Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-02-09 / 6. szám
VOLUME 68. ÉVFOLYAM NO. 6. SZÁM 1978. FEBRUÁR 9. EGYES SZÁM ÁRA: 3C cen* A ROMÁN ISKOLAÜGY ÉS AZ OKTATÁS REFORMJA A román kommunista párt központi bizottságának múlt évi június 28-án és 29-én tartott plenáris ülése jóváhagyta a középfokú, professzionális és főiskolák reformját. A teljes szöveget még nem tették ugyan fúvataI°san’ szószerint közzé, de egyes újságcikkekből a legfontosabb részletek már megállapíthatók. Ennek lényege, hogy a humanista jellegű középiskolákat (gimnáziumokat) úgyszólván megszüntetik és ezek helyét technikai középiskolák, líceumok foglalják el, amelyekben főleg különleges szakmai kiképzést kapnak a tanulók. A cél az, amint Ceausescu az ülés záróbeszédében mondta, hogy az egész oktatásügyet új alapokra helyezzék és a különböző iskolai fokozatok végzettéi lehetőleg mielőbb beilleszkedhessenek a termelésbe. Az új jellegű középiskola elvégzése, sikeres vizsga esetén, főiskolára való beiratkozásra jogosít. Akik a vizsgát nem teszik le megfelelő eredménnyel, vagy nem kívánnak tovább tanulni, az iparban helyezkedhetnek el. Ezek az 1977- 1978. tanévben kezdődő 4 éves líceumok ipari, mezőgazdasági-ipari, továbbá erdészeti, közgazdasági, egészségügyi, matematika-fizikai, taításügyi. filológiai, történelmi és művészeti jellegűek lesznek. Suzana Gadea közoktatásügyi miniszter július 14-én az Era Socialista folyóiratban közzétett cikkében hangsúlyozta, hogy ezekben az iskolákban az általános politikai és a szakmai speciális tárgyat szeretnék összhangban tanítani, ugyanakkor a román történelemre, irodalomra és nyelvre is súlyt helyeznek. Külön kiemelte: az iskolának gyermekeink hazafias nevelésében fontos szerepet L !1 betöltenie”. Romániában ez nem első eset az iskolák átszervezésében. A kommunista uralom átvétele óta is többször sor került már rá. Egy közös vonásuk azonban van az erdélyi magyarságra nézve: minden átszervezés hátrányosabb, a magyar nyelv egyre inkább háttérbe szorul, a román szemszögből való történelem és irodalomtanítás egyre egyolda- Iúbbá teszi az oktatást. A határozat szerint tanítás a kisebbségek nyelvén is lesz, de hogy milyen mértékben és milyen szellemben, az nagyon kérdéses. Minden törvénynél döntő fontosságú a végrehajtási utasítás. Romániában azonban ennél is fontosabb az a számtalan minisztériumi és más hatósági bizalmas utasítás, amit sokszor nem is írásban, hanem csak telefonon adnak meg, tehát amire hivatkozni sem lehet, és ami a végrehajtás szellemét, kisebbségellene" élét határozza meg. Megszüntetik a kolozsvári Brassai Sámuel nevét viselő unitárius gimnáziumot is. Fémipari szakiskola, líceum lesz az épületben. A múlt évi évzáró ünnepély —- talán az utolsó ^ meg ható hármas ünnep volt. Á végzős diákok búcsúztatója Brassai Sámuel születésnapjának százéves évfordulója é egy 75. érettségi találkozó .Amikor a felsorakozott diáksere ajkán felcsendült a “Ballag már a vén diák”, a tölgyfa ágakkal feldíszített főkapun belépett a 75. érettségi talál kozó egyetlen élő képviselője, a 92 éves, kissé hajlottháté fekete ünneplőbe öltözött Várfalvi Mór, hogy egyedül kép viselje az 1902-ben érettségizett harminchat diákot. A hármas ünnep legtartalmasabb beszédét azután ő mondta ef olyan szépen, hogy mindenkinek könny szökött a szemébe. A nagyenyedi Bethlen Gábor kollégiumnak (Aiud- Nagyengyd) 124 éves múltra visszatekintő, nagyhírű tanítóintézete rövidesen megszűnik. Az 1976-77. tanévben már csak a IV. és V. osztálya működött. Az I. osztályba nem vettek fel tanulókat, mert a romániai oktatásügyi minisztérium nem engedélyezte. Az intézet körzetébe tartozó területről az 1. osztályba jelentkező tanulókat az intézet igazgatójának se kellett utasíttania. Pedig volna elég tanuló, akikkel be lehetne népesíteni az iskolát. A IV. és V. osztályt az 1976-77. tanévre igazgatásiig tj-i az oradea-nagyváradi tanítóképzőhöz csatolták. ÁDÁM GYÖRGY EURÓPAI FŐLELKÉSZ HALÁLA Nemcsak az európai szabad földön élő, hanem az egye ■ temes magyarságot is komoly veszteség érte: Msgr. Ádám György pápai prelátus, európai magyar főlelkész 1978 január 18-án este Münchenben elhúnyt. Mindössze 65 éves volt. Mint a bécsi Pézmáneum növendékét, 1937-ben szentelték pappá. Egy évig a budapesti Apponyi-téren lévő Szent Anna plébánia káplánja volt, 1938-tól 1946-ig a budai Szent Imre kollégium prefektusaként műkő dött. 1946- ban a Pázmáneum lelki igazgatója lett. Innen nevezték ki 1950-ben Nyugat-Németországba magyar főlelkésszé. Hamarosan a Nyugat-Európában lelkipásztorkodó magyar papok munkájának irányításával is megbízták, európai főlelkész lett. Tevékenységével az illetékes kormányhatóságok elismerését is kivívta. A bonni kormány érdemrenddel tüntette ki. A Vatikán néhány héttel halála előtt pápai prelátussá nevezte ki. Egész életén keresztül odaadó buzgalommal töltötte be papi hivatását. Ahol tudott, mindig segített paptársainak és száműzött honfitársainak is. Az ifjúság nevelésének sok felelősséggel járó gondját ugyancsak vállalta. A Burg Kastlban működő magyar gimnázium anyagi megalapozása nagyrészt az ő érdeme. Mindszenty József bíboros hűséges papja maradt s annak az egész világra kiterjedő főpásztori tevékenységét min denképpen igyekezett lehetővé tenni. Emlékét kegyelettel őrizzük. A SZOVJET MEREV MAGATARTÁSA Derwinski Ed illinoisi republikánus kongresszusi képviselő január utolsó hetében a Kongresszus más tagjaival együtt részt vett a legfőbb szovjet kiküldöttjeivel folytatott washingtoni megbeszéléseken. Megállapítása szerint a szovjet a Közép-Keleten, Afrikában, az európai tömbök közt vagy másutt mutatkozó nemzetközi feszültség kérdéseiben olyan merev magatartást tanúsít, amellyel szemben a “détente” (ejtsd: détant) hiú remény (illúzió), amelyet mint jelszót és politikát el kellene tüntetni az Egyesült Államok diplomáciájából. Szerinte a szovjet kiküldöttek kétségtelenül gondosan kiválogatott csoportjának megfigyelése és észrevételeinek elemzése közben világossá lesz, hogy az emberi jogokra vonatkozó elképzeléseinket nem osztják, a Közel-Keleten nem békét keresnek, hanem lehetőséget arra, hogy zavart keltsenek, és hogy Castro kubai kommunista diktatúrájának csapatai révén arra törekszenek, hogy a fegyverek erejével számos afrikai országra ráerőszakolják a marxizmust. Bármelyik amerikai diplomata ,aki azt hiszi, hogy a szovjet bármit is enyhített a maga álláspontján, szörnyűséges tévedés áldozata. Sadat elnök és Begin miniszterelnök békekötésre vonatkozó kezdeményezése Carter elnököt elvonta attól a kérdéstől, amelyet a szovjetnek a közép-keleti vitába történt korai bekapcsolásával idézett fel. A szovjet a Közép-Keleten nem akar békés megegyezést; ez kitűnik abból, hogy továbbra is folytatja azoknak a radikális arab országoknak a katonai támogatását, amelyek ellenzik z Izraellel törtéi ő megegyezést. A kubai csapatok jelenléte több mint 16 afrikai crzágban. köztük a komolyabb ellentmondásokat felidé ő Angola, Mozambique, Etiópia és Líbia területén, a szovict külpolitika további erőszakosságát és kettősségét igazolja, lékünk az egész Afrikában sokkal öntudatosabb politih xt :ellene folytatnunk mindazokkal kapcsolatban, akik fel í xerték a kommunista veszélyt, nem pedig hallgatólago- > idomásul vennünk ezt a kétségtelen szovjet-kubai elnyolásra való törekvést. Derwinski ugyancsak aggodalmának adott kifejezést a lATO-erők állapota miatt, a Carter-kormány határozatxnsága tekintetében az Egyesült Államok elkötelezettségei' etően, továbbá a NA I O-szövetségeseinkkel kapcsolatos • gyveres erők minősége miatt. A szovjet ugyanis óriásagy haderő kiépítésére törekszik és katonai erőit Keletxrópában készenlétben tartja. Derwinski megállapítása érint “védelmünk első vonala szükségképpen az erős ATO-szövetség . * * * Derwinski kongresszusi képviselő a képviselőház nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának hosszú idő óta tagja és törekvéseit az Egyesült Államok védelmi tervének kiépítésére,a NA10-szövetség fenntartásának és a kommunista elnyomás alatt lévő rab népek felszabadulásának támogatására irányítja. AZ EMBERI JOGOKÉRT A republikánus nemzetiségi országos tanácsnak az emberi jogokkal foglalkozó bizottsága január 23-án a washingtoni “Capitol Hill Club -ban fogadást és gyűlést rendezett, amelyen 70 kongresszusi táawgató jelent meg. Az öszszejövetelnek az volt a célja, hogy a képviselőház és a szenátus republikánus tagjait a kommunista uralom alatt álló országokban az emberi jogok fokozottabb figyelembevételére irányuló törekvéseikben támogassa. A bizottságot a \ anács júliusi végrehajtó igazgatósága küldte ki és a Tanács elnökének, Kobelinski Mitchellnek szavai szerint az a célja, hogy a Kongresszus és a nemzetiségi csoportok közt összeköttetést tartson fenn. Fenwick Millicent republikánus kongresszusi képviselő New Jerseyből beszámolt a Helsinki-bizottság tagjaként a belgrádi konferencián szerzett tapasztalatairól. Különösképpen hangsúlyozta, hogy az egyéni emberi jogok érvényesítésére még mindig nagyon kevés lehetőség nyílik. Általánosságban csalódott, mégis örül annak, hogy bizonyos egyéni szabadságjogok érvényesítését közvetlenül sürgethette a kommunista hivatalos tényezőknél, hogy azok, akik évek óta szeretnének családjukhoz Amerikába kijutni, céljukat elérhessék. Shmorhun John, a Tanács déli területein működő tagozatának ukrán származású alelnöke azt fejtette ki, hogy az emberi jogokkal foglalkozó bizottság elsősorban a bizottságban képviselt 27 nemzetiségi csoport országaiban kíván az emberi jogok kérdéseivel foglalkozni. Ezek az országok főként azok, amelyek kommunista uralom alatt állnak. 20 ország részletes adatainak beszerzésére tett ígéretet, ugyanakkor Csehszlovákiára vonatkozóan 50 oldal terjedelmű tájékoztatót adott át, amely térképeket, történeti, kivándorlási népesedés-statisztikai és főként az emberi jogok sérelmeire vonatkozó adatokat tartalmaz. A Csehszlovákiára vonatkozó tájékoztatót mintául haszGONDOK nálják a többi országra vonatkozó tájékoztatók összeállítására. Shmorhun John azt kérte a bizottság tagjaitól, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák a Kongresszus republikánus tagjait az emberi jogok érvényesítéséért folytatott küzdelmükben. A bizottság tagjai felajánlották, hogy az emberi jogokra vonatkozó nemzetiségi kiadványokat minden republikánus kongresszusi tevékenységet végző személyhez eljuttatják. MOSZKVA ÉS A SPANYOL KOMMUNISTA PÁRT Ügy tűnik, hogy a Szovjetunió vezetőinek többsége némi tétovázás után, elhatározta: szakít a spanyol kommu nista párttal. A Novoje Vrenja először csupán személyes jel Iegű támadást intézett Santiago Carrillo ellen, aki azt állította: a Szovjetunió nem tekinthető munkásdemokráciának. Később a Szovjetunió letompította bírálatát, a két párt kapcsolatot tartott, sőt Carrillót meghívták a boíseviki hatalomátvétel 60. évfordulóján, novemberben tartott ünnepségekre, de azt már nem engedték meg neki hogy beszédéi felolvassa. Most, amikor a lap a spanyol kommunista párt egy másik kiemelkedő vezetőjét támadja meg és Azcarate alapvetően kommunista-ellenes” kijelentéseiről ír, a szovjet hetilap már nem rejti véka alá, hogy bírálata a snanyo! kommunista párt egész vezetősége ellen irányul, amely magáévá tette az eurókommunista politikát, vagyis nem hajlandó Moszkvát kiszolgálni és kilátásbahelvezi, hogy abban az esetben, ha hatalomra jut, a spanyol kommunista párt fenntartja a több-párt rendszerű demokráciát érvényrejut latja az emberi jogokat és nem szándékozik a szovjet jellegű kommunizmust utánozni. Az Azcarate ellen intézett támadás azonban nem bírálja közvetlenül a másik két eurókommunista pártot: az olaszt és a franciát. A hivatalos szovjet felfogás szerint ez a Lót pár* taktikáját • az ország \ fs - •i'-r:1 r • rlkr.I, i? " • " nem vált a marxizmus-Ieninizmus árulójává, mint például Carrillo és Azcarate. A Kreml talán azért óvatosabb az olaszokkal és a franciákkal szemben, mert eltérően a spaxyol kommunista párttól ^ mind a francia, mind az olasz kommunista pártnak kilátása lehet arra, hogy a közeljövőben belépjen országa kormányába. Ez pedig ^ miként a szovjet ezetők jól tudják — olyan kilátás, amely aggasztja a nyugati vezetőket, köztük Carter elnököt is. Az amerikai elnök, noha igyekezett még a látszatot is elkerülni, hogy beavatkozik más országok belpolitikájába, közvetve kifejezésre juthatta aggodalmát: mi lesz az Észak-Atlanti Szövetség sorsa, ha valahol a kommunisták benyomulnak. Sir Harold Wilson, Anglia volt miniszterelnöke Singapore-ban mondott beszédében hasonló aggályoknak adott hangot. Utalt azokra a kételyekre is, amelyek számos nyugati vezetőt töltenek el, vajon őszinte-e az eurókommunisták jelenlegi felfogása. Viszont a moszkvai vezetők talán abban reménykednek, hogy a francia és az olasz kommunista párt esetleg visszatér a hagyományos kommunista politikához, annál is inkább, mert például a francia kommunista párt szembekerült a szocialistákkal, akikkel pedig eredetileg választási szövetséget kívánt kötni. Az olasz kommunista pártban is ellenállással találkozik a vezetők politikája, hogy hatalmon tartják a jelenlegi keresztény-demokrata kormányt. Ami a spanyolokat illeti, Moszkvában talán azt készítik elő, hogy elfordulnak Carrillo kommunista pártjától, amelynek mintegy J 00.000 tagja van és támogatják a Carrillotól elszakadt Moszkva-hű spanyol kommunista munkáspártot. Ez ugyan alig 10.000 taggal rendelkezik, de erőszakos ortodox politikája, amely a napokban tartott kongresszusán is megnyilatkozott, vonzó lehet az oroszok számára. Ha a Szovjetunió hivatalosan is megszakítja kapcsolatát a jelentősebb spanyol kommunista párttal, ezzel semmikép sem oldja meg jövendő viszonyának problémáját a többi eurókommunista párttal. Ezek továbbra is a “demokratikus és emberséges kommunizmus elvét hirdetik, ami csupán a választóik számára vonzóbb, de a valóságban nem létezik! (K. M.) A BELGRÁDI ÉRTEKEZLET GONDJA A szovjet közleménytervezet röviden minden kérdésre, az emberi jogokra is kitér, de csak általánosságokban. Anglia azonban nem támogatja a szovjet tervezetet, mert a leszereléssel kapcsolatos mondatok propagandisztikus kicsengését kifogásolja. London szerint ezt a kérdést hűvösen, érdemlegesen kell megfogalmazni, hasonlóképpen a szovjetamerikai SALT-tárgyalásokhoz. Az orosz zárónyilatkozattervezet ugyanis nemcsak összegezi az eddig megtett utat. illetve a további tennivalókat. Amikor pedig az emberi jogok kérdésére tér rá, akkor csupán annyit mond: a konferencia résztvevői azt a szándékukat fejezték ki, hogy a Helsinki Nyilatkozattal összhangban továbbfejlesszék együttműködésüket ezen a téren is, különösen ami a személyek, értesülések, kultúrális- és nevelési tapasztalatok cseréjét, illetve szabad áramlását illeti! Ez azonban a nyugatt ha-HAMIS KÉPEK A SZENT KORONÁRÓL A clevelandi római katolikus egyházmegye hivatalos lapja, a “Universe Bulletin” arról tájékoztatja olvasóit, hogy Szent István koronája körül újabb ellentmondások támadtak, mert a róla közölt eltérő fényképek azt a gyanút keltették, hogy a Magyarországra vitt Szent Korona nem az eredeti, hanem annak csak másolata. A közlemény szerint magyar amerikaiak, akik Szent István koronáját ismerik, meglepődtek azokon a különbségeken, amelyeket a Szent Korona kiadásával kapcsolatban közölt fényképek mutattak. A rejtély csak akkor oldódott meg, amikor kiderült, hogy az Egyesült Államok kormánya biztonsági meggondolások alapján nem tette lehetővé, hogy a sajtó fényképészei az eredeti koronáról felvételeket készítsenek, így néhány országban annak egyik vagy másik rtiásolatáról készült felvételt közöltek. A magyarázat nem nyugtatta meg a kedélyeket. Egyes xagyar hivatalos tényezők állítólag már eleve attól féltek, ogy nem az eredeti “ereklyét” kapták meg, most azonban tár, mint mondják, meggyőződtek róla, hogy aggodalmuk laptalan volt, mert valóban az eredeti Szent Koronát vitk Budapestre. Az a kép, amelyet a United Press International UPI) közölt, Szent István koronájának arról a másolatáról xészült, amelyet Rómában a vatikáni múzeumban őriztek. Zz a megállapítás Kelleher Patricktől származik, aki a izent Koronáról könyvet is írt, korábban pedig az Egyesült \Hamok hadseregében a Szent Korona egyik őrzője volt. Szerinte ezt a másolatot a XIX. század végén magyar műészek készítették és mint ajándékot küldték az Egyháznak Tómába. Kelleher tudomása szerint legalább még egy másolat van a Szent Koronáról Németországban is. Az a kép, amely a “Time” című folyóiratban jelent íeg a Szent Koronáról, a magyar követség szóvivője szerint a Szent Koronának arról a másolatáról készült, amelyet Budapesten a Mátyás-templomban őriznek. (Sajnálattal Teli rámutatnunk, hogy a “Bulletin” közleménye azt mondái ez a kép was a copy of the replica held in St. Mathew’s Church in Budapest”, ami súlyos tévedés, mert a elytelenül Mátyás-templomnak nevezett “koronázó templom’ Boldogasszony tiszteletére épült. Erre vonatkozó bőebb magyarázatot más közleményükben adunk.) A “Universe Bulletin” találóan állapította meg, hogy í hírlapokban közölt képeket a tudósítások megtévesztő mó'on azonosították Szent István Budapestre szállított koronájával. . „ Az Egyesült Államok művészettörténészei egybehangzóan azt mondják, hogy a kiadott korona eredetiségéhez semmi kétség sem fér. HHH UTÓDA Perpich Rudy, Minnesota kormányzója a nemrég elhúnyt Humphrey H. Hubert minnesotai demokrata szenátor utódává a legközelebbi választások idejéig a volt elnökjelölt özvegyét, Humphrey Muriéi asszonyt nevezte ki. Az elhúnyt Humphrey H. Hubert 1971 január 3 óta töltötte be Minnesota egyik szenátusi székét a Kongresszusban. talmak szempontjából nem kielégítő megfogalmazás, mert a nyugat a helsinki megállapodásból ezeket a problémákat helyezi előtérbe, továbbá a haladás, vagy visszaesés felülvizsgálásának időnkénti helye más ném lehet, mint a jelenlegi belgrádi konferenciát követő későbbi tanácskozások. A SALT -megállapodás és a leszerelés ügyével egyéb nemzetközi konferenciák foglalkoznak. Ezenkívül <—< hangoztatják a nyugati delegációk ^ az emberi jogok ügye nemcsak a nyugati államokra tartozik, hanem mindarra e harminc országra, amely aláírta a helsinki megállapodást. Az angol kormány az előbb mondottak alapján mindig is arra az álláspontra helyezkedett: kelet-nyugat között az emberi jogok körüli vita nem lehet összetűzés tárgya és éppen ezért a belgrádi konferencia záró-nyilatkozatában tárgyilagos mondatokkal kell megállapítani, hogy mit értek el és mit nem. Tehát <—■- angol vélemény szerint igenis be kell számolni a kétségtelen eredményekről is, viszont nem szabad mellőzni a sikertelenséget. A helyzeten csak akkor lehet javítani, ha a zárónyilatkozat nem lesz egyoldalú. Lényegében az amerikai és a többi nyugati delegációnak is ugyanez a felfogása. Arthur Goldberg, az amerikai küldöttség feje felkérte a résztvevőket, természetesen a Szovjetuniót is: tartózkodjanak olyan visszahúzó lépésektől, amelyek megnehezítik a belgrádi tanácskozást és nevetségessé teszik a világ szemében. Az amerikai küldöttség burkoltan Saransky szovjet ellenzékire és másokra utalt, akiket azért tartóztattak le, mert adótokat gyűjtöttek, mennyire tartja be a szovjet kormány Helsinkiben vállalt kötelezettségét. Különben Belgrádban csak egyhangúlag jóváhagyott zárónyilatkozat kiadásáról lehet szó. A nyugati küldöttségek most megkísérlik egy számúkra kedvezőbb szöveg kidolgozását, ha azonban a Szovjetunió ezt megvétózza, akkor valószínű, hogy a nyugat m᧠a jelenlegi szovjet tervezetnél is rövidebb formulával elégednék meg. Abban viszont Kelet és Nyugat egyetért, hogy a következő összejövetelt Madridban kell tartani, hiszen a Franco halála óta történt politikai változások lehetővé teszik, hogy ott hívják össze a Helsinki Nyilatkozatban vállalt kötelezettségek végrehajtásánaá ellenőrzésével megbízott konferenciát. (K.M.)
