Magyar Újság, 1980 (70. évfolyam, 1-27. szám)

1980-06-26 / 24. szám

1980. JÚNIUS 26. MAGYAR ÚJSÁG 5. OLDAL v^oósa Mária: HIGIÉNIA A CSONGOR UTCÁBAN A SZERZŐ KÉSZÜLŐ NOVELLAS KÖTETÉBŐL Minden lakásváltoztatás fél tönkremenés. Ilyenkor de­­ül Ti, Hogy jóformán semmi sem passzol , ami az előző akásban tökéletes volt. A függönyök keskenyek, a szőnyeg ovid, a kanapé bosszú, a szögletes asztal helyett kerek ke!-1 ene és így tovább. Az ábítva várt s végre megvalósult csere, vatalmas fejfájássá növekszik a nemvárt kiadások számlá­­ása közben. Ilyen fejfájással küszködtünk mi is, amikor bé­­elt s rettenetesen túlzsúfolt lakásunkból beköltöztünk a sa­­átunkba ”. Szép nagy báz, sok szobával, sok ablakkal. Az )Iy sok bosszúságot okozó túlzsúfoltság olyannyira lecsök­kent, bogy nyugodtan tánciskolát nyithattunk volna az itt- 3tf lézengő bútordarabok között, s még nappal is lehúzva kél lett tartani a rollókat, ba nem akartuk az utcai járókelők I kiváncsi tekintetét a hátunkon érezni. Alig vártuk a költöz- J <ödéS utáni első fizetést, hogy legalább függönyt vegyünk | úezitelen ablakainkra. A többire van idő, fontos az, hogy i; szomszédok ne lássák, hogyan élünk a- firbang mögött. Múltak a hónapok, s lassan lakályossá vált az új otthon, el-1 tűntek a tátongó ürességek, a szőnyegek is szobaméretűvé növekedtek, s végre sor került a fürdőszobára is. Ez maradt ujtoljára, miután ezt rajtunk kívül igazán kevesen látták. Előző lakásunkban kék színű volt minden ebben a privát helyiségben, itt azonban minden rózsaszínű volt. A köve­zettől a fali csempéig minden rózsaszínűén andalító, s az alig két éves harsogóan kék “shower curtain” a hozzáillő még kékebb szőnyeggel és ülőke takaróval úgy illett ide, mint tjfösokoládéhoz az első harmatos-gyenge újhagyma. Szinte í&amütésszerű sokkot kapott az ember, amikor gyanútlanul belépett. Rendszerint nem is gyújtottam villanyt, s utcáról beszűrődő fénynél élveztem a jó meleg vízben való elnyúj­­tozás békés örömét. Na, de végre elérkeztünk odáig, hogy kicserélhettük a tengerész kékeket a sokkal inkább i deilíő i&jjnlmas rózsaszínekre, s úgy rohantam a hatalmas üzlet leg­végén elhelyezett fürdőszobai kellékeket árusító részlegébe, mint akit üldöznek. Hát ami azt illeti, üldöztek is az éji sötétségben végzett fürdések szappan után tapogatódzó, me­lég víz helyett jeges zuhanyt zúdító emlékei. Boldogan vá­logattam a húszféle árnyalatú rózsaszínek melegítő halma­zában, s időnként behunyt szemmel próbáltam egy-egy da­rabot elképzelni a zuhanyozó rúdján, az ablakon, kád előtt. Ávásárlás sikerült, s csodálatosan jóleső érzés volt a ragyogó fpayben úszó, csupa rószaszín keretben kinyújtózni az ün­­úfpi alkalomra való tekintettel még külön vásárolt illatos sóval preparált fürdővízben/Legeltettem tekintetemet a har­monikus színeken, míg a jóllakottság érzetétől le nem csu­kódták a pilláim. S ekkor történt, hogy eszembe jutott a (|$ongor-utcai “fürdőszoba”. Olyannyira eszembe jutott, hogy egyszerre nevetnem és sírnom is kellett. H| Budapest székesfőváros “Angyalföld néven közismert $§rosnegyedében élő szegény gyárimunkások, mosó és ta­­fprítónők,. kistisztviselők, postások, kocsisok, első világhá- ESrús hadirokkant koldusok és munkanélküliek számára a saját fürdőszoba olyan magaslaton állt, mint a királyi pa­lota. Egyszóval elérhetetlen. Az itt épülő bérházak már Ifeye úgy? épültek, hogy a szegény embernek nincs szük­sége ilyen luxus” helyiségre, jó annak a lavór is. S ennek Sz építkezési elvnek az alapján nem is lehetett találni An­gyalföldön egyetlen bérházat sem, amelyben fürdőszobát jferemtett volna a Gondviselés. I ürdőszobát csak filmeken jföttunk, s ott igen'szépek voltak. Gyakorlatban maradt a lavór, ami sokkal biztonságosabb is, abba még nem fulladt fe senki, hallottuk jó szüléinktől egy-egy moziból való ha­­zffjöyetel után, amikor elmeséltük, mit láttunk, s közben hiá­ba éltünk, növekedtünk a város szegény negyedében, azért éltünk, növekedtünk a város szegény negyedében, azért megvoltak az álmaink és elképzeléseink a gazdagok életé­iről, s valahogy úgy áhítoztunk a fürdőszoba után is, mint a gyerekszobáért. Mert hallottuk elégszer, hogy: meglátszik fajta a gyerekszoba. Vagy éppenséggel fordítva: ennek sem volt gyerekszobája. Hát nekünk sem volt, pedig nagyon sze­rettünk volna, és közös játékaink közben mindkettő nagy sze­repet játszott. Sőt, beszélgetés közben is vigyáztunk arra. hogy mosdás helyett “fürdés szót alkalmazzuk, s az éjsza­kai nyugvóhelyül szolgáló fél sezlon is úgy szerepelt, hogy: ^negyek ^a szobámba. A földi hiányosságokat kitűnően pó­­|blja a képzelet az áldott gyermekkorban. Édesanyám szo­morúan figyelte oktalan vágyakozásunkat a gazdagság külső jÉelképei után, s még csak véletlenül sem alkalmazta a für­dés” szót, miközben Angyalföld fekete kormát dörgölte há­­®inkról-térdünkről a még hibátlan zománcú nagy lavórban. §zámára is fájdalmasan új volt ez a szegény környezet, s Ö {fe vágyakozott legalább egy iilőkádra, amilyet nagyszüleim |íasználtak Lajosmizsén. Dehát erről sem lehetett szó, hiszen * lég a lavórt is az ágy alatt kellett tartani helyszűke miatt, lár csak a mennyezeten volt hely, oda meg mégsem akaszt­atjuk a kádat. Dehát az anyai szív nem csupán azért ne­veztetik annak, mert jó szülőnk keblében dobog, hanem Üzért, mert rendkívüli dolgokra képes, ha gyermekéről van gzó. Ilyen rendkívüli tettre késztette Édesanyámat is jó szíve, amikor elhatározta, hogy fürdőszobával gazdagítja a Cson­gor-utcai lakók életét. Vajon kire gondolt Édesanyám, mi­közben viaskodott a megvalósíthatatlannak látszó fürdőszo­ba gondolatával és kivitelezésével? Önmagára, akinek hiányzott a 10 éves műtősnői szolgálat alatt megszokott va­kító tisztaság, higiénia? Vagy ránk, nagyravágyó gyerekek­re, akiknél minden valószínűség meg volt arra, hogy a de­rékig való mosdás és lábmosás kapkodó elvégzése közben bizonyos részek feltétlenül kimaradnak? Vagy lakótársaink­ká? Sógor-nénire, az OTI fogászati rendelőjének éjszakai takarítónőjére, aki a Csengeri-utcában még beerőszakolta lábát cipőjébe, de amikor a Hungária-körúton leszállt a villamosról, már mezítláb folytatta útját a Csongor-utcáig, dagadt, elkínzott lábét hűsítve a nyári hajnali harmattól, vagy téli fagytól nedves kövezeten? A reumás Vámos-bá­csira, akinek sokszor úgy kellett kivenni a zsebéből a lakás­kulcsot, mert a karját sem tudta megmozdítani egy-egy sze­les, esős napon, amikor hazajött munkájából, az éjszakai fatelep-őrzésből. Valószínűen mindannyiunkra. Kis, örökké maszatosokra és munkában elfáradt, meghűlt csontokra, akiknek és amiknek kivétel nélkül nagyon jót tenne a nya­kig forró vízben ázás. még betyárosan kacsintottunk is, hogy: no, komám, nem lehetünk mi olyan szegények, hiszen ha akarunk, nyakig ülünk a forró vízben! Varázslatos, víg hely volt a fürdőszobánk ahonnan, boldog gyermeksikolyok gurigáztak ki a poroló alatt sütké­rező cicákra s még éjjel 2 órakor is lehetett hallani egy-egy álmos, de nagyon ismerősnek tűnő anyai hangot: a nyaka­dat is fiam, meg az összes hajlataidat. .. Milyen jó volt belépni egy-egy olyan fürdőző után, aki szagos-szappant használt s a meleg párában még órák múlva is lehetett érez­ni az illatot. .. Fekszem az illatos vízben, nézem a rózsaszín csempét, rózsaszín függönyt, és sírás fojtogat. I alán mert nem kell senkire sem várni, hogy végre fürödhessek, s ném kopog rám senki, hogy siessek már, lejárt az idő. Furcsa az élet, a haj­dani álmok közül egy-egy teljesül és már nem okoz örömet. Hívnám a régi társakat, Anyámat, Majer, Sógor-nénit, gyer­tek, fürödjetek, ameddig akartok, itt a szagos szappan, meg a víz is illatos . . . Hívnám, de nem lehet. Angyalok már, s az égben olyan tisztaság van, hogy nincs szükség fürdőszo­bára. Borzongva szállók ki a hülő vízből, s észre sem ve­szem, milyen zavaróan néz ki a rózsaszín szőnyekre dobott ! kék törülköző. KORSZERŰ TANÁCSADÁS Kora ifjúságomtól máig, azaz életem nagyobbik felé­ben, két dolog hatott rám ellenállhatatlan vonzerővel: a csecsemők és az újságok Tanácsadás rovata. Az együgyű­­ség varázsától nem tudok szabadulni. Arányi Mária heti Asszonyok Tanácsadója’ rádiómű­sor volt a kedvenc programom, s a háztartási és házastrársi problémákra adott receptek lenyügözőbbek számomra mint az aszpirin vagy tyúkszemírtó felfedezése. A csecsemők, a maguk zárt világában, ugyanolyan misztikusak, érthetetlenek számomra, mint pl. a háztartási tanácsok. Mint ahogy nem tudom, megfejteni, mit jelente­nek azok a komikus, máskor valami egészen szívszorongató, fájdalmas fintorok az alig formát kapó kis gyermekarcokon, ugyanúgy nem megyek semmire sem a háztartási tanácsok­kal. Mert igaz, hogy itt van előttem nyomtatásban, hogy milyen csodálatos ínyencséget lehet csinálni a lerágott csir­kecsontból, aztán irigylésreméltó műremeket a tollátvesztett strucclegyező és rozsdás sarokvas Ízléses párosításával (ha még egy kevés recés késsel hámozott krumplihéját is hozzá­adunk, egyenesen kiállításra vihetjük), megmondom őszin­tén: nekem ilyesmi sohasem sikerül. Lehet, ihogy azért, mert a csirkecsontokat még lerágás előtt kinézik a szánkból sze­retett kutyáink. Tehát még ha nagyon igyekeznék, sem tud­nám követni a receptleírást, mert arról nem nyilatkozik a tanácsadó, hogy a kutyáktól visszakaparintott csontokra is vonatkoztatja-e állítását. ' De a többi tanácsok is ilyen kínai’ nyelven szólnak 'hozzám. A holtbiztos pecséttisztítás nálam ollóval végződik, {és a könnyű-gyors-olcsó ételek csak azért nem lesznek Blue .Shield, Blue Cross ügy , mért félidőben elfáradok, kifutok az időből és három, feltétlen szükséges alapanyagra már nem jutott pénzem. No, de ez nem is tartozik a témához, amiről írni akar­tam. , , A tanácsadásról szólva, igen sok érdekeset olvashat, ís ha éppen kedve tartja, tanulhat is az ember. A szerelmi ügyekben adott tanácsok különösen érdekesek, viszont ez sem tartozik ide, csak megemlítettem, hátha valaki nem tudná. A napokban egy nagynéni kért tanácsot a művelt, dok­torátussal rendelkező tanács-rovat vezetőtől, amelyben afelől érdeklődik, hogy helyes e, hogy nem hívja meg nyárra két serdülőkorban lévő unokahugát? Ugyanis ő nagyvárosban lakik a két kishug pedig egy csendes falucskában. Na már most, ebben a bizonyos városban, ahol ő lakik, az utóbbi év­ben úgy elszaporodtak a hippik, hogy jóformán nem is lehet látni emberi formájú ifjút. A hajuk tetves, koszos, rongyos ruhában, mezítláb járnak és i— bocsánat a kifejezésésért (írja a nagynéni) <— büdösek. Igaza volt-e, hogy nem hívta meg az ártatlan leánykákat, mert attól félt, hogy esetleg valami ideát kapnak, hogy így is lehet élni. Sürgős választ kér, mert addig nem tud nyugodni.. . A választ nagyon hamar megírta a Dr. tanácsadó: Asz­­szonyom, nincs igaza! Elsősorban a túlzott tisztaság tulaj­donképpen valami tudatalatti piszok eltüntetésére irányul. Aki sokat mosakszik, fésülködik, külső megjelenésének ki­fogástalanságára törekszik az olyan, mint Lady Macbeth (aki nem ismeri Shakespeare hasonló című darabjának hős­nőjét és viselt dolgait, az magára vessen), aki állandó kéz­mosással akarta eltüntetni a már régen nem látható vérnyo­mokat. (Akárcsak az Ágnes asszony a lepedő mosással, Arany János szerint.) Szóval, a kívülről tiszták belül mocs­kosak, és fordítva. Ami pedi-g a büdösséget illeti, az nem egyéb, mint egészséges testszag. Ettől undorodni, vagy ezt kifogásolni, beteges tünet. Mert ugyebár az állatok nem a szépen kun­­korodó bajuszra, vagy ábrándos szemekre reagálnak, hanem a szagra. Ez vonzza vagy taszítja egymáshoz, illetve egy­mástól fajtájukon belül. És reméli, hogy a nagynéni is tisz­tában van azzal, hogy bár emberek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem tartozunk az állatok világához. A kutya < ugyanúgy állat, mint a tehén, vagy cserebogár. Az em­ber csak név, megjelöli, hogy milyen állatfajtához tarto­zunk. ^ Eddig szól a tanács, mellyel kioktatódott a jó öreg nagy­néni, hogy nem volt igaza. Nem is csodáljuk, elvégre mindennap mosdott, ami azt jelenti, hogy piszkos volt a lelke. Aztán meg büdös sem volt, igy érthetően nem nyerte el a felvilágosodott tanácsadó jó­­induatú vonzalmát. A magunk részéről csak azt kívánjuk, bárcsak sok, na-1 gyón sok ilyen aggódó nagynéni fenne ebben a világban. Még az sem baj, ha mosakodnak, és nem árasztanak "vonzó testszagot. A mi vonzalmunkra szagtalanul is számíthatnak. MEGKEZDJÜK A MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZKÉPZÉST AKRON, OHIÓBAN Az Amerikai Magyar Református Egyház Lelkész Kép­ző Bizottsága nevében örömmel jelentjük az amerikai ma­gyarságnak, hogy 1980 október elsejével megindítjuk Ak­­onban az amerikai magyar református lelkész-képzést. Az oktatás magyar nyelven az akroni Magyar Reformá­tus Egyház épületeiben, angol nyelven az Ashland College J eológiáján történik. Lelkész-képzésünk céIja, hogy magyar és angol nyelven tökéletesen beszélő, a Magyar Református Egyház tanítását, történelmét és hivatását tökéletesen ismerő fiatalokat küldjünk ki a lelkészi szolgálatba és ezzel pótoljuk az egyre égetőbbé váló lelkészhiányt és biztosítsuk az Ame­rikai Magyar Református Egyházak és ezeken keresztül az amerikai magyarság életét és jövendőjét. A rendszeres lelkész-képzés régi vágya az amerikai ma­gyar reformátusságnak, de azt eddig nem sikerült megvaló­sítani. A magyar egyházakból amerikai iskolákba küldött fiatal ok iskoláik elvégzése után nem tértek vissza a magyar gyülekezetekbe, hanem amerikai vonalon helyezkedtek el. Az első és második világháború között kellő számban érkez­tek jól képzett magyar református lelkészek az Egyesült Ál­lamokba és Kanadába és ez ideiglenesen megoldotta a fel­merült lelkészi kérdéseket. Ugyancsak kaptunk fiatal lelké­szeket az 1956-os szabadságharc után és később az Erdély­ből menekült magyar református lelkészeken keresztül sike­rült ideiglenesen megoldani az egyre növekvő lelkész-hiányt. Jelenleg lelkészi karunk fele a nyugdíj határ körül van és ha nem gondoskodunk azonnal további lelkész utánpótlásról, néhány éven belül kritikus helyzet elé kerül a magyar refor­mátussá g és ezzel az amerikai magyarság. Lelkész-képző intézetünk Károli Gáspár nevét viseli majd hogy ezzel is méltó emléket állítsunk a nagy magyar Biblia­fordítónak. aki hatalmas munkájával örökre beírta nevét az otthoni magyar reformátusság történetébe és akinek ember­­feletti munkája ihletet ad számunkra további hatalmas ered­mények elérésére, a magyar nyelv ápolására és Istentől ren­delt hivatásunk betöltésére. Jelentkező fiataljaink számára a bentlakás kötelező. Az oktatás ideje az előírt anyag elvégzésétől függ és azt nagy­ban befolyásolja majd a jelentkezők végzettsége, képessége és tanulnivágyása. Akik az angol nyelvben erősebbek, azok több időt töltenek majd a magyar nyelv gyakorlásával, akik magyar nyelven erősebbek, azok több időt töltenek az an* goi nyelvű tanfolyamokkal. ■ , , ,é Az oktatás végén a Károli Gáspár Lelkészképző Intézet az Ashlan College Téólógiájával együtt adjaiki a lelkészi' diplomát, amely a végzett tanulókat képesíti,és jogosítja ar-‘ ra, hogy amerikai magyar református egyházakban lelkészi szolgálatot önállóan végezhessenek. . . A jelentkezők helyzetét megkönnyíti, hogy i az Akroni- Magyar Református Egyház és Lorántffy Otthon lakást, eh1 látást és szükség esetén munkát is biztosít az arra rá­szorulóknak és arra érdemeseknek. A legjobb tanulók szá-1' mára ösztöndíjakat biztosítunk és ezzel is megkönnyitjük ta­nulmányaik elvégzését. Lelkészképző Intézetünkben a leg*: ‘kiválóbb amerikai magyar refomáhxs lelkszeL iádnak elő' szaktantárgyakat. ' : Jélentkezhetnek magyar vagy amerikai középiskolai é­­rettségit tett fiatalok, akik reformátüs vagy evangélikus hát­térrel rendelkeznek, akik hivatást éreznek magukban lsen ügyének, a Magyar Református Egyháznak és az amerkaí magyarságnak szolgálatára. Az első évfolyamot 5 jelentiö­­zővel kívánjuk megindítani, később az évfolyamokat kilö­vi the tjük a szükségnek vagy a jelentkezők számának ah-' kulása szerint. A jelentkezők személyesen kell megjefenniik a felvételi bizottság előtt és bizonyságot kell adniuk, hojy az előbbi követelményeknek megfelelnek. Lelkészi ajánó levél szükséges. Jelentkezéseket a következő címre kérjüi:' Károli Gáspár Lelkészképző Intézet, 2627 Copley RoaJ, Akron, Ohio 44521. Jelentkezési határidő: 1980. auguszbs 31. Bővebb felvilágosításért írhatunk erre a címre vagy hív­hatjuk az Intézet igazgatóját, Főt. Dömötör J ibort a (2 6) 666-1513 telefonszámon. Az Úristen áldja meg terveinlet, és szentesítse elhatározásainkat! Az Amerikai Magyar Református Egyház Lelkészké>ző Bizottsága nevében: Ft. Ábrahám Dezső püspök Ft. Dömötör Tibor h. püspök Ft. Nagy Lajos ny. püspök Nt. Csordás Gábor esperes Nt. dr. Harsányi András esperes Nt. Kovács István vizsga biz. elnök Aztán a fürdőszobat alapjai tulajdonképpen megvol­tak, csak egyelőre rajta kívül még senki sem látta. Rejtve voltak a közel egy évvel ezelőtt radikálisan kiharcolt mosó­konyhában. A mosókonyha is teljes egészében Édesanyám­nak köszönhette felszínre kerülését. Mégpedig a szó szoros értelmében. Mert volt ugyan mosókonyha, de az lenn volt a pincében, annak is legvégében. Márpedig aki ismeri a bu­dapesti szegény bérházak pincéjét, az tudja, hogy az valami j rettenetes hely. Nedves, sötét, egerek, patkányok s téli idő­ben néha még fa és szén található benne. Villanyvilágítás itt már nincs, gyertyával, petróleum lámpával Jehet csak közlekedni. Bár a házszabályok szerint tilos volt a lakások­ban mosni (a gpz lemállasztja a festéket s akkor esetleg a háziúrnak újra Teli festetni, ha ki akarja adni a lakást!), mégis kevesen használták a mosókonyhát. Mindenki titok­ban mosott s a gyerekek egyik munkájához tartozott törül­közőkkel hajtani, ritkítani a felszálló gőzt, nehogy vastagon ^ kihömpölyögve az ablakon árulóvá váljék. A látszat ked­véért egy-egy lakó feliratkozott a mosókonyha használatára, de ez csak a házmester és házi úr megnyugtatására történt. A tilosban végzett mosás már annyiban is jobban esett, mert a szennyesruha halmon békésen elgőgicsélt az oda ' letett csecsemő, lekozmálás nélkül is megfőtt a babfőzelék, ! míg mindez lehetetlen volt a pincében. Nálunk is konyhá- j ban folyt a mosás. Nagymosás napján két teknő szorongotl i a konyhában. Majer-néni, a mosónő és Édesanyám verejté- j kező szolidaritással sikálták, dörgölték a habzó lúgosvízben ellenségesen tornyosuló szennyest, mi meg hajtottuk a tej­színhab sűrűségű gőzt a konyhafalra, ahol egymást kergető vízcseppekké szelídültek. Szívből utáltuk a mosási napokat, a rendetlenséget, meg az elmaradhatatlan bablevest, ami valahogy úgy hozzátartozott a nagymosáshoz, mint ostya az áldozáshoz a katolikusoknál. Édesanyám meg rettenetesen haragudott, hogy van ugyan mosókonyha, de használhatat­lan. Kérte is Édesapámat: kérné meg a háziurat, adjon leg­alább egy földszinti helyiséget erre a célra. Apám, jogosan tiltakozott, hiszen olyan nagy volt a lakáshiány, különösen ezen a szegény vidéken, hogy sokszor egy évet várt vala­melyik albérlő, hogy hozzájusson egy saját, olcsó, főbérleti lakáshoz. A pincétől a padlásig minden talpalatnyi hely kiadható volt, amiért ha nem is sokat, de fizettek. Hát ho­gyan is lehetne a méltóságos háziúrtól olyesmit kérni, ami van s méghozzá ingyen. Ekkor történt, hogy Édesanyám fél­retéve a kötelező feleségj alázatot és belenyugvást, felvette legszebb ruháját és kalapját, átvillamosozott a méltóságos háziúr budai villájába, s ott becsöngetve bejelentette magát a méltóságos asszonynál, akinek előadta a Csongor-utcai lakók kérelmét, a mosókonyhát illetően. A méltóságos asz­­szony ugyan nem sokat értett mosókonyhai dolgokhoz, meg a patkányok hallatára is olyan Iibabőrős lett jól ápolt fehér bőre, hogy majdnem kibökte selyemruhájának vékony sely­mét, de annyit megértett, hogy most éppen van egy megüre­sedett konyha, s öt bérháza közül az egyiknek a lakói, de meg azoknak a gyermekei is imába foglalják a nevét, ha azt megkapják mosókonyhának. így történt a “felszínre ke­rülés” egy szép őszi napon, amikor a segédházfelügyelő barkácsoló sógora befalazta a megüresedett konyha Somo- I gyiékhoz vezető ajtaját, katlanházat épített s közadakozás­ból, a ház lakói két standerral s két mosóteknővel bebuto­­j rozták a mosókonyhát, amely ettől a naptól Tezdve minden­napos használatban volt, Sok lecke íródott a mosókonyha ’ napos küszöbén sok csecsemő gőgicsélt a ruháskosarakban 1 és sokkal kevesebb festék potyogott a lakók fejére 63 kony­hában. Ebből az áldássá vált mosókonyhából varázsolt aztán I Édesanyám rábeszélő készsége fürdőszobát. Ez is olyan egy­szerű volt, mint a varrótű. Csak éppen valakinek fel kellett találni. Hétfőtől-péntek estig a mosókonyha az, amire épült. De szombaton FÜRDŐSZOBA. Egy katlan vízben az egész család megfürödhef, fürdőkádnak használva a nagy standért, a gyerekeknek meg ott a teknő (abban sem lehet megfulladni). Persze, mindennek tervszerűen, pontosan kell történnie, hogy mindenkire sor kerüljön. Akik éjjel dolgoz­nak, nappal kell fürödniük', akik viszont nappal dolgoznak, azok kora délután kezdik. Minden fürdőző köteles újra meg­tölteni a katlant vízzel s jól megrakni a tüzet a következőnek. Fürdési idő, a fürdőző családok létszám szerint 15, 30 perc. Ez alatt az idő alatt nemcsak kimerni a vizet, de füröszteni, j fürödni és újra tölteni kellett, ami azt jelentette, hogy nem­sokat lehetett lazsálni nemcsak fürdés, de menet közben ! sem. Még ma is hallom a lábak dobogását, amint rohantak le a harmadik emeletről, hogy egy percet se veszítsenek a drága, de szükségképpen nagyon rövidre szabott időből. Időnyereség szempontjából már a saját lakásában mezíte­lenre vetkőzött mindenki. A fürdőkabát fogalmat csak re­gényekből ismerők kabátos, vagy lepedőbe burkolt serege úgy zúdult le a lépcsőkön, mint bakancsos szellemsereg. Leghátul lihegett a mama, aki legkisebb csemetéjén kívül még hozta a törülközőket, hálóingeket, szappant s a követ­kező fürdővíz melegítéshez szükséges kötény fát, amiből egy­­egy darabot nagyon sokszor a következő csoport tagjai szed­tek fel jóérzéssel, hiszen ezzel a sajátjukból tudták megspó­rolni a másnapi gyújtóst. Nagyobb baj volt, ha a szappan csusszant ki a rohanó mama zsebéből vagy kötényéből s mindez csak akkor derült ki, amikor már mindenki nyakig ült a vízben, s hat torokból tört ki: hol a szappan, kérem a szappant! Égész életrendünk megváltozott a fürdőszobával. Ez1 irányította a szombati időbeosztást. Aszerint kellett piacra menni, főzni, ven,déget hívni, látogatóba menni, összeülni ta­nulni: ki mikor fürdik. Még a házban lévő kocsmában is sokszor úgy rendelték a fröccsöt, hogy csak kicsit adjon, Weigender úr, mert mindjárt megyek fürödni. Aztán, fürdés után már nem lehetett kimenni játszani sem, mert több tisztálkodás már nem lesz vasárnapig, így aztán sok­szor összekuszálta játszó kedvünket az a tény, hogy a leg­fontosabb főszereplő tisztára sikálva szomorkodott a kony­haablak mögött, félve az anyai pofonoktól, ha megszegi a velünk még maszatosokkal való érintkezési tilalmat. De más változásokat is hozott a fürdőszoba. Valahogy mások lettünk. Mintha a standee vizében nemcsak testünk, de a szegénység lealacsonyító szennyét is lemostuk volna. Másképp jártunk, másképp viszonyultunk a nyomorúságtól reánk kényszerített körülményekhez. Az, áldott, rövidlátó szegénység, amely udvariasan nem vette észre Sógor-néni hajnalban hazavánszorgó bütykeit, most bátran szembené­zett velünk, s mi visszanéztünk, szemlesütés nélkül. Talán WASHINGTONI PLETYKÁK Az elnök hivatalosan azt kívánta, hogy Muskie külügy­miniszter tartsa magát távol a politikától, s Brezinski fehér házi tanácsadót választotta arra, hogy a Democratic Platt­form Committee előtt Carter külpolitikáját ismertesse. A bennfentesek szerint Brzezinski rátermettebb az ilyen adás­vétel ben. * * * A szénátus demokrata vezetői jósolják, hogy Carter el­nök adókedvezményt nyújt majd egyes személyeknek és a kereskedelemnek a közeli jövőben. Ezzel kíván rajtaütni a republikánusokon a GOP nemzeti konvenció előtt, amely július 14-én nyílik meg Detroitban. * * Ne várja senki, hogy Ronald Reagan a republikánus konvenció előtt jelenti be alelnök választását. Azért nem siet korai bejelentésével, mert nem kíván úgy intézkedni, mint 1976-ban. Reagan egyelőre titokban tartja választását és azt óhajtja, hogy delegáltjai, televíziós hívei érdeklődéssel fi­gyeljék nyilatkozatait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents