Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-07-28 / 29. szám

1077: JÜLIDS 28: MAGYAR ÜISÄ'G S ÖLBAD Tormay Cecil: BUJDOSÓ KÖNYV — Folytatás — Mialatt a beszédjüket hallgattam, eszembe jutott az, amit kormánya nevében Károlyi Mihály üzent az Armee- Obercommandónak: mindenért készséggel vállalom a fele­lősséget!” Azt is kijelentette, hogy “a magyar népkormány maga akarja a magyar állam nevében a külön békelépése­ket megtenni . Eredetileg személyesen készült Páduába, de a hadseregfőparancsnokság megakadályozta. Tegnap óta az a hír terjedt el, hogy miután az olasz hadak főparancs­nokával, aki az entente nevében tárgyal a Monarchiával, nem léphetett érintkezésbe, Franchet d Esperayhez, a bal­káni front parancsnokához fordult. A francia tábornok, mi­előtt érdemleges tágyalásba bocsátkoznék vele, azt kívánja, hogy mindazok a csapatok, melyek a magyar-szerb határo­kon állnak, vonuljanak vissza tizenöt kilométernyire az ország belseje felé és tizenöt napon belül fegyverezzük le a német csapatokat. Magyar föld feladását követelik ... és utolsó ba­rátainkat kellene elűznünk magunktól, akik még védik a ha­tárt, melyet a mieink már nem védenek! . . . Magyar földet kellene feladnunk! Erre csak elutasítás lehet a felelet.. . A hír azonban mást mond: Károlyi kíséretével állítólag Belgrádba megy, vagy talán már el is ment. . . Érthetetlen! Hiszen nem álmodtam, valamelyik újságban azt olvastam a vezérkar főnökének a jelentésében, hogy az olasz harc­téren csapataink a megkötött fegyverszünet alapján beszün­tették az ellenségeskedést. Miféle tárgyalásra készülnek hát Belgrádban? Nagy lárma támadt odakinn a!z ajtó előtt. 1 emérdek katona tódult befelé. Teát követeltek, durva zsivaj töltötte meg a helyiséget. Elkeseredett hangok hallatszottak. Az Ausztriából érkező katonák legtöbbje kifosztva jön haza. Bécsben vörös gárdák fosztogatják a pályaudvarokon a ma­gyarokat. Elszedik tőlük a hátizsákjukat, a pénzüket, egyik­­másikról lehúzzák a köpönyeget, a bakancsot, ellopják az élelmiszerüket, még a bicskájukat is. Éhesen, dühösen jön­nek haza és követelődznek. Egyszerre megint ott láttam a vörös karszalagos őrmes­tert. Elvegyült a katonák közt és egyik-másikkal súgdosódva beszélt. Egy paraszti árcú, ösztövér közlegénytől megkérdez­tem, hogy mindannyian jönnek-e? Hogy nem állnak-e meg a csapatok a határokon az ország védelmére? —< Bizony nem áll meg senki, megyünk haza, még az ágyúkat is ott hagytuk, ahol a hírt kaptuk, hogy nem kell többel katonának lenni. Az Est -nek egy gyűrött, piszkos számát kotorta elő zubbonya zsebéből és meglobog­tatta a kezében. Ebben az újságban is az van írva, még a hadügyminiszter is azt mondta! Most már béke van. A nem akarok katonát látni tehát már a határsorom­pókhoz érkezett! Ott várnak a végzetes szavak minden úton, amelyen magyar katonák térnek haza, rávetik magukat pré­dáikra, megmérgezik a lelkeket.. . Tizenegy óra felé járt az idő, mire a szolgálatomnak vége volt. Mikor a kapun kimentem, két ember állt a fal mellett. Katonák voltak . . . tisztek. Az egyik izgatottan be­szélt és többször a fejéhez kapott. Szinte olyan benyomást tett reám, mintha őrült lennie. —- 1 eljes felszereléssel rendben hoztam haza az ez­redet, *—< mondotta rekedten — jelentkeztem fenn a hadügy­minisztériumban, felajánlottam a szolgálatomat az ország­nak, azt mondták, szere Ijek le, menjek haza . . . Többet nem hallottam, de ennyi éppen elég volt. Azoktól hát, akik már egyszer ideértek, nem várhatunk sem­mit. Talán másutt valahol, távol ettől a várostól akad még valaki, aki összetartja csapatait, aki Budapestnek vonul és szétveri Károlyi csőcselékét. Ennyi reménység maradt meg számunkra, semmi több. A zajos utcákból néptelen, sötét kis utcákon át kanyar­góit az utolsó villamoskocsi. A Rókus-kápolnától gyalog mentem haza. A Vas-utca tájékán katonái őrjárat lépései hangzottak. Befordultam a kapun. Mögöttem valahol asz­­szonyi sikítás csattant ki az éjszakai csendből. Mikor futva 1 elértem a lépcsőn, anyám ott állt az előszobaajtóban és várt. Ki tudja, mióta? . . . Nem tett szemrehányást. Pedig láttam az arcán, hogy nyugtalan volt. Csak mikor aludni mentem, mondta kérlelve: <— Máskor ne maradj ott ilyen sokáig. November 6. Sajátságos érzésem van. Olyasmit érzek, mintha egy nyitott seb lenne a fejemben és a vér minduntalan elöntené a gondolataimat, amelyek készülődnek, akarnak valamit, aztán feleúton megállnak és zűrzavaros homályba tévednek bele. Meddig lehet az ilyesmit elviselni? Valaminek történ­nie kell . . . Egyre mondjuk ezt és egyik nap csak múlik a másik után. Új és új szerencsétlenségek híre jön. Mindenütt rabolnak az országban. A kastélyokban, pusztákon, falvak­ban kószáló orosz foglyok, züllött katonák, fegyencek, kisza­badult rablógyilkosok fosztogatnak a felbőszített csőcselék­kel. Kecskemétről, Félegyházáról, Kaposváréi, Nagykőrös­ről riasztó hírek jönnek. KÖNYV ELŐJEGYZÉS TORMAY CECIL: BUJDOSÓ KÖNYV című könyvét két kötetben, vászonkötésben. A két kötet (kötetenként 300 oldalon felül) bolti á~o 23 dollár lesz vászonkötésben. Azoknak, akik a könyvet elő- Vgy/ik és az árát beküldik. 20% kedvezményt nyújtunk és a postadíjat sem számítjuk fel. Kérjük, támogassa ezt a könyvkiadásunkat. A legszebb karácsonyi ajándék lesz! Az előjegyzési ár összegét 23 dohát helyett $20.00-t nellékelem. □ Tormay Cecil: Bujdosó könyv Ma reggel Arad vármegyéből érkezett valaki. Álgyest! jóformán névtelen kis falu, nyoma sincs a térképeken és nekem mégis megvonag Iik a szívem. Túl a világosi mezőn, a Kőrös partján, az öreg kert, a régi ház a jegenyék alatt. Kifosztották! És ezen a sorson át, élőn és elevenen, egyszer­re megértem Magyarország minden kifosztott kastélyának, minden megrabolt otthonának a szerencsétlenségét. Üszkös falak, üres szobák. .. Nem volt az enyém az ősi oszlopos udvarház; mégis hozzányúltak az enyémhez; messze gyer­mekkorom elmúlt nyarait bántották. Megtiporták az utakat, melyeken ha rájuk gondolok, nagyanyám emléke még ma is olykor Jcé zenfogva vezet. Megtiporták a Kápolnahegy lejtő­jét, amelyen annyit játszottam hajdan. Betörtek még a kriptába is. Úgy hírlik, megrabolták azokat, akik csendes nyugvásra gyűltek ott össze nemzedékről-nemzedékre, az alvó homály ba. A fellázított oláh parasztok agyon akarták verni a kas­tély lakóit. És míg ők bújva menekültek, a falusi tanító ve­zetése mellett betódult kaszákkal, baltákkal a vad csorda és amit nem vittek el, azt veszett orgiában összerombolták. A könyvtár szépó dón könyveit beletaposták az udvar sarába. A régi dolmányos földesurak, a krinolinos dámák képeit fej­szével hasogatták be, kiszúrták a szemüket, kivágták a vász­nat a szívük helyén. A perzsa szőnyegeket darabokra metél­ték és úgy osztozkodtak rajtuk. Mint a fúriák zúztak, törtek napestig. A százados öreg bútorokból tüzet raktak dáridó­­jukhoz az udvaron. Az öntöző kút medre pedig, a tuj.ák alatt, színültig van darabokra zúzott. Alt-Wien cseréppel, metszett poharak kristálytörmelékével. Hányszor néztem az öntözőkút vize tükrében a saját j gyerekarcomat és öltögettem nyelvet önmagámra, hányszor fogtam pillangót a kút körül és a meleg, rózsaszagú kert napfényes útján, mely a fenyőkön túl, a mély zöldbe vitt. Az utak szélén, ott az öreg árnyékban smaragdos moha bár- I sonylott. És zöld moha nőtt a kőpadon a kert végében is, : ahová ritkán jöttek el játékot zavarni a nagyok. A padra fel lehetett állni és ki lehetett róla látni a bokorsövény felett az országútjára. Puha fehér porban, ekhósszekerek jártak és a bocskoros oláh parasztok megsüvegeltek bennünket, ha észrevették: <—< Naptye buna! Integettem nekik. Ismertem az öreg I ogyért és Li szandrut és Petrut, aki az anyám keresztfia volt. A maguk nyelvén beszéltek, sohase bántotta őket senki, a papjuk, a tanítójuk csak oláhul tudott, de azért a magyar állam is fizette őket. I így volt ez másutt is! A magyar faj nem nyomta el idegenajkú testvéreit, akik zaklatott századokban, mongolok, tatárok, törökök és a saját vérük zsarnokai elől menedéket keresve vándoroltak be. Nem kényszerítette rájuk senki a mi nyelvünket. Mert ha tette volna, ^ ma nem lenne többé 1 német, tót, rutén, oláh és szerb az országunkban. Hazudtak, akik mást mondtak. Mi békésen éltünk együtt. És a nemzeti­ségek most egyszerre mégis vad gyűlölettel ordítják, hogy agyon kell ütni mindenkit, aki magyar. Ezért az eredményért két oldalról folyt a szívós, céltu­datos munka. Az oláhországi propaganda és Károlyi des­truktív tábora két oldalról fúrta meg a hegyet. Középütt találkoztak az alagútban, az oláh agitátorok és az áruló magyarok. Ez is hozzátartozott Károlyi táborának terveihez. Elogy megteremtsék hatalmuk előfeltételét: a felbomlást, a nemzetiségi vidékeken agitátoraikkal a magyarokra uszítot­tak. A fajmagyar vidékeken az osztálygyűlölet csóvájával hajszolták romlásba a népet. És a vérvesztett nép megbó­dult: a háborús évek szenvedése csúnyán felordított benne. Rossz hírek jöttek. Aradon, Nagyváradon egyes menet­századok fellázadtak és megtagadták az engedelmességet. Iz­gató iratokat talállak a kaszárnyákban. Budapesten fenyege­tően nyugtalankodtak a munkástömegek. A községi élelmi­­j szerbódék és boltok körül már nem ácsorogtak hallgatagon | türelmes emberek. Sokszor megálltam a járdaszélen és ii- 1 gyeltem rá, mit mondanak maguk között. A lerongyolódott, várakozó, fáradt embersorok két ék között vergődtek órák | hosszat. Odabent a boltban az árdrágító kereskedő szívta az | életerejüket, kinn az utcán a felbérelt agitátor ingerelte őket ! ügyesen, burkoltan az “urak” ellen <-* Csak tőlünk függ, meddig tűrjük! Hiszen mi va­gyunk többen, nem ők. A tömeg helyeselt és nem vette észre, hogy a sémita faj csupán á két sor végén foglalt helyet, de a tolongok, a sze­gények, az éhezők között, mint vásárló, nem állt ebből a faj­ból egyetlen egy sem . . . Szimbólum volt ez, Budapest sű­rített képe. Az eladó és a Iázító ők voltak. A vevő és a lazított pedig a fővárosi nép. Egy kocsi robogott el az utca közepén. Beteges arcú, halovánv asszony ült a kocsiban. A várakozó embersorok rosszindulatúan morogtak a kocsi felé: Hát ez nem tud gya­log menni? Csúnya szavak repkedtek. Végignéztem a soron. A bújtogató nem volt ott többé. De a mag, amelyet elhintett, hirtelen vetésbe zsendült! Az emberek ingerülten beszéltek egymással és kihívóan kiáltoztak azokra, akiken jó kabát volt: Minek neki az a kabát!? . . . Majd másként lesz még! Irigység és gyűlölet torzította el az utca képét. A sajtó egy része ekkor már nyíltan izgatott az osztály gyűlöletre. Az öngyilkosságnak fullasztó, kábult előestéjét élte ez a város, amely nehéz, reménytelen önmarcangolásban készült elemészteni magát. És ezekben a napokban, mint egy villám­­csapás, beíenyilalt az utcákba a hír, hogy lenn délen, a bol­gár hadsereg lerakta a fegyverét! Emlékszem arra a szörnyű napra. Szeptember huszen­­hatodika volt. Égő, keserű fájdalommal a lelkemben, kicsi holt keresztfiamhoz indultam Nádudvarra, temetni mentem le a Hortobágyra, a felajzott, nyüzsgő fővároson át. Temér­dek ember lepte el az utcákat. Mentében mindenki újságot olvasott és olyan bizonytalanul lépett, mintha nagy ütéstől bódult volna meg. Senki se tudta, mi fog történni. Szomorú arcok rohantak el mellettem. Csak itt-ott látszott némi ellen­tét. Nem fogtam fel mindjárt, csak később. Két zsidó beszélt egymással; hallottam, amikor mondták: i— Csakhogy már itt tartunk! Beneidenwertes Volk, e­­zek a bolgárok. Jó feltételeket fognak kapni. Prima Bedin­gungen! És ez a béke kezdete! Furcsa, ők örülnek ... A nap is mintha nevetett volna a tetők felett és a kora ősz csilíámló fényében volt valami, ami egy elmúlt év kora tavaszának friss, tiszta világítására emlékeztetett. Ugyanerre jártam. Mikor is volt? Megvonag­­lott a szívem. A gorlicei győzelem reggelén sütött így a nap a zászlók színes lobogása felett. És egy könnyön át, ezüstsző­ke fejével, egyszerre a holt fiúcska, a holt reménység képe tűnt elém: kis I ormay András . . . A háború alatt jött, mo­solygott és ment. Itt volt és egy nagy világcsatáról mégsem tudott semmit. Kicsinyke életével zárult az utolsó óriási fel* vonás. De vajon az utolsó-e? Vagy csak új kezdet megint? Emlékezel, mikor utólszor találkoztunk?... Az er­dők 'között a ködben. És azalatt, míg a jövőt találgattuk a hűvösvölgyi házban, bent a városban már megkezdődött a lázadás. ^ Akkor volt . . . október 30-án. !—< Azóta minden összedűlt. Van-e olyan erő, amelyik még jóvá tudja tenni ezt a borzasztó pusztítást? ,—' Sohase lehet jóvátenni semmit, ,—< mondotta Zichy Rafaelné elgondolkozva. — A rossz megmarad, csak mel­lette lehet valami jót tenni, ami halad és elhagyja a rosszat maga mögött. — De hát van-e, aki ma még jót tudna tenni? Szer­vezetlenek vagyunk és az emberek olyan csüggedtek és fá­radtak. Amíg így van, semmi sem történhetik. A csüggedést kellene meggyógyítani. Az előbb gondoltam rá: az asszo­nyok nagyobbak tudnak lenni a pusztulásban, mint a fér-! fiák. Ha fel lehetne ébreszteni őket és megfognák egymás kezét, ők vissza tudnák vinni a nemzet életébe az elvesztett hitet. Már tárgyalok a katolik us női alakulatokkal, — mondotta Zichy Rafaelné, /—- szervezem az egységüket. < Nem felekezeti egységet, magyar egységet akarok. | A destrukció is egy táborban van. Mind összefogtak eile- j nünk. | — Én ott kezdem el, ahol a gyökerem van. . .—* 1 felelte,1 vendégem és sajátságosán mosolygott, mialatt elbúcsúzott. .—■ Te is olyan vagy, mint a többi magyar temperamentum. Egyszerre, rohamban akarnátok mindent megcsinálni... És neki volt igaza. Ö már dolgozott. November 12. Mi történik?... A Reáltanoda-utcai iskola előtt tengerészek sorakoztak. Aliig felfegyverzeti menetszázad az utca .közepén. Kérdően, bizalmatlanul néztek össze az emberek. Rossz emléke van annak az iskolának. Októb erben titokban ott verődtek össze a katonaszökevények, a károlyisták lázadásának fegyveres szolgái. Úgy mondják, onnan indult ki lisza megöletésének sötét munkája is. > <—< Már megint akarnak valamit? —> Ezek a Fényes László tengerészei. Pozsonyba men­nek a csehek ellen, — mondotta egy hosszú szőke ember. Valaki felsóhajtott: >—> Szegény pozsonyiak. A szőke ember ijedten intett, hogy hallgasson. Háta mögött egy tiszt izgatottan kezdett beszélni. Csak félig ér­tettem. Arról mondott valamit, hogy Pogány rendeletére az Les honvédek kaszárnyájában éppen most szereltek le öt­száz tisztet és vagy háromezer közkatonát, akik a Felföld védelmére akartak menni. Az iskolaépület kapuján ekkor tábori egyenruhában egy vállas fekete zsidó jött ki. Mellén nemzetiszínű szalag volt. A hangja nem ért el hozzám, csak a szája mozgását láttam. Beszédet intézett a tengerészekhez. Éljenzés csattant fel az utcában. A tömeg előre tódult, én pedig visszafordul­tam, hogy szabaduljak a sodrából. Kerülő úton igyekeztem hazafelé. Egyszerre megint éljenzés hallatszott és mögöttem nehéz lépések doboltak a kövezeten. A tengerészkülönítmény vonult a pályaudvar felé. Kétoldalt csőcselék kísérte. A csapat élén kivont karddal a feketehajú haladt, mögötte fegyencképű tengerészruhás emberek. A legtöbbnek már vörös szalag volt a sapkáján. A kék zubbony mély kivágá­sában szabadon látszott mezítelen, szőrös mellük. A leg­utolsó horpadt orrú, zömök ember volt. Tisztátalan, patta­násos bőre fénylett. Csupasz nyakára egy vörös selyemkendő volt kötve. Mentében megbotlott és visszanézett. Erős, bo­zontos szőrrel benőtt szemöldökcsontja és kiugró pofacsontja között mélyen bennguggolt a szeme. Összeborzadtam. Ezek a martalócok mennek Pozsonyt védeni? Visszavenni az el­veszett Felföldet? Egyszerre valami más jutott az eszembe. Az az ember a tengerészek élén: Heltai-Hofler Viktor lehetett, az, akit az Astoriában október 31-én Budapest városparancsnokává neveztek ki. Azt hallottam, hogy eredetileg vállalkozó volt, Károlyi politikai környezete azonban azt mondja róla, hogy mint pincér kezdte a Folies Caprices mulatóban. Később parkett-táncos lett és a háború alatt lánckereskedelemből élt. Szénával, zsírral, cukorral kereskedett. A külseje nem tagadja ezt a nacionálét. Károlyi táborában mindenesetre jobban tudják, mint mi, hogy kik voltak a bűntársaik. Hel­­tai a patkányforradalom éjjelén ajánlkozott, hogy egy csomó katonaszökevénnyel meghódítja a térparancsnokságot. Szé­gyenletes sikere jutalmául nevezte ki aztán Fényes, Kéri és a többi nemzeti tanácsos a főváros katonai parancsnokává. Néhány napja sajátságos hírek-terjedtek el róla, aztán fel­mentették állásától. Heltai állítólag titkokat tud a hatalom birtokosairól, talán hogy eltávolítsák innen, azért lett a Po­zsonyba induló védősereg parancsnoka. A tengerészek lépése belevesztett az utca zajába. Ko­csik kocogtak lesoványodott rossz lovaikkal, emberek jöttek és mentek fanyar egykedvűséggel. A menetszázad nem Iát­­szott többé. Régén eltűntek a tengerészek és nekem mégis úgy rémlett, mintha az utolsót, a horpadt orrú, vörös kendős embert még mindig látnám, mintha az a gonosztevő-arc lett volna az egész csapatnak az arca. És ez a szörnyű arc a félrecsapott tengerészsapka alatt, ott van ma mindenütt, ahol oszlásnak indul egy-egy ország teste. Felbukkan az égő házak tűzfényében, este sötéttel benyit a magányos falusi kastélyokba és a kunyhókba is, berohan a paloták kapuján, megy végig a szobákon, kutat, keres, nem lehet előle menekülni. Utoléri azt, akit üldöz . .. Aztán beletörli véres kezét selyembe, darócba és mikor ne­héz lépése elmegy, mögötte a sötét kifosztott szobában hörög a halál. Egykor szép szabad messzeségekről, tengerekről és partokról mondott valamit az a szó, hogy tengerész. Ma elakad tőle a lélegzet és iszonyat támad. Félrecsapott tengerész-sapka, mélyen, prédalesőn gug­goló szemek... Ott volt az a szörnyű arc Moszkvában, mikor a Kreml falai között ezernyi császári tisztet Iemészá- > roltak. Ott volt Szentpétervárott a halál óráiban és Odessá- * ban és Altonában és beletükröződött Helsingforsban a fin- \ nek vérébe. Most ott van Berlinben, a vörös Iobogós császári • palotában. És lenn ólálkodott a schönnbrunni kastély udva­rán, mikor Károly császárt kiűzték rezidenciájából. >—i Folytatjuk 4T KIHIRDETÉSEK KIHIRDETÉSEKET LEGKÉSŐBB HÉTFŐN ESTE 8’ ÓRÁIG VESZÜNK FEL Lander Circle Kiwanis 20th Annual Rummage & White Elephant Sale Sale Dales: Fri., Aug. 5th. 9 A.M. to 6 P.M. - Sat., Aug. 6lh. 9. A.M. to 4 P.M. Sale Location: Moreland Hills School Located on route 422 (Chagrin Blvd.) just west of S.O.M. Center Rd Sale llems Include: Furniture, toys, dishes, shoes, clothing, working appliances, rufeS> and what-have-you. NOTE: This sale supports scholarships, area softball, school and library projects, the Easter Egg Hunt, the area needy, teen-age drug rehabi­litative aid, school achievement awards, and many other community events. MEN WOMEN WORK OVERSEAS Australia — Europe — Japan The South Pacific — Far East South America — Central America OVER 100 COUNTRIES ALL OCUPATIONS - skilled - unskilled ~ U.S. Government <— Private Corporations and Organiza­tions. Construction i— Engineering ^ Sales —< Transporta­tion — Teaching ^ Oil Refining ^ Medical Ac­counting Manufacturing — Secretarial — Aircraft, etc., etc., $800.00 to $5,000.00 per month. In most jobs overseas you will receive FREE TRANSPORTATION, HIGHER SALARIES and WAGES, TRAVEL PAY, GENEROUS VACA­TION and BONUS, FREE MEDICAL CARE, FREE MEALS and HOUSING, more ADVANCE MENT OPPORTUNITIES. NO U.S. INCOME TAX under the Government For­eign Resident Rule (civil service excluded). To allow anyone the opportunity to explore overseas employment we have published a complete set of OVERSEAS EMPLOYMENT GUIDES. Our OVERSEAS EMPLOYMENT GUIDES contain the following information . . . •List of CURRENT OVERSEAS JOB OPPOR TUNITIES with a special section on overseas con­struction projects, executive positions and teaching op­portunities. •How, Where and Whom to apply for the job of your choice OVERSEAS! "FIRMS and ORGANIZATIONS employing all types of Personnel in nearly every part of the Free World. "Firms and organizations engaged in OVERSEAS CONSTRUCTION PROJECTS, MANUFAC­TURING MINNJNG, OIL REFINNING, EN­GINEERING, SALES, SERVICES, TEACHING, SECRETARIAL, AIRCRAFT, ETC.! •COMPANIES and GOVERNMENT AGENCIES employing personnel in nearly every occupation, from the unskilled laborer to the college trained profes­sional! "How and Where to apply lor OVERSEAS GOV­ERNMENT JOBS! "Employment on U.S. Government ships “MER­CHANT MARINES”! "Directory of U.S. Business operating in AUSTRAL IA that employ Americans. "List of U.S. DEFENSE CONTRACTORS with operations OVERSEAS THAT EMPLOY Amer­icans! "Information about TEMPORARY and SUMMER JOBS OVERSEAS! •Plus several EMPLOYMENT APPLICATION FORMS that you may send directly to the COM­PANIES or ORGANIZA I IONS that interest you the most! MAIL OUR ORDER FORM TODAY!! I he Job You Want May Be Waiting For You Right Now!! ORDER FORM MAIL TO: Overseas Employment Guides 1727 SCOTT ROAD. SUITE C BURBANK, CA. 91304 I am enclosing $10.00 cash, check or money order. Please send me your complete set of OVERSEAS EMPLOYMENT GUIDES immediately. name ----------------------------------------------------------------------­ADDRESS —-----------------------------------------------------------­CITY_________—_______, STATE ----------ZIP----------30 DAY MONEY BACK GUARANTEE If you are dissatisfied with our Overseas Employment Guides, for any reason, simply return our Guides to us within 30 days and your $10.00 will be refunded to you immediately. NO QUESTIONS ASKED.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents