Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-01-03 / 1. szám

1980. JANUÁR 5

MAGYAR ÚJSÁG

5. OLDAU

Vaszary Gábor:

ÉDESANYÁNK

r— Regény *-<

•— Folytatás <—•

Rövid tépelődés után utánuk ment. Színültig tele volt a helyiség, nagyobbrészt a farsangi menet résztvevőivel, akik forró teával igyekeztek felmelegíteni magukat.

Abogy körülnézelődött, egyre rosszabbul érezte magát. Megint nem látta sehol a lányt. De nem, ott volt mégis, a terem végében ült. Vele volt az idősebb férfi es a barátnője, akit a kutyavásárlásnál már látott. Egy fiatalember is volt a társaságában.

Helyesebbnek tartotta, ha a vendéglőben marad, és tanácstalanul nézett körül egy üres hely után.

A béke angyala felállt, és kiment valahová, anélkül, hogy Kürtőt észrevette volna, akit a pincér rögtön kezelésbe vett, hogy elültesse valahová, és pont oda, ahová a legkevésbé^ kívánkozott volna, ahol volt még egy üres szék. Ahol a szerelme ült előbb.

_ Szabad? szólt a társaságra a pincér, és feleletre se várva, az idősebb férfit ültette arrébb, hogy Kurtnak helyet szorítson.

^ Bocsánat, — hebegte zavartan. Meglehetősen ké-1 T t r

nyelmetlenül érezte magát.

Az asztalnál ülők beszélgetéseiből kivette, hogy szerelmét Rosinának hívják. A barátnőjét pedig Ingének, aki a vele levő fiatalembert Georgnak szólította. Hogy hívták az idősebb férfit, nem tudta meg, de nem is érdekelte. Valakinek az apja lehetett az ott lévők közül. Éppen ezzel került először beszélgetős kapcsolatba, amikor az cigarettára gyújtott volna, és tüzet kért tőle. Kurt öngyújtója azonban többszöri felkattintásra sem műkő dött.

>— Kifogyott a benzinje talán, jegyezte meg az idősebb férfi.

Ekkor jött vissza Rosina, már civilben a szárnyaival és a fehér lepellel a hóna alatt. Az idősebb férfit Kurttal társalogva látva, azt hitte ismerőse, és kedvesen köszöntve, a kezét nyújtotta feléje. Valóban meglepődött, amikor ő is felismerte autóbusz-útitársát.

Amire Kurt megkapta a pincértől a teáját, Rosina társasága fizetett, elkészülődött. Arról beszélgettek, bogy a fiatal hölgyek táncolni mennek Georggal. Az idősebb férfi pedig az angyalszárnyakkal és a fehér lepellel hazamegy.

Megnehezítette a dolgát, hogy nem volt már ismeretlen előttük, és a társaságot zavartalanul nem követhette. Szerencsére az idősebb férfi, akinek a jelenléte a leginkább zavarta, rövidesen elvált a többiektől, akiket megfelelő távolságból követett.

Így jutottak el egy olcsó tánchelyiséghez. A belépődíj csekély volt, de kötelező volt a maszk. Elegendőnek bizonyult azonban egy papírcsákó, amit reklámszövege miatt pár fillérért adtak. A különböző színű reklám-léggömböket ingyen adták. Reklámszöveg volt a tánchelyiség hamutartóin is, sőt a poharakon is. Reklámból élt a világ.

Georg éppen csak asztalt biztosított a hölgyeknek, egy sört, és“ két pohár limonádét rendelt, máris táncolni ment Ingével. Rosina egyelőre egyedül maradt. Kurt a szomszéd asztalnál foglalt helyet, és onnan nézte, x Éppen szemben ült vele a fiatal lány, a retikiiljében kotorászott. Végre abbahagyta, és világosszürke szemeit rávetette. Egy ideig csodálkozott, hogy újra látja, aztán diszkréten rámosolygott.

Kurt addig tépelődött, hogy táncra kérje, míg egy fiatalember megelőzte.

Egy pityókás fiatalember azzal szórakozott, hogy égő cigarettájával szétpukkasztotta a hölgyek léggömbjeit. Inge nem tért egyszerűen napirendre felette.

—i Piszkos fráter!, kiáltott rá.

Kinek . . . mondta ezt? ...

A részeg elvesztve az egyensúlyát Ingének esett, ezzel egyben a földre is rántotta. Erre kapta Georgtól azt a meglepően csattanó pofont, ami egyben jelt is adott az általános verekedésre.

Rosinát, aki csupán a barátnőjét akarta a verekedők közül elhúzni, úgy rnegtaszították, hogy térdre bukott.

— Jesszus, a harisnyám ! ,—■ sikoltott fel.

Ettől vadult meg Kurt.

A vad verekedésben már nemcsak a részeg fiatalember barátai vettek részt, de azok is, akik puszta véletlenből jutottak egy-egy pofonhoz, amit nem voltak hajlandók tévedésnek elkönyvelni.

Borosüvegek és székek emelkedtek a levegőbe. A nők visítozásai még jobban megvadítottak mindenkit.

f—' Rendőrség! — ordította el magát valaki, hogy megriassza a verekedőket. Ettől aztán még nagyobb kavarodás támadt a ruhatár körül.

A menekülők között yolt Inge is, magával rántva Georgot és Rosinát^ Kurt jelenlétét mindnyájan természef tesnek találták, főleg a vendéglői félreértés után, amit ismeretségnek vettek. Egyébként is sokkal izgalmasabb dolgok történtek velük, hogy Kurttal törődhettek volna.

Georg egy vérpacnival együtt kiköpte egy fogát, ami Ingét_ hisztérikus zokogásra késztette.

— Ne őrülj meg már te is! >—• szólt rá a fiú, a zsebkendőjével törölve le vércsíkos szájaszélét.

Georg bemutatkozott Kurtnak és Ingére mutatott:

i—> A feleségem.

Arra nem került sor, hogy Kurt Rosinának is bemutatkozzék, akit elszakadt harisnyáján kívül semmi sem érdekelt. Agyonütik, ha így megy haza.

— Georggal előre megyünk, nehogy az anyáddal öszszetalálkozz. Ha intünk, gyere utánunk, proponálta a barátnője.

Ezek ketten előrementek, így Rosina egyedül maradt Kurttal. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem. Arra vártak, míg Inge újra jelentkezik. Nemsokára visszajött.

i—i Az anyád nálunk ül, <— jelentette izgatottan. — Most igyekszik Georg lebeszélni, hogy ne menjen el érted a tánchelyiségbe. Azt mondtam, még ott vagy.

r—< Miért mondtad?

— Mit mondhattam volna? Egy súrolókefe van nála . . .

/—• Súrolókefe? . . .

•—- Azzal veri szét a fejed, ahol meglát, Georg majd lecsillapítja. Egyelőre még ne gyere haza. Sétálj egy órát itt a környéken ezzel már szaladt is vissza.

— Most sétáljak? Amikor majd megőrülök az idegességtől? — kiáltott utána. Majd Kurthoz fordult. Nem lehetne egy órát magánál tölteni?

^ Feltétlen, lelkesedett a fiú.

Útnak is indultak, de alig mentek egy darabot, Rosina megállt.

< Elfáradt?

f— Nem. Csak menés közben nem tudok sírni.

A léggömbjét odaadta, hogy addig is tartsa. A papírcsákó még a fején volt.

Úgy robbant ki belőle a sírás, mintha tüsszentett volna. Amikor az orrát is kifújta, láthatóan megkönnyebbült.

Pár perc múlva, minden nehézség nélkül feljutottak Kurt szobájába.

A szobát nem fűtik, —- világosította fel a lányt —< készítek egy csésze forró teát, hogy meg ne fázzék. I lány cukorral szereti?

*-»■ Kettővel.

A stanicli fenekén csak egyetlen kockacukor volt. Hiába kukkantott belé, és rázogatta. így kettétörte az egyetlen darabot.

Jeszusom, — kiáltott fel a lány mögötte. — A ruhámon egy vér folt van. Nem halt meg valaki tánc közben?

Nem mondták.

,—■ Még utóbb azt hiszik, én öltem meg valakit.

r-> Ha begombolja a kabátját, nem látszik.

<—< A kabátnak nincs gombja.

i—i Az is leszakadt?

,—■ Ez egy gombnélküli, divatos kabát. Ezt csak úgy össze kell fogni elől. Ha hazamegyek, az elszakadt harisnyám miatt rögtön pofonvágnak. II yenkor az ember önkéntelenül is az arcához kap, erre kinyílik a kabát. Ekkor kapja a második pofont. Bár sose kellene hazamennem.

Máris sírásra görbült a szája.

Halkan tessék sírni. A szobaasszony megtiltotta a női látogatókat.

Miért nincs férjem? Mégis más, ha az embert a férje pofozza.

—< Úriember nem pofoz meg egy nőt.

r— Úriemberek a mi házunkban nincsenek. Mindenki veri a feleségét. Sürgősen egy férjét kell keresnem magamnak. Nem szeretem, ha mások is pofoznak.

,— Ne tessék keresgélni. Itt vagyok én.

i—i Akkor is feleségül vesz, ha nem vagyok már ártatlan?

Rácsodálkozott.

<—f Georg is megbocsájtotta Ingének, hogy nem volt ártatlan, amikor feleségül vette. De néha emlegeti.

.— Én nem fogom soha emlegetni.

— Príma.

Eg észen közel ment hozzá.

— Még meg sem csókoltuk egymást két karjával átölelte a fiút.

A csók után megjegyezte:

<—i Már nem is megyek haza többé. Majd levelet írok nekik. Jaj de megkönnyebbültem. Esküdjön meg, hogy máris a feleségének tekinthetem magamat.

— Esküszöm. • ,

Újra átölelte, és a fülébe súgta:

< Ha a tied leszek, komolyabb színezete lesz a dolognak.

Amíg a házassági aktus megtörtént a teának készült

víz felforrt, és sisteregve eloltotta a spiritusz-masinát.

19. Fejezet

Egymással szembefordulva súgdolództak az ágyban.

<— Te hol dolgozol? r—<- kérdezte Kurt.

!—> Egy stanicligyárban.

Staniclikat a rabok csinálnak.

<—> Ezt most hallom először! ... de mi vagy?

,—■ Pincér. De leszek még főpincér is.

Finom. Enni is adnak?

.— Adnak.

—- Én rossz ellátásban részesülök, pedig minden pénzem elszedik. Normálisnak tartod ezt?

—> Nem ... I éged hogy hívjalak?

<—> I udod, hogy Rosina a nevem . . .

Azt tudom. De úgy értettem, mi a beceneved?

<—< Az nincs. Engem nem becéznek. Találj ki valami nevet nekem. I eljesen szakítani akarok a múlttal. Csak kis szívemnek ne nevezz, mert így szólítja Ingét a férje . . . Még utóbb zavarok lesznek, mert őket mindig meg akarom tartani ... I alálj ki más nevet!

r Leikönyökölt az ágyban, és hosszan nézte.

.—■ Még gondolkoznom kell rajta! . . . Nagyon kedves nevet akarok kitalálni.

— Jó. Most elmondom neked a családi körülményeimet, mert mindent tudnod kell, ha feleségül veszel. . . Csak egy pótanyám van. A valódiról senki sem tud semmit, talán nem is él már. De ha éL is, biztosan boldogtalan. Minden anya megbánja később, ha elhagyta a gyerekét... Tulajdonképpen kitettek egy kapualjba.. . Egy cédula volt rajtam, de már elveszett. Csak azt volt ráírva, hogy Rosinának hívnak, és katolikus vagyok. Más nem. Ennek tizenhét éve. A pótanyám talált meg, és felnevelt. Akkor még volt szíve...

Egy darabig várt a lány, mit szól hozzá a másik, de miután semmi megjegyzése nem volt, folytatta:

— Azt is tudnod kell, hogy az apám pláne nem az igazi. A pótanyám csak összeállt a gróf úrral. Nem gróf, csak így hívja, mert nem csinált semmit, de nyugdíja van. Kitart mellette, mert a nyugdíját szereti. Egyébként undorodik tőle, mert részeges.

' Nekem se tetszik a pofája, jegyezte meg Kurt, le honnan ismered?

—> Vele voltál a vendéglőben.

/— Á, az nem ő volt. Az egy másik.

— Kitsoda?

— A Müller úr. Ugyanabban a házban lakik, mint mi. Azt akarja a pótanyám, hogy a felesége legyek. Először saját magának nézte ki, mert pénze van. De a Müller úrnak nem kellett.

Kurt ijedten hallgatta.

— Ne aggódj, mert nekem meg a Müller úr nem kell. De ezt majd neked kell elintézni a pótanyámmal.

r— Mióta van ez a Müller úr?

<— Egy éve. Miatta nem vagyok ártatlan.

r— A Müller urat rövidesen elintézem.

— Csak félig üsd agyon, nehogy bajod legyen. Meg-j

érdemli, mert az is felpofoz. I

Kurtnak elsötétült a tekintete. ,

,— Micsoda jogon pofoz téged?

Mit csináljak, ha a pótanyám ellenem hecceli.

Ugyan, Müller úr, adjon már maga is ennek az elvetemültnek egy pofont. Az én kezem már belefájdult. Ha éppen tudni akarod, a gróf úr is megpofoz. Már mindenki rám szokott.

i— Megjósolhatom neked, rövidesen vége lesz ezeknek a pofozkodásoknak.

Bár már ott tartanánk. El sem képzelheted, milyen hamar jutok egy pofonhoz . .. Egyszer titokban egy új kalapot vettem magamnak. Te is láttál vele az autóbuszon.

Nem emlékezett a kalapjára, de udvariasan helyben hagyta, hogy meg ne sértse:

»— Szép kalap volt. Határozottan emlékszem rá, de jelenleg a Müller úr foglalkoztat.

.—■ Hagyd már a fenébe! Egyszer majd összevered, és meglesz az elégtételünk. De úgy csináld, hogy én is élvezhessem.

.—■ Müller úrral nem érintkezhetsz többé. r—i Nyugodt lehetsz, több próba nem lesz.

— Micsoda próba?

Azt mondta, akit ő feleségül vesz, azt előbb kipróbálja.

>— Ez egy disznó.

—< Most azt hallgasd meg, mi történt az új kalapommal., Külön munkáért kaptam a pénzt, amiből vettem. Persze ezt nem kötöttem az orrukra. Szóval megvettem a kalapot, hadd legyek már egyszer én is valaki. Képzeld el, már az első nap rájöttek, pedig hazamenet rögtön eldugtam az előszobában a varrógép mögé. Mit tesz Isten, alig tettem le a retikülömet az ebédlőben, máris bejött a pótanyám az új kalapommal a kezében. Mi ez? üvöltötte. Letagadni már képtelenség volt. Erre fogta a kalapot, úgy ahogy volt, a földhöz vágta, és összetiporta. Azt hittem, kiszakad a lelkem. A kalap persze odalett, és még öt pofont is kaptam. Hármat délelőtt, kettőt délután. Úgy látszik a nő már szenilis is, mert nem emlékezett a délelőtti pofonokra, pedig azok is kiadósak voltak.

Túlsókat beszél az új kalapjáról, állapította meg Kurt, aki inkább csókolódzni szeretett volna, és magához húzta.

Viszont Müller úr járta ki, hogy angyal voltam. Ezért fizetni kellett, ha nem tudnád, r— Majd visszakapja a pénzét.

— Miért nézel rám ilyen furcsán? Zseniroz, hogy nem vagyok ártatlan?

<—> Csak a Müller úr zseniroz.

<—' Ne gondold, hogy engem nem . . . De azért azt se gondold, hogy könnyű lesz engem feleségül venni!

w Ki akadályozhatná meg? Csak nem a Müller úr? <-¥ A pótanyám csak akkor egyezik bele, ha őt is eltartjuk.

Kurtnak elsötétült a tekintete. Eszébe jutott saját anyja. y\ Furcsán félrenyomódott a lány arca, ahogy az ágyban {elkönyökölve nézte a fiút, amint idegesen, .cigarettára gyújtott.

. — Most mi van? — kérdezte.

—- Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy tégedí mindenki összever. Müller úrnak rövidesen kitekerem a nyakát. j

' — Prima. /

Kurt elfelejtetté a szobáját bezárni. így történt, hogy a szobaasszony váratlanul rájuk nyithatta az ajtót.

—* Orgia! kiáltott fel, amikor a lányt az ágyban meglátta.

Kurt megkisérelfe a kínos hajnali jelenetet valahogy szalonképessé tenni.

—< Engedje meg, Witschné, hogy a feleségemet bemutassam.

Ahogy magának ez a felesége, úgy nekem ■ a lányom . . , Kikötöttem, hogy női látogatásokat nem engedélyezek. A szobát azonnal felmondom.

Rendben van. Elsején elköltözöm.

— Nem várok elsejéig. Azonnal kiköltözik.

<—' De elsejéig kifizettem a szobát, azt lelakom.

Nem lakja le, mert rendőrt hívok.

— Rendőrt is hívhat. Azt is szóbahozzuk a hatósági közeg előtt, mit keres maga éjszakánként a temetőben?

A szobaasszony az ágy elé ugrott, és lerántotta a lányról a takarót. a

— Mars ki innen!

Rosina kétségbeesetten felsikoltott.

I íz percet adok, aztán hozom a seprűt, és kiverem innen, — kirohant, és bevágta maga után az ajtót.

<—* Jesszus, ez is meg akar verni.

Egy pillanat alatt kiugrott az ágyból, és lázasan öltözködni kezdett.

<—> Engem mindenki megver.

A léggömbje felszállt a plafonra, mert idegességében kicsúszott a madzagja a kezéből, amikor az ágy támlájától eloldotta.

Kurt az esernyőjével próbálta lepiszkálni, de elpukkasztotta.

<■— Még ez is.

A farsangi reklámcsákóját a fejére tette, i—< Mért veszed fel? j

<—• Nem volt gyermekkorom.

Kurt egy öreg bőröndbe dobálta a dolgait.

A templom toronyórája hajnali kettőt ütött, amikor elhagyták a házat. ,

— Arra nem számítottam, hogy mégis haza kell mennem.

Kurt letette a bőröndjét.

Meddig fog tartani nálatok ez a dolog? r- Milyen dolog?-—1 Hogy miért jöttél ilyen későn haza? Meddig fognak pofázni?

Hetekig. Te még nem ismered a pótanyámat.

~ Ha reggel hétig sem nyugszik meg a nő, máris nincs állásom.

Majd gyorsan hagyom felpofoztatni magam, _ jegyezte meg Rosina könnyedén.

Nem fognak felpofozni. Én is ott leszek.

(— Prima,

Kurtot az foglalkoztatta, hogy fognak a jövőben talál| kozni.

:--' Még nem tudom, hol fogok lakni . . .

>—> Ingén keresztül mindig üzenhetsz. Egy házban lakunk. Ott még találkozhatok is veled. Georg Reiner földszint három. Rögtön balra a kaputól ... Várj! Felírom a pontos címét.

—- Nem szükséges, már megjegyeztem magamnak.

a- Le is közöld az új címedet. Nekem nem írhatsz, úgysem kapnám meg.

Kurt felvette a bőröndjét, és továbbmentek. Útjuk a Vasúti állomás mellett vezetett el. Egy mozdony pöfékelését is hallották.

— Jó lenne elutazni, — sóhajtott fel a lány.

A fiatalembernek más jutott az eszébe. Minek és hová cipeli a bőröndjét? Okosabb, ha egyelőre a vasúti állomás ruhatárába teszi.

Míg ezt az ötletét megvalósította, Rosina jobban átgondolta a helyzetét. Amilyen jónak látszott, hogy nem egyedül megy haza, most éppen ezt találta ijesztőnek. Főleg, ha Müller úrra gondolt. Áz se lesz jó, ha a fiú azt a sok rondaságot hallja, amit majd mondanak neki.

*— Nem lenne okosabb, ha nem kísérnél haza? —mondotta a visszatérő fiúnak, aki a ruhatári cédulát gondosan a tárcájába tette.

Miért?

— Olyan ocsmányságokat fognak nekem mondani, hogy még utóbb kiábrándulsz belőlem.

’—' Nem fontos, csak téged ne bántsanak.

— Tudod mit? Kisérj haza, de maradj lent Ingénél. Ha túl sokat vernek, lemenekülök hozzád.

Pár perc múlva már előttük sötétedett, vésztjósló hangulatot keltve, a ház, ahol Rosina lakott.

— Rossz jel, hogy Ingénél még ég a villany.

Előérzete rövidesen beigazolódott, amikor bekopogott

a lakásuk utcára néző ablakán. A barátnője ijedt arca jelent meg a félrehúzott függöny mögül. Intett neki, hogy menjenek be hozzá, I

Georg is megjelent az ajtóban, de hagyta a feleségét beszélni. . <

<— Az anyád többször is lejött hozzánk. Azt hitte, hogy nálunk bújtál el.

— Ne szólítsd anyámnak — Kurtra mutatott, aki merev arccal, szótlanul állt közöttük. Neki már mindent elmondtam . ..

úgy! >— élénkült fel Inge. -—< Szóval az a ronda dög, talán megütött volna, ha Georg nincs jelen. Nem is akarom az undorító pofáját látni. .. De miért maradtál él hajnalig? . . . Mi történt veled utóvégre? ...

I ürelmesen meghallgattak, amikor beszámolt nagyjában mindenről. Azt is elmondta, eljegyezték egymást, éf rövidesen megházasodnak.

Azt mindketten ellenezték, hogy Kurt is felmenjen Rosinával a pótanyához. Ez csak még jobban elmérgesítené a helyzetet. Várja meg, náluk, míg elmúlik a baj, Rosina hosszú csókkal bíjcsuzott el Kurttól, mintha a vérpadra indult volna.

— Imádkozz értem, — súgta a barátnőjének,- Kurtba kapaszkodva, akit nem lehetett lebeszélni, hogy Ro'siiíát legalább a lakása ajtajáig fel ne kisérje.

Odafent a szerelmesek újra ösSzecsókolództak. Bentrőf valami zaj hallatszott, amire riadtan szétrebbentek, Kurt visszament újra Georgékhoz. *

Az idegölő várakozás közben Inge megpróbálta a nyugtalan fiatalembert lecsillapítani.

— Falán nem is lesz olyan nagy botrány belőle, mondotta. — Megelégszenek azzal is, hogy egyáltalán hazajött.

Kurt végül is nem bírta tovább, és kileskelődött a lépcsőházba.

Odafent éppen becsaptak egy ajtót, és valaki felsikoltott.

í i Rövidesen láthatóvá vált Rosina is, amint a lépcsőfokokon botladozva rohant lefelé.

Müller úr egy bottal utána.

. , j^urt kettesével véve a lépcsőfokokat pillanatokon beül elérte a lányt, aki felsikoliva a nyakába vetette magát.

— Ne hagyd, mert megöl. . .

Müller úr pár pillanatra megtorpant a meglepetéstől, amikor Kürtőt meglátta. így olyan váratlanul érte a támadás, hogy botját már nem használhatta.

Kurt olyat taszított rajta, hogy egyensúlyát elveszítve, nekiesett a lépcsőház korlátjának, és átbukva rajta a földszintre zuhant.

Egy ordítása után a koponyájának éles csattanása hallatszott odalentről. Nem is mozdult meg többé. Úgyszólván pillanatok alatt ment át a másvilágra.

Egyedül Georg látta, mi történt.

— Menekülj! ~ kiáltotta elfojtott hangon Kurt felé, amikor elérte. , A kapu még nyitva van.

Már az állomás felé rohant, amikor a halálesetet felfedeztek. A vasúti állomás várótermében csak pár sorban értesítette Rosinát, a barátnője címén, hogy anyjához utazik az orosz zónába.

20. Fejezet.

Ha özvegy Weibernét megkérdezték volna, melyil gyerekét tartja a legjobbnak, feltétlenül Kürtőt választja. Róla soha semmi rosszat fel nem tételezett volna. Maga Kurt sem hitte volna, hogy egyszer hasonló szörnyűségbe keveredik.

Efféle esetekben mindig úgy fordulnak a dolgok, hof senki sem gondolta volna, mi lesz a vége. A legkevésbé ’ aki belehalt.

Nem volt más szándéka, mint Müller urat megler tetni, hogy elvegye a kedvét attól, Rosinához akár egy is hozzányúljon. Ami ezt illeti, ez valóban sikerült.

Nem tuídom elhinni, hogy tényleg nvegjialt 7 — irta Kurt az orosz zónából Rosinának, aki post tával válaszolt.

Ne kételkedj, mert ott voltam a temetésén.

Miért esett neki a lépcsőház korlátjának? Ne le. Bebizonyítani persze nem lehet. Sokszor elő gyerekekkel is, hogy egy negyedik emeleti abla? /

és mégsem történt semmi bajuk.

r-í Folytatjuk.