Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)
1978-07-06 / 26. szám
MAGYAR ÚJSÁG 1978 Július ö. 5. OLD AU Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV (Folytatás) Vártam... Megint gonosz nyugalom támadt. Ilyen lehet az éjszakai nyűgalom az őrültek házában. A folyosón féllánggal égnek a lámpák. Elvétve lépések kopognak el a cellák előtt. Az őr járja körútját. . . Odakinn egy vörös őrjárat haladt el az ablak alatt. Szürkült a reggel. A felmentés megint elmaradt. Pedig most már sietnek számunkra az órák. Ha az entente hatalmak késnek, próbálkozásaikért rajtunk áll bosszút a diktatúra. Siessenek, hogy el ne késsenek! A diktátorok fenyegetődzve hirdetik, hogy vér fog folyni. A falakra plakátokat ragasztanak: Fegyverbe! , Vörös katonák előre! , “Fel, a proletárság védelmére! , Veszélyben a forradalom! A hátráló vörösöket Debrecen és Nyíregyháza tájékán csoportosítják át. Erről a frontról is odavisznek néhány zászlóaljat és "üteget. Szokatlan időben vonatok indulnak. A direktórium ideges. A kis zsarnokok sápadtak, verejtékezve beszélnek a vörös hadsereg győzelmeiről, a proletárhősök rettenthetetlen bátorságáról. Zsákmány, temérdek fogoly! Az újságok is ilyen értelemben írnak. A főváros pedig egyre telefonál. Sifrirozott táviratok érkeznek és a túl só partról átkiabálják a csehek: “No vörösek, vörös húsvétotok lesz! Ma éjjel állítólag sok katona megszökött a városból. Kevesebb látszik, mint különben. Kedvetlenül ődöngenek az őrszoba előtt. Nem így képzelték. Mikor toborozták őket, azt mondták nekik: Fe a háborúval, a katonáskodás semmi veszéllyel nem jár. Nagy fizetésük lesz és a vörös katonának minden szabad. Most egyszerre forradalmi katonai törvényszékeket állítanak lel. Kun Béla eltörli a katonatanácsokat és a bizahniféríi-rendszert és a háborúba kell menni. Mikor esteledni kezdett, kimentünk a folyó partjára. Odaát fegyveres apró alakok látszottak. Mellettünk sietve egyenként katonák mentek el. Már mind levették a vöröset sapkájukról, egyik-másik régi gyalogsági sapkát viselt. Hideg szél fújt és a szél sok ezüstfésűvel visszafelé fésülte a vizet. A nyárfák megrázkódtak tőle. Végigborzongott a füzes. Megint jött egy katona a város felől Mikor meglátott, letért az útról és sebesen nekivágott a löldeknek. — Szökik . .. A túlsó parton homályba,vesztek a szúronyos apró alakok. Csupán egy virágzó fa világított az ólomszürke ég alatt. Reménység volt a lelkűkben. Csak aztán a fagyos szél meg ne ölje ezt a korai tavaszt. Április 22. Semmi hír sem érkezik. Mintha meghaltak volna a táviróhuzalok a levegőben. Még az emberek se súgnak össze az utcában. Az őrszoba ablakán fásultan könyökölnek a katonák. Újság nincs. A cseh ágyúk hallgatnak. Semmi hír... És ennek a szörnyű időnek mégis egyik legszörnyűbb üzenete jutott ma el hozzám- Kinn az utcán egy gyei ék énekelt. Nem látszott, de a dala egyre közelebbről hangzott. LigyeÚi kezdtem. A kis énekes éppen az utca torkolatán haladt át. Egy pillanatra szabadon beeresztették a házak a hangját maguk között. Apám . . . anyám . . . Fiatal fiú volt. A felső testét kihívóan mozgatta, ahogy a vers végsorát mégegyszer megismételte. Most tisztán hallottam: Apám, anyám dögölj meg . . . Rossz budapesti orfeumdallammal tovább repült a nóta. De a szívemben egy kis kalapács ferdén, zűrzavarosán kezdett ütni. Sok undorítót hallottam már a bolsevizmus új Szellemű iskolájáról, de ez volt a legundorítóbb és Ieggoríöszabb. A magyar iskola átalakulása nem most kezdődött el. Már a háborút megelőzőleg, szabadkőműves közoktatási kormányaink és szabadkőműves fővárosi polgármesterek indították meg észrevétlenül. Aztán Károlyi következett és, mint mindenütt, előkészítette a bolsevizmust a fiatal magyar netnzedék oktatásában is. A zsidó szabadkőműves tanárok és tanítók tömeges kinevezése, Lukács-Lőwinger és Balázs-Bauer Béla Hersch bolsevisztikus tankönyvreformálása, a gyermekiélek bom- Iasztása, a szülői tekintély beszennyezése, az erkölcsi és nemzeti érzés céltudatos irtása és a szemléltető nemi felvilágosítás Károlyi kormányának a műve volt. A szovjet-kormány oktatásának csak egyes embereket és elnevezéseket kellett megváltoztatnia és a gépezet már kizárólagosan a rombolás érdekében műkő dött. Borzadás fogja el az embert, ha megidézi azokat, akiknek ma kezében van a magyar gyermek és a magyar ifjúság. Ezek is mind idegen fajból valók. Közoktatási népbiztosok . . . Kunfi a morfinista, Lukács György a degenerált, Pogány, akiről egyre nyiltahban mondják, hogy embert ölt, Tisza gyilkosa és Szamuelly a fogoly magyar lisztek oroszországi gyilkosa. A főiskolai hallgatók, az úgynevezett ifjúmunkások diktátora pedig egy merénylő, az a Lékai-Leitner, aki I isza Istvánt a forradalom előestéjén a parlament kapujában akarta megölni. Laza erkölcsű betegek és gyilkosok a mai Magyarország kulturális irányítói, akik az iskolában csak törekvésük propaganda-eszközét látják, egy démoni laboratóriumot, melyben védtelen lelkeket lehet mérgezni. A forradalmi kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogitól, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lelt a magyár gondolatból, melyen a magyar vér ősidőktől fogva imádkozott, va I lőtt és énekelt. Egyenrangúsított vele minden más nyelvet, melyet a csonka országban beszélnek. Megérthetik-e a lobbi népek valaha azt a lehetetlen, égő kínt, amellyel egy legyőzött, megcsúfol!, széttépett országnak még tulajdon iskoláiban is a saját megsemmisítését kell eltűrnie? Az oktatás eszköze a nevelés. A bolsevizmus nevelése az erkölcstelenítés. A Ieány-internátusok hálószobáiban fiatal zsidó tanítók alusznak, hogy a kis leányok megszokják a férfiak jelenlétét. A közös fürdőkbe zsidó orvostanhallgatók kisérik a leánygyermekeket, hogy a feleslegessé vált szemérmet és tartózkodást nevetség tárgyává tegyék. A nemi felvilágosítás tovább folyik. Az óvodák célja megváltozott. Bizalmasan közölték az óvónőkkel, hogy a játékiskolának el kell idegenítenie a gyermeket az anyától, feleslegessé kell tennie a családot. A játékszer közös, feledje el a gyermek a magántulajdon bűnét. És mialatt a hatalom a mai nemzedéket a vörös hadseregbe kényszeríti, elrendeli, hogy a jövő nem zedékből ki kell irtani a katonásdi játékokat, nehogy a rabszolga valamikor majd lázadásról álmodjék. Parancs jelent meg. A régi olvasó és történeti tankönyveket be kell szolgáltatni. És mialatt a régit halommal égetik, hogy nyoma se maradjon, új könyveket iratnak olyanokkal, akik még csak magyarul sem tudnak. A rombolás műhelyében új A, B, C könyv készül. És a közoktatási népbiztosság utasítást adott ki, hogy az A. B, C az osztályban: propagandairata legyen! A magyar irodai mat törölték a tantárgyak közül. Ezentúl a magyar iskolákban csak a világirodaimat fogják tanítani. I örténetünket meghamisítják és céltudatosan mocskolják. Hunyady János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember. Most értem meg a kis fiú káromló ocsmány dalának az eredetéi. Vessék meg a gyere kék még atyjukat, anyjukat is. hogy a szülők titokban, négy fal között se tehessék jóvá a kül ső rombolást. Egy démoni ellenség ötven év munkájával lassan el lopta a magyar faj lelkét. Most. hogy hatalomra jutott, dühös sietséggel pusztítja el azt a lelket, hogy népünknek, ha valaha még feleszmélne, ne legyen többé mit visszavennie. Április 25. Nagy fehér-fekete kacskaringók úsztak át az égen. Megjöttek mára a gólyák, mithoszok, mesék rejtélyes madarai. Ősszel mentek, soká odavoltak és rtiost mégis hazatalál mindenik az ipolymenti fákon, a maga nagy borzas fészkébe. Néztem, mikor leszálltak, nyugodtan, békésen. Nem törtek be idegen fészekbe, nem vették el a másét. Titok zatos roppant törvények adták nekik a fészket, magántulajdonuk és rájuk nem vonatkozik, hogy a mi országunkban a fák tövén nincs többé fészk ük az embereknek. Minden lakóház köztulajdon . . és aki ellenszegül, afelett a forradalmi törvényszék ítélkezik . . . ■ Valaki kiment a szobából. Az ajtó nyitya maradt, A folyosón egy ember beszélt. Most jött gyalogszerrel, meg szekéren. Budapestről hozott levelet Huszár Aladárnak az édesanyjától. Nem irigyeltem és mégis ... Számomra soha sincs se hír, se levél. Huszár Aladár odamutatta. Olyan volt az írás, mintha a halál előtt búcsúzna tőle az anyja. A fővárosban éheznek, fenyegetéssel van tele az élet. Ha bárom ember megáll, hogy beszéljen egymással, a szabad gyülekezés egykori szájhősei szétkergetik őket. Tíz óra után senkinek sem szabad az utcán tartózkodnia. Az otthonokban még a családi összejövetelek is tilosak. Tizenegy óra után el kell oltani a lámpát a lakásban. Házbizalmi egyének és betelepített spionok lesik az embereket és feljelentik, aki moccani mer. Szegény öreg dáma, keservesen panaszolja a levelében, hogy egy elcsapott tolvaj inasát Iakoltatták be hozzá a feleségével. Ezek az őrzői. Egy másik idős hölgyhöz utcai leányokat helyeztek el, akikhez éjnek idején vörös katonák járnak. Élelmezni is kell őket. Isznak, lerondítják a bútorokat, beszennyezik a padlót. Cselédség nincs. Ma ga az úrnő takarít utánuk, különben felvetné a szenny a házát. Ha az ember megkísérelné, hogy az. állatok odújába, madarak fészkébe telepítsen fenevadakat, férgeket, idegen teremtményeket, az állatok lázadása elpusztítaná a földről az embert. A gólyák Ieszállnak tavalyi fés zkükbe. A természet elnéz az emberek merénylete felett és folytatja roppant törvényeit. Önkéntelenül az újság után nyúltam. Egy hír. A románok megálltak... Lejebb más hír: Három kinevezés. A forradalmi kormányzótanács megtette Böhm Vilmost, a jeles írógépügynököt, a tiszántúli hadsereg parancsnokává. Ennek a nevetséges és megalázó hadvezérnek az osztrák származású Stromfeld Aurél elvtárs lett a vezérkari főnöke, aki Károlyi Mihályt memorandumban világosította fel arról, hogy az orosz szovjethadak diadala és a világforradalom elkerülhetetlen. Vajon milyen szerencsétlenségeket akar még ránk hozni ez a tehetséges, de megtévedt nagyravágyó? És a harmadik . . . Szamuelly Tibor mostantól kezdve a. keleti hadsereg rögtönítélő törvényszékének az elnöke és á bont mögötti országrészek minden ellenforradalmi moccanásána k felelőtlen bírája. Szolnoki főhadiszállásáról kiadott parancsában megmondja, mit akar: A burzsoáziához nem lord ulok semmiféle kérelemmel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk. Ki ez az ember, hogy ilyen hangon beszél? Honnan jött és hová indul, akit mától kezdve nem von többé senki kérdőre az eltűntekért? i Alakja ott állt a forradalofn erjedő sötétjében. Kun Béla mellett, az első perctől kezdve. Együtt jöttek át az orosz határon. Trockij utasításait és aranyát hozták magukkal mind a ketten. Emlékezem rá, a télen történt. Akkor már a Visegrádiutca nyíltan fészke volt a kommunistáknak. A Vörös Újság szerkesztősége irányából két alak fordult ki az utca szegletén. Az egyik Goszthony Mária volt, aki most Csorba” Mária név alatt a tanácsköztársaságban fontos állást tölt be és féktelenül lázítja a kommunista tömegeket. Egy fiatal férfi kísérte. Nem volt púpos és mégis a púposak kifejezése ült az arcán. Egy fekete hiéna . . . Később tudtam meg, hogy az az ember Szamuelly I ibor volt. Nagyatyja kaftánosan, batyuval vándorolt be Galíciából. Szamuelly Tibor fiatalon Nagyváradra került és írói tehetség nélkül, felületes félműveltséggel újságíró lett. Amit róla hallottam, olyanok mondták el, akik abban az időben személyesen ismerték. A kávéházbari rendesen egy félreeső szegletbe húzódott és külön asztalnál ült egyedül. Fekete kesztyűjét jóformán soha se vette le a kezéről. Mindig fekete ruhát és fekete nyakkendőt viselt és hosszúra növesztett fényes, fekete haját a fejéhez tapasztva, erősen kifésülve a homlokából. Tüdővészes beretvált arcán kék fekete árnyékok húzódtak, A kaftános lengyel zsidók fia, angolosan öltözködő bohémkodő .különc lett. De csak külseje vette fel ezt a lárvát. Lelkében tovább hordozta a zsinagógák izgatott zsúfolt forróságot, óhitű péntek-esték homályát, hét szál gyertyák lángját, a megvetettek emésztő bosszúvágyát. Keresztényekkel nem igen érintkezett. És a kéteshírű keresztény asszonyokat —< mint ahogy maga mondta i—' csak azért kereste, mert szerette őket megalázni. Mindenről, ami magyar volt, gyűlölettel beszélt, bár jellegzetes nevét, mint sok más fajrokona, megmagyarosított álnévvel cserélte fel. A háborút megelőzőleg egy fiumei újságnál írt alárendelt kis cikkeket. Aztán a katolikus Magyar Kurír könyomatosnak vólt a munkatársa . .. Mikor a háború kitört, behívták. Ügyesen többször elkerülte a bevonulást, majd a frontmögötli irodákban bu jkált egy ideig. Később megadta magát az oroszoknak. Mikor a forradalom ott kitört, a nyíregyházai zsidó fiú, aki addig alárendeltjeivel sértően és kihívóan viselkedett, fellebbvalóival pedig meghunyászkodóan, egyszerre megváltozott. Hirtelen a többiek fölé került. Már katonákat toborzott magyar foglyok között a vörös hadseregnek. Fenyegette és kényszerítette őket. A zsidó cárok visszaadták szabadságát és a faji összetartás megdöbbentő adatául, a nyíregyházai jelentéktelen zsidó hadifogolyból hirtelen az oroszországi zsidószovjet hadtestparancsnoka lett. És ekkor, úgy látszik, szabadjára engedte régen hordozott gyűlöletét. Kilencvenkét fogoly magyar tisztet Iemészároltatott. .. Múlt év novemberében jött haza. Aztán nemsokára találkozott Kun Béla szállásán Károlyival. Ettől kezdve gyakran érintkezett vele és védelme alatt kiabálta véresszájúan a kommunista-gyűléseken: Halál a burzsujokra! Március 21-én este már hadügyi helyettes népbiztos volt. Most a lorradalmi vésztörvényszék elnöke. Mielőtt elutazott Pestről Szolnokra, egy délután Gerbeaud cukrászdájának az ablakában ült és kávézás közben kinézett a térre. Többen hallották, mikor mondta: Itt a Gizella-téren fogok egy guillotine-t felállítani. Annyi burzsuj vérnek kell még folynia, hogy az automobilom kereke vérben gázoljon. Valaki beszélte, aki Budapesten járt: Szamuellyt terrorista testőrség őrzi, gépfegyveres különvonaton utazik és hóhért visz magával. Az újságírók körében, a forradalmi Otthon Clubban, az egykori névtelen riporter hirtelenében ünnepelt nagyság lett újságíró fajrokonai egy része előtt, Bróely Sándorról mesélik, hogy pezsgőzés közben átölelte és felköszöntötte: Tibikénk, prófétánk! ... Igen, az ő prófétájuk! .. . Most, hogy visszagondolok, emlékezetemen át egyre élesebben látom a fekete hiénaember arcát. Visszataszítóan mosolyog új hatalma felett. Látom fekete, síma fejét és fekete keztyűs keze int. Bitókat állítanak fel, ahová mutat. És az akasztófák, mint fekete héber írás, ott maradnak az ég alján, mikor különvonatán odébb megy, más lázadó tájak felé. Ebben a sötét írásban írja fel magát nappalainkba és éjszakáinkba ez az idegen. Szamuelly 1 ihpr a gyűlöletnek titokzatos rítusán nevelkedett és a keleti zsidóknak egy ultra orthodox szektájához tartozik, mely mindennél szigorúbb szertartásokat űz. A Chesidem szekta, mint az ószövetségi fanatikus héberek, komor, elfogult és sötét. Irtózik a napfénytől. Hívei csakis azt vallják igaznak, ami a I horában van és azt is csak azért, mert benne van. A szekta szigorúan, betűszerint értelmezi az ószövetséget és á “Fogat fogért, szemet szemért hitvallását szószerint akarja meg valósítani. Szamuelly I ibor degenerált lelkét ezek a tanítások és szertartások formálták és dolgozták ki. így lett ennek a kornak, melynek uralkodó elemei lappangva, megjuhászkodottan régóta jártak és sokasodtak közöttünk, legkifejezőbb típusa. A gyűlölet levegőt kapott,/ a típus elvetette álarcát és ime körülnéz a történeti idők során felgyülemlett ahasverusi bosszúvágy. Szamuelly személyében a forradalmi kormányzótanács véréből való vért és leikéből való lelket állított oda hóhérnak a magyar nép fölé. Április 24. Tegnap, sötéttel, megint belopódzott egy ember az udvarba. Nézelődött egy darabig. Az utca üres volt. Hirtelen felsurrant a hátulsó lépcsőn. Már napközben riadt hírek terjedtek szét a városban. Budapesten terrorcsapatok szedik össze az embereket. A kormányzótanács nyíltan fenyeget. Félti a hatalmát és kegyetlen lesz. A vidéki városokba szigorú parancsok repülnek szét. Balassagyarmaton elcsapták a direktóriumot. Mondják, gyenge volt, kedvezett az uraknak. Új emberek jöttek. Egy Frank nevezetű, alig húszéves siheder lett a büszke Nógrád diktátora. És az őrségek parancsnoka egy másik, akit Pintyének hívnak. Zsidók mentek és zsidók jöttek. Parancsuk van, túszokat fognak szedni a vármegyében, hogy legyen mit odadobni a tömegeknek, ha a csehek támadnak. Legyen, ami az utolsó percben elfoglalja a csőcseléket, míg a direktórium menekül . .. Az ablakokban korábban kialudt a világosság, mint különben. Az őrjárat lépése üres, riadt utcákon kongott végig. Huszár Aladár a kisemberek barátja. Az, aki ma a hátulsó ajtón szökött be hozzá, figyelmeztetést hozott. Meneküljön, éjjel letartóztatják. És H uszár Álad ár a sötét utcákon át elment otthonáhól. A hideg bejön a falakon át. Bundában üldögélünk. A gyertya tövig ég. Tüzelőfa sincs a házban. Az ember a saját, gyorsan rohanó vére sietségét szeretné beletenni a tétovázó történésbe. Durván, követelőn, puskatussal bezörgetnek az ablakon. Huszár Aladárné rám nézett. Érte jönnek, vagy érted? Eloltottuk a gyertyát és egy kis rést nyitottunk az abla kon. Katonák álltak odakinn. — Baj van? — Nem, mondották. Egy arc ágaskodott a sötétből: — Készültség! — Ijedtnek látszott.- A parancsnok elvtársakat keressük! — Nincsenek itthon. Odakinn csúnyán káromkodtak: ,—< A gazember mindenségüket! jj Szegény fiatal tisztek ... Mennyit megalázták, mennyit bántották őket. Most kellenek... Vajon megszöktek-e ezek is? ' Április 23, -I Olyk or kínlódva szánom el magamat, hogy írjak. FeT jegyzéseimben vissza kell hívnom az időt, amelyet szüntelen küldenék. Újra átélni, mikor már elmúlt! . .. Mégis folytatom és ez olyan, mintha árvíz idején egy elmerülő házban' naplót írna az ember még akkor is, mikor a víz betódul az, ablakon. ** Gonosz, lidérces nap volt ez a mai. A feltűzött szúronyok hegye mindegyre csillogott az ablak alatt. Déltájban katonák özönlöttek a főutcán. Fegy- ’ veresen kapaszkodtak fel az elszedett szekerekre. Vágtattak Őrhalom irányába. Támadnak a cseh ek! n * Mire éjszaka lett, fegyverzörej haladt a sötétben a fegyház felé. Kapuk dongnék és a szélben vonítanak a kutyák. Most szedik össze a túszokat... Egy húr feszül a levegőben. A fejemen van átfűzve ez a húr, az agyvelőmön húzták át. Ugyanaz a húr mindeiV élő teremtés agyvelején. Érzem a húron át, hogy mi megy végbe a többiek fejéi 3en. Nem mondják, mégis mindent tudunk egymásról. Ugyanaz történik mindannyiunkban. Soha ilyen közösség még nem volt a szenvedő emberek között. V-* Nagyszombaton reggel, alig néhány napja, azt mondta Huszár Aladár: ►—Úgy sajnálom magát. Nehéz sors lehet, mikor az embernek el kell mennie otthonról és nincs hová és nem tudja, jut-e éjszakára egy kis sarok. És ma én gondoltam róla ugyanazt. Elment ő is és hű barátja Pongrácz György. Holnap keresni fogják őket, házkutatást tartanak. Kihallgatnak valamennyiünket. És ha rám ismernek ... hát így is jó. Az Isten gondomat viseli, ha úgy akarja. / Április 26. Az éjszakák most nem alusznak. Vissza-visszatérő őrjárat lompos lépése jelenti a hideg sötétben az idő múlását. Mikor reggel lett, egy vörös katona tudakozódott Huszár Aladár után. v >—< Tartozik azonnal jelentkezni! Aztán egy másik állított be. Kikérdezte a cselédséget. Huszár Aladárné nyugodtnak látszott. Azt mondták neki, ha a férje elő nem kerül, őt fogják el helyette. Egy kis bő-, röndbe rakosgatta a holmiját, csomagolt. Ismerem azokat a mozdulatokat, amelyekkel csomagolt, az én kezem is ege-» szén így mozdult, mikor készenlétbe helyeztük a bőröndömet.. Dél felé detektívek jöttek. Odakinn beszéltek az előszobád ban. Aztán mentek végig a lakáson és ahogy mentek, szök-t tem előlük egyik szobából a másikba. Mikor nem volt to- * vább, megálltam a lépcső alatt. Rám találnak-e? Mint egyj csapdába került állat vergődtem. Mire való volt az egész?! Hát mégis! Ennyi szenvedés után? Megint éreztem annak aSj szörnyű láthatatlan kéznek a tapogatódzó mozdulatát ma-’ gam körül. Megfog vagy mellém nyúl? Várnom kellett tét-; lenül, tehetetlenül. És a hangom hangtalanul hívott valakit^ aki megsegítene. Nem mondtam ki és mégis, anyámat hív-* tam, mint a gyerekek, a haldoklók, a betegek. A szimatolódzó vérebek elmentek ... Megint másol? jöttek, Szemközt az utcaszegleten fegyveres őrszem állt, azj arcát a ház felé fordította. Délután plakátot ragasztottak ki a falra. A piakát vörös papirosán nagy fekete betűk: “Aki házában vendéget Iát, forradalmi törvényszék elé állíttatik. Minden idegen, aki huszonnégy óra alatt el nem hagyja a várost, illetőségi helyére toloncoltatik. Az élet minden nap új kínzást talál ki. Elég volt. Most már nem védekezem, bevárom a sorsomat! Aztán eszembe jutott: tízévi kényszermunka jár annak, aki befogad. Pongrácz Györgyné is ott ül velünk. A férje elmenekült. Nemrég volt az esküvőjük. Szegény fiatal asszony! Egészen egyedül maradt. Valami tervet kellene csinálnunk. Valamit tennünk kellene. Ö mondta: — l'olytatjuk —> TORMAY CECIL EMLÉKBIZOTTSÁG i KÖZLEMÉNYE A Magyar Újságban folyamatosan megjelent és még megjelenő részletek könyvalakban való lenyomása részben befejeződött. A két kötetes mű első kötetét már karácsony előtt postáztuk a megrendelőknek, a második kötet nyomása folyamatban van, és kb. húsvétra terveztük a megjelentetését. A januárban történt Iábtörés azonban ezt a tervet késlelteti és kb. május második felére készül el a második kötet kötése. Elnézést kérünk a senkitől sem óhajtott akadály miatt! HATÁRIDŐ MEGHOSSZABBÍTÁS A Bujdosó Könyv második kötetének nyomása elké» szült. A kötés után azonnal postázzuk azoknak, akik márj megrendelték. A kedvezményes áron a vakációnk meg-. kezdéséig lehet megrendelni: július 10-ig. í Megrendelem Tormay Cecil: Bujdosó Könyvét. * Mellékelem a két kötet árát $23.00 helyett 22.50-et. * Mellékelem a II. kötet árát 12.50 helyett 10.00 dollárt,* Kérem az alábbi címre küldeni a könyvet. Név:.............................................................................................*. . . Utca, házszám: .................................................................................. Város: ............................................................................. i, _ ' ■ . Állam:..........................................................Zip Code .*•••«» •3
