Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-09-03 / 33. szám

1978. SZEPTEMBER' 7, MAGYAR ÚJSÁG Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) Clemenceau úr, a békekonferencia elnöke leülne Kun Bélával egy asztalhoz. Elvakult bosszúja mindenre kész, ba üszkösítheti véle a vitézi harcban elbukott szegény magyar tátongó sebét. .. És mi tőlük vártunk emberi irgalmat: a győztesektől, akik okmányt állítanak ki arról, hogy hónapok óta ők pro­longálják a bolsevizmus rémuralmát Magyarországon! Kun Béla a hatalmakhoz és saját magához méltóan válaszolt: Clemenceau úrnak, a békekonferencia elnökének, Párizs. ' A magyarországi tanácsköztársaság kormánya öröm­mel fogadja a szövetségesek és a szövetkezett államok kor­mányainak azon szándékát, hogy Magyarországot a párisi békekonferencia elé meghívják. A magyarországi tanácsköz­társaságnak nincsenek ellenséges szándékai a világ egyet len népével szemben sem, barátságban és békében kíván élni valamennyivel, annál is inkább, mert nem áll a területi integritás alapján. >■ Kun Béla csúfolódva folytatja: Örömmel vesszük tu­domásul, hogy a szövetséges államok megparancsolták a cseh-szlovák köztársaságnak, a román és jugoszláv király Ságoknak, hogy támadásukat szüntessék meg, de kénytele­nek vagyunk megállapítani, hogy a nevezett államok a szö­vetségesek parancsait nem teljesítették. És ezután felajánl­ja, hogy a vörös hadsereg hajlandó a szövetségeseknek módot adni, hogy parancsaiknak érvényt szerezhesse­nek ...” / Június 13. Ma tudtuk meg. . . Még június elején történt: A szom­bathelyi és celldömölki direktóriumok karhatalommal kísé­relték megvalósítani Landler Jenő parancsát és be akarták kényszeríteni a katonailag kiképzett vasutasokat a vörös hadseregbe. A szombathelyi és celldömölki vasutasok elha­tározták, hogy megszüntetik a munkát és sztrájkkal megdön­­tik a proletárdiktatúrát. A derék vasutasok egymásután csatlakoztak a felkeléshez és június 2-án az osztrák határtól a Duna partjáig minden vonat megállott. Csak Szamuelly vonata nyargalt a Lenin- fiúkkal. És mert Budapest nem csatlakozott, a vasutasok nem bírták egységesen megállítani az egész országban a vonalo­kat. Hat napi küzdelem után újból felvették a munkát. Az akasztólák alól útnak indultak a vonatok és velük együtt elindult mégegyszer a proletárdiktatúra akadozó vérkerin­gése Ez a:reménység is összedűlt. Most már következett, aráit Kun Béla híveinek megígért: Minden állomáson föl­akasztotok majd néhány vasutast, aztán rend lesz. így csi­náltam Oroszországban is. , ."i De a vasutasok elvetett csóvája addigra már tüzet íógptt. Sopronban fellobbant az ellenforradalom. Cenk, Csqrná, Kapuvár népe fegyvert fogott. Rövid ideig tartott. Néhány óra múlva minden oldalról jöttek a vörösek. Csor­­nán a győri terroristák összeszedték az ellenforradalmáro­­kíit és százötven embert belegyömöszöltek égy kis zárkába. Az ablak vasredőnyeit is rájuk csukták, hogy megfulladja­nak. Ekkorra pnár Szamuelly is a városba érkezett. Előtte fegyveres vörös őrök futottak szét ordítozva: Be a házakba! És aki nem tudott idején menekülni, arra ráfogták fegy vert. Mire Szamuelly automobilján terroristáival bevonult, üresek voltak az utcák és a fekete hiéna halálos csendben vágtatott gépfegyveres kocsiján az ítélethez. Szabad ég alá asztalt állítottak. Szamuelly egymás­után vezettette maga elé a foglyokat. Nem hallgatott ki Senkit, csak azt kérdezte, kinek van vagyona? Aztán jobbra és balra parancsolta az embereket. Senki sem tudta, hogy a jobboldaliak vagy a baloldaliak fognak-e meghalni. Ta­núkihallgatás nem volt. Szamuelly egymaga személyesítette meg a vésztörvényszéket. Mars a halálba! rivalta a baloldaliak felé és nyolcán ^elindultak a templom előtti térre. Az egyik elítélt, egy qsizmadiasegéd, összeesett. Fekve hagyták. A többit utolsó útjukon puskatussal verték és köp­ködték a hóhérok. Takács hadnagynak a szemüvegét úgy beleverték a szeme gödrébe, hogy a szemgolyója kifordult. Mialátt a vésztőhelyre ment, letépték a fejéről a zsebkendőt és kifordult szeme ott himbálódzott az arcán. Akics Gyula malomtulajdonost megpofozták, amikor az akasztófa alatt a zsámolyon állt. Tarcsay István, Laffer Lajos. Németh Gyula, Németh Lajos, Glaser Ferenc, mind meghaltak az akasztófán. A kivégzésnél nem volt orvos jelen. A holttestek még ki sem hűltek, mikor a terrorlegények lehúzták róluk a ruhát és letartóztatott társaikkal megásatták a sírgödrüket. Szamuelly gúnyolódva nézte az akasztást. És másnap, pünkösd vasárnapján, már Kapuváron működött. Százötven főből álló terrorcsapatjával, kézi­gránátos, géppuskás kísérettel vonult be. A foglyoknak csak a nevét kérdezte meg. “Fel kell őket akasztani! Mes­­térházy Zsigmond postamestert, Pintér Pál csendőrőrmes­­jtért, Rest Józsefet, Semmel Károlyt és Fábiánt, a katolikus tejmplom elé az országúira vezettette ki. Fábiánnak közben megkegyelmezett, mert megsúgták neki, hogy az izraelita hitközségnek az elnöke. Az áldozatokat végső útjukon Ka­­puvárott is véresre verték a terrorlegények. Pintér csendőr­őrmester leszakadt a kötéllel. Két kis gyereke odaszaladt hozzá és könyörgött. De Szamuelly nem kegyelmezett. Meghaltak mind. A városra pedig milliókra menő sarcot vetett ki. És elhajtatott temérdek vágómarhát. Aztán ment tovább, lelkiismeretfurdalás nélkül, nyugodtan, fejedelmi különvonatán. Megy robogva a halálvonat a magyar éjszakákon át, ahol megáll, ott emberek kerülnek a fákra és vér folyik a városok kövezetén. A vonat mentén pedig gyakran talál­nak megcsonkított mezítelen holttesteket. Szamuelly az ő vonatán is ítélkezik. Akit oda a mieink közül felhurcolnak, az nem mondja el többé, amit látott. Egy. megbízható ember, aki a szocialista párttal ment át a kommunistákhoz, beszélte el nekem azt, amiről senki sem beszél. Szolnokon jelentést tett Szamuellynek, akkor látta a vonatot. Szamuelly állandóan ott lakik. Éjszaka még Budapes­ten is a vonatján hál. Harminc válogatott terrorista testőr környezi. Külön hóhérjai vele utaznak. A vonat két szalon­kocsiból áll és két elsőosztályú kocsiból, melyben a terroris­ták utaznak és két harmadosztályú kocsiból, mely be az ál dozatokat szedik fel. Ott folynak a kivégzések. Ezeknek a kocsiknak a padlózatát már befogta a vér. A holttesteket a rohanó vonat ablakain dobálják ki, mialatt Szamuelly kár­pitozott falú szalonjában csiszolt tükrök, rózsaszín brokáttal bevont, törékeny, aranyozott Louis XVI. bútorok között, egy vékonylábú, nőies íróasztalnál ül és kézlegyintéssel dönt élet és halál felett. . . A megvalósult marxizmusnak minden tettén, minden rendeletén, minden intézkedésén, sőt még a hírek közlésén is átvigyorog a kínzás módjának spekulatív természete, a szinte undorítóan érzéki kegyetlenség. A bátrak ölnek, a gyávák kínoznak. A magyar faj férfias és bátor. I ud vad, kíméletlen, nyers, sőt bosszúálló lenni, de egész történetén át sohase volt kegyetlen. A ma­gyar nem érzéki faj. Sem ősei vallásában, sem pogánykori isteneinek fogalmában, sem mondáiban, sem népmeséiben, sem dalaiban, sem humorában, se művészetében nincs kife­jezett érzékiség. A bolsevizmus kegyetlenségébe pedig szinté a kéjgyilkosok érzékisége keveredik. Ez nem szláv és nem turáni eredetű. Ezt a mindkettőjük között elvegyült harma­dik keverte a végzetükbe. A héber nép története, az Ószövetség, a Talmud és a világ különböző nyelvein megírott zsidó irodalom és min­den, ami a júdeai néptől származik, túláradó érzékiség. A kegyetlenség pedig az érzékiségből nyeri fantáziáját és energiáit. A vérengző török járom és az irgalmatlan osztrák el­nyomás hasonlíthatatlanul enyhébb volt, mint a bolseviz­mus kegyetlensége .. . Szamuelly vonata rohan, megállás nélkül, remegő őr­házikók, megtorpant kis állomások előtt. A mozdony forró szelétől meginognak a fák és elsápadnak az arcok. Szik rá­­kát hány a kürtő, messzire látszik, mint ragadja előre a kínzás beteg vágyait. Száguld keresztül-kasul az országon át, hogy a hódító faj kegyetlenségével véglegesen bilincsbe verje elrabolt országunkat. Iszonyú csend. Csak egy vonat sikolt. Álmodtam-e vagy ébren voltam? Ősrégi könyvek lap­jai fordultak. Ezer évek jöttek felém, s távol messzeségük­ben útnak eredtek az ábrahamiták az Úr folyó partjáról. Kevesen voltak és tudatlanok. Kanaán őslakói barátságosan fogadták a hazátlan kósza népet. És mire az ábrahamiták számban meggyarapodva egyiptomi futásuk után másod­szor visszatértek a kánaánbeliekhez, ők nem vették észre, hogy Izrael népe háborút visel ellenük, mert fegyvertelenül jött. Vérontás nélkül beszőtte magát ez a nép a kanaáni hethita nép közé és csak mikor megsokasodott és elhatal­masodott, irtotta ki az őslakók között a vezéreket és békét­­leneket. A többieket meghagyta. Rabszolgákra és katonákra volt szüksége. A rabszolgák nélkül sivataggá lett volna az ország, mert Ábrahám ivadékai nem művelték a földet. A katonák nélkül veszedelmek fenyegették volna az országot, mert az ábrahamiták nem kockáztatták érte az életüket. Az Úr nevében Ézsaiás próféta mondotta a választott népnek: Mivel kedves vagy az én szememben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted és népeket a te életedért. Izrael népe így hódította meg magának az országot, melynek birtokáért nem az ő vére ömlött, így foglalt fővá­rost. melynek köveit más fajok emelték falakba. Mózes könyvének jóslata betelt: És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, amely felől megesküdött a te atyáidnak, . . . hogy ád néked nagy és szép városokat, ame­lyeket nem te építettél, és minden jóval telt házakat, amelye­ket nem te töltöttél meg, és kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, amelyeket nem te palántáltá! és eszel és megelégszel . ..” Lassú irtózat fut át rajtam és a gondolat ezredévek felett repül vissza a jelenhez. A hethiták története volt-e ez, vagy a magyar nép végzete? A zsidók megismétlik hó­dításukat. Már van országuk, — a miénk, már van főváro­suk — Magyarország fővárosa. És megismétlődik a kiáltás, mellyel Ezekiel próféta Jeruzsálemhez szólt: — Eredeted és születésed szerint kanaáni vagy —» megismétlődhetik új alakban az új Jeruzsálem felett: Eredeted és születésed sze­rint magyar vagy... : Június 14. Fülledt fehér hőségben áll a város. Az ablak alatt mozdulatlanul ég a kis utca a napban. Ameddig a párnám­ról ellátni, semmi sem történik. A sors is olyan fülledt és mozdulatlan, mint az utca. Ma ül össze Budapesten a Szovjet, a Tanácsok Első Országos Kongresszusa. Megelőzőleg két napon át a kom­munista párt gyűlésezett a magyar Országházban. Előre! A tekintetem csak egyre visszahőkölt, mint egy kötődő állat a híd előtt. Kényszerítettem magamat és olvasni kezdtem a tudósítást: Vörös szín lövelt a szemekbe .. . Abbahagytam. Emlékezetemből egyszerre egy kormos pesti házfal bukkant elő. A falon rikító piakát Iátszotl. Kék ég alatt, egy óriási munkás festéktől lucskos ecsettel, dühösen mázolta vörösre az Országházat. A kupolát, gránitfalakat. . . Március elején volt, mikor Budapest utcáin ezt a pla­kátot valóságban kiragasztották. A művész visszahőkölt bennem. Olyan ízléstelennek találtam az elképzelést. 1 er­­méskövet, nemes követ befesteni. . . Azóta valóra vált a mázolás és a plakátprogram beteljesült az európai kon­tinens legősibb parlamentjén. De a festék lekopik a gránitról . . . Keservesen olvastam tovább a kommunisták nagygyű­lésének leírását. Az újságíró, az újnak és minden újnak örvendő tradíciótlan elragadtatásával idézte meg az Or­szágház átalakított tanácskozótermének új képét. A régi freskók eltűntek. A magyar szent korona helyén, az elnöki emelvény felett, egy frígiai sa pkás, kemény nézésű munkás tekint le, szíve fölött a szovjetek jelvénye, az ötágú csillag. A falakon nem a történelmi nagyságok képei, nem a dicsőséges csataképek ?—• új ecsetvonások pingálódtak fel .szimbolikus, nagyszerű dísszé. Hogy sietnek . .. Milyen lihegő lázas gyűlölettel ta­karják be és törlik el mindazt, ami a miénk volt. .. És míg ők drapériákkal, mázoló ecsettel, rendeletek­kel, olykor a vérünkkel takarják el a miénket,-azalatt az ország szíve lüktetése csak egyre mondja, mind egykehang­zóbban, fenyegetőbben mondja: Mit tettetek a mi orszá­gunkkal? A nyelvünkkel, a becsületünkkel? Mit tettetek a gyermekeink tisztaságával, a nagyságunk emlékével? Mindent elsikkasztottatok! Baljóslatúan lüktet a magyar vér a levegőn át. De ők nem hallják ezt, pedig egy vérig sértett nemzet rettentő haragja lorr már a fejük felett. Nem hallják, fosztogatnak, gyilkolnak tovább és tanácskoznak a mi elrablott országunk elrabolt házában. Újságíró krónikásuk megelégedett laji önteltséggel mondja el róluk, hogyan érkeznek a tanácskozásra: A kül döttek elfogódottság nélkül lépnek a terembe. Semmi meg­hatottság, semmi meglepődöttség. A zsidó faj ereje és szerencsétlensége, hogy sohase csodálkozik semmi felett és nem hisz abban, amit tesz. Képzeletemben ekkor már világosan láttam a termet, melyben egykor Tisza István, a nagy kormányos nemes alakja küzdött annyi tomboló viharban, és felrém lettek hir­telen azok is, akik csak az ő holttestén át juthattak be oda. Tetemrehívásra mentek. Nem tudták és mégis tetemrehí­­vásra mentek. És szavuk nyomán kiserkent a vér az ország tátongó sebéből és kiserkent a megaludt vér a geszti sír­boltban is. Ahogy felvonultak, a vörös drapériák előtt, kirajzolód­tak a vörösön az arcok. Egy dagadt szemű, puhß nagy varangy, egy szimatoló dögkeselyű, egy kéjgyilkos, egy fekete hiéna. . . Hideg, alattomos emberkínzók, terheltek, vérdühben fertőzők, sza­­dikus degeneráltak. hatalmi tébolytól püffedt arc ok, fél­­hülyék és egész gonosztevők, szinte elevenen feloszló ko­ponyák. Mintha fegyházból és tébolydákból jöttek volna elő. A népbiztosok ... Mit keres ezeknek a fejeknek a hátterében a magyar munkásnak a képe, melyet frígiai sapkával, szovjetcsillaggal festettek az elnöki emelvény fölé? Ha szólni tudna az a munkás, akkor a legyilkolt dunántúli munkások halálhör­­gésével kellene odarivallnia a tanácskozóknak: Idegenek vagytok és megcsaltatok! Kezembe adtátok a pörölyt, hogy enkezemmel zúzzam össze a hazámat. Magyar munkások, igazak! Hánnyal beszéltem közü letek az elmúlt hetekben, rázós szekéren, vasúti töltés mel­lett, kinn a földeken, malom tövén s az országútján. És hányán átkozták közületek azokat, akik most a mi romjain­kon tanácskoznak. .. . Nagy János, Kovács István, Kerekes András áll­jatok elő a magyar nép nevében! De ők nem voltak ott a nagy teremben a szónokok kö­zött. Kun Béla, Schwarz Richárd, Böhm Vilmos és társaik beszéltek. A bizottságok névsora pedig: Heller Mór, Rabi­­novits, Singer Vera, Lefkovits Vilmos, Brandstein Illés, Schwarz Árpád . .. És vajon miről tanácskoztak két napon át? Arról e, hogy bűntény a magyar nép vérét céltalan háborúban hiába ontani? Arról-e, hogy Budapest éhezik, a készletek kifogy­tak, az élet megfulladt? Vagy arról, hogy a párizsi zöld asztalon hideg, idegen kezek országunk ezeréves határait egyre beljebb tolják, míg mohó vad kezek szüntelenül bele­kapkodnak a szörnyű játékba s már előre elrabolják a még meg nem nyert téteket? Nem erről beszéltek! A diktátorok pártjuk névváltoz­tatását tárgyalták és a diktatúra szigorítása avagy enyhítése felett vitatkoztak!. .. Lenin itt. .. Az orosz zsarnokok pár nap előtt ráüzentek budapesti fióküzletükre, hogy ezentúl “Magyarországi egyesült kom­munisták pártjának nevezzék magukat. Sokan engedelmes­kednek. De a ravaszok vitatják a “szocialista elnevezés előnyeit. Ezek az előrelátók, akik úgy vélik, hogy arra az esetre, ha a kommunizmus mégis össze találna dűlni Ma­gyarországon, talán vissza lehet menteni a régi partra a zsidó hatalom lehetőségeit? Őket csak az érdekli. Azért van minden! A tankönyvek és az akasztófák, a börtönök, a páncélszekrények kulcsa és a friss katonasírok, az új sebesültek, az új rokkantak. A diktatúrát és a zsarnokokat mostantól kezdve feles­leges lesz jellemezni, tanácskozásukban megfestették a ké­pet ők maguk. “A proletariátus diktatúrájának gyakorlása tényleg az aktív kisebbség kezében van ^ mondotta Kun Béla. Ezt az aktív kisebbséget név szerint megnevezi a Vörös Újság és a Népszava, a szónokok és a bizottságok névsorában. Jóformán kivétel nélkül az idegen fajból valók. Kun Béla programbeszédében a kérlelhetetlen erő­szak alkalmazását követeli. A pacifizmus kurzusa nagyon hanyatlott, és emelkedett, nem az imperialista háborúnak, hanem a forradalmi osztályháborúnak a kurzusa... A had­sereg tulajdonképpen a felfegyverzett proletariátus. Osz­tályhadsereg .. . Nem azt jelenti ez, hogy mi csak a városi és ipari proletáriátusra akarjuk korlátozni a felfegyverzést. Ostobaság volna, hogy a proletáriátusnak csupán ezt az elitjét szolgáltassuk ki a halálnak. El kell osztanunk az ön­tudatos proletárságot olyan proletárok közé, akik az öntudat alacsonyabb fokán állnak. Meg kell kímélnünk az öntuda­tos proletárokat . Ez az értelmiségnek, az iparosoknak és földmívesek­nek szólt. És számítóbban kínzó szavakat kevesen mondtak még a mi országunkban! Az izraeliták odaadták magukért a kanaániak vérét. Vigye a keresztet az, akit megfeszítenek rajta . .. Kun Béla programbeszéde tovább folyt. Az agrárkér­désről is csak néhány szót mondott: Hogy sok nincs bent a programban róla, — mondotta <—> az egészen természetes. Ez egy olyan kérdés, ahol még bizonyos tapogatódzás van. Ezt elismerem ...” Ilyen fülkínzó nyelven beszélnek az ős szántó-vető ma­gyarról s ilyen silány, sunyi mozdulattal lökik félre agrár­országunk legégetőbb életkérdését! Majd szólnak róla ké­sőbb, ha már a paraszt behordta nékik véradóját! Addig hadd higyje, hogy atyja földje az övé és nem a kormány­­hatalom termelőszövetkezeteié. A diktatúrát szigorítani kell! ^ kiáltotta Pogány. Az ellenforradalomról beszélt, a Dunántúlról. Nekünk csak előre lehet mennünk, nekünk csak balra lehet men­nünk! , ■ ! ' ■ ! ! ■! ■ Horváth elvtárs, akiről köztudomású, hogy Károlyi József gróf kastélyából öltözködik, kijelentette, hogy emelni kell a diktatúra tekintélyét és elítélően nyilatkozott a nép­biztosságok kiküldöttjeiről: Igazolom és bizonyítom, hogy Székesfehérváron egy este hatvan olyan politikai megbízott volt a kávéházban, akinek arcán a pajesz maradványai mu­tatkoztak.” Vágó-Weiss népbiztos közbekiáltott: i— Ugyan kérem, micsoda hang ez? Szamuelly öklével ütött a padra. És felszisszent a te­rem és a karzat. Nekik fáj még az is, ha pajeszhez nyúlnak, minket pedig felkötnek, ha fáj, hogy Istenünkhöz és a ha­zánkhoz nyúltak. A tanácskozóteremben ömlött tovább a szó. Az akasztóiak idézgetését és a fenyegető és vérengző beszédeket a külföldre való tekintettel nem közölték a lapok. Kun Béla zárószava fejezte be a pártgyűlést, melyben Ma­gyarország mai diktátora még néhány jellemző adatot szol­gáltatott magáról és rendszeréről. “Először Schwarz elvtárs felszólalásával kívánok vé­gezni — mondotta a külügyi népbiztos és felelt az elvtárs­nak, aki javasolta: hogy ha a régi pártprogramban benne volt a halálbüntetés eltörlése, akkor ez legyen benne az új pártprogramban is . Válaszában Kun Béla humorizált a halálbüntetés felelt és idézte, hogy a régi szocialista program követelte a kisüs­­tön való pálinkafőzést is. .. (Élénk derültség.) Schwarz Richárd közbekiáltott: “Én nem vicceltem! Kun Béla foly­tatta: Én tudom jól, hogy a Schwarz elvtárs nem viccelt, mert ő nem egy humoros ember (derültség), ellenben két­ségtelen dolog, hogy amit javasolt, mégis a humor hatásával bír. (Úgy van.) Akkor, amikor egy ilyen programról van szó . . . amely a diktatúrának alapját veti meg .. . akkor ilyen apró kis kérdésekről nem igen lehet vitatkozni. Ezzel végeztem Schwarz elvtárs programjával, amit elvetni aján­lok. (Élénk tetszés.) ... És végül, hogy az önjellemzés teljes legyen. Kun Béla arról is beszélt, mit gondol a szellemi teremtésről: —- Természetszerű dolog, —- mondotta a diktátor »— hogy a diktatúra az individuális szabadságok kifejlődésére nem túlságosan alkalmas arra, hogy az egyéniség szabadon ki­­bontakozhassék, ámde ha szellemi életünk elhanyatlott. az nem a mi szellemi életünk, hanem az a hátramaradott bur­­zsoá állam fizikai erőszakszervezetének az a része, amelyet szépirodalomnak neveztek. Goethe és Arany, Shelley és Andersen, Csokonai, Katona, Flaubert, Dostojevski, Ti mind. óriások vagy te­hetségesek. tudjátok meg. hogy csak a burzsoa állam fizi­kai erőszakszervezetének az a része vagytok, amelyet burzsoa szépirodalomnak neveznek . Burzsoa művészet, proletár művészet. .. Csak művé­szet van a világon. Fajok és individualitások nagy vallomá­sa. A gondolat olyan, mint a vér. Az uniformizált gondolat párzása is incestus. És az incestus végeredménye mindenkor a meddőség és a balál. Az ágyam mellett nyitva van az ablak. A madarak csiripelnek, az Ipoly békanépének idehallatszik nagy, szo­morú hangversenye. Egy kutya ugat. A madarak, a békák, a kutya minden a maga nyelvén beszél. A budapesti kommunisták vajon rajért nem tanács­koztak héberül? Június 15. , Vasárnap van. A parasztcsizmák ünnepi kopogása megy, mendegéf a kövezeten. És a nélkül, hogy a fejemet mozdítanám, látom a kis platánfa koronáját az ablak előtt. Zöld szépsége napról napra lankad a forróságban. Mióta beteg vagyok, egyre nézem. Ismerem az ágait, a leveleit külön külön mindegyiket. Olykor, mint a fiatal állat bolon­dozik a szélben, olykor ágaskodva iszik az esőből. Olykor madarak szállnak rá, úgy szállnak, mintha hozzám jönné­nek. Csak a madarak szállnak, hírek nem szállnak. — Folytatjuk <— TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE ELKÉSZÜLT A II. KÖTET A Bujdosó Könyv második kötetét augusztus elején át­adtuk a könyvkötőnek bekötés végett. Sajnálatos félreértés következtében a félretett ,—■ az első kötet színével egyező >—> vásznat más könyv bekötésére felhasználták. A gyár raktá­rából teljesen kifogyott ez a fajta, és újra kell gyártaniók. A gyár értesítése szerint szeptember végére lesz ismét raktáron. Elnézésüket és türelmüket kérjük azoktól, akik a köny­veket előjegyezték. Amint megkapjuk, azonnal postázzuk. Sikerült viszont a két kötetet egybeköttetni, —< mert eh­­j hez nem volt szükséges az azonos szín és minőség i(— . Kár­pótlásul erre is kedvezményt adunk: szeptember közepéig áz ára 25 dollár helyett csak 20 dollár. Rendelje meg az alábbi lapon. MEGRENDELÉS Mellékelem az egybekötött könyv árát: $25.00 helyett $20.00-t és a postaköltséget (84 centet). Csak szeptember 15-ig! Megrendelem a Tormay Cecil: Bujdosó könyvét. Mellékelem a két kötet árát: $25.00-t és a postakölt­séget (84 centet). Mellékelem az első kötet árát: $12.50-t és a postakölt­séget (66 centet). Mell ékelem a második kötet árát: $12.50-t és a postá­­költséget (66 centet). Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:...................................................................................................... Utca, házszám: .............................................................................. Város: .................................................................................................. Állam:............................................................Zip Code 3J0UME

Next

/
Thumbnails
Contents