Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-02-08 / 6. szám
1979. FEBRUAR 8. MAGYAR UJSAG 3. ULUAL, P Ó K ^ REGÉNY ~ ÍRTA: VASZARY GÁBOR _ Tudsz arról, ki ölte meg a Clignancourt-i vénkisasszöriyt? A Szép Fiú area megrándult. Erre a kérdésre a legkevésbé számított. Hosszan nézte és mintha kegyetlen fény villant volna fel egy pillanatra a szemében. Az asszony nem vette észre. Ha tudod, mondd meg! Háromezer frankot kap érte, aki beköpi. Piszkos pénz, — jegyezte meg egykedvűen. <— Ne akard te mások vesztét. Egyébként nem tudom . . . A gyilkos mosolyogni próbált, de tekintete riadt maradt. Tudja már ez is? Csontos, nagy kezével, amellyel feleslegesen ölt, megmozdult, sapkáját igazítva, mert nem aírta a mozdulatlanságot. Minden erejével közömbös igyekezett lenni. Ezért az asszonyért ölt, aki itt feküdt előtte és nem fogja megtudni sóba. Az egyetlen zsákmány, amit magához vehetett, ez a hosszú lánCu, öreg aranyóra volt. Az összelopkodott ruhaneműekei el kellett szórnia menekülése közben. Homályosan élt benne a tudat, hogy helyrehozhatatlan hibát követett el és üldözött vad lett belőle egész életére, nyugodt perceit elveszítve végképp. Ha eddig mellette állt a szerencse, ki tudja, meddig bírja még?..Menekülni kellene innen is, míg nem késő. Azért is jött, hogy az asszonyt óvatosan rábírja erre. Másképp lett volna, ha nem ilyen balul üt ki a dolog. Az órát sem kellett volna az asszonynak adni. Ésszerűbb lett volna, ha elhajítja. Már késő. Gyanút fog, ha visszakéri. Nem bánta meg, amit tett, csak céltalansága keserítette el. Az asszonyt kellene rávenni, hogy vele tartson, mert itt ég a talpa alatt a talaj. De pénz nélkül semmire se megy. Pénz kellene, pénz. Egyelőre nincs mitől tartania. Menekülésének c.supán első percei voltak kétségesek, amikor a lakásból kirohant s a sötét kapualjban megriadt asszonyba ütközött. r— Rendőrért menjen, uram. Valami nagy baj történt a házban, és egyenest hozzá fordult segítségért és vele tartott egy jó darabon. így úszta meg. Ruháját megtépte az' átkozott nőstény, a kezét véresre harapta, csak utólag állapította meg mindezt, azokban az izgalmas percekben nem érezte, sőt észre se vette. Szerencséje volt, hogy a város felé vette útját és a forgalmas körutakon csatangolt a kora haj| nali órákig, amíg elült itt a zaj. Ezért az asszonyért ölt. Magas alakja, kívánatos teste ■ volt kisértő képe. Ezért volt határozott és nyugodt a gyilkosság percében és ezért volt szívós a kitartása a menekülés Folytatás Hogy intézed el? \ \ ,—1 Megfogom kicsit a nyakát. — Bajba akarsz rántani engem is? — Úgysem él már soká. Kéfségés volt: magyarázatnak, vagy megnyugtatásnák szánta. Jónak látszott másról is beszélni, mert ezzel ez a téma már ki is merült. A Szép Fiú incselkedő kedvében volt. »— Gyere ki egy kicsit az ágyból! szólt rá az aszszonyra. ^ Mi a fenének? — Hadd lássam az alakodat. A válasz rideg és minden illúziótól mentes volt. — Köpök rád. Nem sértődött meg. Néha még enyelgésnek számít az ilyesmi errefelé. El is mosolyogta magát rajta. ■<—* Azt szeretem benned, Marie, hogy olyan jól tudsz jiofázni. . . ; Mindjárt igyekezett is kifejezésre juttatni megelégedését és kényelmes, lassú mozdulattal zsebébe nyúlva egy aranyórát húzott elő, szokatlan hosszú láncra fűzve. >—< Ezt kóstolóba hoztam, *-< mondotta és pár pillanatig játszóit vele, míg kifelé figyelt a hajnali fénybe, de odakint már .minden nyugodt és csendes volt. — Hadd lássam! i—« átvette tőle az órát és megforgatta a kezében, a gyertyafény közelébe tartva. r—i Minek ez a fiosszú lánca? <—< Minek? Jobb, ha hosszabb, mint rövidgbb. Többet gr •.. Tetszik? ,—■ Tetszik. >—> Legyen a tied! « Gőgös, ajándékozó kedve kiült csontos arcára és széles, hangtalan vigyorra húzódott a szája. : —< Lesz majd más is, ha értesz a szóból. _ Van még? — kérdezte mohón az asszony és az ékszer utáni kapzsi vágy megcsillant szemében. J i—1 Azt mondtam, lesz. y> Marie egyre csak a kapott ajándékot szemlélte, most j'nár szerető gonddal, hogy a magáénak mondhatta. Közelebb vitte a gyertyafényhez és megkérdezte: V. _ Nem véres? A Szép Fiú nem válaszolt mindjárt, csak két kezét dugta újra a zsebébe és közvetlen, nemtörődömséggel annyit jegyzett meg: — Munka közben véreztem meg a kezem. Nem nagy dolog. Kár az ilyesmin megütközni. Az asszony napirendre is tért felette, de a vérről eszébe jutott más is. Hátha tud róla és pénzt jelentene az is. átkozott pillanataiban is. A nagyobb bajt mégis csak elkerülte. Már túl van rajta. Bizonyítékuk nincs. Kereste a szavakat, hogy beszéljen valamiről, mert a csend hosszúnak és elviselhetetlennek tűnt fel, de lelkére sötét árnyat vetett a megölt vénkisasszony emléke. Mozdulatlanul nézte az asszonyt és arra várt, hogy megszólaljon, de Marie csak az aranyórát babrálgatta. — Honnan tudod, hogy háromezret tűztek a fejére? szólalt meg végre rekedten és krákogott egyet. A rendőrök mondták, akik erre jártak. Valaki átjött az udvaron. Léon a függöny mögül leste, majd megigazította fején a sapkáját. Pépin «jött vissza, óvatosan bedugva fejét az ajtó nyílásán. ,— Itt voltak már? < Itt, felelte kedvetlenül Marie és gyors mozdulattal a vánkosa alá dugta ajándékba kapott óráját. Pépin becsukta maga mögött az ajtót és csak ekkor vette észre Léont, de úgy tett, mintha nem látta volna. ,— Megjött Michel? ,— érdeklődött Mariéhoz fordulva. ^ Nem. A Szép Fiú jónak látta, ha mielőbb odébb áll. <—! Megyek. Dolgom van még. Nincs mitől tartanotok. — jegyezte meg, hogy itt tartózkodását igazolja vele. Hadd higyje Pépin, csupán azért jött, hogy alkalomszerű segítséget nyújtson. i— Ne felejtsd el Michelt! — kiáltott utána Marié. <— Jó, h válaszolta már az ajtóból és nyilván ezt is csak afféle takargató kijelentésnek tette, mert vidámságot erőltetve, fütyörészve megindult hazafelé. De csak addig volt vidám, míg messzebb került tőlük, akkor egyszerre megvál tozott az arckifejezése és a teste tartása is. Tekintete sunyi lett és minden zajra felkapta fejét. Pillanatonként megriadt és megnyugodott. Ha közeledő autót hallott, attól tartott, érte jöttek. Nincs bizonyítékuk, nincs, tért vissza egyre az egyetlen megnyugtató gondolathoz. Csak az asszonynál levő aranyóra. De az asszonyt is magával viszi. Átkozott némber, ha nem visít, életben maradhatott volna. A hajnali fényben rendőrt látott, amint biciklijét tolta az úttest szélén és meglassította lépteit. Ha pénzhez jutott volna, másképp állna a dolog. De ölni semmiért és üres zsebekkel állni a bizonytalan jövő előtt? Éhes is volt. Jó volna megrészegedni és aludni mélyet, nagyot, hogy frissen | ébredve, valami célszerűbb, jobb megoldást találjon. A kerékpáros rendőr egy vonalba került vele és egy pillanatra ■megállt a kerékpárja hátsó kerekét Vizsgálva. Léon megmagyarázhatatlan érzésnek engedve, eléje állt és megszólította. Egy utca nevét kérdezte meg tőle, tisztelettudóan. A rendőr készséggel válaszolt. Megköszönte és tovább ment. Pár pillanat múlva már el is feledkezett róla és hazafelé tartott. Mielőtt átment volna az úttesten, visszanézett. A rendőr az utca végéből bámult utána. A torka összeszorult, amikor azt látta, hogy felemelt karral int feléje és csak pár pillanat múlva fogta fel, hogy nem magához inti, hanem az irányt mutatja a megkérdezett utca felé. Kezét magasba lendítette köszönetképpen és vidáman a jelzett irányba tartott, hogy kerülővel jusson haza. Ebben a boldog, önfeledt pillanatban határozta el, hogy az anyját fogja kirabolni és így szerez magának pénzt. Pépin sokáig Léon után bámult az üveges ajtó függönyét félretolva és megkérdezte az asszonytól: >—i Tudjátok, hová ment Michel? Marie kedvetlenül válaszolt: »—< Dehogy tudjuk. Akkor hova küldted ezt? megvetően intett a fejével kifelé. *-> Michel el é, a város végébe. Régóta tudta az asszonynak ezt a külön ügyét. Nem valószínű, hogy éppen Léon aggódik Michelért. Hosszan elgondolkozva nézett a szemébe. , MEGRENDELEM Vaszary Gábor: A PÓK című könyvét . . példányban. Mellékelem a vételárat példányonként 10.50-et. Kötelezem magam: a megjelenéskor átveszek .... példányt és az értesítéskor elküldök példányonként $12.50-et. NÉV /..V................................................................................ CÍM ...............................................................>....................... VAROS .................................................................................. ÁLLAM, Z1PSZÁM............................................................... Marie állta a tekintetét. Mi bajod? r-, A Szép Fiú nem a város felé ment. Oh, a csirkefogó! Hát már senkiben sem bízhat az ember. Menj és nézz utána te. Hátha baja történt, *—• felháborodása őszintének látszott. Pépin semmit sem válaszolt, szó nélkül megnyitotta az ajtót és elment. Útközben azon tűnődött, mit dughatott az asszony a vánkos alá, mert gyors mozdulatát észrevette. És éppen most, amikor a rendőrség is itt járt. Nem tiszta dolog. Összejátszik a másikkal, A város felé mozgalmas lett a hajnali élet. Hatalmas kétkerekű kordék zörögtek a macskafejes utcaköveken. Innen-onnan munkások csapatja indult a város külső részei felé. A dübörgő teherautók megrezzentették a piszkos üvegű ablakokat, amelyek mögött már ébredezett az élet, a szegények és munkások egyhangú, robot élete. Pépin nadrágzsebbe dugott kezekkel végig mustrálta a járókelőket, mig Michelt leste. Ha nem történt bója, rövidesen meg kell jönnie és útja csak erre vezethet. 0 Hetedik fejezet Madame Rose Labaume szolján ellenségeskedéssel vette tudomásul, amikor I hérése Mosier kisasszony tizenkétévesen, könyveivel és egyetlen babájával felszerelten belépett hozzá. Illedelmes jóreggelt kivánt, aztán leült a legközelebbi szék szélére és türelemmel várta, mi történjék vele. Az öregasszony éppen egy kis pálinkát hajtott lé a torkán és aZ üvegét gondosan az ágy mögé dugta. , Az egyetlen volt a környéken, aki törvényes nyugdíjat élvezett elhalt férje után. A megboldogult az állam szolgá- j Iatában dolgozott, amíg élt és az ital teljesen el nem pusztította. Madame Rose Labaume aztán túltett a férjén minden j vonatkozásban. Az uzsoráskodás volt kereseti forrása, amelynek minden jövedelmét, lelkiismeretesen elitta. A biztos nyug- j díjat kis összegekben busás kamatra kikölcsönözte annak, j akiben megbízhatott. Rosszmájú, kellemetlen öregasszony volt, aki csak azt kereste, miképpen árthat valakinek, egyéb j nem is érdekelte. Látszólagos baráti segítségének mindig valami utálatos érdek volt a magja. Legszívesebben min- j denkit az akasztófára juttatott volna, ha pár centime-s haszna volna belőle. Mintha csak azt tűzte volna ki élete céljául, i hogy másokat tönkre tegyen, kifosszon, anélkül, hogy ő maga bajba kerüljön. —* Mire vársz itt? ,—■ fordult a gyerekhez hirtelen, amikor látta, hogy ez másképp nem intéződik el. Mit gondolsz, mi vagyok én? Milliomos? A gyerek csodálkozó szemekkel, hallgatagon figyelte szavait és könyveit, babáját jobban magához húzta az ölébe. r— Azt hiszed, annyi pénzem van, hogy eltarthassalak? Vagy talán pénzt is adott az anyád neked? . . . Nem hallod? . . . Hozzád beszélek . . . i— Nem adott. — Akkor meg mit akarsz? — És te mit akarsz? — kérdezte olyan váratlanul a gyerek, hogy az öregasszony csodálkozva fordult feléje. ' Szád van, azt látom. De abból nem lehet megélni . . . Persze reggelizni is szeretnél, mi? Nyugodj meg, nincs. ,—■ Nem kértem reggelit. Nem kértél. Az igaz. De egyszer majd éhes leszel. Akkor mit csináljak vele d?Majd visszajön az anyám. »—< Remélem is. De addig is nem ülhetsz itt tétlenül egész nap. — Nem is ülök. Iskolába kell mennem. ' Mikor mégy iskolába? Hajnalban nincs iskola. — Nem mondtam, hogy hajnalban van. — Jól mondod. Hajnalban nincs, leült vele szemben az asztal mellé, rövidesen belátva, hogy ezzel a gyerekkel nem könnyen boldogul. Esze van. Ha visszajön az anyja, elmondja, mi lett vele. >—> Aztán van-e pénze az anyádnak? A gyerek látható ellenségeskedéssel nézett a szemébe. — Mi közöd hozzá? Madame Rose Labaume jónak látta, ha taktikát változtat. Lehet, hogy az anyja pár nap múlva szabadul, esetleg pénzt húzhat ki belőle. De egyetlen centime-ot sem akart befektetni ebbe az üzletbe. Óvatosan is célhoz érhet. ■—■ Nincs sok közöm hozzá, csak annyi, hogy nekem nincs, te pedig pénzbe kerülsz. Ha egy hétig is itt leszel, nekem se lesz miből megélnem. Ezt csak megérted, elég eszed van. .—- Nem leszek itt egy hétig. —- Hát hol leszel? Majd visszajön az anyám. Azt mondta, estére hazajön. »— Ügy is helyes, hogy visszajöjjön. De nem maradhatsz itt estig sem, mert nekem a városban van dolgom. Nem hagyhatlak egyedül a házban. Még utóbb valami bajod lehet. Majd elviszlek másokhoz, hogy ott várd meg az anyád, aztán ha nem jön meg, majd csinálunk valamit.. . . — felállt és még egyszer feléje fordult. —- Csak el ne felejtsd az anyádnak megmondani, hogy én voltam az, aki szívemen viselte a sorsodat. . . Meg is csókolnálak, de mérgesen nézel rám. —'Te csak ne csókolj meg engem. Előszedett egy ócska, fekete kabátot, amely az ajtóra szögezett fogason lógott, sok más öreg ruhadarabbal együtt, hogy az ajtót is teljesen eltakarta és nagyokat nyögve, magára vette. <—> Na, gyere! A gyerek jobb híján szótlanul követte. A hajnal hűvös volt és az ég borult. Ügy látszik, megint esőre áll az idő. Az öregasszony apró léptekkel ment előtte és azon járt az esze, kinél hagyja á gyereket, hogy megszabaduljon tőle. Végül úgy döntött, Michel Barbant-ék felelnek meg legjobban ennek a célnak és egyenesen feléjük tartott. Mindenesetre óvatosan kell eljárni velük, hogy biztosan célt érjen. Amikor a düledező. ócska ház elé értek és átmentek az udvarán, a gyerekhez fordult. ^ Maradj csak kint, amíg nem hívlak. Óvatosan megkocogtatta az ajtó üvegét és anélkül, hogy válaszra várt volna, benyitott. Marie még mindig az ágyban feküdt, de nem aludt. _ Mit akarsz? —< szólt rá nyersen. <-< Minek jöttél megint vissza? Megállt egészen az ágya előtt és csak annyit mondott: i—> Harminckilenc’. i—< Micsoda? — A lábam mérete. Azt mondtad, van két pár cipőd és az egyiket nekem adod. —- Nincs cipő, — felült az ágyban, hogy felöltözzék, mert egyébként nem lesz rá mócl, hogy megszabaduljon tőle. Itt áll ez ítéletnapig is, ha valami érdek fűti. Addig könyö-' rög, jajgat, míg ki nem erőszakolja, amit akar. >— Legalább egy-két inget adjál . . . Az sincs? Csak. nem vitték el a hekusok? Marie csak öltözködött és egyetlen szóra sem m áltatta. —i Kalapot is ígértél. i—i Eredj a fenébe! Mit nyafogsz itt nekem? ,— Oh, Istenem, micsoda kár azért á sók drága holmiért. Inkább hallgattam volna rád. I hérése odakint türelmesen várakozott, de elmúlott tíz perc, és madame Rose Labaume nem jött vissza. Jónak látta, ha utána néz. Az ajtóhoz lépett, ahova bemenni látta és óvatosan kinyitva, benézett a szobába. Rose volt az, aki észrevette elsőnek és rögtön elhallgatott, majd kedvesen feléje intett. Gyere csak beljebb, szívem! Marie felkapta a fejét és észrevette az ajtóban álldogáló gyereket. ,—■ Mit akar ez a gyerek itt? — Ez a kis 1 hért :se. r—i magyarázta készséggel és gyanúsan kedveskedve. — Nem ismered? Madame Möisiér kis lánya, « majd a gyerek felé for dúlt. Na, gyere csak beljebb, kis angyalom. Ne félj! Rose közben Marié füléhez hajolva, bizalmaskodó hangon világosította fel: — A kokainos Lucy kölyke. Az anyját lekapták a hekusok, de estére már tisztázza magát és hazajön. Marie eltolta magától alkoholtól bűzlő száját. — Semmi közöm hozzá, ,— jelentette ki és tovább öltözködött. — A te szomszédod volt, te törődj veié. Rose mintha nem hallotta volna, ügyet se vetett rá, csak Thérése-zel foglalatoskodott. ■—■ Na, gyere közelebb, kis szívem. Mit félsz? Jó aszszony ez is, csak sokat jár a pofája. A gyerek egy lépéssel közelebb jött és tisztelettudóan köszönt. —> Jó reggelt! Marie végigmérte, de nem válaszolt. Rose buzgólkoclott azon, hogy hangulatot teremtsen közöttük. Látod, Marie, milyen csinos ruhája van? És isko Iába jár. Úri kisasszony lesz belőle. Ugy-e, Therese? majd mintha megúnta volna ezt a témát, hirtelen Mariéhoz fordult. — A török sálat is elvitték? — El! — felelte kurtán. — Menjetek innen! Az utániban vagytok. Rosé észrevette a kérdéses sálat az ágy végében és gyorsan, ügyesen magához vette. — Úgy van. Megyek is már. Vigyázz a gyerekre estig, míg az anyja érte jön. — Nem kell a gyerek. Vidd el! — Látom, a török sál miatt vagy ilyen izgatott. Mit eszel rajta? Elvitték, hát elvitték. i— A gyereket vidd el. Ne pofázz! >—• Látom, attól félsz, hogy nem jön az anyja. Ne félj! Meg is hálálja, —< a fülebe súgta. <—> Sok pénzt ad érte, nekem megígérte, — majd elhúzódva tőle, a szavak hatását figyelte az arcán. — De ha nem kell, nem kell. Akkor magamhoz veszem én a gyereket. Mindjárt érte is jövök, és köszönés nélkül gyorsan eliszkolt, megelégedetten, hogy útjának kettős eredménye is volt. A gyérektől megszabadult, a török sálat meg elemelte. Most rögtön hazamegy, bezárkózik és senkinek nem nyit ajtót. A gyerek kutató szemekkel nézett maga körül. A bejárattól jobbra voll a tűzhely, mögötte és körülötte a falon lévő polcokon edények, lábasok, tányérok, bögrék, evőeszközök és egyéb háztartási kellékek. A tűzhely előtt két vödör, a bejárattól balra a megvetett ágy, ahonnan Marie az imént felkelt, kétséges színű ágyneműkkel és két sötét pokrócfélével, amelyeken legalább nem látszott meg a piszok. A konyha közepén hosszúkás faasztal, körülötte székek, itt ettek a házbeliek. A konyha másik végében még egy ajtót látott. Ennyi volt az egész, amit Thérése csendes tétlenségében megszemlélhetett. A konyhák különös ételszaga hiányzott innen, a lakást átjáró huzatok állandóan felfrissítették levegőjét. Marié tovább öltözködött, a gyérek ézt nézte, miután a többi látnivalókkal már végzett. Az asszony nem szólt egy szót sem, valósággal szertartásszerűén, csendben vette magára elnyűtt ruháit. Amikor elkészült, felkapott egy vödröt a tűzhely elől és megindult vele kifelé, az írtjában álló gyerekre förmedve. ~ Mit á IIsz itt az OTrom előtt? Ereggy odébb! A gyerek szó nélkül félreállt előle. N± asszony kiment az udvarra és az ajtót nyitva hagyta maga mögött. Utána nézett, ahogy a kutat szivattyúzta és mégöblífve a vödröt, vízzel telítette, majd visszajött és úgy tetszett, mosakodásra készül, de mégsem lett belőle semmi. Egy férfi látogató érkezett, sebhelyes arcával, sunyi tekintetével nem sok bizalmat keltett benne. Níarie hosszan beszélt vele, csak annyit értett belőle, hogy Michel nem jött még vissza. Bizonyára hírét vette, mi zajlott le itt az éjszaka. — Később még utána járok, — jelentette ki a férfi, akit az asszony Pépin-nek szólított. _ Lefogták a Kacskakezűt is. Ez már a harmadik. Az Angyal most mosakszik. Az előbb jöttek érte. — Ügy látszik, még mindig nincs vége, hogy a nyavalya* essen beléjük. Ez a hír részben megnyugtató volt. Érthető; hogy Michel késik. Mégis csak van magához való esze. Pépin cigarettára gyújtott és csak most vette észre a gyereket, aki mozdulatlanul egy helyen állott a szoba sarkában. Hosszan és alaposan megnézte. i—1 Ez madame Moisier kölyke, állapította meg. i Mit keres ez itt? —< Mit keres? A nyakamba sózták, míg érte jön az anyja. Pépin cigarettáját szemléivé csendesen megjegyezte: _ (Folytatjuk) , Vaszary Gábor a magyarság körében jól ismert író. Világviszonylatban: világhírű. Németországban, Franciaországban könyveinek sokasága jelent meg. Évek hosszú során keresztül figyelte a magyar sajtó vergődését a pénztelenség és a magyar közösség közönbössége miatt. Karácsony előtt egy nemes gesztussal felajánlotta könyveinek emigrációs kiadói jogát, hogy ebből segítséghez jusson a magyar sajtó. Elküldte legkedvesebb könyvét a Pókot, hogy ezzel kezdjük el a kiadásokat. A Pók megjelent német nyelven és lOO^ezres példányszámot ért meg. Franciaországban megfilmesítették. Hálásan köszönjük Vaszery Gáborpéldátadó cselekedetét. A könyvkiadás sohasem volt olcsó művelet. Az inflációs időben még több befektetést igényel. A könyv szedését felhasználjuk az újságban, hogy ezáltal csökkentsük a költségeket és megismertethessük és megszerettessük olvasóinkkal a könyvet, lílőreláthatólag 300 oldalas lesz a könyv és vászonkötésTen 15 dollár. Aki azonban az alant i szelvényt kitölti és beküldi a vételárral együtt, az 30%-os kedvezményt kap, vagyis 15 dollár helyett 10.50-et kell fizetnie; aki pedig nem mellékeli a vételárat, de jelzi, hogy a megjelenéskor hajlamos megvenni, az 20%-ot kap és a megjelenéskor 15 dollár helyett 12 dollárt kell beküldenie és a postázásra még 50 centet, vagyis $12.50-et. A pénz elővaló beküldése esetén nem számítunk portót. A könyv előreláthatólag május végére jelenik meg. Ä Magyar Sajtó érdekében kérjük, rendelje meg a könyvet! * V.
