Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-10-25 / 40. szám
1979. OKTÓBER 25. MAGYAR ÜJSAG 5. ÖLDAP ÉDESANYÁNK REGÉNY ÍRTA: VASZARY GÁBOR i—f Folytatás <—> Később megnézte az ismeretlen lányt. Szabályos lélegzetvételekkel mélyen aludt. A kitárt ajtóban az asszisztensnő állott, a kabátja már rajta volt. — Viszontlátásra I Mindegy már, mire gondol ez is, barátjának majd pontosan beszámol az eseményekről. Estig személyes dolgaival foglalkozott, s időnként megnézte az öngyilkos-jelöltet. Szép lány, kár, bogy ilyen vad természetű. Vacsora belyett lefeküdni készült. Le kell spórolni a taxi árát. A Ievetköződés a bekötött kezével, nem ment minden nehézség nélkül, s elég sokáig elbabrált vele. Nagyot sóhajtva kattintottá el a villany kapcsolóját. Pár perc múlva óvatosan felült az ágyában. Az ismeretlen lány mászkált a lakásban. Szóval magához tért. Elmenni nem tud, a lakás kulcsát magához vette. Csak itt ne csináljon magával valami bajt. A vele szomszédos fürdőszobában tett-vett. Majd ajtót nyitott. Most megy vissza a szobájába. De nem. Ügy látszik, eltévedt, mert őhozzá nyitott be, de nem lordult vissza, és beljebb sem jött. Ott maradt az ajtó mellett. Holott már észrevehette, hogy tévedett. Most lesz a botrány! Ügy tett, mintha aludna, de félig lehunyt szemmel figyelte. Á szép lány lassan s óvatosan megindult feléje. Fránz lélegzetvisszafojtva figyelte, továbbra is az alvó szerepét játszva. Már közvetlen előtte állott. Most mit akar? Kicsit megriadt, amikor hozzányúlt, és bekötözött kezét szelíden arrébb tette a takaróról, majd bebújt hozzá az ágyba. A nyakába kapaszkodott, és halkan nyöszörögve, odaadta magát. 5. Fejezet. A kora reggeli fényben az asszisztensnő állott az ágya előtt, mint az élő Ielkiismeret. —A hölgy már eltávozott, — hallotta. —< Eltávozott? . . . Mikor? . . . <—) Amikor megjöttem, már nem találtam itt. Nem értette. A lakást lezárta, és a kulcsa most is a vánkosa alatt volt, ahová az este dugta. Az asszisztensnőnek külön kulcsa volt. Csak nem az ablakon át távozott a nő? Ettől minden kitelik. De az ablakok csukva voltak. Köhlerné különös viselkedéséből arra köveikeztetett, többet tud, mint amit elárult. Jobbnak látta, ha megjegyzi; a dolog még meglehetősen kellemetlen következményekkel járhat. Az illető egzaltált nő volt, akit mindenre képesnek tart. ; — Már eddig is kétszer belém harapott. ■—■ Pláne nem kellett volna idehozni. Franzot megdöbbentette a hangnem, amelyet ezúttal vele szemben megengedett magának az egyébként szelíd természetűnek mutatkozó asszisztensnő. — Vegye, kérem, tudomásul, hogy orvos és humanista vagyok. Egy életúnt nő volt. — Ennek több volt az életkedve, mint mindkettőnknek együttvéve. Kis noteszt tartott a kezében, amit letett az éjjeliszekrényre. — Eztritt felejtette a hölgy... A táskájából eshetett ki .. . Nézze csak meg, hány, életúnt telefonszám van benne. Megnézte. — Nyilván a rokonai. .. _ Ennyi? És miért nem írta ki teljesen a nevüket? Mindegyik elé csak egy kezdőbetűt tett. Harmincegy telefonszám van benne. Ennyi rokona normális embernek nincs. Ezzel ne foglalkozzék, doktor úr, ennek nem a maga humanizmusára, hanem a pénzére van szüksége. Franz jobb híján kiment a szobából, így juttatva kifejezésre, nem érdekli a véleménye. Mindenesetre nem maradhat ennyiben a dolog. Majd a kórházi irodában fog a lány neve és címe után érdeklődni. Az asszisztensnő új kötést tett a kezére, miközben nem állhatta meg, hogy még egy csípős megjegyzést ne tegyen. _ Remélhetőleg veszettség elleni oltásra nem lesz a doktor úrnak szüksége. Csak ránézett, de nem válaszolt. A kórházban rövidesen még jobban elrontották a kedvét. Fischer doktor kedélyesen rávigyorgott, amikor bekötözött kezét észrevette. — Önt tehát megharapták . .. — Hogy értsem ezt? — A szép öngyilkosunk Dörner doktorba is beleharapott volna, de ügyesen kitért előle. Hartmann is gyanús, de tagadja. Ezek ketten nagyon a szívükön viselték a sorsát. ^ Éngem nem harapott meg senki. —< Bocsánat. Olyan látszata volt. .. Később Dörnerrel is összetalálkozott a folyosón, és h.átradúgta a kezét, amikor elment mellette. Ezekután jónak látta, ha nem érdeklődik az irodában az öngyilkos-jelölt után. Nem lesz az egyedüli ebben a vonatkozásban sem. Csak maga felé vonná vele az általános figyelmet. Este odahaza újra elővette a kis noteszt, és gondosan áttanulmányozta, de semmivel sem left okosabb tőié. A lány neve és címe nem volt benne. Érdekes. Ezt minden normális ember elsőnek írja bele. A következő héten a tiltott műtétek következtében szorongó érzései rendkívül idegessé és ingerlékennyé tették. Barátja sokat hangoztatott, magas összeköttetései csak ideig-óráig altatták el lelkiismeretét. Idevonatkozó gondjait a szép lány utáni vágyakozása kissé enyhítette. Egyszer az egyik, máskor a másik foglalkoztatta. Idővel mégis rászánta magát, hogy a kórházi irodában az ismeretlen lány után érdeklődjék. Mincen nehézség nélkül megkapta a címét. Nyomban felkereste ott felejtett noteszával, de izgatottságát rövidesen csalódás váltotta fel. Az illető sohasem lakott ott. A cím tehát hamis volt, de a lány nevét már tudta. Marilyn Angel. A bejelentő irodában hiába érdeklődött a lány címe után. Nem tudtak róla semmit. Hál ez hogy lehetséges? Nehezen törődött bele a megváltozhatatlanba, de bele kellett törődnie. I alán jobb is így. Egy este elkészült volna hazulról, mert paciens nem volt. Az előszobában már felvette az esőköpenyét, amikor csengettek. A váratlan látogatóra számított a legkevésbé, és láttára meggyorsult a szíve verése. Marilyn Angel, a néhai öngyilkos-jelölt, állott az ajtó küszöbén. — Jó estét! — köszöntötte halkan, mintha maga is megilletődött volna ettől a találkozástól. Már hat hete volt, hogy nem látta. ' — Jó estét! Franz hangja hirtelenében elrekedt, és felindultságát Ügy látszott, pontosan ismerte a helyzetet. Hát ezért jött vissza! Egyébként sohasem látta volna. A fiatalember felállt, átment a másik szobába, előszedte az íróasztal fiókjából itthagyott noteszét. Visszament hozzá, és a lány fotőjének a karfájára tette, aki szó nélkül felvette, a retiküljébe dugta. ' Nem állhatta meg, hogy ne kellemetlenkedjék: >— Remélem, nem nélkülözte a feljegyzéseit? Válasz helyett a lány újabb cigarettára gyújtott, karcsú lábszárait egymásra téve. — Hogy vannak a kedves rokonai? —- szólalt meg Franz. — Milyen rokonok? kérdezte meglepődve. —- Akiknek a nevét a noteszében csupán egy kezdőbetűvel jelezte. Ügy viselkedett a lány, mintha semmi közük nem lett volna egymáshoz. Nem bírta elviselni, hogy feleslegessé vált már az életében. Heteken át gyötrődött miatta, míg úgyahogy visszanyerte a nyugalmát. Most idejött, hogy újra felbirítsa. NyiI vánvaló, a barátja küldte hozzá, de egyelőre a saját dolgát akarta vele elintézni. — Annak a neve milyen betűvel kezdődik, akinek tulajdonképpen ezt a látogatást köszönhetem? — kérdezte. Marilyn pár pillanatig zavartan nézte, majd felállt, és szó nélkül megindult kifelé. — Természetesen a rendelkezésére állok, — sietett utáia.-—- Már nem tartok rá igényt, —< olyan undorral mérte végig, hogy Franznak fejébe szállt a vére. >— Díjtalan lesz, -—> jegyezte meg. ,—< Vegyük úgy, ezzel fizetem meg azt az éjszakát, amit jobb híján velem töltött el.. . Nem óhajtok a noteszába kerülni, akik, úgy látom, adósai maradtak. Nem Folytathatta. A fiatal lány, aki már az előszoba ajtó kilincsére tette a kezét, hirtelen megfordult. Gyors mozdulattal kinyitotta a rétikul tjét, idegesen kikaparta belőle a noteszét, és nyomban a fejéhez vágta. Ü ) — Beleírhatja a telefonszámát, ronda fráter! .,. De a legutolsónak ... A mondat végére mint pont, egy pofont is kapott. Franz ettől aztán teljesen megvadult, és arcul ütötte. Olyan erővel, hogy Marilyn az ajtónak esett. A retikülje kihullott a kezéből, és a tartalma szerteszóródott. Két kezét rémülten kapta kigyulladt arca elé. A vá-AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában megjelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj $1.00. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. Kárpát Publ. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét két kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $1.00-t. Síév: ................................................................................... Utca, házszám: ......................................................... Város: ......................................................................... Állam:...............................Zip Code:................... alig tudta leplezni. A másiknak sem lehetett közömbös ez a viszontlátás. A fiatal lány előrement a rendelőbe. Pár pillanatra megállóit a szalon ajtajában, érdeklődve körülnézett. Majd óvatosan végigjárta az egész lakást, mintha keresett volna valakit. Franz mindenüvé szótlanul követte. Végül visszament a szalonba, leült, és cigarettára gyújtott. — A noteszáért jött? — Nem. — Itt hagyta. / ~ De nem azért jöttem ... A szelíd hangon adott, abszolút normális válaszok magához térítették Franzot. Már nem volt meghatódott, mint az első percekben. Sőt gúnyolódó kedve támadt. Azt hitte, miatta jött vissza, és ez a tudat fölényessé tette. így biztosabb a dolga, mintha ő járt volna utána. ,— A saját személyem iránti érdeklődésének köszönhetem tehát? .. . «— Egyáltalán nem, — felelte minden félreértést kizárólag a fiatal lány. Franz megértette. Ez már nem akar arra az éjszakára emlékezni. Azt viszont kizártnak tartotta, hogy semmi jelentőséget nem tulajdonított volna. Inkább jónevelésének tudta be, bár a jónevelés határát már azon az éjszakán messzemenőleg túllépte a hölgy. Enyhítő körülménynek vette, hogy vele történt. A szép lány idegesen beletörte a cigarettáját a hamutartóba, holott az imént gyújtott rá. —< Bajban vagyok, — szólalt meg végre. Franz nyomban anyagiakra gondolt, és igen kellemetlenül érezte magát. — Mint orvosra volna magára szükségem, — tette hozzá magyarázólag. Nyilván észrevette, hogy a másik esetleg félreértené. x — Nem jól érzi magát? — kérdezte Franz kedveskedő hangon. Jómaga lényegesen jobban érezte magát. — Ügy vagyok... — mondotta egyszerűen a szép leány. Meglepetten bámult rá, mintha nem értette volna meg. — Szóval? — Nem óhajtok egy gyereket a világra szülni. Franz jó ideig nem válaszolt semmit, csak nézte. —- Honnan tudta, hogy hozzám kell fordulnia? — szólalt meg végre száraz hangon. /—< Attól, akinek a rendelőjében vagyunk. ratlan támadás teljesen megbénította. Felsikítani is elfelejtett. Csak elszörnyedve nézte. Franz maga is megdöbbent, hogy szó nélkül tudomásul vette az inzultust. Jobb szerette volna, ha nekiugrik, de Mjirilyn meg sem moccant. 1 Franz összeszedte a lány dolgait, az átkozott noteszával j egütt. Amikor a retikülje zárát becsattintottá, a fiatal lány osserezzent egy újabb támadástól tartva. Az ujjait éppen csak elhúzta egyik szeme elől, hogy stenmel tartsa. _Sajnálom, hogy így történt, — jegyezte meg Franz, ás mer-getődzni kezdett. — Nem így gondoltam... Heteken á mindent elkövettem, hogy újra lássam . . . Nem a note^ miatt... És éppen engem választott ki ... éppért engei, aki, itt megakadt' >—< Szóval ezért történt . . . Harilyn végre megmozdult, és egy mélyet sóhajtott, minta valami nagy veszedelemtől szabadult volna meg, >- Nem lontos, — jegyezte meg, és a retikülje után nyúl- Mint orvos természetesen a rendelkezésére állok.- Nem kell. ranz egyre kényelmetlenebbül érezte magát.- Bocsásson meg! — mondotta zavarodottan.- Nem bocsátók meg, — felelte indulatosan. dielőtt elment volna, az ajtóból még visszafordult:- Azóta az éjszaka óta, hogy itt voltam, mással nem voltolgom, — majd felemelte a hangját. Remélem, meg-6. Fejezet. M hajnalodott. Cs az íróasztal állólámpája égett misztikus félhomálybamva a szomszéd szobában a kerevetet, ahol Marilyn féke. Lélektelen tekintettel bámult egy ezüstkeretes metszetiamelynek üvegén visszatükröződött, a villanyfény. A fotőj ett lógott, ahol a ruhája hevert, ahogy sebtében levetkezf A rendszeretet nem volt a legerősebb oldala. Már megbékültek, de jelenleg Marilyn múltjáról volt szó. — Miért akartál öngyilkos lenni? /—■ Lelki depresszió. — Hogy hívták a depressziót? A nőiességére akarta terelni a férfi figyelmét, és a takaró alól kidugta meztelen lábszárát. Nem használt. Franz nem hagyta abba. — Ennek a fickónak is bent volt a neve a noteszodban? — Nem, — kiáltott fel. Szóval még extrák is vannak. Nem elég a harmincegy. — Hányán voltak az életedben? — Mondtam neked, hogy ártatlan vagyok? >— Nem is kellett. Anélkül is észrevettem. — Akkor vedd is tudomásul. Ha normálisan gondolkozik az ember, — amire képtelen volt — nem is lehetett volna ártatlan. Húszéves, és olyan szép, hogy mindenkinek megakadt rajta a szeme. Háború is volt. Nem várhatott rá. Azt se tudta volna, kire vár. De harmincegynek a telefonszáma van a noteszében. Ennyinek mégsem lett volna szabad őt megelőznie. — Én hányadik vagyok az életedben? Marilyn másról beszélt. — Akkor bolondultam meg, amikor mindjárt a tied lettem. Most azt hiszed, ilyen vagyok, és ezért kínozol. .. — Nem énrólam van szó. A többiekről. Elismerem, liogy elmúlottak a régi szép idők. De nem ilyen mértékben ... — Milyen mértékben? —< Mégsem lehetek egy húszéves lánynak... — Tizenkilenc múltam, r—'vetette közbe, de rosszul járt vele. — Pláne nem lehetek egy tizenkilencéves lánynak az életében a harmincharmadik. Marilyn megdöbbenve ült,fel a kereveten. — Hogy hogy harmincharmadik? — csodálkozott. — Harmincegy telefonszám van a noteszodban. Plusz lelki depresszió és én. — Először is csak huszonnyolc telefonszám van. Három szám megváltozott, de a régiek is benne maradtak. Másodszor... • . ^ — Ma jó napom van, — vágott a szavába. — Csak a harmincadik vagyok. Kerekszám... És mi van másodszor? ... r — A notesz nem az enyém. — Hát kié? — Pupyé. ^ Ki az a Pupy? — A barátnőm, akivel együtt lakom. — És miért te hordozod a retikülödben? — Amikor elromlott a telefonunk, megkért, hogy lentről hívjak fel neki két számot. — És miért nem adtad vissza a noteszét? <— Mert te kivetted a retikülömből, amikor itt voltául. <—< Én ném vettem ki a retikülödből semmit. Te vesztetted el itt, és az asszisztensnő találta meg. *— Én nem vesztettem el. . . Akkor éjszaka, amikor itt felébredtem, kivettem a retikülömből, hogy megnézzem Pupy vőlegényének a telefonszámát, mert Pupy nála volt... Fel akartam hívni, hogy ne nyugtalankodjon, amiért nem mentem haza ... •— Hol akartál telefonálni? — Itt nálad. Kerestem a telefonodat, de nem találtam meg. így jöttem be hozzád. Te már aludtál. Szóval a telefont kereste és nem őt. — És miért jöttél az ágyamba? — Megsajnáltalak. — És miért sírtál? — Magamat sirattam. Miért tűntél el reggel szó nélkül? — A nő keltett fel. Azt mondta, el kell mennem, mert takarítania kell. — Nem ő takarít itt. — Tudtam én ezt? Köhlerné szedte ki a noteszát is a retiküljéből. Köhlerné egyre érdekesebb világításba került. Alkalomadtán meg kellene fojtania. — f olytatjuk — ^/VAAAAAAAAAAAAAAA/>AAAA*AAA*ÁAÁ^^|^*|*^|t|A|t|Y>y^|Y^ TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A I ormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: AZ OSI KÜLDÖTT. A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik befejezett regény. A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek a szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok hasonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpróbáltatás után jön még szebb jövendő. Első kötetnek a címe: A CSALLÓKÖZI HATTYÚ A bolti ára 10 dollár és a postaköltség $1.00. A második kötet címe: A TÚLSÓ PARTON A bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00. A harmadik kötet címe: A FEHÉR BARÁT A bolti ára 15 dollár és a postaköltség $1.00. crte;. • . , ■ , ; , . \z ajtót erélyesen becsapta maga után. v,., , "ranz csak pár pillanatig bénult meg\a megdöbbenéstől. tzlán már rohant utána a lépcsőfokokon majdnem egytsúlyát vesztve. \ fiatal lány az első emeletről felpillantott, és hirtelen meglt. Nyugodtan bevárta, hogy elérje. Mihelyt Franz kart'olságnyira került tőle, arcul csapta. Ezzel aztán a lelkyugalmát teljesen visszanyerte. Utána nyomban menekésre is vette volna a dolgát, de Franz elébe került. A Ky vad küzdelembe kezdett vele, hogy kiszabadítsa mag. A másik erősen lefogta.- Eresszen el! Vadállat! ...- Végzetes félreértés volt... Hallgassa meg!...- Nem . . . Undorodom magától ,—< és tovább dulakodottele. Látszólag azon manipulált, hogy ezúttal is megharga. 'ranz hátraszorította a két karját, és a falhoz nyomta. Jig egy arasznyira egymástól, kifulladtam kapkodva vették: lélegzetet. Vissza kell szerezni a lányt mindenáron. Ha sz> szóval nem megy, hát erőszakkal. Á gyerek miatt.-Meg ne merjen csókolni! — lihegte Marilyn. Lébe se jutott volna, ha nem mondja. Valóban ez látszok legjobb megoldásnak. De vadul kapkodta előle, jobbraalra a fejét. 'Nem, — kiáltott fel rénrjülten, ahogy a másik arca a köz»be került. — Szájon harapom . . .-Próbálja meg! Töviből kiharapom az orrát. hstelen fenyegetődzések voltak. Nem is valósult meg belőlüsemmi. Épón egy szerelmes csók lett belőle, az is abszolút normái volt. Legfeljebb túlsoká tartott. Kién a fiatal lány kezéből megint kiesett a retikülje.
