Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-04-21 / 15. szám
RÓNÁBAN A MAGYAR PÜSPÖKÖK LÁTOGATÁSA Közvetlenül húsvét után a magyar püspöki kar tagjai Rómába utazlak, hogy eleget tegyenek az 1977-ben esedékes küszöb-látogatás kötelezettségüknek. A látogatással kapcsolatos írásbeli jelentést a püspökök már március közepén felterjesztették a Szentszékhez. Az írásbeli jelentés lényegileg a 28 aldalra terjedő és az egész Egyház minden megyés és hitterjesztő (misszionárius) püspökének szóló kérdések megválaszolása volt. A magyar püspökök együtt utaztak Rómába, ott személyesen keresték fel az illetékes vatikáni hivatalokat, majd április 14-én együttes pápai kihallgatáson jelentek meg. A kihallgatás előtt a püspökök írásbeli jelentéseinek összefoglalását bemutatták VI Pál pápának. A Becsben székelő és László István dr. kimartoni püspökelnöklelével működő HIS (Hungarian Institute for Sociology of Religion) sajtótájékoztatója szerint a magyar püspökök konferenciája januárban külön ülésen tárgyalta meg az írásbeli jelentés, valamint a római küszöblátogatás kérdését. Ebből arra lehet következtetni, hogy a püspökök között megjegyezés jött létre a felmerülő kérdések hasonló módon történő megválaszolására. Arról a HIS-nek nincs értesülése, hogy a püspöki kar álláspontját a kormányhatóság valamilyen irányító szándéka befolyásolta volna, mégis számolni kell annak lehetőségével, hogy ilyesmi elől a konferencia nem tudott teljes egészében kitérni. Kétségtelen, hogy a kormányzat így is, úgyis tökéletes tájékozottsággal rendelkezik mindarról, amit a püspökök Rómában- egyházmegyéikről jelenthetnek. A KÜSZÖBLÁTOGATÁS Már 743 ól a nemcsak szokás, hanem kötelező szabály is lett, hogy a Róma szomszédságában működő püspökök évente egyszer ellátogattak Szent Péter és Pál apostolok sírjához, amikor egyúttal a pápát is felkeresték. Ezt a látogatást nevezték “visitatio ad limina apostolomul -nak. Ebben a kifejezésben a “limina” szó a latin “limen többes száma s eredetileg az apostolok sírboltján lévő ajtó koszorúfáját, felső küszöbfáját jelentette. A látogatás első szabályozását 1232 éven ál többször módosították; egyrészt minden megyés és hitterjesztő püspökre kötelezővé tették, másrészt megismétlését hosszíibb időszakokra, Európában például 5.-5 évre tették. 1909 óta Magyarország püspökei minden évtized harmadik és nyolcadik évében voltak kötelesek küszöblátogatás céljából Rómába utazni. Ezt, a szabályt 1975-ben úgy módosították, hogy a magyar püspökök minden évtized második és hetedik évében kötelesek Rómába látogatni, de most már nem különkülön, mint azelőtt, hanem — akárcsak minden más ország püspökei — csoportosan, mintegy testületileg. Az új szabály a magyar püspökökre vonatkozóan az idén lépett először hatályba. A csoportos látogatás tehát nem különleges magyar jelenség, nem is korlátozás, hanem az egyházmegyék számának világszerte történt megsokasodása következtében szükségessé vált, általános szabályozás következménye. A küszöblátogatással 1725 óta együttjár az írásbeli jelentés is, amelynek beküldése mindig megelőzi á személyes látogatást, hogy a jelentésben foglaltak alapján felmerülő kérdések megbeszélésére alkalom nyíljék. Mint magát a látogatást, a vele kapcsolatos ügyeket is szabályozták. 1918 óta 100 kérdésre kellett benne válaszolni. 1973 óta ezek aj kérdések már 28 oldalra bővültek. Magyar vonatkozásban ezek jelenleg jóformán csak formális jellegűek, mert a vatikáni körök az írásbeli jelentésekben adott válaszok nélkül is tisztában vannak az egyházmegyék valóságos helyzetével. Ettől függetlenül a legtöbb kérdés megválaszolásához szükséges adatok beszerzésére az újonnan kinevezett püspököknek, főként pedig — országos viszonylatban Lékai László bíboros érsek-prímásnak, nem is állt elég idő rendelkezésre. A RÓMAI LÁTOGATÁS JELENTŐSÉGE A magyar püspökök római látogatásának jelentősége, hogy az egyáltalában megtörténhetett, mert a második világháború után annak édeskevés lehetősége volt. 1948-ban, amikor először vált .—- még a régi szabályozás értelmében .— esedékes^é, csak Czapik Gvuía érsek, Hamvas és Bánás püspök tudott a pápa elé jutni. Czapik érsek 1950-ben is járt Rómában, de 1953-ban, a következő küszöblátogatás idején már felmentést volt kénytelen kérni a pápától a magyar püspökök részére. A magyar püspökök római látogatása 1958- ban is teljesen elmaradt, mert a kormány nem adott a püspökök kiutazására engedélyt. 1962-ben a második vatikáni zsinat első ülésszakán három, a másodikon öt magyar püspök részt vehetett, 1963-ban VI Pál koronázásán is megjelent Hamvas érsek és Brezanóczy Pál dr. egri apostoli kormányzó, de az ugyanebben az évben esedékes küszöblátogatásra nem kerülhetett sor. Csak feltételezik, hogy azok a püspökök, akik ebben az évben Rómában jártak, küszöblátogatási kötelezettségüknek is eleget tettek. 1964-ben a Vatikán és Magyarország közt részleges megegyezés jött létre. Talán ennek tulajdonítható, hogy a második vatikáni zsinat harmadik ülésszakán 1 I. a negyediken 9 főpap megjelenhetett, közülük néhányat római kongregációk és vatikáni bizottságok tagjaiul is megválaszthattak. 1968-ban azonban a kormány küszöblátogatásra megint nem engedte ki a püspököket. A külföldi sajtónak ezt az állítását ugyan a magyar püspöki konferencia megcáfolta, de a tényen ez nem változtat. Lehetséges, hogy a püspökök nem is kértek kiutazási engedélyt, mert azt eleve sikertelennek látták. A továbbiakban két országos magyar zarándoklat járt Rómában, amelyeken püspökök is részt vettek, még pedig 1972-ben 9, 1975-ben 11, de az 1973-ban esedékes küszöb látogatáson megint csak Ijjas érsek, mint a magyar püspökök konferenciájának feje és Cserháti püspök, mint a magyar püspökök konferenciájának titkára jelent meg Rómában. Különböző kongregációk és bizottságok előtt a magyar egyház, helyzetéről is jelentést tettek. Ilyen előzmények után a magyar püspökök együttes pápai kihallgatása és római küszöblátogatás -a érthető módon különös jelentőséggel bír és joggal kelt reményt a helyzet további javulására. MEGLEPŐ OKOSKODÁS A clevelandi Plain Dealer április 3-i számában újabb cikk foglalkozott Vanik A. Charles kongresszusi képviselőnek a Szent Korona kiadására vonatkozó nyilatkozatával. Zimmerman G. Richard, a Plain Dealer washingtoni irodájának vezetője szemmel láthatólag egyszerre három célt akar elérni: meg akarta védeni a Plain Dealer Vanik-féle tudósításának szerzőjét, magát Vanik kongresszusi képviselőt, ugyanakkor azonban Onkar Mary Rose kongresszusi képviselőt és a “mintegy 100.000 magyar származású nagy-clevelandi -t meg akarta nyugtatni. Az utóbbi aligha sikerült és meggyőződésünk szerint csak azért nem váltott ki újabb felháborodást, mert a cikkről a magyar közvélemény valahogy nem vett tudomást. Zimmerman G. Richard azzal kezdi fejtegetését, hogy Szent István koronája "a kommunista Magyarországhoz tartozik, azért Vanik törekvése — “elvileg természetesen -1 nem kifogásolható. Mert tekintet nélkül arra, hogy Magyarország jelenlegi kormányzata kommunista, szocialista vagy demokrata , nekünk nincs jogunk Magyarország alapítójának ezt a felbecsülhetetlen értékű ereklyéjét Ft. Knoxban elrejtenünk, ahol senki sem Iái hatja . Bármilyen legyen is a kormányforma, folytatja Zimmerman elsősorban és legfőképpen Magyarország népét illeti meg az a jog, hogy örökségének ezt a fontos, talán legfontosabb jelképét birtokában tartsa, kiállítsa és csodálja. Finnek a háborús győzelmi emléknek a visszatartása Magyarország népétől egyáltalán nem gyorsítja a jelenlegi kormány helyzetének javulását és végeredményben nem sokban segíti elő viszonyunk javulását a keleti tömb egyik legfüggetlenebb országával. Oakar úrasszony és a kommunistaellenes magyarok, akiknek az ügyét ő magáévá tette, úgy látszik, nem akarják tudomásul venni, hogy Magyarország kormánya sokkal inkább fejlődhetik őszintébb, független és szabad intézménnyé a demokratikus Nyugattal való kipróbált kapcsolatok révén, mint bármilyen hirtelen, vérző sebeket ütő felkelés útján. Később Zimmerman szomorúan állapítja meg, hogy Magyarország nincs azok között a legnagyobb kedvezményt élvező országok között, amelyek közül három a keleti tömbhöz tartozik. Ennek szerinte “egyik nagyobb, valahogy jelképes akadálya az a tény, hogy az Egyesült Államok még mindig makacsul ragaszkodik Szent István koronájához, amelyet annak magyar őrei a második világháború végén az Egyesült Államok csapatainak adtak át”. Ennyi bölcseség után valóban meglepő Zimmermannak az az okoskodása, amelynek értelmében “bármilyen fontos is Magyarország népének Szent István koronája és a kereskedelmi kapcsolatok fokozása ezzel a keleti tömbhöz tartozó országgal , Vanik mégiscsak hibát követett el, mert nem ismerte fel helyesen a sorrendi elsőbbség kérdését. A továbbiakban aztán hamisítatlan üzleti szellemben igazolja cikke címének találó voltát: a gondolat helyes, az idő.alkalmatlan ( Right idea, wrong time”). NEM VITATKOZUNK Semmi okunk sincs annak feltételezésére, hogy Zimmerman G. Richard cikkét nem a jóhiszeműség sugallta, ezért nem is vitatkozunk vele. A jóhiszeműség azonban a tévedéseket nem enyhíti, hanem inká bb súlyosbítja, ezért azokra fel kell hívnunk olvasóink figyelmét, hogy tisztán lássák a kérdést. Magyarok előtt másra és többre nincs is szükség. 1. ) Magyarország nem kommunista. Kormányzata jelenleg talán valóban kommunista, de népének már csak igen elenyészően kicsi százaléka az. 2. ) Szent István koronája valóban a magyar néphez tartozik, annak azonban a jelenlegi kommunista kormány NEM demokratikusan megválasztott, alkotmányos kormánya, hanem idegen hatalom képviselője, amelyet megszálló haderő kényszerít rá. 3. ) A Szent Korona ( Szent István koronája ) nem Magyarország alapítójának ereklyéje, hanem az egész magyar nemzet állami függetlenségét, önállóságét és minden tagjának személyes szabadságát, az ország minden lakójának emberi jogait jelentő, biztosító, megtestesítő jelképi valóság. 4. ) Magyarország megalapítója nem Szent István (997- 1038) első keresztény király volt, hanem Árpád (890-907) fejedelem, a nemzetté egyesült hét magyar nép első1 választott uralkodója (kágánja). Magyarország 1896-ban ünnepelte az államalapítás tényével azonos honfoglalás 1000. évfordulóját. 5. ) A Szent Korona nem hadizsákmány, nem háborús győzelmi emlék (trophy), mert azt nem az amerikai csapatok szerezték meg ”, hanem a Szent Korona alkotmányos, hadműveleti csapatok parancsnokaitól teljesen független őrségének parancsnoka önként adta át nem az amerikai csapatok parancsnokságának, hanem az annak mellérendelt polgári közigazgatás vezetőjének. 6. ) A Szent Korona kereskedelmi alkudozások tárgya nem lehet. Annnál is szentebb s értékesebb, hogy akár Magyarországon, akár Amerikában idegenforgalmi látványosságként állítsák ki. 7. ) A Szent Korona kiadását a magyar nép soha nem kérte, nem is kérhette, mert idegen uralom alatt akaratát a második világháború óta egyetlen alkalommal s egyetlen más kérdésben sem nyilváníthatta. 8. ) Súlyos tévedés, hogy a Szent Koronua kiadását csak mintegy 100.000 kommunistaellenes nagy-clevelandi ellenzi, mert a szabad világon élő egész magyarság »—< igen jelenféktelen kicsi töredék esetleges kivételével <—< osztatlan egységben ugyanabba a táborba tartozik, amelyik nem a jelenlegi kommunista kormányzat óhaját, hanem a szab ad magyar nép igazi akaratát képviseli. AZ ADÓVISSZATÉRITÉS ELEJTÉSE Carter elnök sokbilliós gazdasági tervének egyik lényeges része a személyenként 50 $-t kitévő adóvisszatérítés megvalósítása volt. Az elnök a beiktatás előtt kidolgozott s azóta is többször megerősített tervet javaslat alakjában a Kongreszszus elé vitte, ott azonban ellenzéssel fogadták. Sokan azt vitatták, hogy az adóvisszafizetés inflációs hatást váltana ki. Mondale \VaIter elnökhelyettes és sok más közgazdasági ta- j riácsadó ennek ellenére továbbra is támogatta az elnök elgondolását. Blumenthal Michael pénzügyminiszter, Lance Bert költségvetési igazgató és Schultze Charles, a közgazdasági tanácsadó testület elnöke Carter tervének ellenzőihez hasonlóan foglalt állást. Meggyőzték az elnököt, hogy a közgazdasági élet javulóban van s az adóvisszatérítés az adott körülmények között nem hozná meg a hozzá fűzött reményeket, sőt inflációs hatást keltene. Carter elnök végül is elfogadta három legfőbb közgazdasági szakértőjének érvelését s április 13-án az adóvisszatérítési javaslat elejtése mellett döntött. UJ AMERIKAI KÖVETEK Carter Jimmy elnök 11 új amerikai követet nevezett ki. A kinevezésekhez még a szenátus hozzájárulása szükséges. Alston Philip, Georgia egyetemeinek 57 éves kormányzója Ausztrália; Brewster Kingman, a Yale egyetem 57 éves elnöke Nagy-Britannia; Chambers Cox Anne, az Atlanta Newspapers Inc. elnöke s a Cox Broadcasting Corp. davtoni születésű, 57 éves igazgatója Belgium; Goheen Robert, a Princeton 57 éves volt elnöke India: Le Melle Wilbert 45 éves fekete történész és bölcselő Kenya; Lewis Sámuel 46 éves külügyi államtitkár Izrael; Lucey Patrick 59 éves wisconsini kormányzó Mexikó; Mansfield Mike, a szenátusi többség januárban nyugalomba vonult, 74 éves volt vezetője Japán; Sullivan William, a Fülöp-szigeteken szolgálatot teljesítő, 54 éves követe Irán; Vest George 58 éves volt helyettes külügyi államtitkár Pakisztán fővárosában lesz az Egyesült Államok követe; Bennett 1 apley W.., Jr. 60 éves volt követ pedig a NATO-nál lesz az Egyesült Államok állandó képviselője. RABIN BUKÁSA Világszerte váratlan meglepetést keltett, hogy Rabin Yitzah izraeli miniszterelnök április 7-én lemondott. Általános az a vélemény, hogy a lemondás következtében az E- gyesült Államok által kezdeményezett közép-keleti béke létre hozása nehézségekbe ütközik. Az izraeli Labor Party vezetéséért azonnal megindult küzdelemben máris Peres Shimon honvédelmi miniszter került felül, aki Rabinnak régi ellenfele, a közép-keleti béke kérdésében pedig a nehézségeket támasztó felfogás híve. Két hónappal korábban Rabin Peles-szel szemben csak alig tudta biztosítani magénak a május 17-re kitűzött választásokon a miniszterelnökké jelölését. Rabin lemondása egyesek szerint a Labor Party belpolitikai vezető szerepét is veszélyeztetheti. Rabin Yitzah lemondása nem politikai okból történt. Az 55 éves volt tábornok feleségének az izraeli törvények tiltó rendelkezése ellenére a washingtoni National Bankban betétje volt, e miatt Barak Aharon törvényes eljárást indított ellene. A miniszterelnök feleségével teljes mértékben azonosította magát, nem élt parlamenti mentelmi jogával sem, azonnal benyújtotta lemondását. Rabin feleségének bankbetétje még abból az időből való, amikor Rabin, aki 1967-es közép-keleti háború idején Izrael haderejének vezérkari főnöke volt, tábornoki rangjáról történt lemondása után Izrael washingtoni követe lett. Rabin feleségének bevallása szerint a titkos számlán mindössze kétezer dollár volt, azt azonban lezárta, miután a maradványt gyermekgondozó segélyalap javára utalta át. Maga Rabin viszont bevallotta, hogy a bankbetét eredetileg 18.000 $ volt, ami az időközben történt kivételek után 10.0000 $-ra csökkent. Egyébként a betét szerinte szerinte egyáltalában nem volt titok, hiszen felesége a külügyminisztérium Iimúzinján és biztonsági őr (security man) kíséretében szokta a pénzt a bankba vinni. VÖRÖSÖK A HÁTTÉRBEN Mobutu Sese Seko, Zaire elnöke, a londoni “Daily telegraph tudósítójának, Davies Hughnak tett nyilatkozatában minden kellemetlenségért, amely Zairének szomszédjaival történt az utóbbi 17 éven belül, az oroszokat okolja., akik .—' szerinte — biztonsági övezetet akarnak létesíteni Zaire körül. Állítása szerint a legutóbbi betörések mögött is a vörösök húzódnak meg. Moszkvában a szovjet hivatalos hírügynökség, a Tass’, Zaire elnökének ezt az állítását abszurdumnak minősítette, mert a Kremlin megengedhetetlennek tartja külső erők bevetése útján bármilyen belső harc támogatását. Az afrikai országokban ilyen belső harc folyik. Az Egyesült Államok kormánya elutasította Zairének azt a kérését, amely lőszerszállításra vonatkozott, de 13 millió $ értékű “nem halálos utánpótlási anyagot, köztük csapatszállító repülőgépet is küld. Valery Giscard d Estaing francia elnök Párizsban tagadta, hogy francia repülők marokkói csapatokat szállítottak Zaire ásványfélékben bővelkedő Shaba-tartományába és ki! Jentette, hogy a repülők csak utánpótlási anyagokat szállítottak. Giscard francia elnök! nyilatkozatával ellentétben Mbunze Nsomi Lebwanabi, Zaire tájékoztatásügyi minisztere,, az egyik francia rádióban viszont arról tett említést, hogy francia repülők a marokkói csapatok első szállítmányával máris Zairébe szálltak. AZ OROSZOK VEZETNEK A fegyverkezési versenyben az oroszok — UPI-tudósítása szerint —< egyáltalán nincsenek tekintettel Carter elnök jóhiszeműségére. Európában két kilövési területen s a Távol- Keléten Kínával szemben új rakéták elhelyezését készítik elő, amelyek hernyótalpas járműveken szállíthatók, két részes SS20 atomtöltettel rendelkeznek és 2500 mérföldes távolságban hatnak. Még nincsenek kiszemelt kilövési területeiken, de bármikor odaérkezhetnek. A szóban forgó területeken hangárszerű épületeket emelnek, amelyekről az Egyesült Államok hivatalos tényezői azt hiszik, hogy a rakéták raktározása céljából készülnek. Feltevések szerint az SS20 rakétákkal Európában a kiöregedett rakétákat akarják kicserélni. Minden SS20 rakéta három sokszoros atomtöltettel rendelkezik és mindegyik töltet nagyobb méretű, mint a Hiroshimára ledobott atombomba volt. A rakéták egyelőre az Egyesült Államokat nem fenyegetik, a fegyverkezés ellenőrzésének szakértői azonban a tárgyalások szempontjából azokat különös figyelemben részesítik, mert valójában a háromrészes SS 16 földrészközi rakéták egyszerűbb kivitelei, már pedig az SS 16 rakétával az Egyesült Államok területe is tűz alá vehetővé válik. Az oroszok ezen a téren máris vezetnek, mert Carter elnök a mozgó kilövő alapokra épített földrészközi ráké ták — az MX-ek — építését addig lelassította, amíg az teljes hatóereje kideríthető nem lesz. De ha a gyártás teljes erővél folynék, az MX akkor is csak az 1980-as évek derekán lenne bevethető. Minden jel arra mutat, hogy a Szovjetunió fokozni akarja Európában a maga atomerejét azzal az atomernyővel szemben, amelyet a Balti-tengeren tartózkodó 6-7 “G” osztályú, Diesel-hajtású tengeralattjáró segítségével a NATO- szövetségesek védelmére létesített. Ez az ernyő a Balti-tengeren lévő járőr-állomásokról Németország, valamint Angol- és Franciaország egyes részeit tudja védelembe venni. Vasárnapra virradóan igazítsuk ELŐRE egy órával az óránkat I EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent 1977. ÁPRILIS 21. VOLUME 67. ÉVFOLYAM ^ NO. 15 SZÁM
