Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-11-10 / 42. szám

1977Í NOVEMBERS 10. -MAGYAR ÜJSÄG Ü.OLDÄD Tormay Cecil: I BUJDOSÓ KÖNYV — Folytatás Egyszerre észrevettem, marokra fogom a tenyeremmel az ál kamaté hogy megállítsam a remegését. Valaminő soha nem érzett düh forrott fel bennem. A jog és igazság béké­­jéneUhirdetői, az új világmegváltók a saját fegyverszüneti feltételeikkel ellentétben egyszerűen ránk parancsolnak, hogy fországunk nagy bástyáját, a Kárpátokat kiszolgáltas­suk és, tizennyolc szép ősi vármegyénket odaadjuk azoknak, akikétsohase volt, akiket az entente szövetségeseinek nevez, bár hosszú évtizedeken át ők voltak az osztrák hatalom leg­erősebb támaszai és legkíméletlenebb végrehajtói. Mesélni tudnánk a esetiekről mi magyarok! Szabadságharcunk után, mint í>z osztrák abszolutizmus titkos rendőrei, besúgói és teljhatalmú pribékjei, ők kínozták meg Iegkérlelhetetleneb­­bül Magyarország népét. És mesélni tudna róluk Velence és Lóftrbardia is, ahol a cseh császári sanyargatok: le sbirre austifaca emléke még ma is kísért. A kiegyezés óta a dinasztia: jóvoltából a monarchia közös intézményeiben jó­formán minden magas polgári és katonai pozíció a cseheké volt. !Ök is felelősek a dolgok fejlődéséért és most mégis, mintjaz entente “szövetséges haderői ’, részesei a fegyver­­szünet végrehajtásának, amely a régi Osztrák-Magyar Mo­narchia területének elfoglalásáról rendelkezik ... ■November elején a frontokról tizenöt érintetlen magyar divízió jött haza. Ha azok még megvolnának . . . iHidég rémület fogott el. Felpillantottam anyámra. O is arra gondolt, amire én. És mint mikor egy nagy beteg vir­rasztói, hogy higyjenek a beteg életében, azokról az időkről halaátam el. Bejárata mellett nagy színes plakát függött. Odabenn Tisza halálát játszották a vásznon. A színész Tiszá maszkját viselte, egy színésznő Tisza Istvánná sze­repéi •adta, Almássy Denise-nek is volt megszemélyesítője. A vállalkozó a Hermina-úti villában, a gyilkosság színhe­lyén £Jafszafta el felvevőgép előtt a darabot. Vajon a gyil­kosok maguk adták-e elő a saját szerepüket? . .. Jelentemben undorodva hallgattam az előadásról ki­­ő emberek beszédjét. Pesten most már széltében sut­tognak egy tengerészről, aki mindenütt dicsekszik, hogy ő ö!te|meg Tiszát. Azt is mesélik, hogy Almássy Denise a Ritzíszálloda éttermében iszonyodva ismerte fel vacsora köz®n Tisza egyik gyilkosát. Kérdezte, ki az az ember? És Valaki azt felelte neki: a katonatanács elnöke, Pogány Józ^|f. Mese. . . hiszen Almássy Denise a gyilkosság óta sohájjse jött a fővárosba. Sok hír kering. Azt is mondják, hogy a hadügyminisztériumban százezreket fizetett ki a kor­máéiig gyanús egyéneknek, akik a forradalomnak nagy szol­­kezcjsnek beszélni, amikor még egészséges és erős volt, bes?Élrti kezdtünk mi ketten virrasztók is régi időkről, szép mesi^e felföldi nyarakról. Mikoriban testvéreim meg én még gyertskek voltunk, szüléink azt kívánták, ismerjük meg az országot. És minden szünidőben más-más vármegyében ke­­íestfflT egy kis nyári fészket nekünk. Kárpáti nyarak, kies fürdőhelyek, erdei fészkek, csendes, elvonult hegyvidéki vá­rosiak . . . Liptóújvár a Vág mentén és messze a nagy KrivSÍn. És dréncsőn, a budetini vár és Oroszlánkő a felhők közölt. És a királyasszony vámosa: Pozsony- És a zöld mezők a Mptra alján. És a szepesi városok és Kassa, vén székes­­egygáza tövében: a magas Tátra az ég alatt, Bereg zúgó nag|f rengetegei és a máramarosi erdők, a Tisza ringató böIJői. KElmúlt j-égi szép nyarak, elmúló régi szép országunk. IfDe visszavesszük!. .. És másnap újra mentem és vit­tem fez F a szót 'és vittem a hiteínet asszonyok leikébe. | Mostanában az utcák és terek még sötétebbek, mint val#ia. Új rendelet jött. Öt órakor bezárják az üzleteket. A kirajatök világossága is kialszik. Egy mozgószínház előtt gáláinkat tettek. Az első katonatanács tagjai tetemes jutal­makat vettek fel. Senki sem tudja, miért, de Károlyi alig­hanem'tudja és .. . ha keresni akarná, a katonatanács között Ialá|i nyomára akadna Tisza gyilkosainak is. 4Mocsárban élünk és körülöttünk bántatlanul, egyre osobban szervezkedik a bolsevizmus.-A Duna partján mentem hazafelé. Kis vontatóhajó hosfeú uszályt vitt maga mögött lefelé a vizen. A parti Iépdsőn egy ember ült és két felhúzott térde közé lógatta a fejét. Egy gyerek ment el melléttem, mezítelen lába régi szőnyegrongyokba volt csavarva és a zsineg vége sárosán húzpdott mögötte a földön. A boltok már zárva voltak, az utcáJc Sötéten tátongtak. A járdaszélen egy furcsa kis alak hajlongott. Mikor közelebb értem, láttam, hogy Iába előtt szemetes ládák és kosarak állnak a földön. Megviselt ca­­potepkalapban, régi módis gyöngyös mantillában, egy öreg ass^ny kaparászott a szemét között. Karján kis kosár lógott és 4 szemetes ládákból bűzös ételhulladékokat szedegetett a kqjlárba. jHangok hallatszanak ebben a városban. Idegen pénz csőrtgf bankók suhognak és nem látszik, ki adta és ki vette át ar vérdíjakat, de aki átvette, az megszolgálja és mond Aalamiü Mondja elmenőben az utcán. A mantill.ás asszony a s^rhétes ládák előtt és az ember " a parti lépcsőn és a gye$fek, akinek a Iába mezítelenül bújik ki a szőnyegrongyok­ból, "lőffáümd, mind hallják. TEjgyv csoport ember verődik össze. Nem tudni bonnan, katonait es tengerészek jönnek. Egyszerre a ganajos láda te­tején ott áll valaki és beszél. %<— Az urak az okai mindennek, a grófok, a papok, a bur|sujok! -Agyon kell ütni, ahány van! JÉs lassú sötét gyűlölet ömlik szét. A szenvedők nebéz har %j!<. a k ifosztottak, a hajléktalanok bosszúja, az éhezők állafi dühe terjed. S December 9. £ A régi Műegyetem kertjén vitt át az utam. Fekete volt a t$jék az embertől. Fenn a Gólyavár nagytermében szé­kelyek és Erdély magyarjai gyűltek össze. Az utcák ontották a tcÉneget. Rettenetes zsúfoltság lehetett odafenn. Megáll­tán^ a vasrács mellett és néztem az elhaladókat. Izgatott tiszfiik, székely katonák, szomorú gondtelt emberek vonultak el. földönfutók valamennyien. Figyeltem az arcukat. Mind magyarok! És ezekről írja a budapesti radikális sajtó, hogy ki kfll Inkolfatni őket, mert. .. nagy a lakásínség!-Elképzelhető-e, hogy angolokról, franciákról, vagy MEGHÍVÓ AZ AMERIKAI MAGYAR BÉLYEG KLUB XV-ik ÉVI KIÁLLÍTÁSÁT idén november 12-én és 13-án tartja a Lakewood City Hall Auditorium- ában, 12650 Detroit Ave. Ez alkalommal ismét szép emlék borítékot bocsájt ki Szent László királlyá választásának 900-ik évfordulója em­lékére. A kiállításon résztvevő US. posta napi emlék pe­cséttel pecsételi le a borítékokat. Ára 50 cent. Rendeléseket már most fel lehet adni a következő címre: ZOLTÁN A. RAJNAY a kiállítás rendezője 1504 WATERBURY RD. LAKEWOOD, OHIO 44107 Kiállítási magyar anyagot keresek és kérek: a vissza tért területek 1938-40 bevonulási emlék bélyegeit akár meg­vételre, akár a kiállítás tartalmára! fenti címre). ■ Megmutatta ez a tüntetés, hogy van katona elég és hogy ez a katonaság a bizalmi férfiak kezében van. Meg­mutatta, >-> ordította elragadtatottan, — hogy lehet fegyel­met teremteni, de csak ha maga a katonaság teremti meg ... _ Éljen Pogány hadügyminiszter! kiáltották a vö­rös zászló alatt. Ö pedig vörösre dagadva a kiabálástól, harsogón fenyegetőzni kezdett: _ Nem tűrjük, hogy szétkergessék Budapest szociál­demokrata katonaságát, csak azért, mert szocialista! Nem tűrjük, hogy indifferens parasztzászlóaljakat szervezzenek! Éljen a szocialista katonaság! Le a parasztzászló­aljakkal! üvöltötte utána a tér. Ma délelőtt megint elveszett valami ott fenn a Vár­ban. Csak kétségbeesett erőfeszítés, titkos szervezkedés se­gíthet még rajtunk .. . Magyarország fegyverei most már egészen Pogány- Schwarz kezébe kerültek és örömükben részeg katonák lö­völdöznek az utcákon. December 15^15. Egy kocka perdült tegnap a Várban és a vörös szín maradt felül. Az ország szerencsétlenségét nem lehet többé kifoltoz­­ni. A kormány kifoltozta önmagát; Bartha Albert, a magyal érzésű katona elment és elment a belügyminiszter, gróf Batthyány Tivadar is. A szocialisták a kommunista Landler Jenőnek szánták a belügyi tárcát. Ez nem sikerült. A szo­cialisták győzelme azért mégis teljes. Megkapták a had­­lügyi tárcát! Egyelőre Károlyi az ideiglenes hadügyminisz­ter, de látni való, hogy mögötte a szociáldemokrata Böhm Vilmos, a kis zsidó villanyszerelő áll, aki nemrég a vezeté­keket és az írógépeket javítgatta a minisztériumban. Jó, hogy itt van, jöjjön csak, javítsa meg a gépemet! r- mondották neki a gépírókisasszonyok, mikor a miniszté­rium folyosóján meglátták. — Á miniszter vagyok! felelte Böhm büszkén és el­foglalta Bartha helyét. Ő már Magyarország hadügymi­niszterének mondja magát. Károlyi még leplezi. Megszok­tuk ezt a játékot. Mikor Károlyi november 1 -én megalakí­totta kormányát, öt zsidó miniszterrel indult, de miután félt a közvéleménytől, csak hármat vallott be. Jászit, Garamit és Kunfit, míg a külügyminisztériumban Diener Dénes elé és a pénzügyminisztériumban Szende Pál elé ideig-óráig lárvának maga telepedett oda. Ijesztő hirtelenséggel törtetnek előre. A destrukció tá­bora kérlelhetetlen következetességgel valósítja meg, amit Kunfi az Országház kupolatermében a köztársaság kikiáltá­sa napján bejelentett: Az intézmények után az embereket kell átalakítani, minden helyre ebben az országban olyan embereket kell állítani, kik az új forradalmi gondolatnak a szellemével vannak áthatva . Ma már látszik mindenütt, hogy kik azok. A katonai vezetőség és a polgári közigazgatás hivatalaiban javarészt olyanok ülnek, akik azelőtt bankok és boltok pultja mögött, vagy szerkesztőségekben dolgoztak és kicsúfolták az élhetet­len magyar értelmiséget, mely éhbéren, állami hivatalokban tengődött. Most elfoglalják a helyét, hirtelen fizetésemelé­seket eszközölnek ki maguknak és olyan bámulatosan erős faji politikát folytatnak, mint aminőre a magyar faj, szégye­nére legyen mondva, nem volt képes soha. i—i Ezer évet törölünk el! — mondják szüntelenül. Rossznak találnak mindent, ami itten századokon át történt, míg saját magukkal szemben nem tűrnek többé kritikát. < A magyar társadalomban lassú harag emelkedik. Tetszik tudni. .. ma már oda jutottunk, dörmögte egy kereskedő a boltjában és óvatosan körülnézett, hogy ellenforradalom, ha valaki egy galíciait véletlenül meglök az utcán. — Folytatjuk —i KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL: BUJDOSÓ KÖNYV □ Tormay Cecil: Bujdosó könyv című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként 300 oldalon felül) bolti 25 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet elő­­■'egy/ik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és a postadíjat sem számítjuk fel. Az előjegyzési ár összegét 25 dollár helyett $20.00-t nellékelem. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék IeszI olaszokról merné írni a sajtójuk ugyanezt? Elképzelhető-e* hogy bárhol is kiutasítanák saját országuk fővárosából < szerencsétlen embereket, míg idegen fajú menekültek, akii rég hazamehettek volna oda, ahová valók, zavartalanul töl tik meg évek óta a lakások ezreit. A háború első esztende jében az orosz invázió /elől menekülve futottak át hozzání a galíciaiak kaftános karavánjai. Osztrák állampolgárok vol­tak, a magyar főváros mégis befogadta őket. Itt maradtak, i meggazdagodtak. És most, mikor földönfutó magyarok jön­nek, az úgynevezett magyar kormány budapesti sajtója ajtói mutat nekik. Nagy csoport ember jött az Esterházy-utcán a Műegye h tem kertje felé. Jó külsejű, kopott ruházatú, úri emberek j Hivatalnokok lehettek, akik nem esküdtek fel a betörő oláhoknak vagy cseheknek. A szocialista Kunfi népjóléti mi j nisztemek egy kijelentése jut eszembe. Azt mondotta: mi­után kisebb ország leszünk, nem leszünk abban a helyzet­ben, hogy a régi Magyarország nagy tisztviselőosztályát eltartsuk. Ezeknek Amerikában kel] exisztenciát keresniök Ide jutottunk! A bevándorlottak radikális sajtója a me- { nekült magyarság kilakoltatását javasolja és e sajtó faj­rokona az ő népjóléti miniszterük kivándorlást ajánl az ős­lakó magyar értelmiségnek . . . Hát nincs többé helyünk a tulajdon hazánkban? I Ördögi gonosz játék folyik itt. A szavak kulcsok és felnyitják a sötét földalatti folyosókat, melyek aláaknázzál1 az országunkat. Károlyi kormányának hadügyminisztere azt mondta a mi magyar hadseregünknek: nem akarok katoná­kat látni. A népjóléti miniszter azt mondja: vándoroljon ki a magyar értelmiség. A nemzetiségi miniszter elvesztegeti testvér nemzetiségeinket és átjátssza őket idegen népek jogara alá. A pénzügyminiszter azt mondja: nem akarok gazdag embert látni, olyan adókat vetek ki Magyarorszá­gon, amilyeneket a világhistória nem ismer. A miniszterei-1 nők pedig azt mondja, hogy bárki is betör Magyarországba, appellálunk a világ művelt népeinek ítéletére, de fegyvert nem szegezünk ellenük . .. A szavak kulcsok, ki lehet velük nyitni a jövőt. Ebben a pillanatban erdélyi diákok egy kis kocsit húz­tak a kert közepébe. A gyalogkocsin egy székely katona állt és kikiáltotta, amit odafenn á teremben beszéltek. — Fegyvert fogunk! A másfélezer éves székely függet­lenségre esküszünk! Nagy László huszárfőhadnagy, a székely zászlóalj ne­vében esküszik: ! 1 estünk-Ielkünket á székely szabadságért! ~ Elég volt a háborúból! ,— kiáltotta egy pesti paci­fista. Dörömbölve dobták ki a teremből. Zúgó harag ömlött le mögötte a lépcsőn, aztán harsogva kiáltotta ezernyi hang az átkot: .—■ Verje meg az Isten, aki nem segíti a székelyek küz­delmét! Felemeltem a fejemet. Ügy rémlett, most szólalt meg hosszú idő után újra a magyarok kínban hallgató városa. Székelyek adták a hangját. Es a kertből felrivalgó éljen, mint zúgó, nagy eskütevés ömlött szét. az utcákon. 1 7 ' December 9-—/ /. A Keleti pályaudvar üveges boltozása miatt fekete táblát akasztottak ki. Fehér krétával városok neve volt fel­­írVa rá: Ruttka, Kassa,. Kőrösmező, Kolozsvár, Arad, Or­sóvá, Szeged-Rókus, Pécs, Eszék ... A két nagy budapesti pályaudvarról már nem indul e városainkba vonat. Hiába várnak ott. Magyarország fővárosából vonat nem érkezik többé. Az ország idegszálai elszakadnak, elszakadnak az erei, lassan ömlik ki belőlük a vér. Megszűnt az? összekötte­tés. A síneket befújja a hó. A jelzőlámpák kialusznak. Csend támad a messze kis pályaudvarokon és ebben a csendben borzadás van. Ki tudja, mi történik addig, míg újra összekötődik az, ami elszakadt? Idegen uralom szállja meg városainkat, szivárog előre, egyre beljebb, egyre köze­lebb a középhez... És mialatt múlnak a napok, idebenn az ország magára maradó szívében mind nyugtalanabbul, elkeseredetten lük­tetnek az elszakadt erek. Minden ellentétbe kerül egymás­sal még a hatalom mai birtokosai is. A földbirtokreform javaslata tüzet rakott és megvilágította az ellentéteket. Meg­­hasonlás van magában Károlyi pártjában is. A radikálisok és szocialisták összefogtak és a magyarok, szánalmas szere­pük dacára, szembe kerültek velük. Arról beszélnek, hogy a kormány inog. A munkás- és katonatanácsok révén egyre nő a szocialisták hatalma. Most már maguknak követelik a belügyi és a hadügyi tár­cát is. Landler Jenő és Böhm Vilmos a jelöltjük. Batthyány J ivadart reakcióval vádolják, Barthát, a hadügyminisztert támadják, mert ellenszegül a bizalmiférfi-rendszernek, csök­kenteni akarja a főváros szocialista helyőrségét és kinn az országban parasztgárdákat toboroz. Vádolják, hogy roya­lista mozgalmakat támogat, titokban tiszti zászlóaljakat és riadóosztagokat alakít. EIIenforrac[aImár! Ez a szó kezd Iábrakapni, amellyel mindent becsüle­tes törekvésnek, minden hazaszeretetnek útját akarják,szegni. Eljutottunk oda, hogy ma már ellenforradalom, ha az em­ber feljajdul az idegen megszállások miatt, ha az ország területi integritásáról vagy védelméről beszél, ha azt mond­ja: dolgozzunk, hogy éhen ne haljunk. Az úgynevezett munkanélküliek hatalmasabbak, mint a dolgozók. Sokan vannak. Kun Béla a vezérük és pénzük is van bőven. A munkakerülés ma a legjobb kenyérkerese­tek egyike, melyet a kormány is hathatósan támogat. Mil­liókat oszt ki munkanélküli segélyek címén, míg az utcákat senki sem akarja söpörni, a piszok és hó garmadába nő, a szemét a kapuk alatt rothad. Tegnap történt, hogy hosszú utánjárással, méregdrágán néhány zsák szenet szereztem. A fuvaros, aki hozta, ledo­bálta a szenet a pince ablaka elé. Kértem, lapátolná be. Nagyot káromkodott, már sötétedett és nem volt kedve hoz­zá. Otthagyta, hiába ígértem neki jutalmat. Aztán . . . a kis német szobaleánnyal belapátoltam magam. E napokban egy katonatisztet láttam, aki zörgő gya­logkocsit húzott és fát szállított magának. Béla testvérem szép angol kézibőröndben burgonyát cipelt haza, mert sem­mi árért nem akadt ember, aki vitte volna. A fővárosi házi­szemetet az elmúlt napokban néhány fővárosi tisztviselő fuvarozta; fuvaros nem vállalkozott és így történt meg, hogy I a hivatalnokok tíz-húsz korona napidíjuk helyett aznap száz- . harminc koronát kerestek. És ezalatt a Nemzeti Lovarda előtt a munkanélküli segélypénztárnál állandó csődület van. Erős fiatal emberek, kószáló cselédleányok hancuroznak tolongva a sorban. Napi tizenöt koronát kapnak, de nincsenek megelégedve: harmincat követelnek. A Iázítók pedig még ezzel sem érik be. Ott járnak közöttük és szívósan mondják: —< Minden a tietek. Már csak gyűlölet vagy közöny van itt a lelkekben, j Ma délután temetésen voltam. Egy fiatal asszonyt te­mettünk. A járvány szólította eh Kocsi nem vállalkozott, j hogy kivigyen a temetőbe. Gyalogosan mentünk mind. A pap is késett, ő se kapott kocsit. Már sötétedett a halottak j nagy, hideg kertjében, a fekete ciprusok között, mire leeresz­tették a sírgödörbe a koporsót. A sírásók soká vártak. Türelmetlenkedni kezdtek, dü- ( hősen morogtak. Durva szavakat hallottunk. Az egyik sírásó az órájára nézett. ( Későn van, mondotta nyersen, — majd behan­­toljuk holnap, - aztán mind a kettep/beleszúrták az ásó­jukat a kihányt földbe, vették a kalapjukat és elmentek, j Lenn a nyitott sírban pedig ott feküdt a koporsó és a meg- i döbbent csendben halkan kis rögök görögtek le rá a partról. Tanácstalanul néztünk egymásra. Senki se mert szólni. 1 Nem hagyom így itt magára, < mondotta a férj és remegő két kezével megfogta az ásót és maga lökte le a földet a legkedvesebbre, amit az élet neki adott. Dörömböl­ve zuhogtak a rögök a koporsóra. Egy pillanatig dermedten álltunk mind, olyan szörnyű volt ez, ami történt. Aztán puszta kezünkkel segíteni kezdtünk, akik ott voltunk. És a sötétben egy szívszaggató zokogás emberi vád­dal ostromolta meg az embertelenséget... December 12. Nagy vörös zászló fordult ki ma reggel a Dunán a szürke füstös ég alatt. Egy vörös zászló haladt a Lánchíd felé. Kétoldalt utcagyerekek futottak; lihegve rohant a cső­cselék, mint mikor a szél repülő szemetet söpör. Az utca népe a házak fala alá szorult és megint látszott a zászló, ahogy inogva közeledett. Katonák jöttek a nyomán. Élükön, kivont karddal egy tiszt lovagolt. A szemembe vágódott a képe, mintha visszacsapódó kép ütött volna meg. Eüle két­oldalt elállt a tiszti sapka alatt, az ajka húsosán fodrozódott. | A vezérek arca népek és seregek arca. A 48-os sza­­( badságharc katonáinak és népének arca Görgei és Kossuth és Petőfi volt. A háborús Magyarország arca 1 isza István elszánt szomorú arca volt. Az októberi forradalom arca Ká­rolyi Mihály. . . Ennek a vörös zászlós hadseregnek az | arca pedig az a tiszt volt, aki az élén járt. Mögötte lompos sorokban gyalogság vonult. A me- i netelő katonák közül sokan cigarettáztak. Nehéz dörömbö­­| léssel ágyúk következtek. Az egyik ágyún rázódva ült két I közlegény. Vörös szalag volt a sapkájukon. Ök is cigaret­táztak . . . Odébb tolódott a kép. Felvonult egy tábori tüzér­ezred ütege. Leghátul huszárok lovagoltak. Az egyik huszár integetett a hídfőnél. Egy leányismerőse ment arra gyalo­gosan. Megállította a lovát, kényelmesen leszólt hozzá a | nyeregből, aztán utána ügetett a többinek. 1 ■ Az egész helyőrség itt van! mondotta valaki. I.— Budára mennek. -— Miért? Mi történik? . . . Senki sem • I tudta. A vörös zászló pedig emelkedett felfelé a budai he- i gyen, ment a királyi vár felé. L! A Belváros és a többi városnegyed nem tudott erről a : , felvonulásról. Senkise törődött vele. Budapest polgársága : | egykedvű és közömbös volt, mint maga a híd, amely tűrte, I hogy ez a menet átgázoljon a hátán. Az emberek élték to­­. vább bizonytalan életüket és minden olyannak látszott, i mint tegnap és azelőtt. Csak délután terjedt el a hír, hogy S a helyőrség megbuktatta a hadügyminisztert! Pogány Jó-I ' zsef katonatanácsa és bizalmi férfiai elkergették Bartha Albertet. Odafenn a Várban történt, a Szent György-téren. i Aki elmondta, saját szemével látta. A gyalogsági Ie­■ génység sorakozott, mögöttük álltak a gépfegyverek és • ágyúk. És mialatt nehéz szitkok röpködtek Bartha ellen, a i katonatanács helyiségeinek a térre néző egyik ablakában- megjelent Pogány-Schwarz József kárörvendő arca. A tisz­­: tek lóhátról észrevették őt és éljenezve kiabálták a nevét.- Aztán Károlyit éltették a tüntetők. A helyőrség bizalmi fér­­j fiainak küldöttsége közben dr. Mór nevű tartalékos tiszt- ^ vezetésével felment a miniszterelnökhöz és átadta a hely őr -■ ség írásba foglalt követeléseit. Károlyi halálos izgalomban fogadta a küldöttséget. 7! A katonaság lenn a téren, az ágyúk és gépfegyverek t csövét a hadügyminisztérium felé fordította.. . így várták- a választ. 1 ulajdonképpen a legtöbbjének mindegy volt, ' hogy mi történik. A bizalmi férfiak mondták nekik, hogy • ide jöjjenek, hogy követeljenek. Ide jöttek hát és követel- 5 tek: Mondjon le Bartha és jöjjön helyébe civil hadügymi­niszter, aki demokrata hadsereget szervez. A hadügyminisz­tériumból csapják el a vezérkaritiszteket és hajtsák végre a- j katonatanácsról és bizalmi férfi-rendszerről szóló rendele­­. | tét, melyet Bartha egyre halogatott. Oszlassák fel a had­­-1 ügyminiszter titkos külön tiszti csapatait. Végül még azt kí­­\ vánták, hogy a legénység ezentúl maga választhassa pa­- rancsnokait és hogy a legénységi emberekből is lehessen tiszt. A hadügyminisztérium épületének az erkélyén ebben t a pillanatban kilépett egy fiatal vezérkari tiszt. Szembené­­:jzett a feléje forduló ágyúkkal. Tiltakozón beszélni kezdett. -'A katonaságot kísérő galileisták lehurrogták. Ezt a fiatal -' tisztet Gömbös Gyulának hívják. II Odafenn ezalatt a miniszterelnöki fogadóteremben t Károlyi beszédet intézett a küldöttséghez, meghunyászko­dott, mindent megígért és . .. kiszolgáltatta Barthát. i Örömmel látom, mondta — a sok ezer katonát,- mert most saját szememmel is meggyőződtem róla, hogy a . magyar kormány nem áll védtelenül, hanem mögötte van- egy erős hadsereg. 5 Ebben a percben ugyan nem egészen mögötte, hanem ellenkezőleg, épp szemben állt vele az az erős hadsereg,- amely csak arra volt jó, hogy Budapesten tüntessen, mely í csak arra volt elég hős, hogy az ő hadügyminisztériumára- szögezze az ágyúit.- | A katonaság ezután sorakozva a katonatanács helyi-i sége elé vonult és Pogány diadalmámorában hencegő Ée­­y szédet intézett hozzájuk: __ , . • * ,;.j

Next

/
Thumbnails
Contents