Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-06-07 / 23. szám
1979. JÚNIUS 7. MAGYAR ÚJSÁG 5. ÖLDAG ^ REGÉNY ~ IRTA: r VASZARY GÁBOR ELKÉSZÜLT A 316 oldalas könyv egészvászon kötésben 12 dollár az előrekalkulált 15 dollár helyett. MEGRENDELEM Vaszary Gábor: A PÓK című könyvét . . példányban. Mellékelem az árat és a postaköltséget: $12.00 + 0.66. NÉV ........................................................................................... CÍM ........................................................................................... VÁROS .................................................................................... ÁLLAM. ZIPSZÁM............................................................... Folytatás — Idáig süllyedtél . . , És miért hoztad ezt a szalagot ne* kém? . .. i—> Ajándékba. _ Majd elteszem emlékbe. Vasárnap, ba misére megyek, a hajamba kötöm, hogy rád gondoljak. Azelőtt sok szalagom volt, most csak ez az egy lesz. Nagyon fogok vigyázni rá, hogy mindig meglegyen. Akkor is, ha nagy leszek. Nem fogom mindennap a hajamba kötni, hogy tovább tartson. Neked fogom viselni. És minden este imádkozni fogok érted, hogy megjavulj, r—* hosszan, kutatva nézte, aztán a kis piros szalagot forgatta ujjai között. — Szép kis szalag. Lesz egy emlékem tőled, majd hirtelen felemelte a fejét és szigorúan a szemébe nézett. r-* Ezt is loptad talán? Michel nem válaszolt. Akkor nem kell, —< visszaadta, r- Miattam ne Iopjl Nem kell semmi, ami lopott. Olyat adjál, ami mindig a tiéd volt, amit nem loptál soha. De neked semmi olyasmid nincs. Ugy-e nincs? i . Nincs. — Hát akkor . . . hirtelen eszébe jutott még valami. <—i Azért adhatsz nekem mégis valamit. Michel Barbant úgy állt előtte, mintha az Úristen itélőszéke előtt állna, a maga meztelen őszinteségével. Mit adhatnék neked? karjait széttárta kissé, így jelezve reménytelen helyzetét, aztán csüggedten leeresztette újra. Csókolj megl mondotta halkan és megilletődve a gyerek. Óvatosan, vigyázva előrehajolt, bogy megcsókolja az arcát, a kölyök átölelte két karjával esetlenül. A csók után Michel szó nélkül megindult, anélkül, hogy egyszer is viszszafordult volna, a kőfalon átvetette magát és végképp eltűnt a szeme elől. bajba rántja vele. Ha megtalálják a százfrankost nála, amit szerencséjére még nem adott oda. Nem tudja kimagyarázni, hogy került hozzá. Michelt Marie-Anne nővér sem szereti, sőt hallani sem akart róla, amikor néha sióba hozta. A százfrankostól mindenáron meg kell szabadulni, hogy meg ne kérdezzék, kitől kapta. Ahogy a sötét folyosó végébe értek, észrevétlen elhajította. Nem tudott sírni, amikor megütötték, de most, hogy Michel furcsa viselkedése jutott az eszébe, aki magára vett egy nemlétező bűnt, hogy rajta segítsen, kibuggyantak a könnyei. Nem Michel volt a tolvaj. Látod, Thérése! Rosszul tetted, hogy megbántottad, amikor hosszú, nagy utat tett meg érted. Michel Vállalta volna a börtönt is érted. De te csak azért vállaltad volna az övét, mert megígérték, hogy semmi bántodásod nem lesz. Tanulhatsz szeretetet a tolvajtól. így beszélt Thérése Moisier kisasszonnyal a saját lelkiismerete és könnyei végigfolytak az arcán. Amikor Marie-Anne nővér szobájába értek és az ajtó becsukódott mögöttük, mintha nagyon távolról jöttek volna feléje a szelíd, dorgáló szavak. Miért mondtad, hogy te loptad el a pénzt? felemelte a gyerek állát, hogy a szemébe nézzen, de Thérése egyetlen szóval sem válaszolt. Michelt nem árulja el senkinek. Azt hitted, Yvonne a bűnös és ezért vállaltad magadra? Hallgatása megerősítette ebben a hitében. Nem lett volna szabad ilyet tenned. Ha nem találják meg a pénzt, nagy fájdalmat okoztál volna nekem. Nem akarlak megdorgálni érte, tudom, hogy szeretetből tetted, de ez a szeretet céltalan és haszontalan dolog volt. Mind en áldozat, amit másokért hozunk, szép és nemes cselekedet. De gondolkozz csak egy keveset, Thérése! Képzeld el, ha nem találják meg a pénzt soha. Magadra vállaltál volna valamit, amiből senkinek semmi haszna. Miért nem kérdeztél meg engem? Megmondhattam volna neked mindjárt, hogy ez mindenképpen helytelen dolog. Ilyen áldozat nem javít meg senkit. Ettől senki se lesz jobb, i— hosszan és fáradhatatlanul beszélt hozzá és a gyerek könnyekben fürdő szemeit ráfüggesztve, némán hallgatta. Bánatos tekintete mintha azt mondta volna: Szeretlek, mert nem kérdezel tőlem semmit és megóvtál attól, hogy hazudjak neked. Nagyon nehéz lett volna, de megtettem volna mégis. Marie-Anne nővér tovább beszélt és a gyerek mélyen elgondolkozott szavain. Nem értette, miért helytelen másokért szenvedni, amikor éppen Marie-Anne nővér beszélt neki arról gyakran, hogy Isten Fia is magára vállalta az emberek bűnét. És azok bűnét is magára vállalta, akik nem hittek benne és megtagadták őt. Mit kell tenni, hogy valaki jó legyen? ^ kérdezte Thérése. r— Nem a te dolgod. <— Mégis tudni szeretném, makacskodott a gyerek.- Mondd meg! >— Olyasmit akarsz tudni, ami a legnehezebb a világon. Isten Fiának sem sikerült mindig, amikor itt járt a Földön. >— De amikor sikerült, hogy csinálta? Csak azt mondd el! r-* könyörgött. Nagyon szeretném tudni. Csak ezt az, egyet mondd el! Nem tudott kitérni előle. —* A bűnösök közé ment, hogy beszéljen nekik a jóról és a rosszról, hogy megértsék és kövessék őt. Na, menj szépen vissza a többiekhez és ne gondolj erre ! Na, menj! Thérése gondolataiba mélyedve hagyta el a szobát, de alig tett pár lépést, Émilie nővért látta szembejönni a folyosó végéről. A szíve hevesen vert, amikor lehajtott fejjel észrevétlen el akart menni mellette, de Émilie nővér az útjába állott. >—i Marie-Anne nővérnél voltál? kérdezte szokatlan halk hangon. r-i Igen, <—i felelte ijedten a gyerek. <—> Visszamegyünk hozzá. Amikor Marie-Anne szobájába beléptek, Émilie nővér az ajtó mellett megállott: —' Kedves nővér, én igaztalanul megvádoltam Théréset és hirtelen támadt indulatomban annyira elragadtattam magam, hogy meg is ütöttem. Én most.. .— elakadt, nehezen lélegzett és minden erejét össze kellett szednie, hogy sírva ne fakadjon. Én . . . ezért most bocsánatot kérek tőle ... ^— tovább nem bírta, térdre bukott és fuldokló zokogásban tört ki. Mindez olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy Thérése se megszólalni, se megmozdulni nem tudott. Marie- Anne nővér szelíden lehajolt a zokogó nővérhez és szeretettel átkarolva, magához vonta. Valamit mondott neki, amit a gyerek nem hallott, ez a különös látvány annyira megrendítette. Csak akkor hagyta el a szobát, amikor Marie-Anne intett feléje, hogy hagyja őket magukra. Visszament a folyosóra, ahol eldobta a százfrankot és újra magához vette. Nyolcadik fejezet Pépin odaköltözött Michel lakáséba. Az első napokban még csak oda járogatott, várva, hogy barátja mihamar visszatér, de amikor hetek elmúltával sem jelentkezett, ott maradt végleg. Nem hozott nagy áldozatot érte, lényegesen jobban érezte itt magát, mint abban a sötét, sivár lyukban, amit részben a magáénak mondhatott. A konzervek és egyéb élelmiszerek, amiket Michel hordott össze, két hétig elegendőnek bizonyultak, aztán már Pépin gondoskodott a továbbiakról. Soha ilyen jó dolga nem volt még az öreg Pivoisnak, kedvére ehetett, amennyi belefért, Pépin nagyétkű volt és mástól se sajnálta az ételt, amiben nem is, volt hiány. Ha jól is lakott az öreg, időnként erőt vett rajta a szomorúság és kókadtan lógatta a fejét egy sarokba húzódva. A gyerek hiányzott, akivel beszélni lehetett. A gyerek meghallgatta az embert. Pépin nem bírja a szót. Órákon át elüldögél egyhelyben, szótlanul és amilyen váratlanul érkezik meg, olyan váratlanul megy el hazulról. Az első hetekben Pépin még elviselhető volt. Néha szólt is hozzá. Leginkább a konyha felszerelése érdekelte és ilyesmi után érdeklődött, mert ő volt, aki főzött. Valamelyest értett hozzá, de nem volt komplikált műsora, lusta volt és sokszor beérte két bögre tejeskávéval. Tej, kávé és bor mindig volt a háznál. Az öreg napközben megihatott akár öt bögrével is, Pépin-t nem érdekelte. Ha elfogyott az ennivaló, utána járt a dolognak a kellő időben és soha sem jött haza VALÓBAN IRODALMI Vaszary Gábor Pók című regénye, amely a Kárpát Könyvkiadó gondozásában most jelent meg, Párizs egyik nyomorlakásába varázsol bennünket. Valóságszerű (realista) mivoltában bármelyik francia remekírónak is becsületére válnék. Leírásai megkapóan szemléletesek, jellemzései még eltúlzásaikban is élethűek. Cselekménye meglepően fordulatos és mindvégig izgalmas. Szereplői többnyire bűnözők: tolvajok, betörők, gyilkosok, akikben azonban ,—' valahol a lélek mélyén — mindig ott lappang az emberi jóakarat vágya is. A tulajdonképpeni főhős Michel Barbant; szíve szerint istenfélő, jámbor ember, aki azonban a templomokat csak kívülről látta. Foglalkozása szerint hivatásos tolvaj , aki ‘becsülettel ’ gondoskodik rettenetesen házsártos felesége és 80-on is túllévő, teljesen süket apósa eltartásáról. Legutóbb naptár helyett véletlenül verskötetet lopott s a viharos szeptember végi estén abból olvasgat. Az egyik költemény a tehenet fejő asszonyról szól s ez azt a csendes vidéki tájat juttatja eszébe, ahol valamikor feleségét is megismerte. Marie, a felesége lánykorában szép teremtés volt, idővel azonban a nyomorúság és az örökös békétlenség eldurvította lelkét is, arcvonásait is. A Barbant-házaspár körül s a nyomorlakásban igen élénk “bűnöző élet zajlik. Az asszony titkos szerelme, a Szép Fiú akaratlanul és ‘ anyagilag eredménytelénül gyilkosságot követ el. Öt nem fogják el, de a kokainárusító özvegyet elviszik. Ennek 12 éves ártatlan kis leánya, Thérése, átmenetileg Barbantékhoz kerül. Mindenki megszereti, csak az asszony nem bírja. Michel viszont Pók -nak nevezi el s ezt olyan szeretettel mondja neki, ahogy más a kedvesem, lelkem, szívem szavakat használta volna . Hogy miért, azt senki sem tudja. Michel, a lassan kiöregedő tolvaj sem, akit már inkább csak Vaksi néven emlegetnek. Csak annyi bizonyos: amikor egyszer az asszony távollétében a kis Pók hagymalevest akar főzni vacsorára, ugyanolyan “vidáman, szeles mozdulattal, éppen olyan boldo gan nyúl az asszony otthagyott köténye után, amilyen boldogan kötette egykor a dereka köré Marie Pivois is fiatalkorában ”. Nem csoda, hogy Michel gyermekévé akarja fogadni. A vidéki házról szövögetett terveibe is beilleszti. A házvételhez szükséges pénz előteremtése céljából bankrablásra készül. Távollétében a kis Pókot a jóságos Marie-Anne nővér menhelybe viszi, ahol hamarosan hívő lélekké nevelik. Michel utána megy, de visszavinni nem tudja magával, mert a kislány jóvá akarja tenni a Vaksi legújabb lopását. Az ezzel kapcsolatos drámai feszültségű. meglepő események után azonban a kis Pók megszökik. Visszatér a nyomorlakásba, hogy ott a bűnözőket megakadályozza életmódjuk folytatásában. Elhatározása következtében a gondosan előkészített bankrablás meghiúsul.-Az egész banda * Angyal, Szeplős, Lőcslábú, a Szép Fiú, Kövér és Pépin, a Vaksi legjobb barátja *— rendőrkézre kerül; maga Vaksi (Michel) két halálos lövést kap. A kis Pókot megint Marie-Anne, a jóságos nővér viszi magával. Michel holt karja csak az egykori verseskönyv kitépett lapja után nyúlt ki, amelyen egy vers pár sorát olvashatta volna, aki figyelmesen kézbe veszi; A tehén búsan elbődült és fent a padláson, vagy húsz tojáson, ijedt szemekkel egy tyúk ül”. A lényegében végzetes törtéeneten elejétől végig valami keserű humor, gyakran akasztófahumor vonul végig. A tolvajok ajkáról sokszor meglepő életbölcsesség, józan meglátás hangzik el. Nyelvük nem egyszer nyers és goromba, de sohasem trágár. A szerző sohasem vetemedik olyan szavak és kifejezések használatára, amelyek a hagyományos felfogás szerint nem bírnák el a nyomdafestéket. Obszcén jelenetek leírása sem fordul elő a könyvben. Annál több a meghatóan szép és kedvesen naív epizód, ami a bűn és nyomor legsötétebb színeit is megenyhíti, akárcsak a kis kulcslyukon át beszivárgó napsugár a lefüggönyzött szoba vakságát elviselhetőbbé teszi. Vaszary Gábor nemcsak az érdekfeszítő meseszövés művészetében elsőrangú, hanem a magyar nyelv szókincsének, kifejező erejének és gazdag változatosságának alkalmazásában is valóban mesteri. Regénye megérdemli, hogy elolvassuk, hogy könyvtárunkban is elhelyezzük. Valahányszor kézbe vesszük, mindannyiszor tanulhatunk, okulhatunk belőle és —* ami manapság már külön érdem, érték és előny zavartalanul gyönyörködhetünk szinte tökéletesnek mondható, tiszta, szép, valóban irodalmi magyar nyelvezetében és hibátlan helyesírásában. Somogyi Ferenc U.i.: Vaszary Gábor “Pók című regénye egybe kötött két részben 516, oldalon a szerző rajzaival a Kárpát Publish ing Company kiadásában jelent meg. Az arany nyomású zöld színű vászon kötéses könyv megrendelhető lapunk kiadóhivatalában. Ára 12 $. üres kézzel. Nem kellett biztatni, nem feledkezett meg róla. Pépin rapszodikus lélek volt. Néha, ha kedve volt, éjfélkor állt oda főzni. Beefsteaket, pommes frites-t sütött, salátát készített és sört ivott hozzá. Ilyenkor felzavarta az öreget álmából: >— Gyere zabálni! Pálinka is volt a'háznál, de .az öregnek égette a gyomrát, hiába kísérletezett vele. Sajnálta is, hogy valamiből kimaradt. Az élet egyhangú és unalmaá volt, mintha kriptában éltek volna. Kivéve az első napoknak nagy lelki problémáját, amin átvergődött az öreg. Akármilyen tűrhetetlen volt az élet az asszonnyal, mégis csak az adott jogot arra, hogy itt maradjon velük. Most, hogy a lánya jónak látta befejezni itteni életét, úgy hagyta hátra, mint egy elfelejtett csomagot, gazdátlanul, mások terhére. Főleg, hogy Michel is elment és Pépin nyakán élt, akihez pláne nem fűzte semmiféle kötelék, úgy érezte, tisztázni kell ezt az áldatlan helyzetet. i__(Folytatjuk) 'K. « PÓK — Ne hazudj, Michel! Neked az is kell. le rossz vagy, magad is bevallottad. Mit csinálsz te? ‘ ^ Mit? * i—< Te elveszed azt, ami a másé? Megpróbálta valahogy tömören és nagy általánosságban összefoglalni elveit. ! Mindenkinek megvan a maga mestersége. Én is dolgozom. Nem vagyok naplópó. <—i Nem is a napot lopod te. Mást lopsz. Egykedvűen vállat volt, de a gyerek nem hagyta ennyiben a dolgot és egyre jobban neki hevülve, lázasan magyarázni kezdte, micsoda nagy bűn a másét magáévá tenni. Lelkében újra életre keltek azok a szavak, amelyeket Marie- Anne nővér ültetett belé és ahogy tovább adta őket, önmaga is megerősödött általuk. Ä hosszú erkölcsi prédikáció céltalannak bizonyult, ő maga is észrevehette, hogy Michellel szemben haszontalan ( minden javító szándék. Szemmel láthatóan unta a dolgot. Befejezésül már csak annyit jegyzett meg elcsüggedten; — Úgy is hiába beszélek neked, te lopni fogsz mégis. Oh, Istenem, de szomorú ez! Miért is tudtam ezt meg rólad. Bár sose szerettelek volna. Jobb lett volna, ha ide se jössz. r— El is mehetek, — jegyezte meg Michel megsértődve és igyekezett eltitkolni, hogy egy egész világ omlott össze benne, maga alá temetve mindent, amiért még érdemes volna élni. —* Várj még egy kicsit, ^ szólt rá a gyerek, hogy kiengesztelje. Pépin hogy van? Jól. r— Sokat fütyül persze? És az öreggel mi van? Még mindig süket? Köszönöm, még mindig — valami eszébe jutott, mert hirtelen levette a sapkáját. r- És hogy van az asszony? érdeklődött tovább. <—> O nem szeretett engem. i—< Most nincs otthon. Fdment. Hová? <— Vidékre. Sokáig marad el. <— És ki főz most nektek? Ezt szerette volna Michel is tudni. Mi történt velük j azóta? «—< En főzök. De P épin is főz. — És tudtok ti főzni? >—* Nem. Thérése helyeslőleg bólintott. Világos, hogy nem tudnak. Könnyen elképzelhető, mit műveltek a hagymaleves- 1 sei is. | — Persze, azért jöttél ide, hogy visszamenjek hozzád és főzzek nektek? Most nincs senkitek, mi? Michel hallgatott. ,—' Hát én nem megyek vissza, pedig most boldogtalan vagyok és ezt is neked köszönhetem, homloka elborult, mert újra eszébe jutott az a szörnyűség, amit vele tett. Miebei ideges megmozdulásai elárulták, hogy nagyon kényelmetlenül érzi magát. r— Ha innen elmész, azt se fogom mondani neked, hogy szeretlek. Pedig sajnos még szeretlek. De igyekezni, fogok minél előbb elfelejteni téged. Kínos, hosszú csend volt. A kölyök Michelt nézte, aki lehajtotta a fejét. A kegyetlen szavak teljesen összetörték, de igyekezett kellő önuralommal végighallgatni őket. ,—- És azért se megyek veled el innen, * indokolta meg újra, > mert nem akarok egy napon én is rossz lenni. Ezek itt szeretnek engem. Michel csodálkozva nézett rá. !—> Akkor miért akarnak börtönbe csukni? Miattad, ,—' vágott vissza élesen a gyerek. ,—< Mert te loptad el a szent pénzt. Még te mersz beszélni? Valamit válaszolt volna, de utolsó pillanatban mégis meggondolta. A kölyök tovább prédikált: —• Majd egyszer téged is becsuknak, ez lesz a vége. De neked úgy .is hiába minden szó. Nem is beszélek már erről többet. Úgyis unod. Nem unom, csak beszélj! j—> elkeseredetten nézte, mert tudta, hogy utoljára látja. «—> Még csak annyit mondok, ha egy kicsit szeretsz, kevesebbet fogsz lopni ezentúl. Naponta eggyel kevesebbet, — de hirtelen eszébe jutott más megoldás is. «—■ És miért nem akarsz te egészen becsületes ember lenni? Eszedbe jutott már egyszer is? *—■ Miért? ,—- kérdezte őszintén. i—i Látod, Michel, látod! <—> prédikált tovább a gyerek. Hetedik fejezet Émilie nővér az imazsámolyától emelkedett fel éppen, amikor I hérése félénk kopogás után a szobába lépett és leeresztett karokkal csendben megállt az ajtó mellett. Ijedten kapkodva vert a szíve, azt hitte, eszméletét veszti. Megjöttél végre? fordult .feléje, imakönyvét az asztalra téve. — Már azt hittem, úgy kell megkeresni téged. Kiváncsi vagyok, milyen elhatározásra jutottál. A gyerek lehajtotta a fejét és nem válaszolt. <—* Megmondod végre, ki vitte el a pénzt? Tudom, szólalt meg olyan halk hangon, hogy alig lehetett érteni. _ Tudod? Azt akarod mondani ezzel, hogy nem te voltál az? Na, majd mindjárt meglátjuk, igazat mondasz-e? Ha nem te voltál az és be is bizonyítod ezt, a másik nyeri el méltó büntetését, mert bajba kevert téged is vele. Megbűnhődik helyetted is, nyugodt lehetsz. A gyerek szótlan maradt. >—• Ha nem tisztázódik, ki a bűnös, nem fogunk tovább is vesződni veletek, egyszerűen értesítjük a csendőröket, akik majd emberségre tanítják a tolvajt, bogy megemlegeti, amíg él. Félórán belül itt lehetnek, csak tőlem függ, hogy értesítem őket... Tovább is beszélt volna, de Thérése váratlan közbeszó- Iásával félbeszakította. Neveletlen viselkedése arcába kergette a vért és nyomban megütötte volna, ha ugyanekkor nem döbbenti meg az, amit mondott, mert erre számított a legkevésbé. ,—- A pénzt én loptam el. Helyesnek tartotta Michel bűnét magára venni. Michel még itt van a környéken, könnyen elloghatják es csendőrkézre kerül, őt magát meg- nem érheti semmi baj, hiszen Émilie nővér megígérte, hogy mindent megbocsát, ha az ellopott pénz megkerül. Még Marie-Anne nővérnek sem szól róla egy szót sem. Éppen odaadta volna a négyrét össze- i hajtott százfrankos bankjegyet is, amelyet egész idő alatt a I markában szorongatott, hogy valahogy el ne veszítse, amikor í Émilie nővér különös magatartása megakadályozta ebben. Hirtelen eléje ugrott és diadalmas fény villant fel a szemében. .—■ I e loptad el? Feleletre nem is várt. Ebben a pillanatban csak az ju- i tolt eszébe, milyen arcátlanul tagadta a bűnét az elő ob, mi(yen elszánt sötét tekintettel állott előtte. — Te, utolsó hazug! Te < a karja a magasba lendült és teljes erővel arcul, csapta. Micbel bűnéért erőt vett lázadozó természetén. Pirosba gyulladt arccal, reszkető szájjal állott előtte és csak annyit mondott: <—> Ne bántson! Megígérte. Émilie nővér nem, tudott uralkodni magán, féktelen haragja nem engedte, hogy ígéretére emlékezzék. :,h Hallgass, té elzüllött teremtés! Te szörnyeteg! Te! Újra megütötte volna, ha váratlanul nem lép a szo- I bába Marie-Anne nővér, mint az ég küldöttje, fogy elejét I vegye további bántódásának. Azt se vették észre, hogy kopogott. r-< Az Ön nevelési módszere nagyon felületes, kedves nővér, ^ fordult feléje harcias hangon Émilie nővér, anélkül, hogy köszöntötte volna. r—> A szép szavak csak szavak maradnak mindig. Kriszus is korbácsot emelt azokra, akik templomát meggyalázták, r-> hangja éles és bántó volt. Marie-Anne nővér mélységes megdöbbenéssel vette tudomásul Émilie nővér fékezhetetlen indulatát. <—i Bevallotta, hogy ő lopta el a pénzt, kiáltotta magánkívül. Nem értem, jegyezte meg szelíden és a gyerekre nézett, aki kettőjük között állott, lehajtott fejjel. Amit a továbbiakban mondott Marie-Anne nővér, egyszerű, halk hangon, mintha a világ legjelentéktelenebb dolgáról beszélne, mindkettőjüket mélységesen megdöbbentette. —- Francoise nővér a piros bőrtárcát az előbb megtalálta. Az irodában az asztal mögé csúszott. Az elveszettnek hitt százfrankos is benne volt. Nyomasztó volt ^ csend. Mindketten ijedten fordultak feléje. >—• Gyere velem! szólalt meg újra Marie-Anne nővér és a gyereket maga előtt kitolta a szobából. Thérése ijedten követte. Rettenetes helyzetbe került. Olyan bűnt vállalt magára, amelyről azt hitte, hogf Michel követte, el. Michelt akarta megmenteni és most éppsn, hogy
