Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-07-06 / 26. szám

3. OLDAL 1978. X LIUS 6. ' , . .......' MAGYAR ÚJSÁG Gereben István: MINSZENTY NEVÉT VISELŐ KÖZÉPISKOLA PALAU SZIGETÉN í. 27 AMERIKAI TANÚVALLOMÁSA Hivatásom, az oceanográfia, utazással jár. Nemcsak autóval, repülővel, de természeténél fogva hajóval is. Nem luxuscélokra épült, csendes yizeket szelő, ismert kikötőket látogató úszó szállodával, hanem kicsi, tudományos munka végzésére tervezett, háborgó tengert is uraló, fegyelmezett életmódot követelő spártai egyszerűséget nyújtó úszó labo­ratóriummal. 1977-ben a szokottnál többet, majdnem öt hó­napot töltöttem családomtól, irodámtól távol. A Csendes Óceán s egy kicsi,-50 méter hosszú, 300 tonnás hajó volt az otthonom. A munka érdekessége, a kollegákkal folytatott megbe­szélések és beszélgetések izgalma, a tenger ezerarcú termé­szetének élvezete mellett a távoli kikötők egzotikuma kár­pótolt a kényelmes, a láb alatt nem, de elveiben annál in­kább ingó, 8000 mérföldre levő Washingtonért. Novem­ber 5-én i—> a Vasárnapi-Hétfő vonal másik oldalán — Hor­ton képviselőnek a Harmadik Flotta parancsnokán keresz­tül küldött táviratából értesültem arról, hogy Carter elnök Pestre küldi a Magyar Szent Koronát. Az egész hajónk beleremegett a hír hihetetlenségébe. Rövid — veszélyben, harcban levő hajók nyelvén küldött — táviratsorozatból ér­tesültem a részletekről. Horfon képviselő utolsó távirata arra kért, hogy a november 9-ére meghirdetett kongresszusi ki­hallgatásra küldjék rövid tanúvallomást. Kollegáim velem együtt keresték a szavakat, amelyek röviden, de félre nem érthetően fejezik ki nemcsak az én, de az ő véleményüket is. A h ajó kapitánya, a II. világhá­borúban azonos vizeken harcoló öreg tengeri medve, a kö­zépiskolát épp hogy befejezett messboy”, a tudományos személyzet minden tagja, a tengerészek mind segítettek. S mikor rádióstisztünk ujjainak nyomán, a parton levő kolle­gák segítségével a Kongresszus asztalára került táviratom, az nemcsak Gereben Istvánnak, a Közös Magyar Külügyi Bizottság titkárának, hanem 27 amerikai állampolgárnak volt tanúvallomása, érvei, vádjai. 2/ A HÁBORGÓ TERMÉSZET S a természet mintha a bennem háborgó felháborodás­sal akarna osztozni, a felkorbácsolt magyar lelkekben égő elkeseredéshez hasonlóan viharban fejezi ki velünk való 'együttérzését. Kim, a félelmetességében is lenyűgöző tájfun fenyegeti hajónkat. A barométer esésével emelkedik a hul­lámok magassága. Hajónk, meg-megroppanva a ránk zú­duló víztömegek alatt, bátran állja a vihart. Dolgozunk. A fedélzetre kimenni életveszélyes. A hajóhídról figyeljük a természet körülöttünk lezajló csodáját. A szél sebessége 50 tengeri csomó fölé emelkedik, a hullámok közel tíz métere­sek, hajónk 45°-os ingással adja tudtunkra, hogy Kim vé­szesen közeledik, ideje csendesebb vizekre visszavonulni. Hajónk délre fordul, Palau szigetei f^Ié. Palau (a 10. szélességi -tói délre s a 130. hosszúsági °-tóI keletre) a Nyugat-Karolina szigetcsoport legnyugatibb része, az Egyesült Nemzetek fennhatósága, az Egyesült Ál­lamok kormányzása alatt áll. Gombaalakú, növényzettől roskadozó, kicsi, 5—200 méter átmérőjű többszáz mészkő­szigetéről nevezetes. Korádban gazdag parti vize színpom­pás, életben gazdag trópusi dzsungelt takar. 6 ezer főnyi lakosságának kb. fele él a fővárosban, Kororban. Szegény, de végtelenül értelmes, barátságos nép lakja. Hajónk ennek a szigetcsoportnak a kikötőjében keres oltalmat. A távoli föld, a nyugalmában, természeti szépségeiben fennséget su­gárzó menhely meglepetést tartogat számomra. 5. MINDSZENTY NEVE, KÉPE A kikötőből a szállodába vezetve, Koror közepén a másfél mérföldes aszfaltozott út mentén, szép, aranysárgára festett templom és a trópusok esőjétől szürkére mosott, az égő naptól repedezettre sütött konvent átellenében több föld­höz simuló épületből álló iskola, az üvegnélküli, csak zsa­­lugáteres ablakok mögül autónk motorját is felülmúló, diá­kokra mindenhol annyira jellemző zsivaj felkeltette érdeklő­désünket. Megálltunk. Fényképezőgépemmel a kezemben kiszálltam az autóból. Képemhez a legjobb látószöget ke­resve tekintetem megakadt a kopott, nem nagy, az iskola nevét szerényen hirdető táblán: MINDSZENTY HIGH SCHOOL. Lábam a földbe gyökerezett, szívem a fejemben kalapácsolt, szemem elhomályosult. Karom a táblára mu­tatva fellendült s ajkam akaratlanul magyarul dadogta csak angolul értő kollégáimnak: Nézzétek. S ők megértettek. A táblát olvasva tudták, mi megy végbe bennem. Velem együtt örültek, csodálkoztak. Kattogtak a fényképezőgépek, felso­rakoztunk a tábla alatt. Én szaladtam az iskola irodájába. Szegényesen berendezett, papírostól, aktáktól zsúfolt pol­cok, asztalok felett Prímásunk friss virágtól övezett képe hirdet minden földi gyarlóság feletti győzelmet. A kép kicsi, képeslap bekeretezve. A mártír bíboros 1947-ben, Ameri­kában történt látogatása alatt készült. Hárman vannak az idodában. Az iskola igazgatója, a 28 éves filippin Alvaro Abaday, mindenes titkárnője, az iskola volt növendéke, és egy spanyol kedves nővér, a tanárok egyike. Egyszerre be­szélünk mindannyian. Nagy a csodálkozás, az öröm. Aztán hirtelen csend lesz. S ez a sokatmondó csend hidat épít fa­jok, nemzetek, emberek között. A híd pillérje Mindszenty Jóizsef, Esztergom érseke, a korori középiskola névadója. 4. A NÉVADÁS TÖRTÉNETE A kérdések tömege zúdul ajkamra: Mikor? Miért? Ho­gyan? 1950-ben, az iskola alapításakor a jelenlevők közül mindegyik gyerek volt még. A körülményekre nem emlé­keznek. A magyar főpapot, életét, jelentőségét ismerik. Büszkék iskolájuk névadójára. Nem, nem léptek kapcso­latba a Bíborossal azután, hogy ő 1971-ben Nyugatra ke­rült. Nem akarták azt a látszatot kelteni, hogy támogatást, segítséget kérnek. De figyelemmel kísérték útját a rádión és újságokon keresztül. Büszkék voltak. Az iskola fennen hir-ZENÉS, TÁNCOS EGYHÁZI PIKNIK AKRONBAN Július 9-én déli 12 órától rendezik meg az Akroni Magyar Református Egyház hagyományos zenés, táncos piknikjét a templom közelében levő Sportsmans Parkban a Jacoby Rd.-on. Az egyházi piknik az utóbbi években észak Ohio ma­gyarságának legkedveltebb szórakozási napjává vált. Vendégek nagy csoportja érkezik Clevelandból, Youngstownból, Cantonból és mindig akadnak, akik nyári szabadságuk vasárnapját ezen a pikniken töltik el, vissza­térve Californiából, Floridából, vagy más államokból hogy találkozzanak régi barátaikkal, ismerőseikkel. Az egyházi piknik jelentősége különösen megnöveke­dett azóta, amióta az Akroni Magyar Református Egyház megépítette száz ágyas ápoló központját és öreg otthonát, a Lorántffy Zsuzsanna szeretet házat. Öreg magyarjaink szintén részt vesznek a pikniken, hogy visszaemlékezzenek fiatal koruk kedves időtöltéseire. A piknik déli 12 órától nyitva áll a vendégek számá­ra, és az egyház asszonyai mérsékelt áron szolgálják fel a saját maguk által készített legfinomabb magyar ételeket. A finom enni és innivalók mellett sokféle szórakozási lehetőség áll a megjelenők rendelkezésére. Kisorsolásra kerül ötszáz dollár, száz, ötven és huszonöt dolláros tételekben. Sorsolási jegyet lehet venrti a helyszí­nen. Értékes ajtódíjak is vannak. Délután négy órától a közkedvelt Szittyái tánczenekar játszik, magyar és amerikai táncszámokkal szórakoztatják a közönséget. A piknik tiszta hasznát az egyház továbbépíté­sére, és a Lorántffy Otthon kibővítésére fordítják. Beléptidíj személyenként egy dollár, mindenkit szere­tettel hív és vár a rendezőség. Clevelandból érkezők a 77-es úton jöhetnek a Copley Rd.-i lejáróig, azon jobbra fordulva (elmenve a magyar református templom mellett) az első lámpánál (Jácoby Rd.) balra fordulva fél mérföldön belül a baloldal on találják a Sportsmans Parkot. A Youngstownból, vagy Cantonbol érkezők a 77-es úton a Copley Rd.-i lejárónál balra fordulnak, majd a Ja­­co by Rd.-i lámpánál újra balra félmérföldre a baloldal on találják a Sportsmans Parkot. Piros-fehér-zöld piknik táblák irányítják az érkező ven­dégeket. deti azokat az elveket, amelyek Mindszenty életét vezérelték. Az iskola többszáz növendékét magyar ember szellemében nevelik. I ovábbi felvilágosításért forduljak a misszió segéd­­lelkészéhez, Richard J. Hoar jezsuita atyához, aki részese volt az iskola alapításának és ismeri a névadás történetét. Hoar atyát amatőr rádiója mellől szakítom el kérdé­seimmel. 1950-ben, amikor iskolánkat alapítottuk, nem talál­tunk megfelelőbb nevet Mindszentyénél. Ö megtestesítője volt mindannak ami Egyházunk legékesebb jellemzője: hit, bátorság, áldozatvállalás. Na és mindemellett harcolt az emberi szabadságért is, amiért itt, a Harmadik Világ eldu­gott sarkában különös tisztelettel halmoztuk el őt. Igen, ak­kor nem találtunk alkalmasabb nevet iskolánk részére. Szé­gyenletes az a bánásmód, amivel Mindszenty bíborost a kommunisták megkínozták és fájdalmas az a mellőzés, ami­ben Róma részesítette korunk egyik gigantikus alakják. Mi őrizzük az ő eml ékét, hiszünk mindabban amiben ő hitt és gyakorlatban alkamazzuk tanítását.” 5. ' ■ r\, \ MINDSZENTY ELVEIVEL Félix Yosch atya, a misszió bennszülött, szintén jezsuita vezetője, Géniben volt ez idő alatt a Harmadik Világ ke­resztény lelkészeinek ekumenikus konferenciáján, ezért vele nem tudtam beszélni. Később, küldetésünk végén, hajónk Palauba való visszaérkezése után felkerestem Félix atyát. I udom mi a véleménye Hoar atyának. Tudom, mi^rt vá­lasztották Bíborosunkat az iskola névadójának 1950-ben <—> mondtam a kicsi, törékeny papnak. Mi a véleménye a misz­­szió vezetőjének az iskola névadójáról 1977-ben? —- kérdez­tem a többezer palaui katolikus lelkipásztorától. Ha az is­kola nevének megválasztása helyes és alaposan megokolt volt 1950-ben, akkor az helyesebb és megokoltabb 1977- ben. Az a szellem, amit Mindszenty képvisel az Egyházon belül és az Egyházon kívül manapság erős támadás alatt áll. Mi itt Kororban, távol a napi harcok mezejétől, az örök kévalósághoz kicsit közelebb, mint önök, Mindszenty nevé­vel és elveivel tartjuk fenn Egyházunkat, neveljük ifjúsá­gunkat. Biztosak vagyunk abban, hogy helyesen cselek­szünk. Az idő bennünket igazol. És a Bíborost, akinek örök tisztelői maradunk itt, a világnak egy távoli kicsi sarkában. A Korona-ügy miatt háborgó énem, küzdelmünket már-már reménytelennek ítélő agyam józanító leckét kap a palaui bennszülött pap ajkáról oly magyarul hangzó sza­vakból. Miben segíthetünk? Nincs a Bíboros életét ismertető könyvünk. Nincs nagyobb képünk, mint amit látott az iro­dában. Szegények vagyunk. 1 anárainkat alig, sokszor alig sem tudjuk fizetni. Adományokat köszönettel fogadunk. 6 ÜZENET Mindszenty High School Palaúban, a föld eldugott sarkában. Nem az 1970-es években választotta a nevét ez az iskola, hanem 1950-ben. Üzenet van ezekben a tények­ben. Becsüljük meg Palau népét és vezetőit azért az elvi elkötelezettségért, amivel nevet választottak iskolájuknak. Hazatértem óta i—« Irányi fő tisztelendő úr bőkezűségé­nek eredményeként —^ küldtem az iskolának könyveket, töb­bek között a Prímás “Emlékirataimat”. ígéretet kaptam arra, hogy a Bíboros portréját elküldik az iskolának. A buf­­falói Mindszenty High School igazgatója is megígérte, hogy segíteni fogják testvériskolájukat. Mi, külföldön élő magyarok pedig, akik jótékony célra, vallásos intézmények fenntartására szánt adományainknak A MINDSZENTY-MUZEUM MÁRIAZELLBE KÖLTÖZIK A Mindszenty Alapítvány legutóbbi közgyűlésén úgy döntött, hogy a Lichtenstein fővárosában, Vadúzban lévő Mindszenty-múzeumot áthelyezik a Máriazellbe, ahol az elhúnyt bíboros sírját állandóan ezrek és ezrek látogatják. Az áthelyezéshez minden illetékes szerv, intézmény és ha­tóság hozzájárult. Máriazellben a múzeum a kegytemplom és a kolostor közt lévő átjáró felett két terembe kerül, ahova mind a kegytemplom sekrestyéjéből, mind a kolostorból feljárói nyílik. Az emléktárgyakat külön üvegszekrényekben helye­zik el. * A bíboros temetésének napján az idén azért nem ren­deztek külön zarándoklatot, mert azt az ősszel, remélhetőleg már szeptemberben, a máriazelli múzeum ünnepélyes fela­vatásával tudják összekapcsolni. VÉLEMÉNY A U.S. News június 12-i számának vezércikkében Mar­vin Stone azt kérdi, vajon Andrew Young, az Egyesült Nemzetek amerikai nagykövete nem válik-e terhessé Carter elnök részére. Vagy talán mégsem? Ezt tisztázni kell! Az újságíró felvilágosítást kért Youngtól legutóbbi nyi­latkozatával kapcsolatban, amit a szovjet-kubai afrikai ka­landdal kapcsolatban tett egy a Fehér Házban történt inter­jú alkalmából, amely egy 24 oldalas szokatlan jelentéssel kezdődött és már azért is szokatan, mert teljesen ellent­mond a Carter adminisztráció nyilatkozatainak. Brezinski, Nemzeti Biztonsági tanácsadó vá dolja O- roszországot és Kubát a Zaire invázió felelősségével, amely Ierohanás fehér emberek lemészárlásával járt. Vance kül­ügyminiszter visszautasítja Gromikó szovjet külügyminiszter tagadását és határozottan állítja, hogy bizonyíték van a ku­bai és orosz beavatkozásra. Carter elnök is szokatlanul éles hangon ítélte el a kubai és szovjet beavatkozást. Young nagykövet valóban egyedül áll szelíd állásfog­lalásával. Ö volt a legutolsó, aki a kubai részvételt a zairei invázióban elismerte. Kétségbevonta a kubai és szovjet ve­szélyt Afrikában és felhívta a figyelmet az emocionális és pánikszerű reakciónak veszélyére. Rhodesia ügyében Young mindenkor határozott nyo7nást gyakorolt a lan Smith-féle kompromissziós terv elsüllyesztése érdekében a fekete-fehér kormányzat helyett és kiegyezést ajánlott a marxista geril­lákkal, akiket a legtöbb amerikai veszélyesnek tart. Vajon kinek a nevében beszél Andy Young? i—> kérdezi a cikkíró. >— Sajátmagáért? «—< vagy, még ha pillanatnyilag át is lépte a határt, az elnök valódi gondolatait tolmácsolja? Ha a saját érzelmeit nyilvánítja, talán le kellene mon­dania? Talán ártalmas lenne számára, ha az Egyesült Nem­zetekben olyan adminisztrációt képviselne, amelynek poli­tikája és felfogása ellentétben áll önmagával. Ilyen esetben szembekerülne önmagával, a Carter kormánnyal és a nem­zettel. Nem látszik valószínűnek, hogy az amerikai katonai beavatkozásnak az afrikai ügyekbe, hívei lennének. De bi­zonyíték van arra, hogy a nép azt kívánja a Fehér Háztól, a Kongresszus segítségével, hogy találjon módot a szovjet­kubai kaland megakadályozására. A nép nem ért egyet Andy Younggal, hogy az afrikai probléma maradjon Moszk­va kezében, mert az önmaga fog elintéződni kivéve talán a mi nagy károsodásunkra. Csak arra a kérdésre kell feleletet találni, vajon Young, aki nagyon túllépett határain, tényleg a Carter adminisztrá­ció igaz hangján beszél-e? Figyelve az elnök külpolitikai szereplését -—< a cik-cako­­kat, a vacillációt, a határozott fellépés utáni gyenge tény­kedést, >— talán mégsem oly határozott az ellentét, mint amilyennek mutatkozik. Ha bármi jellemzi a Carter kor­mány külügyi cselekedeteit, az elsősorban a határozatlanság, a központi irányítás és együttműködés teljes hiánya. Újab­ban a Fehér Ház elméletileg erős és határozott Kuba és kü­lönösen a Szovjet afrikai viselkedésével szemben, de vajon ez a kormány valódi és őszinte keménykedését jelenti-e? Talán szemfényvesztés? Szövetségeseinket nem.érdeklik a szavak, csak a tettek. A TOKAJI BORVIDÉKRŐL Otthoni lap tudósítója írta Tokaj vidékéről, ahol egy­kor az Úr nektárt csepegtetett a szőlővesszőről: Nagyhírű borvidéken utaztam át. Amerre néztem, mindenütt vigasztalan kép fogadott. A hegyoldalak felső szakaszain a már régebben sorsukra hagyott, az enyhébb lejtőkön az újabban parlagosodni kezdő parcellák díszte- Ienkedtek. A magasabban fekvő hajdani szőlőterületeket jórész már el is foglalta a tetőkről leereszkedő erdők cserje­szintje, lentebb még kivehetők a tőkesorok, de gaz, dudva. vad szövedékében vergődnek. Az egykori teraszok nagysze­rűen megépített támfalai omlaclozóban, a vízlevezető rend­szerek tönkrementek. A szerencs-újhegyi országúton széles sárga sávok jelezték a lemosott termőtalaj útját a Bodrog felé. S ahol síksággá egyenesedik ki a Hegyalja Iankasága, otl hatalmas egybefüggő táblák kordonokon feszülő ültet­vényei futottak szét a völgyben. Szemgyönyörködtető látvány lett volna ez, ha nem tudnánk, hogy a lapályra futtatott szőlők, ha korszerűen művelik is őket, a más talajviszonyok, a kevesebb napfény és a korai fagyok miatt nem adnak olyan nemes tokaji bort, mint a középfekvésű területekre telepítettek. Az elmúlt őszön is már szeptember közepén lefagytak ezek az úgynevezett “szoknyaszőlők , alig 12-14 cukorfokos mustot hoztak, ami­ből nemhogy szomorodni, de még a legközönségesebb hegy­aljai jellegű borváltozatok sem érlelhetők. méltó helyet keresünk, nem küldhetjük pénzünket érdeme­sebb címre mint a következőre: MINDSZENTY HIGH SCHOOL P.O. Box 69 Palau, Western Caroline Islands 96940 Az adományok az adóból levonhatók. FELFORDULT VILÁG írta. Kemény Júlia Csodálatos fordulatot vett ez a világ. Manapság di4 vattá vált tagadni mindent, ami nemzedékeken át szent éJ elfogadott volt. Ki engedte volna meg magának, hogy aí Szentírás törvényei ellen vétsen? Most azonban az a pa-i rancsolat: tisztelt atyádat és anyádat...” teljesen el-, tűnt az életből. Nemcsak nem tisztelik a mai utódok azj elődöket, hanem bírálják, elítélik és kipellengérezik. Ebben, nagy segítség a sajtó, amely a modern irodalomban a szü-^ löket hibáztatja az ifjak kilengéseiért, bűneiért. A best seller storyk már kezdenek unalmassá válni » a szülők megértésének hiánya kiteregetésével. Pl. a híres! Love Story -ban a szülő legnagyobb bűne az, hogy gaz-i dag és nem siet szétosztani vagyonát, inkább a fiúból kíván - művelt, sikeres embert nevelni és nem borul térdre a fiú! szíve választottja előtt, hanem megismerni óhajtja őt, mielőtt áldását adná a frigyre. A “Julia” díjnyertes film is úgy tűn-, teti fel a szülőt, mint aki nem óhajt a gyermekéről tudni." Eliszen lehet, hogy vannak milliomosok, akik személyesen' nem tudnak, vagy nem kívánnak a gyermekeik neveléséről: gondoskodni. Node milyen százalékban vannak az olyan J dúsgazdagok, akik tengerentúl élik életüket, míg a leányai-! kát, fiaikat idegenek nevelik? Azt gondoljuk, hogy inkább« túlnyomó a számuk azoknak, akik a szájuktól vonják meg a falatot, hogy gyermekeiket taníttathassák. A régi világban, de nem is olyan régen, még ebbén I a században, arra oktatták a fiatalokat, hogy tiszteljék a szü-! löket. Teljesen megváltozott az életmód a családokban. Ma « már egészen természetesnek tartja mindenki, hogy az idős j szülőt nem lehet otthon a családban tartani, mert az öreg­nek “aggmenházban van a helye”. A régi nagymamák és nagypapák megfordulnak a sírjukban, ha tudnak erről a változásról! Azelőtt az unokát megrótták a szülők, ha nem köszönt illedelmesen a nagyszülőnek. A gyermeknek tisz­telnie kellett a kort, az öregek tapasztaltságát és bölcseségét. A mai rohanó életiram mellett nincs idő arra, hogy egy idős egyén véleményét a fiatalok meghallgassák. Egyszerűen le­gyintenek a kezükkel és vagy azt mondják: “vén bolond”, vagy nem szólnak semmit. Hiszen az élet meghosszabbodásával tényleg problé­mává vált egy idős, beteg, vagy csak beteges egyén otthon­tartása, annál inkább, mert a fiatalabbak dolgoznak és nem érnek rá beteget ápolni. Arra sem igen érnek rá, hogy beteg, idős hozzátartozójukat az aggmenházban, öregotthonban meglátogassák. Gyakran halljuk a “nursing home -k ápo­lóitól, hogy vannak olyan öregek, akiknek évekig nincs láto­gatójuk és csak egyes jótékony alakulatok önkéntes kikül­döttei állnak szóba velük. Meghosszabbították az életet, de mi célból, ha az öregség csak teher? Senki sem kívánja a mai fiatalságtól, hogy tisztelje szüleit, de még az iskolát, a tanítókat sem. A pedagógus­nak nagyon kell vigyáznia, nehogy a rakoncátlan csemete papája esetleg rendőri segítséggel jelenjen meg az iskolá­ban azért, mert az érzékeny lelkű fiút, vagy leányt meg- 1 fenyítette. Ez még a jobbik eset, mert előfordult már, hogy fegyverrel támadtak a tanerőre. Bizony a mai tanítónak sincs könnyű dolga. , Már pedig a fegyelem teljes hiánya nem teremthet bol­dog társadalmat. Akkor amikor teljesen szabadjára enged­tek mindent, ami erkölcstelen, ízléstelen és degeneráló, nem várható fejlődés. Egyetlen szerencse, hogy maga az ifjúság jön rá arra a tényre, hogy vissza kell térni a társadalmi és vallásos erkölcsre. Ha megfigyeljük, a TV -n vagy a temp­lomokban, hogy éppen a fiatalok azok, akik a szertartáso­kat, előadásokat, összejöveteleket látogatják, akkor látjuk, hogy az, ami a mai világban folyik: bumeráng! Lehet, hogy a fiatalok nem kívánják a régi hagyómá­­nyokat, lehet, hogy ők modern utakon keresik a hitet, a valláserkölcsöt, de fontos az, hogy keresik és megtalálják azt az utat, amely kiküszöböli az útszéli szennyet és fertőt. Valamikor, nem is oly régen, a budapesti rendőrség nyil­vántartotta azokat az egyéneket, akik természetellenes és lélekromboló életformát választottak. Itt Amerikában azon­ban ezek az egyének jogokat követelnek és amikor az egyik tiszta gondolkodású nő felemelte a szavát ellenük, akkor felzúdultak és állásából kitúrni kívánták, sőt nyilvánosan megdobálták. Reméljük, hogy ennek a fiatal országnak népe elég erős és egészséges ahhoz, hogy a mai válságos időket át- . vészelje és sikerül megtalálnia a kivezető utat. Sajnos ^ bűnhullám az országban, sőt az egész világon hihetetlen méreteket ölt és a vezetők nem akarnak ráeszmélni arra. , hogy az, ami ma földön uralkodik, s különösen a nyugati világban, nem szabadság i—i hanem visszaélés a szabadság­gal! Az ember fél kinyitni egy újságot! Befolyásos és gaz-, dag embereket világos nappal, a nyílt utcán, rabolnak el és csak váltságdíjak ellenében bocsátanak szabadon, ha ugyan egyáltalában szabadon bocsátják és meg nem ölik. Hol van a régi, híres életbiztonság, amelyre minden ország olyan; büszke volt? Sehol, senki, akinek van vagyona, vagy ha,-; talma, nem élhet biztonságban. Amikor valaki a ferencjózsefi időkről olvas, azt gon­dolja, hogy ez csak tündérmese!? VÁRAKOZÁS Faragó és Lakatos találkozik. Lakatos az egyik ü zle? előtt áll és vár. Faragó megkérdezi: ^ Mit csinálsz itt? Várok a feleségemre. Bement ebbe a kalapüzletbe, mert már unja a régi kalapját. Meg vagyunk híva a Néme­tekhez és restel a régi kalapban menni... ,—■ Mióta vársz rá? Körülbelül egy óra óta. . . — Nohát jó kis türelmed van! —< Most már nemsokára véges. Ugyanis most vették ki a kirakatból az utolsó kalapot. .. TÜRELMES ARA f—* Húsz éve várom, hogy a vőlegényem végre bele­egyezzék, hogy kitűzzük az esküvőt. Tegnap megköszönte a türelmemet és beva llotta, hogy közben már mást vett fele­ségül ...

Next

/
Thumbnails
Contents