Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-03-09 / 9. szám
1978? 9. MAGYAR Ü7SÄÖ 8. ÖLDAC Tormay Cecil: f BUJDOSÓ KÖNYV í (Folytatás) A magyar Fürr István Itáliában élő leánya, úgy biszerr az ölasz kormány egyenes megbízásából jött el hozzánk Briátolbeli szalortjának szüntelenül nyílt az ajtaja. Új vendégek jöttek. Teleki Pál okos fanyar arca fordult be. Batthyány Lajosné jött. A szalonban egy fiatal olasz tiszt is volt, Pentimallinak hívták. Kitüntetések voltak a mellén Mié|t kapta? És Doberdo és San Michele magyar halottjaira gondoltam. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy mostaniban a csehek olasz puskatussal verik agyon a Felföld védtelen magyarjait. . Mikor a háború alatt az amerikai seregek parancsnoka Franciaországban partra szállt, elkiáltotta magát: Nous Voilá Lafayette!. .Vajon a védtelen Kárpátokon át a csehek élén Magyarország földjére tipró olasz tábornok mondta-e: Itt vagyunk Tükory.!. eljöttünk 1 ürr István... Mégvonaglott a kezem, mikor Olaszország katonájának odanyujtottam. Pedig az idegen rokonszenves és jószándékp embernek látszott. És Itália egykor második hazám volt, ifjúságom kedves régi barátai élnek a földjén és népeink végzete közös utakon halad. Felejteni kell, de ma még olyan nehéz. | Mások jöttek. Vay Gáborné, Békássy Elemémé, Sztánkayné Ivády Antónia, aki most szabadult a fogházból^ .. Türr Stefániát akartuk informálni. De Károlyi és minisztertársai megelőztek. Saját maguk leplezték le magukat: Türr Stefánia végtelen megvetéssel beszélt róluk és,! megígérte, hogy kormányát felvilágosítja országunk kétség- i beesett helyzetéről: Hiszen itt már jóformán bolsevizmus < van • •• 1 Február 28. ( | Egészen szokatlanul hatott, hogy megint egyszer tár- < saátgban voltam emberek között, komoly ok és cél nélkül. ‘ Seíhmiért, csak úgy mint azelőtt volt szokás. lürr Stefánia 1 tiszteletére teára hívta össze barátait gróf Mikes Árminná. | A kapu mellett figyelő katonák ácsorogtak, mikor be- ] metitünk. I Hol vannak az egykori idők? Hová lettek a gondtalan 1 otthonok? Az egykor selyembe borított sok tompa villany- < férjjy, a szép ruhák finom vonalai, párizsi parfőmök, egyip- J toáái cigaretták füstje, s virágok, tenger virág. | Most divatját múlta tavalyi ruhák járják, gyér világi- * tá$ szűkös fűtés, kapadohány-cigaretták. Parföm nincs töljbé és egy bőtorkú vázában mindössze három szál bús vilim. A magyar társadalomban nincs többé társas élet. Alik ma mulatni tudnak, azok nem magyarok. Meghalt a 1 szálon: elkeseredett összeesküvők találkozóhelye lett, ahol J úg vTíeszélnék egymással az emberek, hogy hirtelen, sokszor ' majguK möge néznék. Jóformán valamennyi magyar háznak megvan a maga kéme á cselédek között. Bizalmiférfiak, 1 biiplminők . . . Tudjuk és nem tehetünk ellene. * Minden megváltozott itt, még a beszélgetés is. A sza-; ‘ Iorj§)kb an hajdan emberi furcsaságokról, zenéről, színházról, I' könyvekről, idegen országok messze városairól, ismerősökről ' lobit a szóbeszéd. Most azt kérdezzük egymástól: S r— Hogy volt a fogházban? Volt már házkutatásod? Aá hittem, hogy már letartóztattak. És ha valaki azt mond- ] jasiÖrüIök, hogy látlak!... új jelentősége van ennek ma- ' nafság. f, Apponyi Albert gróf mosolyogva köszönt és melegen szári tóttá meg kezemet: ÍÍ- Hát maga még szabadon jár? ... Elutazása? előtt még egyszer találkoztam Türr Stefá- : al. A Bristol-szálloda halijában beszéltem vele. Egy súlyos ígéretet tett. Megkísérli kieszközölni, beváltani, na visszatér hazájába, hogy Itália saját tábornokainak vezetése mésllejt hazaeressze rendetcsinálni a hadifogoly magyar katonákat. X Az olasz tiszt, akit személyes védelmére rendelt mellé 1 azí olasz kormány, idegesen mondta: ' / — Signora, figyelik magukat. Detektívek vannak itt. — ."Aztán olyan halkan igyekezett beszélni, hogy még én se - hdjljam meg: » É pericoloso, /— a szeme hirtelen mozdu- ' larval, mintha rám akart volna mutatni. >— Vigyázzon, mi elmegyünk, de ezek a szerencsétlenek, akik itt maradnak, a bőrükkel játszanak. f Ebbén a pillanatban olyasmit éreztem, hogy már csak 1 ké| fajta ember van a világon: a boldogok és a boldogtala-j, laijok fajtája. És ezek az idegenek úgy néznek ránk, mintha fé| szánalommal és fél kíváncsian elmenőben egy siralomház rácsos ablakán néznének be. | h Március í —5. $ Még tél van, de a szelek láthatatlan messzeségekből olykor kezdődést ragadnak a levegőn át. Március ... lázak ésjjázadások hónapja. A földön fáradtságok és nyugtalanságok kergetődznek. Áradó vizek nyargalnak. Nem látszik m^g, de a szemhatáron valahol már ott van a tavasz. \ Kié lesz ez a tavasz? A mienk-e, vagy az övék? Baljóslatú jelek jövendölnek ellenünk. Egyre tisztábban rémlik a szörnyeteg, amelyet Károlyi tábora októberben a sötétből előhívott és ma már megszámlálhatatlan karjával fogja át a váVost. Karmai belevájódnak Budapest húsába és ahol facsarnak, ott hangot adnak az utcák és mint a vér, kibuggyan a házakon a vörös zászló. I A galil eisták legutóbbi gyűlésükön már leplezetlenül elárulták, hogy kommunisták. Goszthonyi Mária és Brandst$n Illésné kommunista nők izgatására a szocialista munká^nők a régi képviselőházban a vallásos és nemzeti szel- . lekiű iskola ellen tüntettek. Hock János kezdeményezésére szpnoklások hangzanak a katolikus papi nőtlenség megszüntetése mellett. A katonatanácsokból és a hadügyminisztériumból Iázító rendeletek nyargalnak szét az országbaVi. Pogány utasította a csapattesteket, hogy bizalmiférfiak révéjh válogassák ki maguknak a legmodernebb gondolkozású tieteket, a többit elcsapni készül. í Az új Városháza termében a munkástanács most már hedált mondott a kisbirtok-rendszerre és a földosztásra. A földosztás még valamennyire birtokban hagyta volna a magyarságot. De ez késleltetné az újfajta országhódí tók tér-; veipgk a megvalósulását. Űk tehát szocializálni akarnak.! Budapestről kormányzott termelési szövetkezeteket követellek, amelynek élére, az elkergetett magyar földesurak bevett, Kunfi szavai szerint olyan egyéneket kell állítani, kik ennek az új Magyarországnak a szellemével vannak íthatva ...” Tehát úgy akarják megcsinálni a föld forradalmát, mint politikai forradalmukat. A kormánykerék után íagát a hajót is birtokba készülnek venni. A falakon belül, de a falakon kívül is rohamosan terjed a vörös pestis. Emlékezem az első kifüggesztett vörös zászlóa. Egy Rákóczi-úti ház első emeletén bújt elő. Sokáig lógott magányosan, aztán követték mások. Az októberi lázadás zászlódíszt parancsolt a városra. Szereplői, szinte j zadisztikusan, örömet rendeltek el a nagy összeomlás órá- j ;ában és Budapest gyáván viselte a ráparancsolt ünnepi I liszt, mialatt körülötte darabokra tépték az országot. És az öröm díszét azután sem merte levetni magáról: zászlósán úgy állt a pusztulásban idegen megszállók tiprása. alatt, mint egy kifestett céda és a nemzet színei ellentétbe kerül-j tek a lelkűnkkel, sértették és csúfolták a gyászunkat. Amitj most mondok, úgy hangzik, mintha egy őrült beszélne: meggyűlöltem a színeket, amelyekért azelőtt meghaltam volna. Most egyszerre rohamosan tűnnek el a piros- fehérzöld lobogók, de a nemzet bepiszkolódott színeit a haldokló ország fővárosa nem fekete zászló kkal cseréli fel. Egyre több lesz a vörös lobogó ennek a jellemtelen városnak az utcáin, mely mindig önmaga felett rohan el és sárba tiporja a múltját. Egykor szerettem ezt a várost és megírtam a regényét, hogy a művészetemen át megszeresse benne önmagát. Ma idegen lettem a falai között, nem érzek vele közösséget. Vádolom és megtagadom. És ez a vád nem az uralomra jutott idegen fajt illeti, amely szívós kitartással, leleményesen, szorgalmasan, merészen tudta elérni céljait, de illeti az egész magyarságot és az egész nemzetet, amely könnyelműen, tehetetlenül és vakon feladta a túladjon szívét: a fővárosát. Minden előző hatalom és minden kormány felelős ezért. És felelősek azok a magyar politikusok, akik még mindig árnyalatokról vitatkoznak és nem látják, hogy ma már csakis színek vannak és nem érzik, hogy rövid idő múlva nem lesznek többé színek sem, csak egy szín lesz: — a vörös. Ettől a keserű gondolattól eszembe jut egy vörös katona. Szolgálatom volt odakinn a Keleti pályaudvaron. A Vöröskeresztes terembe fegyveresek jöttek be. Egy szálas magyar legény volt a parancsnokuk. Elémbe állt és azt kérdezte, nem Iáttam-e kilencvenhat embert erre menni. Désről jöttek, fehérek, fegyverük van, nyomuk veszett. Nem láttam őket és a szemem megakadt a sapkáján. Széles vörös selyemszalag volt köréje varrva. Hová tették a piros-fehér-zöldet? Elvesztettük a Piavénái, —? felelte a katona. — Ott a fekete-sárgát vesztették el. A mi színeinket maguk tépték le. Mialatt mondtam, erősen a szeme közé néztem. És az ember nem állta a tekintetemet. Lekapta a fejéről a sapkát és a háta mögé dugta: , De hát miért is nem tesznek már végre valamit az urak .. . • Az •az érzés, amely elfogott, mikor a katona szavát hallottam, számtalanszor felriadozott azóta bennem. Néhány nápja, mikor Lovászy pártja részéről történt közeledés a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségéhez, eszembe jutottak a vádjak, melyek elszórva hol egy munkás, hol egy katona Szavából felcsattantak a vezetésre képtelen értelmiség és a politikusok örökös széthúzása ellen és így azt javasoltam a Szövetségnek hogy ne vágjuk el eleve Lovászy pártja közeledésének útját. Az idők olyan nehezek, módot kell adni legalább arra, hogy azok, akik ma a destrukció ellen küzdenek, megismerek egymás útjait. Mikor Lovászy Márton egyik meghízottja azzal az üzenettel jött el hozzám, hogy pártvezére fel akarna keresni, azt feleltem, hogy ma délután várom látogatását. Lovászy Márton, hajdan Károlyi leghívebb embere olt. Aztán kultuszminiszter lett. Nemrégen kettészakította a Károlyi-pártot és szembe fordult a romboló hatalommal, melynek felelősségében hosszú időn át osztozott. Megjelenése nagy fekete tömeg benyomását teszi. Délszlávnak tartanám, ha nem tudnám, hogy magyar. Sűrű haja mélyen benőtt alacsony homlokába. Beszéd közben, mialatt a hangját hallottam, szüntelen arra kellett gondolnom, hogy ugyanez a hang kiáltotta el a magyar parlamentben: Mi antantbarátok vagyunk! Soha se hittem volna, hogy valaha is úgy fordulhat a sors, hogy őt szobámban fogom látni. Uralkodnom kellett magamon, hogy ezt a belső csodálkozásomat! eltitkoljam. Vay Gáborné és Kállay Erzsébet érkeztek. Leültek. Nem szóltak közbe. Én pedig Bethlen István gróf előző fel- j kérésére a magyar asszonyok nevében azt kérdeztem Lovászytól, hajlandó-e pártjával a választást megelőzőleg a polgári pártokkal blokkba menni? Bethlennel és a Nemzeti Egyesülési Pártjává nem... Aztán még egy kérdést tettem: >—i Biztosíthat-e arról, hogy Károlyival a megejtett választások után sem lép politikai összeköttetésbe? Mialatt felelt, szinte olyasmit éreztem, hogy közben a könyökével ajtókat nyit maga mögött: — Váratlan fordulatok jöhetnek. A politikában nem; létezik sem az a szó, hogy soha, sem az a szó, hogy mindig? Károlyinál, — feleltem én r- nem politikáról, de hazaárulásról van szó. Egy emberrel, aki a zsebébe dugta Diaz fegyverszüneti feltételeit. .. — 1 udom, mit akar mondani, — vetette közbe Lovászy r- Károlyinak ténylegesen a zsebében voltak a Diazféle feltételek, mikor Belgrádba utazott. — Egy emberrel, — folytattam én — aki olyan feltétételeket sikkasztott el, melyek demarkációs vonalul az országhatárokat jelölték meg és Belgrádban odadobta prédául az egész országot, a nemzeti érzés többé nem mehet együtt. Én is miniszter voltam, mikor az történt. — 1 alán nem tudott róla? Lovászy vállat vont, nem reflektált erre a kérdésre és rövidesen eltávozott. Mi hárman egymásra néztünk. Március 6. Egy öreg asszony állt a járda szélén és furcsa vinnyogó ; hangokat hallatott. Az emberek ránéztek és odébb mentek. : Néhány utcagyerek csúfolódva ugrált körülötte. Mikor közeegyek lenni, névtelen és szörnyű szerencsétlenségnek nyitunk kaput. Eljött Bethlen István és Emszt Sándor, Pallavicini György, Heinrich Ferenc helyettese, Hohenlohe és később Lovászy. És mikor hosszú tanácskozás után mi asszonyok magunk között maradtunk, Batthyány Lajosné, Dessewffy Emma, Zichy Rafaelné, Kállay Erzsébet és Vay Gáborné, kétségbeesésünk mindössze három szegény szót talált: >-> Hiába volt megint... Lefekvés előtt, mikor a házvezetőnő behozta anyámnak a számadási könyvet, két szem fürkésző tekintetét éreztem magamon: <— Fáradtnak tetszik lenni? Milyen sokan voltak itt. talán valami gyűlés? Inkább ösztönből, mint tudatosan feleltem: — Azon tanácskoztunk, meg lehetne-e tartani ez\évben a gyermeknapot?... — És minden átmenet nélkül szinte önvédelemből kérdeztem: <— Ügy-e, Pogánynak a sofőrje a maga vőlegénye? Olyan váratlanul érte a kérdés, hogy nem tagadott: Néha Pogányt viszi, néha Böhmöt. Csak ezt akartam tudni. Március 13. Sok ember állt az utca szegletén. A falakon megint új«' piakát vad színei rikoltoztak. Egy óriási munkás látszott rajta, aki a magyar Parlament fölé hajolt. Festékes vödör állott a lábánál és csepegő ecsettel mázolta vörösre az Országház hatalmas gránitköves épületét. A kép felett betűk”“ szaladtak át: Mindenki szavazzon a szociáldemokrata pártra. Örökéletű gránit és vörös festék... Ez mindent elmondott. Többet, mint amennyit akart. .. A múlt napokban egy kis cédulát ragasztottunk ki, MaJW gyarország térképe volt rajta. Fehér mezőben zöld országhatárok és felette pirosbetűs írás: A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége. Ök szabadon tapaszthatják be öle»:* hirdetéseikkel a falakat. A mienk tenyérnyi kis papír volt,*kevés helyen megfért és még sem tűrték. Égy gyereket láttam, amint letépte. !—• Miért teszed, kis fiam, hiszen nem bánt? FIúsz koronát kapok napjára, ha ilyen nemzeti színűeket tépek. J úl, odakinn köröskörül bántatlanul tépik össze idegen rablók az országunk földjét. És a fővárosunkban megfizetett magyar gyerekek tépik le az ország képét. A jövő tépi össze önmagát. « Március 14. ■! Minden szenvedésnél jobban sajog ez. . . Annak a gyereknek az arca velem van, mióta láttam. Ki tette, hogy ennyire jutottunk? Új tanító jár a gyermekek között. Egy démoni vörös árnyék ült fel a katedrára. Elveszi az utolsót is, ami vigasztalásul megmaradt. Sok év előtt a gyárakon kezdte, aztán a kaszárnyák udvarán ólálkodott, most már az iskolákba jár el. A kúszón vörös árnyék a tanító fennhatóságával szembe bizalmifiúkat és leányokat állít és odaad nekik mindent, amihez nem nyúlhattak azelőtt. — Hazugság és butítás volt, — súgja szüntelenül, míg odaadja az Isten fogalmát, hogy parittyával célba vegyék a szemét. Odaadja a haza gondolatéit, eregessenek sárkányt széttépett térképe foszlányaiból. És odaadja nekik a szüleiket: Ne tiszteljétek őket. Kéjük borzongásából lettetek. Létetekben is csak a maguk gyönyörét keresték, nem tartoztok se hálával, se engedelmességgel nekik. A démoni vörös árnyék egyre merészebben fenyegeti az erkölcsöt. — Szabaduljon föl az ertiberi szellem” *u! mondotta Kunfi — és az iskolákban a vallásoktatás helyébe a nemi felvilágosítás tudományát helyezte. Kicsi fiúk és kicsi leányok előtt, zsidó orvosnövendékek és doktorkisasszonyok tartanak erotikus előadásokat és hogy világosabb legyen a magyarázat, moziképeken szemléltetik, amit a gyerekek nem értenek. Két kis leányról hallottam, aki az előadások következtében megőrült. Némelyik gyerek undorodva, sírva megy haza es az anyja ölébe bújik. De olyan is van, aki nevet és valami szörnyűt mond a szüleinek. Nemcsak országrablás, de lélekrablás is folyik itt. És Jézus hiába hívja a kisdedeket, már nem eresztik őket hozzá. , Egy asszony jött be ma a Mária-utcai irodába. ■ & — Ellenem fordult a gyerek, — panaszolta és elcsuklott a hangja. Elvették tőlem az iskolában a szívét. Vigasztalni próbáltam. Az asszony rázta a fejét: — Amit bepiszkoltak a gyerekem lelkében, azt nem lehet többé tisztára mosni. — folytatjuk — TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és meg megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony élői! postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomási folyamatban van, és kb. húsvétra az is megjelenik. A múlt- } ban felajánlott előfizetési kedvezmény tehát módosul. A « két kötet ára a megjelenés után 25 dollár lesz, Aki március t 31-ig befizeti a II. kötet árát, 12.50 helyett 10 dollárt fizet ” csak. Ha szükséges az első kötet, azt már a rendes áron * kaphatja, 12.50-ért. » Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét. 1 Mellékelem a két kötet árát $25.00 helyett 22.50-et. * Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt, j Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. * ■ Név:...........................................................................................................£ ■ i Utca, bázszám: * 4T Város: * Állam:...........................................................Zip Code................. lébe értem, láttam, hogy az asszony vak. Örökös sötétségéből, szívrehatóan kérlelte az elhaladó lépéseket. Át akart volna menni a forgalmas üteg közén, de senki se akadt, aki átvezette volna. Egy darabig figyeltem az embereket. Többnyire szegény nép járt arra. Munkások, munkásasszo- j nyok. Keményen, részvétlenül mentek el mellette. A marxizmus proletárközössége jutott az eszembe, j Azok a tanok, amelyek megölik az emberi közösséget, egyúttal megölik az osztályközösséget is. Amely korok letépik a Megváltót a keresztről, mindig az emberiséget szegezik a helyére. Megfogtam a világtalan asszony karját és átvezettem a villanyosok és kocsik zűrzavarán: — Bizonyosan az úri népek közül vezet most engem ' valaki, mondotta az asszony. A mieink olyan kegyet- ; lenek lettek mostanában még magunk között is ... j Március 7*-8. Napról-napra élek. Nem hallgatnak ki, nem tartóztat- j nak le, vádjuk érvényben van ellenem, az elfogatási parancsot senki sem tépte szét. Hogy miért tétováznak az eífogatás végrehajtásán, nem tudom, mert sohase kérdezősködném szándékaik felől, sohase fogadnám el, hogy érdekemben közbenjárjanak. Sohase kérnék tőlük semmit. Szabad vagyok és mégsem vagyok szabad. Az volt a lervem, Kecskemétre és Debrecenbe utazom az asszonyok dolgában. Figyelmeztettek, ha Budapestről el akarnék menni, szökésnek minősítenék és letartóztatnának. Mit tegyek? A városban választásokra készülnek. Én is dolgozom, de már nem hiszek abban, hogy a választásra sor kerül. Különben aligha is változtatna a helyzeten, ha minden terror dacára a nemzeti érzésű tömegeké lenne a többség. A szociáldemokrácia, mely az eszközökben nem válogatva, az i egyenlő és titkos választójog világmegváltó meséjével Iázította a munkásságot, most mikor elérte a diadaímat és a tömegek ítélete elé kellene járulnia, magyarországi hivatalos lapjában, a Népszavában szószerint ezt írja: ha a szocializmus bármi okból elvesztené a választási csatát, később fénytelen lesz fegyveres kézzel föllépni az ellenforradalmá- , rokkái szemben ...” j A választás már nem segíthet rajtunk. Másnak kell; történnie. És fog is történni valami. A levegőben érzik. Egy roppant húr feszül, ha elpattan, véresre csapja azt, akit ér. Március 9. A vörös ököl mindegyre jobban fenyeget és emelkedik. Barátságosan hol akasztófára mutogat, hol pedig börtönnel kecsegtet. Ma reggel megint felém fordult a figyelme. A| szociáldemokraták központi közlönye: “A vendéglátó ellenforradalom” címen kirohan azok ellen, akik a kormány tudta nélkül az antant megbízottaival szóba állnak és többedmagammal ellenforradalmár informátornak nevez engem is. A református teológia lépcsőházában adta ide valaki a lapot. Az Evangéliumi Diákszövetség tartotta hangversenyét. Felolvasásom dalok közt volt a műsoron. A Népszava” fenyegető cikke még a fejemben kószált, mikor a dobogóra léptem és a zsúfolt terem felfigyelt. A protestáns ifjúsághoz intézett szózattal kezdtem és azzal végeztem, hogy minden hazafias szó, amely célt talál és minden hazaszerető tett, amely a célt szolgálja, egy-egy rögöt szerez vissza szétiépett hazánkból. A “Népszava ’ ma reggel megtámadott, hogy ellenforradalmár informátor vagyok. Nem tagadom, igyekszem informálni a külföldet a szavammal is, a toliam ral is. Egy c’kket fogok felolvasni, melyet derék honfitáraink Leffler Béla és felesége Signe Liljekranz vittek ki Stockholmba a “Svenska Dagbladed számára. A címe: Kiáltás egy nemzet vérpadáról. Önökre bízom, hogy el■öntsék, ellenforradalom-e ez az írás, vagy hazaszeretet. Mikor a felolvasásom végére értem, egy hang hatalmain belekiáltott a terembe: — Százezer ilyen ellenforradalmár kell! »— És feíugrotak az emberek és temérdek hang ismételte: Százezer Iyen ellenforradalmár kell! Forró hullám lendült át a termen, amely nő, emelkedik szerteszét az országban, míg szembe hömpölyögve jön egy más'k hullám, amelynek a színe vörös. Melyik özönlik sebesebben, melyik szakítja át hamarabb a gátat? Csak idő kérdése az egész-Március 10?— 1 í. Egész csendes volt az utca. Lövöldözés nem hallatszott ma éjjel és részeg őrjáratok trágár ordítozása sem. Félkettő felé járhatott az idő, mikor lenn a Kőfaragó-utcán egy kocsi jött zörögve egyre közelebb és megállt az ablakom alatt. Parasztszekéren csak nem jönnek értem? <— gondoltam magamban, de azért mégis összekaptam az írásaimat és a könyvszekrényem alá dugtam. Odalenn ezalatt furcsa nesz hallatszott. Mintha valamit feszegettek volna. Aztán nehéz súlyt cipelő lépések topogtak. Hirtelen eszembe jutott: ,—■ hátha a pincénket fosztják ki? Eloltottam a lámpát és kinéztem az ablakon. Az utca jóformán egészen sötét volt. Egy szekeret és néhány emberi alakot véltem látni. Ha elvinnék a szenünket! Összeborzadtam a hideg félelmétől. Lerohantam a házmesterhez. Kinyittattam a ház-1 kaput és kimentem az utcára. A mellettünk levő ház pin-1 celejárójánál állt a kocsi. Egy asztalos műhelye volt a pincében. Onnan hurcoltak ki bútorokat az éjjeli cserkészek. Az egyik sötét alak elém toppant: <—* Jó estét kívánok. —? Jó estét, r— feleltem és korunk önzetlenségével örültem, hogy nem a mi pincénket keresték fel. <-i Jó éjszakát — mondottam udvariasan. — Jó éjszakát hangzott a válasz. Csak mikor a kapu becsukódott mögöttem, jutott eszem-1 ke, hogy ezek a jószándékú emberek leüthettek volna. Ilyen téli regék szövődnek most át a budapesti éjszakákon . .. Március 12. Még egy utolsó kísérletet tettünk a magyar asszonyok levében. Ma délután lakásqmon gyűltünk össze a polgári pártok meghívott vezéreivel. Éreztük mind, hogy az utolsó 5rák vernek a fejünk felett. Éreztük, ha most sem tudunk í
