Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-02-23 / 8. szám

197& FEBRUAR 25. MAGYAR ÜJSÄG s.-oldal SZOVJET KÉMKEDÉS KANADÁBAN A kanadai királyi lovas rendőrség nagyarányú szovjet kémhálózatot leplezett le. Az oroszok a kanadai rendőrség­gel is kapcsolatot akartak létesíteni. Céljuk elérése érdeké­­'• ben a rendőrség egyik magas rangú tisztjének 30.500 $-t ki is fizettek, másik tagjának pedig, aki “hivatalból tartott fenn érintkezést a szovjet kémszervezettel, korlátlan össze­­geket ajánlottak fel, illetőleg helyeztek kilátásba. A rendőr­ség rendkívül ügyesen felderítette az egész kémkedési háló­zatot, az érintkezés kémkedési filmek ötleteit is lefőző leleményességét bizonyítható módon rögzítette. Jamieson Don külügyminiszter 1 1 szovjet diplomáciai tisztviselőt kiutasított az országból. Közölte Yakovlev Ale­xander szovjet követtel, hogy közülük négynek 48 órán be­lül, hétnek pedig február 23-ig el kell hagyniuk Kanadát. A lovas rendőrségnek azt a magas rangú tisztjét, akinek közvetítésével a kémhálózat felgöngyölítése lehetővé vált, a külügyminiszter nem nevezte meg, csak annyit mondott róla, hogy az a vele szemben alkalmazott “beszervezés” tényét Inár egyhónappal korábban közölte a rendőrség vizsgálati szervével. Broadbent Ed, a New Democratic Party vezetője Ja­mieson külügyminiszternél Kanada moszkvai követének ideiglenes visszahívását sürgette, Jamieson azonban ezt szükségtelennek mondta. Hasonló nagy arányú szovjet kémkedést 1940-ben lepleztek le, amikor Grouzenko Igor rejtjeleket megfejtő orosz tisztviselő szolgáltatott bizonyítékokat a kanadai rendőrségnek az orosz kémkedésről. Kémkedés címén akkor 9 embert marasztaltak el és másik 9-et mentettek fel a vád alól. A kanadai lovas rendőrség, teljes nevén Royal Cana­dian Mounted Police az 1873-ban megalakított “North West Mounted Police” szervezetéből alakult ki, amelynek az volt a rendeltetése, hogy Kanadának akkor még be nem települt északnyugati részét védje. Az akkori név elé 1904- ben került a “Royal (királyi) jelző. A testület mai nevét 1920-ban kapta, amikor az egybeolvadt a Dominion Po­lice alakulataival. Főhadiszállása is ekkor került a saskat­­chewani Reginából Kanada szövetségi fővárosába, Otta­wába. A kanadai rendőrség a kémelhárító tevékenységről is gondoskodik. Jelenleg éppen vizsgálat folyik ellene, mert állítólag egyes felforgató csoportokkal szemben, főként a francia nyelvet használó Quebec tartományban, túlkapáso­kat követett el (betörés, gyújtogatás és törvénytelen megfi­gyelés alakjában). fi*"' -OTTHONI VÉLEMÉNY EGYES LAKÓKRÓL A budapesto ingatlanközvetítő vállalat jelentése sze­rint a lakáscserék száma évről évre csökken. 1976-ban pél­dául még 1489 volt, tavaly már csak 955 lett. Az új lakásba költözőket Budapesten a legtöbb helyen kisfüzettel is meglepik, amely olyan apróbb tudnivalókat : tartalmaz, mint például r— hogyan kell kezelni az érzékeny •: szerkezetű liftet, a gázt, a szemétledobót. Egyesek megsér­tődnek ezen, mondván ne nézzék őket teljesen hülyének, má­sok •«— mint a hazai riport írja «— cipőt csomagolnak bele, de akadnak olyanok is, akik egyszerűen kihajítják az ablakon. : Általában azok mellőzik, akiknek még a puszta olvasási .gyakorlat is hasznos lenne. És most jön az ominózus vá­­* íratlan “Vizit \ amelyet szószerint közlünk az egyik hazai lapból. Csöngetnénk. A gomb helyen két bj?QnytaIan, csupasz drótszál libeg. Nem kockáztatunk. Megzörgetjük aZ ablak­pótló furnérokat. A családfő szerint épp az elmúlt éjszaka tört ki az üveg, amikor az az erős vihar volt. A lakás két­­szoba komfort. Amolyan romeltakarítás előtti a kép. Ha azt mondom, hogy legutoljára a századfordulón festették, jóin­dulatú vagyok. A szakember érdeklődő típus. • — Mondja, mikor festettek itt? « kérdezte naivan. — Tavalyelőtt — hangzik szemrebbenés nélkül a vá­lasz. — És hova tették a fürdőkádat? i— Hogyhogy hová? Itt van, csak nem látszik a szer­számosládáktól. ... — Hogyan mosdanak? — Vödörből. Átmenetileg. — Költöznek? _ Dehogy. Miért? i— Hát mert olyan képlékeny itt minden. — Igen, épp nagytakarítás előtt állunk. A szakember szerényen megjegyzi: az bonyolult, in­kább építsék át. Húsz-harmincezer forintra számíthatnak. A férfi érteden és magas a vérnyomása. Leül. — Tudják —< mondja akadozva még jó, hogy a fele­ségem nincs itthon. * * * Újabb lakás, ezúttal lakótelepi. Felesleges a magya­rázat. Elég, ha kérdezünk: mit keres a szőnyegpadló a ru­háskosárban, a libazsíros üveg a függönyben, a csaptelep a konyhaasztalon, a paradicsomleves a falon, a kutya a íür­­dőkádb an, a bakancs a mosdóban, a szennyes a konáha­­szekrényben? (És az ilyen lakók ebben a lakásban?) Mindezekről nemcsak az IKV ellenőrzései nyomán, ha­nem közvetve is tudomást szerezhetünk. Például: részlet egy gyámhatósági környezettanulmányból. “M.P. és felesége négy gyermekükkel egy éve költöz­tek jelenlegi két és félszobás otthonukba. Feltűnő az elha­nyagoltság és a kosz. Az ajtót belülről, valamint a beépített, Eredetileg fehér előszobaszekrényt horpadások, törések ék- Velenítik. A falak on ujjlenyomatok, zsírfoltok; a szőnyeg­padlót sok helyütt cigarettával kiégették; egy nagyobb he­lyén teljesen elégett. A W.C.-csésze eltörött, a lakásban "áclk helyen találtunk üvegcserepeket, a gyerekek ezek kö­zött kénytelenek játszani. A szomszédok egyébként elmond­ják, hogy M. P. és felesége gyakran csak a késő esti órák­ban tér haza, s ilyenkor nem ritka a hangos szóváltás, dü­hüket pedig a lakáson vezetik le. Ottlétünkkor mindegyik lefolyó eldugult, a fürdőszobában ujjnyi vastagon víz állt. KIRÁLY KÁROLY LEVELE VINCZE JÁNOSHOZ AGGODALOM ÉS GOND Kedves Barátom, aggodalom és gond fűti soraimat, mert arról szeretnék írni Önnek, hogy az Utóbbi időben országunkban mi módon foglalkoznak a nemzetiségi kérdés­sel, hogyan végzik munkájukat országos és megyei szinten < a Dolgozók Nemzetiségi I anácsai. A némzetiségi kérdés különböző aspektusairól több mint három hónapja írtam Verdet elvtársnak és — ahogy Önnek is tudomása van róla fölvetettem a problémát a Központi Bizottság legutóbbi ülésén ugyanúgy, mint a Ma­ros Megyei Tanács ezévi tavaszi ülésén. Egyébként észrevé­teleit, kritikáit, javaslatait a központi és megyei tanácsok több tagja is elmondta már. Jómagam több mint egy éve kértem, hogy ez ügyben a Legfelsőbb Pártvezetőség előtt fogadjanak kihallgatáson. Mély csalód ássál vettem tudomásul, hogy nem fogad­tak és levelemre sem kaptam semmiféle választ. A kérdéskörrel kapcsolatos néhány gondolatomat, töp­rengéseimet szeretném megosztani Önnel. Elsőként említeném az ezen Nemzetiségi Tanácsok a < nkájára vonatkozó problémát, vagyis azt, hogy a Nem­zetiségi Tanácsok hogyan, milyen módon fejtik ki tevékeny­ségüket. Ismeretes, hogy az ezen Tanácsok létrehozására vonatkozó, immár tíz éve elfogadott párthatározatot orszá­gunk különböző nemzetiségű dolgozóinak milliói fogadták el és üdvözölték megelégedéssel, mert mélyen átgondolt, a nemzeti lét megőrzéséért fele lős tettet láttak benne, olyan szervezeti keretet, amelyen keresztül hallathatják gondjai­kat-bajaikat, amely elősegíti társadalmi, anyagi és szellemi életük fejlődését. Annak ellenére, hogy már kezdetben a szervezeti fel­­építettség ugyanúgy, mint a működési szabályzat szűknek, elégtelennek bizonyult, a I anácsok tevékenységében mégis bátorító-ösztönző jelek mutatkoztak. Gyűléseken szabadon, nyíltan lehetett tárgyalni, a sok javaslat közül jó pár meg­hallgatásra talált, volt néhány plenáris ülés is, melyen részt vett Ceausescu elvtárs és Maurer elvtárs, stb. Élénk vissz hangot és öíömteljes megelégedést váltott ki Ceausescu elv­­társnak az a beszéde, amelyet a Nemzetiségi Tanácsok kö­zös plenáris ülésén mondott 1971 tavaszán. Sajnos, a meg­elégedés, a remény rövid életű volt. A gyakorlatban bebibonyosodott, hogy ezek a szép, sok igaz alapelvet magukba foglaló beszé dek nem érettünk vannak, hanem a propaganda, különösen a külföldnek szánt propaganda céljait szolgálják. SZAVAK ÉS TETTEK Által ánosan ismert tény, bogy az igazság érvényessége a tartós életrevalóságban, a szavak és tettek teljes összhang­jában nyilvánul meg. Meg kell állapítanunk, hogy elmélet és gyakorlat között nagy a szakadék, valójában egyet mon­danak és egészen mást tesznek. Szakközépiskolákat, technikumokat ígértek, melyekben a nemzetiségek nyelvén folyna az oktatás, a valóságban ta­núi vagyunk ezen iskolák számbeli csökkentésének, éyről évre kevesebb működik. A gyermekek nem tanulhatnak anyanyelvükön, bevezették a román nyelv kötelező oktatá­sát az óvodákban is. 1976-ban határozat született a magyar nyelvű felsőfokú intézmények fölszámolására. A kol ozsvári Bolyai Egyetemet követte a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, majd felsőbb határozat alapján a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán román tago­zat létesült, ezáltal gyakorlatilag likvidálták az anyanyelvű felsőfokú oktatás utolsó “szigetecskéjét is; és — hogy semmi kétség ne férjen a dologhoz a főiskola idén végzett hat növendéke közül csupán egyetlenegyet helyeztek a Magyar Színházhoz, a többi öt r— akarva, nem akarva — román nyelvű színházaknál kapott állást. Egyébként az sem titok, hogy a marosvásárhelyi állami Magyar Színháznak román igazgatója van, aki nem beszél magyarul. Ugyanúgy nem újdonság az sem, bogy olyan városokban, melyekben többségben van a magyar lakosság, mint nagyvárad, Marosvásárhely, Szováta stb., magyarul nem beszélő, román polgármestereket neveznek ki. AZ ANYANYELV HASZNÁLATA Ami az anyanyelv használatát illeti : párt-, KISZ-'és szakszervezeti gyűléseken, a dolgozók különféle tanácsai­ban teljességgel korlátozott, sőt a Dolgozók Nemzetiségi Tanácsainak ülésein sem engedélyezett az anyanyelv hasz­nálata. Az intézmények, helységek stb. stb. elnevezéseinek föl­irata lakóinak nyelvén majdnem teljesen eltűnt. Kovászna megyében 1971-ben, amikor első titkár voltam, a Megyei Néptanács Határozata értelmében kétnyelvű, román és ma gyár föliratokat raktunk ki, de ezeknek rövid élet jutott. Egyszerűen leszedték őket és 1975-ben már egyetlen hely­ség neve sem volt olvasható magyarul. A nemzetiségek anyanyelvűket az állami hivatalokban sem használhatják, hiszen a hivatalnokok többsége román, aki nem beszéli a nemzetiség nyelvét, vagy azért,'mert nem ismeri, vagy azért mert visszautasítja annak használatát. Ami pedig a személyzeti kérdést illeti: hallatlan kitar­tással folyik a magyar anyanyelvű hivatalnokok románok­kal való fölcserélése (már ott, ahol még vannak-. Ez ugyan- j úgy vonatkozik a politikai-adminisztratív apparátusra, mint a különféle gazdasági egységekre. A marosvásárhelyi I.P.L. augusztus 23 üzemekben, vagy a Vegyipari Kom­binátban, hogy csak két példát említsek, nincs egyetlenegy magyar nemzetiségű igazgató vagy igazgatóhelyettes sem, annak ellenére, hogy történtek intézkedések “a személyzet nemzetiségi összetételének javítására ”. Nem akarok szólni olyan városokról, mint pl. Nagyvárad, ahol egyetlen ma­gyar nemzetiségű párttitkár sincsen. Ennyiből is látható, hogy tények sokasága ellenkezik az Alkotmánnyal, a Párt Alapszabályzatával, a pártdoku­mentumokba foglalt és előirányzott alapelvekkel. Ami a gyakorlatban történik, nincs összhangban ezekkel, sőt mi több. teljesen ellentmond nekik, és semmi köze a marxiz­­mus-Ieninizmushoz, sem az ember elemi jogaihoz, a humá­numhoz. etikához és emberi méltósághoz, vagyis mindehhez. PIRAMIST ÉPÍTENEK Közel 4500 év után Egyiptom földjén megint piramist építenek. A tonnás alapkövet most tették le. A piramis 36 láb magas lesz. Befejezéséhez közel 3000 tömbre van szük­ség egyenként körülbelül 2 és */2 tonnányi súllyal. A töm­böket mészkőből faragják. Az építést az egyiptomi kormány engedélyével és a japán Satoh Takayoshi irányításával, to­vábbá a Tokyo közelében lévő Wasseda egyetem régészei­nek közreműködésével a Nippon televíziós leadó költségén végzik. A munkálatok 1 millió $-t emésztenek fel s azokat az egyiptomi kormány kikötésének megfelelően 60 napon belül be kell fejezni. Arról, hogy a piramis építése milyen célból történik, a kairói AP-tudósítás nem tesz említést, csak annyit mond, hogy a munkálatok befejezése után az új piramist azonnal le kell rombolni. Az építkezés Cheops nagy piramisa köze­lében, a Giza-fennsíkon folyik. A megalapozáshoz szüksé­ges ásásokat a sziklás talajon nem tudták elvégezni, ezért a japánok vízzel kevert homokra helyezték a megalapozás kő­tömbjeit. AMERIKAIAK SZAUD-ARÁBIÁBAN amit a propaganda legkülönbözőbb formáiban kürtőinek szét. Sok kérdést tesznek föl, melyekre egyáltalán nem ne­héz válaszolni; nehéz viszont megérteni azt, hogy kinek használ mindez? Vajon az említett intézkedések hozzájárulnak az eb­ben a hazában dolgozók egységéhez és testvériségéhez? Nem a nemzeti uszítás politikája-e ez? A válasz csak egy lehet: mindez semmiképpen sincs hasznára a román nép­nek, sem az együttélő nemzetiségeknek. GYORSAN FELEDÉSBE MERÜLT Oly gyorsan feledésbe merült a történelemnek ama ta­nulsága, hogy nem lehet szabad az a nép, amelyik elnyom más népeket? A gyakorlat, a történelem arra figyelmeztet, hogy a megszorító intézkedések nem vezetnek a problémák megoldásához. A Romániában élő nemzetiségek erőszakos asszimilá- Iásának tendenciája olykor <— ezt lehetetlen tagadni a sajtóban is olvasható, ez pedig a nemzetiségi politika irá­nyában teljes bizalmatlanságot kelt, sőt kétségessé teszi áítaláb an a politika őszinteségét, szétrombolja millióknak a szocialista társadalom iránti bizalmát. Engem most az a makacsság foglalkoztat leginkább, amellyel ezt a problémát mellőzik pártszerveink, a legal­sóbbtól a legfelsőbb szintig; úgy tesznek, mintha semmit se tudnának róla. A magam személyes és mások próbálkozá­sai, hogy ráirányítsunk a figyelmet, mindezideig nem jártak eredménnyel. És a helyzet egyre romlik pártunk és társadal­munk presztízsének rovására. Mély felelősségtudattal írom e sorokat Önnek; egyike vagyok azoknak a kommunistáknak, akik meggyőződéssel hisznek eszméink igazságában. Ezekért az eszmékért harcol­tam már zsenge ifjúságom óta s később a Legfelsőbb párt- és államvezetés tagjaként is. / A nemzetiségi kérdés próbaköve a demokráciának, szer­ves része az egész társadalom demokratizmusának. Nem szóban, hanem gyakorlatban történő igazságos megoldása nélkül nem létezhetik demokrácia általában sem, nem épít­hető fel a mindnyájünk által óhajtott új társadalom, a szo­cializmus sem. Legfelsőbb vezetőségünknek nagyon komolyan kell elemeznie ezeket a problémákat, mert ha nem, őmaga teszi kérdésessé általában a demokrácia létét a párton belül és társadalmunkban. Nem a társadalom a rossz, nem a szocialista rendszert kell hibáztatnunk, hanem a vezetés metodikáját. Rá kell mutatni azokra a nagy hibákra, amelyeket a marxizmus- Ieninizmus interpretálásában, a pártunk által előirányzott alapelvek alkalmazásában elkövetnek. Le kell mondanánk a demagóg és a személyi kultu­szon alapuló politikáról, a marxizmus tetszés szerinti al­kalmazásáról. Mert csak így lehet helyes, igazságos- és de­mokratikus megoldáshoz jutni mindazokban a kérdésekben, amelyeket maga az élet állított föl szocialista társadalmunk­ban. A SZEMÉLYI KULTUSZ Miként bebizonyosodott, a személyi kultusz soha és sehol sem vezetett jóra. Ellenkezőleg: so k fájdal ómnak, szenvedésnek lett forrásává, s lett oka visszanélésnk, túlka­pásnak, mert a széles tömegek mindig visszautasították akármilyen álarcban, s akármiféle motiváltsággal is jelent­kezett. Kedves Vincze elvtárs, kérem Önt, hogy az itt mellé­kelt levelet, amelyet Ilié Verdet elvtársnak címezve a párt Legfelsőbb Vezetőségének szántam, juttassa el a Központi Bizottság Bürójának tagjaihoz. Nagyon jó lenne, ha a Büró megtárgyalná a levélben fölvetett kérdéskört, talán ezáltal Legfelsőbb Vezetőségünk ráébred a valóságra és megteszi a kellő intézkedéseket. Mi, nemzetiségiek, magyarok, németek, szerbek, zsi­dók, cigányok stb. egyetértésben akarunk élni a román néppel és tiszteletet érzünk iránta. Nekem, személyesen, ezer meg ezer román nemzetisé­gű barátom, rokonom van, a vöm is román, és úgy szeretem őt, mint a többi rokonomat, barátomat, akikkel vállvetve dol­goztam együtt az új társadalom felépítéséért. Azt akarom, hogy fejlődjék, erősödjék és virágozzék közös hazánk, ezért is írok ennyi őszinteséggel és bátorsággal Önnek, Litert meggyőződésem, hogy ez mindannyiunk közös dolga, a ne­gatív jelenségek kritikus vizsgálata mindannyiunktól függ és nem lehet rózsaszínben feltüntetnünk őket, lett légyenek azok gazdasági, társadalmi természetűek: vagy akár a kiií- Iönböző nemzetiségű dolgozók együttéléséből szárfnazók is. Kár lenne, ha összeomolna mindaz, amit a Felszabaduclás utáni évtizedekben románok és más nemzetiségűek nehéz munkával együtt építettünk fel. Mert hiszen ez az ország mindannyiunk közös hazája, s szeretjük, mint egy jó anyát. Mindent meg kell tennünk, hogy ne legyen mostohája egyet­len fiának sem, függetlenül attól, hogy az milyen nemzeti­ségű. Kiváló tisztelettel Király Károly Marosvásárhely. 1977. IX. 10. Morris Joe Alex, a Los Angeles Times tudósítója azt írja, hogy Szaud-Arábiában annyi az amerikai, mintha csak az az Egyesült Államok 51. állama lenne. Számuk körül­belül 52.000. Az amerikai-szaud-arábiai kapcsolatok jaz 1930-as évek elején kezdtek kiépülni, amikor Abdel A^iz Ibn Saud király a kaliforniai Standard Oil Companyra híz­ta Szaud-Arábia olajának kitermelését. A kapcsolatok! a második világháború óta méginkább megerősödtek. Az Egyesült Államok szaud-arábiai követsége ma 532 ameri­kai vállalatot tart nyilván az országban. Ezek kereskedeljnr forgalma 1978-ban előreláthatólag 3.4 billió $-ra növek­szik, hozzávetőlegesen kétszer annyira, mint amennyi i ;ét évvel ezelőtt volt. Egyedül építkezési munkálatok elvégző lé­vel kapcsolatban a következő öt évre amerikai vállalatok 27 billió $ értékű kötelezettséget vállaltak. A legnagyobb amerikai munkaadó Szaud-Arábiában az Arabian American Oil Company, amely ma már 23t)0 amerikait foglalkoztat. Hét évvel ezelőtt a vállalatnak még csak 883 amerikai alkalmazottja volt. A félreeső területeken lévő katonai kórházakban anje­­rikai ápolónők, a munkaügyi minisztériumban kölcsönü^y­­leti szakértők, a szaud-arábiai fizetési eszközök ügynökségén pénzügyi szakértők dolgoznak. Rövidesen megérkeznek az erdészeti szakértők is, hogy megkezdjék a sivatagi területe­ken az országos erdőségek telepítését. Az igazi nagy üzlet azonban az építkezésekben van. A gázosítás maga 14 billió $-t jelent. A Bechtel Corpora­tion San Franciscoból új iparváros felépítésére vállalkozott. A Morrison-Knudson Co, az idahói Boiseból 6 billió $ ellenében katonai várost épít. A Ralph M. Parson Co. a kanadai Pasadenából Jiddah repülőteréről gondoskodik 4 billió $ ellenében. A magánvállalatokon kívül az amerikai kormányzati szervek is jelentős szerepet játszanak Szaud-Arábia nagy­szabású építkezéseiben. Az Army Corps of Engineers ka­tonai és polgári építkezések lebonyolítása közben egyaránt technikai támogatást nyújt. Amikor például 1976-ban az áradás következtében Jiddah vízellátási rendszere tönkre­ment, a szaud-arábiai kormány a Corps of Engineers segíl ségét kérte. A Corps 9 billió $-os munkálatot ke.zdett meg és folytat tervszerűen tovább. Az Egyesült Államok és Szaud-Arábia együttes gaz­dasági tevékenysége szokatlan és páratlan, mert Szaud Arábiának annyi pénze.van, hogy vele szemben nem lehet az Egyesült Államok támogatásának szokásos módját alkal mazni. A kormányzati vonatkozású terveket az Egyesüli Államok pénzügyminisztériuma irányítja, bonyolítja le ugyan, a számlákat azonban minden esetben Szaud-Arábia kormánya fizeti ki. A HALÁL CIVILIZÁCIÓJA A vatikáni rádió híradása szerint Kuharic Franjo zág­rábi érsek azt sürgette, hogy a vallásszabadságot ne csak a nemzetközi csúcskonferenciák tárgyalásain hangoztassák és biztosítsák , hanem engedjék érvényesülni a mindennapi életben is. Kuharic horvát érsek a béke világnapján tett nyilat­kozatában világosan kifejtette, hogy a béke eszméje szűk ségképpen magában foglalja a szabadság eszméjét is: áz egyén és a nép szabadságát, a Ielkiismeret és a meggyőző­dés szabadságát egyaránt zavartalan valóságban és kiegyen­súlyozott összhangban a család és közület irányában, ' A szabadságjogok eltaposása erőszak alkalmazásához vezet, amely az embert az elnyomatás állapotába kénysze­ríti. Minden zsarnoki tett az elnyomott lelkében feszültségét, félelmet és az élettel való elégedetlenséget idéz elő, amely elkeseredésig fokozódik. Az elkeseredés aztán erőszakkal felel az erőszakra. űi-.* A legfelsőbb helyekről gyakran hangzik el olyan rryi latkozat, amely szerint a hívő ember vallásszabadságát sen­ki sem vonhatja kétségbe. Felsőfokú diplomáciai tárgyaló sokon biztosítják is ezeket a jogokat, ezért a jugoszláviaiak­nak megvan az a joguk mondta Kuharic zágrábi érsek, hogy ezeket a nyilatkozatokat a mindennapi életben is figyelembe veszik. y}\­A magzatelhajtásokkal kapcsolatban az érsek megéri lapította, hogy a mi civilizációnkat, amely hidegvérrel gyi! kolja meg a meg nem született milliókat, a halál civilizáció­jának nevezhetjük. Erre méginkább okot ad az <i megdőli bentő tény, hogy az a modern világ, amely fél az új élei sarjadásától, 1000 billió $-t költ évente fegyverkezésre. ■ Virág Minden Alkalomra GAYER-FAN CH AL Y VIRÁGÜZLÉT 4714 Lorain Ave., Cleveland, O. 631-1882 ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT Most készült el nyomdánkban a 16 levelezőlapbó I álló ERDÉLYI LEVELEZŐLAP SOROZAT A képek Erdély nevezetességeit ábrázolják, valamint négy népviseletet mindegyik kép négy szín nyomásban. Az egyes lap ára 20 cent, a sorozat (16 lap)'$3.00 és két sorozat 5 dollár. 10 sorozat 18 dollár, 50 sorozat áru 75.00. Postadíjat 10 sorozat vagy több vételénél nem számí­tunk, ennél kevesebbnél sorozatonkint 30 cent. i gx Megrendelem az Érd élyi levelezőlap sorozatot: Név:................................................................................................. Lhca, házszám: ................................................................................ Város: .................................................................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents