztán semlegesítésére. A javaslatot a külügyminisztériumban két magas rangú főtisztviselő, Sir i Michael Palliser és Sir Donald Maitland Lunkov M. Nikolai szovjet kömár kinevezhette első kormányát is, melynek élén Simonyi-Semadam Sándor állt, tagjai sorában pedig Teleki Pál gróf (külügyi, Soós Károly (hadügy), Korányi Frigyes báró (pénzügy), Ferdinandy Gyula dr. (igazságügy), Rubinek Gyula (földművelésügy), Haller István (vallás- és közoktatásügy), Benárd Ágoston dr. (népjólét), Nagyatádi Szabó István (közélelmezésügy), Sokorópátkai Szabó István (kisgazda), Bleyer Jakab (kisebbségi) és Emich Gusztáv (kereskedelemügy) foglalt helyet. A belügyek intézését Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök magának tartotta fenn. Az új kormány megalakulásával — 60 évvel ezelőtt — új korszak, a nemzeti megújhodás korszaka vette kezdetét, amelynek 25 éve minden vonatkozásban hősi erőfeszítés volt a magyarság életben maradásáért, a megcsonkított ország függetlenségéért és szabadságáért, nem különben az elszakított magyarlakta területek békés visszaszerzéséért, majd a korszerű, szociális Magyarország felépítéséért. vette! előzetesen átbeszélte. A britek azt remélik, hogy a szovjet nem zárkózik el a javaslat megbeszélése elől. A megbeszélés vagy azz Egyesült Nemzetek összeülő közgyűlésén vagy külön konferencián történhetik. A közgyűlés azért került szóba, mert az máris elítélte a szovjet megszállást. Ha külön konferenciát hívnak össze, akkor azon részt kell vennie a biztonsági tanács öt állandó tagjának, tehát az Egyesült Államoknak, Britanniának, Franciaországnak, a Szovjetuniónak és Kínának, továbbá Délnyugat-Ázsia négy legközvetlenebbül érintett országának, Afganisztánnak, Iránnak, Pakisztánnak és Indiának. Bizonyos jelekből a nyugati diplomácia árra következtet,> hogy a Szovjetunió nem zárkózik el Afganisztán semlegesítése elől. Elsősorban arra hivatkoznak, hogy Bréznyev I. Leonid maga is utalt a kivonulás (semlegesítés) feltételeite, másodsorban Louis Victor szovjet hírlapíró cikkét említik, amely, az Evening News hasábjain jelent meg. Louis cikkei rendszerint a Ki'emlin szempontjaira szoktak rámutatni. Louis most azt hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kész a kivonulásra s a kérdés megoldását hajlandó gyors tárgyalás útján megtalálni. 900 OROSZ NYUGAT-BERLINBEN Február 23-án, a szovjet haderő megszervezésének 62. évfordulóján, 68 emberből álló díszőrség és több mint 900 orosz vonult át Nvugat-Berlinbe, hogy a brit rész területén levő háborús emlékmű előtt ünnepséget rendezzen. A nagyszabású felvonulás kétségtelenül a szovjet erejének kimutatását célozta a legújabb nemzetközi feszültség idején. A tisztjeik vezetésével kivonuló csapatok társaságában polgári személyek is érkeztek az emlékműhöz, amelyet Kelet-Németország vezetőinek képvis___, »z£...m ski Yevgeni tábornok, a szovjet erők parancsnoka és Abrasimov Piotr szovjet követ koszorúzott meg. Az 50 tagból álló katonai zenekar általában indulókat játszott, a koszorúzás közben pedig a szovjet himnuszt játszotta. Az ünnepség 45 percig tartott. Hogyan vonulhattak át az oroszok és kelet-németek Nyugat- Berlin területére? Az a négyhatalmi egyezmény, amely annak idején bármelyik győzőnek lehetővé tette, hogy a megszállásuk alatt álló területre bármelyikük szabadon bemehet, ma is hatáyban van. Ezzel a joggal mind a szövetséges nyugati hatalmak, mind az oroszok eddig is éltek, rendszeres járőröket küldtek egymás területére. Ezek a járőrök azonban általában 2—4 tagból álltak. Ez az első eset, hogy az oroszok ilyen tömegesen vonultak át Nyugat-Berlinbe. A Szovjetunió mintegy 400.000 főnyi haderőt állomásoztál Kelet-Németországban. Ez a haderő 21 gyalogos és 10 páncélos hadosztályból tevődik össze. CSAK ÁPRILISBAN Február 23-án a svájci Géniből Teheránba érkezett az az.öt tagú nemzetközi bizottság, amely az Egyesült Nemzetek megbízásából hivatott az irániak panaszait meghallgatni, a válságot mielőtt megoldani és természetesen a túszok kiszabadulását biztosítani. A bizottság elgondolása szerint két héten belül megtudta volna feladatát oldani. De miért nem? Azért, mert Khomeini ayatollah kijelentette, az amerikai túszok elengedéséről április előtt szó sem lehet. Március 14-én választják meg ugyanis az új iráni országgyűlés tagjait, akik április 3-án kezdik meg munkájukat. Ök ezután döntenek majd afelől, hogy a túszokat elengedik-e vagy sem. Továbbmenően Khomeini azt is megismételte, hogy Irán ragaszkodik Pahlavi Reza Mohammad sah kiadásához. ■ Khomeini nyilatkozata után az amerikai követség épületét megszálló terroristák örvendező tüntetést rendeztek, amelyen karban azt hangoztatták, hogy ők Khomeini katonái, az ő parancsainak engedelmeskednek, meg hogy a "bűnöző” sah kiadása országuk követelése, Khomeini vezetése pedig egységük alapja. Khomeini nemcsak a sah kiadását követeli, hanem az ország vagyonának visszaadását is. Országa nem adja fel a "becstelen” uralkodó-család, az Egyesült Államok és azok ügynökei ellen folytatott "jogos” küzdőmét és egyetlen lépést sem hajlandó visszafelé tenni. Az Egyesült Államok kormánya, az Egyesült Nemzetek főtitkárával együtt változatlanul abban reménykedik, hogy a kiküldött nemzetközi bizottság valamilyen kivezető utat talál. MERÉNYLET EL SALVADOR IGAZSÁGÜGYMINISZTERE ELLEN Az a belpolitikaiíküzdelem, amely El Salvadorban a bal- és jobboldal között folyik, egyre elkeseredettebbé válik. Ennek legújabb eredménye az a gyilkosság is, amelynek áldozata Mario Zamora Rivas, a keresztény demokrata párthoz tartozó igazságügyminiszter (attorney general) lett. Minden jel arra mutat, hogy a jobboldal erélyesen támadja a baloldalt és az újítások sürgetőit. A keresztény demokrata párt a gyilkos merénylet elkövetése után azonnal és nyíltan D’Aubuisson Robert nyugalmazott őrnagyot, a jobboldali nemzeti arcvonal vezetőjét tette felelőssé a merénylet elkövetéséért. Ennek alapja az a nyilatkozat, amelyben D’Aubuisson, a merényletet megelőző héten Zamora igazságügyminisztert azzal gyanúsította, hogy az egyik baloldali forradalmi mozgalomhoz tartozik. A gyilkosság röviddel azután történt, hogy a hét héttel előbb alakult katonai-polgári junta ellen készülő államcsínyt kezdték emlegetni, amelyet a hadsereg egyik része és a keresztény demokrata párt készített volna elő. Az Egyesült Államok helyeselte a junta társadalmi újításainak tervét, ezért az államcsíny ellen volt. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 9. SZÁM. 1980. MÁRCfUS 6. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent — Kanadában: 60 cent
