Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)
1980-01-31 / 5. szám
1980 JANUÁR 31 MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL Vaszary Gábor: ÉDESANYÁNK Regény Folytatás — Elég volt férjének elüktől eltorzult arcába tekintenie, kogy nyomban megszelídüljön. >— Jó. Visszaviszem a gyereket, és a kulcsot a lábtörlő alá teszem, r— máris megfordult. Az utca végében Georg megállott egy üres telek pa- Iánkja mellett. Miután meggyőződött arról, senki sem láthatja, oda hajította be a csomagot, amiben a rendőr-uniformis volt, a revolverrel együtt. Ahogy előre haladtak, megsokasodtak körülöttük a templom felé vezető utcákban felbukkanó emberek sötét alakjai; innen is, onnan is előlépve a kapualjak mélye mögül. Georg észrevehetett valamit, mert Kürtőt visszatartotta. Állj meg! Most meg ismerősök kerültek az orruk ele. Cigarettára gyújtottak, hogy megindokolják, miért álltak meg, aztán szótlanul megindultak újra. A templom elé érve, elmaradtak a többiektől, meghúzódva egy kétemeletes ház árnyékában. Kőpad állott egy öreg fa törzse mellett. Maradj itt! . . . Rögtön érted jövök. Kurt a fa törzsének dőlve könnyen átláthatta az egész teret. Semmi olyasmi nem történhet, ami a figyelmét elkerülhetné. Még látta Georg-ot a templomba menni, ahonnan Az utcának a végében volt a ház, ahol Georg lakott. De még ezt a pár száz lépésnyi távolságot sem lehetett minden baj nélkül megúszni. A Professzor lehajtott fejjel, a pezsgősüveget lógatva a kezében követte. Dugójának a drótját még a Nagybelű lazította meg, s eddig kitartott, most azonban váratlanul, hatalmas durranással kipuffant. Az öreg az első pillanatban azt hitte, rá lőttek. A habzó pezsgősüveget teljes erejével a földhöz csapta, és hisztérikus jelenetet rögtönzött; — Nem bírom tovább . . . Vigyenek vissza a fegyházbá!... Miután tovább is kiabált, Kurt a gumibotjával úgy fejbevágta, hogy elterült a kövezeten. Nem volt tanácsos otthagyni. Ha magához tér, újra botrányt rendez, és veszélybe rántja. Úgy vette fel az öreget a földről, mint egy csomagot, és tovább cipelte. A pezsgősüveg durranására a megnyitott ablakok mögött egyesek már óvatosan kikukucskáltak. 24. Fejezet. Georgék, Rosinával együtt a rádiót hallgatták. Azt figyelt ék, mikor szakítják meg a leadást, hogy a mai na ^eseményéről újabb ismertetést adjanak-Kurt még estére sem adott semmi életjelt magáról, Rosina visszavitte a kisgyereket, hogy lefektesse, újra viszszatért hozzájuk. Inge idegesen jött-ment körülötte, Georg halk hangon elmélkedett, a cigarettájának minden esetben gondosan leverve a hamuját, ami már maga is abszolút természetellenesen hatott. Nem jelent semmit, hogy Kurt még nem jelentkezhetett, utóvégre óvatosnak kell lennie, —- jegyezte meg halkan. Viszont a vigasztalásnak szánt szavak sem jelentettek semmit. Lehet, hogy Kurt is rajtavesztett, ahogy a rádiónak utolsó jelentése szerint, a megszökötteknek nagy részét már összeszedték. Kiket szedtek össze, azt persze nem mondták. A telefon élesen csengett. Georg izgatottan kapott a kagyló után. A garage jelentkezett, ahol autót bérelt Kurt számára. Arról értesítették, a rendőrségtől már visszakapták a lefoglalt autókat. A kocsi tehát a rendelkezésére áll. Erről is csak most szerzett tudomást. Ha Kurt a délután folyamán megérkezett volna, nem is menekülhetett volna tovább. Georg módosította az eddigi tervét. ' Mégis jobb lesz, ha elsőnek Rosina indul útnak. Én megyek Kurttal és a gyerekkel utána. A határnál természetesen újra együtt lesznek. Idegesen kapták fel a fejüket, valahányszor a rádiókészülék egy pillanatra elhallgatott. Legutóbbi híradásuk szerint a City moziban három fegyencet fogtak el egyszerre, illetve csak egyetlenegyet, aki a reménytelen helyzetet átlátva megadta magát. Két társát, akik ellenálltak, agyonlőtték. Közöttük volt-e Kurt? így dőlnek el sorsok egyetlenegy nap alatt, míg máskor hosszú esztendőkön át nem történik semmi. ' Pszt! —/ Georg felemelte a mutatóujját. ,—- Valaki a lépcsőházban járkál. Inge riadtan felállt, Rosina a kezét a szája elé kapta. Mintha valaki valóban motoszkált volna a lakás ajtaja előtt. Lélegzet-visszafojtva figyeltek. Semmi. Már arra gondoltak, mégiscsak tévedtek, amikor odakint csengettek. Ijedten egymásra meredtek. Georg idegesen beletörte a cigarettáját a hamutartóba, és óvatos macskaléptekkel megindult az előszobaajtó felé. A két nő szívszorongva figyelt utána. A férfi háta meggörbült, ahogy a kémlelőlyukon kikukucskált, aztán még sokkal óvatosabban újra visszajött hozzájuk. — Rendőr, súgta. Nagy szünet után az illető újra csengetett, végül is végképp felhagyott vele. Nem sejthették, hogy Kurt állott az ajtó előtt, az eszméletlen Professzort a falnak támasztva. Éppen feléje hajolt, amikor a barátja kikukucskált, így nem ismerhette fel. Csak az uniformisát látta. < Betörik az ajtót, < súgta holtra váltan Inge. <— Nincs joguk hozzá, ■— nyugtatta meg a férje. Eb GAUDEAMUS IGITUR — Folytatás a 4. oldalról I féle tárgynak hely jutott. A kellemes formában közölt stúdium, amelynek alig van mása a pedagógiai irodalomban, theologia gaudii lehetne. Készítése igen kívánatos voh. Nem egy pedagógus csodálkozott a régi közoktatás tényezőinek szűkkeblűségén. Rövidlátók lévén túlsókat törődtek a szorgalmi idő kihasználásával. Ellenőrök nyomon követték annak minden percét. Sok munkát adott a tanmenet rögzítése, az Útmutatások magyarázata. S inkább semmi, mint kevés gond jutott a szorgalmi idő gazdátlanul maradt óráira vagy éppen a nagyszünidőre. A rómaiak horae suhsecivae néven ismerték az előirányzotton túleső, fölösleges órákat. A szót a római cipészet adta. “Subseciva sunt quae sutor de materia praecidens quasi supervacua abicit. Mai szóval a subsecivum az iskolai órarenden kívül eső szabadidő. Mintha senkié sem lett volna, s annyira gondozatlan maradt, hogy a vele való foglalkozást nem is nézték megértéssel. Pedig hányszor mutatta, hogy van, mikor nem jó életjelt adott magáról: betprt a túlgondozottba, annak eredményét rontva. Hiszen minden iskolai óra függ az előzőtől. A jól vagy rosszul töltött vasárnap befolyásolja a következő napot vagy hetet. A nyári szünet színt adhat a következő iskolai évnek. Egymásután több pedig belenyúl az életirányba. Azért fontos a nyári kolóniák gondolata s nem kevésbé fontos a nekik szánt irodalom. Azért köszöntötték a szülők olyan örvendve az új világ küszöbén a nem hivatalos tanügyi tényezőktől kiinduló nyári kolóniákat és üdülőtelepeket. A magyar piarista rendtartománynak 1942-ben Őszödön, a Balaton partján száz diákkal kezdett ilyen üdvös reformját magam is láttam. Ugyanakkor a premontreieknek 400 cserkésszel a jászóvári prépostság közelében volt mozgótáboruk. Adja Isten, hogy minél előbb következzék a folytatás. De ha majd kifogástalan felügyelet mellett jó levegő cirógatja a kolóniákra bízottakat, és erősíti szervezetüket, a megfelelő szellemi anyag se hiányozzék. FIosszú iskolaév törődése után olyan könyvekhez nyúlhassanak, amelyben a jóízűen szórakoztató vagy akár tréfás forma hamisítatlan mély tudást közvetít az otthon, de az idegenben is kifejlődő magyar ifjaknak. Igen, gondolni kell az idegenben élőkre is. A nagy világzavarban Amerikába szakadt és ott Viceprovinciában lenünk semmi büntető eljárás nincs folyamatban . . . Jó ideig csendben voltak. Georg újra kilopódzott az előszobába, és kikukucskált. * Elment, *-< jelentette. — Mégse lehetett komoly. Talán csak szólni akart, miért nincs a kapu bezárva. r— És miért nincs? i— idegeskedett Inge. Hogy jön be Kurt, ha bezárom? majd hozzátette még. r— Azt sem értem, hogy jöttek volna rá, hogy nálunk keressék? Bár ez is megnyugtató. *—■ Megnyugtató? «—> Inge úgy nézett rá, mintha egy őrülttel lett volna dóig a. <—> Ha még keresik, nyilván nem fogták el. Semmi esetre sem megnyugtató a számukra, ha máris keresik. Rosina, aki eddig ölébe ejtett, imára görbült ujjakkal maga elé meredt, most hirtelen felállt. *—< Ha Kürtőt' itt keresik, nem jöhet ide. Flaza kell mennem, mert nem lesz hová mennie . . . Nem volt rá mód, hogy visszatartsák, Georg előzőleg kikémlelte a helyzetet, de sem a lépcsőházban, sem a ház előtt nem látott egyetlen lelket sem. Az utca teljesen kihalt volt. >—> Jobb, ha nem kisérem el, és nem látnak minket együtt. Rosinával újra megjelent, és eltűntek egy mellékutcában. Az éjféli misére igyekvők megritkultak, a későn érkezők léptei meggyorsultak, végül is teljesen kihalt a környék. Csendes téli éjszaka volt, időnként csupán a templom orgonája búgott bele bűnbocsánatos hangulatot, amikor egy későn érkezett megnyitotta a templomajtót. Kurt mélyet szippantott a cigarettájából, mielőtt elhajította volna. Csillagtalan volt az éjszaka. Az orgona zúgása már nem hallatszott a templomból, hogy megbontotta volna a i halottakhoz illő süket, mély csendet. Kurt idegesen felkapta a fejét, és maga körül figyelt. A zenélő órájuk vidám menüettjét hallotta valahonnan, és eszébe jutott az édesanyja. A tér túloldalán, egy szűk sikátor felől magányos nőalák közeledett feléje: lassú léptekkel mintha sohasem akarta volna elérni. Ez volt a halott anyjának utolsó útja. Amikor elérte a fiát, megállott előtte, megcsókolta, és eltűnt mellőle. A halottak ideje is lejár. Kurtot Georg szavai riasztották fel fájó gondolataiból. i— Gyere! — Visszamegyek a gyerekért... Elviszem az anyámhoz . . . Megőrültél? ... <— Nem lesz semmi baj .... A kulcs a lábtörlő alatt van, ugye?... — Elkéstél vele ... A várost azonnal el kell hagynod .. . -Pár perc az egész ... — Nem tudod, mit cselekszel. . . Már bemondta ä rádió, mindenkit elfogtak, egyetlenegy kivételével ... És ez te vagy ... Rosszul hazudsz! Az öregúrról megfeledkeztél. Georg minden elkövetett, hogy a barátját más belátásra bírja, de nem lehetett vele józanul beszélni. Durván kiszabadította magát, amikor erőszakkal akarta visszatartani. Határozott léptekkel megindult a sorsa felé. Jól kilépett, hogy minél előbb túlessen rajta. Már befordult az utcába. Csupán pár lépésre volt a háztól. Megállt, és óvatosan maga köré nézett. Senki, állapította meg megnyugodva. Otthon a gyereket nem látta sehol. Azt hitte, Inge mégis magával vitte, amikor észrevette, amint négykézláb kileskelődött a fotőj mögül, ahová elrejtőzött előle. Onnan pedig bemászott az ágy alá, ahol a Professzor még mindig aludt. Megpróbálta a gyereket kicsalni, de nem hallgatott rá. Akkor tudta csak megfogni, amikor elrántotta felőle az ágyat. Ez már az öregurat is felriasztotta, s ijedten felült fektéből. Váratlanul érte őket, amikor az ajtót felszakították, és benyomultak a rendőrök. Kurt kezéből kivették a kapálódzó kisfiút, és a szoba sarkában lévő fotőjbe ültették. Megadta magát a sorsának. Semmiféle ellenállást nem fejtett ki, amikor megbilincselték. — Ki ez az öreg? kérdezték, a Professzorra mutatva. Semmi köze az egészhez. Az öreg nem állhatta meg, hogy oda ne szóljon neki: Mire használta az agyát, hogy idáig jutott, amíg aludtam? :. . ' Ki ez az öreg? kérdezték újra. A gyerek nagyapja .. . — Ne forszírozza! — tiltakozott a Professzor. — Nem tetszik nekem ez a megoldás . .. Kurt legnagyobb megdöbbenésére a kövér rendőr is belépett a szobába, és ahogy az öreg urat is észrevette, vidáman felkiáltott: Na, nézd csak! Itt van megint a pityókás öreg . . . A Professzor rezignáltan legyintett feléje. ~ Örüljön, kisöreg, hogy végre újra otthon van, aludjon tovább! kedélyeskedett vele, sőt kedvesen megpacskolta az arcát is, majd a társaihoz fordult. Ezzel az öreggel már kétszer is találkoztam . . . Elég nekem csak ránézni valakire, rögtön megmondom, kicsoda. Pedig forgalmi rendőr vagyok, és csak a mai napra volt kriminális beosztásom . . . Ez az öreg nagy csalafinta . . . A rendőrök felforgatták az egész lakást, fegyverek után kutatva. Nem tetszett nekik, hogy semmit sem találtak. Gyerünk! — kiáltottak Kurtra, és durván odébb lökték. i—1 Megcsókolhatom a kisfiút? <—> Kié a kölyök? i—< Az enyém. — Nincs időnk az érzelgősségekre, —< kiáltott rá az egyik, és kilökte volna az ajtón, de a kövér rendőr eléje állott: <— Hé! Karácsony van! A gyerek még mindig a szoba sarkában, a fotőjben ült, ahová az előbb letették. Olyan kicsinynek, gyámoltalannak tűnt fel, mintha nem is miatta veszett volna el minden. Kurt féltérdre ereszkedett előtte, hogy először és utoljára megcsókolja. KÖNYVISMERTETŐ VASZARY GÁBOR: ÉDESANYÁNK •' t. • ' *" ■ ' ; ; <-* ' Vaszary Qábor az emigrációs magyar irodalom’ Nagy. Öregembere . A hajdan neyettető zseni, ma az élet reális történeteit örökíti meg, mesterien, utói érhete tlenül. Felhagy a régi irányelvekkel, mely a jó természetszerű győzelmével végződik. Ebben találom a valódi élethez való igazodását, hiszen az élet legkevésbé sem igazságos. Oh net György, B. Bajza Lenke romantikus szépírásait régen átlépte az idő. Visszahatásként itt-ott még megmaradt a jóság győzelme, mint elégtételadás, pedig ,az élet ritkán., produkál ilyen megoldást. Az élet rátipor a Szépségre,, s az ártatlant kegyetlenül sodorja eh Vaszary Gábor ma az életet írja, Ezért volt reám oly nagy hatással a Pók című regénye is, s azért teszem magamévá legújabb könyvének az “Édesanyánk”-nak a témáját is, melyben a jóság kilátástalan harcáról ír. .. .• ,j Kelet-Németországban a szovjetövezetben ineghql égy öregasszony, aki karácsonyra éppen gyermekeit várja kar-, za Nyugat-Németországból. A késedelmet jelző levelek ott vannak a kezébe, de a gyerekek nem jönnek. A regényíró a három gyermek élettörténetét írja le mesterien. A történetek egyben a szereplők lelki beállítottságát is tükrözik. Az orvosfiú kalandja egy prostituált leánnyal a bevezető. A történet inkább mentesül az akaratán kívül elbukott leány bűnének erkölcsi súlyától, mint az orvost, aki az akkori zavaros időkben magzatelhajtással foglalkozik, és anyja megsegítését másodlagos kötelességének tekinti. A barátnő tragikus öngyilkossága készteti a fiút, hogy kimentő levelét megírja édesanyjának. Az asszony leánya a körülötte zajló események hatására esik egy megoldhatatlan és szerencsétlen kimenetelű szerelmi viszonyba, ami egyben végzetét is okozza. A harmadik gyermek egy fiatal leány védelmében előállt szerencsétlenség áldozataként kerül börtönbe. A történet tele van izgalmas eseménnyel, érdekes börtönkitöréssel fűszerezve. O a legerkölcsösebb gyerek, szinte játékszere a sorsnak. A nyomor és szenvedés fokozataira jellemző, hogy életmegoldásul szívesen választaná a keleti zónában leélni az életét édesanyja mellett. Ezt sem tudja megvalósítani. Erkölcsi alapmivoltával ismét elbukik. Önhibáján kívül nem kopoghat be édesanyja kelet-német hónapos szobájába karácsony estéjén. Az édesanya élete tipikus anyasors. Gyermekei a végzet által nekik szánt életet próbálják élni. Az anya elhagyatottsága függvénye a történéseknek. Vazary Gábor Édesanyánk című regénye nagy körültekintéssel megírt korrajz is. A három gyermek tragikus bukása fölött visszatérő tételként jelenik meg a szerencsétlen anya, mint áldozat. A remekmű a Kárpát Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelent meg, rendkívül tetszetős kiállításban, egészvászon kötésben. A könyvet az író, egyben festőművész képei díszítik Minden magyar család könyvespolcára ajánlom! Megrendelhető a könyv árának és a postadíj ($10.00 és $1.00) beküldésével a Kárpát Könyvkiadó címén. S. Koósa Antal A kezeire rakott bilincsektől átölelni már nem tudta. A kisfiú mintha megérezte volna a szeretetet. Bár az előbb még a közelségét sem bírta, most apró karjaival a nyakába kapaszkodott, és átölelte. Ekkor szólaltak meg a karácsonyi harangok, és zúgvabúgva betöltötték a téli éjszakát, hogy mindenkit arra emlékeztessenek : Megszületett a Gyermek, hívek, s általáb an a magyarok számára. Nem gon dói ja, hogy írásait még a börtönben is mennyire keresték!’ Az sem volt hatástalan, amit a római zsinat 1960-bari mOndötf a recreatio -ról, a mai világnak annyival is fontosabb problémájáról, mert a több szabadidő több lehetőseget biztosít az olvasásra, az önművelődésre, és hogy az olvasmány kifogástalan legyen, sohasem voll olyan fontos, mint manapság.*' Ha. tudott volna az Új-Gaudeamúsról, időseknek L’azione réereatifa nel Sinodo Röpwno. (Osservqtore Ro- . manó i960 okt. 26-i számban.) és ifjaknak, és főként növendékpapoknak ‘első sorban ezt ajánlotta volna. Amint az íráskor én is nagyon gondoltain Rendünk klerikusaira, az Atyák ra és tanítványainkra. HABENT SUA FATA LIBELLI Különleges a sorsa és a története az itt fekvő és a maga nemében azért is páratlan írásnak, mert csak egy példány készült belőle. A még rávonatkozó mondanivaló nagyon kevés. Ha jobb idők jöttével egy kívánatosabb része megje- Ienhetik, történjék az az első Gaudeamus olvasóinak, az őket követő ifjaknak és a nekik szolgáló Atyáknak emlékére. Nagyon megérdemlik ezt az említést a kortárs atyák, akik közt a munka folyhatott, sőt szívük-szellemük több szőrösen érezhető lett benne. Révükön sok régi hagyományhoz mindig ragaszkodó piarista szellem terméke a távolabbi utó dók számára készen áll. Érte nemcsak említés, de nagy hála jár nekik. Az útnak indító legyen az író munkájáról szóló tájékoztatás, á rekreációkban Schütz atyától nem egyszer hallott Goethe-szerű gondolat. A német szöveg feledhetetlen. Weite Welt und breites Leben, Széles világ, tágult élet, langer Jahre redlich Streben. tisztes harcon hosszú évek . . . Stets geforscht und stets gegründet, Ki bent rendez, kutat egyre, nie geschlossen, oft gerundet. soha lezártan, megtelve. Ältestes bewahrt mit Treue, Ami ősi, híven őrzi, freundlich aufgefasstes neue. az újat vígan üdvözli. Heitren Sinn und reine Zwecke. A szív derűs, a cél áldott: Nun! Man kommt wohl eine Strecke. így jut előre zarándok. Róma, 1966 január 17. P. Walter János L piarista atya. ■>•> .oil ÍÜZ: Folytatjuk —< isgi az előbb említett Bátori József atya kormányzása alatt élő piaristáknak öt reményteljes intézményük van (1965): Ariié’-* rikai piarista noviciátus és Kai. Sz. József Fiúotthon Derbyben (Buffalo), Preparatory School Devonban (Pa.), Boarding Flome (konviktus) ugyanott, “Queen of the Pious- Schools Study House Washingtonban, Calasanctius Preparatory School Buffaloban. Nem magyar piarista szigetek ezek, de az ott lévő1' magyar atyáknak sok összeköttetésük van ott született ma gyár fiúkkal, akik biztosan szívesen vesznek kézbe számukra készült ilyen írást. Ugyanazt mondhatjuk az idegen uralom elől külföldre menekült if jakról. S aztán a már ott képzett papokról és nevelőkről. S lehetetlen számításon kívül hagyni az egykor majd szabadabb otthonban tanuló magyar fiúkat. Szülők, nevelők és neveltek úgy köszöntenék az Uj-Gaudeamust, mint ahogy történt a nyári kolóniákkal. Hiszen, azoknak megsegítéséről van szó. Az anyag nem elméleti akart lenni. Bölcselkedés, meg túlirodalmi ulalások helyett morze-szaggatottságban életmozzanatok követik egymást, nagy változatosságban. A gyűjteménynek két sajátsága az anyag soka és a változatosság az ifjak minden iránt érdeklődő s a fiatal atyák, az eszményi nevelők készségesen adó törekvésének vetülete. Még jobb megértést biztosítanak Prohászka püspök atyánk (t 1927) szavai: Okos gazda szerint az eső lehet kevés is. sok is, de sohasem elég. A teológusok szerint az imádság lehet kevés, lehet sok, de mégkevésbé elég. Nekünk gyermekekkel kiránduló és ifjakkal otthont rendező pedagógusoknak az ima sohasem hiányzott. Az eső azonban hamar lett túlsók. S kellemetlen időjárásban hányszor nélkülöztük sajnáláttal a megfelelő Gaudeamus-készletet. Igen nehéz volt kifogástalan szellemű anyaghoz jutni. Éppen azért ilyen munkában fáradó atyák megsegítésére icleYágó gondolatok a régiek közé kerültek. Ez írásnak távoli szülőoka az említett rekreáció és az iskola. Onnan valók az indítások és a szellem. A cél pedig elsősorban az ifjak foglalkoztatása, ahova minden résziét irányítva van. Mindemellett az iskolai éléttel való kapcsolatai miatt az új-Gaudeamus nem valami ad usum Delphini”, csak ifjaknak való irat. Az életkorok (gyermek, ifjú. felnőtt) nincsenek egymástól elhatárolva, s bizonyos értelemben, hogy az ember állandóan ifjú, sőt gyermek, az fordítva is áll. Dosztojeuszky (f 1881) mondja, hogy az emberekkel úgy kell bánni, mint gyermekekkel. Az meg nevelési alapelv, hogy a nevelő a rábizottakban az embert lássa. így ami a gyermeknek gonddal készült, azt az ifjak nem hagyják olvasás nélkül. S a felnőttek szívesen nyúlnak az ifjak számára készült új-Gaudeamus után. Aminek nagy vonzóereje a háborúk ‘ előtti nyugodt világ magyar piaristáinak szellemi kincstárából megmaradt sok időtálló nézet, tapasztalat, pedagógiai eszme! az életmozzanátokríák az iskolai tanulmányokba illeszkedő néni égy rendküvülisége és) különlegessége. Amaz mert ritkán kerül elő, nagyon leköti a figyelmét! A Rendkívülire me § több fény défüís nagyobb világítása több okítást biztosít. / Az ifjaknak érdékes és' hasznos, a' íelnŐtteknk önmagában is több, mini, kívánatos olvasmány értekét ázönbaü egy külön célkitűzés emeli. ’ , A Hitoktatók és Hittan árok Egyesülete, 1944-ben fef-‘ szólított, hogy készen lévő írásaimat bocsássam répdglíúíf zésére a még rosszabb idők ellen kívánatos terjesztés',, érteT ke.sítés'céljából. Nem adhattam jsemmit, de a kérés tovább1! imunkára serkentett. Éppen úgy, mint az ,o tf h'oií ról való' végső elinduláskor' vett' kérés :• Készítsen nekünk régTírá-' soihoz hasonló dolgokat!” (1947 aug. 5.) Ez több? zör megismétlődött. Asztalos János, á b^Iál'raít^It s utána 8% évig' börtönben sínylődött pöcspetrii plébános meg, mikor Végré Rómába jutott, szintén sürgette, hogy dolgozzak az otthoni
