Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-08-10 / 29. szám

EMLÉKEZÉS DR. SZUNYÁI ZOLTÁN ÍRÓRA Nagy veszteség érte a magyarságot: Szitnyai Zoltán kiváló író, életének 86. évében Salzburgban június 11-én elköltözött az élők sorából. 1893-ban született Selmecbányán. Középiskoláit Kalo­csán és Selmecbányán, jogi tanulmányait a budapesti Páz­mány Péter tudományegyetemen végezte. Utána Győrbe kerül, abol a Dunántúli Hírlap munkatársa s egyben a város törvényhatóságának aljegyzője lesz. Írásait az Élet , a “Napnyugat” és számos más folyóirat és napilap közli. Közíró cikkeivel a Budapesti Hírlap , a “Pest’ , az “Új Magyarság élírói közé tartozik. 1927-ben Budapestre költözik s ott minden idejét az irodalomnak szenteli. Tagja a Petőfi Társaságnak, a győri Kisfaludy Irodalmi Kör nek, a Gyóni Géza Társaságnak és a Kovács Pál irodalmi Kör­nek. Negyven önálló műve jejenik meg, melyeknek nagy részét a Genius és az Atbeneum ad ki. Színdarabjait: íté­let és az “Asszonylakodalom a győri Kisfaludy Színház mutatja be. Több regényét fordítják le idegen nyelvre: an­golra, franciára, németre, olaszra. Három regényét megfil­mesítik. A Tánc regényéből olasz filmet készítenek. 1945-ben ő is megjárta a szenvedések iskoláját. Először az NKDV, majd az AVO tartóztatja le s a budapesti nép­bíróság 5 évi kényszermunkára ítéli. Büntetése kitöltése után Ausztriába menekül és itt 2 éven át a trofajachi mene­kült táborban él, majd Salzburgban telepszik le. Az emigrá­cióban tovább dolgozik, írásait lapok, folyóírátok közlik. 1958-ban ő kapja meg elsőnek az Amerikai Magyar Kiadó által alapított “Vörösmarty Irodalmi Kör Irodalmi díj-át, áldásos irodalmi munkásága elismeréseként. Magyarországon megjelent nevezetesebb regényei: Lángoló hegyek, Élni akarok, Hodinai Hodinák, Tánc, Öt testvér. Ember nélkül, Asszonyka, Kastélyok koldusa, A bocs, A kegyelmes úr rokona, Jelmezbál, Aranykarika, Az én arcom, Nincs feltámadás, Szeptemberi majális, Bolondok tornya, Alázatos élet. Az emigrációban kiadott munkái: Marika elmegy, re­gény, a Szétszórt Parazsak kiadásában 1951-ben. Őrzők a vártán, korrajz. 1 itkok tolvaja, regény. A Katolikus Ma­gyarok Vasárnapjának regénypályázatán kitiintett regénye az “Ezüsthíd 1953-ben jelent meg. Ötös őrház, regény, Egyszer volt, elbeszélések 1959rben Kölnben jelent meg. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének kiadásá­ban 1966-ban jelent meg “Háború van, háború , 1971 -ben “Szellemi tájakon”, “így rendeltetett” regénye 1973-ban és 1976-ban “Még ég a láng’ című könyve. Szitnyai Zoltánnak 85-ik születésnapja alkalmával je­lent meg utolsó regénye Fények és árnyak . Halálával nagy a mi veszteségünk. Nagy regényírónk volt, és elbeszélőnk. A magyar lélek tüzét táplálta és őrzője volt anyanyelvűnknek. Nyitott szemmel és aggódó lélekkel figyelte a külföldi magyarság életét, intett, figyelmeztetett az otthoni kommunista propaganda céllal megrendezett anyanyelvi konferenciákra és a kiküldött agitátorokra, akik sorainkban beférkőzve akarják megrontani az emigrációs magyarság életét Meglátásaiból, figyelmeztetéseiből idéze­tek “Még ég a láng című könyvéből: Debreceni toborzó. Ezernél több meghívottból i—* nem mindössze, hanem mégis /—' Nyugati szellemi munkát végző hatvankét magyar akadt, aki az anyanyelvi konferenciának álcázott debreceni toborzón arra vállalkozott, hogy szellemi utakon és nyelvi megmaradás jelszavávál, az emigráció ifjúságát szállítja az otthoni rendszernek. A Magyar Hírek szerint, a szaktudósok, publicisták, írók, pedagógusok debreceni konferenciáját a nyugati ma­gyar szórványok kezdeményezésére rendezte meg a Magya­rok Világszövetsége. Lehet ez? És ha igaz, kik azok az emigrációban élő magyarok, akik a magyar nyelv megtartá­sáért az emigrációban apostolkodó honfitársaik megkerülé­sével, azok véleményének meghallgatása nélkül, titkolt kap­csolatok rejtett útjain fordultak segítségért az otthoniakhoz? És épp a Magyarok Világszövetségéhez, amely más körülmények között, más célok érdekében, báró Perényi Zsigmond hívott életre 1938-ban s amely szövetségnek leg­nagyobb részt külföldi magyarok voltak a tagjai s amelyet évekig tartó szüneteltettés után, propagandája legtevéke­nyebb szervévé tett a kommunista rendszer. A hatvankettővel kötött debreceni megállapodás való­ban fordulópontot jelent az emigráció felszámolására törekvő rendszer működésében, de forduló pontot jelent az emigrá­ció életében is, mert ez volt az első eset, amikor Nyugatra menekült magyarok, otthoni földön tagadták meg nyíltan ,azt, amit 45-ben és 56-ban vallottak Nyugaton. Az emigrá­ciónak szembe kell néznie e ténnyel és fel kell készülnie arra, hogy otthoni szándékok követői lépnek majd ki, otthoni érvek fegyverzetével, az emigrációs diaszpórába csempészett trójai falóból. Nem új keletű az otthoni rendszer törekvése: hazacslo­­gatni az emigrásokat és felszámolni az emigrációt. Tévedés azt állítani, hogy az emigráció elzárkózik az otthoni milliók nyelvétől, irodalmától. Az utóbbi ellenkezőjét bizonyítja a hazai irodalom életet nyilvántartó sajtó és aZ otthon megjelenő könyvek nyugati kelendősége. Az emigrá­ció nem szakadt el lelkében az otthoni élettől. Élénk figye­lemmel kiséri, méltatja, bírálja az otthoni irodalmat. Attól nem szigetelődött el, de védekezik az ellen, hogy a rend­szer által olyan szándékok érvényesüljenek irodalmi művek révén az emigrációban, amelyek azt letérítik a nemzeti vo­nalról, pártos szemlélettel mételyezik és megalkuvóvá tehe­tik a kommunista ideológiával szembe. A népakaratot elnémították odahaza, a bátorságot is letörték az orosz tankokkal, de a lelkekben még nem húnyt ki, fel-felparázslik a remény a nyugati őrtonyokból érkező üzentekre. Az őrtonyokban pedig, amelyet csalogató Ígéretekkel bombáznak a budapesti kalózok, továbbra is együtt marad­nak tízmillió elnémított otthoni, kétmillió kiirtásra Ítélt er­délyi magyar szószólóiként azok, kik megpróbáltatások köze­pette is tovább figyelik a magyar életet és tántoríthatatlanul hisznek abban, hogy nem a marxi és lenini elgondolás, ha-7. Dombrády Dóra: Nemrég “U. S. Committee for Responsible Election of the Pope névvel szervezet alakult, amely a pápaválasztás nyilvánosabbá tételét sürgette, a pápává választás szem­pontjából számbavehető bíborosok személyére vonatkozó előzetes tájékozódás lehetőségének biztosítását stb. kívánta. A Vatikán formálisan nem nyilatkozott a kérdésről, de bi­zonyos értesülések arra engednek következtetést, hogy az amerikai szervezetről s annak törekvéseiről tudomást sze­reztek az illetékes körökben. Az AP vatikáni értesülése sze­rint azonban a pápaválasztásra vonatkozóan változtatásra számítani nem lehet. 800 éves hagyomány szerint a pápa­­választáson csak bíborosok vehetnek részt a * conclave -ben. VI. Pál pápa 1975 november 13-án kelt dekrétuma a korábbi titkosságot valójában még tovább szigorította, mert a 80 évespél idősebb bíborosok választójogának megszüntetésével egyidejűleg a conclave -ben elhangzottakról való nyilat­kozatot még utólag is a leghatározottabban elti Itotta. MAGYAR FŐLELKÉSZ NÉMETORSZÁGBAN Az európai magyar főlelkészi beosztásra vonatkozóan eddig még történt előterjesztés. Április derekán a németor­szági főlelkész tennivalóinak ellátására ft. Dévény István dr-t jelölték, akit ft. Ambrus Szaniszló frankfurti plébános, a németországi magyar papi szenátus elnöke kinevezésre fel is terjesztett a Bonnban székelő Német Katolikusok Kül­földi Titkárságához, amelynek vezetője Wittenauer Bruno dr. prelátus. A jelölés egyelőre csak a németországi főlel­készségre szól. D( 'vény István dr. a szegedi egyházmegyéhez tartozott. Szegeden 1929-ben született és hittudományi tanulmányai­nak elvégzése után 1954-ben ugyanott szentelték áldozó­pappá is. A bittudományi főiskolán a dogmatika tanára lett. 1971-ben azonban Nyugatra jött. Először a svájci Basel mellett levő Rheinfeld plébániáján mint káplán működött, 1972 óta pedig ugyancsak Svájcban, Zürich mellett, a mein­­zingeni iskolanővérek központi zárdájának spirituálisa és pe­dagógiai főiskolájának hittanára. UJ EGYHÁZI MUZEUM A Magyar Ortod ox Egyház — amelyet meg kell kü­lönböztetni a másik két görög keleti egyháztól, a szerbtől és a romántól az ország területén levő kilenc templomából háromszáznál több műkincset válogatott össze, hogy Mis­kolcon létesítendő gyűjteményét megalapozza. A moszkvai pátriárka felügyelete alatt működő Magyar Ortodox Egyház központja Budapesten van. A műkincsek egyházi tulajdon­ban maradnak, de kezelőjük a Borsod megyei Múzeumi Szervezel lesz. Az anyag gyűjtése és az ehhez kapcsolódó munkálatok rövidesen befejeződnek. EZÜSTÉREM - AZ ARANYFORINT EMLÉKÉRE A Magy ar Nemzeti Bank a Károly Róbert király pénz­ügyi reformja kapcsán az 1320-as években forgalomba ho­zott első magyar aranyforint emlékére 200 forintos címletű ezüstérmét bocsátott ki.' Az érme súlya 28 gramm, átmérője 37 milliméter, anyaga 640 ezrelék finomságú ezüst. Az alsó mezőben az értékjelzés, felül a “200 ’ értékjelző szám, alatta a körfelírat részeként FORINT felirat helyezkedik el. Közé­pen az Anjou-liliom látható, amely formájában megegyezik a mintegy 650 évvel ezelőtt r— Károly Róbert uralkodása idején >— kibocsátott első magyar aranyforint érmén levő liliommal. Az érme hátlapján a sima peremen belül “Az első magyar aranyforint emlékére” körfelirat olvasható. A felirat első és utol só betűje között virágmotívum látható. A körféli­­raton belül az érmeterületen szép iniciáléval a következő név olvasható: Carolus Robertus Rex”. KIRÁNDULÓ KÖZPONT A déldunántúli Mecsek hegységben s Pécs városának, környékén több kedvelt kirándulóhely van, ezek közül is talán a legnépszerűbb Orfű község. A kirándulás vonzó­erejét a szép tó, a rejtett erdei források és a völgyek jelentik. A szomszédos Abaliget cseppkőbarlangjáról híres. A bar­langtól hangulatos erdei úton juthat el a turista a Sárkány­szakadékig, amelynek mélyén az Orfűi-tavat tápláló Sár­kány-forrás ered. A tó ősidők óta rejtőzik az. erdő mélyén, néhány évvel ezelőtt azonban lefolyásánál völgyzáró gátat emeltek s ezzel a völgy környékét sikerült egy későbbi kirán­dulóközpont helyét is kialakítani. 1971 óta nevezik Orfűt kirándulóközpontnak. A bel­kereskedelmi minisztérium az ötödik tervidőszakra 106, a hatodik tervidőszakra pedig 31 millió forint felhasználását engedélyezte a kirándulóközpont sokféle létesítményének megvalósítására. AZ ORSZÁG KÖZEPE Jeltorony építését kezdték meg az ország geometriai kö­zéppontjában, a Pest megyei Pusztavacs község határában, közel az 5-ös számú főúthoz. A nevezetes földrajzi pontot jelölő építményt Kerényi József Ybl-díjas kecskeméti fő­építész tervezte. A Nemzeti Park igazgatóságának kezdeményezésére a Kartográfiai és Térképészeti Vállalat 1977-ben pontos mé­rések és számítások alapján jelölte ki az ország geometriai középpontját. A tervező azt a megbízást kapta, hogy a jel­­toronynak olyan alkotásnak kell lennie, amely < mivel ter­mészetvédelmi területre kerül alkalmazkodik a környe­zethez, s kifejezi az ember és a természeti kapcsolatát. A jeltorony tíz méter magas, nyolcoldalú vasbeton gúla lesz, külső borítása fából készül. Tetején krómacél csúcson vörösréz gömb jelzi a nevezetes pontot. A torony alatt táblát helyeznek el, amelyen az ország geometriai középpontjának földrajzi, valamint jellemző csillagászati adatait tüntetik fel. A PÁPAVÁLASZTÁS TITKOS MARAD Emődy Józsefné szül. Nagy Éva mind a maga, mind leányai: Éva, Klára és Judit nevében mély fájda­lommal, de Isién akaratában megnyugodva jelenti, hogy íelsővásárdi EMŐDY JÓZSEF életének 80., házasságának 57. évében 1978 julius 25-én éjszaka Port Washingtonban megtért Teremtőjéhez. A tőle áradó szeretet és bölcsesség vezessen tovább minkéi az élet utjain, és ezt a hagyományát adjuk to­vább leszármazottainknak. Isten áldja emlékét! Vörösmarty Géza Hunkár Péter, Pál, Anna Hunkár Mihály Csernyánszky Péter, Tamás Csernyánszky Iván unokái vejei nem a krisztusi evangélium kerül ki győztesen a harcból. Szitnyai Zoltán elment közülünk, de itt maradtak mű­vei. Olvassuk és gondolkozzunk el rajtuk. A L ELAVULT FOGALMAK Az idő rohamlépésekben halad előre. Hova? Senki, sem tudja és mindenki fél, vajon hogyan fejeződik be ez az időszaka az emberiségnek. Igaz, hogy a régi időkben is min­dig a régi jó időkről beszéltek az emberek, de ilyen válto­zások csak évszázadok alatt álltak be. Egy-két évtized alatt teljesen szakított ez a nemzedék hagyományokkal, szokások­kal, felfo gással. Az erkölcs” szó teljesen divatját múlta. Hol van a valláserkölcs, a társadalmi erkölcs, az iskolai erkölcs, stb. Úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Már olyan ter­mészetesen mutatja be az irodalom, a filmipar, a színház a szabad erkölcsi életet, mintha erkölcsi kötelezettségek, er­­lölcsi meggyőződések, erkölcsi felfogások soha nem is létez­tek volna. Zola Emil Nana című regénye a múlt század második felében feltűnést, felháborodást keltett még a fel­világosodott franciák között is, noha az semmi szín alatt nem nevezhető trágárnak, hanem csak reálisnak, míg a ma megjelenő irodalmi művek nemcsak erkölcstelenek, hanem nagy részben ízléstelenek, trágárak és közönségesek. Olyan erőszakos sietéssel nyomják le a hétköznapi emberek torkán ezeket a szörnyű szellemi táplálékokat, hogy a közönség szinte észrevétlenül kénytelen előbb-utóbb haladni az idő­vel” és megszokni a szokatlan és ízléstelen kifejezéseket és szólásokat. Az iskolákban bevezetett felvilágosító rendszer sziszte­matikusan dúlja fel a gyermekek nyugodalmas életét. Meg­fosztja őket a szép fiatalságtól és kényszeríti a zsenge gyer­mekeket arra, hogy idő előtt felnőttekké váljanak. Hol van már az az idő, amikor egy iskolásgyermek boldogan játsza­dozhatott és nem zavarták meg a nyugalmát, nem ébresztet­ték fel fantáziáját a nemi felvilágosítással. Kérdezzük, miért volt erre szükség? Vajon boldogabbak, egészségesebbek-e ezek a mai gyermekek, akiknek úgyszólván nincs gyermek­koruk? Az orvosi folyóirat arról számol be, hogy a legtöbb gyermekn ek alvási problémája van. Ezen senki sem csodál­kozhat, hiszen a televízió és a mindennapi élet minden kö­rülménye megzavarja a fiatal lelket és nincs mód arra, hogy a fiatalokat nyugodt légkörben nevelhessék fel a szü­lők és tanerők. Oly sok gyermeket nevel fel egyik szülője, amig a másik távol él esetleg második házasságban. Gya­kori eset, hogy égy gyermek {elváltva él egyik és másik szü­lője házában. Az ilyen elvált szülők vagy elhanyagolják a gyermek nevelését, vagy hízelgéssel óhajtják szeretetét elérni és ezzel a módszerrel teljesen elrontják, beképzeltté, önzővé teszik. Az iskola nem avatkozhat bele a gyermeknevelésbe, mert a tanerőnek még annyi joga sincs, hogy a tanítványt a többi tanuló előtt megrója helytelen viselkedéséért, hanem ki kell hívni a tanteremből és tanuk nélkül megmondani ne­ki, hogy viselkedése helytelen. Manapság a pedagógusok­nak a helyzete is megnehezült. A “tekintélytisztelet isme­retlen fogalom a fiatalság előtt. Nem tisztelik sem| oktató­jukat, sem szülőiket és nem tisztelik a kort, sőt kinevetik az öregeket. Közelmúltban olvastam az újságokban, hogy az An­nie Hall film nyerte el a legjobb film címet és számos akadémiai díjat is nyert. Minthogy a műkritika agyba-főbe dicsérte a szöveget, a szereplőket, a rendezést, megnéz­tem a filmet. Nagyon megbántam. Woody Allen tagadha­tatlanul nagyon tehetséges korszerű művész, aki kitűnően játssza meg ellenszenves szerepét, egy idegroncsot... A női szereplő fiatal, szép és üde. Kár, hogy szerepe szerint annyi­ra romlott, hogy nemcsak a szabad szerelemre, de emellett még kábítószerre is van szüksége, meirt ha nem high , ak­kor nem teljes a kielégülés. Az ellenszenves férfi főszereplő, akinek állandó kapcsolata van a leánnyal, ezenkívül még virágról-virágra száll és csak akkor eszmél reá, hogy a leány ér valamit, amikor ezer mérföldek választják el tőle. Ekkor utánamegy és kéri, jöjjön vele New Yorkba, ahova őt mun­kája köti, de a leány Hollywoodban marad. Legérdekesebb az, hogy mind a neuralgikus férfi, mind a szabad szerelmet élő leány középosztályú polgári családból való, akiknek van­nak szülei és hozzátartozói. Elgondolkoztam azon, hogy ez a “legjobb film ’ — va­jon milyenek a kevésbé jók. A film pergése közben talán mégis eszébe juthat valakinek, hogy ez a mai fiatalság.. . ? és mi lesz azután . . . ? Megszűnik a “család , megszűnik az erkölcs , megszűnik a tekintély ’!, megszűnik minden, ami még néhány évtized előtt szent és sérthetetlen volt? Va­jon Szodoma és Gomorra sorsára jut a világ? Vederemé . .. MENEDÉKJOGOT AZ EMIGRÁNS EMIGRÁNSOKNAK Sok pénzbe, fáradozásba, szétpukkadt reménységbe és' felfújt reménytelenségbe került, amíg észrevettük, hogy de-! mokratikus környezetben élünk, ahol nemzeti igazságaink1 különbözőképp fejezhetők ki és különbözőképp szolgálhatok. Egymás hajának estünk, egymás leikébe, becsületébe mar- * tunk, amíg észbe kaptunk, hogy ugyanazok a témák máss és más csomagolásban illenek környezetünk gondolkodási' rendszerébe és politikai “trendjébe”. Nehezebb volt, de* már megy-megyeget, hogy legalapvetőbb fogalmaink, ai szabadság, függetlenség, emberi és népi jog is szezonsze-,! rűen öltözködik, s másképp értelmezenhető ma, mint teg ­nap, és holnap már nem veszi fel tegnapi ruhácskáját, csak meztelenre nem vetkőzik. Fél, hogy meztelenségében hasz- ! nálhatatlanná válik a szépen kikerekített történelmekben és emberi magatartásokban. « Ez alól erdélyi és szentkoronás ügyünk, de népünk ’ szabadsága, rabsága sem kivétel. A magyar függetlenséget! másképp értelmezte Eisenhower, Nixon, másképp csűri- \ csavarja Carter és megint másképp, értelmezi majd a kö- i vetkező. Mi ebből a tanulság? Egyelőre az is elég, hogy;* csak akkor maradhatunk szászszor igaz igazságainkkal a : piacon, ha szépen faragott ládikáink helyett színes nylon­zacskókba csomagoljuk mondanivalónkat. Könnyedébbek, > rugalmasabbak, ‘ demokratikusabbak” leszünk és évszáza- i dók helyett úgy fogjuk meg a pillanatokat, hogy ezeréves múltunk se essék ki belőlük. Ha továbbra is húsz-barminc ; éves klisékbe szorítjuk igazunkat, emigrációnk tehetetlennél és öncélúvá válik. Szellemi és politikai magtalanságunkon úgy-ahogy segíthetnek fiatal nemzedékeink friss hormonjai, de az öncélúság gyógyíthatalan kór és történelmi halál. Ha a külföldi magyarság a változó időnek és a különböző kör­nyezetnek érthetetlen szólamokba kövesedik és nem keres újabb és újabb megnyilvánulási formákat, akkor nemcsak környezetéből, hanem otthoni népünk és emigrációnk meg­bonthatatlan érdekközösségéből is kiesik. Akkor pedig: úgy lubickoltunk le egy-két emberöltőt hütött-fűtött nyugati vi­lágunkban, hogy nem tettünk eleget eredeti és örök köte­lességünknek, az otthon megsegítésének. A történelem vagy a Ludas Matyi gyászbeszédében azt mondja majd el rólunk, hogy beszédhibás, dadogó szószólók voltunk és úgy makog­tuk el népünk tragédiáját, hogy a nyugati közvélemény azt is elfelejtette, amit 56-os lyukas zászlóink magasztosan és érthetően tudatosítottak. Ezért elengedhetetlen, hogy emigrációnk két legsikeresebb liaskóját , az erdélyi ma­gyarság megmentésére és^ a Szent Korona visszatartására összpontosított pergőtüzünket elválasszuk a görögtűztőí és kihámozzuk belőle, harcbaindult százezreink áldozatkész­sége hol illik a nyugati demokráciák folyton változó -világ­­szemléletébe. Az első siker az volt a fiaskóban , hogy Erdély és a Szent Korona felgyorsította emigrációs életünket és dyan tömegeket is mozgósított, amelyeket egyesületi névsorink­­ból régen töröltünk. Nemcsak hivatásos ’ és műkedélő politikusaink forgatták le a régi lemezeket, hanem m^szó- Ialtak a sohasem beszélők, a ritkán szólók , sőt a “özö­­nyösek is és sok szólamú kórusukra az egész világ elfi­gyelt. Ezek a macskakörmös kategóriák nem számítatók minőségi megjelöléseknek, értékes magyar vagy értételen magyar címkének, mert mindegyikben akkor is többi Be­csületes jószándék, mint az ártó akarat, ha gyako/atilag semmit, vagy alig valamit értek el. A kategóriák nkább: azt mondják, hogy a megszokott szólamok, érvek, vácak, vé­dekezések és mellébeszélések oldalán az “ismereti«! fa­tal, az elfelejtett, vagy kitaszított emigráns és az enigráns­­emigráns is szóhoz jutott, aki személyi vagy tárgyi lkokból a környezeti életformába disszidált az emigráció meg nem értése és ártása elől. Az új, sok hangú kórusban nem az a lényeg, hogy ki mit mondott, milyen oldalról milyen színárnyalattal közelítette meg a témát, hanem az, hogy a különböző előjelű emigrációs diktatúrák még fiaal, lassan tipegő emigrációs demokráciában olvadnak fel És ez a fontos, a legfontosabb. Innen már nincs messze nem lehet’ messze a pillanat, amikor ideológiákhoz kötött ts patentíro­­zott “iagzságok nélkül, okosan, higgadtan beszéljük meg, milyen lehetőséget nyújt a pillanat, az államdnöki, szená­­tori tisztesség, vagy tisztességtelenség. Okosan használva, mind kettő egyformán hasznos és ha elünk lehetőségével, akkor sem történelmünk, sem a Ludas Matyi nem vetheti szemünkre, hogy emigrációs ketreceinkben értelmetlenül fi­cánkoltunk. Addig ne osztogassunk egymásnak kitüntetése­ket és ne pelíengérezzünk ki senkit azért, mert más szavak­kal mondta el ugyanazt, banem adjunk menedékjogot az emigráns emigránsoknak. Az elmondottakon érdemes kicsit elgondolkozni. Gábor Áron; PEREDA ÁTVETTE A HATALMAT r h t ■ ■ *,- * . r • i Bolívia bírósága azt az elnökválasztást, amelynek megszámlált szavazatai alapján Pereda Juan tábornok, Banzer Hugo elnök pártjának jelöltje lett volna a győztes, megsemmisítette és új választás kiírását rendelte el. Pereda tábornok először helyeselte a bíróság döntését, 21-én azon­ban álláspontját váratlanul megváltoztatta és a keleti olaj­központban lezajlott egynapos vértelen forradalom után Banzer Hugo elnöktől átvette a hatalmat. Banzer a hata­lom átadását augusztus 6-ra tervezte. A hatalomátvétel után Banzer volt elnök családjával együtt az ország északi, részén lakó barátjának birtokára vonult vissza. , A hatalomátvétellel kapcsolatban 133 személyt tar­tóztattak le. Az őrízetbevett személyek valamennyien a bolí­­viai munkásszakszervezet tagjai; 40-en Tarija, 50-en Oruro, 35-en Cochabamba városában, 8-an másutt laknak. Pereda tábornok a megszámlált szavazatok 50.13%-át kapta, tehát valójában többségre tett szert, három v->It el­nök, Estenssoro, Paz és Zuazo azonban ennek ellen«re egy éven belül rendes és közvetlen választás megtartáát sür­gette. 107« AT TP-T TC7TT í<i m A4 A'PV dD T'TTC X n

Next

/
Thumbnails
Contents