Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-03-29 / 13. szám
VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 13. SZÁM. IZRAEL IS, EGYIPTOM IS Az egyiptomi-izraeli békekötés tervezetét Izrael 120 tagból álló országgyűlése, a Knesset 28 óráig tartó előzetes vita után 95 szavazattal 18 ellenében elfogadta. 2 képviselő nem volt jelen, 2 tartózkodott a szavazástól, 3 pedig csak jelenlétét igazolta. Begin miniszterelnök megállapítása szerint ez volt a legnagyobb többség, amelyet az izraeli országgyűlésen eddig valaha elértek. A szavazást az országgyűlés tagjai kézfelemeléssel hajtották végre. Az eredmény megállapítása után a képviselők melegen ünnepelték Begint; még azok is, akik a vita folyamán gúnyos megjegyzéseket tettek rá. A 312 tagból álló egyiptomi országgyűlés március 21-én egyhangúlag hozott határozattal ugyancsak elfogadta az egyiptomi-izraeli béke tervezetét és felszólította a többi arab országot, hogy kövessék Egyiptom példáját. Begin miniszterelnök, aki az izraeli országgyűlésről külön üdvözölte Sadat Anwar egyiptomi elnököt, már április 1-én Kairóba akart repülni a békekötés aláírása céljából, Mubarak Hosni elnökhelyettes azonban ezt nem tartotta lehetségesnek. Az volt a véleménye, hogy előbb az aláírásnak Washingtonban kell megtörténnie, aztán Palesztina önállóságáról kell beszélni. A JORDÁNI KIRÁLY ELLENZÉSE Brzezinski Zbigniew biztonsági tanácsadó vezetésével küldöttség járt Szaud-Arábiában, hogy ott a közép-keleti béke érdekében megbeszéléseket folytasson Khaled királylyal, Saud trónörökössel és Szaud-Arábia külügyminiszterével. A küldöttség tagjai közt Carter Chip, az elnök fia, Christopher Warren helyettes külügyminiszter és Jones J. David tábornok, az együttes vezérkar főnöke foglalt helyet. A tárgyalás eredményéről a közvéleményt még nem tájékoztatták részletesebben, a Washington Post ammani tudósítója csupán annyit közölt, hogy a szaud-arábiai küldöttségjárással egy időben Hussein jordáni király és Arafat Yasser, a palesztinai felszabadító szervezet feje az Ammantól északra 45 mérföldnyi távolságban lévő Mafrak légi támaszponton találkozott és folytatott megbeszélést. A király kétségtelenül azt akarta ezzel a találkozással bebizonyítani, hogy az izraeli-egyiptomi békekötés ellenzésével találkozik. A tudósítás szerint azonban Hussein király előzetesen elküldte egyik főtanácsadóját Szaud-Arábiába is, hogy a másik oldalon se veszítsen, ha történetesen úgy fordulna a helyzet, hogy Palesztina mégsem kapna állami önállóságot. 1979. MÁRCIUS 29. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Q. ELFOGADTA AZ ARABOK HÁBORÚT AKARNAK Szaud-Arábia sajtója csodálkozással vette tudomásul az izraeli-egyiptomi béke aláírásának tervét és az arabokat kimondottan háborúra biztatja. Az “AI-Bilad ’ ezt azzal indokolja, hogy Izrael támadást készít elő a keleti és az északi arab határokon Jordán és Szíria ellen. Fegyvert és pénzt kap nem azért, hogy békét teremtsen, hanem hogy háborút kezdeményezzen még több (arab) föld megszerzése céljából. Az AI Jezira vezércikke hosszú ideig tartó háború lehetőségére hívja fel az arab államok figyelmét. Az “AI Riyadh azt a kérdést veti fel, miért akarják aláírni a békét azok után, amiket Begin miniszterelnök mondott. Az “AI Thawra odáig megy, hogy minden Izrael kezdeményezésére meginduló háborúba az araboknak mint arab felszabadító háborúba kell beavatkozniuk s azokat nem szabad helyi háborúknak tekinteni. Mi váltotta ki ezt a rendkívül harcias hangulatot? Mint az AI Riyadh utal is rá, Begin izraeli miniszterelnök kijelentette, hogy Izrael soha többé nem járul hozzá Jeruzsálem városának, Izrael örök fővárosának felosztásához, sohasem vonja vissza csapatait az 1967 előtt meglévő határok mögé és sohasem engedi meg, hogy palesztin állam alakuljon. KI JÖN KHÖMEINI UTÁN?! (I eherán) Vietnám messze van: az oroszok nem szívesen keverednének bele egy ottani fegyveres konfliktusba. Iran viszont határos a Szovjetunióval, amelyet igy közvetlenül érintenek a viharos gyorsasággal pergő események. Mintha megnyílt volna annak lehetősége, hogy a SZU kiterjessze befolyását a Perzsa öböl térségére: a Nyugat első számú nyersolaj-forrására. Ám az oroszoknak néminemű óvatosságra van szükségük, ha nem akarják eljátszani lehetőségeiket. Az ő szempontjukból az az alapvető probléma, hogy Iránban a forradalom nem futotta ki magát : egyelőre félbemaradt. A sah elűzését persze nem bánják az oroszok: bármivel kecsegtették, az iráni uralkodó következetesen Nyugat-barát politikát folytatott. Igen ám, csakhogy nem Kelet felé tekintő baloldali rendszer vette át tőle a hatalmat, olyan rendszer, amely szinte automatikusan fordulna a Szovjetunióhoz támogatásért. Ehelyett a belviszályból Khomeini került ki győztesen, s az ajatollah nem titkolja: ellensége a kommunizmusnak: Iszlám köztársaságot akar meghonosítani Iránban. Moszkva szemszögéből a mohamedán megújhodás nem valami kedvező fordulat. Elvégre is a Szovjetunióban kb. 50 millió mohamedán él és jelentős zúzalékük az Iránnal határos vidéken. Melyik kártyájukat játsszák ki az oroszok, hogyan befolyásolhatnák az iráni helyzet alakulását? Legkézenfekvőbb eszközükre, az iráni kommunista pártra nem számíthatnak, mert Khomeini egyszerűen nem áll szóba velük. Az adott körülményekre való tekintettel az Arafatt-vezette Palesztinái Felszabadítási Szervezetre esett az oroszok választása. Khomeini nagyrabecsüli Arafatot és a PFSZ-t, nem utolsósorban azért, mert a palesztínaiak komoly segítséget nyújtottak híveinek a fegyverszállítás és a katonai kiképzés terén még amikor folyt a harc a hatalomért Iránban. Mi több : a PFSZ nemcsak Khomeini táborával tart fenn szoros viszonyt, hanem iráni baloldali csoportosulásokkal is. Arafatnak érdekében áll, hogy rávegye Khomeinit a Moszkvához való közeledésre, amelynek fejében a Kreml nyilván még hathatósabban támogatná szervezetét — anyagilag és fegyverekkel. Feltehetőleg ez volt a főoka Arafat teheráni látogatásának. De az oroszok valószínűleg nem akarják elsietni a dolgot: hogy el ne riasszák Khomeinit, hogy nyilvánvalóvá ne váljék, hogy a PFSZ: az Ö trójai falovuk. Khomeininek máris meggyűlt a baja azokkal, akiket ő szabadított fel. Amíg közös volt a nagy cél, sah elmozdítása, háttérbe szorultak az ellentétek azok között, akik vallási meggyőződésből követték Khomeinit. és azok között, akiknek gyakorlatiasabb politikai célkitűzéseik voltak. Most, hogy a sah távozását és az ajatofahh hazatérését követő örömmámor kezd végetérni: nagyonis alapvető nézetellentétekre derült fény. Még jó darabig tart a konszolidáció. Egyelőre nem tudjuk: végül is kinek a kezébe kerül Irán sorsa. Nem elképzelhe| teilen, hogy idővel egyes rétegek kiábrándulnak Khomeiniből, és előretör a baloldal. Erre várnak < és számítanak — az oroszok. Ne feledkezzünk meg arról, hogy majdnem kerek négy évtizeddel ezelőtt, amikor Sztálin megegyezett Hitlerrel; ragaszkodott ahhoz: ismerjék el a németek, hogy Batumtól és Bakutól délre, a Perzsa-öböl irányában fekvő térség a szovjet érdek-ambíciók középpontjában áll. Semmi jele nincs annak, hogy az oroszok lemondtak volna céljaikról: a nagy különbség az, hogy most lehetőségük nyílik céljaik megvalósítására. TÜNTETÉSEK JERUZSÁLEMBEN Március 17-én Jeruzsálem régi városrészében mintegy 20 zsidó ifjú be akart menni a szent templomba, amelyet a rabbik rendelete zárt le a hívek előtt. A templom a zsidók számára a legszentebb hely, amelyet a rabbik méltatlanok látogatásától igyekeznek megóvni. A templom ugyanakkor a mohamedánok számára legszentebb helyek sorában is a harmadik helyet foglalja el, mert az a szent kő dómja, amelynek közelében áll az Al-Aqsa mecset is. Az arabok a zsidók szándékát meg akarták akadályozni; e közben tusakodásra került sor, amelynek folyamán a 20 zsidó ifjú közül az egyiknek kővel betörték a fejét. A helyszínre siető rendőrséget a kődobáló tömeg körülzárta, mire a rendőrök néhány sortüzet lőttek a levegőbe. Korábban mintegy 200 arab iskolás lány indult el a templom szent hegyéről, hogy átvonuljon a régi városrészen. Menet közben a tüntetők zsidóellenes jelszavakat kiabáltak. A jeruzsálemi tüntetésekkel egy időben Tel Aviv utcái is megteltek tüntetőkkel, akik a városház elé vonultak s ott a parlamentet a béke mielőbbi elfogadására sürgették. A felvonulók számát az izraeli rádió 50.000-re becsülte. A tüntetést Nathan Abie, a béke régi élharcosa kezdeményezte. A tömeg előtt vitt hatalmas lobogón a következő mondat volt olvasható: A béke nem álom többé”. A KURDOK SZABADSÁGUKÉRT HARCOLNAK Sanandaj városában a kurd szabadságharcosok megtámadták az irániak egyik katonai kaszárnyáját, amelyet három napon keresztül hevesen ostromoltak. A kurd gerillák a város legnagyobb részét birtokukba vették, és úttorlaszokat állítottak fel. Harc közben 86 ember életét vesztette, 200 pedig megsebesült. A kórházak megteltek. Entezam Amir Abbas miniszterelnökhelyettes a felkelés elnyomásával fenyegetőzött és csapategységek útbaindítására hivatkozott, a laptudósítók azonban az utóbbinak semmi nyomát sem találták. A repülőtérre azonban 10 helikopter érkezett, feltehetően katonákkal. Bizonyos közvetítők rábeszélésére a kurd felkelők fegyverszünetet kötöttek, a laktanyától távolabbra vonultak vissza, míg polgári egyének a laktanyában körülzárt katonákat megadásra igyekeztek rábeszélni. A békeközvetítők közt állítólag Khomeini RuhoIIah ayatollah közvetlen megbízottjai is ott voltak. Entezam rttiniszterelnökhelyettes közben ígéretet tett, hogy a 4 milliónyi kurcl önkormányzatát az iráni kormány elismeri, a az önkormányzatot az új iráni alkotmányban is hajlandó biztosítani. UGANDA! PÜSPÖK AMINRÓL Kivengere hesto ugandai anglikán püspök 25 hónappal ezelőtt menekült ki hazájából, közvetlenül azután, hogy Amin katonái agyonlőtték Luwum Jananu anglikán érseket. Kivengere a közelmúltban az ohiói episzkopális egyházmegye több lelkészségét meglátogatta, a Cleveland közelében lévő Mayfield St. Bartholomew egyházközségében is beszédet mondott. A püspök szerint Amin 22.000 főnyi hadserege majdnem teljes egészében megszökött, s Amin csak azért tudja még mindig tartani magát, mert szudáni, líbiai és palesztinai zsoldosok harcolnak 1 anzania csapataival. Tanzania nem akarja Ugandát meghódítani vagy megszállni, egyszerűen csak kiszorította területéről az oda benyomuló ugandai csapatokat. A 12 millió ugandai állampolgár majdnem kivétel nélkül helyesli és támogatja Tanzania katonai beavatkozását. Az ugandaiak szabadságukért harcolnak. Hozzávetőlegesen félmillió ugandai él számkivetésben, ez azonban mind kész hazatérni, hogy Amin bukása után segítsen hazájának demokratikus országgá való újjáépítésében. Az 59 éves Kivengere püspök tanulmányait az Egyesült Államokban végezte. Amióta számkivetésben él, több Országot meglátogatott, hogy azokban az ugandai helyzetet ismertesse. Aminről az a véleménye, hogy alapjában véve igen bed vés egyéniség, kitűnő társalgó, aki jól énekel és harmonikán is játszik. Látogatóival szemben figyelmes, de vélt ellenségeit megsemmisíti. Kivengere püspök ohiói körútja előtt I anzania elnökénél, Nyerere K. Júliusnál járt, akivel Uganda politikai és katonai helyzetével kapcsolatban folytatott megbeszélést. A FINN VÁLASZTÁSOK EREDMÉNYE Március 20-án hozták nyilvánosságra a Hnnországban I lefolytatott országgyűlési képviselőválasztás eredményét, a! mely a parlamentáris kormányzást szokatlanul megnehezíti. . A legerősebb párt 52 képviselővel továbbra is szociáldemokrata párt marad ugyan, mögéje azonban másodiknak a konzervatív párt zárkózik fel, amely a korábbi 35 képviselői hely ne lyett 10 -zel többet, vagyis 45-öt szerzett. Ha a kon, zervatív pártnak sikerülne létrehozni egy jobb közép koalíciót a közép-, svéd népi és a liberális párttal, akkor az utóbbiakkal együtt 96 országgyűlési szavazatot tudná biztosítani magának, miután a három kisebb középpárt 51 képviselői helyet szerzett meg. A parlamenti többséghez azonban még így is hiányoznék 5 szavazat. Elméletileg a keresztény liga és a falusi párt 17 képviselőjének csatlakozásával a konzervatívok többsége elérhető lenne, az utóbbi két párttal azonban egyik vezető párt sem óhajt koalícióra lépni. A szociáldemokrata párt 2 képviselői helyet veszített a túlnyomóan kommunistákból álló demokratikus liga pedig 5-öt, a népi arcvonal azonban még mindig 87 hellyel rendelkezik; a középpártok 51 képviselőjével együtt tehát erősebb koalíciót alakíthat, mint a konzervatívok esetleges koalíciója. A New York Times tudósítójának értesülése szerint* a pártpolitikai tárgyalások hosszabb időt vesznek igénybe, a) végleges megoldás azonban május 7 előtt kétségtelenül kialakul. Kekkonen Urho elnök ugyanis ezen a napon indul hivatalos látogatásra Nyugat-Németország'ba. SZTRÁJK ÍRORSZÁGBAN Március 20 -án Írország fővárosában olyan nagy arányú fel vonulást rendeztek, amilyen az ország fennállása, 57 év, óta nem volt. 250.000 ember vonult végig a belvárosi O’Connel-utcán a parlament elé, ahol a munkásszakszervezetek vezetői új adórendszer bevezetését követelték. A szakszervezetek a fel vonulás napjára országos sztrájkot rendeltek el, amelyben félmillió ír, az egész ország munkásságának mintegy fele vett részt. Dublinen kívül sztrájkoltak a munkások Cork, Limerick, Droghera, Shannon és Dundalk városában is. A sztrájk és a tüntető felvonulás oka a gazdáknak legutóbb biztosított adókedvezmény. A szakszervezeti vezetők állítása szerint ez a kedvezmény azt eredményezte, hogy az órabéres és havi fizetéses alkalmazottak 17%-os jövedelmi adójával szemben a gazdák csak 1 %-os jövedelmi adót fizetnek. A múlt évben az említett alkalmazottak 555 millió font ( 1.66 billió $) jövedelmi adót fizettek, ami az ország egész jövedelmi adó bevételének 87%-át tette ki. A sztrájk következtében a közhivatalok, üzletek, vendéglők és éttermek, élelmiszerelárusító helyek, műhelyek kénytelenek voltak bezárni. A légi forgalom is csökkent. A pénzintézetek nyitva maradtak, de közölték, hogy alkalmazottaik a legköze Iebbi, ugyancsak 24 órára tervezett, sztrájkban részt vesznek. Hozzávetőleges becslések szerint a sztrájk a nemzett termelésben 6 millió font (mintegy 12 millió $) kiesést okoztak. MEGOLDÓDOTT AZ OLASZ KORMÁNYVÁLSÁG Nyolc hétig tartó belpolitikai válság után a keresztény demokratáknak 57-szer is sikerült új kormányt alakítaniuk, amelynek élére ötödször került Andreotti Giulio vo It miniszterelnök. A 21 tagból álló áj kormány azonban bizonytalan jövő elé néz, mert ha a szocialista párt. amely a legerősebb pártok közt a harmadik helyet foglalja el. megtagadja támogatását a kormánytól vagy akár csak tartózkodik is a szavazástól, elkerülhetetlenné válik az általános választások kiírása, ami egyébként estik két év múlva válnék esedékessé. A keresztény demokraták a republikánusokkal és a demokratikus szocialistákkal együtt a 630 tagból álló képvise-KOSSUTH KÜZDELME LEGYEN PÉLDA Brock Bili, a Republikánus Országos Bizottság vezetője, március 14-én az amerikai sajtótermékeken keresetül felhívást intézett minden amerikaihoz, hogy emlékezzék meg Kossuth magyar szabadságharcának és a függetlenség napjának, március 15-nek 131. évfordulójáról. “1848-ban Kossuth Lajos-— a felkelés vezetője, a szónok és államférfiú — más magyar hősökkel együtt az önállóság kivívásáért küzdött; Ausztriától való rövid függetlenségét csak az orosz betörés következtében vesztette el — mondta Brock. Az 1848-as magyar forradalom a következő század eseményeinek végzetes előjátéka lett, amikor a magyar szabadságharcosok a szovjet imperializmus áldozatai lettek Minden amerikai csatlakozzék — ismételte meg Brown, előbbi felhívását — a magyar származású állampolgároknak ahhoz az ünnepi megemlékezéséhez, amelynek keretében a Kossuth vezetésével kivívott magyar önállóság rövid szakaszára gondolnak. “Kossuth Lajos küzdelme legyen példa minden elnyomott ország népe számára, amikor szabadságáért, önkormányzatáért és azért harcol, hogy saját sorsát maga intézhesse. Iőház 291 tagjának szavazatára számíthatnak. Andreotti bejelentette, hogy 10 napón belül bizalmi szavazatot kér a képviselőháztól. A szocialisták a maguk támogatását attól tették függővé, hogy Andreotti milyen munkatervet mutat be. Andreotti legutóbbi kormánya 5 párt koalíciója élén 1 1 hónapig intézte az ország ügyeit. Az 5 párt közt foglalt helyet a kommunista párt is, amely a második helyet foglalja el. A kommunista párt azért vonta meg Andreotti kormányától további támogatását, mert Andreotti nem v olt, hajlandó a NATO szervezetéhez tartozó ország miniszterei közé sem kommunistát, sem kommunistabarát független -t kineveztetni. A 75 éves Ugo la Malle, a republikánus párt vezetője, aki februárban sikertelenül kísérelte meg új kormány alakítását, miniszterelnökhelyettesi minőségben a költségvetési ügyek minisztere lett. A republikánus párt kapta a nevelésügyi és közmunkaügyi tárcát, míg a szociáldemokraták 4 másik tárcát kaptak. PEKING ESÉLYEI A konfliktus jelentősen kiszélesedett: előfordulhat, hogy ami korlátozott kínai büntető akcióként kezdődött, most szabályos háborúvá válik. De Kína jelenlegi vezetői tisztafejű, realista emberek. Fennáll a veszély, ezt tudják, hogy Kína megreked Vietnámban, mint az amerikaiak és a franciák előttük. Az idő múlásával a szovjet beavatkozás veszélye is növekszik. Minél erősebben elkötelezi magát a, két szembenálló hatalom, annál nehezebb visszakozniuk, A kínaiak pedig máris sokat hajtottak végre. Vietnám számos csapatot vont vissza Kambodzsából s így a kínaiak elérték elsődleges céljukat. Jelentések szerint á kínai haderő számos támaszpontot, vietnámi várost foglalt el. Már Hanoi maga is veszélyben forog. Vietnám tehát kénytelen komolyan venni Kínát. Nem engedheti meg magának többé, hogy csupán pár csapatot küldjön a kínaiak ellen, mintha nem túlságosán komoly határincidensről lenne szó, mert hiszen Kína nagyon fél a Szovjetuniótól, a szovjet megtorlástól. Kína erkölcsi diadalt is aratott, mert szembeszállva a vietnámi terjeszkedéssel, amely kínai szemmel nézve egyenértékű a szovjet terjeszkedéssel, megmutatta, hogy nem csupán üres szólamokat hangoztat; szavait tettekkel támasztja alá. Kína saját fiainak életét áldozta fel Délkelet-Ázsia érdekeinek védelmében, noha nem nyerhet semmi kézzelfogható jutalmat önfeláldozásáért. S végezetül Kínának igencsak hasznos tapasztalat volt összemérnie erejét Vietnámmal, hiszén a vietnámi hadsereg fegyvertárában a legmodernebb szovjet fegyverek is megtalálhatók. Az összecsapásból levont tanúlság nyílván rendkívül fontos tényező lesz, amikor á kínai hadsereg modernizálásának részleteit megfontolják s kidolgozzák a korszerűsítési programot. (KM.) LEZUHANT A HID VASKORLÁTJA /íj Március 21-én az ohiói Akron városában végzetes szerencsétlenség történt: a Grant Street nyugati része felett átvezető híd 140 láb hosszúságú korlátja a gyalogjáróval együtt mintegy 25 lábnyi magasságból az Akron Expressway úttestére zuhant. A körülbelül 20 tonnás tömeg egy éppen akkor ott elhaladó személygépkocsira esett s annak két utasát, nt. Barrickman D. John barbertoni lelkészt és feleségét, Patríciát agyonütötte. Barrickman a “Bible Temple of God” gyülekezet lelkésze volt. A fiatal házaspárnak (mindketten 55 évesek voltak) két kis árvája maradt, 1 I éves leányuk és 9 éves fiúk. A szerencsétlenség időpontjában haladt át a híd alatt egy virginiai teherautó is, amelynek motorházára a híd korlátjának másik része zuhant rá. Az 52 éves Gray Alton gépkocsivezető Collingvilleből és 49 éves kísérője, Hinson Kenneth Martinsvilleből súlyosan megsérült.
