Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)

1979-06-28 / 26. szám

1979 JÚNIUS 28. MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖEÖAP MEGJELENT: TORMAY CECIL: ŐSI KÜLDÖTT második kötete: A TÚLSÓ PARTON. A könyv már a könyvkötőnél van. Hamarosan postázni tudjuk a megrendelőknek. Akik eddig előjegyezték, kérjük küldjék be a kedvezményes árat: $12.00 helyett 10.00. *Ez a ked­vezmény JUNIUS 30-ig érvényes. Kárpát Publishing Co. P.O. Box 5348 CLEVELAND, Ohio 44101 Név: .............................................................................................. Utca, házszám:.......................................................................... Város:.......................................................................................... Állam:...............................................Zip Code........................ KÖNYVRENDELÉS TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁGNAK c/o Kárpát Publishing Co. P.O. Box 5348 CLEVELAND. Ohio 44101 □ Megrendelem a Tormay Cecil A CSALLÓKÖZI HATTYÚ című könyvét, . . • .pl.-han és mellékelem annak árát (darabonként $10.00) -f" 66 ct. postaköltséget. □ Megrendelem Tormay Cecil A 1 ÚLSÓ PARTON című könyvét, a kedvezményes árát mellékelem ($10.00-t). □ Előjegyzem Tormay Cecil A FEHÉR BARÁT című könyvét és a jelzendő időben elküldöm a könyv árát. □ Kérek .... példányt a Tormay Cecil BUJDOSÓ KÖNYV című könyvéből. Két kötet ára 25 dollár és 84 cent. postaköltség helyett április 15-ig összesen $20.00. S. Koó sa Antal: A MÁSODOSZTÁLYÚ TEMETÉS j 1945 után történt; Az orosz felszabadítók még ja­vában fosztogatták az országot. Embereket fogtak el az ut­cán ‘kicsi robot -ra. Ezek az áldozatok rendszerint szibériai szénbányákba kerültek. Főnököm Zuglóból jött hozzánk a Baross térre egy másik számtiszttel. Valahol a Nagymező utcánál állt be a sorba a főpénztáros, meg egy gyakornok, így mentünk libasorban a Honvéd utcai Elöljáróságig. Fe­kete kabátunkon fehér karszalagot viseltünk “Csinovnyik” megjelöléssel, orosz plecsnivel. Kabátzsebünkben kétnyelvű igazolvány, ami semmit sem ért. Ha kevés volt a létszám, éppen úgy bevághattak a ‘menetoszlopba ”. Hogy nem ke­rült rá sor, óvatosságunknak és szerencsénknek könyvelhet­tük el. Villamos közlekedés nem volt még akkor Budapesten. Mi volt az életmentő alapszabály? Hát az, hogy sikátorok­ban közlekedtünk, meg kerülőket tettünk. Közben éberen figyeltünk az utcán. Ha csoportosulás volt valahol, beáll­tunk kapualjakba, vágy futólépésben ellenkező irányt vál­toztattunk. Egyszer az Elöljáróság előtt volt az emberzabra. Persze okosan vártunk s azt nevettük, hogy a tüdőbeteg, véresszájú kommunista elöljárót, Dr. Vadast Iökdösi az orosz. Másnap került csak elő, mikor a Párt kihalászta. Hivatalunk szerencsére a III. emeleten volt. A ruszkik­­nak jaedig megvolt az a jó tulajdonságuk, hogy iszonyú ordítások közepette végezték honmentő műveleteiket. Még az első emeletet ürítették csak, mi már a cselédlépcsőn szök­tünk. Ez még a Manci hid idejében volt, abová szintén sok robolos kellett. Mikorra felértek a harmadikra, a hivatali szobák üresek voltak. Átellenből figyeltük a veszély elmúl­tát. Hát ilyen idők voltak akkor. Pesten elszaporodtak a patkányok. A piszok leírhatat­lan volt. Kolcraveszélyt emlegettek. Elrendelték az oltás­­kötelezettséget, később a patkányirtást maga a Főváros vette kezébe. Az Elöljáróság folyosóira sem lehetett ráismerni. Első dolgunk volt egy takarító asszonyt munkába állítani. Főnököm engem bízott meg, hogy intézkedjem. A hetibé­resek, a Makadám útfen tartók és takarítók heti jegyzékét ugyanis én készítettem. Első utam az útfentartókhoz vezrt tett; Szegény emherefe voltak ezek, akiknek barátja szintért szegény ember. így került hozzám “interjúra” Bradács La­­josné hadiözvegy. Bradácsné'jól megtermett fiatalasszony volt, úgy har mine felé. Férje az orosz fronton veszett el. Égy kisfiacskája is volt neki. Megigértem, hogy a legmagasabb fizetést szám­fejtem, amit úgy értem el, hogy húsz éves tapasztalattal sze­repeltettem a listán, igaz hogy munkakönyvé nem volt. Bra­­dácsné szorgalmas volt. Megtisztította az ablakokat is. Alig telt el három hét a folyosókra és a hatalmas lépcsőházra AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI KOMMUNIZMUS SZEMTANÚ ÁLTAL VALÓ HITELES LEÍRÁSA A Tormay Cecil Emlékbizottság kiadásában meg­jelent két kötetben egészvászon kötésben Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV A két kötet ára $25.00. (US. dollár.) Postadíj 84 cent. Megrendelhető a Kárpát Publ. címén. Kárpát Publ. Co. P.O. Box 5348 Cleveland, Ohio 44101. USA. Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyv című művét kék .kötetben egészvászon kötésben. Az árát mellékelem $25.00 és postaköltségre $0.84-t. Síév: ............................................................................ Utca, házszáiin: ......................................................... Város: .......................................................................... Állam: ..............................Zip Code:................... nem lehetett ráismerni. Tiszták voltunk, akárcsak békeidő­ben. Vagy félévre rá kéréssel jött hozzám Bradácsné, mert­hogy rém nagy ez az épület, nem bírja egyedül. Segítséget szeretne. Hamarosan kibökte azt is, hogy van neki egy isme­rőse, akit szívesen rekommendálna. Házukban volt vice­­házmesterné. Tudtam, hogy a keret megengedi, mindazonál­tal bejelentettem főnökömnek. így került hozzám özv. Bachinger Jánosné volt viciné. A kis kendős öregasszony nagyon alázatosan jött elém. Le­ültettem a vendégszékre. Végighallgattam szomorú életét, aztán elkezdtem számolni. Többet nem adhatok neki, mint Bradácsnénak. Úgy gondoltam viszont, mért ne adjak neki is annyit? Neki sem volt munkakönyvé! Bachinger néni megköszönte jóságomat”. Megkapta a felmosórongyot, egy vadonatúj pitlit”, seprőt, meg ablakrongyot, tehát a be­osztásához szükséges felszerelést. Másnap 'már két asszony seperte a folyosókat. Zavarmentesen teltek a hónapok, amikor az öreg Ba­­bringerné nagyon alázatosan megjelent hivatalomban. Fő­tiszt úrnak szólított, holott nem voltam az. A kis öregasz­­szony azt már kisilabizálta; jobb feljebb, mint alább titu­lálni. Tetszik tudni azért jöttem, mert Bradácsné több fize­tést kap, mint én. Drága lelkem, annak egy gyereke van, akire családi pótlékot kap. Hát csak arra gondoltam, hogy talán nekem is lehetne annyit kapni. Megsajnáltam az" öreg­asszonyt. Akkor hozták be a Forintot. A pénz megint ért valamit, a sok tízbillió után. Tudja mit, én adok maguknak minden napra egy túlórát. Azért akkor mennek haza, mint eddig. Viszont ha kérdezné magukat valaki- meddig dol­goznak? ne délután négyet», hanem ötöt mondjanak. Elha­tározásomat Brádácsnéval is közöltem. Tiz Forint hetenként nagy pénz volt akkor túlórának, egy cipő árai , Tud ni kell a történet hitelességéhez: egy kisfizetésű j tisztviselő elég sokat van a folyosón. Részben hivatalosan, részben hivatalosságot színlelve. Bemegy a rendőrbüntétő­­bíróhoz a szép titkárnővel elbeszélgetni. Megtárgyalni az^ eseményeket Répa igazgató úrral a segédhivatalban,, vagy; benez Schöberl papához az anyakönyv-vezetőségbe. Éppen, hogy az idő teljék. így jöttem rá, hogy az én asszonyaim vészekednek. Ha odaértem elhallgattak, mihelyest hangtá­volságon túl voltam, újrakezdték. Asszony dolog, gondol­tam magamban s igyekeztem nem észrevenni. Egyszer aztán Bachingerné sírva nyitott a szobámba. Mi lelte lelkem, tettem fel neki a kérdést. Főtiszt úr, kérem szépen a Bradácsné nekilökött a falnak. Aztán még jobban elfogta a zokogás. Üljön le Bachinger néni és mondjon el mindent szép sorjában. Az öregasszony leült és panaszkodni kezdett, hogy a Bradácsné parancsolgat neki, ő meg nem olyan, hogy azt csak úgy eltűrje. Elővettem minden házi bölcseségemet, hogy szívére beszéljek. Tudja, lelkem, az az asszony idegbeteg. Meghalt a férje, izgága, dehát majd lesz rá gondom. Megleckéztetem s ha nem használ, ki is dobom! Most csak szépen végezze a munkáját, mintha mi sem történt • volna. Az öregasszony elment. Kevéssel ezek - után behivattam Bradácsnét, Tudta, miről van szó és ki­kelve védte a maga igazát. Ez az asszony mindig kötekszik velem! Hát mi az istennyila ő, hogy eltűrjem tőle?! Legkö­zelebb a kezem közé szalad, úgy csapom meg, hogy arról koldul majd! Bradácsné, hogy beszélhet ilyeneket? Nem látja, hogy egy egyszerű, iskolázatlan öregasszonnyal áll szemben? Maga egy fiatal, intelligens asszony! Nagyot nyeltem, aztán folytattam: magának több eszének kell, hogy legyen! Maga egy fiatal asszony, okos asszony. Ilyen öreg­asszonynak már kevés esze van. Hagyja rá! Bradácsné szinte hízott a mondókámtól. Nézze < folytattam r—, nekem az az érdekem, hogy itt béke és tisztaság legyen. Azt hi­szem, ezt a maga az éles eszével megérti. Megértette. At­­tólfogva nem is volt köztük komoly nézeteltérés. Szép nyári szombat délelőtt volt. Altisztnőnk özv. Rich­­navszky Ferencné ilyenkor nem jött be. Ennek is e^y ma­gyarázata van. Ő volt a mi házi bankárunk elsejéig. Megaz­­tán szívesség itt, szívesség ott. Valamivel honorálni kellett. Hát a szombati szabadnap volt a honorárium. Éhes voltam. Rendszerint kvárgli, vagy parizer volt a tízóraim s egyúttal ebédem is. Mind a kettő aránylag olcsó volt. Hozzá tíz deka kenyér. Igaz, hogy a kvárgli kicsit büdös volt, dehát az ablak ilyenkor nyáron nyitva van. A számfejtő pult elég széles. Ha a felek mégis megéreznék; havi 300.^ Ftos számtiszttől ne várjanak Chanel 5, vagy No. 4711 illatot. Mondom, éhes voltam, de szombat lévén Bradácsnét szán­dékoztam a boltba szalajsztani. A folyosón elordítottam ma­gam, de feleletet az öreg asszonytól kaptam. Azonnal jövök. Kiderült, hogy az én Bradácsnémnak valami “kinti elfog­laltsága volt, amit velem elfelejtett közölni. Mondom Ba­­chingernének: itt van ötven fillér, hozzon nekem egy kvárg- Iit. Ha nem sértem meg, Főtiszt úr, hoztam hazulról kirán­tott májat, szívesen adok belőle. Nem fosztom meg tőle, drá­gám, de az öregasszonyka csak erősködött. Megsértsem, ne sértsem meg? Na jól van, hozza. Bachingerné elszaladt. Két perc múlva előttem egy nagy szelet máj. Szerencsétlen­ségemre rajt egy jólkivehető lisztzsizsik. Épp a fiókba akar­tam süllyeszteni: egy napot nem eszem elgondolással, ami-AZ IGAZ BARÁT Egy embert meg lehet téveszteni képmutatással, sza­vakkal, hízelgéssel, de a kutyának ösztönös érzései vannak és tudja, kiben bízhat. Megérzi, ha szeretik. Magányos, idős vagy beteg nőknek, férfiaknak különösen a mai időkben va­lóságos szükségesség a kutya, amely ugat, ha idegen köze­ledik a házhoz és ha netán megtámadnák gazdáját, testével, életével védelmezné meg őt. A gyermekes családoknak is fontos a kutya. A gyer­meknek a kutya nemcsak játszótársa, hanem egyben tanító­­mestere is. A kutya, ha idomítják, tiszta, fegyelmezett állat és csak ritkán találunk elvadult, vagy gonosz kutyát. Különösen nagyon fontos feladata van a kutyának ak­kor, ha gazdája vak. Ötven ev óta idomítanak Amerikában kutyákat a vakok “Seeing Eyes” szerepére. Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy egy világtalan egyén élni tudna ku­tyája nélkül. Ha az utcán járunk, módunk van megfigyelni ezeket a vak-vezetőket. _ Ha hazaérkezem, lakásomba a kutyám vezet be és ő gondoskodik arról, hogy mindent a helyén megtaláljak. Már nem kell igénybevennem a szomszédaimat, hanem ku­tyám segítségével megtalálom az iskola-autóbuszt, amelyre felszállók! mondja egy egyedülélő braille tanítónő, aki egy nagy tűzvészben vesztette el a szemevilágát. kor az öregasszony leül a székre. Ha meg tetszik engedni, leülök addig, amig enni tetszik. Szerencsére nem vagyok kényes természet. A fentemlített sült szerencsebogarat fel­tűnés nélkül eltávolítottam, aztan enni kezdtem. Kenyerem még tegnapról volt. Ez a tízórai emlékezetes marad egész életemben. Jó természetemnek később hasznát vettem bör­tönéveim során. Mások emiatt is szenvedtek. Dehát ez nem tartozik a történethez, Koraősz volt. Bradácsné szomorú tekintettel állt meg íróasztalom előtt. Bachingerné beteg. Szédül, sokszor le kell ülnie. Mondja meg neki, maradjon otthon pár napig, nem vonom le, nyugodt lehet. Bachinger néni egyre betegebb lett. Egyszer aztán rossz hírt hozott Bradácsné. Délután az öregasszonyt heves vérzés fogta el. Összeesett, a mentők szállították a kórházba. Bradácsnét küldtem be hozzá és megüzentem, szombaton délután én is meglátogatom. A lá­togatásból semmi sem lett. Bachinger néni pénteken meg­halt. Temetésre készültünk. Az öregasszonynak senkije sem volt. A városnak kötelessége ingyen elföldelni. Dehát fájt érte a szívem. Egy élet nyomorúság és még egy temetés sem jut neki. Fölhívtam a Fővárosi Temetkezési Intézetet. Elő­adtam, hogy egy szegénysorsú kollégánkat szeretnénk tisz­tességesen eltemetni, pénzünk nemigen van. Az igazgató gondolkozott, aztán a következőket mondotta. Ha a III. osztályú temetési díjat befizetik, Bachingerné II. osztályú temetést kap. Az öregasszony kétheti fizetése a pénztárban volt kiu­talásra. Cselhez folyamodtam. Most egy titkot árulok el ol­vasóimnak; elkövettem az első hivatalos hatalommal való visszaélésemet. Bradácsnéval aláírattam a csaknem 200..— Ft. összeget, mintha továbbításra vette volna magához na­pokkal ezelőtt. Aztán felfektettem egy ívet: koszorúgyűjlá). Öt forintot adtam indulásnak, igaz, hogy azt is úgy kértem kölcsön. Ez azért volt fontos, mert hát, ha a Subi ötöt ád, az igazgatónak és tanácsosoknak is legalább annyit illik adni. Bradácsné vitte az ívet aki hónapokkal azelőtt falnak vágta az öregasszonyt. 86.— Ft. gyűlt össze. Ez a nagyszájú asszony intézte a részletmunkákat. A házból is szép koszo­rúra valót gyűjtött. Megrendelte a virágokat. Nyugtára be­fizette a III. osztályú, de II. osztályúvá előlépett temetést. Megható volt ennek az egyszerű, mondhatnám durva asz­­szonynak testvéri közreműködése. Bradácsnéból finom in­telligens asszony lett, úgy ahogy arcpirral a béke érdekében mondtam neki valamikor. A temetésen nyolcán vettünk részt. Bradácsné, én, Fe­hérvári Franci irodatiszt, Minczinger Károly festőművész, irodafőtiszt és a házból négy asszony. A katolikus pap bő­ven használta a tömjént, meg a szenteltvizet, s egy magá­nyos jó asszonyt búcsúztatott. Emlegette a Lux Perpetuát és elsírta a Circumdederuntot. A barna fényezett koporsón cirádás betűkkel állt a neve, élt 58 évet. Hat szép koszorúja is volt. Fehérvári Franci nem jött a sírhoz, műlába volt. Két éve részeg állapotban került a villamos alá. Én majd a ven­déglőben megvárlak benneteket. Mélyen gyászolhatott, mert úgy támogattuk fel a villamosra. Mi sírjáig kisértük bará­tunkat a volt elöljárósági köztisztasági alkalmazottat. A bóbitás lovak ütemesen kocogtak a jólismert úton. Várták, hogy visszafelé vágtázhassanak egy kicsit. A ministráns gyerekek a feszülettel és a füstölővel ott mentek az élen, meg a fekete bársonypalástos pap is. Hazafelé Bradácsné kisírt szemmel csak ennyit mon­dott: szép temetése volt. Bizony szép temetése volt, — vá­laszoltam — úgy ment el, mint egy igazi úriasszony. Brian Wallach, 49 éves vak férfi, egy newyorki bizton sítóvállalat tulajdonosa, azt mondja, hogy nem elég egy vaknak bottal járni, mert a járókelők inkább belebotolnak a botba, minthogy kitérjenek előle, azonban a látó kutya óránként négy mérföldet tud megtenni vak gazdájával, meff“ keresztülvágja magát a legnagyobb tömegen is. Az embcC“ rek respektálják is a vakvezető kutyákat és kitérnek előlük Mike Moran, Jersey City 32 éves rádió vak bemondó»"­­ja, aki TV és rádió hirdetésekre alkalmas hangjáról közis­mert New Yorkban, azt mondja, hogy visszatér New York­ba, mert most már biztonságosan jár kutyájával az utcán és csinál interjúkat. A vak-vezető kutyák túlnyomó része farkaskutya (Ger­man shepherd), de lehet más nemes kutyafajta is, amelyet a Seeing Eye Inc., az ország legrégibb kutyaidomító iskolája tanít be a vakok vezetésére. Az ott idomított kutyák voltak az első vakvezetők. Hiába próbálkoznak különféle elektro­mos készülékekkel segíteni elő a vakok közlekedési és érint- ' kezési módját, semmi sem pótolhatja a kitűnően idomítható, intelligens kutyákat. Nemcsak a fogyatékos egyének hasznos segítői és hű— séges barátai a kutyák, hanem a magányos öregeknek és fiataloknak is, valamint a gyermekes családoknak. A kutyát Amerikában családtagnak tekintik és amikor a tele víz kis hirdetéseket figyeljük, meggyőződhetünk arról, hogy na­gyobb gondot fordítanak arra, hogy a négylábú családtagok ételeikben megfelelő mennyiségű vitamint, mineráliát és más szükséges tápanyagot nyerjenek, mint a család többi tagjáíh. Igaz, hogy a házőrzők rendszerint hálásabhak is, mint gyer­mekeink, Az amerikai filmipar legismertebb szereplői Rin- Tin- Tin és Lassie dédelgetett kedvencei voltak a közönségnek és — minthogy az élelmes filmesek nem hagyják kihasználat­lanul a lehetőségeket — korunk egyik újabb kutyasztárja Benjie, oly hamar nyerte el a gyermekek és felnőttek sze-r retetét. «W : >.* > • ■ •— ■-yr*-.#*3*'*****^'^ - •»-*.» , •» «*• v- tv Hasznothajtó iparág lett napjainkban a kutyakozmeti­ka. A kutyákat nemcsak fürdetik, nyírják, fésülik, hanem manikűrözik és kozmetikázzák is. A kicicómázotf; agfyörtá-* polt kutyák teljesen elvesztik egyéniségüket és hiánysűk be­lőlük a kutyának legsajátosabb és legkedvesebb tulajdon sága: a játékosság, a természetesség. ■» .h Amikor visszagondolunk a gyönyörű, hatalmas komo­­dorokra ,amelyek olyan hűségesen védelmezték vidéki ott­honainkat és nagyszerű terelő kutyáinkra, az okos kis pu­likra, úgy képzeljük, hogy azok az ő egyszerű környezetük­ben, néha az esőtől átázottan, sárosán, télen kissé átfagyVa, nyáron lógó nyelvvel szenvedve a hőségtől, — mégis sokkal­­sokkal boldogabbak voltak a kikozmetikazott, kicicomázott, manikűrözött díszkutyáknál. .. Kemény Júlia , . , i Lm". - * M, TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Tormay Cecil Emlékbizottság örömmel jelenti, hogy a két kötetes Bujdosó Könyv után sajtó alá rendezte az írónő másik híres történelmi regény trilógiáját, amelynek gyűjtő címe: AZ ŐSI KÜLDÖTT. A trilógia egyes köteteinek önálló címe van, mindegyik hefejezett regény. A könyv a tatárjárás idejébe vezet vissza és ennek á szörnyű pusztításnak a képe elevenedik fel. Nagyon sok ha£ sonlóság van a jelenkori elesettségünkhöz. A kibontakozó reménységet nyújt nekünk is, hogy a mostani sok megpró­báltatás után jön még szebb jövendő. Első kötetnek a címe: A CSALLÓKÖZI HATTYÚ. A bolti ára 10 dollár. A második kötet címe: A TÚLSÓ PARTON, i? 7 az előre tervezett július helyett júniusban jelenik meg 288 oldalon vászonkötésben. Elővételi ára postaköltséggel lí) dollár. Később $12.00. t A harmadik kötet címe: A FEHÉR BARÁT, amelyet előreláthatólag az ősz folyamán készítünk el. % A harmadik kötetnek az árát még nem tudjuk mejJ határozni az egyre emelkedő papír árak miatt.

Next

/
Thumbnails
Contents