Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-08-10 / 29. szám
Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) Csakugyan semmibe se került, csak a Júdás-pénzbe és talán Magyarország életébe. Mert Kun Béla most már lemond egész Magyarországról, felajánlja a birodalmat, hajlandó kielégíteni minden cseb, oláh, szerb területi igényt, ha a hatalmát meghagyják neki, mint mondja: Budapestet, ahol a tagadás megvetheti a lábát a kapitalizmussal szemben. Nem emberi hatalomvágy ez többé, de féktelen állati mohóság, amely le engedi tépni a préda tagjait, csakh ogy a szívét felfalhassa. És miután alkuba bocsátotta egy nemzet ezeréves hazáját, cserében egyetlen városért, ijedtében táviratilag kínálta fel rabló kis szomszédainknak az ősi földet, e példátlan tettéről mindössze annyit mond elvtársainak: Nem élvezetből csináltuk, amikor azokat a sürgönyöket elküldtük a körülöttünk levő burzsoá államfők kormányainak . .. És idegenebb nyelven, idegenebb lélekkel még sohase beszélt senki Magyarországon. De míg Kun Béla szónoklatában elmondta: Én nem vagyok kétségbeesve .. . nem kétségbeesést akarnék kelteni, elvtársak... az én számból nem hallhatnak kétségbeejtő szavakat. .. Én sohasem fogok kétségbeesni . . . azért mondom, hogy sohasem fogunk kétségbeesni... súlyos idők, mely ek nem kétségbeesettek .... egyre-másra híreket hoztak az ülésterembe. A harci helyzet még nem reménytelen! A hangulat hirtelen megváltozott. A szónok megint önérzetes lett: Ha lehet, védjük meg a diktatúrát Budapest előtt, a Bakonyon keresztül Wiener-Neustadtig ... A hatalomról lemondani nem szabad!. . . A munkástanács döntött. És határozatában kötelességévé tette a szervezett munkásságnak, hogy a végsőkig védje meg a proletárdiktatúra vívmányait . Hogy ez a védelem milyen lesz, arról a gyűlésen egy Surek nevű elvtárs mondott valamit: Tisztelt Munkástanács! ... a burzsoázia mindenütt vigyorog és örül. Ezt a vigyorgást rá kell fagyasztani az ábrázatukra! Holnap ki kell mennünk a gyárakba és az legyen a legelső, hogy a burzsoáziát tényleg tessék kiirtani a szó szoros értelmében. Tehát be kell váltani azt a kijelentést, hogy műé ideér az entente, ne találjon mást, csak hegyeket a búrzsuj holttestekből és egy elszánt proletársereget. Annyi.burzsoát sem szabad életben hagyni, hogy kormányt lehessen belőlük alakítani. A lapok nem közölték a beszédet. A külföld miatt. De a politikai agitátorok széthordják Surek elvtárs szavát. < ..! Kinn, az ablakunk alatt görnyedten megy egy-egy asszony a fégyház irányába. Élelmet visz a túszoknak. A vörösek oda a tetőre szerelték fel megfigyelő állomásukat, épp a túszok fölé. Hadd lövöldözzék a csehek! A katonák elgflják az asszonyok útját, belenéznek a kosarukba, kiveszik, ami tetszik. Aztán útravalóul mondanak valamit: Utolszor viszitek! Ha bejönnek a csehek, felakasztjuk ezeket a disznókat . Május 5. ■ A,z ágyúzás szünetel, a város előbújik. De az emberek elosonnák egymás mellett, nem szólnak. Mintha gondolkozni sem volna többé bátorságuk. És á megyeház lelett csak fújja a szél a vörös zászlót. Nagy véres keszkenő lobog bele a tavaszba: Szolnokot visszafoglalták a vörösek. Este ijedten futott vissza a városból Gergely kocsis. A vörösek beszélik, Huszár Aladár helyett letartóztatják a feleségét. Tíz óra felé járhatott az idő, mikor bezörgettek a kapunkon. — Majd én! — visszatartottam barátnőmet. Érte jönnek-e vagy a férje jön, vagy engem keresnek? A szívem sebesen vert. A gyertyám lobogott a szélben. A kertkapunál három szuronyos ember lépett ki a sötétből. Félretoltak és szó nélkül felmentek a lépcsőn, be a szobába. Futni kezdtem és eléjük kerültem. »— Mit akarnak itt? Kellemetlenül közel jöttek, egyszerre körülállták. Nem feleltek mindjárt. Szimatoló fejtartással néztek szét: — Miért ég világosság ebben a házban? Valamit feleltem. Az egyik fegyveres, egy hosszú, dühös arcú ember, fenyegetően hajolt le hozzám. A lehelletét éreztem az arcomon: 1 — Nem olyan idők járnak most, hogy a házakat világítani lehessen. Vigyázzon! Ha még egyszer rajta kapjuk, felhúzzuk arra a lámpára, ott a szegleten. Mikor odébb mentek, olyasmit éreztem, mintha egy szorongató kéz hirtelen eleresztette volna a torkomat. 'Május 6. Anyámra gondolok, olyan erősen gondolok rá, mintha belépnék az ajtaján. A nevenapja van ma. És én nem lehetek ott. A végzet egyre visszafelé tolja az órát, amely akkor fog ütni, mikor ismét találkozunk. A város lobogódíszben áll. Csupa vörös zászló! Mi történt? Szolnok? Vagy valami újabb győzelem? Az entente hatalmak visszaparancsolták az oláhokat! És most ott állnak túl a 1 iszán és várnak. Mi pedig pusztulunk idebenn. Szamuelly nem ér rá ide jönni. Ö teremt rendet a városokban, mely ek az oláhok jöttére kitűzték a fehér zászlót. Hajdúszoboszló után Abony. Május 3-án hat magyart akasztott fel . . . Huszár Aladárné kapta a hírt. Az egyik áldozat rokona volt, Batik Béla, anyjának utolsó fia, akit a háború meghagyott. Ellenforradalmat szervezett, elfogták, Szamuelly ítélt felette. !— Mars az akasztófára! «—« maga tette a-kötelet áldozata nyakára. Cigarettára gyújtott. Aztán megveregette Batik vállát. ' Jól fog menni, nagyon ügyes hóhérom van . .. Hallod-e, annyi időt hagyok, te kutya, amíg ezt a cigarettát elszívom. Ha közben megmondod, hogy kik voltak a bűntársaid, megkegyelmezek. — Leült a székre és cigarettázott, a másik pedig állt, kötéllel a nyakán az akasztófa alatt. A cigaretta végigégett.- Éljen a fehér hadsereg, éljen Magyarország! — kiáltotta Batik és Szamuelly saját kezével rántotta meg a kötelet. Vérfoltok sokasodnak az országban. Már azt is tudjuk, kinek a vére volt a nagy vörös tócsa a Lánchídon. Hollán Sándor és az atyja hall meg ott a hídoszlop alatt . . . Egész életükön át dolgoztak. És azok ölték meg, akik a dolgozók vezéreinek nevezik magukat. Április 27-én történt. Budapest területén esti tíz óra után senkinek sem volt szabad az utcán tartózkodnia. A lakások redőnyeit le kellett bocsátani, amely ablakban világosság égett, abba belőttek a terrorlegények. Fegyveres teherautók rohantak szét a néptelen sötét utcákban. A város lélegzetvesztve hallgatódzott. 1 úszókat szedtek az éjszakában. A budai várhegyen is felzúgtak az autók. Embervadászatot tartottak. Mikor összefogdosták áldozataikat. Pestnek vette útját az autó. A Lanciádnál megállt. Leszállították a két Hollánt és levonszolták őket az alsó rakodópartra. Valószínűleg ott akarták végrehajtani tettüket. Azután, nem tudni miért, visszaparancsolták az áldozatokat az autóra. Elindultak, a hídpillérnél ismét megálltak, ismét leszállították a két megkínzott embert. A hídpillér kiszöge léséhez vezették őket. Közben várt az autó. A bennülők heves szóváltást hallottak a sötétből. Lövések dörrentek és kétszer loccsant odalenn a Duna .. . A két Hollánt azóta senki sem látta. A történeket egyik fogolytársuk, Karátson államtitkár mesélte el a gytijtőfogházban. Aztán nem tudni hogyan, onnan szivárgott ki a hír és ma már ott suttog borzadva a budapesti ajtók és ablakok mögött. Sokan tudják ezt, csak szegény Hollán Sánd or felesége nem tudja. Senki sem meri neki megmondani. A kommunisták pedig áltatják, hogy férje a gyűjtőfogházban van. És délfelé kis szürke árnyéka ott várakozik nap-nap után a többi asszony között a kapunál. És visz élelmet, fehérneműt a férjének és üzen neki és megköszöni az őrségen a terroristáknak, hogy jók hozzá és odaadják neki, amit hozott ... , A Duna pedig ki tudja már hol hempergeti lefelé csendesen a halottakat. A börtönben sorsukat várják a túszok. És egyre többen lesznek. A halál körülöttük ácsorog. Kivégzéssel fényé getik őket. Levezetik egyiket-másikat a fogház udvarára. Bekötik a szemüket és tréfából lövöldöznek a fejük fölött. Ennek a kornak a hóhérlegényei szeretik látni a mások félelmét. Iszonyatot váltani ki, közönséges lelkek gyönyörűsége. A hír százakról és százakról beszél, akik ma börtönök ártatlan lakói, de neveket csak elvétve hoz. József Ferenc főherceg, Mikes János gróf szombathelyi püspök, Wekerle Sándor volt miniszterelnök, Berzeviczy Albert és Herczeg Ferenc az Akadémia elnöke és a lel nőké, Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter, Hegedűs Lóránt volt képviselő, gróf Mailáth József közgazdasági író és fia Pál, Balogh Jenő volt igazságügyminiszter, Hetényi Imre, Rákosi Jenő író, gróf Festetics Pál íőkamarásmester, Somssich András zenetörténész, Teleszky János volt pénzügyminiszter, Szápáry György gróf földbirtokos, Zsembery István és Hindy Zoltán a keresztény ifjúság vezérei, Szürmay Sándor volt hadügyminiszter, Szász Károly a képviselőház volt elnöke, gróf Károlyi György földbirtokos. Kirchner altábornagy, Láng Boldizsár báró ezredes, Tallián Béla báró'egykori főispán, Dessewffy Aurél gróf, az agg országbíró, akit felesége ravatalától hurcoltak börtönbe a vörös katonák. A magyar nemzet kiválóságai és mások, akiket még titkol előttem a hír. Sokan, akiket nem ismerek, megkínzott műegyetemi hallgatók, asszonyok, kisgazdák, iparosok, földmívesek, sőt munkások is. Kezesek mind. Saját hazájuk földjén rabok. Zálogai a Kun Bélák, Szamuellyek, Pogányok, Landler elvtársak életének . .. Május 7. Elvétve hangzik egy-egy messze dörej. Talán Salgótarján felől hozza a szél? A vörösek visszaverték a cseheket, végig az Ipoly mentén. És a szemközti ház falára megint plakátot ragasztottak. Riechmann elvtárs, hadügyi politikai megbízott és Singer Ignác elvtárs ezt a kiáltványt intézik Balassagyarmat lakosaihoz: ! i ' 1 Elvtársak! Eszméinkre tett esküvel megfogadtuk, hogy közületek egyesek, kik a régi rendszert akarják visszahozni, ha ellenünk emelik szentségtelen kezeiket, mi, a mi vaskezünkkel sújtunk le rájuk, mint pörölyre a kalapács. S ime mit akartak? Visszahozni a régi, bűnös rendszert. Ne akarjátok azt, ami lehetetlen, mert ezentúl a legkisebbért az életetekkel játszotok és mi akkor nem fogunk nézni rátok másként, mint közönséges gyilkosokra, kik az ember életéi veszélyeztetitek. Lássátok, ott ülnek á hősök mind a hűvö sön s várják az igazság ítéletét a gaz, hihetetlen árulásukért . .. Mert a burzsoáziának mit jelent a haza? Hisz Iát játok. nekik csak boldogságot, jólétet teremt, míg nekünk proletároknak nyomorúságot .. . Mi pedig mondjuk az egész világ burzsoáziájának, hogy a városunkat és hazánkat, mert ez most a mi hazánk, melyet mi tartottunk fenn és védelmeztünk 52/ hónapon át, nem adjuk .. . Éljen a világforradalom! Éljen Kun Béla! Balassagyarmat, 1910 május 5-én. Singer és Riechmann elvtárs!. . . Magyarul nem tudnak, de azért nemcsak a hazát, hanem a védelmét is, mely alól ötvenkét hónapon át kibújtak, elsikkasztották. Vajon felnéznek-e a sírból, akik elestek messze csatatereken, akiknek elfagyott a lába a papírcsizmában, akiknek az asszonyai éheztek, sort álltak idehaza? Tizenryégyen mentek el a rokonaim közül. Fiatalok voltak mind. És nyolcán nem fognak visszatérni soha. Vajon felnéznek-e a sírból? Október végén még pogromot ordítva jöttek vissza a világháborúból a megbomlott frontok. Novemberre már halált kiá Itottak a saját véreikre. A levegő tele volt sugalmazással.: Minden a tiétek! Aztán már harsogott a hang: " Fosszátok ki az urakat! A sugalmazok ezzel megmentették a saját vagyonukat, saját életüket. A nép pedig megtette vezérének a pálinkás korcsmárost és ellenségének a földesurát. És Singer és Riechmann elvtársak ma már azt mondják, hogy hazánk az ő hazájuk és nem a mienk. Széchenyi István, Görgey, Deák, Baross Gábor és Tisza István helye a nemzet élén az ő helyük. Ezer év alatt hatalmas cserfa nőtt a mi földünkből. Ez a cser maga a magyar nép. A gyökere a paraszt, a törzse a régi nemességből lett és véle összeforrott értelmiség, a lombja az antik értelemben vett arisztokrácia, a kiválóság. Minden ugyanaz: a gyökér, a törzs, a lomb és egyik a másik nélkül élni képtelen. A fa elszárad, ha bármelyik része beteg. Nem társadalmi osztályokról van a háromban szó, de fejlődési fokokról. Más népek ezért nem értenek meg minket. A különbségekben ilyen hasonlatok nincsenek sehol. A magyar parasztban benne szunnyad a jövendő úr, — az úrban él és vissza-vissza néz a régi gőgös paraszt. Gőgjében dacos és szilaj, zárkózottságában hallgatag, a veszélyben fecsegő, jókedvében marakodó, irigy, alázó hangot is odateheti többi vívmányai közé . .. Ökölbe szorul a kezünk. Ez csak nekünk fáj! Mikor az oláhok május l-én átkeltek a Tiszán, Kun Béla már szökni akart. A népbiztosok családjai csomagoltak. Nagy összeget loptak külföldre. Az entente megállította az oláhokat. Kun Béla időt nyert. Megszervezte a munkászászlóaljakat és ma már mozgósítással felel Mardarescu tábornok fegyverszüneti feltételeire. Mi pedig haldoklunk tovább. Budapest utcáin kiragasztották az új parancsokat: A proletárlorradalom megmentésére elrendeljük .a proletárság általános mozgósítását. Budapestet a mai naptól hadműveleti területnek nyilvánítjuk. Felhívjuk a proletárságot, hogy a végsőkig tegye meg kötelességét. A forradalmi kormányzótanács. És ráparancsolnak a gyűlölt és üldözött polgári társadalomra is, hogy adja oda kínzói megmentésére a maga véradóját: "Minden tartalékos-tiszt tartozik harctéri szolgálatra jelentkezni, aki negyvenötödik életévét még nem töltötte he. Aki a parancsnak eleget nem tesz... A polgárságnak, ha nem engedelmeskedik, forradalmi törvényszéket ígérnek, a proletároknak pedig, ha bevonulnak, a katonai zsoldon felüli rendes munkabérüket is . Nem, még nem múlt el. Minden újra kezdődik. Budapesten, a Vérmezőn megint seregszemlét tartanak a népbiztos elvtársak és feleségeik. Böhm Vilmos hadseregparancsnok pedig gödöllői főhadiszállásáról vidéki seregszemlékre indul a régi udvari vonaton. A galíciai Nérók már egészen beleélték magukat véres és nevetséges szerepükbe. És krónikásuk, a szociáldemokrácia tegnap még tekintélyt romboló, antimilitarista újsága, a Népszava elragadtatottan közli: “Böhm elvtárs megszemlélte a csapatokat és teljes megelégedését fejezte ki magatartásuk felett. Utána a hadseregfőparancsnok egész kíséretével a frontra utazott, ahol megvizsgálta az első állásokat, meghallgatta a parancsnokok jelentését. Böhm elvtárs bizakodásának adott kifejezést... Régi, ismerős szöveg-, csak a főherceg neve maradt ki, Böhm elvtárs nevét tették a helyére. 4914... 1919... Itt nem igen lehetne seregszemlét tartani. Az őrség java részben elpárolgott. Bajatz százados helyét egy gyarmati Iienteslegény tölti be és a kávéházból intézi a hadvezetést. Riechmann elvtárs pedig a . . . vezérkari főnöke. Este felé elterjedt a hír. hogy a csehek ma éjjel bekerítik Gyarmatot. A holdfényes kis udvarkertben szólt a fülemile. A szomszéd kertből beszéd hallatszott át. r—- Ha ma sem jönnek a csehek, vége a túszoknak. A fegyház alatt egész nap kiabáltak a katonák: Megdögöltök disznók! Ebben a pillanatban nagy dörrenéssel egy ágyú bődült a szőlőhegyen. i—( Eszem azt a szép kis szádat, lelkendezett odaát egy öreges asszonyi hang. — Ne örüljön neki olyan hangosan, mert még beviszik. p-> A fülemüle . . . motyogta az öreg. <— Vagy úgy, — valaki nevetett <—> azt hittem, hogy a cseh ágyúra értette ... Egyszerre vad lövöldözés hallatszott az Ipoly felől. A golyók keresztül kasul süvöltöttek. A ház felé futottunk. A félszernél egy golyó olyan közel fütyült, hogy éreztem a szelét. A fejem felett ment el sebesen, mint egy veszett darázs és belevágódott a falba. A házak redőnyei hirtelen csukódtuk. Szinte olyan ez, mintha fedezékben lennénk. A golyók fütyülnek. Csettennek a falon. Az ember ki-kiugrik, nyújtózik a holdfényen, aztán megint behúzza a fejét. És a golyók, mint a darazsak dongnak a ház körül. Május 9. Az utca napos oldalán lassan, fáradtan betegkinézésű, megöregedett emberek szállingóztak a fegyház felől. A túszokat szabadon bocsátották. Parancsba érkezett Budapestről: A I anácsköztársaság túszokat a közvetlen veszély pillanatában vesz. Miután a Tanácsköztársaságot jelenleg közvetlen veszély nem fenyegeti, elrendeljük ideiglenes szabadlábra helyezésüket. Hát csakugyan! Már elmúlt róluk a veszély? Kisírt szemmel egy vasútas felesége jött be az udvarba. Az asszony kétségbeesetten panaszolta: A katonák megszökdöstek az állásokból. Riechmann elvtárs meg a henteslegény parancsnok kivezényelték hát a vasútasokat. Azok szeretik a hazájukat. E télen se tűrték itt a cseheket. Most is visszaverték őket. Negyven foglyot ejtettek. De harmincnyolc vasútas hiányzik. És Böhm elvtárs majd elkönyveli a magyar nacionalizmus hősiességét az internacionalizmus győzelmének. Május 10. Kocsi zörgött az utcánkban. Ahol mostanában kocsi megáll, oda figyelnek a házak falából az ablakok, Egyszerre mind felénk figyeltek. Gergely kocsis bedugta az ajtónyíláson a fejét:- Itt vannak... Detektívek jöttek. Ezeket a feljegyzéseimet a díván párnázásába dugtam és lopództam előlük szobáról-szobára. Katonaruhát és látcsövet rekviráltak. A könyvtárt is megnézték, a zongoráról is mondták, hogy köztulajdon. A varrógépeket is elviszi a kormányzótanács, még a szabóktól is. Ezentúl már nem lesz kisipar.-^Ami kevés dohányt találtak a szekrényben, azt zsebre vágták. A színházi látcsövek sem menekültek: i—í A hadseregnek kell! Átvételi elismervény nincs! Ügy se a maguké már ez. Semmi se a maguké! És elvitték. Elmenőben kinn a folyosón kikérdezték a szó Igálót: ~ Hát a gazdája hova ment? Hallottam, amikor a leány mókázva felelt: >—i A városba! ~ Ne bol ondozzék! — mordult rá a detektív >— hiszen megszökött. Keressük az egész vármegyében. A leány megint mókázott: Dehogy is szökött, csak magukat áltatják. Haza jön az minden este. *—> Na ballod-e, f-< mondotta az ember a társának. És dörmögtek egymás között. A cselédke nagyon szellemesnek érezte magát és nevetett. ' rj Gergely kocsis bejött, mikor elmentek: »— Azt mondták, visszajönnek, ezentúl majd utána néznek minden éjjel... Huszár Aladárné tanácsolta, menjek ki Szűgybe, amíg elsimul a dolog. Délutánra beborult az ég. A lövöldözés ritkulni kezdett. Vihar előtti vak meleg dűlt be a házak közé. A városban katonákat temettek. Á vörös háború szerencsétlen áldozatait. A járókelők megálltak az utca szélén és merev szemmel nézték a különös parádét. Vörös zászlók alatt lassan haladt a menet. Elől vörös fejfakeresztet vittek. Azután következtek a vörös koporsók. Mögöttük vörös ruhában két közönséges arcú leány vörös virágos, vörös szalagos koszorút vitt. .. A szürke ég alatt, a szürke úton ment a vörösbe öltözött halál a temető felé. És kinn a rétek között, zöld csendben állt és várt reám a szügyi kert. Szügy, május 11. Mióta itt jártam, kivirágzott a mandulafa. Levél nem volt még az ágán, csak virág, csupa virág. A fiatalság és a szépség fája volt. És olyan könnyű, hogy mikor egy kis madár beszállt a rózsaszínjébe, megremegett tőle az egész fa. A szépség jött elém. És a szívem már nem volt olyan vad és magányos és szomorú. Az elhagyott kert végébe értem. Sajátságos .. . Valaki ült a kőpadon, a kőasztalra könyökölt és a napszálltába nézett. Egy pillanatra meghökkentem. Ki ez az ember? Eszembe jutott. Valamelyik ideszállásolt tiszt lehet. Rettentő szomorúság volt görnyedt mozdulatlanságában. Tragikus testtartásában benne volt boldogtalanná lett hivatásának egész lenyűgözött kétségbeesése, annak az egykor büszke és férfias hivatásnak, mely ma, az éhség és a szegénység kényszerével hajszolja bele a hazaszerető tiszteket a vörös hadseregbe. A megalázottak között is ők a Iegmegalázottabbak. a lábbal tiprottak, fenyegetettek, a véri gsértett éhezők, a fázok, az őrizettek. Az írógépügynök parancsnoknak és a söpredék frontmegbízottaknak szabad prédái. Szegény. .. Az úttalan kert hát a másik szerencsétlent is magához hívta. Magához hívta a szépség és a csend, már régen elhaladtam mellette és még mindég éreztem, hogy az a magányos, mozdulatlan ember, aki az alkonyatba néz, ugyanarra gondol, amire én. Szökni akarna és nem tud, reménykedni akarna és nincs miben. Vajon mi marad még hátra nekünk, a reménységünknek? Ami kezdődik, egymásután minden csak összedül. Az is, amit odakintről vártunk, az is, amit magunktól vártunk. És a vörös sajtó Vérszomjasán üvölt: Halál az ellenforradalmár. banditákra! A magyar arisztokrácia javarészt még a márciusi napokban külföldre menekült, A magyar parasztság elszórt tanyáin, zárkózott falvaiban hallgatott konokul. Ki más lehetett volna hát az ellenforradalom, ha nem azok, akik ezer év óta hordozzák itt a legnehezebb sorsot. Valamikor királyválasztó nemesek voltak e sorshordozók. míg köznemes, majd magyar értelmiség nem lett a nevük és mostanában: középosztály, mely elől volt, ha meghalni és dolgozni kellett és hátul volt, ha királyi kegyek és javadalmak hullottak, de középütt a sorban sohasem volt. 4 És mégis örökre a cserfa törzse vagyunk, melyet a fejsze ér, ha lesuhint, a fenntartó erő vagyunk, mely napos eget nem Iát, mint a lomb és földbe nem kapaszkodik, mint a gyökér. — Folytatjuk —> VW*WA*V*VVV*V***WvAA/**VV*VV*AAAAA*A/*i*V'*AA* TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE ELKÉSZÜLT A II. KÖTET A Bujdosó könyv második kötetét átadtuk a könyvkötőnek és az hamarosan bekötve leszállítja. A megrendelt és kifizetett példányokat azonnal postázzuk, amint megkapjuk. Köszönjük eddigi megértésüket és türelmüket. MEGRENDELÉS Megrendelem a Tormay Cecil: Bujdosó könyvét. Mellékelem a két kötet árát: $25.00-t és a postaköltséget (84 centet). Mellékelem az első kötet árát: $12.50-t és a postaköltséget (66 centet). Mellékelem a második kötet árát: $12.50-t és a postaköltséget (66 centet). Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:.............................................................................................. Utca, házszám: .............................................................. Város: .......................................................................................... Állam:............................................................Zip Code ......-107ft ÁTTCrTS7TTTS in MXrvAp mexrr * r\T r\ A TI
