Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-09-06 / 33. szám

DIADALMAS VILÁGNÉZET A PÁPA LENGYELORSZÁGI LÁTOGATÁSÁNAK TANULSÁGA GYILKOS ferencián megjelent országok képviselőire, hogy a kambod­zsai kormányzat törvényességének megállapításával el ne hagyják ezt az utat. Tito szerepe nem lesz könnyű, mert Pol Pót volt miniszterelnök és a vietnamiak részéről támo­gatott Heng Samrin kormányzatának törvényességi kérdé­sét a követek tanácskozása augusztus 26-án nem tudta meg­oldani. Több mint szép gesztus, mélységes szimbólum volt abban, ahogy a római főpap megérkezésekor leborult és megcsókolta a lengyel anyaföldet, amin született, felnőtt, szenvedett és életét, biztonságát nem kímélve szolgálta az Egyház Urát. Látogatásának alaptónusa mégsem valami fájdalmas nosztalgia volt, hanem mélységes keresztyén meggyőződése: Christus Vincit , Krisztus győz, a lengyel egyházi ének szavával, amit százezrek énekeltek vele szinte extázisbán. Alighanem a látogatás impozáns méretei, a kommu­nista országban spontán összesereglett milliók, a százezrekre rugó ipari munkás, diák, értelmiségi és földműves tömegek is félreérthetetlenül jelezték mind a kormányvezetők, mind azok moszkvai gazdái leié, hogy nemvártan a szájad utolsó negyedének egyik leghatalmasabb európai egyháztörténel­mi eseménye bontakozott ki az egész világ szeme láttára: a keresztyén hitélet felszínre tört megújulása egy tűzzel­­vassal, idegen pénzzel dolgozó, formálisan ateista állam kellős közepén. Évekig folyik még majd a szó arról, hogy mi is volt a pápa e tüneményes látogatásának az igazi titka. Nagyon primitív leegyszerűsítés lenne ilyenekben keresni a magya­rázatot: persze, hogy a lengyel nép örült a lengyel pápának, vagy hogy ez várható is volt egy majdnem teljesen egységes vallási és egyházi tradícióban élő nemzet esetében. De még az sem1 lenne kielégítő magyarázat, hogy végre egy római pápa, aki a tömegek nyelvén beszél, velük énekel, sír, imád­kozik és tréfálkozik, tehát mindenképpen egy velük. Val ami sokkal többről van itt szó. Arról, hogy mindaz, amit a pápa lengyel földön beszédeiben, megnyilatkozásai­ban elmondott, minden egyes hallgatója számára nagyon is releváns, életbevágó, egész egzisztenciájukat érintő volt, egyéni, nemzeti és egyházi szempontból egyaránt. Nem úgy ment oda, mint aki nincs tisztában helyzetükkel, a rájuk nehezedő szovjet és helyi kommunista nyomással, jogos em­beri. és nemzeti fáradalmaikkal. És nem úgy viselkedett, mint aki lépten-nyomcm bocsánatot kér az ország jelenlegi uraitól, ha itt-ott kényes témát érint. Nem ejtette ugyan ki egyszer sem a Szovjetunió nevét, de mindenki tudta, hogy ki is volt az a “szövetséges”, aki a második világháború végén cserbenhagyta a varsói felkelés lengyel hőseit, vagy melyik iá az az ország, ahol egy kisebbségi, “csendes egy­ház még sokkal de sokkal többet szenved, mint más egy­házak, t i. a szovjetunióbeli katolicizmus. A pápa a lengyel püspökök előtt világossá tette, hogy milyen alapvető jogok kell, hogy illessék a lengyel katolikus egyházat: a szabad sajtó és könyvkiadás, a püspökök állami beavatkozástól mentes kinevezése, egyházi épületek szabad létesítése, a keresztyén emberek teljes joga a munkához, bol­doguláshoz, gyermekeik diszkrimináció-mentes felnevelésé­hez, iskoláztatásához. Gierek miniszterelnök felé pedig ki­fejtette, hogy az egyház és az állami békés egymásmelleit élése az európai morális és nemzetközi rend lényeges eleme s hogy egy modern világrend a nemzeti és emberi jogok tiszteletbentartásából jön létre . A varsói Győzelem-téren pedig leszögezte, hogy Krisztus kizárása az emberiség tör­­ténelméből, az ember ellen elkövetett aktus. Krisztus nélkül a lengyel nép történelmét sem lehet megérteni”. Ez?n,a látogatáson a pápa világméretű vezetőnek bi­­zonyulti. áki .ngmcsupán az egyház és vallás szabadságáért, hanem'az embéri jogok szabadságáért is bátran sikraszállt. De gondja volt kisebb részletjelenségekre is. Amikor meg­tudta, hogy a szomszédos államok katolikusait akadályoz­zák az odajövetelben, csendesen, de határozottan kijelentet­te; Határok nem szabad, hogy akadályozzák testvéreinket az idejövetelben ”, Megnyilatkozásaiból tisztán kivehető volt, hogy lelki szemei előtt egy nagy^ egyetemes látás lebeg, egy esetleges pán-európai keresztyén összefogás képe, amely szemben áll­hat Kelet és Nyugat szekuláris materializmusával. “A ke­­resztyénségnek »—< mondta j—* ismét rá kell szánnia magát egy európai lelki egység létrehozására”. _ “Itt jön egy kiálló szó mondta önmagáról hogy saját nemzetével együtt magához öleljen minden népet és az Egyház szívéhez szorítsa őket. . . Nem csoda, ha a kommunizmus, elsősor­ban a moszkvai vezetők, mindent elkövettek, hogy ezt az akaratuk és szándékuk ellenére létrejött látogatást szellemi “cordon sanitair”-rel vegyék körül. A kelet-európai rádió- és tv-adások sajtótudósítások ~ beleértve a kelet-európai gleichsckaltoJt egyházi lapokat is fagyosan hallgattak vagy néhány rideg mondatra korlátozódtak. Egy kivétel volt csu- P(án: a kelet-németországi lutheránus sajtó, amely naponta C SÖ V?a aijn közö*te a pápai látogatás részleteit olvasóival. Mi volt a pápa lengyelországi látogatásának a titka? A századközepi kiváló magyar katolikus püspök, Prohászka Ottokár egy könyveimében így nevezte a keresztyénséget: Diadalmas világnézet”. II. János Pál pápa megjelent egy ideológiailag mesterségesen keresztyén-ellenességre beállí­tott környezetben s ott ahelyett, hogy bocsánatkérően és ma­gyarázkodva formális semmiségeket mondott volna, vagy liturgikus formaságokba menekült volna, bátran meghirdette ezt a “diadalmas világnézetet”. És csodák-csodája: a tö­megek egyhangúlag rászavaztak. (Református Hírek) MERÉNYLET MOUNTBATTEN LORD ÉS CSALÁDJA ELLEN Mountbatten Louis lord a modern brit történet egyik legkiválóbb hőseként szerzett magának hírnevéé! es általá­nos megbecsülést. A 79 éves lord II Erzsébet királynő uno­katestvére, Charles hercegnek, a brit trónörökösnek pedig nagybátyja volt. A második világháború folyamán a brit haderő vezérkari főnökeként teljesített szolgálatot es Indiá­nak ő volt az utolsó alkirálya. I ulajdonképpeni lakóhelye London közelében Broadlans volt, innen azonban 30 év óta majdnem minden nyáron az írországi Mullaghmore tenger­partján levő kastélyában töltötte idejét; 29 láb hosszúságú halászhajóján szokott kirándulásokat tenni. The Shadow V.” néven ismert zöld-fehér kis halászhajó kikötőhelyet min­denki tudta, bárki szabadon megközelíthette. A helyi rend­őrség a lord saját kívánságának megfelelően nem őrizte ál­landóan, csak éjszakánként szokta néha ellenőrizni. A halászhajó utolsó kirándulásán a lordon kívül csa­ládjának 5 tagja vett részt: leánya, veje, Brabourne lord, annak édesanyja, Brabourne Patrícia, két 14 éves unokája, Timothy és Nicholas. A fiúk ikrek voltak és a trónörökös keresztfiai. A kiránduláson ott volt még a fiúk barátja, a 15 éves Maxwell Paul is. Az egyik szemtanú szerint a halászhajó csak egy percig haladt a vízen, a következő percben felrobbant s olyan lát­ványt nyújtott, mintha égő gyufaszálak úsztak volna a ten­ger hullámain. Mountbatten lord, egyik unokája, Nicholas és a Maxwell-íiú azonnal meghalt, a többieket kimentették, a közeli Sligo kórházába szállították, ahol súlyos sérülések­kel ápolásba vették őket. Az észak-írországi Bellastben az IRA elismerte, hogy a merényletet ő követte el s azt kivégzés -nek nevezte, majd azt hangoztatta, hogy a “nemes küzdelem mindaddig folytatódik, amíg a brit betolakodók ki nem vonulnak az Íí'ék SZÜIŐ1 UazájúLói. SZALMÁT SZÁLLÍTÓ TEHERAUTÓ A Mountbatten lord és családja ellen elkövetett gyilkos merénylettel egy időben Észak-írországban 18 brit katona lelte halálát, amint az egyik katonai támaszpontról a má­sikra szállították őket katonai teherautón. Útközben szal­mával megrakott polgári teherautóval találkoztak. A szalma közé rejtett bomba éppen akkor robbant fel, amikor a két tehergépkocsi elkerülte egymást. A katonai gépkocsin tar­tózkodó katonák közül 18 meghalt. A hatóságok azt hiszik, hogy a lord és csa ládja, valamint a katonák ellen elkövetett gyilkos merénylet közt nincs összefüggés. Ez a megállapítás azonban legfeljebb technikai vonatkozásban mondható helytállónak, mert a gyilkos merényletet kétségtelenül u­­gyanaz az ír köztársasági hadsereg agyalta ki és követte el, mint Mountbatten meggyilkolását. BRÜSSZELBEN IS BOMBA ROBBANT A belgiumi Brüsszel városának egyik terén bomba röpí­tette levegőbe azt az emelvényt, amelyen egy brit katonai zenekar készült játszani. A belga rendőrség megállapítása szerint a zenekar tagjai közül 4, a nézők soraiból pedig 11 megsérült. Az aránylag szerencsés kimenetelű merényletért az ír köztársasági hadsereg (IRA) vállalta a felelősséget. A Mountbatten lord ellen elkövetett gyilkos merénylet után a brüsszeli bomba robbanása nemcsak Britanniában, de az egész Nyugat-Európában is felháborodást keltett. Thatcher miniszterelnök erélyes intézkedések foganatosítá­sára tett lépéseket. A BRITEK AGGODALMA A legutóbbi észak-írországi véres, gyilkos merényletek, amelyeknek Mountbatten Louis lord, II Erzsébet királyő unokatestvére is áldozatul esett, Thatcher Margaret minisz­terelnök kezdeményezésére a briteket komoly lépések meg­tételére késztetik. Ennek első jeleként a miniszterelnökasz­­szony katonai zubbonyt öltött és úgy járta végig szemléje közben Belfast utcáit. A döntő lépések megtétele előtt azon­ban a britekben komoly aggodalmak is támadtak, mert az ír köztársasági hadsereg fegyverzete az utóbbi években meg­döbbentő arányokban kibővült. A második világháborúból származó fegyvereket elektronikus bombák, mozsarak, ne­héz géppuskák és korszerű, önműködő lőfegyverek egészí­tették ki. Az IRA rendszeresen becsempészett szállítmá­nyokban külföldről kapja a fegyvereket és a robbantó eszkö­zöket. A szervezet szoros kapcsolatba került a palesztinai felszabadító szervezettel, a spanyolországi baszkok elkülö­nülési mozgalmának gerilláival, a nyugat-németországi for­radalmi vörös hadsereggel és különböző baloldali csopor­tokkal Európa országaiban. A nehéz géppuskákat éppen­séggel a Rhodesiában küzdő fekete nacionalista gerilláktól kapta. A britek attól tartanak, hogy IRA-nak rövidesen röppentyűi is késznek. Az IRA tagjainak létszámát a hírszerző alakulatok eltérően állapítják meg. Az egyik becslés szerint ez a lét­szám legalább 500 főre tehető, de a rokonszenvezők száma néhány ezer is lehet. Az utóbbiak főleg a határ mentén biz­tonságos otthont nyújtanak az egy-egy jártas gerilla veze­tésével működő s rendszerint 4-4 tagból álló egységeknek. Az IRA tulajdonképpeni ütőerejét alkotó INLA nem igen foglal magában 50-60 tevékeny tagnál többet, de a legve­szedelmesebb bombagyártók és éleslövészek ebbe a csoport­ba tartoznak, ezért számuknál sokkal nagyobb veszélyt je­lentenek. Brit katonai vezetők és hírszerzők véleménye szerint az IRA felszámolása semmiképpen sem lesz könnyű ieladat. KÉT FIATALEMBERT LETARTÓZTATTAK A Mountbatten lord ellen elkövetett merénylettel kap­csolatban az ír rendőrség augusztus 30-án letartóztatott két, leltűnően ideges fiatal embert, a 24 éves McGirl Francist és a 31 éves McMahon Thomast. Tárgyi bizonyítékok arra mutatnak, hogy a gyilkos merényletet ők készítették elő. Erős fedezettel mindkettőt a dublini különleges büntetőtör­vényszékre kísérték, ahol október elejére kitűzött bírósági tárgyalásukig őrizetbe helyezték őket. A gyanúsítottak az előttük felolvasott vádat nyugodtan vették tudomásul. 1 Mountbatten lord koporsóját a sligói kórházból tenge­részek vitték a közeli repülőtérre, ahonnan a királyi légierők külön repülőgépen szállították a holttestet Londonba. Lynch Jack ír miniszterelnök portugáliai szabadságát megszakította, visszatért Dublinbe s azonnal elfogadta f hatcher brit miniszterelnök meghívását Londonba, hogy az ír köztársasági haderő támadásaival szemben bizonyos in­tézkedésekről tárgyaljon, d hatcher miniszterelnökasszony a New York J imes értesülése szerint négy változtatás beve­zetését kéri, Lynch azonban a laptudósítók részéről hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy nincs szándékában azon­nali változtatásokat életbeléptetni. A szóban forgó változ­ta (ások a határ mentén szabad mozgást biztosítanának a bi,. rendészeti hatóságoknak. MONDALE KÍNÁBAN Mondale F. Walter elnökhelyettes hivatalos látogatást tett Kínában, ahol szívélyes fogadtatásban részesítették. A pekingi egyetemen mondott nagy beszédében bejelentette,, hogy az Egyesült Államok szakértői néhány hatalmas kínai gát megépítésében vesznek részt, a két ország szorosabb po­litikai kapcsolatokat épít ki biztonságának fokozása céljá­ból, széles körű közművelődési tevékenységet kezdeményez, hogy mindkét ország azonos érdekének gyakorlati szolgálata kielégítő keretek közt történhessék. A külföldi segélyezések törvénye Kínát az Egyesült Államokkal barátságos nemzetté nyilvánította, amilyen a kommunista országok közül eddig egyedül Jugoszlávia volt. Az elnökhelyettes beszéde a tolmácsolással együtt ke­reken egy óra hosszat tartott. Taps mindössze két ízben szakította meg, a hallgatóság azonban a beszéd elején és végén melegen ünnepelte Mondalet, aki később több egyez­ményről szóló okiratot is aláírt, majd Carter elnök nevében Flua Kuo-feng'et hívta meg amerikai látogatásra 1980-ban. Mondale beszédét Chen Hűi, a kínai külügyminiszté­rium angol fordító osztályának feje tolmácsolta mintegy 900 főnyi hallgatóságnak. A hallgatók közt csak néhány ameri­kai volt, a többiek a pekingi és a közeli más egyetemek tanáraiból és hallgatóiból kerültek ki. KAMBODZSA KÉRDÉSE Az el nem kötelezett országok hatodik csúcstalálkozója Flavannában ült össze. A napirendjére tűzött kérdések közt a legkényesebb annak eldöntése, hogy Kambodzsának me­lyik kormánya tekinthető törvényesnek. Pol Pót kormányát a múlt év decemberében a Szovjetunió támogatásával Viet­nam csapatai űzték el. Pol Pót Kína támogatását élvezte. Mint emlékezetes, Kína rövid hadjáratot is vezetett Kam­­bod zsába, amelynek kormányzását Pol Pót kiszorítása után Fleng Samrin vette át, akit a Szovjetunió is támogat, nem­csak Vietnam. A kambodzsai kérdést Kuba több mint két éven át készítette elő a csúcstalálkozó megbeszélésére, amelyre Pol Pót volt és Heng Samrin jelenlegi miniszterelnököt is meg­hívta, hogy a törvényesség kérdésében a csúcstalálkozón megjelent országok közvetlen értesülések alapján tudjanak döntehi. Havannai híradások szerint a csúcstalálkozón a kambodzsai kérdés szakadást idézhet elő. TITO SZEREPE HAVANNÁBAN Augusztus 29-én Havannába érkezett Tito Josip, Jugo­szlávia elnöke is, akire nem kisebb szerep vár, mint az el nem kötelezett országok csúcsszervezetének visszatartása at­tól, hogy Kuba szándékához híven a szovjet külpolitika irá­nyához csatlakozzék. J ito meggyőződése, hogy a csoport menthetetlenül ketté szakad, mihelyt letér azoknak az irá­nyelveknek útjáról, amelyen negyedszázaddal ezelőtt elin­dult. Egyes megfigyelők szerint a jugoszláv elnök Egyiptom és India támogatásával elég befolyást tud gyakorolni a kon-CEAUSESCU ÉS ARAFAT KÖZÖS NYILATKOZATA Augusztus 25-én Bukarestben Ceausescu Nicolae ro­mán elnök és Arafat Yasser, a palesztinai felszabadító szer­vezet vezetője közös nyilatkozatban hívta fel Izraelt, hogy feltétel és haladék né Ikül vonja ki megszálló csapatait az arab területekről és ismerje el a palesztinaiak jogát az ön­rendelkezésre. Ceausescu és Arafat a nyilatkozatot Sna­­govban, Bukarest egyik külvárosában megtörtént találkozás után adta ki. Arofatot romániai útjára Abdel Mpshen Abu Meizer és a palesztinai felszabadító tanács végrehajtó bi­zottságának több más tagja is elkísérte. A nyilatkozat kia­dása általános meglepetést keltett, mert Románia az egyet­len ország a vasfüggöny mögött, amelyik Izraellel diplomá­ciai kapcsolatokat tart fenn, és mert Ceausescu korábban hallgatólagosan támogatta az Egyiptom és Izrael közt Camp Davidben megkötött különbékét. Ceausescu magatartásában a fordulat a szíriai Da­­maszkuszban tett hivatalos látogatása után következett be. Ez látogatás a nyilatkozat kiadását 9 nappal előzte meg. SZOVJET ENGEDMÉNYEK Augusztus 29-én az amerikai szenátorok 6 tagból álló küldöttsége három órán keresztül folytatott eszmecserét a szenátorokat igen barátságosan fogadó Kosygin N. Alexei szovjet miniszterelnökkel, aki a szenátorok vezetője szerint a SALT II néven ismert megállapodáson négy enyhítéshez hallgatólagosan hozzájárult, legalábbis azok ellen nem emelt kifogást. A küldöttség vezetője szerint a szovjet engedmé­nyek a SALT III tárgyalásainak kiindulópontjai lehetnek. A moszkvai megbeszélésről a laptudósítókat kiküldtek. A küldöttség vezetője Biden Joseph Jr. delawarei demokrata szenátor volt. tagjai közt pedig Bradley Bill, New Jersey demokrata, Boren L. David, Oklahoma demokrata, Levin Carl, Michigan demokrata, Lugar G. Richard, Indiana re­publikánus és Pryor H. David, Arkansas demokrata sze­nátora foglalt helyet. Az AP moszkvai tudósításával kapcsolatban rá kell mutatnunk, hogy eddig a szovjet vezetők folytonosan azt hangoztatták, a SAL I Il-n történő minden változtatás a megegyezés hatálytalanítását eredményezi. A SALT libra vonatkozóan június derekán Brezhnev és Carter közt folyt bizonyos megbeszélés, azóta azonban semmi részlet sem jutott nyilvánosságra. A PÁPA HAT NAPIG LESZ AMERIKÁBAN A Vatik án augusztus 29-én hozta nyilvánosságra, hogy II János Pál pápa az észak-írországi véres bűncselekmények miatt Armaghba tervezett látogatását elejtette, Írországba azonban elmegy és ott két egész napot tölt. A pápa ame­­rika útjának részleteiről a Vatikán későbbi tájékoztatást ígért. A katolikus püspökök országos konferenciája viszont ugyanaznap Washingtonban már közölte, hogy II János Pál pápa október 1-én érkezik Bostonba, 2-án beszédet mond az Egyesült Nemzetek közgyűlésén és New Yorkban tesz látogatást, 3-án Philadelphiában, 4-én Des Moinesben, 5-én Chicagóban, 6-án pedig Washingtonban lesz, ahol a Fehér. Házban Carter elnökkel is találkozik. Útját innen október 7-én reggel folytatja. Vatikáni szóvivő szerint a washingtoni közlés híven tükrözi a pápai látogatás amerikai útitervét, amelyen már csak esetleges kisebb változtatások. Augusztus 26-án a pápa II Erzsébet angol királynőhöz küldött üzenetében Mountbatten Louis lord meggyilkolását az emberi méltóság ellen elkövetett támadásnak minősítette és elítélte a brit katonák ellen elkövetett merényletet is. 120 ÉVE FÚRTÁK AZ ELSŐ OLAJKUTAT A pennsylvaniai Titusville határában 1859 augusztus 27- én fejezték be az első olajkút fúrását. A fúrót Drake Edwin gőzerővel hajtotta. A lyuk 69 láb mélységű volt. A világ első olajkútjának termelési eredményeit sohasem je­gyezték fel pontosan, hozzávetőleges megállapítás szerint azonban nem igen lehetett több, mint napi 10 hordóra való A kút körülbelül 100 évvel ezelőtt kiapadt, a pennsylvaniai olajkutak száma azonban megsokszorozódott. Ezek termelési eredménye évente körülbelül 3 millió hordót tesz ki. Az olaj­­tartalék mennyiségét 114.4 millió hordóra becsülik. Az olaj­kutak a Quaker State, a PennzoiI és a Kendall tulajdoná­ban vannak. Ezek a vállalatok még mindig földalatti olaj­­tartalékok után kutatnak. A pennsylvaniai nyersolaj különö­sen gépek olajozására igen alkalmas. Az első olajkút fúrásának 120. évfordulóját augusztus 28- án az olaj felfedezésének napja’ -ként ülték meg. Azért ezen a napon, mert 120 évvel ezelőtt az augusztus,27-én be­fejeződött munkál átok eredményessége ezen a napon vált ismeretessé. VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 33. SZÁM. 1979. SZEPTEMBER 6. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. ^ KANADÁBAN: 40 Ct

Next

/
Thumbnails
Contents