Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)
1977-08-18 / 30. szám
1977. AUGUSZTUS is. MAGYAR Ü3SÄG t. ÖLDAL Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV — Folytatás — Az eső verte az utcákat. Hideg szel fordult ki a házak szegleténél és én csomaggal a hónom alatt ballagtam egy kis körúti szálloda felé. Reggel kaptam a hírt, kedves jó emberek érkeztek oda mindenükből kifosztottam A szálloda szellőzetlen és piszkos volt. A liftje elromlott, a lépcsője sötéten kapaszkodott felfelé. A szennyes lépcső gyűrött futószőnyegén sáros lábnyomok látszottak. És mindenünnen valaminő konyhabűzzel kevert féregírtószer maró szaga terjedt. A harmademeleti folyosó homályában nem tudtam meglátni a szobák számát. I alálomra benyitottam az egyikajtón. A szoba levegője, mint egy csúnya savanyú lehelet ütött meg. Az ablaknál kaftános lengyel zsidó állt és derékban mozogva, fontoskodva magyarázott valamit egy angolosan öltözött, beretváltképű fajrokonának. A szoba közepén is állt néhány férfi. Az asztalon összekötöztt csomagok ban külföldi papírpénz feküdt. Orosz rubelek . . . úgy véltem, amint hirtelen odapillantottam. Az egyik férfi egy újságot dobot az asztalra és felém jött. — Mit akar? kérdezte zavarodottan és mégis fenyegetően. — Tévedtem! — és becsaptam az ajtót. Egy másik ajtó mögött azután csakugyan megtaláltam azokat, akiket kerestem. A sötét télies világításban villanylámpa égett az ágy mellett. Az ágyon elterülve sápadt, kis fiú feküdt. A másik gyerek egy széken ült önmagába csúszva és fáradtan lóbálta a lábát. Az atyjuk háttal állt a piszkos függöny két szárnya között és az ablakon nézett ki a novemberi esőbe. Az anyjuk egészen mozdulatlanul húzódott meg a beteg fiú mellett és a két keze kinyílt az ölében, mintha mindent elejtett volna. Mikor megismert, nem szólt, csak intett és a könny elfutotta a szemét. A férje visszafordult az ablaktól. Lázadó kétségbeesés volt az arcán. A két kezét ökölbe szorította és mialatt beszélt, fel-alá kezdett járni a szobában. —< Mindenünkből kifosztottak az oláhok, semmink sincs, pedig egész életünkön át dolgoztunk. A szemünk láttára raboltak ki, néznünk kellett és nem tehettünk ellene. Aztán kihajtottak a házunkból ezzel a beteg gyerekkel. r— Mi baja van? — I ifuszos és mégse irgalmaztak. És ki tudja itt is meddig maradhatunk? A beteg fiú ide-oda lökte lázas kis fejét a párnán és felnyögött álmában. A szürke, kopott falak pedig beszívták a nyögést, mint azt a többi megszámlálhatatlan nyögést, amely a nagy magyar sebből ezen az őszön közöttük felfakadt. Egyszerre úgy rémlett előttem, hogy a körúti szálloda nem szálloda, hanem szörnyű szekrény, melynek emberi melegtől soha ki nem hűlő szobái csak nagy fülledt szekrények emberlakta fiókjai. Töltelékül jön és undortól rázottan gyömöszölődik beléjük és szorongva féli az órát, melyben a többet fizető új töltelék vijjogva kiszorítja. Ismét menniök kell, hurcolni tovább az elveszett föld, a feldúlt otthon rém látásait egy nagy városon át, mely lelketlenül eltékozolta azt, ami az övék volt és most könyörtelen. Minden csak szenvedés . . . Egyszerre mintha nyersen felrántottak volna az emlékezetemben egy másik fiókot. Eszembe jutott a másik szoba, a kaftános ember, a beret vált képű és a külföldi pénz az asztalon . . . Nem, nem szenvednek. Elfoglalni jöttek azt, ami Magyarországból még megmarad. Idevaló hadifogoly zsidók, Trockij jóvoltából, kinn Oroszországban politikai megbízottak, kis városok félelmes zsarnokai, direktóriumok fejei lettek. Azokat az embereket most mint megbízottakat visszaküldi a Szovjet. Megakadá- Iyozza-e majd a kormány, hogy bejöjjenek? Elfogatja-e őket? Aligha!. .. Sokan mondják, hogy Károlyi Svájcban régen megegyezett a bolsevisták embereivel és összejátszik az orosz rémuralom világforradalmi céljaival. Sötét mesék lopakodnak a pesti házak alatt. Őrültség ... A földmívelő Magyarországon nincs talaja ennek. És mégis . . . Néhány nap előtt egy riasztó bizonyosság szivárgott közénk. Hiába titkolta a kormány, kitudódott, hogy hatalomra jutása első óráiban az orosz munkás- és katonatanácsok testvéri üdvözletükkel szikratáviratot küldtek hozzá és ígérték, hogyha a magyar proletáriátus velük szövetkezve felveszi a harcot az ententekapitalizmus ellen, akkor az orosz Szovjet munkásai nemsokára segítséget és kenyeret tudnak küldeni. Mert a távirat szerint: A dolgozó tömegek felszabadítása csak egy proletár világforradalom útján lehetséges! Egyesüljetek magyar proletárok! Éljen a világforradalom! Éljen a proletár-diktatúra! Éljen a világ Szovjet-köztársaság! Gyűlöl ettől égő tűzből fogant ez az üzenet, mely egy rohanó szikrában jött az orosz mocsarak felelt a Kárpátokon át és lehullott parázslón Károlyi Mihály vészes tábora közé. Nem tiportak rá, hogy eloltsák, égve hagyták, óvták, elrejtették maguk között. Ez az, ami árulkodik, ez az, ami nyugtalanít. Tegnap... Rájuk kellett gondolnom. És szinte látom a nagy schönbrunni lépcsőt, amelyen magukra hagyatottan, kitaszítva mentek el otthonukból a császár, a császárné, és ki csíny, szőke gyermekeik. Száz szolga ugrott régen a kezük intésére, hódoló udvari nép hajolt meg előttük a földig. Most akármerre néztek, nem volt számukra egyetlen hű tekintet; hiába hívtak volna bárkit is, senki se jött többé. KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL: BUJDOSÓ KÖNYV című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként .500 oldalon felül) bolti 25 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet etc^egyzik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és a postadíjat sem számítjuk fel. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék lesz! Az előjegyzési ár összegét 25 dollár helyett $20.00-t mellékelem. O Tormay Cecil: Bujdosó könyv Mik or Ferenc József király kis vaságyán haldoklott, ott a schönbrunni szobában, a trónörökös Károly és Zita főhercegné, nagy fiatalságukban kétségbeesetten tördelték a kezüket: Úr Isten, még ne, ne még ... Aztán kinyílt az agg uralkodó szobája: halottas szoba lett belőle és ők ketten lassan mentek végig a nagy galérián. Az udvar mélyen meghajolt előttük. Ök pedig sírva haladtak és fogták egymás kezét. Azóta mipdíg mentek, sok tévedésen, csalódáson és könnyön át és most elérkeztek Schönbrunnban a lépcső aljára. A kis trónörökös, mint ahogy megtanították, csak égyre szalutálgalott apró gyermekkezével. ^ De ma nem látják meg, mama, <—< mondotta szomorúan. A megszálló népőrség vörös sapkarózsás katonái elfordították az arcukat. A király polgári ruhában, lehajtott fejjel, megtörtén lépett ki a szabadba. A lépése elkongott az üres nagy házban s az esti sötétbe beleveszett a kert, melynek egyenesre j nyesett istenszobros bokrai alatt a Habsburgoknak annyi . szép nyara elhaladt. Mikor az udvari autók kifordultak a Cour d Honneur j kapuján, nem hallatszott a szokott trombitajel, nem lépett fegyverbe az őrség és a schönbrunni tetőkre felszállt a vörös lobogó. Lenn pedig a kapuk ormán vörös rongyokkal hirtelen letakarták a császárok kétfejű madarát, mely ha prédaszedőn kegyetlenül bele is vájta csőrét országok és népek : testébe, Bécs számára valahány reptéből mindig csak kin-| cseket holott. És talán abban van a Habsburgok legnagyobb tragikuma, hogy elkényeztetett városuk közömbösen fordult el tőlük, mikor a vöröslő hatalom söpredéke elűzte őket. A nyargaló autó a dunamenti Eckartsauba vitte a boldogtalan uralkodót, aki ezentúl a Rennerek és Bauerek osztrák államtanácsának védelme alatt áll. Ki tudja meddig? Ki tudja, mi vár reá? November Í5. Minden nap meghozza a maga hírét és a híreknek ragadozó karmuk van és tépik az eleven húst. Az erdélyi szorosokon oláhok jönnek befelé a visszavonuló Mackensen nyomán. A szerbek megszállták a Bánságot, a Bácskát; Temesvár, Zombor a kezükben van. A csehek Kassa irányába vonulnak és miután megrabolták az országunkat, most ki akarják rabolni még az ország régi címerét is. A , magyar Felföldnek, melyet Szlovenszkónak keresztelnek, három halmot és kettős keresztet lopnak el tőlünk címerül Linder ma írja alá Belgrádban a halált jelentő fegyverszüneti feltételeket. Jászi Aradon tékozolja el az oláhok javára a mienket. Károlyi azon mesterkedik, hogyan tehetné ártal | inatlanná Mackensent, aki negyven-ötvenezer emberével az egyetlen fegyveres erő a felbomlásban. Egy főúri magyar küldöttség pedig /—< kivétel nélkül hazaszerető, hű emberek — érthetetlenül mégis elment Eckartsauba, hogy kikérje a királytól a lemondó levelét. . . Sok ez, túlsók, nem bírja el az ember. I Az ország elevenen éli át a feloszlás iszonyatát, törzsére nem illő műfeje rothad, leválnak a tagjai. És ha legalább csend lenne a tébolyító kín körül, de a nagy széthullásban, | vérlázító szörnyű tapsolás hallszik szüntelenül. Ök tapsolják meg önmagukat, ők, akik tönkretesznek. A sajtójukban, beszédeikben, a plakátjaikon, az irodalmukban: tapsolnak j a halálhörgésünk felett. És ez az, ami mindennél elviselhetetlenebb. Reggeli ezzel az ádáz tapsolással kezdődik a nap. az újságokból hallatszik ki és este ez kergeti az álmunkat, , tépi az önérzetünket, míg tehetetlenül felordítunk bele. Az I idegenlelkű sajtó, amely az elmúlt évek során alattomosan rátette közvéleményünkre a kezét, megmérgezte a magyar lelket és a magyar nyelvet, az a sajtó, amely kilopta fajunkból az értékeket, elárult és elveszített minket, minden bűnén át sohase volt gyűlöletesebb, mint most, mikor tapsol és nekünk tűrnünk kell, hogy megalázottságunkban kinevessen és bepiszkoljon. A budapesti zsidó irodalom vezérírója, Bródy Sándor, az Az Est című lapban ma cikket írt a német császárról, akiről ő ugyancsak nem is olyan régen, mikoriban a császár még hatalmas volt, mint félistenről írt. Most szószerint azzal kezdi: A világtörténelem egyik legnagyobb gonosztevője, Hohenzollern Vilmos megszökött hazájából és holland földön Bentrick gróf kastélyába bekönyörögte magát. Ott hált az éjjel tizedmagával, átkozott fajzatának csak egy kicsiny I részével, a vörösképű, mindig snejdig, mert mindig részeg fiával, ennek életepárjával, Cecíliával és az anyacsászárné - | val, az emberi faj e formátlan némberével. Aztán azzal végzi: Nyöszörögve, nyavalyásán, szükölve fekszik a vendégágyban az elszökött császár. És a Szegény öreg ember ez órában már csak az életéért reszket, arcul köphetik, Ietérdeltethetik, csak életét hagyják meg . .. Az, aki így ír, a jelenlegi kormány, javarészt radikális újságíró minisztereinek és államtitkárjainak a nevelő mes- i tere volt. Ez a szellem uralkodik ma a fórumon. Ilyen han! gok beszélnek annak a nemzetnek a nevében, amelyet majd ^ezer év óta Európa leglovagiasabb nemzetének hívnak. Az Az Est cikkére a magyar társadalom még mái szánalmas zsibbadásában is felhördült. Csak a hitványak rugdossák meg a Szerencsétlenséget. Ezer és ezer tiltakozó levél támadt neki az Az Est szerkesztőségének, temérdek előfizető visszaküldte a lapot. De mit használ ez? A lap titokban fogja tartani a felháborodást és az aljas, gyáva cikk gyalázata, mint annyi más gyalázat, amit álarcunk alatt elkövetnek, visszahull ránk. Meddig kell még tűrnünk? Irgalmas Isten, meddig tart még?... Nincs hová néznünk vigasztalásért. A határok felől köröskörül egyre beljebb gyűrűzve tódul a földönfutóvá lett magyar élet. Ma már az ország valamennyi útján kifosztott emberek és hontalan, ősi vármegyelobogók menekülnek. Szekerek, gulyák kavarognak, hintók, gyalogosok, állatcsordák, dübörgő vonatok, emberrel zsúfolt marhaszáflító kocsik özönlenek. Futó falvak, futó kis városok. .. Örült, véresre sírt szemmel jön a félország magyar népe áruló fővárosa felé. És a szívszaggató hömpölygés nem névtelen tömeg többé számomra, nevek hallatszanak ki belőle, arcok bukkannak elő, amelyeket ismerek. Nap-nap után újak jönnek, akiknek nincs többé tűzhelyük, nincs ruhájuk, nincs betevő falatjuk és szép, tiszta otthonuk helyett zugvendéglőkben roppant árak mellett könyörögnek ki maguknak szállást legalább egy éjszakára .. . #— Folytatjuk r~> NEM VÁLTOZNAK Paul Miller, Gannett tudósitó, írja, hogy a Carter kor mánynak a moszkvai konferencián elért eredménytelensége egyesekben azt az érzést keltette, mintha amatőrök tárgyaltak volna professzionistákkal és vesztességet szenvedtek. Ezek a megfigyelők tévedtek . . . A szovjet vezetők elutasítás utáni viselkedése előrelát ható volt. Az új elnök merev álláspontja: az emberi jogoknak egy amerikaihoz méltó tiszteletbentartása, már korábban is fájóan érintette a szovjet érthető érzékenységét . Azután, amidőn az Egyesület Államok delegációja vá ratlan javaslatokkal érkezett Moszkvába, anélkül, hogy az oroszokat diplomáciailag előkészítette volna, Moszkva felháborodását váltotta ki. No és? Ez Moszkva sakkhuzása! Vezetői máris lecsendesedtek. Remélik, hogy többé nem hallanák Washington sebző szavairól, a polgári jogokról! De egy újabb összejövetel kitűzése csupán idő kérdése.. . Lehet, hogy mi nem szívesen vesszük tudomásul, de elkerü IhetetI en, hogy észre ne vegyük azt a szomorú tényt, hogy E; kommunisták nem változtak évtizedek alatt, noha állandóan hangoztatják a szocializmus változatait. Lehet, hogy módszereik nem oly bombasztikusak, mint az öreg harcos Kruscsevéi voltak, mégis céljuk ma is ugyanaz: meghódítani kívánják az egész világot! A jelenlegi szovjet vezetőkről Pat Moynihan, newyorki szenátor, megmondta véleményét az amerikai delegáció moszkvai fogadtatásával kapcsolatban: — Téved, aki azt gondolja, hogy ők haragusznak! Véleményein szerint ők gonoszok és józanok; keresik a felsőbbséget! Előre tudják, mit tesznek majd, ha ezt elérik. Azonnal kikürtölik azt az egész világnak! Tizenhat év előtt, amikor Moynihan 7,000 mérföldet utazott a Szovjet Unióban egy U.S. sajtó csoporttal, egy délután a Kremlinben Kruscsevvel tárgyalt és néhány szakaszban foglalta össze tapasztalatait, amelyek ma is aktuálisak: Moszkva minden követ megmozdít azért, hogy fenn tartsa a jövőbeli békét és a barátságot: A kommunisták határozott célja egy kommunista világ . .. Minekünk továbbra is mindent el kell követnünk a két ország népe közötti jobb megértés érdekében, bármennyire is megnehezítik ezt a kommunisták. De tartsunk ki mereven és büszkén, méltóságteljesen Amerika és az amerikai nép határozott álláspontja mellett; maradjunk meg saját elhatározásainknál és tartsunk ki céljaink mellett. A mi döntéseink alapja mindig az, hogy mi függetlenül és meggyőződéssel hiszünk saját igazságunkban és elvetünk minden “stratégiai közvetítő indítványt , ami kisebb-nagyobb kompromisszumokat jelentene és végeredményben történelmi legyőzetésünkhöz, romlásunkhoz vezetne. Mindenkor cselekedjünk úgy, ahogy az méltó nemzetünkhöz: egyenesen és céltudatosan. Ez az, amit a világ elvár az Amerikai Egyesült Államoktól. Ha ebből bármit engedünk, akkor megalázkodunk, elveszítjük karakterünket és romlásba rohanunk. Állj a sarkadra Amerika! Menj egyenesen előre! >— mondja Moynihan. ELTÉRŐ VÉLEMÉNY Mig George McGovern szenátor és mások, akik Kubából visszatértek, újabban dicshimnuszokat zengenek a Castro kormányról, addig egy kis szürkehajú, lágy hangú idős hölgy Dartmouthban a közelmúltban nagy hallgatóság előtt teljesen eltérő képet festett a kubai helyzetről. Anna Galbis, aki egykor jelentős pozíciót töltött be a Castro kormányban, jól ismeri a kubai életet. Beszámolója hiteles. Jeffrey Hart tudósító azt mon dja, hogy Walt Whit man szavaival élve: Én ott voltam! Egyes egyetemi hallgatók és diákok lehetnek Castro rajongói, de még ők is megzavarodtak némileg. 1959-ben, amikor Castro átvette az uralmat, Anna Galbis a párizsi egyetemen a politikai tudományokat tanulmányozta. Először lelkesedéssel támogatta az új régimét. A Castro előtti kormányt sok tekintetben elmaradottnak és nehézkesnek látta és az új régimtől újjáépítést és modernizálást remélt. Kubába visszatérve, többféle magas és felelősségteljes állást töltött be előbb Washingtonban, azután mint a kubai nagykövetség másodtitkára a pekingi kubai követségen, később a hadügyminisztériumban. Mint nyelvész, fordítóként és tolmácsként is működött a nemzetközi marxista kongresszuson Havannában. Anna Galbis lágy hangon beszél, de kifejezően. Nézete szerint Castro elárulta a forradalmat és saját népét, az egész szigetet egy börtönné tette és teljesen eladta a Szovjet Uniónak azért, hogy uralmon maradhasson. A mindennapi élet Kubában szörnyű nehéz — mondja, — bár a külföldi látogatókat egyes “kirakatokhoz” vezetik, Potemkin módra. A kubai polgárnak az adaga: tíz naponként háromnegyed font hús és tíz ounce bab. Havonta kap három kanna kondenzált tejet. Mig a kubai nép sovány adagokon él, addig a nagymennyiségű híres kubai halak és tengeri élelmiszerek garmadát szállítják a szovjet államokba. A kormány bírálatát teljesen elnyomták. Anna Galbis szerint Kuba több mint 50,000 politikai rabot tart 56 börtönben, 26 koncentrációs táborban és 108 büntető farmon. E börtönök rabjai a sztálini rendszerre emlékeztetnek. A külföldieket megtévesztő kirakatok, ironikusan, éppen a koncentrációs táborok foglyaival épültek fel. 1969-ben Anna Galbis megelégelte az életet Castro alatt és kiulazási vízumot kért. Azonnal elvesztette állását és nem kívánatos lett. Évekig várt és ezalatt angolul és franciául tanított, így tartotta fenn magát. Végre, részben spanyolországi rokonai nyomására és mert apja amerikai volt és ő is amerikai állampolgársággal bírt, sikerült kijutnia. “Nincs család a kubai szigeten, amelynek tagjai ne kívánnának kijönni onnan. Az egyik dartmouthi hallgató közbeszólására, Anna Galbis azt mondta, hogy vannak nem-kommunista országok is, pl. Chile ,ahol vannak politikai foglyok, de azok börtöneiben van ellenőrzés és oda be lehet menni . Kérdezte a közbeszólót, vajon tud-e egy organizációról, amely képes volt bemenni á kubai börtönökbe 18 év óta? Castroról szólva, Anna Galbis érdekesen nyilatkozott. Radnay Rudolf: MINDSZENTY CLEVELANDI SZOBRA TISZTELETREMÉLTÓ MAGYAR VÁGYBÓL származott szobrot lepleztek le Cleveland menekült ma-, gyarjai a többi rabnemzetek megható résztvételével, amelyet érdemes volt végignézni bárkinek. Erről a Magyar újság már beszámolt, most a magam értékelését írom meg az olvasó számára csak azért, mert a Mindszenty Emlékbizottság érdemesnek tartotta annak idején végzett szerény élőmunkámat megemlíteni a IelepI ezés emlékére megjelentetett Unveiling Ceremony Program című alkalmi kiadványában. Összefoglalóan ismétlem meg mindazt, amit a * kezdet kezdetén írtam és mondtam a tehetséges ifjabb vitéz HoIIósy E. György szobrászról és művéről. HOLLÓSY SZOBRÁRÓL AZ UTÓBBI IDŐKBEN sokszor olvashattunk és hallhattunk önkényes elgondolásokból származó szakértő és dilettáns — véleménye-* két, melyek tetszetős szempontok szerint, de értékükként váb tozó jelentőségű megnyilvánulások voltak. Bárhonnan származtak is, ingatag kritikát jelentettek, csak arra voltak ab— kalmasak, hogy hangos fegyvercsörgésük megzavarja a tárgyilagos felfogást. Mindszenty bíborosunk világhírnevére való tekintettel szükség van arra, hogy az egyes kritikák1 mesterségbeli fogásain, de még inkább a fájdalmasan naivak döntőnek vélt hozzászólásain túlmenőleg pártatlanságot tükröző mondanivalóról is értesüljön Cleveland magyarsága.,., ☆ HOLLÓSY. A MELLSZOBROKAT KÜLÖNBEN ** jellemző archűség helyett Mindszenty hercegprímást nem az idős főpapként fogja fel, hanem típusát összevonva, egy él-, rnényt jelentő, jövőbe tekintő emberként ábrázolja mintegy átszellemült emberi lét szintéziseként. Belső mérlégelés ömlik el vonásain. Hódolat sorsának küldetéses szépsége iránt. Ezt a művészi felfogást komolyabbnak kell tekinteni, mint a talán szokásosabb portrészerűséget. A nevéről elnevezett téren megjelenő bronz alkotás Mindzsenty történelmi jelentőségű emlékszobra i—* és nem konvencionális értelmű térbeli fogalmazás! ☆ KÉPZŐMŰVÉSZETI FORMÁBAN ÁBRÁZOLT nacionális jelentőségű .— mondjuk —* emberi remekművek esetében —- élet koruknak átértékelése — HoIIósy szuverén művészi joga! Megindokolta ezt már a St. John székesegyházban bemutatott emlékezetes gyászmise alkalmával, amelyen először került bemutatásra frappáns hatású büsztéje. Bár jelen lehetett hercegprímásunk clevelandi útjain, de közvetlen mintázásra nem került sor. E sajnálatos körülmény nem tántorította el céljától: nem arcmást hanem emlékszobrot alkotni korunk nagy alakjáról! Szobrának ezért elvont értelmű meghatározást adott, célját elválasztotta az időbeli hűségtől és műve mégis kifejezi, amit mindnyájan érzünk, ha a szoborra pillantunk. Problémájának megoldá sa tehát sikerült, amelyhez meg is volt művészi felkészültsége és tudásának szellemi apparátusa. ☆ NEM PILLANATNYI SIKER eléréséről volt szó; tudta, hogy tervében nagy lehetőség szunnyad. A bronzszobor stílusának technikai szabályait szemelőtt tartotta; figyelmét részletek nem kötötték le, ha nem vigyáz menthetetlenül a sablonba sodródik. Helyesen érezte, hogy a megszokott portrészerűség idővel úgyis halványuló emlék lesz Ez, mint egyébként tilalmas varázskor, eltűnt körülötte és így ma nagy hősünk szobra — mindig megújuló, értink vívott harcos princípiumát jelképesen sejtető módon áll ~ magyar mementóként —* Clevelandben. Századunk rohamosan fejlődő világában lehetetlenre válik minden teljes meghatározás. Csak egyetlen megfgható absolutum van: az ember, Mindszenty, a kivétees egyén, a magyar érzés középpontja! Ezt sugározza a PIga bronzemléke! ! ☆ : Y NAGY KÖRVONALAKBAN EZ VOLT írásba) és szóban vallott akkori felfogásom az akkor még csak égé tett agyagban lévő szoborról és ezt most megismétlem. Hogy az időközben készült alapzathoz, a szervetlenül megoldott korongszerű közvetítő bázishoz lenne némi észrevételem, az nem dönti el a szobor sikerét. Túl nagy szerepe ilyesminek nincsen, nem is mindenki látja meg a Mindszenty-Iélek előkelőségét szemcsésen árasztó műnél. A valóság és művészi elképzelés halármesgyéjén álló ! emberideál szobra a fiatal művész tudásának és elgondolásának mindenképpen méltánylandó volta mellett —< ? szembeötlően hirdeti Clevelandben halhatatlan mártírunk J emléke köré szövődött' időtlen értékű emberi nagyságot! OHIO ELSŐ ATOMTELEPE Tíz évi tervezés és építkezés után Ohio első atomtelepe megkezdte működését. A telep a 2. számú műút mentén az Erie-tó partjának Navarre Marsh néven ismert részén, Ot tawa megye területén 535 millió $-os költséggel készült. A telep tulajdonosa: a clevelandi Illuminating Co. és a toledói Edison Co., de működéséről az utóbbi gondoskodik. A Davis-Besse atomtelep teljesítménye fokozatosan 960,000 kilówatt villanyáram fejlesztése lesz. Terv szerűit ; ugyanezen a vidéken még két atom-reaktor épül, mindegyik újabb 960,000 kilowattos áramfejlesztési képességgel. A második egység 1983-ban, a harmadik 1985-ben készül el. Azt mondja, hogy a szakállas vezér magát világtörténelmi alaknak képzeli, egy második Nagy Sándornak. Kuba és népe neki azt a célt szolgálja, hogy megmozgassa és vezesse a harmadik világrendet egy halálos politikai és katonai kampányban a Nyugat ellen.
