Magyar Újság, 1979 (69. évfolyam, 1-49. szám)
1979-04-05 / 14. szám
VOLUME 69. ÉVFOLYAM NO. 14. SZÁM. 1979. ÁPRILIS 5. EGYES SZÁM ÁRA: 35 Cent. KANADÁBAN: 40 Ct aláírták az izraeli-egyiptomi BÉKESZERZŐDÉST Az Egyiptom és Izrael közt 31 év óta dúló ellensegeskedést megszüntető békeszerződést március 26-án Washingtonban ünnepélyes keretek közt aláírták. A szertartást 1 500 meghívott vendég, £ távolbalátón keresztül pedig sok-sok millió nézte végig. A békeszerződés, amelyet Egyiptom részéről Sadat Anwar elnök, Izrael részéről pedig Begin Menachen miniszterelnök írt alá, arab, héber és angol nyelven készült. A három okmányt az Egyesült Államok részéről, mint tanú, Carter elnök is aláírta. A szerződő felek szerint a béke létrejötte főként neki köszönhető. Carter elnök beszédében azt hangsúlyozta, hogy a megvalósult béke legalább az első lépés azon a rendkívül nehéz úton, amely a Közép-Kelet békéjéhez vezet. A másik két ország veeztője ugyancsak beszédet mondott. Véletlenül mindhárom Izajás próféta szavait idézte, amelyek arról a napról szólnak, amikor majd a kardokból ekevasakat kovácsolnak, a dárdákból pedig oltókéseket készítenek. Begin beszéde vo ti Leghosszabb és legátérzettebb, főként amikor a remélhető örök békéről, héberül a shalom -ról, arabul pedig a salaam -ról beszélt. A békeszerződés aláírását követően a Fehér Ház déli udvarán 1300 személyes vacsora volt. Amíg a Fehér Házban az izraeli-egyipotmi békeszerződés aláírásával kapcsolatos ünnepségek folytak, mintegy 2000 tüntető a Lafayette Parkban hangosan tiltakozott a békekötés ellen. A Connecticut Avenuen végigvonuló tömeg Palesztinát éltette, Sadatot és Begint kárhoztatta. Rashdan Mabmoud iráni bevándorolt szerint amit Carter békeszerződésnek mond, valójában hadviselésre szóló megegyezés: Sadat pedig szerinte ugyanarra a sorsra jut, mint amilyenre a sah jutott. A Iázító beszédek közben hirtelen éljenzés és nagy taps tört ki, mert néhány héliumgömb palesztinai zászlókat vitt fel a magasba. MEGNYUGVÁSSAL ÉS ÖRÖMMEL Kairói híradás szerint az egyiptomiak megnyugvással, de különösebb lelkesedésmélkpl vették tudomásul az egyiptomi-izraeli békeszerződés aláírást. Csak akkor néptelénedtek el a város utcái, amikor a távolbalátó ernyőin s a rádión keresztül a békeszerződés'- szövegét ismertették.' Ekkor ugyanis mindenki a kávéházak Ieadói körül hallgatta, nézte a közvetítéseket. A tudósító megjegyzése szerint a nép lelkesedése korántsem volt ölyán migy, mint amikor Sadat, elnök 16 hónappal ezelőtt Izraelbe mént; de dzók. ákikef megkérdeztek, mind örültek, hogy a három évtized óta tartó ellenségeskedés Izraellel végétért. Izraelben mór sokkal nagyobb volt az öröm. 1 el Avivben tízezrek vonultak ki az utcára; táncoltak, énekeltek, ujjongtak, sírtak és imádkoztak az emberek, akiket határtalanul boldoggá tett az Egyiptommal megkötött béke. Jeruzsálemben ezt az ünnepi hangulatot a békeszerződés washingtoni aláírása előtt löjperccel kézigránát robbanása zavarta meg, amely két amerikai, egy francia, egy nyugat-németországi és öt másik turistát sebesített meg. Szerencsére egyikük állapota sem veszélyes, az egyik amerikait az elsősegély után el is engedték a kórházból.^ Az izraeli fennhatóság alatt álló 1.1 hiillió palesztinai természetesen a legkevésbé sem lelkesedett a béke aláírásáért, de ellenkező érzelmeinek nyilvánításától is tartózkodott, talán mivel az izraeli katonaság éber figyelemmel kísérte. Keserű hangulat uralkodott a néhány ezer főnyi sinai zsidó telepes között is, mivel az aláírás után rövidesen megkezdődik az izraeliek kivonulása Sinai területéről. Az izraeli lapok és rádiók kivétel nélkül a leglelkesebb hangon méltatták a békeszerződés washingtoni aláírásának jelentőségét, a távolbalátó pedig helyszíni közvetítést adott róla. A “Maariv című lap első oldalán az egyiptomi, izraeli és amerikai lobogó színes képét hozta. ARAB ELLENSZENV Mint előre várható volt, az arab világ osztatlan ellenszenvvel vette tudomásul az izraeli-egyiptomi békeszerződés aláírását. A legvadabb kijelentéseket persze Arafat Yasser, a palesztinai felszabadító szervezet feje tette, aki azzal fenyegetőzött, hogy a bolond Sadat, a terrorista Begin és az imperialista Carter kezét levágja . A palesztinai. menekültek táborban, Beirutban és másutt Libanonban Carter, Begin és Sadat bábuit elégették. A Jordán-folyó izraeli megszállás alatt álló bal pariján a palesztinaiak tüntető sztrájkot tartottak. Általános sztrájk volt Libanon mohamedán vidékein is. I eheránban a tüntetők elfoglalták az egyiptomi követség épületét és négy tisztviselőt túszként vettek őrizetbe. Kuwaitban megrohanták az egyiptomi követséget és bezúzták annak ajtait, ablakait. Damascusban az Egypt Air irodáit szállták meg a tüntetők. Az arab államok Szíria és Irák kezdeményezésére pánarab diplomáciai és közgazdasági nyomás kifejtésére készülnek Egyiptom ellen. Azt akarják elérni, hogy Szaud-Arábia és a többi gazdag arab ország minden támogatást vonjon meg Egyiptomtól Az arab ellenszenvet fokozza a szovjet magatartása is. A Kremlin március 16-án arra szólította fel az arabokat, hogy együttesen küzdjenek a közép-keleti béke ellen. WASHINGTONBAN BÉKEDÍJ CARTERNEK? Metzenbaum M. Howard ohiói szenátor az izraeliegyiptomi békeszerződés aláírása után kijelentette, hogy Carter elnök megérdemli a Nobel-békedíjat, mert a béke létrehozása a két ország között az ő tevékenységének jeíéntős eredménye. Az izraeli-egyiptomi béke aláírását Metzenbaum azért is fontosnak tartja, mert az majd az Egyesült Államok olajellátást biztosítja arról a vidékről. A clevelandi Plain Dealer külön kiemeli, hogy Metzenbaum zsidó. Oakar Mary Ro se kongresszusi képviselő, aki Metzeribaummaf és a többi ohiói törvényhozóval együtt hivatalos volt az aláírási szertartásra, ugyancsak a legteljesebb elismerés hangján nyilatkozott Carter elnök szerepéről s örül, hogy Izrael és Egyiptom egymáshoz való viszonya megjavult ; reméli, hogy ez az egész táj egyetemes békéjéhez vezető lépés lesz. A Nobel-díjat Carter részére attól tenné függővé, hogy kezdeményezése valóban eredményes lesz-e vagy sem. A clevelandi Plain Dealer vele kapcsolatban is hangsúlyozza, hogy libanoni. EGY SAH IS ELÉG Pahlavi Reza Mobammed iráni sahnak már Marokkóban sincs nyugta. A baloldali egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint a munkásszervezetek tüntetni kezdtek a sah j ellen, aki Rabat közelében a béke palotájá -nak (a Dar es Salaamnak) vendége. A rabati és casablancai egyetemeken azt a jelszót írták, vakarták a falakra, hogy egy sah Marokkóban elég . Ezzel a baloldali elemek II Hassan királyt állították a sahhal párhuzamba. Az egyetemi és főiskolai hallgatók a tanulmányi feltételekre és az életszínvonal emelérése vonatkozó követeléseikhez hozzáfűzték a sah Marokkóból való távozására irányuló követelésüket is, a sztrájkoló ipari munkások pedig egyenesen azt követelték, hogy a saht adják ki Iránnak. A sah kia,clatására vonatkozó megkeresés Irán részéről még nem érkezett Marokkóba s ha érkeznék, azt a marokkói kormány biztosan elutasítaná. Az iráni forradalmi rendszer viszont a sah felett távollétében akar bíráskodni Ha erre;sr>r kerül, nem vitás, hogy a kirakatperben a volt uralkodót a "nép éllen elkövetett bűncselekményei alapján halálra.ítélik. ; ' A sah egyelőre nem foglalkozik azzal a tervvel, hogy Marokkót elhagyja. Britannia, Francia-. Olasz- és Spanyolország, valamint Svájc kormánya máris közölte a sahhal, hogy személyi biztonságáért nem - tud felelősséget vállalni. Mindössze két ország maradt, az Egyesült Államok és Egyiptom, amelyik hajlandóságot mutat a sah befogadására. AZ UGANDA! FELKELŐK ELŐNYOMULÁSA A kenyai Nairobiból az a hír érkezett, hogy a tanzániai csapatok támogatásával harcoló ugandai felkelők a fővárostól 50 mérföldnyi távolságban délnyugatra lévő Lukaya városából Kampala irányában előrenyomultak ellenállásba sehol sem ütköztek, így március 25-án már 35 mérföldnyire közelítették meg a fővárost, ahol az AP értesülése szerint nyugalom van s az élet a megszokott mederben folyik tovább., Ugandai menekültek állítása szerint a líbiai csapatokkal együtt palesztinaiak is harcolnak a felkelők ellen, akiket viszont J anzania katonai egységei támogatnak. Líbia tagadja, hogy csapatokat küldött Idi Amin megsegítésére. Salman el-Herfi, Arafat Yasser külön megbízottja elismerte, hogy a palesztinai felszabadító szervezet egységei Ugandában kiképző feladatokat végeztek, a legtöbb palesztinai katona azonban szerinte 1975-ben elhagyta Ugandát, mert Libanonba ment harcolni. Arra a kérdésre, van-e és mennyi palesztinai katona még Ugandában, el-Herfi nem volt hajlandó válaszolni. HOVA LETT IDI AMIN? Március 26 -án Uganda elnökének holléte ismeretlenné vált. Rádiók özlés szerint 20.000 tanzániai katona és 12 tank elvágta az ország fővárosától és nemcsak családjának tagjaitól, de csapataitól is. Maroknyi hű katonaságával kitörésre készül, de azzal is számolnia kell, hogy hívei körében cselszövést szerveznek ellene. Ugandai menekültek szerint az Entebbét elzáró tankok nem a tanzániai hadsereghez, hanem Amin lázadó katonáihoz tartoznak. Nyugati diplomáciai körökben arról értesültek, Amin tisztjei is az elnök ellen fordultak, hogy eltávolításával 7 anzaniát békére tudják bírni. A helyzet komolyságát fokozza, hogy a 4000-6000 főnyi tanzániai haderő és néhány ezer ugandai száműzött elérte Mpigit, ahonnan már a 122 mm-es szovjet gyártmányú tábori ágyúkkal lőni tudják Entebbét. A helyszíni megfigyelők szerint most már csak az a kérdés, ki veszi át a hatalmat Amintől. Az egyik nyugati szakértő véleménye szerint erre a szerepre rövidesen Amin hadseregéből vállalkozik valaki, mások arra gondolnak, hogy a száműzöttek soraiból tűnik fel valaki Idi Amin utódaként. AMINT BEKERÍTETTÉK Az ugandai felkelők és a tanzániai csapatok március 23-án 20 mérföldnyire jutottuk Kampalához. 1 anzaniai tankok bekerítették Amin entebbei lakását, ahonnan 12 tank volt látható. Amin éppen telefonon beszélt a fővárosban tartózkodó családjával, amikor a vonal váratlanul megszakadt. Amin hangulata azonban környezetének egyik szóvivője sze-, tint töbretlen maradt, az ellenséggel való megütközésre készült. Kampóiéban az ellenség közeledtének hííére kimaradási tilalmat rendeltek el. Entebbe repülőterét lezárták s a iádió közlése szerint Uganda légiterének minden megsértőjét figyelmeztetés nélkül lelövik. A felkelők azt állítják, hogy előrenyomulásuk közben elérték a Kampalától délnyugatra körülbelül 14 mérföldnyi távolságban lévő Nabingot amelyet már csak az utolsó természeti akadály, a terjedelmes mocsár választ el a fővárostól. ÖNGYILKOSSÁG A MOSZKVAI KÖVETSÉGEN Március 28 -án az Egyesült Államok moszkvai követségén egy 27 éves szovjet tengerész azal a kéréssel jelent, kezett, hogy szeretne Amerikába jutni, mivel disszidens és i gyűlöli Brezhnevet. A konzuli kihallgatás során kiderült, I bogy a tengerész, aki árvaházban nevelkedett fel, kiegyenj súlyozatlan lelkiállapotban van és derekához erősített bombát hord magával. 1 oon Malcolm követ a szovjet hatóságok segítségét kérte. Az oroszok a tengerész jelentkezése után két órával meg is jelentek a követség épületében s először szép szóval igyekeztek a szovjet tengerészt távozásra bírni s amikor ez az igyekezetük sikertelennek bizonyult, erőszakot akartak vele szemben alkalmazni. A tengerész erre meghúzta a derekára .erősített, bomba biztosi tékához kötött zsinórt, mire á bomba felrobbant, a tengerész rphájá pedig lángra lobbant. A súlyos égési Zsebeket szenvedő] fiatalembert’ a mentők kórházba ^szállították,', de piire odaértek vele,"fríéjr; ■ i i«t si>< ■„ i . : MEGELŐZTE AZ ÁLLAMCSÍNYT! ] EMLÉKEZZÜNK 1945 ÁPRILIS 4. Mauritania él nőké,:, Salgjv , Qgl/jL , Mohamed > 'maréi ük' 20-án kiáltványt intézett az orsiág, népéhez, amelyben Jcijelentette, hogy véget akar vetni az immár három év óta folyó gerilla-harcnak, amelyet az Algéria támogatásában részesülő Polisario függetlenségi mozgalom folytat a volt spanyol Szahara önállóságáért. Céljának elérése érdekében Mauritania kivételes helyzetében korlátlan hatalommal él. A kiáltvány előzményeként a laptudósítások arra hivatkoztak, hogy az elnököt nyugati diplomaták figyelmeztették: saját katonai kormányán belül a baloldali csoport arra készült, hogy a 460.000 négyzetmérföldnyi területtel rendelkező országot szovjet érdekeltségi körbe juttassa át. A Szovjetunió befolyása Afrikában eddig Algéria, Líbia, Etiópia és Angola területére terjed ki. Salek elnök a kormány négy tagját felmentette. Az: eb bocsátott miniszterek a következők volta: Salek Ould Jidou őrnagy, belügyminiszter, aki csak névrokona az elnöknek, Bneijara Ould Síel pénzügyminiszter, Mayouf Oüld Viyáh ezredes, közlekedésügyi miniszter és Bredeleil Ould iY eh dih Mohamed, a közszolgálati ügyek miniszteré. Az AP nouakehotti tudósítása szerint Sadek belügyminiszter volt az Algéria részéről támogatott államcsíny tervének fő mozgatója s a kormányzat legkeményebb kezű tagja, aki a rendőrséggel is rendelkezett. Salek elnök “bizottság -a 1978 július 10-én vette át vértelen államcsíny révén az állami főhatalmat Dadclah Ould Mokhtar akkori elnöktől, akit azzal vádoltak, hogy az ország vagyonát és emberanyagát gerilla-háborúban elpazarolja. Ennek a vádnak csupán annyi alapja volt. hogy Da'ddah az ország fegyveres erejét tízszéresére növelte s így képessé tette a jól felfegyverzett gerillák ellen a sikeres küzdelemre. TÜNTETÉS PÁRIZSBAN Március 25-án kommunista szervezők nagyarányú tüntető felvonulást kezdeményeztek, amelyben mintegy 60.000 acélgyári munkás tartott az előkelő Place de I Opera felé. Itt körülbelül 150 fiatal tüntető a várakozó rendőrségre Molotov-koktélt, követ, robbanó labdacsokat és kávéházi székeket: zúdított. Erre a támadásra a rendőrség könnyfakasztó bombák kilövésével és néhány gumibotos rohammal válaszolt. A kézitusában több mint 60 rendőr megsérült, 27 le-' lartóztatás történt, mire a zendülésszerű rendbontás véget ért. A New York 1 imes párizsi tudósítójának értesülése szerint a rendzavarást kiselejtezett gázálarcokkal és sisakokkal felszerelt fiatal anarchisták és szélsőbaloldaliak kezdeményezték. A tüntetés oka a munkanélküliség fokozódása és a kormánynak az a terve volt, hogy az ország veszteséggel járó acélipari telepeit bezárja. Főbb laptudósítás a tüntetést öszszehasonlította azzal a nagyarányú tüntetéssel, amelyet 1968 májusában az egyetemi és főiskolai hallgatók Charles de Gaulle tábornok ellen rendeztek. I egnap volt a magyar történelem legsötétebb gyásznapjának 34. évfordulója. Nem szabad elfelejtenünk, hogy 1945 április 4-én fejezték be a szovjet csapatok Magyarország teljes megszállását, utolsó talpalatnyi földjének eh lalását. Április havának első napjai sokszor zúdítottak már < országra korábban is komoly megpróbáltatásokat, de talá* egyik sem volt azok közül olyan végzetes, mint 1945 április 4 pusztító következménye, az egész ország idegen megszállás alá kerülése s az egész magyarság ősi keresztény és nemzeti hagyományaival homlokegyenest ellenkező világnézet uralomra jutása. Emlékezésünk során alig tudjuk eldönteni, azok sorsát sírassuk-e inkább, akik saját hazájukban sem találhatják azóta hónukat, mert kettős járomban, idegen katonai megszállás és idegen eszmei kényszer bilincseiben vergődnek; vagy azokét, akik a szabad világban szétszórtan, idegén környezetben, testvértelenül élnek; vagy azokét, akik millió számra elvesztették az anyaország védelmét és ugyancsak kettős járomban, kisebbségi sorban hordozzák magyarságuk megváltást nem ígérő, súlyos keresztjét. A 54. ('Morduló napja után csak az a hittel vigasztalhatjuk magunkat, hogy bfdsorsi —k fájdalma eggvé kovácsol bennünket s ebből az egységből egyszer majd mégis meg születik az a jóblp köt, amely után buzgó imádság epedéz „ infilljók ajákáh. 'i-«míi>h - hó i >.\ ; ■ ”>.... ■ /..í . ■ „ POLITIKAI MERÉNYLET HÁGÁBAN ÉS BRÜSSZELBEN Március 20-án Hágában két fegyveres férfi lámadia meg Sir Richard Sykes brit követet és 20 éves holland inasával, Straub Karellel együtt halálra sebezte. A gyilkosságért névtelen telefonáló útján az ír forradalmi haderő vállalta a felelősséget. Az ír tájszólással beszélő telefonáló a^t is közölte a “De Telegraaf” amsterdami lap szerkesztőségével, hogy a merénylet csak a háború kezdete volt, folytatásaként Belgiumban. Franciaországban vagy Németországban is meggyilkolják a követet. 71 Ugyanaznap ; délután ugyancsak két fegyveré^ . férfi Brüsszelben lelőtte a 47 éves Michaux André bankárt, aki külvárosi otthona előtt éppen gépkocsijába akart szállni. A brit, belga'és holland rendőrség együttes nyomozása eddig csak annyit derített ki, hogy Michaux házával szemben lakik Holrper Paul brit diplomata, aki a NATO-nál Brítaró niát képviselő Sir John Killick helyettese. Az a feltevés, hogy a gyilkosok Holmer helyett tévedésből követtek el Michaux bankár ellen merényletet. A holland rendőrségnek az is meggyőződése, hogy a brüsszeli gyilkosságot ugyanaz a két merénylő követte el, aki Sykes brit követet és inasát Hágában megtámadta. Hágából Brüsszelbe ugyanis akár vonaton, akár gépkocsin kél órán belül el lehet jutni. ELÍTÉLTÉK letalier gyilkosait •!'k •/ 3ŰL Parker D. Barrington szövetségi bíró március 23-a ft hirdette ki azt az ítéletet, amely Letalier Orlando volt élűiéi követ gyilkosait sújtotta. A két fővádlott, Guillermo Novö Sampol és Alvin Ross Diaz életfogytiglani fegyházbüntetést, Sampol testvére, Ignacio nyolcévi, Townley Vernon Michael pedig 40 hónaptól 10 évig terjedhető szabadságvesztés-büntetést kapott. A Sampol-testvérek és Diaz :'Castro-ellenes kubaiak. I ownley, aki a bombát I.etalier gépkocsijában elhelyezte, a chilei titkos rendőrség, a DINA volt ügynöke. ,h A merényletet 1976 szeptember 21-én a washingtoni követségi soron hajtották végre a chilei titkos rendőrség megbízásából. Letalier Orlandoval együtt vesztette életéi ggyib munkatársa, Mofíitt Ronni asszony is. Letalier 1971-től 1973-ig volt Chile amerikai követe. A chilei titkos rertdőrség azért kezdeményezte Letalier meggyilkolását, mert a chilei katonai kormányzatnak egyre hangadóbb bírálója lett az Egyesült Államokban. Az ítélet kihirdetése után az elítéltek politikai ri|zetét vallók soraiból haragos felkiáltások törtek ki. Volt, alti a szabad Kubát éltette s volt olyan is, aki azt hangoztatta, hogy rna mi szenvedünk a kommunistáktól, de holnap-^talán már ti is. I I
