Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-12-27 / 49. szám
VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 49. SZÁM. 1979. DECEMBER 27. ALAPOSAN BETHLEN GÁBOR EMLÉKE IRÁNYT MUTATHAT November 25-én múlt 350 éve, hogy Erdély egyik legnagyobb fejedelme, akinek uralkodása idején (1615-1629) a kis ország nemcsak aranykorát élte, banem európai vonatkozásban is jelentős szerepet töltött be. Bethlen Gábor hívő református volt, aki 42-szer olvasta el a Szentírást; kiváló diplomatának bizonyult, aki Európa legtávolabbi részeinek protestáns országaival kapcsolatokat tudott teremteni, a vallásszabadságot pedig nemcsak Erdélyben és Magyarországon, hanem Csehországban is elismertette. Hadvezéri nagyságát ismételt hadjáratainak sikere vagy a kellő pillanatban történő beszüntetése mutatta meg. Legnagyobb értéke talán mértéktartása és a valóság fényeivel mindig elfogulatlanul es józanul számoló éleslátása volt. Vallási jellegű fejedelmi abszolutizmusa korlátlan hatalmat biztosított számára, a rendiség jelentőségének látszatát és az alkotmányosság alakszerűségeit azonban gondosan megőrizte. A korszerű merkantilizmus ösztönös alkalmazásával Erdély gazdasági erejét lényegesen fokozla, a bányászatot, a kereskedelmet fellendítette, jó pénzt veretett, valósággal népi jólétet biztosított. Külön törvénnyel gondoskodott a jobbágyifjak nevelésének, iskolábajárásónak szabadságáról. A kálvinista lelkészeknek ivadékaikra is átöröklődő nemességet adományo-Gyula fehérvárott katolikus (jezsuita) mintára főiskolát (akadémiát) alapított, hogy ott az ifjúság a jezsuiták módszerének alkalmazásával kaphasson megfelelő nevelést és oktatást. Messzemenően pártolta a legkülönbözőbb művészeti ágakat, f ogarasra pedig olasz üvegmunkásokat telepített. 1619-ben a pozsonyi országgyűlés Bethlen Gábort “a magyar királyság fejedelme -vé választotta, miután pedig a csen rendek a magyar felkelőkkel együtt engedélyt kértek a szultántól Bethlen részere, hogy elfogadhassa a magyar királyi koronát, a besztercebányai országgyűlés 1620 augusztus 2)-én királlyá kiáltotta ki. Bethlen azonban előre tisztán látta, hogy a szultán még az ő királyságával sem tűrné a irtriavar effvseffet. Euróy,dLr-, -UqZá;* országai pedig összeíogná’nak ellene ' ti ezért nem koronáztatta meg magát, csak a “Magyaron g választott királya” címét vélte fel. 1622 január 6-án azonban a nikolsburgl békében még érről is lemondott. í SI U1. < v ■ f -A harmincéves háború folyamán a protestáns német államok, Csehország, Anglia és Hollandia szövetségeseként több ht^Ökídort ygzetett a császár s egyben magyar király ellen. í626-ban Drégely közelében Esterházy Miklós nádor magyar csapataival is szembekerült, ütközetre azonban nem került sor, Bethlen Gábor nem akarta, hogy magyarral vívjon csatát, azért visszavonult. Példáját Wallenstein császári hadvezér is követte. Uralkodásának utolsó éveiben Bethlen azt remélte, a lengyelek a svéd-lengyel harcokba való beavatkozás nélkül is királyukká választják, a lengyel trón birtokában aztán végül mégis megszerezheti a magyar koronát, helyreállíthatja a magyar nemzeti egységet, szeretett hazáját pedig megszabadíthatja á törökök pusztításaitól Jellegzetesen magyar álmát, amelynek valóraváltását haála hiúsította meg, a 350. évforduló esztendejének végén korszerűén alkalmazott viszonylatban érdemes felidézni, nert a magyar jövő munkálása szempontjából példát és iráryt mutathat. (Somogyi Ferenc dr.) A TAIWANI BÉKE HATÁLYA Mint emlékezetes, Carterelnök egy évvel ezelőtt a Kongresszus megkérdezése nélkül 1980 január 1-i határidővel hatályon kívül helyezte a Táwannal 1954-ben megkötött kölcsönös békeszerződést. Gddwater Barry szenátor vezetésével a törvényhozók jelenős csoportja a bírósághoz fordult annak megállapítása céljából, hogy az elnök eljárása alkotmányellenes volt, mert az alkotmány értelmében minden nemzetközi szerződés megkötéséhez, következésképpen ilyen szerződés felbontásához is, a Kongresszus hozzájárulása elengedhetetlenül szükséges. Az első fokú bíróság ilyen értelemben meg is hozta döntését. Ezt azonban a másodfokú bíróság megváltoztatta. Golclwater szenátor társaival együtt végső döntés céljából a legfelsőbb bírósághoz fordult. A legfelsőbb bíróság tagjai az ÄP értesülése szerint december első hetében zárt ajtók mögölt meg is tárgyalták a fellebbezést, az eredményt azonban nem hozták nyilvánosságra, tárgyalást sem tűztek ki, de négy heti karácsonyi-újévi szünetre távoztak. Néhány nappal később derült csak ki, hogy a legfelsőbb bíróság 7 szavazattal 2 ellenében elzárkózott az alkotmányosság kérdésének vizsgálata elől, mert az nem érett bírósági felülvizsgálatra , nem is bírósági, hanem tisztán politikai kérdés . Csupán White R. Byron és Blackmun A. Harry nem osztotta a többség álláspontját. Szerintük a Goldwater-csoportnak joga lett volna a kérdést a legfelsőbb bíróság előtt megvitatni. Hiába mondanánk, hogy nekik van igazuk, mert a demokráciában a “többség” dönt ebben a kérdésben ugyanúgy, mint az iskolai ima kérdésében. ELDOBTA A SULYKOT December 13-án megjelent számunkban már nyomatékosan rámutattunk, hogy Kennedy Edwárd szenátornak a sahra vonatkozóan politikai meggondolás nélkül tett nyilatkozata szinte beláthatatlan következményekkel járhat. Kennedyt Teheránban ünnepelték, sőt koholt levelét is közölték; a Kanadai Magyarság karácsonyi számában pedig Frey András azokról a lesújtó európai véleményekről számol be, amelyek a sajtóban rendre megjelentek. Frey András elmondja, hogy a szóbanforgó nyilatkozat históriája azzal kezdődött, egy német lap, a “Welt am Sonntag , a sahnak tulajdonított nyilatkozatot közölt. E szerint a sah azt mondta volna, hogy ő uralkodásának 37 esztendejében sem követett el annyi politikai hibát, mint Kennedy elnök három év alatt. Ez igaz is. A Kennedy-korszakot valóban a belpolitikai tehetetlenség, külpolitikában pedig a balfogások sorozata jellemezte. Amikor ennek a nyilatkozatnak a híre Amerikába ért, Kennedy szenátor hirtelen mérgében elkövette azt a súlyos és (mint később kiderült) végzetesnek ígérkező hibát, hogy ezt készpénznek vette. Elég lett volna valakinek fölvenni a telefonkagylót és perceken belül megtudhatta volna az akkor még New Yorkban tartózkodó sah titkáraitól, hogy a tudósítás tévedésen alapult, mert a sah nem nyilatkozott Kennedy elnökről. Kennedyt azonban elkapta az elnökjelölti buzgóság és talán inkább csak azért, hogy népszerűségének hanyatlását megállítsa, neki rúgtatott a sahnak. A teheráni merénylet ugyanis annyira felborzolta a nép idegeit, hogy nemcsak a konzervatívok, hanem a demokratapárt tömegeinek nagy része is rossz néven vette Kennedynek hogy miközben Khomeini emberei 50 amerikai túszt rabságban és a perzsa külügyminisztérium épületében még három amerikai diplomatát is védő őrizetben tartanak, ő (mármint Kennedy) Khomeini oldalára állott. Jellemző például, hogy ínég a belpolitikailag majdnem radikális Washington Fost is így kommentálta Kennedynek a sah elleni kirohanását:. — Ha a sah csakugyan olyan vadállat volt, mint amilyennek Kennedy szenátor beállítja, ha valóban Hitler és Sztálin kategóriájába tartozik, akkor miért fogadta őt (a sahot) Kennedy elnök Washingtonban? És miért látogatta meg a saht maga Kennedy szenátor is 1975-ben? Nyilván nem azért, hogy azt mondja neki: »— Felséged a történelem egyik legembertelenebb rezsimjének áll az élén és tömérdek pénzt lopott el a perzsa néptől. Kennedy — tette hozzá a Washington Post — óriási baklövést követett el azzal, hogy a sah múltjáról és jövőjéről elmélkedett nyilvánosan akkor, amikor a túszok még a sah ellenségeinek kezén voltak. Az angol sajtó még lesújtóbban írt Kennedyről: — Kennedy szenátor — mondja a Daily Mail — badarságot beszél, amikor a sah uralmát Idi Amin Ugandájához, a kambodzsai szörnyűséghez, Sztálin, Mao vagy Hitler rémuralmához hasonlítja. Kennedy történelmi tudatlanságánál mindenesetre baljóslatúbb a jelleme. Az ő esetében, úgy látszik, olyan emberrel van dolgunk, aki valóban hagy egy hölgyet belefúlni a vízbe, ha ezzel a maga bőrét megmentheti. A Daily Express még tovább megy: — Kennedynek a sahról tett nyilatkozata azt a látszatot kelti a perzsák szemeben, hogy Amerika nem egységes Perzsiával szemben. Mert amikor a saht támadta, nem követelte, hogy a túszokat engedjék szabadon. J°S§al írta tehát a Daily Mirror, hogy Kennedy olyan szavakat használt, mintha Khomeini mondta volna. Mindebben nem az a legfontosabb, hogy Kennedy kezére jár Khomeininek, hanem az, hogy ez a látvány, főleg Kennedynek Perzsiában folyó ünneplése, ráirányítja az ameiikai nép vagy legalább is a nép nagy részének figyelmét arra, hogy külpolitikai téren a baloldal majdnem mindig A- merika ellenségeivel tart.” Frey András idézett véleményéhez nem kell mást hozzáfűznünk, csak azt, hogy Kennedy Edward szenátor < úgy is, mint elnökjelölt, r—• alaposan eldobta a sulykot. A KELET-EURÓPAI ORSZÁGOK VÉLEMÉNYE Lengyelországban november 23-án a varsói iráni követég előtt tüntetést akartak rendezni a tehráni túszok fogságban tartása ellen. A kérelmet 27-en írták alá. Az egyik piakát felírása a felvonuláson ez lett volna: Teheráni amerikai követségi munkások, sorsotok nem közömbös számunkra! A tüntető felvonulást az illetékes hatóságok nem engedélyezték. Ugyanakkor a legyei katolikus hetilap, a Tygodnik Poweszechny levelet akart közölni, amely elítélte a teheráni amerikai követség megszállását. A cenzúra a levél kinyomtatását nem engedélyezte. A Zycie Warszav című lengyel napilap szerint előbb Nicaragua, most lm esete világosan mutatja az amerikai gyengeség példájáa fejlődő országokban, ahol az politikai tévedések, nagyh almi arrogancia, a diktatórikus rezseim támogatása és az (nyomott nép akaratának, önérzetének és emberi jogainakemmibe vétele alakjában nyilvánul meg. Ezzel szemben, árikor a varsói amerikai követség különleges könyörgő istetiszteletet rendezett a Szent Anna egyetemi templomban,jtt a templomot zsúfolásig megtöltő 5000 főnyi tömeg jelen meg. A New York I imes tudósítója szerint beszélgetés közbn számos lengyel őszinte rokonszenvét juttatta kifejezésre z Egyesült Államok iránt. A külügyminiszter nyilatkozata s határozott rokonszenvet vagy legalább is megfontoltság! árult el, amikor azt hangsúlyozta, hogy a diplomaták immunitásának kiváltsága meggyőződőse szerint soha, semiíiféle körülmények közt sem sérthető meg. A szovjet tömb (rszágaiban szinte kivétel nélkül az L- gyesült Államokat a tervezett gazdasági zárlattal kapcsolatban ítélik el. A ji^oszláviai Borba egyenesen azt állítja, hogy a teheráni helypet azért következett be, mert az Egyesült Államok kormányából hiányzik a készség a forradalmi változások elfogadására. A gazdasági kapcsolatok megszüntetését illetően a Borba azt hiszi, hogy azok elsősorban az Egyesült Államoka/, mint a nemzetközi tőke fő birtokosát károsítják meg. A magyarországi Népszava véleménye szerint a teheráni válság azért keletkezett, mert az irániak áltól leltek, hogy az Egyesült Államok kormánya a sah kormányát akarja megint hatalomra juttatni. Megállapítja, hogy az izlám forradalom távol álj a marxizmustól, leninizmustól, de bizonyos szempontból céljaik és mozgató erőik valahogy azonosak. Nyugodtan hozzátehetjük, hogy az izlám forradalom módszerei majdnem teljesen azonosak. A küioúuseg csaiv abban nyilvánul meg, hogy ott Marx és Lenin képét emelték a megtévesztett, felizgatott tömegek fejjé,, itt Khomeini ayatollah -ét. A teheráni tüntetők szakadatlan es ütemes ökölrázása is kísértetiesen hasonlít az ökölbe szárított kéz íellendltéséhez. PANAMAI MENEDÉK Körültekintő diplomáciai tárgyalások eredményeként Panama elnöke, Royo Aristides megismételte a panamai kormány korábbi meghívását, mire a sah az amerikai légierők egyik repülőgépén Panama Citybe, onnan pedig helikopteren a fővárostól délkeletre 35 mérföldnyi távolságban levő Contadora szigetére repült. Mielőtt a sah repülőgépe a texasi támaszpontról felszállt, Carter elnök telefonon beszélt a sahhal, akit Panama City repülőterén viszont Royo Aristides panamai elnök fogadott. Á sahhal együtt utazott el az Egyesült Államokból, Pahlavj Diba Farah, a sah lelesége s 9 alkalmazottja. Panama kormánya 9 hónappal ezelőtt hívta meg a saht először. Royo elnök szerint Panama nem fél Irántól. Szükség esetén kész a maga és a sah védelmére. Contadora szigetét gondos biztonsági őrizetbe vették, partjain s az épületek bejáratánál a nemzetőrség fegyveres tagjai állnak őrt. Csak 13 I laptudósítót engedtek a sziget egyetlen szállodájába. A sah Galindo Lewis Gábriel magánházában kapott szállást. Galindo Panama követe volt Washingtonban. Torrijo Omar tábornok, a nemzetőrség parancsnoka és Panama volt feje, Galindo és Moss Ambler amerikai követ kíséretével körülbelül egy óra hosszat tartó látogatást tett a sahnál. Torrijo később kijelentette, nem óhajt külön nyilatkozatot tenni, de egyetért Royo elnökkel: a sahnak Panama emberiességi alapon adott menedékjogot. Galindo szerint a sah egészségügyi és nem politikai okból ment Panamába. Az a terv. hogy a sah később majd a Contadora szigettől délnyugatra, mintegy 200 mérföldnyi távolságban levő Coibita szigetén rendezkedik be huzamosabb tartózkodásra. Panamának Iránban nincvs diplomáciai képviselete, sőt 1973 óta még olajat sem vásárol tőle. BALOLDALI TÜNTETÉS Alig érkezett meg a sah Panamába, Panama City baloldali diáksága máris heves tüntetést rendezett az Egyesült Államok és a sah ellen. Mintegy 500 ifjú vonult fel az amerikai követségi épület elé. Ablakait kövekkel bedobálták vagy beverték, az amerikai lobogót letépték, aztán az utca porában vonszolták. A nemzetőrség villámgyorsan szétverte' ugyan a tüntetőket, azok azonban a szomszédos utcákba menekültek, ahol kővel dobálták meg azokat a gépkocsikat, amelyekről meg tudták állapítani, hogy kormányzati szervek használatában állnak. A víznyomás-kutató országos intézet egyik gépkocsiját felgyújtották, a sorsjegyárúsító iroda ablakait beverték, aztán a külügyminisztérium elé vonultak, ahol sahellenes jelszavakat kiabáltak. A nemzetőrség itt is szétverte őket, A csökönyös tüntetők azoban az egyik belvárosi vásárlási központban újra csoportosulni kezdtek. Contadora szigetének biztonsági őrizetét megerősítették. A nemzetőrség nehézgéppuskákat és rakétakilövő ágyukat ISTENTŐL MEGÁLDOTT BOLDOG UJESZTENDÖT minden kedves olvasónknak, előfizetőnknek, munkatársunknak, hirdetőnknek és minden magyar testvérünknek A MAGYAR ÚJSÁG állított a sziget partjai mentén. A biztonsági óvintézkedések szigorítását az is indokolta, hogy az iráni Pars-hírügynokseg közlése szerint a forradalmi kormány Iránból lövészeket küldött ki Középamerikába azzal a feladattal, hogy a sah és felesége ellen merényletet kövessenek el. A VILÁGBIRÓSÁG DÖNTÉSE Mint ismeretes, az Egyesült Államolt ltormánya a teleráni túszok szabadlábra helyezése érdekében keresettel fordult a nemzetközi bírósághoz. Ez a bíróság, amelynek la országból 15 tagja volt, december 15-én egyhangú határozattal arra kötelezte Iránt, hogy a teheráni túszokat haladéktalanul helyezze szabadlábra és tegye lehetővé a diplomaták azonnali távozását. A döntést a bíróság elnöke, Waldock Humphrey, Nagy-Britannia képviselője hirdette ki. A bírák közt ott volt a kommunista tömbhöz tartozó Szovjetunió és Lengyelország, az izlám országok közül pedig Sz>ria és E- gyiptom kiküldöttje, a határozat mégis egyhangú lett, a bírák közül senki különvéleményt sem jelentett be. Az Egyesült Államok főképviselője Schwebel M. Stephen volt. A világbíróság határozata 28 diplotára, 20 konzulátusi tisztviselőre és 2 magánszemélyre vonatkozik. Az utóbbiak november 4-én történetesen az amerikai követségén tartózkodtak, így kerültek a túszok közé. Civiletti R. Benjamin igazságügyiminiszter (attorny general) szerint a bíróság döntése nem zárta ki a túszok nemzetközi bizottság előtt történő kihallgatását, Gothbzadeh Sadegh iráni igazságügyminiszférnék azt az érvelését, hog túszok kérdése nem tárgyalható a nélkül, hogy az Egyesült Államok szerepét Iránban az utolsó negyedszázad folyamán egyidejűleg meg ne vizsgálják, ugyanakkor határozottan elutasította. Nem fogadta el a bíróság Iránnak azt az álláspontját sem, mely szerint a forradalom és annak minden következménye kizárólag az iráni nemzet szuverinitásának hatáskörébe tartozik. A TÚSZOK TARTÁSÁNAK TILALMA Az Egyesült Nemzetek közgyűlése három év óta folytatott megbeszélések eredményeként december 17-én végre ellenvetés nélkül egyhangúan elfogadta azt a határozatot,amely túszok szedését és tartását jogtalannak minősíti. A határozatot elfogadó országok kötelezik magukat, hogy azok ellen, akik túszokat tartanak őrizetben, haladéktalanul eljárást indít vagy kiadja őket az állampolgárságuk szerint illetékes országnak a bűnvádi eljárás lefolytatása céljából. Az új túsz-törvény előkészítése három évvel ezelőtt kezdődött Nyugat-Németorszqg kezdeményezésére, most az 50 teheráni túsz kiadásának kérdése tette újból időszerűvé. A határozatot elfogadó és azt aláíró országokat a túszokra vonatkozó rendelkezés ugyanúgy kötelezi, mint a békeszerződés vagy nemzetközi jog. Az egyezmény aláírása az Egyesült Nemzetek I 52 tagállama részéről december 18-án megkezdődött. Mif elyt 22 állam az egyezményt szabályszerűen törvénybe iktatja, ratifikálja, a túsz-törvény azonnal életbe lép. Az Egyesült Államok részéről történő elfogadáshoz, ratifikálásához az államok 2/3 íszének hozzájárulása szükséges. Érdemes megjegyezni, hogy az új túsz-törvény az 50 te heráni túsz közül csak kettőre alkalmazható, arra á ét magánszemélyre, akik véletlenül kerültek a követség épületének birtokbavételekor a tüntetők fogságába. A többi 48 túsz fogságban tartása a diplomatákat a nemzetközi jog alapján megillető területenkívüliséget sérti. TÚSZOK, AKIKRŐL SENKI SEM TUD A november 4 óta visszatartott teheráni túszok az egész világ közvéleményét napról napra foglalkoztatják, de csak a legilletékesebbek tudnak arról, hogy San Salvadorban a városi gerillák december 12-én a vásártéren 20 nőt elfogtak és azóta túszként őriznek. A túszok közt van az amerikai Peace Corps New Jerseyből való önkéntes munkatársa, Loff Deborah is. Az eset csak úgy került nyilvánosságra, hogy amikor Celeste E. Richard, a Peace Corps igazgatója toborzó kőrútján Rootstownban, a Northeastern Ohio egyetem orvosi karán előadást tartott, valaki megkérdezte tőle, nem veszélyes-e manapság, amikor annyi Ámerikaellenes tüntetés folyik szinte világszerte, amerikainak külföldön tartózkodni. Celeste igazgató válaszában példaként hozta fel az esetet, amely szerinte korántsem veszélyes, távolról sem politikai jellegű. A Peace Corps önkéntes munkatársai általános megbecsülésben részesülnek, mert az önkéntes szolgálat vállalása nem mondható olyasvalaminek, ami az általános felfogásnak megfelelő magatartás lenne. A legtöbb nyelvben a volunteer szónak megfelelő külön szó nincs. A tonga nyelv olyan személyt jelöl vele, aki szeretetből, önkéntes szolgálatot teljesít. EGYES SZÁM ÁRA: 55 Cent. ^ KANADÁBAN: 40 Ct
