Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-10-04 / 37. szám

1979. OKTÓBER 4.

MAGYAR Ü3SAG

5. ÖLD AP

ÉDESANYÁNK

REGÉNY

ÍRTA:

VASZARY GÁBOR

_ Na és? — rivallt rá a házbizalmi, miközben megvetően végigmérte, h Mi egy vidám és szabad ifjúságot akarunk felnevelni. A múltat sirató, sápítozó, kellemetlen fráterokra nincs szükségünk. Megértette?

— Meg.

A házmesterné felment özvegy Weibernébez, a második emeletre, de hiába csengetett, a lakásban nem mozdult meg senki. Bekukucskáltt a kulcslyukon. Az előszobában égett a villany. Az öregasszonynak bent kell lennie a lakásban.

Újra csengetett, majd kopogott, végül az öklével verte az ajtót.

A dörömbölésre innen is, onnan is előbújtak a lakók, bogy megérdeklődjék, mi történt?

— Ki kell feszíteni az ajtót! — javasolták.

— Nem járulok hozzá, — tiltakozott a bázmesterné. — Azt senki se fogja rendbe hozni. Hónapokig nem lehet egy lakást kifeszítve hagyni. Nem vagyunk a paradicsomban.

A házmesterné is ráfizet egyszer a szájával.

Mindenki megpróbálta a saját kulcsával az ajtót kinyitni, de nem sikerült.

— Kulcs nélkül is ki lehet nyitni, — jegyezte meg egy férfi. — Csak egy begörbített drót kell hozzá.

— Nem kellene inkább rendőrt hívni?

Ketten rögtön visszamentek a lakásukba.

— Hozza csak a drótot! Ki tudja, hátha me ghalt az öregasszony odabent.

A férfi elment a drótért, begörbítette egyik végét, bedugta a kulcslyukba, és alig piszmogott vele valamit, máris kinyitotta az ajtót.

— Ezt is jó tudni, — mormogta Klauschekné, aki Weibernének közvetlen szomszédja volt.

A lakásba egyszerre betóduló asszonyok feísikoltottak, amikor meglátták Weibernét a nyitott ablak mellett a földön heverni. Estében a függöny felét magával rántotta, ahogy belekapaszkodhatott. Akkor történhetett, amikor az ablakot kinyitotta, vagy éppen becsukta volna.

Könyökére támaszkodva riadtan tekintett a körülötte állókra. Ahogy a lábánál is megfogták, hogy ráfektessék az öreg díványra, fájdalmasan felkiáltott.

— A lábával van baj, ezért nem tudott talpra állni.

— Megvetjük az ágyát, hogy abba fektessük. Fel is fázhatott.

Két asszony máris hozzálátott. Közben megjelent a házbizalmi, és beleavatkozott.

— Csak az nyúljon hozzá, aki elsősegélyhez ért.

Ehhez senki sem értett.

— Orvost kellene hívni, — tanácsolta Klauschné.

— Weibernének nincs felesleges pénze, — ellenkezett Fischerné. — Nemsokára itt lesznek a gyerekei, akik Nyugaton élnek, az idősebb éppen orvos. Tavaly ilyenkor már itt js voltak.

—< Elég volt már a sok pofázásból! — szól rájuk a házbizalmi. — A beteggel törődjenek. Nem tudják, hogy nálunk minden életnek értéke van?

r— Kórházba kell szállíttatni, — javasolta Klauschné.

—1 A kórházakban nincs üres hely. Micsoda politikai beállítottságuk van maguknak? Még az újságokat sem olvassák?

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI ... KOMMUNIZMUS I SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA

m > j- ?v

I

|A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában megjelent két kötetben egészvászon kötésben

Tormay Cecil:

( BUJDOSÓ KÖNYV

|A két kötét ára $25.00. (US. dollár.)

I Postadíj $1.00.

Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. /

5 ' *

■Kárpát Publ. Co. iP.O. Box 5348

Cleveland, Ohio 44101. USA.

I

* Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv

»Című művét két kötetben egészvászon kötésben.

*i>-' ■' *

|Az árát mellékelem $25.00 /és postaköltségre $1.00-t.

I 1

3Név: .....................................................................................................................

Utca, házszám: •.........................................................

Város: ...................................................................................................................

Állam:.................................................Zip Code:...............................

Ezzel a maga részéről elintézettnek vette az ügyet, és ott hagyta őket.

— Egyenesen hajmeresztő! — méltatlankodott Klauschné. — Se kórház, se pénz, hogy orvost lehetne hívni. Hát akkor mi legyen?

— Hitelbe nincs orvos? — érdeklődött égy másik aszszony.

—< Van, —. jegyezte meg Fischerné. — Csak nem szabad előre tudnia, hogy utólag nem lesz kifizetve.

Mindezt jól hallotta Weiberné is. Színtelen arca grimasszá torzult, lecsukott szemei mögül kibuktak a könnyei.

A házmesterné szóba hozta a szomszédban lakó doktor Krammert. Öt kellene áthivatni, ha otthon van.

— Majd átmegyek érte, — ajánlkozott Klauschné.

— Kérdezze meg, mibe kerül egy vizit, nehogy gyanút fogjon.

Közben az asszonyok rendet teremtettek a lakásban. Kiszórták a hólabdákat az ablakon, és a leszakadt függönyt is a helyére akasztották. Ekkor jutott Fischernének az eszébe, hogy ő is ismer egy orvost.

— Tegnap jött meg Nyugatról. Átmegyek érte.

— Jobb is lesz, — jegyezte meg a házmesterné, — Krammer nem szeret hitelbe gyógyítani.

Egydarabig még elnézte, mint sürgölődnek-forgolódnak körülötte, aztán elment.

Egy asszony á konyhában teát készített. Nincs olyan baj. aminek ártana. Egy másik utána, nézett, hogy befűtsön. Ez lett volna az öregasszony szándéka is. A tüzelőanyag már elé volt készítve, a kályha mellett hevert. Valószínűleg az ünnepekre befűtött volna. Egyébként nem élt gyakran vele.

Éppen belegyűrte volna a papirost a huzatos, hideg kályhába, amikor Klauschné visszajött.

~ A Krammer otthon volt. Azt mondta, majd átnéz.

<— Fischerné is elment egy orvosért.

— Minek?

— Ha nem jött volna át a Krammer.

— De átjön. Megbolondult a Fischerné? Az előbb még egy orvosról sem akart tudni. Ki fizet ki két orvost, amikor egyre sincs pénz?

— A Weiberné biztosan nem. Még cukrot sem találtam a teához.

— A gyerekei rövidesen itt lesznek, és kifizetik az orvost.

*—1 Hogy van az öregasszony?

Az előbb még jobbra-balra forgatta a fejét, de most már megnyugodott.

Később megjött Fischerné is, aki a másik orvosért ment.

— Nem jön át, ,—■ újságolta. — Azt mondta, csak kellemetlenségei lehetnek, ha kapitalista orvos létére népidemokrata betegeket kezel. Másképp ingyen is megtette volna.

Kár volt az izgalomért. Utóbb a másik se jön el, csak ígérgeti. Nem öröm itt betegnek lenni.

Odakint bántóan, élesen megszólalt a csengő.

Mégis megjött Krammer doktor.

Ki a beteg hozzátartozója? v— ezt kérdezte meg elsőnek .. , ... ,A

— De egyszer már felpofoztak érte.

— Ne vacakolj velem, édes fiam, mert mindjárt én is felpofozlak.

Az első áldozásnál hosszan szóltak a harangok és ebédre fánk volt, himbérzafttal. Bérmáláskor minden gyerek kapott bérmaajándékot, csak ő nem.

— Téged majd a jó Isten jutalmaz meg.

,— Nem szeretem, ha mindent az Istenre tóinak.

A pap kertjéből a gyerekek almát loptak. A sekrestyés elcsípte, mert nem jól futott. Hány almát loptál, te elvetemült? Egyet se. Gyere, meggyóntatlak a papnál!

— Főtisztelendő úr, én csak néztem.

— Azt is végignéznéd, ha valakit megfojtanak? Azt az egyetlen almát, amit véletlenül megettem, tessék kölcsönnek venni. Majd megadom, ha megnövök. Bár két kukac is volt benne.

— Nem tárgyalok veled tovább. Három Miatyánk és három Üdvözlégy.

Éljen a háború! Éljen a császár! Félév alatt megesszük őket. Nagysád, faggyúgyertyával is lehet főzni, csak sietve kell megenni, mert összeáll. A lányom tisztára megveszett. Ilyen időkben is csak táncon jár az esze.

— Ne szépítsd a bűnödet! Tíz Miatyánk és tíz Üdvözlégy.

Tizenkilenc éves volt, amikor férjhez ment. Akkor kapott először és utoljára virágot. Esküvőre fehér menyaszszonyi ruhát szeretett volna.

— Megőrültél? Azt csak egyszer lehet felvenni. Kikölcsönözni sem lehet? Ennek is mindig kölcsönökön jár az esze. • J‘

— Mire volt jó az ártatlanság? 1 ’

Tánc után az apja megvárta, és leverte a fejéről a kalapját. Egy tolla letörött.

— Főtisztelendő úr, kérem, lelki vigaszra van szükségem. A kalap nem is volt az enyém, a barátnőül áz anyjáét ! adta kölcsön. Mitévők legyünk? mo ;

— Hogy került más kalapja hozzád? Ki lopta él?'

A barátnőm. > . ; ; ■ '»m; h iv>n

Az üres telek végében, a kopasz fa tetején, varjak ültek, mipt feketébe öltözött, halottat virrasztó öregasszonyok.

Karácsony este volt.

Özvegy Weibernénél együtt voltak újra az asszonyok. Mindegyik hozott valamit a betegnek, aki egész nap nem evett semmit. Hátha még is megéhezik. A sublóton meggyújtottak egy szál gyertyát, mellette a fenyőág a szeretet ünnepét jelképezte volna.

A haldokló már semmiről sem tudott, ami körülötte történt. Búcsúzóban volt a világtól. Nehéz, mély álmában elvonult előtte az élete.

Makacs természetű, okoskodó kisgyerek volt. Első ízben akkor kapott verést, amikor a kis macskával együtt, felváltva, itták a tejet. Nem sírt, de szó nélkül sem hagyta. Nálunk már a szeretet is tilos?

Első nagy bánata volt amikor a szomszéd gyerekek kicsavarták a babája fejét. Az anyja születésnapjára a felköszöntőt hibátlanul elmondta. Okos lány lesz belőle. Kár,

nem fiúnak született, így nem sok hasznát veszi. Erre is volt megjegyzése. Lány csak buta lehet?

A nagyanyja délutánonként eljött érte, és sétálni vitte. Egyszer végképp elmaradt. Megsértette valaki a nagymamát, hogy nem jön már ide? Elutazott. Hová? Messzire. Mi miért nem utazunk sehová? Jobban tennéd, ha imádkoznál. Reggel már imádkoztam. Eredj játszani a többiekkel! Lánc, lánc, koznál. Reggel már imádkoztam. Eredj játszani a többiekkel! eszterlánc, ßszlerlanci cérna, Cérna volna, selyem, volna, mégis kifordulna . ..

Nem volt jó tanuló. Ha felelni kellett, vitatkozott. Tanító néni, ezt még nem tanultuk. Már megint szemtelenkedsz?

Az első gyónásával is felizgatta a papot.

>— Főtisztelendő úr, kérem, úgy jött, hogy loptam, de már megbűnhődtem.

—- Mit loptál?

Egy darab húst a macskának, mert szomorú volt. A gyerekeit a vízbe fojtották. Tessék a szüléimét is megbüntetni! Gyilkoltak.

— A magad bűneivel törődj! Mi van még?

— 1 öbb bűn nincs.

— Penitenciául elmondasz egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet.

— De főtisztelendő úr, kérem, a húst a macska ette

meg, nem én. ■ , ( ^ iaLU.

r— Mindegy, a bűn a tied.

— Te buzdítottad, hogy ellopja? Csak célzást tettéin ' rá, de nem buzdítottam. Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy.’’ 1

At első csók történetét is meg kellett gyónni.

— Főtisztelendő úr, kérem, moziban voltam egy fiúval. Senki se világosított fel, hogy utólag csókolódzni is kell.

— Ne folytasd, mert menyasszony létedre pofozlak feL“

A fiatalság kitombolta magát, a penitendák elmarad'-',

tak. Helyettük jöttek a gyerekek; Franz, Helga, Kurt. Amikor az utolsót a világra hozta, a nagymama már nem élt!

A nagypapa hozzájuk költözött. Most ő vitte a gyerekeit sétáltatni. Aztán meghalt a nagypapa is.

Egy este meg hiába várta haza a férjét. Nem úgy vesztette el, ahogy gondolta volna. Másnap levél jött föle: el akar válni tőle.

Indok nem volt A gyerekeket nála hagyta. A válópert tudomásul vette, mert sértette a büszkeségét, hogy a férjének már nem kellett, aki azontúl is annyi pénzt küldött, mint amennyit akkor adott, amikor még együtt éltek. Az ügyvéd szerint csupán azért, hogy simán menjeü a dolog. vÜy’-:

— Vigyázni kell, kérem, jómódú hölggyel él együtt, de az is csak addig nézi el a férje bőkezűségét, míg a féle sége nem lesz.

— Nyugtassa meg, ügyvéd úr, a férjemet, hogy nem

pénzért mentem hozzá. .

— Szentimentálizmusnak itt semmi helye, asszonyom. Az anyagiak idővel úgyis elmaradnak, felesleges még sürgetni is. Tapasztalatból beszélek. A férjének Iefkiismeretfurdalásai vannak elhagyott gyerekei miatt. Idővel IecsiHtipszik. Apropos meglátogatta már a gyerekeit?

<— Csak ígérgette.

Na, látja! így lesz ez egyszer a pénzküldeményekkel is.

Egy délelőtt látogatója volt. aki a férje jóbarátjának mondta magát. Üzenetet hozott tőle.

—A kedves férje még nem tudta az illető hölgyet lerázni a nyakáról, mert szó sincs arról, hogy elvegye. Egyszer majd visszajön.

— Ne jöjjön vissza, ha egyszer már elment.

n Látogatója azt is szóba hozta, a jövő hónapban nem, áll módjában a férjériek pénzí küldem! ezért js küld most valamivel többet. Ügy ossza be két hópapra, hogy hiányt ne szenvedjenek.

— Folytatjuk — 1

TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe:

AZ ŐSI KÜLDÖTT.

A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik

befejezett regény.

A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek & szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok ha-, sonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozás reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpróbáltatás után jön még szebb jövendő.

Első kötetnek a nme:

A CSALLÓKÖZI HATTYÚ.

A bolti ára 10 JoIIár. \.

A második kötet címe:

A TÚLSÓ PARTON, i

a bolti ára 12 dollár és a postaköltség $1.00.

A harmadik kötet címe:

A FEHÉR BARÁT, _ !

1. Fejezet.

Valahol az orosz zónában apró, kavargó pelyhekben lehullott az első hó.

Eleinte csupán a háztetők és a városon kívül a szabad földek fehéredtek meg, mintha cukorral lettek volna meghintve, de idővel bámulatra méltót produkáltak az egyre szállingózó, parányi hópelyhek, akár a takarékos ember egymásra rakott fillérjei: estére már mindenütt vastagon, tejszinhabosan feküdt a hó.

Havazott még akkor is, amikor az emberek már mélyen aludtak a város hódunyhái alatt. A jobbmódúak az órájukat, a pérfZüket helyezték az éjjeliszekrényükre, a szegények egyéb híján csupán a bánatukat és gondjaikat tették félre, hogy reggelre mindnyájan mindent újra magukhoz vegyenek.

Hajnalra a havazás elállóit. A házak kapuit a reggeli órákhi&n már vállvetve kellett kifeszíteni a felmagaslott hótömegek miatt. Az éjszaka megfagyott hó ropogva szakadt be ai emberek Iába alatt. Nem használt se cipőnek, se nadrágnak.

Az eltúlzott, fehér Karácsonyban csak a külváros gyerekei lelték örömüket.

Egy lebombázott ház üres telkén hólabdázták egymást, és me^elégjeltek volna ennyivel, ha nem vettek volna észre a telíjil végében, egy kivénült bérház második emeletén egy nyitoíjüiblakof.

4ri Hé, srácok! Kinek sikerül a hólabdáját az ablakon behaKomi?

|||mek szórakozásnak bizonyult. Minden telitalálatot diadápivöltés követte.

■lágy egy tucatnyi, hólabdát behajítottak már az ablakon, ^amikor a kérdéses bérház kapujában megjelent egy sántffcíérfi, észrevette, miben manipulálnak.

jgjr Hé! — kiáltott rájuk. — Nem hagyjátok rögtön abba|§í

. A, gyerekek egyszerre megmerevedtek, mintha szobrok lettelt||oI na. A legkisebb srác — ezek a leggonoszabbak — a kezében maradt hólabdájával, utolsó mulatságképpen, még célbcphrette a kellemetlenkedő embert.

dót puffanó telitalálat volt, és lecsapta az orráról a szemüvegét.

áü MicsödS' fiimn^ság! — kiáltott fel ingerülten, a szemüvege után kotorászva a hóban.

(«^«.Hallói ■ — kiáltott feléje a telek végéből egy kövér asszony," akinek á FéjcrTegy múlt századbeli furcsa formájú kalap'ült. — Ebben a házban lakik?

i- Miért? — kérdezte kelletlenül.

Látta, mit csináltak ezek az elvetemült gazemberek?

S Láttam, , ,, „ '

Ha éppen a második emeleten lakik, megnézheti, mi lett ápakósából.

Ott özvegy Weiberné lakik. jfc Jó lenne, ha figyelmeztetné.

:A sánta férfi valamit mormogott, majd eltűnt a bérház kapuja mögött, de kis vártatva megjelent újra egy harcias küls®;. jól megtermett férfi társaságában.

Ä házbizalmi volt, aki a lakók politikai beállítottságál ellenőrizte.

z|sebre dugott kezekkel kiállott a ház elé, felnézett e nyitott ablakra, majd a telken is körülnézett.

,<kölyköknek már nyomát sem lehetett látni, elreb ben tip, mintegy felriasztott fogoly-csapat.

0 Mi baja volt a gyerekekkel? é- Hólabdákat hajígáltak be Weiberné ablakán. Ami kor rájuk szóltam, erigeim is fejbe dobtak.

— Mi csak a szomszédai vagyunk, de Weibernének lárom gyereke van. Minden pillanatban megérkezhetnek.

Az orvosnak szemmel láthatólag rossz kedve volt. A h aeteget azért megvizsgálta, aki a szivére panaszkodott, és az egyik lábát fájlalta. e

Amíg a vizsgálat tartott, az asszonyok aggodalmasan r< igyelték az orvos mozdulatait.

— A lábát el tetszett felejteni, — figyelmeztette Klauschekné, amikor a vizsgálatát már befejezni látszott.

Éppen csak felemelte a beteg ruháját, és megnézte, 6 aztán szó nélkül kiment a szobából, az asszonyok utána r vonultak.

— Valami orvosságot nem tetszik felírni?

— Nincs rá szüksége. Úgysem éri meg a reggelt. Vár- a ják meg a gyerekeit, és közöljék velük a mondottakat, — már i megfogta az ajtó kilincsét, amikor Fischerné még meg- i kérdezte.

— Mit adhatunk a betegnek?

— Mindegy, — már a lépcsőházból szólt vissza. A

továbbiakról értesítsenek. !

A nagy betegnek teát adtak, mást nem is akart. Ügy 1 kellett megitatni, mert annyira elerőtlenedett, hogy a karját 1 sem tudta megemelni.

— Csak pihenje ki magát, Weiberné, míg a gyerekei 1 megérkeznek.

Összeszorított szájjal bólintott, és szapoíán vette a lé- ] legzetet. A mindig udvarias és kedves Weiberné meg sem '■ köszönte, amit érté tettek.

Délutánra hóvihar támadt, és szétfújta a havat, ahol 1 már eltakarították. 1

— Ne gyújtsunk villanyt! Ne zavarja a világosság!

Egy magyar asszony is volt közöttük, aki sokszor igen

különös dolgokról beszélt. A másvilágon a hontalanoknak külön mennyországa van. Lakás, koszt, minden ingyenben lesz.

Ráhagyták. Ennek még felemás hazája sincs.

Az asszonyok csendben imádkoztak a haldoklóért, majd halkan beszélgetni kezjdtek egymás között.

— Mi történt a gyerekeivel, hogy egyik sem jött el?

— Talán a hóvihar miatt késnek.

— Egy a három közül már itt lehetne.

Akkor vették észre, hogy a beteg magához tért, amikor már nézte őket.

— Szüksége volna valamire?

A szája fölé kellett hajolni, hogy megértsék, mit akar. Valahogy kivették a szavaiból, hogy a gyerekeit reklamálja,

— Itt lesznek nemsokára. Csak várja ki türelemmel, Weiberné. A havazás miatt késnek.

Később az imakönyvét kérte a beteg. Ott volt a sublóton. belette egy olajfestmény fügött egy zenélőórával, de dz óra már régóta nem járt.

Az imakönyvében három levél volt; a három gyerekétől.

— Mit csináljunk vele?1

Megértette velük, azt akarta, hogy elolvassák.

Összehajoltak az asszöriyok á levelek felett, és mindegyiket figyelmesen elolvasták, de semmit se mondtak.

Weiberné fáradtan lehunyta a szemét. Szégyeílte, hogy Karácsonyra egyedül maradt.

A magyar asszony arról suttogott, hogy esztendőnként egyszer az Isten Fia leszáll az égből ellenőrizni a földi életet,

, Utánajár annak, vajon rendesen szenvednek-e az emberek. A születésnapjának emlékére vigaszt nyújt a haldoklóknak, és teljesíti utolsó kívánságukat. Ezért hiszi, hogy a Weiber^ nőnek a gyerekei idejében megérkeznek.

fa Kis kattanás hallatszott a sublót felől. Az olajfestmény órája újra járni kezdett. Mintha felelet lett volna a magyar nő szavaira.

j Egy régimódi vidám menuette-t is eljátszott.

2. Fejezet.