Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-07-03 / 25. szám

A FÜGGETLENSÉG NAPJA Az amerikai angol gyarmatok világrészi (continental) kongresszusa 1776 július 4-én tette magáévá a függetlensé­gi nyilatkozatot ( a ‘ Decleration of Independence -t), a­­mellyel tulajdonképpen megszületett az Egyesült Államok minden földi hatalomtól teljesen független, egyedül Isten­től függő ( under God ) országa. Érthető, hogy ezt a napot azóta minden évben, mint áz Egyesült Államok születésnap­ját, különleges ünnepségekkel, hálaadó istentiszteletekkel és látványos külsősége kkel ülik meg. A nap jelentőségéi Adams John már a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor felismerte, sorozatos megünnep­lését előrelátta. Meggyőződéssel vallotta, hogy ezt a napot az egymást követő nemzedékek évente nagy pompával ülik meg. Megemlékeznek a nap eseményeiről, ünnepélyes isten­tiszteleteken adnak hálát a Mindenható Istennek s a nap ünnepélyességét pompás felvonulásokkal, előadásokkal, versenyekkel, sporteseményekkel, ágyúzással harangszóval, máglyák gyújtásával, kivilágítással fokozzák a világrész e­­gyik végétől a másikig mindenkor. Az első ' függetlenségi nap -ot 1776 július 8-án ülték meg Philadelphiában. Ekkor hirdették ki ünnepélyesen a nép előtt a f üggetlenségi Nyilatkozatot. Utána meghúzták a harangokat, zenekarok játszottak induló kát s nép örömmá­morban úszott. A következő évtől kezdődően a “független­ségi nap -ot már mindig július 4-én ünnepelték meg helyen­ként változó versenyekkel, mutatványokkal, ágyúlövésekkel és tűzijátékokkal. Az utóbbiak eleinte sok szerencsétlenség­gel, balesettel jártak, a hagyomány erejét azonban mindez inkább erősítette, mint gyengítette. Számos biztonsági rend­szabály helyi foganatosítása után 1941-ben a Kongresszus július 4-et törvényesen országos nemzeti ünneppé nyilvá­nította. A hagyomány ereje azóta sem gyengült, az egyetlen baj talán csak az, hogy újabban a külsőségek elterelik a figyel­met a lényegről, a nemzeti önállóság és állami függetlenség, valamint a nemzetközi nagyság, világhatalom és tekintély lelki, szellemi alapjairól, legelsősorban az elszánt és önzetlen áldozatkészség elengedhetetlen követelményéről. Nekünk, mint amerikai magyaroknak, semmiképpen sem szabad ösz­­szetévesztenünk a tűzijátékok rendkívül káprázatos, de gyor­san ellobbanó fényeit a szabadság egyetemes és örök esz­méjének ragyogásával, éltető erejével, amelyből 1776 július 4-én a “Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor ez a ha­talmas birodalom is született. Mi, magyar amerikaiak, a legdöntőbb figyelmeztetést nemzei történelmünk július 4-hez legközelebb eső nagy ese­ményének emlékétől kapjuk. Ez az esemény hosszú évszáza­dokkal megelőzi ugyan az amerikai függetlenségi napot, mert 907-ben történt, de naptárilag mindjárt július 4 után, július 5-én. Ez a különös véletlen nemcsak feljogosít, hanem egyenesen kötél ez is bennünket, hogy a magyar történelem­nek ezt a fontos eseményét az amerikai függetlenségi nap­pal egyidőben felidézzük. A magyarok 907 július 5-én vívták meg a nemzeti önál­lóságukat és állami függetlenségüket megvédő, sorsdöntő csatájukat a rájuk törő bajor sereggel szemben. A megsem­misítőnek szánt bajor támadás oka 900-ig nyúlt vissza, ami­kor a honfoglaló magyarok Arnulf császár halálának hírére az addig gondosan elkerült Pannónián (Dunántúlon) át vo­nultak vissza Észuk-Ítáliából, ahol fényes győzelmet arattak. Pannónia elfoglalását a bajorok igen zokon vették, mert azt mint Braszlav Balaton-vidéki hűbéres tartományát, maguké­nak tekintették. A harc évről évre megújult. Mindig a ma­gyarok győztek és mindig bajor földön, Pannónián kívül. A bajorok csak egyszer tudták megverni a magyarokat, amikor vezérüket, Kusalyt 904-ben ebédre hívták s ott társaival e­­gyütt orozva meggyilkolták. A magyarok ezért nem álltak bosszút. Ebből a bajorok valószínűleg a magyarok gyenge­ségére következtettek, Luitpold őrgróf vezetésével hadjára­tot indítottak a magyarok ellen. A hadjáratban minden ba­jor gróf és püspök is részt vett. A magyarok idejében meg­tudták, hogy veszély fenyegeti őket. Árpád fejedelem vezér­letével a támadó bajorok elé siettek és Ennsburg vára alatt ütköztek meg velük. Maga Luitpold őrgróf és Theotmár salzburgi érsek is hősi halált halt. A magyarok ugyancsak jelentős veszteségeket szenved­tek, Árpád fejedelem is olyan súlyosan megsebesült, hogy rövidesen .—■ feltehetően szeptember táján — meghalt. Az ennsburgi győzelemmel azonban sikerült megvédeni a ma­gyar nemzeti önállóságot és állami függetlenséget. Árpád fejedelem ezzel a csatával fejezte be történelmi küldetését, fajtájának az új haza megszerzését. Hóman Bálint joggal állapíthatja meg, hogy “az ennsburgi győzelemmel ért volta­képpen véget a honfoglalás és akkor állapították meg Ma­gyarország, illetőleg a magyar uralom alá tartozó terület nyugati határát. Az amerikai függetlenség napján gondoljunk hálás ke­gyelettel Árpád fejedelemre és az ennsburgi csatában 907 július 5-én elesett hősökre is, példájuk pedig figyelmeztes­sen bennünket a szabadság földjén is, hogy a függetlenség­nek nemcsak kivívása, hanem megőrzése is komoly öntuda­tot és önzetlen áldozatkészséget követel. Somogyi Ferenc SANIAY INDIA VESZTESÉGE Gandhi Ind ira miniszterelnök politikájának sikere fia, Gandhi Sanjay váratlan halála következtében valószínűleg jelentős módon megtorpant kibontakozásának . útján. A Washington Post értesülései szerint a legutóbbi választások eredménye sok tekintetben a 33 éves Gandhi Sanjaynak volt köszönhető, sőt a jövő kialakítása is a személyével kapcso­latos remények függvényeként mutatkozott. Nem töltött be ugyan magas méltóságot, szerepe mégis döntő volt, mert anyjának nemcsak személyes, de politikai támasza, támoga­­jaként is jelentkezett. Az anyja nem engedte, hogy az ország legnépesebb tartományának élére kerüljön, mert fontosabb szerepet szánt neki. Három társával együtt az újonnan meg­választott országgyűlés egyik párttitkári tisztségére nevezte ki állítólag azzal a szándékkal,, hogy még az év vége előtt párt­jának elnöki tisztségét is átruházza rá. Halálát nem politikai összeesküvés okozta, hanem egyszerű baleset idézte elő. Gandhi Sanjay a delhi repülő klub újonnan vásárolt gépén gyakorlatozott, légi mutatványokkal kísérletezett, amikor a klub főoktatójának, Saxena Subash kapitánynak kíséretével végzetes baleset érte, s akivel együtt lezuhant és azonnal meghalt. Elhamvasztásán a gyászolók tízezrei jelentek meg a 100 -os hőség ell enére is. Fiatalon és váratlanul bekövet­kezett halála kétségtelenül az egész India vesztesége. CARTER A PÁPÁNÁL II János Pál pápa 50 percig tartó kihallgatáson fogadta Carter elnököt, aki ebből az alkalomból az emberi jogok vé­delmét a kormányok egyetemes erkölcsi, parancsoló politikai kötelezettségének nyilvánította minden egyes személy irá­nyában. E mellett a kormányoknak feltétlenül tiszteletben kell tartaniuk más nemzetek felségjogainak sérthetetlensé­gét is. A két követelmény összeütközésének esetérői Carter nem tett említst. A szentatya főként *a közép-keleti béke meg­valósítása tekintetében fejezte ki aggodalmát. Jeruzsálem helyzetének szabályozását az egész táj szempontjából sar­kalatosnak ítélte. Hasonló igazságos figyelmet sürgetett Li­banon és Palesztina kérdésében is. Az elnök és a pápa beszélgetése a könyvtárban folyt le, ahonnan Carter elnök a Vatikán nevezetességeinek megte­kintésére indult. A pápa kikisérte Cartert a könyvtárterem­ből és az ajtó előtt, de már a termen kívül meleg kézfogás­sal búcsúzott el tőle. Carter vatikáni körsétája a XVI. szá­zadban épült Clementine-kápolnában végződött, ahol akkor már néhány száz amerikai, köztük sok amerikai indián is vá­rakozott. A várakozók közt foglalt helyet Krol John bíboros, Philadelphia, Cooke Terence bíboros New York és Baum .William bíboros, Washington volt érseke is. A kápolnában boldoggáavatási szertartás folyt le. INDIÁN NŐ BOLDOGGÁ AVATÁSA A szentatya június 22-én Carter elnök és három ameri­kai bíboros jelenlétében öt személyt avatott ünnepélyesen boldoggá. A boldoggá avatottak közül egy indián nő volt, a másik négy pedig életében az indiánok keresztény hitre térí­tése körül szerzett kiváló érdemeket. Az indián nő, akii a szentatya boldoggá avatott, I eka­­kwitba Kateri New York államban, Auriesvilleben született s a jezsuiták nevelésében részesült. Amikor örök szüzességi fogadalmat tett, és nem volt hajlandó férjhez menni, törzsé­nek haragja elől északra menekült. Montréal közelében le­vő misszióba vándorolt (gyalogszerrel!), ahol aztán élete vé­géig dolgozott, majd életszentség hírében halt meg. Tekakwitha Kateri ünnepévé a pápa április 17. nap­ját jelölte ki. Vele együtt avatta boldoggá Betancourti Pedro világi testvért, aki Guatemalában iskolát és kórházat alapí­tott, Montmorency-Laval Francoist, Quebec első püspökét, aki misszionárius tevékenységének legnagyobb részét az in­diánokkal kapcsolatban fejtette ki, Marie da I Incarnation nővért, aki az Orsolya-rend kanadai tagozatát szervezte meg s életét ugyancsak az indiánok megtérítésére áldozta, végül Jose de Anchieta spanyol jezsuitát, aki a brazíliai in­diánok közt folytatott sikeres missziós munkát. Guatemala távolbalátóján a vatikáni boldoggáavatás egész szertartását közvetlen adásban mutatták be, ország­szerte a templomok ezreinek harangjai szóltak, a nagyobb városokban pedig esté tűzijátékokat rendeztek. LEZUHANT A KÉMREPÜLŐ Két szovjet TU-16 bombázó repülőgép feltehetően Ja­pán felett végzett felderítő feladata elvégzése után japán tengerészeti szállító hajó körül keringett. Mélyrepülés köz­ben az egyik bombázó szárnya a hullámokba ütközött s em nek következtében lezuhant. A szovjet repülőgép felrobbant. A “Nemuro japán szállító hajó személyzete a repülőgép két utasának holttestét kihalászta, mivel azonban a IU-16 bombázók rendszerint 7 kezelővel szokták végezni feladatu­kat, valószínűnek tartják, hogy 3 szovjet repülő holttestét el­nyelte a mérföldnyi mélységű tenger. A megtalált holtteste­ket átadták a szovjet követségnek. A többiek után a kutatást a sötétség beálltával a japán önvédelem és fegyveres erő egységei beszüntették, de a szerencsétlenség helyéhez közel, 250 mérföldnyi távolságban I okyotól északra s a Sado-szi­­gettől ugyancsak északra vagy 70 mérföldnyi távolságban, 4 hajó továbbra is megfigyelő állásban maradt. A lezuhant re­pülőgép egyes részeit a japánoknak sikerült awízből kiha­lászniuk. A TU-16 középtávú szovjet bombázókat majdnem 30 évvel ezelőtt építették és főleg elektromos megfigyelő, hír­szerző feladatok ellátására alkalmazták. Japán felett havon­ta átlag 10 repülést hajtottak végre. A TENGERÉSZET MEGERŐSÍTÉSE AZ INDIAI-ÓCEÁNON Az Indiai-óceán vizein vagy vizei közelében tartózkodó 12,000 főnyi tengerészeti gyalogság megerősítése céljából az amerikai kormáry hét kereskedelmi teherszállító hajót bé­relt azzal a feladattal, hogy tankokat, tehergépkocsikat, tü­zérségi ütegeket, lőszert, élelmiszert, ivóvizet és üzemanya­got szállítson a brit Dego Garcia szigetére. A felmerülő költ­ségek pontos összege még nem határozható meg, de a Pen­tagon szerint évente 100 millió $-t is felemésztenek. A bérelt hajók közt van egy 35.000 tonnás tankhajó, amely ivóvizet szállít, és július derekán érkezik rendeltetési helyére. Ennek bérleti díja naponta 31.752 $. A Kongresszus a szeptember 30-án végződő költségvetési év végéig 50 millió $ felhasz­nálására adott hozzájárulást. A kibérelt hajókon polgári e­­gyének teljesítenek szolgálatot. A kormány máris javaslatot tett, hogy a jelenleg kereskedelmi hajókkal és polgári e­­gyénekkel megoldott feladat ellátására külön hajóhad léte­süljön. Brown Harold honvédelmi miniszter szerint a követ­kező öt éven belül 14 hajó építéséhez keresnek fedezetet. DE GAULLE EMLÉK? Franciaország északi részének német megszállása 40 év­vel ezelőtt Charles de Gaulle tábornok vezetésével indította el a szabad Franciaországért küzdő mozgalmat. Az évfordu­ló alkalmából a volt elnök sírjánál mintegy 40.000 francia gyűlt össze, hogy De Gaulle emlékét idézze. Az ünnepség színhelye a tábornok szülőfaluja, Colombey-Ies Deux-Egli­­ses volt és a síremlékül emelt hatalmas Iorrainei (kettős) ke­reszt körül folyt le. FRANCIAORSZÁG MEGSZÁLLÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJA Június 14-én múlt 40 éve, hogy a hitleri Németország hadereje megszállta Párizst. Reynauld Paul miniszterelnök pedig közölte a britekkel, hogy Franciaország kilép a há­borúból. Churchill ennek a brit és francia feloldhatatlan szövetség értelmezésével, ellentmondott, mire a Reynauld­­kormány többsége június 16-án Bordeauxban úgy döntött, hogy Franciaország a háborúból különbéke megkötésével kilép. Reynauld lemondása után Petain Phillippe Henri marsall szervezett új francia kormányt, amely június 22-én Compieneben fegyverszünetet kötött a hitleri Németorség­­gal és Olaszországgal. Az ellenzék Maroccoba vonult. Jú­nius 25-án Charles de Gaulle tábornok, aki a Reynauld­­kormány honvédelmi államtitkára volt, Londonban francia nemzeti bizottmányt alakított, amelyet a brit kormány június 28-án elismert. Miután az angolok attól féltek, hogy Petain marsall kormánya katonailag együttműködik majd a né­metekkel, július 3-án megtámadták és megsemmisítették a francia hajóhadat Dakar és Oran közelében. Július 10-én Vichyben az országgyűlés 569 szavazattal 80 ellenében majdnem korlátlan diktátori felhatalmazást adott Pétain marsallnak. Továbbiak ismeretesek. Charles de Gauíl moz­galma sikerrel járt, Pétain marsall viszont életfogytiglani szabadságvesztés büntetést kapott. A 40. évfordulón Charles de Gaullet hősként ünnepel­ték, Pétain marsaiba pedig a közvéleménykutatás bizonysá­ga szerint a franciák 66 %-a ma is a legőszintébb csodálat­tal gondol vissza. Pétain népszerűségét nem csökkentette el­ítélése és fogsága sem, pedig a franciák 59 %-anak fogal­ma sincs, hogy annak idején a francia országgyűlés nagy többsége teljes hatalommal ruházta fel. A SZOVJETNEK KI KELL VONULNIA Mondta ezt már az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése is Magyarországgal kapcsolatban, a NATO -or­szágok vezetőinek ilyen értelmű határozata tehát csak ismét­lés, sőt attól félünk, ugyanolyan üres szó is, mint az előbbi követelés volt. Mindenesetre a NATO-országok külügymi­niszterei úgy látták, hogy a szovjet kivonulására Afganisz­tánból “azonnal, feltétel nélkül és maradéktalanul szükség van , hogy Afganisztán felségjoga, területi épsége sértetlen maradjon s az afgán nép szabadon dönthessen jövőjének kérdésében. A külügyminiszterek értekezlete azt is megálla­pította, hogy a “detente” politikáján súlyos csorba esett, az érintkezés lehetőségét azonban Kelet és Nyugat közt bizto­sítani kell. Muskie Edmund külügyminiszter vélemény. , rint a külügyminiszteri értekezlet zárónyilatkozata csak a szolidaritás alapvető követelményeinek felel meg, a tárgya­lások folytatására biztosított lehetőség a határozati követel­mény erejét lényegesen csökkenti. Az amerikai hírszerző szolgálat adatainak megfelelően az afganisztáni szovjet megszálló erők létszáma meghaladja a 85.000-et, míg a ki­vont szovjet csapatoké talán 5.000 és 8.000 között mozog. Ez a tény a NA1 O-országok szolidaritásának erőteljesebb ki­fejezését kívánta volna. RÓMÁBAN SZTRÁJKOLTAK A JOGÁSZOK Amato Mario helyettes ügyész 'meggyilkolása után, a­­mely ebben az évben immár a 22. politikai merénylet volt, a magisztrátusok fellebbviteli tanácsának egész éjszakán át tartó ülését követően a római bírák és ügyészek kivonultak munkahelyükről és kijelentették, hogy addig nem térnek vissza, amíg a városi gerillák terrorcselekményeivel 'szem­ben nagyobb védelmet nem biztosítanak számukra. Az erre vonatkozó nyilatkozatot több mint 60 vezető jogász írta alá. Amato Mario helyettes ügyészt állítólag a szélsőjobboldali fegyveres forradalmi Nuclei gerillacsoport gyilkolta meg. KÍNA KÉSZENLÉTBEN ÁLL A Vietnam és Thaiföld közt egyre jobban kiéleződő helyzetben Kína éber figyele mmel kíséri az eseményeket. Minden jel arra mutat, hogy Kína teljesén készen áll I hai­­fölcl megsegítésére a kommunista Vietnammal ^szemben, ho lőtt Thaiföld kommunistaellenes. A vietnami határok köze­lében becslések szerint közel 100.000 főnyi kínai fegyveres vonult fel, ezek a fegyveresek azonban nem a kínai nép­hadsereg kiképzett katonái, hanem csak egyszerű nemzető­rök és nen» a sorkatonasághoz tartozó alakulatok tagjai. Pil­lanatnyilag nem lehet eldönteni, hogy Kína milyen lépésre határozza el magát, az azonban kétségtelennek látszik, hogy ha Thaiföld nem tudja kiszorítani területéről az oda állítólag benyomult és 3.000 főre becsült vietnamit, akkor támogatási szándékának nyomatékosabban is kifejezést ad. i MÄIFÖLD TÖBB BIZTONSÁGOT KÉR I hai föld és az Egyesült Államok közt biztonsági szerző­dés van hatályban. Ennek alapján Thaiföld kormánya a kambodzsai határon átlépő vietnami csapatokkal szemben fokozottabb biztonsági támogatást kér az Egyesült Államok­tól. A NA I O-értekezleten tartózkodó Musk ie külügyminisz­ter nevében Carter III Hodding a legerélyesebben elítélte Vietnam gerillaellenes lépését, mert az az egész környék bé­kéjét, biztonságát és helyzetét veszélyezteti. Vietnamot min­den további elnyomó Törekvéstől való tartózkodásra szólítot­ta fel, a Szovjetuniót pedig, amelynek támogatása nélkül a­­ron a tájon semmiféle kezdeményezés sem történhetik, arra kérte, befolyásával biztosítsa, hogy a jelenlegi veszélyes a­­dottság minél előbb megszűnjék. HÁROMNAPOS SZTRÁJK KABULBAN A pakisztáni Islamabad' városából érkezett laptudósítás szerint Afganisztán fővárosában, Kabulban a minap három­napos sztrájk volt, amit nem munkások, nem alkalmazottak, hanem üzlettulajdonosok rendeztek. A főváros kereskedé­seinek 95 %-a nem nyitott ki. A sztrájk tiltakozás akart len­ni a szovjet megszálló csapatok jelenléte ellen. A három na­pon át számos összetűzésre került sor a kommunista rend­szerhez hű katonaság, rendőrség és a sztrájkoló, tüntető üz­letemberek között. Két üzlettulajdonos kereskedőt azért gyil­koltak meg, mert kereskedését nem volt hajlandó bezárni. Két afgán katonát viszont azért öltek meg, mert a kereske­dések kinyitására adtak parancsot. jÁ kormányhatóságok mindent elkövettek, hogy az üzlethelyiségeket nyitva tartas­sák, ennek ellenére az üzlethelyiségek 20 % ;a még a sztrájk harmadik napján is zárva maradt. Sok esetben az afgán ka­tonaság törte fel az üzlethelyiségek zárját és kénysezerítette puskacsővel az elárúsítókat a pultok mögé. x CARTER BELGRÁDBAN Hat héttel I ito halála után Carter elnök európai kör­útja során Belgrádba is ellátogatott, ahová Tito temetésére várták. Természetesen ígéretet tett, hogy J ito értékes ö­­rökségét, az erős és független, el nem kötelezett Jugoszlá­viát az Egyasült Államok kormánya továbbra is támogatá­sában részesíti. Hangja lényegesen enyhébb volt, mint ami­lyet Velencében használt. A tiszteletére adott ebéden Af­ganisztán megszállásának megszüntetésétől feltételezetten ugyan arra a lehetőségre utalt, amely a Szovjetunió és az Egyesült Állapiok közt az utóbbi időben mindinká bb növek­vő feszültség enyhítését eredményezhetné. A továbbiakban Carter elnök nem győzte magasztalni a nagy 1 itot, “a XX. század egyik legnagyobb emberét . Mintha azt a mulasztását akarta volna valamiképpen jóvá­tenni, hogy “a nagy ember temetésére nem repült Bel­grádba. A jelenlegi testületi yezetés dicséretével sem fukar­kodott. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy azokat a kötelé­keket, amelyek az utóbbi három éven át a két országot szem­mel láthatólag szorosabbra fűzték egymáshoz, minden igye­kezetével még szorosaibbakká akarja tenni, ezért alig várja, hogy a mostani vezetőséggel együttműködhessék. VOLUME 70. ÉVFOLYAM NO. 25. SZÁM. 1980 JÚLIUS 5. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent Kanadában: 60 cent

Next

/
Thumbnails
Contents