Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-02-09 / 6. szám

VOLUME 68. ÉVFOLYAM NO. 6. SZÁM 1978. FEBRUÁR 9. EGYES SZÁM ÁRA: 3C cen* A ROMÁN ISKOLAÜGY ÉS AZ OKTATÁS REFORMJA A román kommunista párt központi bizottságának múlt évi június 28-án és 29-én tartott plenáris ülése jóvá­hagyta a középfokú, professzionális és főiskolák reformját. A teljes szöveget még nem tették ugyan fúvataI°san’ szó­­szerint közzé, de egyes újságcikkekből a legfontosabb rész­letek már megállapíthatók. Ennek lényege, hogy a huma­nista jellegű középiskolákat (gimnáziumokat) úgyszólván megszüntetik és ezek helyét technikai középiskolák, líceu­mok foglalják el, amelyekben főleg különleges szakmai ki­képzést kapnak a tanulók. A cél az, amint Ceausescu az ülés záróbeszédében mondta, hogy az egész oktatásügyet új alapokra helyezzék és a különböző iskolai fokozatok vég­zettéi lehetőleg mielőbb beilleszkedhessenek a termelésbe. Az új jellegű középiskola elvégzése, sikeres vizsga esetén, főiskolára való beiratkozásra jogosít. Akik a vizsgát nem teszik le megfelelő eredménnyel, vagy nem kívánnak to­vább tanulni, az iparban helyezkedhetnek el. Ezek az 1977- 1978. tanévben kezdődő 4 éves líceumok ipari, mezőgazda­sági-ipari, továbbá erdészeti, közgazdasági, egészségügyi, matematika-fizikai, taításügyi. filológiai, történelmi és mű­vészeti jellegűek lesznek. Suzana Gadea közoktatásügyi mi­niszter július 14-én az Era Socialista folyóiratban közzétett cikkében hangsúlyozta, hogy ezekben az iskolákban az ál­talános politikai és a szakmai speciális tárgyat szeretnék összhangban tanítani, ugyanakkor a román történelemre, irodalomra és nyelvre is súlyt helyeznek. Külön kiemelte: az iskolának gyermekeink hazafias nevelésében fontos sze­repet L !1 betöltenie”. Romániában ez nem első eset az iskolák átszervezésé­ben. A kommunista uralom átvétele óta is többször sor került már rá. Egy közös vonásuk azonban van az erdélyi magyarságra nézve: minden átszervezés hátrányosabb, a magyar nyelv egyre inkább háttérbe szorul, a román szem­szögből való történelem és irodalomtanítás egyre egyolda- Iúbbá teszi az oktatást. A határozat szerint tanítás a kisebb­ségek nyelvén is lesz, de hogy milyen mértékben és milyen szellemben, az nagyon kérdéses. Minden törvénynél döntő fontosságú a végrehajtási utasítás. Romániában azonban ennél is fontosabb az a számtalan minisztériumi és más hatósági bizalmas utasítás, amit sokszor nem is írásban, hanem csak telefonon adnak meg, tehát amire hivatkozni sem lehet, és ami a végrehajtás szellemét, kisebbségellene" élét határozza meg. Megszüntetik a kolozsvári Brassai Sámuel nevét viselő unitárius gimnáziumot is. Fémipari szakiskola, líceum lesz az épületben. A múlt évi évzáró ünnepély —- talán az utolsó ^ meg ható hármas ünnep volt. Á végzős diákok búcsúztatója Brassai Sámuel születésnapjának százéves évfordulója é egy 75. érettségi találkozó .Amikor a felsorakozott diáksere ajkán felcsendült a “Ballag már a vén diák”, a tölgyfa ágakkal feldíszített főkapun belépett a 75. érettségi talál kozó egyetlen élő képviselője, a 92 éves, kissé hajlottháté fekete ünneplőbe öltözött Várfalvi Mór, hogy egyedül kép viselje az 1902-ben érettségizett harminchat diákot. A hár­mas ünnep legtartalmasabb beszédét azután ő mondta ef olyan szépen, hogy mindenkinek könny szökött a szemébe. A nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumnak (Aiud- Nagyengyd) 124 éves múltra visszatekintő, nagyhírű tanító­intézete rövidesen megszűnik. Az 1976-77. tanévben már csak a IV. és V. osztálya működött. Az I. osztályba nem vettek fel tanulókat, mert a romániai oktatásügyi minisztérium nem engedélyezte. Az intézet körzetébe tartozó területről az 1. osztályba jelentkező tanulókat az intézet igazgatójának se kellett utasíttania. Pedig volna elég tanuló, akikkel be lehetne népesíteni az iskolát. A IV. és V. osztályt az 1976-77. tanévre igaz­gatásiig tj-i az oradea-nagyváradi tanítóképzőhöz csatolták. ÁDÁM GYÖRGY EURÓPAI FŐLELKÉSZ HALÁLA Nemcsak az európai szabad földön élő, hanem az egye ■ temes magyarságot is komoly veszteség érte: Msgr. Ádám György pápai prelátus, európai magyar főlelkész 1978 ja­nuár 18-án este Münchenben elhúnyt. Mindössze 65 éves volt. Mint a bécsi Pézmáneum növendékét, 1937-ben szen­telték pappá. Egy évig a budapesti Apponyi-téren lévő Szent Anna plébánia káplánja volt, 1938-tól 1946-ig a bu­dai Szent Imre kollégium prefektusaként műkő dött. 1946- ban a Pázmáneum lelki igazgatója lett. Innen nevezték ki 1950-ben Nyugat-Németországba magyar főlelkésszé. Ha­marosan a Nyugat-Európában lelkipásztorkodó magyar pa­pok munkájának irányításával is megbízták, európai főlel­kész lett. Tevékenységével az illetékes kormányhatóságok elismerését is kivívta. A bonni kormány érdemrenddel tün­tette ki. A Vatikán néhány héttel halála előtt pápai prelá­­tussá nevezte ki. Egész életén keresztül odaadó buzgalommal töltötte be papi hivatását. Ahol tudott, mindig segített paptársainak és száműzött honfitársainak is. Az ifjúság nevelésének sok felelősséggel járó gondját ugyancsak vállalta. A Burg Kastlban működő magyar gimnázium anyagi megalapozása nagyrészt az ő érdeme. Mindszenty József bíboros hűséges papja maradt s annak az egész világra kiterjedő főpásztori tevékenységét min denképpen igyekezett lehetővé tenni. Emlékét kegyelettel őrizzük. A SZOVJET MEREV MAGATARTÁSA Derwinski Ed illinoisi republikánus kongresszusi kép­viselő január utolsó hetében a Kongresszus más tagjaival együtt részt vett a legfőbb szovjet kiküldöttjeivel folytatott washingtoni megbeszéléseken. Megállapítása szerint a szov­jet a Közép-Keleten, Afrikában, az európai tömbök közt vagy másutt mutatkozó nemzetközi feszültség kérdéseiben olyan merev magatartást tanúsít, amellyel szemben a “dé­tente” (ejtsd: détant) hiú remény (illúzió), amelyet mint jelszót és politikát el kellene tüntetni az Egyesült Államok diplomáciájából. Szerinte a szovjet kiküldöttek kétségtelenül gondosan kiválogatott csoportjának megfigyelése és észrevételeinek elemzése közben világossá lesz, hogy az emberi jogokra vonatkozó elképzeléseinket nem osztják, a Közel-Keleten nem békét keresnek, hanem lehetőséget arra, hogy zavart keltsenek, és hogy Castro kubai kommunista diktatúrájának csapatai révén arra törekszenek, hogy a fegyverek erejével számos afrikai országra ráerőszakolják a marxizmust. Bármelyik amerikai diplomata ,aki azt hiszi, hogy a szovjet bármit is enyhített a maga álláspontján, szörnyűsé­ges tévedés áldozata. Sadat elnök és Begin miniszterelnök békekötésre vo­natkozó kezdeményezése Carter elnököt elvonta attól a kér­déstől, amelyet a szovjetnek a közép-keleti vitába történt korai bekapcsolásával idézett fel. A szovjet a Közép-Keleten nem akar békés megegyezést; ez kitűnik abból, hogy to­vábbra is folytatja azoknak a radikális arab országoknak a katonai támogatását, amelyek ellenzik z Izraellel törtéi ő megegyezést. A kubai csapatok jelenléte több mint 16 afrikai cr­­zágban. köztük a komolyabb ellentmondásokat felidé ő Angola, Mozambique, Etiópia és Líbia területén, a szovict külpolitika további erőszakosságát és kettősségét igazolja, lékünk az egész Afrikában sokkal öntudatosabb politih xt :ellene folytatnunk mindazokkal kapcsolatban, akik fel í xerték a kommunista veszélyt, nem pedig hallgatólago- > idomásul vennünk ezt a kétségtelen szovjet-kubai elnyo­­lásra való törekvést. Derwinski ugyancsak aggodalmának adott kifejezést a lATO-erők állapota miatt, a Carter-kormány határozat­­xnsága tekintetében az Egyesült Államok elkötelezettségei' etően, továbbá a NA I O-szövetségeseinkkel kapcsolatos • gyveres erők minősége miatt. A szovjet ugyanis óriás­agy haderő kiépítésére törekszik és katonai erőit Kelet­­xrópában készenlétben tartja. Derwinski megállapítása érint “védelmünk első vonala szükségképpen az erős ATO-szövetség . * * * Derwinski kongresszusi képviselő a képviselőház nem­zetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának hosszú idő óta tagja és törekvéseit az Egyesült Államok védelmi tervé­nek kiépítésére,a NA10-szövetség fenntartásának és a kommunista elnyomás alatt lévő rab népek felszabadulásá­nak támogatására irányítja. AZ EMBERI JOGOKÉRT A republikánus nemzetiségi országos tanácsnak az em­beri jogokkal foglalkozó bizottsága január 23-án a washing­toni “Capitol Hill Club -ban fogadást és gyűlést rende­zett, amelyen 70 kongresszusi táawgató jelent meg. Az ösz­­szejövetelnek az volt a célja, hogy a képviselőház és a sze­nátus republikánus tagjait a kommunista uralom alatt álló országokban az emberi jogok fokozottabb figyelembevételére irányuló törekvéseikben támogassa. A bizottságot a \ anács júliusi végrehajtó igazgatósága küldte ki és a Tanács elnökének, Kobelinski Mitchellnek szavai szerint az a célja, hogy a Kongresszus és a nemzeti­ségi csoportok közt összeköttetést tartson fenn. Fenwick Millicent republikánus kongresszusi képviselő New Jerseyből beszámolt a Helsinki-bizottság tagjaként a belgrádi konferencián szerzett tapasztalatairól. Különöskép­pen hangsúlyozta, hogy az egyéni emberi jogok érvényesí­tésére még mindig nagyon kevés lehetőség nyílik. Általá­nosságban csalódott, mégis örül annak, hogy bizonyos egyéni szabadságjogok érvényesítését közvetlenül sürgethet­te a kommunista hivatalos tényezőknél, hogy azok, akik évek óta szeretnének családjukhoz Amerikába kijutni, céljukat elérhessék. Shmorhun John, a Tanács déli területein működő ta­gozatának ukrán származású alelnöke azt fejtette ki, hogy az emberi jogokkal foglalkozó bizottság elsősorban a bizott­ságban képviselt 27 nemzetiségi csoport országaiban kíván az emberi jogok kérdéseivel foglalkozni. Ezek az országok főként azok, amelyek kommunista uralom alatt állnak. 20 ország részletes adatainak beszerzésére tett ígéretet, ugyan­akkor Csehszlovákiára vonatkozóan 50 oldal terjedelmű tá­jékoztatót adott át, amely térképeket, történeti, kivándorlási népesedés-statisztikai és főként az emberi jogok sérelmeire vonatkozó adatokat tartalmaz. A Csehszlovákiára vonatkozó tájékoztatót mintául hasz­GONDOK nálják a többi országra vonatkozó tájékoztatók összeállítá­sára. Shmorhun John azt kérte a bizottság tagjaitól, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák a Kong­resszus republikánus tagjait az emberi jogok érvényesítéséért folytatott küzdelmükben. A bizottság tagjai felajánlották, hogy az emberi jo­gokra vonatkozó nemzetiségi kiadványokat minden republi­kánus kongresszusi tevékenységet végző személyhez eljut­tatják. MOSZKVA ÉS A SPANYOL KOMMUNISTA PÁRT Ügy tűnik, hogy a Szovjetunió vezetőinek többsége némi tétovázás után, elhatározta: szakít a spanyol kommu nista párttal. A Novoje Vrenja először csupán személyes jel Iegű támadást intézett Santiago Carrillo ellen, aki azt állí­totta: a Szovjetunió nem tekinthető munkásdemokráciának. Később a Szovjetunió letompította bírálatát, a két párt kap­csolatot tartott, sőt Carrillót meghívták a boíseviki hata­lomátvétel 60. évfordulóján, novemberben tartott ünnepsé­gekre, de azt már nem engedték meg neki hogy beszédéi felolvassa. Most, amikor a lap a spanyol kommunista párt egy másik kiemelkedő vezetőjét támadja meg és Azcarate alapvetően kommunista-ellenes” kijelentéseiről ír, a szovjet hetilap már nem rejti véka alá, hogy bírálata a snanyo! kommunista párt egész vezetősége ellen irányul, amely ma­gáévá tette az eurókommunista politikát, vagyis nem haj­landó Moszkvát kiszolgálni és kilátásbahelvezi, hogy abban az esetben, ha hatalomra jut, a spanyol kommunista párt fenntartja a több-párt rendszerű demokráciát érvényrejut latja az emberi jogokat és nem szándékozik a szovjet jellegű kommunizmust utánozni. Az Azcarate ellen intézett támadás azonban nem bí­rálja közvetlenül a másik két eurókommunista pártot: az olaszt és a franciát. A hivatalos szovjet felfogás szerint ez a Lót pár* taktikáját • az ország \ fs - •i'-r:1 r • rlkr.I, i? " • " nem vált a marxizmus-Ieninizmus árulójává, mint például Carrillo és Azcarate. A Kreml talán azért óvatosabb az olaszokkal és a franciákkal szemben, mert eltérően a spa­­xyol kommunista párttól ^ mind a francia, mind az olasz kommunista pártnak kilátása lehet arra, hogy a közeljövőben belépjen országa kormányába. Ez pedig ^ miként a szovjet ezetők jól tudják — olyan kilátás, amely aggasztja a nyu­gati vezetőket, köztük Carter elnököt is. Az amerikai elnök, noha igyekezett még a látszatot is elkerülni, hogy beavat­kozik más országok belpolitikájába, közvetve kifejezésre jut­hatta aggodalmát: mi lesz az Észak-Atlanti Szövetség sorsa, ha valahol a kommunisták benyomulnak. Sir Harold Wil­son, Anglia volt miniszterelnöke Singapore-ban mondott beszédében hasonló aggályoknak adott hangot. Utalt azok­ra a kételyekre is, amelyek számos nyugati vezetőt töltenek el, vajon őszinte-e az eurókommunisták jelenlegi felfogása. Viszont a moszkvai vezetők talán abban reménykednek, hogy a francia és az olasz kommunista párt esetleg visszatér a hagyományos kommunista politikához, annál is inkább, mert például a francia kommunista párt szembekerült a szocialistákkal, akikkel pedig eredetileg választási szövetsé­get kívánt kötni. Az olasz kommunista pártban is ellenál­lással találkozik a vezetők politikája, hogy hatalmon tartják a jelenlegi keresztény-demokrata kormányt. Ami a spanyolokat illeti, Moszkvában talán azt készí­tik elő, hogy elfordulnak Carrillo kommunista pártjától, a­­melynek mintegy J 00.000 tagja van és támogatják a Car­­rillotól elszakadt Moszkva-hű spanyol kommunista munkás­pártot. Ez ugyan alig 10.000 taggal rendelkezik, de erősza­kos ortodox politikája, amely a napokban tartott kongresszu­sán is megnyilatkozott, vonzó lehet az oroszok számára. Ha a Szovjetunió hivatalosan is megszakítja kapcsolatát a je­lentősebb spanyol kommunista párttal, ezzel semmikép sem oldja meg jövendő viszonyának problémáját a többi euró­kommunista párttal. Ezek továbbra is a “demokratikus és emberséges kom­munizmus elvét hirdetik, ami csupán a választóik számára vonzóbb, de a valóságban nem létezik! (K. M.) A BELGRÁDI ÉRTEKEZLET GONDJA A szovjet közleménytervezet röviden minden kérdésre, az emberi jogokra is kitér, de csak általánosságokban. Anglia azonban nem támogatja a szovjet tervezetet, mert a leszereléssel kapcsolatos mondatok propagandisztikus ki­csengését kifogásolja. London szerint ezt a kérdést hűvösen, érdemlegesen kell megfogalmazni, hasonlóképpen a szovjet­amerikai SALT-tárgyalásokhoz. Az orosz zárónyilatkozat­tervezet ugyanis nemcsak összegezi az eddig megtett utat. illetve a további tennivalókat. Amikor pedig az emberi jo­gok kérdésére tér rá, akkor csupán annyit mond: a konfe­rencia résztvevői azt a szándékukat fejezték ki, hogy a Hel­sinki Nyilatkozattal összhangban továbbfejlesszék együtt­működésüket ezen a téren is, különösen ami a személyek, értesülések, kultúrális- és nevelési tapasztalatok cseréjét, illetve szabad áramlását illeti! Ez azonban a nyugatt ha-HAMIS KÉPEK A SZENT KORONÁRÓL A clevelandi római katolikus egyházmegye hivatalos lapja, a “Universe Bulletin” arról tájékoztatja olvasóit, hogy Szent István koronája körül újabb ellentmondások támad­tak, mert a róla közölt eltérő fényképek azt a gyanút kel­tették, hogy a Magyarországra vitt Szent Korona nem az eredeti, hanem annak csak másolata. A közlemény szerint magyar amerikaiak, akik Szent István koronáját ismerik, meglepődtek azokon a különbsé­geken, amelyeket a Szent Korona kiadásával kapcsolatban közölt fényképek mutattak. A rejtély csak akkor oldódott meg, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államok kormánya biztonsági meggondolások alapján nem tette lehetővé, hogy a sajtó fényképészei az eredeti koronáról felvételeket készít­senek, így néhány országban annak egyik vagy másik rtiá­­solatáról készült felvételt közöltek. A magyarázat nem nyugtatta meg a kedélyeket. Egyes xagyar hivatalos tényezők állítólag már eleve attól féltek, ogy nem az eredeti “ereklyét” kapták meg, most azonban tár, mint mondják, meggyőződtek róla, hogy aggodalmuk laptalan volt, mert valóban az eredeti Szent Koronát vit­­k Budapestre. Az a kép, amelyet a United Press International UPI) közölt, Szent István koronájának arról a másolatáról xészült, amelyet Rómában a vatikáni múzeumban őriztek. Zz a megállapítás Kelleher Patricktől származik, aki a izent Koronáról könyvet is írt, korábban pedig az Egyesült \Hamok hadseregében a Szent Korona egyik őrzője volt. Szerinte ezt a másolatot a XIX. század végén magyar mű­­észek készítették és mint ajándékot küldték az Egyháznak Tómába. Kelleher tudomása szerint legalább még egy má­solat van a Szent Koronáról Németországban is. Az a kép, amely a “Time” című folyóiratban jelent íeg a Szent Koronáról, a magyar követség szóvivője sze­rint a Szent Koronának arról a másolatáról készült, amelyet Budapesten a Mátyás-templomban őriznek. (Sajnálattal Teli rámutatnunk, hogy a “Bulletin” közleménye azt mond­ái ez a kép was a copy of the replica held in St. Mat­hew’s Church in Budapest”, ami súlyos tévedés, mert a elytelenül Mátyás-templomnak nevezett “koronázó temp­lom’ Boldogasszony tiszteletére épült. Erre vonatkozó bő­­ebb magyarázatot más közleményükben adunk.) A “Universe Bulletin” találóan állapította meg, hogy í hírlapokban közölt képeket a tudósítások megtévesztő mó­­'on azonosították Szent István Budapestre szállított koro­nájával. . „ Az Egyesült Államok művészettörténészei egybehang­zóan azt mondják, hogy a kiadott korona eredetiségéhez semmi kétség sem fér. HHH UTÓDA Perpich Rudy, Minnesota kormányzója a nemrég el­húnyt Humphrey H. Hubert minnesotai demokrata szená­tor utódává a legközelebbi választások idejéig a volt elnök­jelölt özvegyét, Humphrey Muriéi asszonyt nevezte ki. Az elhúnyt Humphrey H. Hubert 1971 január 3 óta töltötte be Minnesota egyik szenátusi székét a Kongresszusban. talmak szempontjából nem kielégítő megfogalmazás, mert a nyugat a helsinki megállapodásból ezeket a problémákat helyezi előtérbe, továbbá a haladás, vagy visszaesés felül­vizsgálásának időnkénti helye más ném lehet, mint a jelen­legi belgrádi konferenciát követő későbbi tanácskozások. A SALT -megállapodás és a leszerelés ügyével egyéb nemzet­közi konferenciák foglalkoznak. Ezenkívül <—< hangoztatják a nyugati delegációk ^ az emberi jogok ügye nemcsak a nyugati államokra tartozik, hanem mindarra e harminc or­szágra, amely aláírta a helsinki megállapodást. Az angol kormány az előbb mondottak alapján mindig is arra az ál­láspontra helyezkedett: kelet-nyugat között az emberi jogok körüli vita nem lehet összetűzés tárgya és éppen ezért a belgrádi konferencia záró-nyilatkozatában tárgyilagos mon­datokkal kell megállapítani, hogy mit értek el és mit nem. Tehát <—■- angol vélemény szerint igenis be kell számolni a kétségtelen eredményekről is, viszont nem szabad mellőzni a sikertelenséget. A helyzeten csak akkor lehet javítani, ha a zárónyilatkozat nem lesz egyoldalú. Lényegében az ame­rikai és a többi nyugati delegációnak is ugyanez a felfogása. Arthur Goldberg, az amerikai küldöttség feje felkérte a résztvevőket, természetesen a Szovjetuniót is: tartózkodjanak olyan visszahúzó lépésektől, amelyek megnehezítik a bel­grádi tanácskozást és nevetségessé teszik a világ szemében. Az amerikai küldöttség burkoltan Saransky szovjet ellenzé­kire és másokra utalt, akiket azért tartóztattak le, mert adó­tokat gyűjtöttek, mennyire tartja be a szovjet kormány Hel­sinkiben vállalt kötelezettségét. Különben Belgrádban csak egyhangúlag jóváhagyott zárónyilatkozat kiadásáról lehet szó. A nyugati küldöttségek most megkísérlik egy számúk­ra kedvezőbb szöveg kidolgozását, ha azonban a Szovjet­unió ezt megvétózza, akkor valószínű, hogy a nyugat má§ a jelenlegi szovjet tervezetnél is rövidebb formulával elé­gednék meg. Abban viszont Kelet és Nyugat egyetért, hogy a következő összejövetelt Madridban kell tartani, hiszen a Franco halála óta történt politikai változások lehetővé teszik, hogy ott hívják össze a Helsinki Nyilatkozatban vállalt kö­telezettségek végrehajtásánaá ellenőrzésével megbízott kon­ferenciát. (K.M.)

Next

/
Thumbnails
Contents