Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-02-01 / 5. szám

VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 5. SZÁM. 1979. FEBRUÁR 1. GROMYKO KIHALLGATÁSA A PÁPÁNÁL II János Pál pápa január 24-én fogadta Gromyko A. Andrei szovjet külügyminisztert. A kihallgatást a Szovjet­unió kezdeményezte. A szovjet külügyminiszter vatikáni lá­togatásának világszerte nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert II János Pál pápa korábban ismételten kijelentette, bogy a néma egyház napjai elmúltak. Az egyháziakat Ke­leten és Nyugaton egyaránt arra buzdította, hogy a hittéte­lek tanítása terén éljenek az egyházat megillető szent sza­badság jogával. A pápa magatartása döntő változásokat idézhet elő nemcsak Lengyelországban, hanem azokban a kelet-euró­pai országokban is, amelyekben mint Csehszlovákiában, Magyarországon, Nyugat-Németországban vagy Litvániá­ban .—■ katolikus hívek nagy tömegei élnek kommunista ura­lom alatt. Szakértők véleménye szerint Gromyko látogatása a pá­pánál azt jelenti, hogy a Szovjetuniót jobban aggasztja II János Pál pápa pápának az az elhatározása, hogy Szent Szaniszló vértanúságának 900. évfordulóján hazalátogat Krakkóba, mint a lengyel kormányt. Bár Jablonski Henryk lengyel elnök közvetlenül II János Pál megválasztása után kijelentette, hogy a volt krakkói bíborost bármikor szívesen látják otthon, magánúton és később lengyel és más kelet­európai hivatalos tényezők arról igyekeztek a Vatikánt meg­győzni, hogy helyesebb lenne, ha a pápa elhalasztaná len­gyelországi látogatásának tervét. II János Pál pápa azonban ennek ellenére nyilvánosan kijelentette, hogy a krakkói út gondolatával komolyan foglalkozik, mert úgy érzi, hogy a lengyelországi látogatás kötelessége. Gromyko kihallgatásának különös jelentőséget ad, hogy az éppen a pápa Mexikóba utazását megelőző nap került sorra. A kihallgatásról hivatalos tájékoztatót nem adtak ki, ezért érthető a találgatás, hogy az valójában mit is jelent. SZÖKÉSEK ROMÁNIÁBÓL Két küllöldi lap még a múlt év őszén szökésekről adott hírt, amelyek éppen a sokat emlegetett 60. évforduló körül történtek. A párizsi Le Monde október 12-én azt a hírt kö­zölte, hogy Ceausescu román elnök yachtjának egész sze­mélyzete átevezett I örökországba s ott menedékjogot kért. A kezelőszemélyzet a menedékjogot meg is kapta, pedig a román vörös paradicsomból való szabadulás tengeri útját a román elnök yachtján tette meg. A török hatóságok az el­nöki yachtot visszaadták Romániának. A másik érdekes hír a 1 he New World hasábjain jelent meg október 25-én. E szerint a hír szerint a new-yorki Staten Island kikötőjében horgonyyzó Caraiman román halászhajó fedélzetéről ketten észrevétlenül a hideg vízbe ugrottak, aztán a partra úsztak, ahol az első rendőrautót megállították. Angolul csak két szót tudtak: az asylum -ot és az immigration -t, az amerikai rendőrök azonban ebből is megértették, mit akar a bőrig átázott két idegen. Átadták őket a bevándorlási hatóságoknak. Bucuca Jón és Nicolae Eugen bukaresti Iakps mene­dékjogot kapott s azóta szabadon él Amerikában. A MÜNCHENI TÖMEGGYILKOSSÁG MEGTORLÁSA? A libanoni Beirutból érkezett UPI-híradás szerint cio­nista ügynökök éppen akkor robbantottak fel egy robbanó anyaggal megrakott teherautót, amikor a mellett Hassan Abu gépkocsija elhaladt. Hassan a palesztin felszabadító szervezet vezetőjének bizalmasa, a Fatah gerillacsoport biz­tonsági feje és Arafat Yasser testőre volt. Á robbanás idején Beirut utcája tele volt bevásárlókkal. Hassannal együtt négy kísérője is életét vesztette, a kórházba szállítás után pedig még három ember halt meg. A sebesültek száma 11. Pearce D. David tudósító szerint az izraeliek Hassant gyanúsították a müncheni olimpiászon a 11 izraeli sportoló emlékezetes meggyilkolásával, ezért hosszú idő óta üldözték. Bushiki Ahmad marokkói pincért a norvégiai Lillehammer­­ben állítólag csak azért gyilkolták meg, mert összetévesztet­ték Hassan Abuval. A 50-as éveiben lévő Hassan felesége, Rizk Georgina, aki Libanonból nyerte el a Miss Universe címet, 6 hó­napos áldott állapotban van. MILLIÓS TÖMEG FELVONULÁSA TEHERÁNBAN Iránban a sah távozása sem hozott nyugalmat. Az aya­­tullák és mullák a hagyományos mohamedán ünnepen a teheráni tüntető felvonulásban való részvételt nemzeti és Vallásos kötelezettségnek minősítették. Nyilvánvalóan ennek eredményeként < Mohammed próféta egyik unokája, Imam Hussein vértanúságának 40. napján r— a város tucatnyi rontjáról ezrek és ezrek indultak el, hogy a különböző mel­­ékutcákon át végül Shah Reza kőrútjára vonuljanak, ame­­yet valóságos emberáradatként gyalogjárótól gyalogjáróig sűrű sorokban megtöltöttek. A felvonulás a legteljesebb rendben hat órán keresztül tartott. A tömeg a párizs-kör­­nyéki számkivetésben élő Khomaini ayatullah arcképének tízezreit tartotta magasra. Az egyik piakát arra figyelmez­tette a tüntetőket, hogy a sah távozása csak megtévesztés. MIT JELENT? A ‘halál a sahra jelszó hangoztatása ugyanolyan áltálanos volt, mint a sah távozása előtt. Egyes csoportok, mint az iráni repülőtársaság, statisztikai hivatal és két olyan vál­lalat alkalmazottai, amely a sah családjának felügyelete alá tartozik, a teheráni iskolák tanítónak szakszervezete, továbbá az azerbajdzsáni, török és zsidó népi kisebbségek külön zászlóik alatt vonultak fel. A tüntető felvonulásra Bakhtiar miniszterelnök adott engedélyt, aki a rendőrséget és katonaságot is távoltartotta a tömegektől. A milliós emberáradatot csak a felette keringő helikopterek és könnyű repülők figyelték. Beavatkozásra nem lett szükség. AZ UGANDA! HATÁR MENTÉN A tanzániai Dar Es Salaam városából érkezett UPI- híradás arról számolt be, hogy Tanzania és Uganda hatá­rának azon a részén, amelyiken Idi Amin ugandai elnök csapatai kéthetes háborút vívtak, újból beves harcok foly­nak. Dar Es Salaam szerint Uganda csapatai újabb betörést kíséreltek meg a Victoria-tó nyugati partvidékén húzódó mintegy száz mérföldes határ közelében lévő három tanzá­niai városba. A tanzániai csapatok az ugandai támadást visszaverték, ugandai területek megszállásától azonban tar­tózkodtak. Ezzel szemben Uganda Tanzániát vádolta azzal, hogy csapatokat küldött át a határon, amelyeket azonban az ugandai katonai egységeknek sikerült visszaverniük. KHOMAINI MEREVEN ELZÁRKÓZIK A sah távozása után Carter elnök annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy Khomaini ayatullah együttmű­ködik Bakhtiar Shahpour miniszterelnökkel. Khomaini Car­ter elnök felhívását mereven elutasította. Felfogása szerint a Bakhtiar-rendszer törvénytelen és mennie kell; nincs se ha, se de, se mikor, se hogyan. Az ayatullah tarsa, Gnoíb­­zadeh Sadegh az újságírók előtt kijelentette, reméli, hogy az amerikai politika alapelv az lesz Iránban, amit Carter elnök ígért: nem avatkozik be az iráni ügyekbe. Kijelentet­ték, hogy a Bakhtiar-kormány törvénytelen és hogy ezt az iráni nép döntötte el. A kérdés nem tartozik Carter elnökre: Nemcsak Amerikától, de az oroszoktól, kínaiaktól, franciák­tól, németektől, afrikaiaktól és ázsiaiaktól is teljesen függet­lenül és egyedül akarnak dönteni sorsukról. A Los Angeles 1 imes értesülése szerint Khomaini má­ris kijelölte azt a megbízottját, aki Washingtonban átveszi az iráni követség vezetését. Ez a megbízott Zárrábi JaliI dr., aki jelenleg a texasi Houstonban tartózkodik. Khomaini lépéseket tett arra is, hogy megalakítsa a maga ideiglenes forradalmi kormány -át. Egyelőre a sztráj­kolok együttműködésének, a szükséges olajtermelésnek és élelmiszerszükségletnek biztosítása céljából Sahabi Yadola dr. személyében Iránban is megbízottat nevezett ki. Ghotb­­zadeh szerint Irán és az Egyesült Államok közt jóviszony csak akkor maradhat fenn, ha az amerikaiak nem avatkoz­nak be Irán ügyeibe s ha első lépésként nem ismerik el a Bakhtiar-kormányt. Az ayatullah tehát végeredményében mindenkitől mereven elzárkózik, a kormányzó 4anács elnö­kével sem hajlandó tárgyalni. KHOMAINI NEM TUD IRÁNBA MENNI Az iráni forrongás irányítója, Khomaini ayatullah 14 évi számkivetés után Párizsból Iránba akart menni, hogy az izlám köztársaság megvalósítását a helyszínen irányít­hassa. Bakhtiar miniszterelnök azt ajánlotta a mozgalom vezetőjének, hogy hazatérését legalább három héttel halasz­­sza el, mert az iráni kormány nem tud kellőképpen gondos­kodni személyi biztonságáról. Ugyanakkor Bakhtiar felaján­lotta lemondását és annak lehetővé tételét, hogy az iráni nép szavazással döntse el, a királyság vagy a köztársaság államformáját akarja-e. Ha Khomaini elfogadja Bakhtiar javaslatát, akkor az iráni kormány négy hónapon belül vá­lasztásokat bonyolít le az újországgyűlés tagjainak meg­választása céljából. Ez az új országgyűlés döntené aztán el, hogy Irán izlám’ köztársaság legyen-e, vagy alkotmányos királyság maradjon-e. FORD ÉS A SAH TALÁLKOZÁSA Ford R. Gerald volt elnök közép-keleti körútja során Aswanba érkezett s ugyanabban a szállodában szállt meg, amelyikben Pahlavi Reza Mohammed iráni sah tartózko­dott. Ford volt elnök látogatása csak véletlenül esett egybe a sah aswani tartózkodásával, mert az egyiptomi elnöktől hónapokkal korábban kapott meghívást. Ä volt elnök rö­viddel megérkezése után Sadat egyiptomi elnök társaságá­ban felkereste a saht, akivel azonban kizárólag mint ma­gánember folytatott beszélgetést, a Carter-kormánytól sem­miféle üzenetet sem vitt magával. A találkozás folyamán a középkeleti térségben bekövetkezett legutóbbi események­ről és fejleményekről volt szó a legteljesebb megértés szel­lemében. Ford volt elnököt kísérőjének, Barrett E. Robertnek vé­leménye szerint igen-igen lehangolta a sah helyzete, mert jól tudja, hogy a sah szövetsége milyen rendkívül értékes volt számára. A látogatás utolsó napján Ford volt 'elnök megtekintette az aswani gátakat, Sadat elnök és Reza sah azonban a szállodában maradt. Este Sadat elnök feleségé­vel együtt vacsorát adott a szállodában a sab és felesége, valamint a volt amerikai elnök és felesége tiszteletére. SIHANOUK NYUGATON MARAD Vance R. Cyrus külügyminiszter a Lenox Hill kór­házban meglátogatta Sihanouk Norodom herceget, akit ott kimerültsége után gyógykezeltek. A külügyminiszter távo­zása után a herceg közölte a laptudósítókkal, hogy Nyuga­ton szándékszik maradni. Amerikától menedékjogot nem kér, de egyelőre az Egyesült Államok területén szeretne tar­tózkodni. Vance azt mondta neki, hogy addig maradhat itt, ameddig csak óhajt. Néhány hónap múlva Franciaországba utazik majd, ahol a Földközi-tenger partján villája van. Ké­sőbb Nyugat-Németországot is szeretné meglátogatni. Sihanouk úgy érzi, hogy diplomáciai küldetésének ele­get tett, a jövőben szabad emberként, nem a kormány kép­viseletében, hanem mint hazafi és Kamborzsa volt uralko­dója kíván megnyilatkozni. A herceggel a kórházban is együtt volt felesége, Monique, aki továbbra is elkíséri majd 1 minden útjára. Két kiskorú fia és anyósa még Pekingben tartózkodik, rövidesen azonban ők is Nyugatra kerülnek, Franciaországba költöznek át. IRÁN WASHINGTONI KÖVETSÉGÉN Zahedi Ardeshir, Irán washingtoni követe továbbra is ' hivatalában marad, bár Bakhtiar Shahpour miniszterelnök­nek az a terve, hogy később elfogadja Zahedi lemondását. Zahedi iráni követ — AP-h íradás szerint ,—• keveset tartóz­kodik a washingtoni követségen. New York, I exas és Ka­lifornia közt szinte állandóan úton van. A sah számára 'keres alkalmas helyet “szabadságának itteni eltöltésére, j Legutóbb Palm Springsben járt, ahol Annenberg Walter volt londoni követet látogatta meg, aki a minap hívta meg a saht és családját vendégül. Távollétében az iráni követség ellenzéki tagjai távolmaradtak munkahelyüktől, Homo­­youn Assad politikai tanácsadó pedig azt közölte a külügy­minisztériummal, hogy Zahedi lemondott s helyette ő lett az új iráni követ. 1 abatabai Ali, á követség szóvivője meg­cáfolta Zahedi lemondásának hírét. AMERIKA LESZ A KÖVETKEZŐ Az iráni egyetemi és főiskolai hallgatók szövetsége New Yorkban utcai tüntetést rendezett. Mintegy 50 tagból álló cso'port plakátokkal és jelszavak hangoztatásával tilta­kozott a külföldiek beavakozása ellen hazájukban. A pla­kátokon ilyen felírások voltak olvashatók: “Győzött a nép! Az Egyesült Államok takarodjanak ki Iránból! “A saht kirúgtuk, de a következő Amerika lesz! Az AP-tudósítás nem tesz említést arról, hogy a tün­tetőknek ki adott engedélyt a felvonulásra, mint ahogy arra sem hívja fel az amerikai közvélemény figyelmét, hogy a tiltakozás csak az amerikai “beavatkozás ellen szólt, a szovjet és más beavatkozásról hallgatott. A MAGZATELHAJTÁS ELLEN Hat éve már, hogy a Legfelsőbb Bíróság olyan értelmű döntést hozott, hogy a kormányzat a terhesség első három hónapjában nem avatkozhatik be a terhes nő elhatározásá­ba, ha az magzatát el akarja hajtatni. Az évforduló alkal­mából Washingtonban óriási tüntető felvonulást rendeztek, amelyen 60.000 ember vonult fel, Ohio államból is 700-an vettek részt. Smeal Eleanor, a “National Organization for Women elnöke bejelentette, hogy február 15-re konferen­ciát hívott össze, amelyen azokat a tennivalókat beszélik meg, amelyek a magzatelhajtás szükségességét csökkentik. Helms Jesse north-karolinai republikánus szenátor, aki a magzatelhajtásellenes alkotmánymódosítás kezdeménye­zője, a tüntetőkhöz intézett beszédében kijelentette, hogy a magzatelhajtás ellenzői nem fogadnak el semmiféle kiegye­zést. A tömeg karban ismételte a szentáor szavait: “no compromise (nincs kiegyezés). A tüntetéssel kapcsolatos reggelin mindkét ohiói sze­nátor is részt vett, noha egyikük sem foglalt állást a mag­zatelhajtás ellen, mert felfogásuk szerint az nem gyilkosság. Glenn John szerint a kérdés azon múlik, hogy mikor kezdő­dik az élet. Szerinte a tüntetők azt hiszik, hogy a fogamzás pillanatában. Az egyik laptudósító megkérdezte tőle, hogy ő nem hiszi ugyanezt. Glenn válasza az volt, hogy alapjá­ban igen. Ft. Griese E. Robert, a daytoni Sacred Heart egyház­­község lelkipásztora Glenn szenátorhoz intézett levelében csodálkozásának adott kifejezést, hogy Glenn, mint űrhajós, aki beható matematikai, fizikai, csillagászati és mást ter­mészettudományi tanulmányokat folytatott, miért nem vég­zett élettani tanulmányokat is, mielőtt a magzatelhajtás kér­désben állás foglalt. Willke J.C., az ohiói Right to Life Society elnöke azt mondta a laptudósítóknak, ha Glenn nem változtatja meg álláspontját a magzatelhajtás kérdésében, akkor a következő választási évben a magzatelbajtásellenes mozgalom híveinek támogatására nem számíthat. A mozgalom állaspontja Met­­zenbaum szenátorral szemben is hasonló, de az ő újraválasz­tására csak 1984-ben kerül sor. Oakar Mary Rose clevelandi demokrata kongresszusi képviselő bejelentését, hogy a szegény terhes nők egész időre szóló támogatása érdekében ríj törvényjavaslatot nyújt be, nagy tetszéssel fogadták. A reggelin az ohiói törvényhozók közül egyedül Sei­bert John akroni demokrata kongresszusi képviselő nem je­lent meg, mert a magzatelhajtásellenes mozgalmat nem tartja helyesnek. Higgins V. Ann asszony az “ Americans for a Consti­tutional Convention” részéről arra mutatott rá, hogy a mag­zatelhajtást megtiltó alkotmánymódosítás elérésérez hosszú évek szükségesek. Először is az alkotmánymódosítást kezde­ményező konvencióhoz 54 állam kérése szükséges. Eddig csak 14 állam kérte az alkotmánymódosítást. Az alkotmány­­módosítás megtörténte után pedig az államok utólagos rati­­j fikálására lesz még szükség. Az Élethez Való Jog Országos Bizottsága Cleveland­­ben is tiltakozó gyűlést tartott. A közel 3000 főnyi magzaté! hajtásellenes hallgatóságot a Music Hall bejáratánál mint­­j egy 175 r- magzatelhajtás mellett tüntető fogadta. A tün­­! tetők egy óra hosszat jártak fel-alá, miközben jelszavakat I hangoztattak. Rendbontásra nem került sor. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS MEGOLDÁSA I , f ' " . • ■ A Páneurópa Unió 1978 október 21 -töJ 25-ig fagottá a Német Szövetségi Köztársaság delegátusainak korgresszu­­j sát Hannoverben, meglepően sok fiatal részvéte'ével. A I kongresszusra, mint előadó meghívást kapott az AESz euró­pai delegátusa, Zathureczky Gyula, hogy a nemz. b- ló elsősorban a kelet-európai nemzetiségek ügyéről és hely/ téről beszéljen. Zathureczky bevezetőben ismertette a nem­zetiségi kérdés elméleti részét és a nemzetiségek h lyzet. t í a két világháború között. Rámutatott arra, hogy a kérdést annak idején jogszabályokkal igyekeztek megoldai i, első­sorban a népek önrendelkezési jogával. Ez a jog ni: ■ bent: Wilson elnök nevezetes 14 ponljaoun, amire unna*. lejé hivatkoztak, amikor szétrombolták az Osztrák-Magyar Mo ' narchiát és megcsonkították Magyarországot. Ez a “jog csak mellékmondatként került bele három évvel ezelőtt 1 nemzetközi jogba. Tehát ma sincsen kodifik álva. A kérdést az akkori hatalmak az etnikai határok megvonásával tekin tették megoldottnak. A relatív szabadság révén a nemzetis - 1 geknek minden esetre lehetőségük volt az önvédelemre: I szabadon panaszkodhattak a Népszövetség előtt is, élvezték I anyaországaik támogatását és önsegélyhez is nyúlhattak. A második világháború után szintén megoldottnak j< lentették ki a nemzetiségi kérdést: az áttelepítések, kiüldö zések, népgyilkosságok stb. révén. A kérdés, mint ilyen, nem szerepel sem az UNO 1948 december 9-i konvenció­jában, sem az emberi jogokról szóló deklarációban 194S december 10-én. A nemzetiségeket első ízben az európgi konvenció említette meg 1950 november 4-én. Benne van a helsinki határozat úgynevezett 3. kosarában, de a belg^di utókonferencián 1978-ban a Szovjetunió és csatlósai nyo­mására már szóba sem lehetett hozni. ^ A FUEN kidölgoztá a népcsoportjog alapelveit, amit kongresszusa 1967-ben a dániai Apenradeban egyhangúan jóváhagyott. A tervezet 8. pontja kimondja a nemzetiségek számára biztosítandó területi önkormányzat jogát. Jelenleg jogi vonalon az a helyzet, hogy a nemzetiségi problémákat csupán az Emberi Jogok on át lehet említeni. A nemzetiségi önkormányzat, a regionalizmus, direkt demokrácia, integrá­ció stb. szellemében most áll kidolgozás alatt az Internatio­nales Institut für Nationalitaetenrecht und Regionalismus (a nemzetiségi jog és a regionalizmus nemzetközi intézete), részéről Regensburg. Ez az új nemzetiségi törvény Felix Ermacora és Theodor Veiter osztrák professzorok közremű­ködésével készül. A nemzetiségi kérdés tehát semmiképpen sem jogi probléma, hanem mélységesen emberi és nemzeti. A hely­zetet meg nehezíti, hogy a nyugati világon vezető szerepet betöltő hatalom, az USA politikusainak semmiféle érzékük és megértésük sincs a probléma európai vetületével szem­ben. Roosevelt asszony például mint az Emberi Jogok UNO-Bizottságának elnöke, 1946-ban kijelentette: Ha tiszteletben tartják az emberi jogokat, nincs szük­ség nemzetiségiVjogra. Az előadó ehhez megjegyezte: miért nem mondta, hogy tartsák be a Tízparancsolatot, mert akkor semmiféle törvényre sem lenne szükség. Rá­mutatott továbbá arra is, hogy a nemzetiségi kérdés egyetlen megoldása az Egyesült Európa, a regionalizmus és az ön­­kormányzat, azaz annak a helyzetnek megteremtése, hogy a kisebbségek ne érezzék magukat többé kisebbségeknek. Az Egyesült Európát azonban nem államokból, hanem nem ­zetekből, nemzetiségekből, népcsoportokból kell megalkotni, mert azok Európa építőkövei. Ebhez szükséges a mai de­mokrácia revíziója, azaz az egységes nemzetállamok utópiá­jának, a centralizációnak megszüntetése, a jogi személyisé­ge megadása a nemzetiségek számára, a nacionalizmus tény­leges megszüntetése annak 19. századi formájában, mert nem lehet szabad nemzet az, amelyik másokat nemzetiségük miatt elnyom. Az Egyesült Európának ezeknek az elveknek az alapján kell megszületnie! A több mint száz főnyi közönség az előadást nagy tet­széssel fogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents