Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-07-03 / 25. szám

A FÜGGETLENSÉG NAPJA

Az amerikai angol gyarmatok világrészi (continental) kongresszusa 1776 július 4-én tette magáévá a függetlenségi nyilatkozatot ( a ‘ Decleration of Independence -t), amellyel tulajdonképpen megszületett az Egyesült Államok minden földi hatalomtól teljesen független, egyedül Istentől függő ( under God ) országa. Érthető, hogy ezt a napot azóta minden évben, mint áz Egyesült Államok születésnapját, különleges ünnepségekkel, hálaadó istentiszteletekkel és látványos külsősége kkel ülik meg.

A nap jelentőségéi Adams John már a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor felismerte, sorozatos megünneplését előrelátta. Meggyőződéssel vallotta, hogy ezt a napot az egymást követő nemzedékek évente nagy pompával ülik meg. Megemlékeznek a nap eseményeiről, ünnepélyes istentiszteleteken adnak hálát a Mindenható Istennek s a nap ünnepélyességét pompás felvonulásokkal, előadásokkal, versenyekkel, sporteseményekkel, ágyúzással harangszóval, máglyák gyújtásával, kivilágítással fokozzák a világrész egyik végétől a másikig mindenkor.

Az első ' függetlenségi nap -ot 1776 július 8-án ülték meg Philadelphiában. Ekkor hirdették ki ünnepélyesen a nép előtt a f üggetlenségi Nyilatkozatot. Utána meghúzták a harangokat, zenekarok játszottak induló kát s nép örömmámorban úszott. A következő évtől kezdődően a “függetlenségi nap -ot már mindig július 4-én ünnepelték meg helyenként változó versenyekkel, mutatványokkal, ágyúlövésekkel és tűzijátékokkal. Az utóbbiak eleinte sok szerencsétlenséggel, balesettel jártak, a hagyomány erejét azonban mindez inkább erősítette, mint gyengítette. Számos biztonsági rendszabály helyi foganatosítása után 1941-ben a Kongresszus július 4-et törvényesen országos nemzeti ünneppé nyilvánította.

A hagyomány ereje azóta sem gyengült, az egyetlen baj talán csak az, hogy újabban a külsőségek elterelik a figyelmet a lényegről, a nemzeti önállóság és állami függetlenség, valamint a nemzetközi nagyság, világhatalom és tekintély lelki, szellemi alapjairól, legelsősorban az elszánt és önzetlen áldozatkészség elengedhetetlen követelményéről. Nekünk, mint amerikai magyaroknak, semmiképpen sem szabad öszszetévesztenünk a tűzijátékok rendkívül káprázatos, de gyorsan ellobbanó fényeit a szabadság egyetemes és örök eszméjének ragyogásával, éltető erejével, amelyből 1776 július 4-én a “Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor ez a hatalmas birodalom is született.

Mi, magyar amerikaiak, a legdöntőbb figyelmeztetést nemzei történelmünk július 4-hez legközelebb eső nagy eseményének emlékétől kapjuk. Ez az esemény hosszú évszázadokkal megelőzi ugyan az amerikai függetlenségi napot, mert 907-ben történt, de naptárilag mindjárt július 4 után, július 5-én. Ez a különös véletlen nemcsak feljogosít, hanem egyenesen kötél ez is bennünket, hogy a magyar történelemnek ezt a fontos eseményét az amerikai függetlenségi nappal egyidőben felidézzük.

A magyarok 907 július 5-én vívták meg a nemzeti önállóságukat és állami függetlenségüket megvédő, sorsdöntő csatájukat a rájuk törő bajor sereggel szemben. A megsemmisítőnek szánt bajor támadás oka 900-ig nyúlt vissza, amikor a honfoglaló magyarok Arnulf császár halálának hírére az addig gondosan elkerült Pannónián (Dunántúlon) át vonultak vissza Észuk-Ítáliából, ahol fényes győzelmet arattak. Pannónia elfoglalását a bajorok igen zokon vették, mert azt mint Braszlav Balaton-vidéki hűbéres tartományát, magukénak tekintették. A harc évről évre megújult. Mindig a magyarok győztek és mindig bajor földön, Pannónián kívül. A bajorok csak egyszer tudták megverni a magyarokat, amikor vezérüket, Kusalyt 904-ben ebédre hívták s ott társaival együtt orozva meggyilkolták. A magyarok ezért nem álltak bosszút. Ebből a bajorok valószínűleg a magyarok gyengeségére következtettek, Luitpold őrgróf vezetésével hadjáratot indítottak a magyarok ellen. A hadjáratban minden bajor gróf és püspök is részt vett. A magyarok idejében megtudták, hogy veszély fenyegeti őket. Árpád fejedelem vezérletével a támadó bajorok elé siettek és Ennsburg vára alatt ütköztek meg velük. Maga Luitpold őrgróf és Theotmár salzburgi érsek is hősi halált halt.

A magyarok ugyancsak jelentős veszteségeket szenvedtek, Árpád fejedelem is olyan súlyosan megsebesült, hogy rövidesen .—■ feltehetően szeptember táján — meghalt. Az ennsburgi győzelemmel azonban sikerült megvédeni a magyar nemzeti önállóságot és állami függetlenséget. Árpád fejedelem ezzel a csatával fejezte be történelmi küldetését, fajtájának az új haza megszerzését. Hóman Bálint joggal állapíthatja meg, hogy “az ennsburgi győzelemmel ért voltaképpen véget a honfoglalás és akkor állapították meg Magyarország, illetőleg a magyar uralom alá tartozó terület nyugati határát.

Az amerikai függetlenség napján gondoljunk hálás kegyelettel Árpád fejedelemre és az ennsburgi csatában 907 július 5-én elesett hősökre is, példájuk pedig figyelmeztessen bennünket a szabadság földjén is, hogy a függetlenségnek nemcsak kivívása, hanem megőrzése is komoly öntudatot és önzetlen áldozatkészséget követel.

Somogyi Ferenc

SANIAY

INDIA VESZTESÉGE

Gandhi Ind ira miniszterelnök politikájának sikere fia, Gandhi Sanjay váratlan halála következtében valószínűleg jelentős módon megtorpant kibontakozásának . útján. A Washington Post értesülései szerint a legutóbbi választások eredménye sok tekintetben a 33 éves Gandhi Sanjaynak volt köszönhető, sőt a jövő kialakítása is a személyével kapcsolatos remények függvényeként mutatkozott. Nem töltött be ugyan magas méltóságot, szerepe mégis döntő volt, mert anyjának nemcsak személyes, de politikai támasza, támogajaként is jelentkezett. Az anyja nem engedte, hogy az ország legnépesebb tartományának élére kerüljön, mert fontosabb szerepet szánt neki. Három társával együtt az újonnan megválasztott országgyűlés egyik párttitkári tisztségére nevezte ki állítólag azzal a szándékkal,, hogy még az év vége előtt pártjának elnöki tisztségét is átruházza rá. Halálát nem politikai összeesküvés okozta, hanem egyszerű baleset idézte elő. Gandhi Sanjay a delhi repülő klub újonnan vásárolt gépén gyakorlatozott, légi mutatványokkal kísérletezett, amikor a klub főoktatójának, Saxena Subash kapitánynak kíséretével végzetes baleset érte, s akivel együtt lezuhant és azonnal meghalt. Elhamvasztásán a gyászolók tízezrei jelentek meg a 100 -os hőség ell enére is. Fiatalon és váratlanul bekövetkezett halála kétségtelenül az egész India vesztesége.

CARTER A PÁPÁNÁL

II János Pál pápa 50 percig tartó kihallgatáson fogadta Carter elnököt, aki ebből az alkalomból az emberi jogok védelmét a kormányok egyetemes erkölcsi, parancsoló politikai kötelezettségének nyilvánította minden egyes személy irányában. E mellett a kormányoknak feltétlenül tiszteletben kell tartaniuk más nemzetek felségjogainak sérthetetlenségét is. A két követelmény összeütközésének esetérői Carter nem tett említst. A szentatya főként *a közép-keleti béke megvalósítása tekintetében fejezte ki aggodalmát. Jeruzsálem helyzetének szabályozását az egész táj szempontjából sarkalatosnak ítélte. Hasonló igazságos figyelmet sürgetett Libanon és Palesztina kérdésében is.

Az elnök és a pápa beszélgetése a könyvtárban folyt le, ahonnan Carter elnök a Vatikán nevezetességeinek megtekintésére indult. A pápa kikisérte Cartert a könyvtárteremből és az ajtó előtt, de már a termen kívül meleg kézfogással búcsúzott el tőle. Carter vatikáni körsétája a XVI. században épült Clementine-kápolnában végződött, ahol akkor már néhány száz amerikai, köztük sok amerikai indián is várakozott. A várakozók közt foglalt helyet Krol John bíboros, Philadelphia, Cooke Terence bíboros New York és Baum .William bíboros, Washington volt érseke is. A kápolnában boldoggáavatási szertartás folyt le.

INDIÁN NŐ BOLDOGGÁ AVATÁSA

A szentatya június 22-én Carter elnök és három amerikai bíboros jelenlétében öt személyt avatott ünnepélyesen boldoggá. A boldoggá avatottak közül egy indián nő volt, a másik négy pedig életében az indiánok keresztény hitre térítése körül szerzett kiváló érdemeket.

Az indián nő, akii a szentatya boldoggá avatott, I ekakwitba Kateri New York államban, Auriesvilleben született s a jezsuiták nevelésében részesült. Amikor örök szüzességi fogadalmat tett, és nem volt hajlandó férjhez menni, törzsének haragja elől északra menekült. Montréal közelében levő misszióba vándorolt (gyalogszerrel!), ahol aztán élete végéig dolgozott, majd életszentség hírében halt meg.

Tekakwitha Kateri ünnepévé a pápa április 17. napját jelölte ki. Vele együtt avatta boldoggá Betancourti Pedro világi testvért, aki Guatemalában iskolát és kórházat alapított, Montmorency-Laval Francoist, Quebec első püspökét, aki misszionárius tevékenységének legnagyobb részét az indiánokkal kapcsolatban fejtette ki, Marie da I Incarnation nővért, aki az Orsolya-rend kanadai tagozatát szervezte meg s életét ugyancsak az indiánok megtérítésére áldozta, végül Jose de Anchieta spanyol jezsuitát, aki a brazíliai indiánok közt folytatott sikeres missziós munkát.

Guatemala távolbalátóján a vatikáni boldoggáavatás egész szertartását közvetlen adásban mutatták be, országszerte a templomok ezreinek harangjai szóltak, a nagyobb városokban pedig esté tűzijátékokat rendeztek.

LEZUHANT A KÉMREPÜLŐ

Két szovjet TU-16 bombázó repülőgép feltehetően Japán felett végzett felderítő feladata elvégzése után japán tengerészeti szállító hajó körül keringett. Mélyrepülés közben az egyik bombázó szárnya a hullámokba ütközött s em nek következtében lezuhant. A szovjet repülőgép felrobbant. A “Nemuro japán szállító hajó személyzete a repülőgép két utasának holttestét kihalászta, mivel azonban a IU-16 bombázók rendszerint 7 kezelővel szokták végezni feladatukat, valószínűnek tartják, hogy 3 szovjet repülő holttestét elnyelte a mérföldnyi mélységű tenger. A megtalált holttesteket átadták a szovjet követségnek. A többiek után a kutatást a sötétség beálltával a japán önvédelem és fegyveres erő

egységei beszüntették, de a szerencsétlenség helyéhez közel, 250 mérföldnyi távolságban I okyotól északra s a Sado-szigettől ugyancsak északra vagy 70 mérföldnyi távolságban, 4 hajó továbbra is megfigyelő állásban maradt. A lezuhant repülőgép egyes részeit a japánoknak sikerült awízből kihalászniuk.

A TU-16 középtávú szovjet bombázókat majdnem 30 évvel ezelőtt építették és főleg elektromos megfigyelő, hírszerző feladatok ellátására alkalmazták. Japán felett havonta átlag 10 repülést hajtottak végre.

A TENGERÉSZET MEGERŐSÍTÉSE AZ INDIAI-ÓCEÁNON

Az Indiai-óceán vizein vagy vizei közelében tartózkodó

12,000 főnyi tengerészeti gyalogság megerősítése céljából az amerikai kormáry hét kereskedelmi teherszállító hajót bérelt azzal a feladattal, hogy tankokat, tehergépkocsikat, tüzérségi ütegeket, lőszert, élelmiszert, ivóvizet és üzemanyagot szállítson a brit Dego Garcia szigetére. A felmerülő költségek pontos összege még nem határozható meg, de a Pentagon szerint évente 100 millió $-t is felemésztenek. A bérelt hajók közt van egy 35.000 tonnás tankhajó, amely ivóvizet szállít, és július derekán érkezik rendeltetési helyére. Ennek bérleti díja naponta 31.752 $. A Kongresszus a szeptember 30-án végződő költségvetési év végéig 50 millió $ felhasználására adott hozzájárulást. A kibérelt hajókon polgári egyének teljesítenek szolgálatot. A kormány máris javaslatot tett, hogy a jelenleg kereskedelmi hajókkal és polgári egyénekkel megoldott feladat ellátására külön hajóhad létesüljön. Brown Harold honvédelmi miniszter szerint a következő öt éven belül 14 hajó építéséhez keresnek fedezetet.

DE GAULLE EMLÉK?

Franciaország északi részének német megszállása 40 évvel ezelőtt Charles de Gaulle tábornok vezetésével indította el a szabad Franciaországért küzdő mozgalmat. Az évforduló alkalmából a volt elnök sírjánál mintegy 40.000 francia gyűlt össze, hogy De Gaulle emlékét idézze. Az ünnepség színhelye a tábornok szülőfaluja, Colombey-Ies Deux-Eglises volt és a síremlékül emelt hatalmas Iorrainei (kettős) kereszt körül folyt le.

FRANCIAORSZÁG MEGSZÁLLÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJA

Június 14-én múlt 40 éve, hogy a hitleri Németország hadereje megszállta Párizst. Reynauld Paul miniszterelnök pedig közölte a britekkel, hogy Franciaország kilép a háborúból. Churchill ennek a brit és francia feloldhatatlan szövetség értelmezésével, ellentmondott, mire a Reynauldkormány többsége június 16-án Bordeauxban úgy döntött, hogy Franciaország a háborúból különbéke megkötésével kilép. Reynauld lemondása után Petain Phillippe Henri marsall szervezett új francia kormányt, amely június 22-én Compieneben fegyverszünetet kötött a hitleri Németorséggal és Olaszországgal. Az ellenzék Maroccoba vonult. Június 25-án Charles de Gaulle tábornok, aki a Reynauldkormány honvédelmi államtitkára volt, Londonban francia nemzeti bizottmányt alakított, amelyet a brit kormány június 28-án elismert. Miután az angolok attól féltek, hogy Petain marsall kormánya katonailag együttműködik majd a németekkel, július 3-án megtámadták és megsemmisítették a francia hajóhadat Dakar és Oran közelében. Július 10-én Vichyben az országgyűlés 569 szavazattal 80 ellenében majdnem korlátlan diktátori felhatalmazást adott Pétain marsallnak. Továbbiak ismeretesek. Charles de Gauíl mozgalma sikerrel járt, Pétain marsall viszont életfogytiglani szabadságvesztés büntetést kapott.

A 40. évfordulón Charles de Gaullet hősként ünnepelték, Pétain marsaiba pedig a közvéleménykutatás bizonysága szerint a franciák 66 %-a ma is a legőszintébb csodálattal gondol vissza. Pétain népszerűségét nem csökkentette elítélése és fogsága sem, pedig a franciák 59 %-anak fogalma sincs, hogy annak idején a francia országgyűlés nagy többsége teljes hatalommal ruházta fel.

A SZOVJETNEK KI KELL VONULNIA

Mondta ezt már az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése is Magyarországgal kapcsolatban, a NATO -országok vezetőinek ilyen értelmű határozata tehát csak ismétlés, sőt attól félünk, ugyanolyan üres szó is, mint az előbbi követelés volt. Mindenesetre a NATO-országok külügyminiszterei úgy látták, hogy a szovjet kivonulására Afganisztánból “azonnal, feltétel nélkül és maradéktalanul szükség van , hogy Afganisztán felségjoga, területi épsége sértetlen maradjon s az afgán nép szabadon dönthessen jövőjének kérdésében. A külügyminiszterek értekezlete azt is megállapította, hogy a “detente” politikáján súlyos csorba esett, az érintkezés lehetőségét azonban Kelet és Nyugat közt biztosítani kell. Muskie Edmund külügyminiszter vélemény. , rint a külügyminiszteri értekezlet zárónyilatkozata csak a szolidaritás alapvető követelményeinek felel meg, a tárgyalások folytatására biztosított lehetőség a határozati követelmény erejét lényegesen csökkenti. Az amerikai hírszerző szolgálat adatainak megfelelően az afganisztáni szovjet megszálló erők létszáma meghaladja a 85.000-et, míg a kivont szovjet csapatoké talán 5.000 és 8.000 között mozog. Ez a tény a NA1 O-országok szolidaritásának erőteljesebb kifejezését kívánta volna.

RÓMÁBAN SZTRÁJKOLTAK A JOGÁSZOK

Amato Mario helyettes ügyész 'meggyilkolása után, amely ebben az évben immár a 22. politikai merénylet volt, a magisztrátusok fellebbviteli tanácsának egész éjszakán át tartó ülését követően a római bírák és ügyészek kivonultak munkahelyükről és kijelentették, hogy addig nem térnek vissza, amíg a városi gerillák terrorcselekményeivel 'szemben nagyobb védelmet nem biztosítanak számukra. Az erre vonatkozó nyilatkozatot több mint 60 vezető jogász írta alá. Amato Mario helyettes ügyészt állítólag a szélsőjobboldali fegyveres forradalmi Nuclei gerillacsoport gyilkolta meg.

KÍNA KÉSZENLÉTBEN ÁLL

A Vietnam és Thaiföld közt egyre jobban kiéleződő helyzetben Kína éber figyele mmel kíséri az eseményeket. Minden jel arra mutat, hogy Kína teljesén készen áll I haifölcl megsegítésére a kommunista Vietnammal ^szemben, ho lőtt Thaiföld kommunistaellenes. A vietnami határok közelében becslések szerint közel 100.000 főnyi kínai fegyveres vonult fel, ezek a fegyveresek azonban nem a kínai néphadsereg kiképzett katonái, hanem csak egyszerű nemzetőrök és nen» a sorkatonasághoz tartozó alakulatok tagjai. Pillanatnyilag nem lehet eldönteni, hogy Kína milyen lépésre határozza el magát, az azonban kétségtelennek látszik, hogy ha Thaiföld nem tudja kiszorítani területéről az oda állítólag benyomult és 3.000 főre becsült vietnamit, akkor támogatási szándékának nyomatékosabban is kifejezést ad.

i MÄIFÖLD TÖBB BIZTONSÁGOT KÉR

I hai föld és az Egyesült Államok közt biztonsági szerződés van hatályban. Ennek alapján Thaiföld kormánya a kambodzsai határon átlépő vietnami csapatokkal szemben fokozottabb biztonsági támogatást kér az Egyesült Államoktól. A NA I O-értekezleten tartózkodó Musk ie külügyminiszter nevében Carter III Hodding a legerélyesebben elítélte Vietnam gerillaellenes lépését, mert az az egész környék békéjét, biztonságát és helyzetét veszélyezteti. Vietnamot minden további elnyomó Törekvéstől való tartózkodásra szólította fel, a Szovjetuniót pedig, amelynek támogatása nélkül aron a tájon semmiféle kezdeményezés sem történhetik, arra kérte, befolyásával biztosítsa, hogy a jelenlegi veszélyes adottság minél előbb megszűnjék.

HÁROMNAPOS SZTRÁJK KABULBAN

A pakisztáni Islamabad' városából érkezett laptudósítás szerint Afganisztán fővárosában, Kabulban a minap háromnapos sztrájk volt, amit nem munkások, nem alkalmazottak, hanem üzlettulajdonosok rendeztek. A főváros kereskedéseinek 95 %-a nem nyitott ki. A sztrájk tiltakozás akart lenni a szovjet megszálló csapatok jelenléte ellen. A három napon át számos összetűzésre került sor a kommunista rendszerhez hű katonaság, rendőrség és a sztrájkoló, tüntető üzletemberek között. Két üzlettulajdonos kereskedőt azért gyilkoltak meg, mert kereskedését nem volt hajlandó bezárni. Két afgán katonát viszont azért öltek meg, mert a kereskedések kinyitására adtak parancsot. jÁ kormányhatóságok mindent elkövettek, hogy az üzlethelyiségeket nyitva tartassák, ennek ellenére az üzlethelyiségek 20 % ;a még a sztrájk harmadik napján is zárva maradt. Sok esetben az afgán katonaság törte fel az üzlethelyiségek zárját és kénysezerítette puskacsővel az elárúsítókat a pultok mögé.

x CARTER BELGRÁDBAN

Hat héttel I ito halála után Carter elnök európai körútja során Belgrádba is ellátogatott, ahová Tito temetésére várták. Természetesen ígéretet tett, hogy J ito értékes örökségét, az erős és független, el nem kötelezett Jugoszláviát az Egyasült Államok kormánya továbbra is támogatásában részesíti. Hangja lényegesen enyhébb volt, mint amilyet Velencében használt. A tiszteletére adott ebéden Afganisztán megszállásának megszüntetésétől feltételezetten ugyan arra a lehetőségre utalt, amely a Szovjetunió és az Egyesült Állapiok közt az utóbbi időben mindinká bb növekvő feszültség enyhítését eredményezhetné.

A továbbiakban Carter elnök nem győzte magasztalni a nagy 1 itot, “a XX. század egyik legnagyobb emberét . Mintha azt a mulasztását akarta volna valamiképpen jóvátenni, hogy “a nagy ember temetésére nem repült Belgrádba. A jelenlegi testületi yezetés dicséretével sem fukarkodott. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy azokat a kötelékeket, amelyek az utóbbi három éven át a két országot szemmel láthatólag szorosabbra fűzték egymáshoz, minden igyekezetével még szorosaibbakká akarja tenni, ezért alig várja, hogy a mostani vezetőséggel együttműködhessék.

VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 25. SZÁM.

1980 JÚLIUS 5.

EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent Kanadában: 60 cent