Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-02-22 / 8. szám

VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 8. SZÁM. 1979. FEBRUÁR 22. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. - KANADÁBAN: 40 Cl A VALLÁSI ALAPON SZERVEZETT FORRADALOM Khomeini Ruhallah ayatullah vallási alapon küllőidről irányított forradalma az érdekelt nyugati hatalmak, elsősor­ban az Egyesült Államok Teng Hsiao-ping kínai minisz­terelnökhelyettes megállapítása szerint ^ gyenge politikai magatartásának eredményeként elérte célját. Bakhtiar Shah­­pour kormányának félreállításával megszakadt az az évez­redes jogfolytonosság, amelynek alapján az iráni nép kor­mányzása történt. Bakhtiar állítólag az izlám gerillák fog­ságába került, akárcsak a sahhoz mindvégig hü Khasrodad Manucher tábornok, á repülő hadosztály parancsnoka. Khomeini ayatullah nagy beszédben szólította Fel hí­veit ”, hogy a náluk lévő fegyvereket mielőbb szolgáltassák be, a rendet állítsák helyre, a munkát pedig haladéktalanul vegyék fel. Ugyanilyen felhívást intézett a forradalom mo­hamedán híveihez Madarin Shariat ayatullah is (főm vá­rosában. Most már csak a kérdés, a sahellenes vall ási for­radalom “lelki vezetőinek van-e, lesz-e elég tekintélye, hogy a Khomeini részéről “ vallási alapon kinevezett Bazargan Mehdi miniszterelnök kormánya helyre tudja-e állítani az ország belső rendjét, újból mozgásba tudja-e indítani a nem­zet gazdasági életének gépezetét. Khomeini szóvivője még nem tudta, hogy az új rezsim mivel vádolja majd Bakhtiar Shahpourt, a sah alkotmányo­san kinevezett utolsó miniszterelnökét, Yazcli Ibrahim mi­niszterelnök szerint azonban Bakhtiar tartozik felelősséggel mindenért, amit a hadsereg a forradalommal szemben elkö­vetett. Bazargan hét új minisztert nevezett ki és lezáratta a teheráni repülőteret. Salekho Ghassem dr., a Khomeini­­tábor sajtójának legfőbb hangadója azt reméli, hogy ez a repülőtéri zárlat rövidesen megszűnik. ESEMÉNYEK, JELENSÉGEK Az Iráni Rádió megváltoztatta nevét, A Forrada­lom Hangja’ -ként közvetíti adásait. Egyik adásában a ge­rillákat és a fegyveres polgári alakulatokat arra szólította fel, hogy vonuljanak ki a minisztériumok helyiségeiből és a katonai támaszpontokról, hogy oda a köztisztviselők és a ka­tonák visszatérhessenek. Egyes vasútakon megindult a forgalom és remélik, hogy rövidesen megnyílik a hónapok óta bezárt nagy teheráni ba­zár is. A rend helyreállásának ezekkel a jeleivel szemben fiatalemberekből álló ( söpörtök minden jogalap nélkül még mindig leállítják a gépkocsikat és megmotozzák azok utasait. Jogcímük erre kizárólag a kezükbe került lőfegyver. A Keyhan című lap értesülése szerint Shemiranban a forradalmárok birtokukba vették Zahedi Ardeshir volt ame­rikai követ otthonát, Karajban pedig Shams hercegnő pa­lotáját. A hercegnő a sah nővére. Baloldali gerillák meg­szállták a U.S. International Communications Agency hatemeletes székházét s onnan az U.S. Information Cen­ter -nek megfelelő American Information Office egész anyagát átvitték a teheráni egyetem műszaki karára. Az új kormány hét minisztere közt a legnevesebb a 74 éves Sanjaby Karim külügyminiszter, aki a teheráni egye­tem jogi karának volt a professzora és dékánja. Tanulmá­nyait a párizsi egyetemen végezte s annak a Mosadegh Mo­­hammednek volt a párthíve, akit a sah 1955-ban mozdított el a kormány éléről. A TEHERÁNI KÖVETSÉGET GERILLÁK OSTROMOLTÁK Február 14-én reggel szélső baloldali gerillák támad­ták meg az Egyesült Államok teheráni követségének épüle­tété. Negyed 1 1 óra tájban a támadók kezdtek átmászni a magas téglafal-kerítéseken és vaskapukon. A 19 főből álló tengerészeti gyalogság az épület vasrácsos ablakainak lezá­rása után gázbombákat lőtt ki a beözönlőkre. Más fegyvert nem használt, mert ezt Sullivan H. William követ meg­tiltotta. A követ azonnal telefonált Khomeini Ruhollah aya­tullah kormányának. Kérésére az új kormány miniszterel­nöke, \ azcli Ibrahim sietett népes küldöttség élén a szín­helyre. Parancsára a támadók a lövöldözést beszüntették és távoztak. Yazcli a követségi palotából is kiparancsolt min­denkit, ott azonban csak az egyenruhás háztartási alkalma­zottak tartózkodtak. Suli ivan követ a 185 követségi tisztviselővel együtt a hivatali épületbe vonult, ahol a támadás idején mintegy fél­millió $ értékű osztályozott irattárat, feljegyzéseket és bi­zonyos elektronik felszereléseket sikerült beosztottjaival meg­semmisítenie, úgyhogy Carter III Hodding véleménye szerint a benyomulok kezébe nem jutott semmiféle bizalmas jellegű anyag. Khomeini emberei az amerikai követség megostromlá­­sával a I udeh kommunista pártöt és a Fedayeen marxista gerillákat vádolják. A gerillák később tagadták, bogy az ostrom -ban részt vettek. 5000 AMERIKAI HAGYJA EL IRÁNT A teheráni követség ellen intézett támadás és az a hír, hogy a fővárostól északnyugatra 300 mérföldnyi távolság­ban lévő Tabrizban néhány száz embert meggyilkoltak, arra az elhatározásra késztette a Carter-kormányt, hogy folytató­lagosan gondoskodik az Iránban rekedt amerikaiak hazate­lepítéséről. 1700 személy máris útra készen áll és további IRÁN 5000 amerikai szándékozik még elhagyni azt az országot, amelynek korszerűvé tételéhez hosszú éveken át annyi ame­rikai ész, erő és anyagi áldozat járult hozzá. A kormány elhatározása szerint csak legfeljebb 2000 tisztviselő, szerző­déses katonai alkalmazott, tanító stb marad vissza. Khomeini ayatullah február 14-én minden iránit arra kért, hogy 17-én, a mohamedán Lét első napján mindenki térjen vissza munkahelyére. Kérdés, hogy felhívásának a széles tömegek engedelmeskednek-e vagy sem. A Fedayeen néven ismert radikális baloldali csoport máris ujjat húzott az ayatullahval: radikális kormány Iétesülését és néphad­sereg felállítását követelte. A csoport a teheráni egyetem falai közt szervezkedik. MEGKEZDŐDÖTT A "TISZTOGATÁS" Az iráni forradalmi kormány megkezdte tisztogató tevékenységét. Bazargan miniszterelnök felhívást intézett az iráni néphez, amelyben azt kérte tőle, óvakodjék minden t magán jellegű megtorlástól: a bűnösök megbüntetését hagy-! ja a forradalmi törvényszékekre. A kormány mintegy 20, magas rangú katonát és polgári főtisztvis.előt állít bírósági elé. Valamennyinek csupán az a bűne, hogy kinevezését a sahtól kapta. A forradalmárok a Korán szövegéből vett idézetekkel indokolták 4 tábornok kivégzését. Mind a négy tábornokot bekötött szemmel és hátraköttöt kézzel 10 ember sortűze vé­gezte ki az egyik épület tetején. Holttestüket innen halottas kamrába vitték, ahol megengedték, hogy a laptudósítók fény­­képfelvételeket készítsenek róluk. A kivégzettek közül legismertebb a 72 éves Nassiri NematoIIah, a sah titkos rendőrségének 1965-ben kineve­zett parancsnoka. A másik Nazih Riza tábornok, aki ko­rábban Isfahan katonai kormányzója volt. A harmadik ál­dozat Rahimi Amir tábornok, a legutóbbi hadiállapot te­heráni foganatosítója, a negyedik pedig Khosrowdad Mami chehr tábornok, aki előb a légi erők parancsnoka volt. KÍNA BENYOMULT VIETNAMBA Hongkongból érkezett bír szerint a kínai csapatok mint­egy 30 mérföldnyire benyomultak Vietnam területére. Hanoi rádiója azt is közölte, hogy a kínai gyalogság bevonulását négy tartományban tüzérségi tűz, tankfelvonulás és harci repülők bevetése támogatta. A vietnami határ mentén állí­tólag 60.000 - 80.000 főnyi katonaság került szembe jól ki­épített állásokban és szovjet felszereléssel a benyomuló kínai katonai egységekkel. A harc közben vietnami közlés szerint legalább 250 kínai katona esett el. A kínaiak nem adtak ki veszteségeikről jelentést, csak a harcok folytatódását ismer­ték el és azt hangsúlyozták, hogy Vietnam területéből egyet­len talpalatnyi földdarabot sem akarnak elvenni, de nem tűrik, hogy idegen hatalmak katonái kínai földre lépjenek. MEGGYILKOLTÁK A KABULI KÖVETET Az Egyesült Államok Afganisztán fővárosában, Ka­bulban akkreditált követét, Dubs Adolphot a kiszabadítása céljából elrablói ellen intézett rendőrségi támadás folyamán meggyilkolták. Dubs követet azok a lázadók rabolták el, akik a balo Idali af gán kormánytól három letartóztatott mo­hamedán pap szabadlábra helyezését követelték. Az em­berrablók a követet Kabul egyik szállodájába hurcolták, ahol a kiszabadítás kísérlete idején négy emberrabló őrizte. Carter elnök ismételten azt kérte az afgán kormánytól, hogy a követ kiszabadítása érdekében csak tárgyalással kövessen el mindent. A rendőrség ennek ellenére 60 másodpercig tü­zelt a szállodai szobába az utca másik oldaláról és az ajtón keresztül, mielőtt betört. A kabuli rádió híradása szerint mind a négy emberrabló holtan maradt a támadás színhe­lyén, az egyik amerikai szemtanú szerint azonban az egyiket elfogták. Dubs követet válságos állapotban vitték át a kö­vetségre, ahol rövidesen belehalt sérüléseibe. A rendőrségi roham idején az afgán baloldali kormány szovjet tanácsadói a szállodában tartózkodtak, ezért Carter elnök Mexico Cityből arra utasította a távollevő külügymi niszter helyettesét, Christopher Warrent, azonnal idézze magához Dobrynin Anatoly szovjet követet és kérjen tőle pontos tájékoztatást a rendőrségi roham lefolyásáról, főként pedig arról, hogy mi volt azzal kapcsolatban a szovjet ta­nácsadók szerepe. Dubs Adolph már a hatodik amerikai diplomata, akit az évek folyamán Közép-Keleten meggyilkoltak. FRANCIA ÍRÓK ERDÉLYÉRT A francia szellemi élet legkiválóbb képviselői nyílt le­velet intéztek Giscard d’Estaing államelnökhöz, amelyben felhívták figyelmét Európa “ legnagyobb és Iegelnyomot­­tabb kisebbségének sorsára, a kétésfélmillió erdélyi magyar elnyomására. A levél aláírói felszólították a francia állam­főt, hogy bukaresti tartózkodása idején tiltakozzék az erő­társadalomról van szó”. Arra kéri a püspököket, hogy tö­rekedjenek “mindezeknek a céloknak hasznos, gyümölcsöző szolgálatára, apostoli tanúságtétel által, a lelkek üdvére irá­nyuló törekvés, és a nemzeti hagyományok megbecsülése révén, valamint azzal, hogy közösségben maradnak Szent Péter utódjával, és Krisztus egyházának egész püspöki tes­tületével.” Végül áldását küldi a levél címzettéinek, akiket Krisztus pásztorként és tanítóként állított részegyházuk élő­re, valamint az egyházi közösség minden tagjának és egyben arra kéri a püspököket, hogy köszöntő szózatát tolmácsolják Magyarország egész népének. ^-TJKI— A MAGYAR FŐPÁSZTOROK KÖRLEVELE t ' A körlevél, amely november 29-én kelt, a lelkipásztor­kodó papsághoz szól, a lelkipásztori munka korszerű elm<‘-j lyítéséről s a jelenleg talán legfontosabb kérdéssel, az egy­házon belüli egység kérdésével foglalkozik. Zárószava szinte fogadalomként hangzik: Mi, püspökök, minden erőnket összefogva, egységbe forrtan a hívek javára akarunk^ mun­kálkodni”. Hangsúlyozzák, hogy papjaikkal szemben őszin­te segíteniakaróssal és közös felelősségvállalással az atyai fiúi viszony ápolására törekedtek eddig is és ezt kívánják tenni a jövőben is ; tanúsítják, hogy papságuk a S/entb-IeL mai érintéseit keresi, minden elmélyülésért hálás es tettre készen iparkodik megvalósítani a Zsinat célkitűzéséit \ püspökök úgy látják, hogy a püspöki karnak és a pap sás1 nak ma jobban, mint valaha, egyetlen kö^össc-ret kell Vil kotnia, egy szívvel, egy lélekkel szolgálni Krisztus UroriKa! egyházában, az Ö titokzatos testében. A második vatikáni zsinat tanításának alapján értei mezett főpásztori tisztüket gyakorolva a püspökök ezután konkrét problémákat tárnak a papjak elé a tanítás, a litur­gia és az egyházfegyelem területéről, és a lelkipasztorkódo papság megértését, a problémák kiküszöbölését kérik. A felsorolt problémák sajátosan magyar problémák: a m.u ’ magyar főpásztorok, a mai magyar papság es a m n macyar hívek problémái. Közülük a magyar püspöki kar körlevele első helyen a leszakadás veszély át említi a püspökök testületén >1. Ezzel kapcsolatban egy papi körökben megszületett írásból idéz, amely radikális öntevékc-i-ységre buzdítja a papokat, kriji záíjc^ a lelkipásztor? m..........ft. feh'Iős p*°"p- kok m... •./atari-< sát. A püspöki levél ezután a liturgikus előírások be ■■nem j tartása körül látja a legtöbb problémát. Kifogásolja, hogy honcelebráló papok papi civilben vagy anélkül, csupán nya­kukba helyezett stólávgl mutatják be ja szentmisét; bnpv magánházakban miséznek püspöki engedély nélkül: hogy i híveiket bekapcsolják az átváltozás szagainak elmondásába : hogy lányok ministránsruhában az oltárnál niinístrálnal.. ; Ezek nyugatról beszüremkedett abúzusok állapítja meg a körlevél. amelyeket egyesek meggondolatlanul, oktalan i utánzásból mások azonban a tudatos kezdeményezés szen­ved élyétől elvakultan követnek el. A püspökkari körlevél végül szóváteszi, hogy a helyi plébános jogkörének semmibevétele vagy a megyés püspök j joghatóságának elhanyagolása az ilyen öntevékeny lelki­­pásztori akcióknál a köteles egyházi fegyelembe ütközi, anar­chiára, a hívek kárára vezet. >—UKL— , A MÚLT KÖTELEZI A MAGYAR EGYHÁZAT II . János Pál pápa levelét, amelyet minden templomban felolvastak és az Üj Ember első oldalán közölt, a hívek nagy örömmel fogadták. Az illetékes magyarországi politi­kai vezetőket és funkcionáriusokat ugyan meglepte ez a nyílt és közvetlen kapcsolatfelvétel, az egyházi vezetők kö­rében azonban megkönnyebbülést váltott ki. A lengyel és magyar egyházi vezetők között ugyanis közismerten véle­ménykülönbség volt a saját kormányaikkal szemben kép­viselt eltérő magatartás miatt. Ennek tudható be, hogy 1966- ban a magyar püspöki kar íormális meghívás hiányában ,—< nem képviseltette magát az 1000 éves lengyel keresztény­ség ünnepségein. Az elmúlt évben, az I. János Pál pápát megválasztó konklávé idején pedig az egyik bíborösi bizott­ság ülésén sajtójelentések szerint — Wyszinszky bíboros szóvátette az eltérő politikai magatartást. Az illetékes ma­gyar vezetők tehát reálisan gondolhattak arra, bogy az új i pápa, a szocialista Lengyelország volt főpapja Magyaror­szágot illető politikáját esetleg a magyarországi viszonyokat sokban nem fedő lengyelországi tapasztalataira alapozza: Figyelemreméltó és nem véletlen tehát, bogy a páp-i uralkodásának első pásztorlevelét éppen a magyar püspö­kökhöz intézte, s az sem. hogy benne felemlítette a hagyo­mányos lengyel-magyar barátságot, testvériséget és hang­súlyozta, hogy elődje egyházpolitikáját kívánja folytatni. A pápa levele az egyházpolitikai mondanivalón kívül a magyar püspökök számára fontos lelkipásztori útmutatást is tartalmaz, amikor határozottan rámutat, hogy Magyaror­szágnak a történelem folyamán jelentős része volt az európai egyház és a keresztény vallás fejlődésében. Ez a múlt kö­telezi a magyar egyházat. A püspököknek arra kell töreked­niük, bogy a magyar egyház továbbra is alakíthassa az or­szág szellemi arculatát. Ezt a célt kell szem előtt tartamúk a papság Ielkipásztori munkájának irányításában és erre j kell megnyerniük a szerzetescsaládok, valamint a katolikus | hívek apostoli segítségét. r-UKI— szakos románosítás ellen és emelje fel szavát az erdélyi ma­gyarság nemzetiségi jogainak biztosításáért. A kiáltvány megállapítja, bogy a bukaresti kormány erőszakos románo­­sítási politikájának számos magyar áldozata van, közülük sokan nem élték túl a börtönt és a kínzásokat. Az aláírók szerint Franciaország elkötelezte magát az emberi jogok és az önrendelkezési jog érvényesítése mellett. Ez az elkötele­zettség, valamint Franciaország romániai tekintélye rendkí­vüli súlyt adna a francia államfő intervenciójának. A nyilatkozat 250 aláírója között olyan ismert szemé­lyiségek vannak, mint Raymond Aron a világhírű történész I és szociológus, Georges Clancier író, Pierre Daix, a francia Kommunista Párt volt vezetőségi tagja, Jean-Marie Do- : menach író és számos Franciaországban élő kelet-európai emigráns, köztük az orosz Andrei Bukovszki és Natalia Gor­­banevszkaia. A kiáltvány kezdeményezői közül meg kell; még említeni az “Esprit” című baloldali párizsi folyóirat főszerkesztőjét, Paul Thibaud ismert francia publicistát. A 1 felhívást szinte valamennyi világlap részletesen közölte. Ez a nagy horderejű akció azoknak a franciaországi ! magyaroknak az érdeme, akik időt és fáradtságot nem kí- 1 mélve tájékoztatták a francia szellemi elitet az erdélyi ma- I gyarság nehéz helyzetéről. A nyílt levét világvisszhangja j azokat igazolta, akik meggyőződéssel va Ilják : ma nem han­gos propagandával, hanem csendes, szívós dipl omáciával szolgálhatjuk legjobban erdélyi testvéreink jövőjét. Miköz­ben az erdélyi magyarságnál számban hússzor kisebb spa­nyolországi baszk nemzetiség bombái ártatlan emberek éle­tét oltják ki, a szabad világ lelkiismeretes gondolkodói és művészei csodálkozó elismeréssel figyelik azt a mártiri türel- 1 met, amellyel Erdély megalázott magyarsága vár sorsának jobbrafordulására. Ennek legfontosabb előfeltétele a sza­bad világ szolidaritása. Egyedül tőlünk függ, bogy a francia példa alapján sikerül-e mozgósítanunk Erdélyért az olasz, német, angol és amerikai szellemi vezetőket is. (Nemzetőr) A PÁPA LEVÉLE A MAGYAROKHOZ Az egyházi év kezdetén p magyar katolikus egyház; pásztorai két figyelemreméltó levélét kaptak. Az egvjket a legfőbb pásztor, II. János 'Pál pápa küldte Lékai László bíboros, esztergomi érsekriek ék Magyarország többi főpász­­torának, a másikat a magyar katolikus püspöki kar intézte a lelkipásztorkodó papsághoz a lelkipásztori munka korszerű elmélyítésének előmozdításáról. Mindkét, mindössze bárom nap különbséggel keltezett levél fontos dokumentum, mind­kettő a magyar egyház elkötelezett szolgáihoz szól, s együtte­sen keresztmetszetét adják a mai magyar katolikus egyházra jellemző kérdéseknek. Egymás mellé állításuk konkrét pél­daként abba is betekintést enged, hogyan próbálja a Leg­főbb Pásztor és hogyan a Magyar Püspöki Kar segíteni a magyar egyház életének virágzását és hogy milyen nehéz­ségekkel kell megküzdeniük. II. János Pál pápa Lékai László esztergomi' ércekhez és a magyar püspöki karhoz írt, december 2-án kelt levelével mindenekelőtt kifejezésre azt akarta juttatni, mennyire törő­dik a katolikus egyháznak Magyarországon kialakult hely­zetével. Ö is folytatni akarja a VI. Pál pápa által rendsze­resített tárgyalásokat a magyar hatóságokkal. Ugyanakkor hangsúlyozza, bogy a levélírásra személyes okok is vezették. Abból a nemzetiről származunk, amelyet Magyarország népével sokszoros kötelék kapcsol össze: a közös történelem, a szomszédság, a közös uralkodóházak, a közös történelmi sors r— írja a szentatya. Személyes indítóoka a levélírásnak az is, bogy eddigi főpásztori templomában, a krakkói szé­kesegyházban a lengyelek mindannyian, de különösen a fiatalok nagy tisztelettel veszik körül a Magyarországról származó Boldog Hedvig királynő sírját. Mindezt egybevet­ve, a Szent Péter székébe került egykori krakkói főpásztor­nak ez a levele történelmi jelentőségű, mert első ilyen ter­mészetű megnyilatkozása. A szentatya felsorolja, miben látja Magyarország tör­téneti hivatását. Az elmúlt idők előkelő helyet biztosítottak a magyar nép számára Európa történetében és az egyház és a keresztény vallás fejlődésben. Szent István, Magyaror­szág védőszentje egyben a keresztény bit apostola és a ma­gyarországi katolikus bit alapítója is. Vele lép be a magyar­ság a keresztény népek sorába, vele kezdődik a keresztény magyar államiság története. A pápa kifejezi meggyőződé­sét, bogy a katolikus egyház továbbra is alakítani tudja Ma­gyarország szellemi arculatát, polgárainak életfelfogását és életmódját azáltal, bogy a püspökök működése, a papok Iel­­kipásztori igyekezete, a szerzetescsaládok és a világi hívek apostolkodása útján elviszi a néphez Krisztus evangéliumát. A pápa azt kívánja, bogy a magyar egyház pásztorainak munkája “formálja az emberek lelkét, szívét, lelkiismeretűt és tanítsa meg őket a szeretet parancsának értelmére, min­denki emberi méltóságának tiszteletére, a nemes szabadság átérzésére, amely a közjóért végzett munka szeretetével pá­rosul. Tanítsa meg őket arra, hogy elsajátítsák mindazokat az erényeket, amelyek nagyon is szükségesek a közjó eléré­sére akár egyes emberekről, akár családokról, akár az egész

Next

/
Thumbnails
Contents