Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-03-31 / 12. szám
1977. MÁRCIUS 31. PROHÁSZKA OTTOKÁR ■ j. •; •t ->/A'... ' I Április 2-án lesz pontosan 50 éve, hogy az ősi Székesfehérvár aranyszájú püspökét, a szentség hírében álló Prohászka Ottokárt, a budapesti egyetemi templom szószékéről igehirdetés közben az Úr magához szólította. Aránylag fiatal volt, mindössze 68 évet és 8 nap híján 6 hónapot élt, munkásságával azonban évszázadokra szóló útmutatást adott. 1858 október 10-én Nyitrán született, 1881-ben Rómában végzett, ott szentelik pappá. 1884-ben teológiai tanár Esztergomban és a teológusok spirituálisa. 1904-ben kerül a budapesti egyetem hittudományi karának egyik tanszékére. 1905 december 12-én Székesfehérvár megyéspüspökévé nevezik ki. X. Pius pápa <— akit félévszázadon belül szentté avattak ,—- szenteli püspökké. 1909-ben a Magyar I udományos Akadémia levelező tagjává választják. 1912-ben írói jubileumát ünneplik. 1916-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben azt indítványozza, hogy a világháború harctereiről hazatérő katonákat telepítési mozgalommal juttassák földhöz. A hadiárvák részére otthont és kórházat építtet, amelyet róla neveznek el. Az összeomlás után a keresztény nemzeti újjászületés hivatott apostolaként küzd a közéletben is. 1920-ban nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia választja rendes ’tagjává, hanem püspöki székhelyének népe is megbízza képviseletével a nemzetgyűlésen, amelynek 1922-ig tagja maiad. Áldásos közéleti tevékenységét szóval, tollal és tettel utolsó leheletéig folytatja. Mint egyházfő, elejétől végig hivatása magaslatán álf és törhetetlen hittel harcol az egyre jobban terjedő anyagelvűség ellen. A szellem és a lélek elsőbbségét hirdeti. XIII. Leó pápa enciklikájának szociális elveit vallja és gyakorlati kezdeményezésekkel is igyekszik azokat megvalósítani. A katolicizmus barokk irányától elfordul és mindinkább a magyar keresztény megújulás és a^vallásos élet újjászületésének történelmi elindítójává, lelkes apostolává lesz. Páratlan tudományos felkészültséggel, bölcseleti elmélyültséggel, mélységes hittel s a meggyőződés erejével a kor szemléletében világítja meg Isten és a világ viszonyát ( Isten és világ ,1890), hirdet harcot a félszegség ellen (“Harc adélszegségek ellen”, 1892), hogy a “Föld és ég (1901) összevetése után A diadalmas világnézet” (1903) csodálatos fölényével a Modern katolicizmus (1904) útját jelölje ki, aztán “Az intellektualizmus túlhajtásai -nak ostorozását (1911) követően még ugyanabban az évben a “Magasságok felé mutasson. További művei közül még kiemelkedő az Iránytű , amellyel irányt mutat a magyarságnak. A legkedveltebb műve-: “Elmélkedések az Evangéliumról”, valamint “Sololoquia”, naplója, amelyben sok érdekes történelmi mozaik van beleépítve. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök halálának 50. évfordulóján idézzük kegyelettel halhatatlan emlékét, olvassuk figyelemmel kitűnőbbnél kitűnőbb útmutató műveit, főként “A diadalmas világnézet” bölcs, bátor tanításait és határozzuk el, hogy intelmeit gyakorlatilag is megvalósítjuk. Mert az első kommunizmus bukása után kiadott püspöki pásztorlevelének döbbenetes szavai ma is változatnul időszerűek: “Szeressük, segítsük egymást! Érezzék meg hangunkon s tekintetünkön, hogy vértanúi, most haldokló, de felfedni aka ró nemzetnek fiai vagyunk, Európának s a világnak Iegmegviseltebb népe. s ka azelőtt is sokszor felpanaszoltuk, sohasem panaszolhatjuk fel oly keservesen, hogy “recrudescunt vulnera Hungáriáé”, megújulnak Magyarország sebei, mint most. Vérzik az egész nemzet, egy seb lett az ország! Ki lesz e sebek gyógyítója? Kicsoda, ha nem mi Isten után?! Ki szeressen bennünket, ha magunkat nem szeretjük ,— és egymást nem becsüljük? , Prohászka püspöknek ezeket a szavait véssük szívünkbe halálának 50. évfordulóján, egy héttel húsvét előtt, hogy a magyar feltámadás hitében és reményében mindannyian megerősödhessünk. (Somogyi Ferenc) Prohászka Ottokár: A KERESZTÉNYSÉG ÉS A MAGYARSÁG A kereszténység hite, izzó lelke, szeretete, nézetei, erkölcse s motívumai alakították századokon át a magyar életet. A nemzeti gyökér Ázsiából került, de az oltóág a kereszténység lelt s azóta az nem kettő, hanem egy, egységesenmagyar nemzeti és keresztény élet lett. Mit törölhetnék ki a magyar történelemből, hogy az nemzeti s ne keresztény, vagy keresztény és ne nemzeti legyen? Letörölhetném e a magyar falvak s városok képeiről a templomtornyokat, a hegyekről a várak és monostorok körvonalait, a völgyekből a kolostorok színfoltjait? Kitörölhetném-e a leikéből, a közérzetéből azt, ami keresztény nézet, emlék és hagyomány? Kitéphetném-e a magyar címerből a kettős keresztet, s letörölhetném-e a Szent Koronáról a görbült keresztet, s gondolhatnám-e ezek után, hogy különválasztottam azt, ami keresztény attól, ami nemzeti? Ha vitézséget, a hazaszeretetei s a hősiességet veszem., különszedhetném-e a lélek zsarátnokait, amelyeket Nagy Lajos, a Hunyadiak, a Rákócziak, a Báthoriak, a Bethlenek lelkében a magyar lelkesülés gyújtott? . Kielemezhetném-e az édesanyák tejéből, a száműzöltek könnyeiből, a hazáért kiömlött vérből, hogy mi a magyar benne s mi a keresztény? Nincs e összekeverve a százados temetőben az anyaföld az ősök haló porával s a szántóföldön az esőcsepp a verejtékkel? Ki tudja e kettőt szétszedni? Nos, és szét lehetné-e szedni a nemzet életét s ketté lehetne-e vágni egységes lelkét? A kereszténység lett a magyar nemzet lelke, s kultúrája lett a vére. E lelkiséggel élt; e lelkiséggel csatározott s dolgozott; e lelkiséggel nézte tanyáját, rónáit, hegyeit; e lelkiséggel nótázott, ringatta bölcsőit s temette halottail. így tehát a magyar történelmi életen s magán e leiken s érzületen rajta van a keresztény jelleg, s amint a történelmi magyar lélek egységes, úgy nem lehet sehol elválasztó vonalat húzni a nemzeti és a keresztény betét között. Szent és profán emlékek egy nagy történelmet alkotnak: egyik hívogatja a másikat s valamennyi közösen felszítja a nemzet szeretetét. Ha a Pilis hegyet nézem, nemcsak az ördöglyuk rém séges barlangjaiba a tatár elől menekvő,, megriadt népet s a tatárjárást látom, hanem látom az esti szürkületben a pálos remeték imbolygó mécseit is. Ha Szent László füvét tépem s gyűjtöm, nemcsak a fű erejében, hanem a magyarság nagy segítőjében is bizakodom, és kérem, hogy segítsen füvénél. S mit érez a protestáns Zsolna, Debrecen, Sárospatak, Eperjes, a Bethlenek, a Bocskaiak neve említésekor s bakonyi és gömöri falvak szerény, Erdélynek pedig nagystílű történeti emlékeinél: az mint vallási tűz és melankólia borul a lelkére. íme, a múlt századok vallásos és profán emlékei egy közös, nagy történelmi valóságba állítanak bele, s megértetik és megérezletik velünk, hogy a kettő egy, s hogy nincs magyar kultúra, amely nem keresztény. Puszta Sándor: PROHÁSZKA A lángszekér még az égen dübörög , Mely elragadta a földről őt; Küllőit» ől új fény mennydörög, S visszaverik a hegytetők. Próféta-palástján népe osztozik, Vetése most érik be talán, A Szentlélek tüzes ihletése Stigmaként ég egy-egy szaván. Az Élő vi^ek forrásá -hoz járunk, Mel yhez ő tört s mutatott utat. Szívünk csorba, csempe bögréivel Merítjük tr ki nem fogyó kutat. O lett Iránytű ködben, éjszakában, Plogy visszataláljunk magunkhoz, S szeretet, megértés legyen tégla, malter A felépülő új társadalomhoz. Ö érezte: mi századunk válsága, Hogy mily távol van Föld és ég , S bár ezer-voltos ívlámpák sugara. —< Nem világosabb lent a sírfenék! “A diadalmas világnézet kardját Adta kezünkbe, s ez lett lobo gó, Amely alatt új brigádok gyűltek S krisztusibb lett e sárgolyó. Csillagára proletárok várnak, S lesnek rá a' mezítlábasok, Az ő fényében óriássá nőnek ’ A kicsinyek, s kicsikké a nagyok! Ó, hány éve elment közülünk már, S most lett a mienk igazán, A Szentlélek mázsás igazsága Parázslik minden mondatán. Prohászka él! Magyarok, örüljünk, Ha néha borús is felettünk az ég, Ottokár prédikál, s érc ajkán felcseng A minden időknek üzeht Hegyi Beszéd! CSÖMÖR JÁNOS / ‘"! •. ’ ” '■ • TANÁCSADÁS, MINDENNEMŰ TAX, SOCIAL SECURITY, ÜGYEK, KÖNYVELÉS, HIVATALOS ÜGYEK ELINTÉZÉSE, TELJES SZEMÉLYI SZOLGÁLAT. 2012 W. 25íh Street - Room 411 United Building CLEVELAND, Ohio 44113 Telefon: 696-0610 BUJDOSÓ KÖNYV >— Folytatás >— Kéri Pál, akit Krammernek hívtak és Göndör Ferenc, akinek Krausz Náthán az igazi neve, két radikális zsurnaliszta, kinevezéseket ír. Heltai, Hoffer Adolf fia pedig Magyarország fővárosának városparancsnoka. Keserű harag fogott el és vad kétségbeesés. Segítségért szerettem volna kiáltani, mint a hidegkúti sváb asszonyok, mikor megrabolták őket. De ki hallgatott volna reám az én magányos nyomorúságomban? Falán nevettek volna, talán elfogtak volna. Az utca mozgott, élt, zsivajgott, de nem volt eszméleténél. Egy pillanatig az emberekre meredtem, azután összeharaptam a fogamat. Vagy én vagyok őrült, vagy ők az őrültek. És megint mentem odébb. Az Astoria előtt megrekedt a tömeg. Titkos gyűlései után, Balihyány Tivadar gróf palotájából ide jött tanyát ütni Károlyi Nemzeti Tanácsa, míg ma délelőtt át nem költözött a behódolt Városházára. De azért az Astoria körül még mindig töméntelen kocsi és automobil várakozott. Az erkélyről zászlók lógtak bele az utcába. A forgókapun, mintha banküzlet lenne a házban, tőzsdeügynök-külsejű emberek lótottak-futottak ki-be. Rendőr nem volt sehol. A tömeg pedig veszedelmesen nőtt. A Rákóczi-úton át a külvárosokból bekúszó roppant állat cdaszorult a szálloda falához és összezsúfolódott. Nyomában sáros, ragadós nyálka maradt a kövezeten. Az erkély alatt felágaskodott a feje. Egy ember ült a többiek vállán. Az arca vörös volt az ordítozásiól és a kalapját hevesen lengette. — Hadikot elcsapták! Hadikot elcsapták! Károlyi a miniszterelnök . . . ^ Valaki beszélni fog, -—■ mondta egy kis zsidóleány és közben szörnyen tolakodott. Fenn az erkélyen csúnya, hájas ember bukkant ki a zászlók között. <—« A Landler Jenő! <—> kiáltotta a leány elragadtatva. Egy katona visszalökte. /—> Mit töri magát úgy? A kaszárnyában az éjjel legalább magyarok beszéltek. Valami Lovászy Márton, még Pogány nevezetűek. Ebadia nagy szájuk volt. De szépen szavaltak és mindent odaígértek. A tömeg bugyborékolt, mintha katlanban lett volna. Beszéljen már! Halljuk! —< és valamennyien felfelé néztek. Az erkélyről egy hang esett bele a nyitott szájakba. Messze álltam, a túlsó oldalon. Csak összefüggéstelen szavak vetődtek el hozzám: Független, önálló Magyarország... demokrácia... szociális reformok. . intern a cionális plattform .. . a háború ...idegen érdekekért... Vágóhídra vittek bennünket az urak! ,—■ Pedig ez a kövér éppen odavaló, >—• mondta a katona megvetően. A körülállók nevetni kezdtek. Egy iparoskülsejű ember összecsucsorílolka a száját és élesen fütyült. —< Elég volt! Újat mondjon! Hallgasson! —kiáltozták többen az erkély felé. Ebben a pillanatban valami váratlan történt. Egy zsidó fiatalember Tisza István nevét dobta a tömegbe. Ügy dobta bele, mintha véletlenül jutott volna eszébe. — Ö okozta a háborúi! Éljen Károlyi! Vesszen 1 isza! A túlsó szegleten is ugyanazt kiáltották, egy rekedt hang felordított: — Élj en a forradalom! Összerezzentem. így nyíltan, az utcán eíőször hallottam. A kapuk alól merev, fehér arcok bukkantak elő. De a kiáltás elgurult. Nem volt visszhangja. — Le a királysággal! — Ez tetszett a csőcseléknek. Új volt, eddig nem nyúlhatott hozzá soha. Mohón kapta be, amit hallott és hangosan visszaokádta. És az undok kórust az a fiatalember vezette, aki az előbb Tisza István nevét dobta a tömegbe. hosszat: — A Nemzeti Tanács kikiáltotta a köztársaságot! Éljen a köztársaság! Mé g csak kísérlet volt, nem hatott. Senki sem lelkesült. Valaki elkiáltotta magát: — Gödöllőre! A Versailles! A Versailles! . . . Ezt üvöltötte százharminc év előtt az éhező párizsi csőcselék és Budapesten most elhízott bankhivatalnokok kiabálják: — Menjünk Gödöllő ellen! Senki se mozdult. — Azt mondják, tízezer felfegyverzett munkás vonul oda . . . Szégyent éreztem. Ez a hír nem magyar pszichéből termett. Fegyverék gyermékek ellen. — Nem igaz ... A király gyerekeit úgy is megszöktették . . . Csak félig hallottam a beszédet. Szegény kis gyerekek . . Mintha kergettek volna, menni kezdtem a körúton, a Gránátos-utcán, a Szervita-téren át a Lánchíd felé. Ekkor már az utcákon fogdosták el az autókat fegyveres tengerészek. Kidobták a benne ülő két és elhajtottak. Hirtelen ment. A hídon nagy teherautók száguldoztak. Szuronyos katonák álltak rajtuk. Kocsik ügettek. A kocsik is tele voltak fegyveres katonákkal. Még a felhágón is lógtak a katonák. Lövések dördültek. Egy részeg ember furcsa, botorkáló hangon énekelt: — Éljen a forradalom, éljen a spritzer . . . Lealázóan undorító volt az egész. Menekülni szerettem volna, hogy ne lássak, ne halljak semmit. Haza vágyódtam. Haza, a hűvösvölgyi házba, az erdők fölött, a hegyek közé. Az Alagút előtt egy katona kincstári puskáját árulta a járókelőknek és öt koronát kért érte. Egy másik a rohamkését kínálta. Az Alagúton túl olyanformán éreztem magamat, mintha a világ másik oldalán kerültem volna elő a hegy alól. Ott csendes volt a város, olyan csendes, hogy a lépésem visszhangját hallottam a budai utcán. A Vérmezőnél, a Várhegy tövén békésen gubbasztottak a földszintes házikók. Majd csak holnap, a reggeli kávénál fogják elolvasni az újságban azt, ami történt. Az egyik alacsony ablakban virágcserepek álltak a fehér függöny szárnya között. Odabenn a szobában óra ütött, de nem bírtam megszámlálni, hogy hányat. Egy fiatal leány kicsi piros kannából öntözői kezdte a virágokat. Tegnap is bizonyosan ebben az órában öntözte és számára az élét holnap is ugyanígy lesz. A Duna túlsó partján pedig azt ordítják, hogy: — Éljen a forradalom! Forradalom . . . Őrültség! Mirevaló lenne most egy forradalom? Nem, ezt senki se veszi komolyan, még azok 5. OLD AL sem, akik csinálják! Őrültség! Jól esett ezt a szót megismételnem és biztatni kezdtem önmagamat. Semmi sem lesz belőle. A magyar faj nem forradalmár, — a magyar szabadsághős! Ezer év óta minden kitörésünk szabadságharc volt. A szabadság pedig itt van: a nemzet ölébe hull az önállóság magától . . . Az egyik Városmajor-utcai házban már lámpa égett. A függőlámpa alatt, kerek asztal körül, békésen ültek emberek. Ezek nem tudnak semmit. .. Valamelyik udvarban harmonikáztak. A kedélyes külvárosi zene és a hosszú néma gyaloglás fáradsága elzsibbasztotta bennem a túlsó partzilált képeit. Eltávolodott minden, ami az előbb még kínzót! és a függőlámpára és a harmonikára gondoltam. A köd egyre sűrűbb lett az alkonyaiban. Mire a régi katonatemetőhöz értem, már szinte feloldódtak benne a dolgok körvonalai. A horpadt sírok felett, a sok kicsi korhadt fakereszt között kísértetiesen foszlottak bele a sírkövek a ködbe. Pesten még sűrű piszok volt a köd, itt kinn mór Szépség lett belőle. Mostanában Pesten mindenből piszok lesz, ami kinn az országban szépség . . . Már megint nem figyeltem az útra, amelyen jártam. Fejemben kapkodva kínjlódtak a gondolatok. Képtelenség, hogy egyetlen város néhány zúgutcája csináljon forradalmat, mikor egy egész ország nem akarja... Magam sem tudtam, hogyan, egyszerre a Démonokra, Dosztojevszkij csodálatos regényére kellett gondolnom. E- szembe jutott a tavalyi tél. Egy estély. Oroszországról, Leninről, a bolsevizmusróí beszéltünk. És én megkérdeztem Károlyi Mihály egyik rokonát, mit gondol, olvasta-e valaha Károlyi a könyvet?- Ho gyne, nagyon szereti. Ő adta kölcsön nekem is. Károlyiról ekkor már különös dolgokat beszéltek. — Abból tanulja, hogyan lehet forradalmat csinálni?— kérdeztem, de senki se felelt . . . Egyre lassabban, fáradtan mentem előre. Az út men-1 lén kábult egyformasággal jöttek elém a lombtalan, öreg, gesztenyefák és közben szinte megelevenült emlékezetemben Dosztojevszkij könyvének kis orosz városa, melybe ő,komor zsenijével belevitte az egész nagy Oroszország képét. Svájcból hazatérő ifjú forradalmárok verődnek össze a városban. Ennek a beteg fiatalságnak hatalomra éhes démoni vezére felbomlasztja a meglevő rendet és szervezi a rendetlenséget. Tüdővészes diákokat, alkoholistákat, vérbajos degeneráltakat, öngyilkosjelölteket, meghasonlottakat, orgyilkosokat és gyáva kétségbeesetteket gyűjt maga köré és a kiválasztoltakból egy ötös csoportot alakít. Aztán elhiteti velük, hogy megszámlálhatatlan ilyen csoport várja feszülten a forradáhni jeladást. Mikor pedig öt embere ingadozik, akkor egy gyilkosságot követtet el velük, hogy a közös bűn tudatával egymás kérlelhetetlen őrízőivé tegye rabszolgáit. Parancsára majd ők fogják a tüzet megrakni ... A forradalom szereplői együtt vannak és előfeltétele készen áll. És jönni fog a felbomlás, a terror, a rémület és a megfélemlített, kifosztott emberek lelke elkészül arra, hogy mindent eltűrjön és mindenkit teljhatalmú urának ismerjen el, aki rendet, akármilyent is, csak rendet teremt. Az élelmeseket magunkhoz vesszük, az ostobákon lovagolunk. Ilyesfélét mond Dosztojevszkij démoni hőse. A Nemzeti 1 anács tizenegy internacionalistája hasonlót gondol. Az élelmeseket magukhoz veszik, Károlyi hátán pedig fellovagolnak a hatalomra! Mert Károlyi ennek a tanácsnak csak eszköze. Hogy ki a démona, még nem tudom. Fel a hatalomra . . . De nem fognak odajutni! Néhány elszánt tiszt pár száz emberrel még rendet teremthet. A nemzeti tanács is csak egy ötös csoport . Az egyetlen az országban. Ma még nincs több. Ha letartóztatják őket, visszaözönlik a szennyvíz, ame*Iyet felkavartak, hiszen nem köti össze őket se közös becsület, se közös bűntudat. Napól eon mondta egykor, hogy néhány ágyúlövéssel megállította volna a nagy francia forradalmat. Ezeknek egy sortűz is elég. De hol van az, aki ma sortüzet vezényel? Az Ördög-árok hídja elé értem. És a ködben a híd íve olyan volt, mintha nem támaszkodott volna a partokra. A köd mélysége és magassága között úszott rejtélyesen a semmiben. Tompa, szürke fátylak mögött, álomszerű titoknak indult az erdő a hegyek oldalán. És az útmenti fák csipkés ködvirágzása titok volt az alkony hátterén. (L oly tatjuk)--------------------— ------------------.j..—■- --------------------——„—— KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL: BUJDOSÓ KÖNYV című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként 300 oldalon felül) bolti óra \ 25 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet elő- ' jegyzik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és j a postadíjat sem számítjuk fel. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék lesz! Az előjegyzési ár összegéi 25 dollár helyett $20.00-1.mellékelem. 7 / V % Kérem jegyezzenek elő a következő két könyvre: * □ Tormay Cecil: Bujdosó könyv □ I ormay Cecil: Ősi küldött □ 1 ormay Cecil: Fehér barát------------------------------ 1-------------------------------Az utóbbi két könyv árát annak idején jelezni fogjuk és a most jelentkezőknek szintén kedvezményt adunk. MAGYAR ÚJSÁG
