Magyar Újság, 1978 (68. évfolyam, 1-50. szám)

1978-06-22 / 24. szám

: oldal: MAGYAR ÜUSÄ0 MAGYAR ÚJSÁG HJNGARIAN NEWS Mgjelenik minden csütörtökön , Weekly ecept two weeks during the summer Fízerkesztő Editor in Chief KÓTAI ZOLTÁN KÁRFkT PUBLISHING Co. INC. 1017 Faiteld Avenue, Cleveland, Ohio 44113 P.O. ox 5348, Cleveland, Ohio 44101 Telephone: (216) 696-5633 u CLEVELANl SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Telephone: (216) 696-3635 DETROITI SZERKESZTŐSÉG Telephone: (313) 935-4666 Kiadó —' Publisher Secid Class postage paid at Cleveland, Ohio ELÖFIZTÉSI ARAK SUBSCRIPTION RATES Fgy évre««... $1500 For one year . . $15.00 külföldre .... 20.00 Foreign ........... 20.00 I él évre......... 8.00 Por 6 months « 8.00 Egyes sím .. 0.30 Each copy «.. 0.30 BÜÍZKESÉGÜNK: IFJÚSÁGUNK ""Mutasd meg gyermekedet és megmondom, milyen jó magyar vagy!” (Nyíró) .[ TE DEUM ÉS BALLAGÁS giius 11 -én a tíz órai szentmisén a Szent Imre kato­­fikus mplomhan gyűlt össze a 34. Zrínyi Ilona és a 14. (*örgt Arthur cserkészcsapat, az érettségizettek és a diplo­mát nrt ifjúság. A cserkészparancsnok és a cserkészek se­­j édkejk a hálaadó mise bemutatásánál. Azentmise után a már hagyományos ballagását rendez meg a clevelandi "Magyar Segély és Közművelő­dési Eylet Wégling István elnök, Grandján Jánosné és az Egyület tagjainak segítségével. Níyon megható volt, amikor a ballagok bevonultak kis babjukkal Wégling István vezetésével és énekelték Ballagnár a vén diák” dalt, az öreg jubilánsokkal, akik < lszaka<a Hazájuktól nem gyűlhettek össze a régi Alma Mater fai közt, az új diplomások és a most érettségizettek. M^églinlstván felkérte őket, hogy mindenki mondja be ne­vét és iolai végzettségét: László Béla 1906-ban érettségiz­tem Sopnban, kilencven évemmel boldog vagyok, hogy a Riásodiknokámnak a ballagásán megjelenhettem: Istenem, segíts! ítai Zoltán 45 évvel ezelőtt érettségiztem Budapes­tén és i évvel ezelőtt végeztem a teológiát Vácon; Tri­­[tolszky cndrás ezelőtt 50 évvel végeztem az elektrogépész­­mémökizakot a müncheni műegyetemen; v. Kernes László 30 éve ígeztem a passaui gimnáziumban; Fábry György 5p évveezelőtt érettségiztem és 50 éve végeztem a gazda­sági akiémiát; Oláh László 58 évvel ezelőtt érettségiztem p| 5» ével ezelőtt diplomáltam a műegyetemen; Torday EgorLidovika Akadémiát végeztem 40 évvel ezelőtt; Elek Aror35 ezelőtt a hódmezővárásehelyi Bethlehen Gábor re­formtus gimnáziumban érettségiztem, 50 évvel ezelőtt vé­geztéi a budapesti teológiát; Varga Sándorné 1928-ban 50 ével ezelőtt Budapesten a Zrínyi Ilona felsőkereskedel­mit; hlk Viktor 60 évvel ezelőtt IV Károly császár és ki­rály nvében zászlóssá avattak; Bodnár Rezső 51 éve let­tem Segeden orvos doktor; Dr. Lőte Pál 1928-ben Buda­pest hvösvölgyi Bocskai István magyar királyi reál nevelő­­intézeten érettségiztem; Dömötörffy Zsolt 20 évvel ezelőtt érettséiztem a Szent Ignátius High School-ban. Anost érettségizett fiatalok, akik megjelentek a balla­gáson következők voltak: Kozmon György, Elek Éva, Elek Lisa, íovács Magdi, Dunajszky Anita, Nagy Helga, Ba­­lássy latalin, Goda Ágnes, Gráber István, Boros Gergely, Madzar Erzsébet, Földesi Krisztina, Buzalka Péter, Tóth Viktor. Ügyvédi diplomát nyert: Frigyes-Fedricks Dezső. A műsor keretében Nt. Elek Áron imát mondott, Ft. Dr. Kcai Zoltán mondta az ünnepi beszédet, Madzsar Er­zsébet íz ifjúság nevében beszélt, Beodray Ferencné a kis batyukkészítője a batyukról, azok tartalmáról és jelentősé­géről bezélt. Wégling István búcsúszavaival ért véget a bal­lagás ésünnepi ebéd. Közönetünk a ballagás rendezőinek a Magyar Segély és Köznűvelődési Egylet vezetőinek, különösen Wégling Istvánná; és Grandján. Józsefnénak. Mird a jubilánsoknak, mind a most diplomát nyertek­nek szívlől gratulálunk. Reméljük, ifjúságunk mindig sze­retettel ftg visszagondolni erre a ballagásra és megérezte a magyarscg szeretetét és elismerését. Büszkék vagyunk reá­juk. IFJÚSÁG, FIGYELEM! ■ -A-2 N.B.N. rádió 106 SCA Észak Ohio Magyar Hangja, Kossányi rádión (11916 Madison Ave., telefon: 221.-Oj30) minden kedden este 7-től 8 óráig a Büszkesé-Ifjúságunlc rádióadáson, Büszkeségünk: Ifjúsá­gunk életleírásait, ifjúsági műsort hozok. T. Dombrády Dóra MHBK IFJÚSÁGI TÁNC-DÉLUTÁN Hazánk egy ezred-év óta Nyugat és Kelet ütközőpont­ja volt s a háborúknak, a vérnek, vasnak kegyetlen századai rajtunk dübörögtek végig. Talán nincs a világnak még egy olyan nemzete, amelynek életében annyiszor történt volna, emigrálás, idegen országokba való menekülés, mint nálunk magyaroknál. Az Árpád-házi királyok idejében a pártütések és trón­villongások, majd a kettős királyságok, szabadságküzdel­meink vérpaddal és bitókkal jelzett útjai, az idegen házbeli uralkodók magyar-üldözése, a tatár és törökdúlás és a dicső­séges orosz felszabadítás áldásai elől a külországokba ára­datként hömpölygő nemzethű magyarság, ha erre lehetősége volt, vitte magával a fiataljait, a gyermekeit is. Ezek az odahaza született, de már külföldön felnövekedett (pl. a Kossuth fiúk), vagy éppenséggel a már külföldön született fiatal magyari sarjak voltak és vannak hivatva a természet örök törvényei szerint arra, hogy átvegyék és ápolják atyáik hagyományait, a magyar nemzeti érzés és gondolatvilághoz való ragaszkodást az emigrációkban is .. . és amennyire ez lehetséges, ugyanezt adják tovább gyermekeiknek, unokáik­nak és a még későbbi sarjaknak is. Hála a Mind enhatónak, ez a második vil ágháb orú utáni emigrációnk nagy részénél így is van. Ezek a már emigrációban született és már itt felcsepe­redett szórvány-seregek fiataljainak nagy része még ápolja a magyar összétartozandóság érzését, még ápolják atyáik hagyományait, s ennek egyik szép példája az MHBK ifjú­sági csoportnak az évről évre megtartott tea- és táncdélu­tánja. Ez a kedves tavaszi délután hozza össze a nemzethű emigráns fiatalságot a rózsanyilás idején, itt fejlődik ki sok kedves kapcsolat és románc a virágba-borult forró nyárban és folytatódik a sárguló falevelek vagy a fehér hópelyheket hullató MHBK bálok idején. Ez a fiatalság nemzeti emigrá­ciónk összetartó ereje. * * * A Magyar Harcosok Bajtársi Közössége clevelandi fő­csoportja, Torday Egon főcsoportvezető irányítása és Nyilas Ferenc ifjúsági csoportvezető rendezésében 1978 június 11- én, vasárnap délután rendezte meg a Bond-Court Hotel bál­termében a már hagyományossá vált ifjúsági tea- és tánc délutánját. A rendezés mindenre kiterjedő gondos és precíz mun­káját Győri Zsuzsa, az 1978 évi MHBK bálkirálynő, Ko­vács Andrea első debutáns, Nyilas Ferenc ifjúsági elnök és Batizy. Lehel ifjúsági helyettes elnök végezték. A szép számban megjelent vendégeket, a fiatalságot és a szülőket Torday Egon MHBK főcsoportvezető üdvözölte, az 1978 évi jubileumi bálról készült filmet Zala Marianna és ifj. Ádám Mihály mutatták be. A kitűnő zenét a Hegedeős zenekar szolgáltatta. Nyilas Iván viszont, aki a Hotel egyik fő-tisztviselője (chief comptroller) a Hotel vezetőségének ne­vében köszöntötte a megjelenteket, tolmácsolva a vezetőség afeletti örömét, hogy szállodájukban ez volt az első, nemes célú magyar összejövetel. Szép és kedves volt a tánc- és tea-délután, s nagy­számú fiatalság azzal búcsúzott egymástól a késő esti órák­ban, hogy viszontlátásra augusztus 12-én az Anna bálon. MHBK TUDÓSÍTÓ Madzsar Erzsébet: BUCSUZÁS Kedves ünneplő közönség, barátaink, testvéreink, édes szüléink! A most érettségizett magyar ifjúság nevében szólok hozzátok. Ezen a tavaszon életünknek egy fontos határkö­véhez érkeztünk. Búcsút mondunk a középiskola padjának és ezzel egy új világ tárul fel előttünk tele reményekkel és egy kis szomorúsággal is. Tudtuk, érezzük, hogy nerh tölthetjük az időt álmodo­zással, pedig de jó lenne még egy kicsit játszani mint régen. Nekünk felelőségeink és. feladataink vannak. Mint fiatal felnőttek nézzünk szembe a jövőnkkel. Ideálizmussal, jóra­­való törekvéssel segítünk régi és új hazánkon. Ma fiatal fel­nőttéként nézünk szembe a jövőnkkel. Ezen a jövőn ma nagy hangsúly van, de nem feledkezhetünk meg a múltról és a jelenről sem. A jelenben vagyunk fiatalok és erősek és összefogással sokat érhetünk el. Idáig többnyire csak kaptunk, elsősorban a jó Istentől, azután szüléinktől, iskolánktól, tanárainktól, cserkészettől, a magyar társadalomtól. Ezért most hálát adunk, köszönetét mondunk. Ezután a mi feladatunk az lesz, hogy adjunk, hogy küzdjünk ha­zánkért, hogy a magyarságnak szeretetét, megbecsülését átadjuk az utánunk jövőknek. A mi célunk lesz, hogy dolgozzunk Isten céljaiért, embertársainkért, a szétszórt magyarokért és Magyaror­szágért. (Elhangzott június 11-én a Magyar Segély és Köz­­művelődési Egylet, “Ballagásán”.) Rovatunknak az a célja, hogy a külföldi magyarság­nak be tudjuk bizonyítani azt, hogy ifjúságunk itt kinn is megmaradt jó magyarnak. Ebben a rovatban emlékezünk meg azokról az ifjakról és leányokról, akik kitűntek tanulmányaikban és ezzel dicső­séget szereztek a magyar névnek. Szeretettel kérjük a szülőket, tanárokat, hogy küldjék el ezeknek a leányoknak és fiúknak adatait, az elért eredmé­nyek ismertetésével, sőt a már végzett és megbecsült pozí­cióba jutottakét is. (A rovat vezetője, T. Dombrády Dóra kéri az ifjakat, vagy szüleiket, hogy az adatokat közöljék levélben: 1448 Alameda Avenue. Lakewood, Ohio 44107, vagy telefonon: 226-5029.) Bajsay József: , A DÉLVIDÉKI MAGYAR EGYETEMI IFJÚSÁG HELYZETE A trianoni békeparancs értelmében Jugoszláviának jut­tatott magyar területek lakossága sokkal magasabb műszaki és kulturális műveltséggel rendelkezett, mint az akkori jugo­szláv intelligencia, de ennek ellenére semmiféle gazdasági vagy kulturális szerephez nem jutott. A következő generáció iskoláztatása, s főleg magyar nyelven történő képzése szinte lehetetlenné vált. Sokbei yen a magyar fiatalok még elemi iskoláikat sem tudták magyarul végezni, s az egyetemi vagy főiskolai oktatásra csak külföldön, vagy később a harmincas évek elejétől kezdve Zágrábban, a horvát fővárosban volt lehetőség, természetesen horvátul és korlátozott számban. Amikor 1941 április 11-én Bácska és a Muraköz egy része visszatért, e területek fiataljai előtt megnyíltak a ma­gyar egyetemek és főiskolák kapui, de Bánátban és a Füg­getlen Horvátországhoz tartozó területeken a helyzet semmit sem változott. Az összeomlás után a Délvidék magyarsága, puszta fizikai léte is veszélybe volt. I itó partizánjai a ma­gyar lakosság 20-25%-át irtották ki pár hónap alatt, s a magyar fiatalok egyetemi képzéséről egy jó ideig szó sem lehetett. Az oroszokkal történő látszólagos szakítás 1948-ban egy újabb magyarellenes hullámot hozott a Jugoszláv poli­tikába, s ez csak az 50-es évek végén változott, legalábbis a módszerek enyhültek, ugyanis az újra felszínre kerülő szerb-horvát ellentét arra késztette Belgrádot, hogy megpró­bálja megnyerni, vagy legalábbis semlegessé tenni a két legnagyobb nemzetiséget a magyarokat és az albánokat, hogy minden erejét a horvátság megfékezésére fordíthassa. Mivel magyarok mind Szerbia, mind Horvátország területén élnek, egy konfliktus esetén a magyarság magatartása döntő lehet, ezért a horvátok is igyekeznek megnyerni a magyarság rokonszenvét. Valamivel több önállóságot biztosítanak szá­munkra, mint a szerbek, de én azt hiszem, csak azért, mert itt a magyarság nagy része szórványokban él s így sokkal veszélytelenebb, mint a most Szerbiához tatozó Bácskában, vagy Bánátban egy tömbben élő s a lakosság zömét alkotó magyarság. 1959-ben magyar tanszék nyílt az újvidéki egyetemen, ugyanott 1968-ban Hungarológiai Intézet alakult, Szabad­kán I anárképző Főiskola működik és Mariborban is folyik magyar tanerő képzés. A délvidéki egyetemeken (Újvidéken és Szabadkán) tanuló diákok többsége, sajnos nem a magyarok közül ke­rül ki, mégcsak nemis az ott élő szerbek és horvátok közül, hanem a Délszerbiából, vagy Boszniából odahozott diákok­ból. A magyar fiatalok csak kis százalékban juthatnak a délvidéki felsőoktatási intézményekbe. A fent említett ma­gyar tanszékek természetesen kivételek, mert ott magyarul folyik az oktatás. Később a tanulmányok befejezésével a délről jött szerbek és bosnyákok kitűnő állásokat kapnak a Délvidéken, mig a magyar fiatalok csak a magyarlakta te­rületeken kívül kaphatnak hasonló jó állást. Ez az elhelye­zés nem erőszakosan történik, mint pl. Romániában csak egyszerűen a fiatal magyar szakembernek felajánlanak egy állást valahol Szerbiában, vagy a tengerparton, nem kell elfogadnia, de hasonló munkát nem kaphat a Délvidéken, tehát vagy külföldre megy dolgozni, vagy más ^ sokkal rosszabb — szakterületén kívüli munkát vállal. A hatvanas évek derekán a magyar kormány kultúr­­csere egyezményt kötött minden szomszéd állammal, mely­ben vállalta évenként először húsz, majd huszonöt diák kép­zését a magyar felsőoktatási intézményekben. Amíg a Fel­vidékről, Ausztriából, a Délvidékről, sőt még a Szovjetunió­hoz csatolt Kárpátaljáról is magyarokat küldtek, jóval töb­bet, mint huszonötöt, tehát a magyar felvételi bizottságokra bízták a megfelelő diákok kiválasztását, addig Erdélyből magyarul csak alig tudó románokat, minden bizonnyal “jó románokat küldtek és csak huszonötöt. Ez az egyezmény délvidéki viszonylatban igen jelentős, mert a már Magyar­­országon végzett diákok nagymértékben emelték a délvidéki magyar tanárképző intézetek szintjét s ezzel a magyar nyelv­­oktatás szintjét is az egész Délvidéken. Sajnos más, termé­szettudományi, vagy műszaki szakokon végzett fiatalok sor­sa ugyanaz, mint a Délvidéken végzett társaiké. Ennek elle­nére ezek a fiatalok megismerkednek a magyar egyetemi ifjúság körében kialakult, igen reális és minden szempontból pozitív szellemmel és az ün. passzív ellenállás módszerével, mely, azt hiszem, nagy mértékben hozzájárul majd, hogy a délvidéki magyarság megmaradjon, s megőrizze hidegvérét s pártatlanságát egy esetleges szerb-horvát konfliktus ese­tén, melyre szerintem egyelőre nem sok esély van, de mint lehetőséggel feltétlen számolni kell, mert egy adott nemzet­közi helyzetben, akárcsak 1941-ben, most is nyílt fegyveres leszámolással számíthatunk, melyből a délvidéki magyar­ságnak minden körülmények közt ki kell, és ki is fog maradni. Ugyanis ha a szerb-horvát ellentét bármely irányban és bár­mely formában megoldódna, a délvidéki magyarság hely­zete a közvetlen háború utáni állapotokra térne vissza. A délvidéki magyarság szempontjából legfontosabb, hogy megmaradjon, megerősödjön, megőrizze egységét s így várja be azt az alkalmat, a nemzetközi viszonyok olyan alakulá­sát, mikor lehetőség nyílik helyzete egyetlen megnyugtató és reális megoldására, a teljes revízióra. (Elhangzott június 4-én az NBN Északohioi Magyar Hangja, Kossányi rádión: “Büszkeségünk: Ifjúsá­gunk rádióadásán, melynek vezetője T. Dombrády Dóra.) felhívás A clevelandi Szent Margit Magyar Iskola vezetősége felkéri mindazokat, akik elköltözés vagy egyéb okok miatt nem tudnak helyet adni magyar könyveiknek, folyóirataik­­nek, hozzák el azokat a Szent Margit Egyházközség iskola­­épületének a 2-es számú tantermébe, ahol annak az átvéte­léről és megőrzéséről gondoskodnak, tekintve hogy Ft. Roskó László plébános a megfelelő helyiséget erre a célra biztosítja. Az időpont megbeszélésére hívják Clevelandban a kö­vetkező számot: 371-3528. Levélcím: Szent Margit Magyar Iskola, 11607 Honeydale Ave., Cleveland, Ohio 44120. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE A gazdasági életet az infláció és a dollár értékének csökkenése nagyon meggyöngítette. A hónap elején szűnt meg egy száz évnél régebbi angolnyelvű napilap Chicagó­ban, mert nem bírt megbirkózni a nehézségekkel. A magyar sajtó most különösen mostoha körülmények közé került. A papír árát 4 év alatt közel háromszorosára emelték, a postadíjakat pedig 3 év alatt “6 lépcsőben a régi árnak a hatszorosára emelték, bár a kiszolgálás nagyon sokat rosszabbodott azóta. A gázszámlánk a téli hónapok alatt havi 400 dollár volt, most tavasszal “csak” 130. A vil­lany a közel múltban háromszorosa lett. Ezeket az adatokat mindenki a maga háztartásában is tapasztalhatja. A mu­tatkozó deficitet az angolnyelvű orvosi könyveink kiadásá­val tudtam fedezni, de most kérem a magyar közösség tá­mogatását is. A magyar, nemzeti sajtó életszükséglet az emigráció számára. Ellenségeinktől nem várhatunk segítséget, de nem lehet ezt az óriási terhet EGY embernek a vállára helyezni. Hosszas megfontolás után kénytelen vagyok az előfi­zetési díjat felemelni ahogyan már más hetilapok is meg­tették hogy legalább megközelítse a bevétel a kiadások nagy összegét. 1978. július 1-vel a Magyar Újság előfizetési ára egy évre 18 dollár lesz, fél évre 10 és az egyes számok ára 35 amerikai dollárcent. A külföldi előfizetőink előfize­tését is fel kell emelnünk, mert számonként a postázás 12 cent, egy évben 6 dollárt kell fizetnünk az újság küldéséért. Gondolom, megértéssel vannak kedves előfizetőink és olvasóink problémáinkkal szemben és a jövőben fokozottab­ban sietnek támogatásunkra. Az egyesületi életnek nélkü­lözhetetlen a híradás, kérem az egyesületeket, hogy intéz­ményesen is nagyobb összeggel segítsenek. A sajtóalapra a múltban is többen adakoztak, de szükség van a jövőben is erre. Szegény ember érti meg legjobban a szegény ember­társának gondját, problémáját. Azoknak a segítségére sie­tek, akik a csekély nyugdíjból élnek: július 1-ig mindenki befizetheti előre több esztendőre is az előfizetési díját még a régi áron. E célból kétszer is küldök ki válaszborítékkal •ellátott űrlapot, hogy megkönnyítsem a munkájukat. Szerezzen barátai köréből új előfizetőt, vásároljon ál­talunk kiadott könyvekből. Támogassa, terjessze az emigrá­ciónk sajtóját. A Magyar Újság kiadója A SAJTÓ ALAPRA ADAKOZTAK: Széles József, Cleveland, Oh. $3.00 Szabó Vince, Cleveland, Oh $2.00 Titte Ottó és Adrienne, Clayton, Mi. $3.00 Hálásan köszönjük a megértő támogatást» A CSODA Egy német ember Lourdesbe, a francia kegyhelyre uta­zik és néhány nap múlva visszatér Németországba. A ha­táron a vámos egy nagy üveget talál bőröndjében. Mit hoz maga át a határon? c— kérdezi a németet. Szentelt vizet a kegyhelyről! — válaszolja ártatlan arccal a német. Ugyan, kérem, hiszen ez francia konyak! szól a vámos. | Nahát! kiáltja a német, i—* ez egy újabb csoda! • ' . . 'T >•; , ; , - ' f T - • • • : ;.' ; ZENE SZOBA Bodula új lakásba költözött és barátjának büszkén mutatja új otthonát. Végül egy szobába vezeti és azt jnondja: ~ Ez a zeneszóba! A barát szétnéz, de nem Iát nem zongorát, sem más hangszert, ezért megkérdezi: Miért zeneszóba ez?- Azért, válaszolja Bodula, mert innen halljuk legjobban a szomszéd rádióját. IUNE THROUGH 25th IN COLOR! Single Ticket Good All Day! DATE EVENT NO. MATCH TIME c„_ io / Peru-Po!and 12.45 pm Sun- June 18 6 ItaSy-Austria 3.45 pm u, . , , Netherland-ltaly 12.45 pm Wed. June 21 7 Brazíl-P0'anct 3.4S pm ______ —JL —»-------------------^-------------- —-—­Sun. June 25 8 Championship Final 2.00 pm PRICES: Tickets On Sale Now: round: event no. gen. admission • At MUSIC HALL Box Office----------------------------------------------------------------- -— For ticket information call FIRST ROUND 1 thru 4 ______$ 10.00 (216) 523-2200 SECOND ROUND 5 thru 7 $10.00 • At all TtCKETRON ------------------>----- ------■-------------------­­-----­OUTLETS. F'NAL________________» * 1250 Students under 16, Citizens over 65 % Price - Day of Show Only Group Discounts (25 or more) call 523-2200 Cleveland Music Hall E. 6th & St. Clair 1 '1978. JUNIUS 22.

Next

/
Thumbnails
Contents