Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-10-20 / 39. szám

CSÜTÖRTÖKÖNKÉNT ELŐZŐLEG BÁRMIKOR! TÖBB SZÓRAKOZÁS! TÖBB IZGALOM! TÖBB PÉNZNYERÉSI LEHETŐSÉG, MINT By iaw all net proceeds of the Ohio Lottery are contributed tó the State Of Ohio s üéneral Fund and distributed for the benefit of all Ohioans in such areas as education, public welfare, méntal health and pther needs. 1977, OKTÓBER 20. MAGYAR ÜJSÄG ^ MEGEMLÉKEZÉS A clevelandi keletoldali Első Magyar Presbiteriánus Egyház évi ebédjét október 16-án tartotta meg nagyszámú közönség jelenlétében. Mint évente mindig, Nt. Endrei Fe­renc lelkész most is megemlékezett a magyar szabadsághar­cokról, felbíva a figyelmet a clevelandi szabadságharcos ünnepélyre, amelyet a szabadságharcos szervezetekkel karöltve évek óta az Egyesült Magyar Egyletek keretében alakult emlékbizottság rendezett. Ezután dr. Lőte Pált. a Magyar Szabadságharcos Szövetség elnökét mutatta be, aki rövid beszédben méltatta az évforduló jelentőségét: A mi kis templomunkban már több éves tradíció, hogy ilyenkor, a mi éves ebédünkön, amely egy héttel az 56-os magyar szabadságharc évfordulója előtt kerül meg­rendezésre, Nagytiszteletű Urunk, megbíz mint egyházunk tagját, hogy szóljak néhány méltató szót a Szabadsághar­cos Szövetség részéről. Az idén javasoltam, hogy David Strand városi tanácsost kérjük fel, —> ha nem is mint a Szabadságharcos Szövetség képviselőjét, de mint azok­nak a törvényhozóknak egyikét, aki éveken át Perk polgár mesterrel együtt, Mary Oakar képviselővel együtt s külön is annyiszor emelt szót a magyar szabadság ügyében. A Szent Korona úttartása ügyében kétszer is hozatott határo­zatot a városi tanácsban, legutóbb Mary Zunt tanácsossal együtt. . . Az, hogy a magyar szabadsághősről: Mindszenty József hercegprímásról tér van elnevezve és szobor van fel­állítva itt Clevelandban Perk polgármester érdeme, amely­ért a magyarságotok hálával tartozik, de nem fogunk el­feledkezni arról sem, hogy David Strand a városi tanács­ban segített, hogy ezt a szép célt elérjük. Tisztelt Közönség! Engedjék meg azonban, hogy Endrei nagytiszteletű Ür kérésére néhány szót szóljak ma­gyarul is az évfordulóról. Az 56-os szabadságharc ered­ményeként Magyarországon ma jobb élet van, mint volt , a Rákosi rendszer szörnyű éveiben. A magyar szabadság­­harc azonban nemcsak a magyarországi állapotokat befo­lyásolta jobb irányba, de intőjel volt arra is, bogy a kom­munista diktatúra sehol a világon nem folytathatja azt a kurzust, azokat a módszereket, amely ekkel 50 éven át tar­totta fenn uralmát a Szovjetunióban és később a leigazolt országokban. A romániai magyarok elnyomása arra mutat, hogy Ceausescu és rendszere az egyetlen, amely még min­dig nem' adta fel az uralkodás sztálini módszereit. De az is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió még mindig elnézi az erdélyi magyarok üldözését, ami pedig sehogysem illik bele az u.n. détente politikába. A mai világhelyzet — az otthoni enyhülés , a sza- Xbadságjogok nyílt nemzetközi hangoztatása, ahogy Illyés Gyula írta nemrég: a dörömbölés a börtönök falán ,—- ma már világosan bizonyítja, hogy az 1956. október 23-án kitört budapesti forradalom és szabadságharc, s előtte, utána a varsói, pöznani illetve prágai lázadások *—< áldozataik nagy­ságával együtt 'w— pozitív változást, haladást hoztak az em­beriség újkori történetében. á; • De éppen a szabadságharc sikere kellene meggyőzze azokat, akik holmi kiegyezés lehetőségét látják, hogy nem szabad megállni az úton. Mintahogy Eszterhás István, az MFB elnöke írta egyik iránymutató cikkében: ‘a diktatú­rával soha, de a magyar néppel mindig készen vagyunk megtalálni a szót ... A kiegyezés -t a diktatúrával hagy­juk csak a magyar népre, amelynek legfőbb feladata h túlélés. Nekünk itt a szabadföldön az otthon elfojtott ellen­zék hangját kell hallatnunk mindaddig amig a szovjetcsá­­patok Magyarországon tartózkodnak, min daddig mig Sz alapvető emberi és kisebbségi jogok nincsenek biztosítva a Kárpátmedencében, s amíg nem tartanak többpártrendszerés választásokat.” Lőte Pál ezután felhívta a‘közönséget, hogy vegyenek részt a clevelandi szabadságharcos ünnepélyen, melynek szónoka Nt. Dömötör 1 ibor hittestvérünk és szabadsághar­cos bajtársunk”. David Strand városi tanácsos emelkedett ezután szó­lásra s elmondotta, hogy a magyar szabadságharcról mint tanuló ifjú szerzett tudomást, s a magyar fiatalság hősi harca annyira megragadta, hogy az egyetemen végzett ta­nulmányai alatt jóformán minden könyvet elolvasott, amit a szabadságharcról írtak. Az így szerzett benyomásai nagy­mértékben hozzájárultak, Jiogy később a magyar ügyben világosan látta tennivalóit; ami aztán odavezetett, hogy a Szent Korona ügyében kiállt annak az elgondolásnak a je­gyében, bogy a Szent Korona a magyar népet illeti, de csak akkor ha a magyar nép szabad lesz s megszabadul a szovjet megszállás alól. Mint ahogy a magyar ifjúság 1956- ban, ugyanúgy pár évvel ezelőtt Mindszenty József bíboros, a magyar nemzet szent öregje került hozzá lelkileg közel clevelandi,látogatása alkalmával, ami odavezetett, hogy ha­lála után javaslatot tett a maga részéről is, hogy a herceg­­prímásról teret nevezzenek el. David Strand szavait azzal fejezte be, hogy reméli: a belgrádi konferencia, amelyben bátyja is résztvesz, mint az Egyesült Államok kormányának megbízottja, további lépés az emberi és kisebbségi jogok kiszélesítése és Magyarország szabadsága felé. Az ebéd Nt. Endrei Ferenc zárószavaival ért véget, aki külön kiemelte a presbitérium és a női köt tagjainak áldozatos munkáját, amely nemcsak erkölcsi, de anyagi si­kert is biztosított az egyház további szolgálatához. BÉKY PÜSPÖK DÉLAMERIKAI ELŐADÓI KÖRÚTJA bt. Dr. Béky Zoltán püspököt akit az Amerikai Ma gyár Szövetség egyhangú lelkesedéssel választott vissza országos elnökévé meghívásra délamerikai előadói kör­útra indul október 18-án. Kőrútján az október 23-i magyar lorradalbm emlékünnepélyeinek lesz a főszónoka. Ugyanakkor előadásokat tart a kiirtásra Ítélt két es félmillió erdélyi magyarság érdekében, akiknek ügyét Genf ben a UN, valamint a nairobi világgyűlések elé terjesztett az AMSZ és az Erdélyi Világszövetség dokumentumaival. Egyházi látogatásokat és közös istentiszteleteket végez re­formátus, katolikus és luteránus testvéreinkkel Caracásban Venezuelában, Brazíliában és Argentínában. A SZERETETRŐL (Magyarországból kaptuk) Szeretet az élet titka, Amely sokszor fájón ritka. Ö az pedig, amely éltet; Kiben nincs meg, hogy is élhet. SzereteJ: a legszebb erény, Több az, mint egy hősköltemény,; Csodálatos finom erő, Ebben élni nyugodt jövő. Ha napsugártól szebb a virág. Szeretettől jobb a világ. Azért, kérlek, el ne felejtsd: Szeretet a szép nefelejcs. A szép szeretet mindig épít, Nemcsak épít, hanem szépíf A beteg lelkek gyógyítása Neki mindig boldogsága. Csendben teszi jó tetteit, így éli át szép életét. Nemes tett az éltetője, Ügy mondanám: levegője. Amit mondok, igazi tény, Minden ember teremtmény. Amilyen a szív világa, Olyan az ő boldogsága. Lehet legtöbb aranybánya, Hogy milyen a boldogsága, Az a lényeg, bárhol éljek, Szép élettől el ne térjek. Sötét éjben ragyogó fény, Mindig külön öröm-élmény, Ennél több a szép szeretet. Amely nélkül mi sem lehet. A szeretet mindig szerény Bármi érje, sose kemény. Oly szép szíve gazdagsága, Mint a mezők színpompája. Mint a napfényt minden virág, Ügy keresi ezt a világ; Kutatja, csak nem találj a, ■ Mi a világ szomjúsága^ '”• » Nemi nő virág napfény nélküli, Világ kih ül jó tett nélkül. Mi lesz ennek eredménye? Lesz-e boldog némzedéke? Minden virág csendben nyílik, — A szeretet sok bajt símit. , Elsimítja, ami fájó, , Ne legyen az többé bántó. Fagyott földnek nncs virága, ,t Megtört szívnek csak egy vágya, Egyedül a szép szeretet, vJ -/ v Amely ismét kinccsé lehet. Mint a hajnal pirkadása, Vagy az anyák virrasztása. Mint a létnek sok szépsége, Mely a világ ékessége: A szeretet oly nagy érték. Azok tudják, akik élték, Csak azt kérem, tovább éljek, Abban sose legyen mérték. . "■ ( Hogy ki ne hül jön-ez a világ, Ne hagyd el az Ür imáját, Mely a lélek anyanyelve És az élet legszebb elve. Szeretet a mi világunk, Szegénységben gazdagságunk. Ez nekünk a féltett kincsünk Ha ez nincs meg, semmink sincsen. A NOBEL-DIJAK NYERTESEI Által ános meglepetést keltett, hogy a Nobel-békedíjat két írlsteri asszony, Corrigan Mairead és Williams Betty nyerte el a múlt évben visszatartott díjjal együtt. A két asz­­szony az észak-írországi békemozgalom (Northern Ireland Peace Movement) megalapítója. A fizikai díjat két amerikai és egy angol tudós közt osztották meg. Közülük a legidősebb, Van Vleck H. John dr. 78 éves és 8 évvel ezelőtt a Harvard egyetemről vonult nyugalomba. Korban utána Sir Mott F. Neville következik s az angliai Cambridge egyetem tudós tanára. A legfiata­labb, az 54 éves Anderson W. Philip clr., Van Vleck tanít­ványa volt s a Harvard egyetemen befejezett tanulmányai után 10 éven át Mott társaként műkő dött s annak Vleck számos elgondolását adta át. Évtizedekre nyúló kutatásaik azt mutatták ki, hogy a mágneses erő hogyan befolyásolja az elektronok mozgását. A 145.000 $ értékű díjat egyenlő arányban osztották meg köztük. A vegyészeti Nobel-díj nyertese Prigogine Ilya, a brüsz­­szeli Szabad egyetem 60 éves tanára lett, aki a szétszóró szerkezetek ( dissipative structures ) tanulmányozásával azt mutatta ki, hogyan keletkeznek a proteinből férgek. Az orvosi Nobel-díjat a hormonokkal kapcsolatos ku­tatások jutalmául károm amerikai orvos kapta. Yalow Rosa: Iyn dr. a Veterans Administration broxi kórházában, Guil-Vitéz Szent-Királlyi Gusztáv: NEM HALNAK MEG f. Mint lapunk Szeptember 22-i számában már közöltük, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének clevelandi fő­csoportja díszebéddel tüntette ki a Ludovika Akadémián végzett tiszteket, akik ebben az évben ünnepelték tisztté ava­tásuk 60., 59. és 50. évfordulóját. Az előkelő HoIIandér­­szálló dísztermében rendezett ebéden a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének tagjain, a Magyar Társaság, a Sza­badságharcos Szövetség és a Vitézi Rend képviselői, kívül Cleveland városának és környékének magyar társadalmi elitje vett részt. A meleg, családias légkörben lefolyt ebéden Torday Egop, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének népszerű clevelandi főcsoportvezetője köszöntötte fel az ünnepeiteket, amit dr. Balló István magas színvonalú megemlékezése és dr. Molnár Zsigmond megszokottan rutinos felszólalása után a legidősebb ünnepelt, vitéz Szent-Királlyi Gusztáv szkv. alezredes az alábbi beszéddel viszonzott: Az ősi Alma Matertől kapott, a Ludovika Akadémiá­ból, a honvéd tisztképző és nevelőintézetekből, valamint a tartalék os tiszti iskolákból magatokkal hozott szellemet meg­őriztétek. A magyarságot idekint hozzátok illő méltósággal képviseltétek elismert tekintélyetekkel a számkivetésben, ha­zánktól távol, hontalanságunkban is. Mint á legidősebb Iu­­dovikás, a mai alkalomból szeretettel és büszkeséggel kö­szöntőm mindnyájatokat. Ez a találkozó honvéd családunk két nemzedékét öleli magába: az 50 és a 80 év között élőket, és mint megelőző, első nemzedéket, a 80-as és ennél idősebb bajtársakat. Har­madik nemzedék nincs, hiszen az utolsó tisztavatás 1944-ben volt; akiket akkor avattak fel, ma már valamennyien jóval túlvannak az 50-en. ^ Az 50 év, a daliás kor, döntően határvonalat húz a csúcspontra feljutottak, a beérkezettek és a céljaikat el nem érők, a szerencsések és a kevésbé szerencsések között. Ez a daliás kor minden vonatkozásban érvényre juthatott: a férfi­­erő, a kiteljesedés, a képességek, a tudás, a tehetség, a tel­jesítmények, az eredmények és a sikerek tekintetében egya-Egy agglegény hazatéri vakációjáról és az ajtóban egy cédulát talál, amelyen jó módú barátnője értesíti, hogy minthogy nem találtalak itthon, karácsonyi ajándékodat a postaszekrényben hagytam!” A postaszekrényben is egy' cédulát talált: “Hálás kö­szönet azért a linóm skót pálinkáért. Keilendes ünnepeket és boldog újévet kívánok önnek ,—< az ön postása”. Dick Martin Iemin Roger dr. a Salk Intézetben San Diegoban, Schally V. Andrew dr. pedig a Veterans Administration new-or­­íeansi kórházában működik. ránt. 50 éves korunkban már tudomásul vettük, hogy mér­téktartóknak kell lennünk; hogy a túlzott büszkeség éppen olyan ostobaság, mint a fölösleges alázatosság.'Céljainkat akkor már magunk tűztük ki és nem kölcsöhöztük azökat má­soktól. Örömünk azonban derűlátásunk ellenért; mégsem volt maradéktalané mert a kor bölcsességéhez illően, az ész­járás sajátossága folytán már mindent az árnyékával együtt láttunk és tudtuk, mért állandóan gondoltunk rá, hogy fiz élet leszálló ágában tesszük meg első lépéseinket. Az első nemzedék, a 80-asok és az annál idősebbek korosztálya már az aggastyán korban él. Nézzünk szembe vele! Ezután már minden év isten különös adománya, aján­déka. A földi élet értelme átlényegül; é térbeli világ össze­szűkül. a szellemi világ kiterjed; elmaradnak a nagy tervek, összezsugorodnak a kívánságok, a vágyak; elszintelenednek az élvezetek és lelassul a mozgás. Mindennél fontosabbá válik már az egészség, hpjgy bárkinek is terhére ne legyünk, hogy megmaradhas.sijjik önmagunk előtt és mások előtt is annak, akik voltunk. Akik­nek ezt sikerül késői öregkorukig megőrizni, azok boldogok lehetnek és hálával tartoznak a Mindenhatónak. A boldogságot sokan megkísérelték már mégha tó rózhi. Szerény véleményem szerint ebben a korban igazi boldog­ságot csak a tiszta Ielkiismeret nyújthat. Az’ örök hazába vezető rit egyengetését a végsőkig ki kell használnunk, áléi­kor apóink szelleme felé fordulunk és gondolatban, ösztö­nösen áldott kezük után nyúlunk, hogy átvezessenek bén­­nünket az előttünk álló úton, mert esteledik. Miközben fátyolos nosztalgiával gondolunk vissza ^ lelkiismeretűnk sugallata szerint ^ egész életünkre, minden földi vágytól távol azt sóhajtja lelkünk: Isten! Adjál bölcsességet,,..vá­gyaimban csendességet, illedelmes öregséget s könnyű vé­get, könnyű véget! Az elmúlás bizonyossága minket is hatalmába kerít, de csak simogató érintéssel, miként a napsugár a'harmatot, amikor azt birtokába veszi, hogy azután valahol máshol terítse le újból. És ha együtt lehetünk azokkal, akik a válságos években is mellettünk álltak, lényükkel erőt és kitartást nyújtottak nekünk a helytálláshoz, akik széppé, meleggé, színessé tet­ték életünket s akiket a legjobban féltünk itt hagyni: akkor mi is boldogok lehetünk és hálát adhatunk a Mindenha­tónak. Az őrzések eredetét, erejét, fényét és elragadtatását sen­ki sem. fejtheti meg; de aki idejében fedezté fel ezt a fényt, az maga is boldogságot sugározhat szerettei felé. Ezeknek a mindnyájunkra egyaránt alkalmazható gon­dolatoknak összegezéseképpen megállapítom, hogy mi, lu­­dovikások, a világrészeket elválasztó óceánok ellenére is ugyanabban a magasságban azonosult lelki közösségben, elválaszthatatlan összetartozásban élünk. Korunk egyik nagy katonája azt mondta: “Az öreg katonák nem halnak meg, hanem csak lassan elhomályosul­nak . Nos, ludovikások, öreg katonák, ha majd eljön a mi időnk, mi is csak lassan elhomályosulunk és csendben át­lényegülünk az örökkévalóságba, az ősi Alma Mater, a Ludovika Akadémia szellemében. S. PUJAL

Next

/
Thumbnails
Contents