Magyar Újság, 1977 (67. évfolyam, 2-49. szám)

1977-03-03 / 8. szám

KETTŐS ARCULAT Különböző hírmagyarázatok már korábban hangsú­lyozták, bogy Carter Jimmy elnök intézkedései és nyilatko­zatai között ugyanolyan ellentétek mutatkoznak, mint egyes munkatársainak törekvése és maga intézkedései között. A New York Times február 22-i száma ezzel kapcsolatban a diplomácia kettős arculatáról közöl hosszabb fejtegetést, a­­mely tételről tételre igazolni akarja az elnök diplomáciájának kettős arculatát. Helyesli, hogy Carter mindenképpen tár­gyalni akar a Szovjetunióval és vele megegyezésre törekszik, ugyanakkor azonban az emberi jogok és a disszidensek vé­delmében is nyi It h atározottsággal szót emel. i A cikk végső Következtetésként Adams Quincy elnök­nek még külügyminiszter korában, 1821. július 4-én tett ki­jelentését idézi. E szerint bárhol bontakozik ki a szabadság és függetlenség teljessége, Amerika mindig örül annak, ál­dását adja rá és imádkozik érte, de sohasem megy külföldre, hogy a szörnyeket felkutassa és megsemmisítse. Mindenki szabadságának és függetlenségének örül, de rak a sajátma­gáénak bajnoka és védelmezője. Ez a fejtegetés az idézet megvilágításában már koránt­sem azt igazolja, hogy kettős arculatú diplomácia folyik, ami -cikk névtelen szerzője szerint — helyes, hanem inkább azt állítja, hogy van, amiről csőh beszélnek, amire csak biztatnak és van. amit akarnak és amire valóban törekszenek. SZOVJET VISSZHANG Carter elnöknek a szovjet tömbhöz tartozó országokban megnyilatkozó elégedetlenséggel kapcsolatosan az emberi jo­gok fokozottabb érvényesülését célzó kijelentései a szovjet részéről érdekes visszhangot kapott. Az orofcz kommunista párt hivatalos lapja, a Pravda szokatlanul erélyes hangú cik­ket közölt, amely azt hangsúlyozza, hogy az a nyomás, ame­lyet Amerika mind Oroszországban, mind a szovjet tömb más országaiban bizonyos változást igyekszik elérni, sok za­vart okoz. és tovább nem tűrhető. A Sakharov Andrei és Ginzburg Alexandr ügyével kapcsolatos amerikai észrevételeket a Pravda gondosan elő­készített szabotázs-cselekményeknek minősíti, amelyek a * re­negátok -kai szemben történt in tézked ések tekintetében lúl­­lépik a megengedett határokat. Amerikai diplomaták a kérdés tanulmányozása során lelt megállapításai szerint az oroszokat kétségtelenül aggaszt­ja az a tény, hogy az ellenzéki hangulat újabban nemcsak az értelmiségiek részéről nyilvánul meg, mint azelőtt, hanem a parasztok és munkások részéről is, mint például a hús- és kenyérárak legutolsó emelése miatt — különösképpen Len­gyelországban. Csehszlovákiában és Kelet-Németországban. Egyes amerikai tényezők arra intik a kormányzatot, hogy óvakodjék az emberi jogokkal kapcsolatos nyilatkoza­toktól s azt javasolják, inkább magánúton figyelmeztessék az oroszokat, hogy az emberi jogok megsértése következtében a szenátus esetleg nem ratifikálja majd a hadászati fegyverke­zés korlátozására vonatkozó egyezményt, amelyet pedig a Szovjetunió szeretne. Másrészt viszont vannak, akik attól félnek, hogy az emberi jogok szüntelen hangoztatása miatt az oroszok majd megszakítják a fegyverkezési korlátozásra vonatkozó tárgyalásokat. Az oroszokat különösképpen bosszantotta, hogy az E- gyesüít Nemzeteknek az emberi jogokkal foglalkozó genfi bizottságánál Carter elnök kikü Idöttje, L owenstein K. Allard — utasításához híven — nyíltan felvetette az emberi jogok betartásának kérdését. A szovjet visszhang tüneteként könyvelhető el az is, hogy a Pravda említett cikkét követő napon újabb disszidens letartóztatására ke rült sor. A 46 éves Turchin Valentint, az "Amnesty International szovjet tagozatának egyik alapító­ját, a rendőrség főhadiszállására kísérték "intervju céljából. Eközben közölték vele. hogy tevékenységével árt az állam érdekeinek, később azonban elengedték. TRUDEAU LÁTOGATÁSA Carter J imrny elnök Jose Lopez Portillo mexikói elnök után elsőnek az Egyesült Államojí északi szomszédjának el­nökét, Frudeau-t hívta meg Kanadából. A két elnök meg­beszéléseinek központjában az energia-gazdálkodás kérdé­sei szerepeltek, de természetesen más ügyek is szóba kerültek A tárgyalások kedvező légköréhez rendkívüli módon hozzájárult az a tény, hogy Kanada a januári nagy hidegek napjaiban önként fokozta természetes gáz- és olaj-ellátmá­nyát az Egyesüli Államok részére. Abban a kérdésben, hogy Kanada hozzájárul-e az alaszkai gázvezetéknek Kanadán keresztül történő átvezetéséhez, csak az év későbbi szakában lörténik döntés, de az elnök; megbeszélések során valószínű­leg szintén szóba kerültek az ezzel kapcsolatos kérdések is. UPI-híradás szerint Carter az amerikai honvédelem költégeinek csökkentéséről is tárgyalt Trudeuval. Ez a csök­kentés 2.“ billió $-t jelentene a Ford-kormányzat 125.1 bil­lió $-os költségvetéséből az 1978-as költségvetési éven túl­menően, de csak mintegy 500 millió $-t az 1978-as költség-, vetés keretén belül, amely a Eord-kormány előirányzása szerint 110.1 billió $-t ölelt volna magában. Biztosan szó volt még 18 vízszabályozási és gátépítési tervről, amely a honvédelmi költségek csökkentéséhez hason­lóan kétségtelenül ellentmondásokkal kerül majd szembe mindkét országban. I rudeau kanadai elnök helyzetét otthon még mindig megnehezíti az a politikai küzdelem, amelyet Quebec külön-1 válásának híveivel kell folytatnia. ELLENTÉTEK CSÖKKEN A SZABADSÁG A New Yorkban székelő "Freedom House” intézete mostanában adta ki a népek szabadságára vonatkozó adat­gyűjtésének eredményét. Az intézet az adatgyűjtést világvi­szonylatban végezte. Az eredmény elszomorító, mert a sze­rint a világ népességének mindössze 19.6 %-a mondható valóban szabad -nak. A legutóbbi közlés óta számos ország lakossága lett szabadból részben szabad -dá, mint például El Salvadoré. Az intézet megállapítása szerint még több ország népességé­ről kellett megállapítani, hogy már "nem szabad”. Ebbe a csoportba került például Argentina, Kuwait, Madagascar, Paraguay, 1 haiföld és Uruguay. Az intézet adatai alapján csak Nyugat-Európa egyes területein mutatkozott javulás. Portugália és Spanyolország népe ugyanis ezek szerint az eddigi "részben szabad” álla­potból "szabad állapotba került. ROMÁNIÁBAN IS » Az utóbbi hetekben egymásután érkeztek a hírek Kelet- Európa országaiból, amelyek különböző szabadságmozgal­makról számoltak be. Február 14-én Bukarestből Browne W. Malcolm, a New7 York I imes tudósítója küldött hasonló közleményt. E szerint kilenc román nyílt fellebbezést intézett a június 15-én Belgrádban összeülő európai konferenciához, amelynek — mint ismeretes — az lesz a feladata, hogy meg­vizsgálja, mennyiben vált valóra gyakorlatilag mindaz, amit a helsinki! zárónyilatkozat leszögezett. A hír világszerte felt űnést keltett, mert Románia az u­­lóbbi évtizeden keresztül külpolitikai téren viszonylag önálló irányt követett s állítólag csak névlegesen maradt a szovjet tömbön belül, tehát joggal feltételezhető, hogy az erdélyi nemzetiségek sérelmeivel szemben a románok emberi jogait a kommunista kormányzat valahogy tiszteletben tartja, vagy ha nem, akkor a románok nemzeti törekvéseik szolgálatában azokat eltűrik, vagy elhallgatják. A románok fellebbezése ugyanazt a nyílt bírálatot tük­­rözi a rendszerrel szemben, mint amelyről a szovjet tömb né­hány más országában megnyilatkozó szabadságmozgalmak tanúskodnak. A román nyilatkozat a foglalkozás szabad megválasztását, a régóta nélkülözött gyülekezési jogot, saj­tó- és lelkiismereti szabadságot, az otthon sértetlenségét, a levéltitok és a telefonbeszélgetés zavartalanságának megőr­zését kívánja a helsinkii nyilatkozat vonatkozó cikkelyeire tör­ténő hivatkozással. Browme tudósítása kilenc aláírót említ, de csak négyet nevez meg, így kérdés, hogy az egyelőre ismeretlen öt másik között akad-e magyar, vagy szász. A megnevezettek között Goma Paul az első, akinek minden eddig megjelent regénye politikai vonatkozású tárgykörrel foglalkozik. A 42 éves re­gényíró "Gherla c. művét fordításban Franciaországban és Nyugat-Németországban is kiadták. Manoliu Carmen Maria és 24 éves fia, Sergiu, a másik két aláíró, közel tíz év óta kérte, hgy az országot elhagyhassa. A kormányzat a kérelem teljesítését következetesen elutasí­totta, de most, a fellebbezés aláírása után mindkét művész kivándorlását engedélyezte, csak román állampolgárságuk­ról kellett lemondaniuk. Az útlevelet már mint hontalanok­nak állították ki számukra. A negyedik megnevezett aláíró, Bedivan D. Nicolae, 1950-től 1955-ig börtönben ült, azóta közgazdász! végzett­séggel mint könyvelő dolgozott és különböző kérelmekkel zaklatta a kormányzatot polgári jogainak érvényesítése vé­gett. Legutóbb az állami sorsjátékon azt a nyereményt kapta meg, amely törökországi utazást tett volna számára lehetővé, ha a kormány ezt megengedte volna neki. A fellebbezés alá­írása után beidézték és közölték vele, hogy Törökországba szóló útlevelét azonnal megkapja, ha ígéretet tesz, hogy Go­ma Paul íróval többé nem találkozik. Mint említettük, a további öt aláírót Browne tudósítása nem nevezi meg, csak általánosságban annyit mond róluk, hogy többen hosszabb ideig szabadságvesztést szenvedtek, vagy eredménytelenül kérték külföldre való távozásuk enge­délyezését. AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG VÉDELME Az Erdélyi Világszövetség (Transylvanian World Federation) végrehajtó bizottsága az erdélyi magyarság sé­relmeinek ügyében közvetlenül a szovjet és a magyar kor­mányokhoz intézett emlékiratot, amely tíz oldal terjedelmű. Első két bekezdése a következőképpen hangzik: Az Erdélyi Világszövetség, amely több mint száz szer­vezetet és alakulatot számol tagjai között az észak- és déla­merikai kontinensen, Ausztráliában, Afrikában és Nyugat- Európában, növekvő aggodalommal figyeli a magyar kisebb­ség sorsának alakulását Romániában. Következtetésünk, hogy az erdélyi magyarság ellen egy gondosan előkészített és megszervezett hadjárat folyik, hogy őket a románságba beolvasszák. Ezért szétszórják a magyar közösségeket, megtagadják kulturális jogaikat és megvonják azt a lehetőséget, hogy középfokú iskolákban magyar nyel­­iven tanulhassanak. Ezek az intézkedések élesen ellentétben álnak az emberi jogokról kötött nemzetközi konvenciókkal és a helsinkii konferencia zárónyilatkozatával. Ezután az erdélyi magyarság üldözésének részletezése következik kilenc oldalon kelresztül, majd az Emlékirat ti­­zelik oldala az alábbi három bekezdéssel zárul: "Megállapítjuk, hogy a román kormány nemzetiségit politikája megszegi a trianoni, a párizsi békeszerződésben, a helsinkii nyilatkozatban és az emberi jogokkal foglalkozó konvenciókban vállalt kötelezettségeit. Az erdélyi Világszövetség arra kéri a Magyar Népköz­­táisaság kormányát, hogy megfelelő módon és formában vélje meg a Romániában élő magyar őslakosság nemzeü és emberi jogait. Ugyancsak kérjük a Magyar Kormányt, hogy lépjen közbe a szovjet orosz kormánynál, aki egyike a békeszerző­déseket garantáló nagyhatalmaknak — és követelje az erdé­lyi magyarság nemzeti és önrendelkezési jogának tiszteletben tartását még akkor is, ha ezen célok elérése érdekében terü­letrendezések lennének szükségesek Magyarország és Romá­nia között. Az emlékiratot “AZ ERDÉLYI VILÁGSZÖVET­SÉG VÉGREHAJTÓ BÍZÓT FSÁGA ’, név szerint A- dorján Ferenc, dr. Béky Zoltán, dr. Nádas János, dr. Wass Albert és Zolcsák István írta alá. A RÁDIÓADÁSOK ZAVARÁSA A dán posta- és távíróhivatal még a múlt év augusz­tusában észrevette, hogy a rövidhullámú rádióadásokat a szovjet radarrendszer állandóan zavarja. Később hasonló megfigyeléseket tettek a dán és norvég katonai szervek is-A két ország az észlelések alapján formálisan tiltako­zott a zavarás miatt a szovjet külügyminisztériumnál, ame ly a múlt év novemberében ígéretet tett. hogy a föld felszíni­nek hajlásúhoz igazodó érj radar-rendszeren módosításokat foganatosít s ennek eredményeként a zavarások mértékei 'ife CSökkcIüi. A dán katonai hírszerzés szerint a rendszernek az a célja, hogy az alacsonyan repülő légi járművek és röp­pentyűk közeledését jelezze, nem támadó, csak védelmi jel­legű. A rövidhullámú rádióadások zavarása a szovjet kül­ügyi hatóságok ígérete óta is tovább folytatódik. A zavarások eddig még nem okoztak balesetet sem a repülés, sem a hajózás terén, de mind a dánok, mind a norvégek attól fel­nek, ha a rendszert nem sikerül a jelenleginél tökéletesebb ellenőrzés alá venni, a zavarások végzetes szerencsétlen­ségeket okozhatnak. MEGINT UGANDA Hosszadalmas lenne felsorolni azokat a nemzetközi bot­rányokat, amelyeket Uganda diktátora követ el immár évti­zedek óta, de mindmáig büntetlenül. Legutóbb, mint a napi­lapok híradásaiból már tudjuk, Luwm Janani anglikán ér­seket és két miniszterét érte váratlanul közúti baleset. A há­rom uganclai előkelőséget Idi Amin elnök azzal gyanúsította, hogy azok meg akarják fosztani hatalmától, azért letartóz­tatta őket és egy ezredes kíséretében, aki a gépkocsit is ve­zette, kihallgatásra küldte. Útközben összeütközés történt, aminek következtében a három utas a baleset színhelyén szörnyet halt, a gépkocsivezető és a fogolykisérő ezredes pe­dig súlyosan megsérült. A baleset -et a jogászok nemzetközi bizottmánya Genfben "merénylet -nek minősítette. A kenyai Nairobi na­pilapjának értesülése szerint az ugandai csapatok megtorló intézkedéseket hajtottak végre. Géppuskával öltek halomra férfiakat, nőket, gyermekeket. Luwum érsek valójában nem is a "baleset áldozata lett. mert már korában lelőtték a Lu­­zira-fegyházban, aztán holttestén nehéz gépjárművel hajtot­tak át. Más hír szerint szóváltás közben maga Idi Amin lőtte le. F öldi maradványait a kormány alkalmazottjai temették, vagy égették el, nem adták ki az érsek családjának. A kor­mány a két miniszter holttestét sem adta ki. Az afrikai egyházak vezetői megkísérelték, hogy Kam­­palába siessenek, ahol a St. Paul székesegyházban temetési szertartást akartak tartani, a szertartást azonban a hatóságok nem engedélyezték. Uganda a szomszéd országokkal meg­szakította a telefonösszeköttetést is. Attól félnek, hogy a mo­hamedán vallású Idi Amin más keresztény egyházak veze­tői ellen is véres megtorló intézkedéseket foganatosít. A KÖLTSÉGVETÉS MÓDOSÍTÁSA Carter elnök jelentős változtatásokat, javasolt a költség­­vetésen, amelyet még Ford elnök terjesztett a Kongresszus elé, bár hangsúlyozta, hogy az lényegileg még mindig azonos marad a Ford-kormányzat költségvetésével. A médosítás jóformán a költségvetés minden részére ki­terjed. Legjelentősebb a munkaalkalmak biztosítása és a honvédelem terén. Az elől »bi a közgazdaság viszonyainak megjavításával függ össze s az idén 15.7 billió $-t, jövőre 15.9 billió $-t használ fel. A módosítás mértékét az alábbi összevetés mutatja: a kiadások 1977-ben Ford költségvetése szerint 417.4 billió $-t lettek volna ki; ezek a módosítás után 411.2 bilió $-ra csök­kennek; a bevételek ugyanebben az évben 549.4 billió $ -róí 554.0 billió $-ra" emelkednek, a veszteség viszont 57.2 billió 8-ról 68 billió $-ra növekednék. 1978-ban a kiadások a módosítás szerint 459.4 billió $­­ról 440 billióra, a bevételek viszont 401.6 billió S-ról 595 bil­lióra csökkennek, a veszteség viszont 47 billió $-ról 57.7 bil­lió $-ra emelkedik. Carter elnök szakemberei a fentiek ellenére is tovább hangoztatják, hogy a kormányzat 1980-ra kiegyensúlyozott költségvetést tud a Kongresszus elé terjeszteni. MEXIKÓ ELNÖKE WASHINGTONBAN Az első külföldi államfő, aki látogatóba jött az Egye­sült Államok új elnökéhez, a szomszédos Mexikó szintén új elnöke, Jose Lopez Portillo. Célja politikai és gazdasági jel­legű volt. Politikai vonatkozásban azt a feszültséget óhaj­totta enyhíteni; amelyet Mexikó előző elnöke, a múlt év novemberében visszavonult Luis Echevera Alvarez maga­tartása idézett elő, gazdasági vonatkozásban pedig előnyös ajánlatot tett és mindkét ország szempontjából ugyancsak előnyösnek látszó segítséget kért. Lopez mexikói elnök ajánlata, Boyce H. R. Scripps- How ard-tudósító szerint rendkívül nagy jelentőségű, mert Mexikó olaj termékeinek feleslegét kínálta fel az Egyesült Államoknak. Mexikó már rég óta jelentős olajkivitellel ren­delkezik, olajtartaléka pedig becslések szerint négyszer annyi, mint amennyit az Ál aszkában felfedezett olajmezők rejtenek magukban. Mexikó nemcsak nyersolajat, hanem különböző olajtermékeket is tudna számtani. Mindkét me­xikói behozatal igen lényegesen hozzá tudna járulni az Egyesült Államokban mutatkozó energiahiány enyhítéséhez. Viszonzásul Lopez elnök az Egyesült Államok gaz,­­dasági segítségét kérte, amire azért van Mexikónak szük­sége, mert pénze értékének csökkenése évente 15-20%-os, a munkanélküliség helyenként a 55%-ot is elérte, a szüle­tési arányszám 4%-os, a 65 milliónyi lakosságnak pedig egy harmada szegénysorban él. Ezeknek a bajoknak orvoslása céljából Mexikó több árút szeretne az EgyO^jjJl Államok piacára juttatni, a munkanélküliség enyhítése céljából ipa­rát akarja fejleszteni és 16 billió $-os külföldi tu/üózását igyekszik törleszteni. I .opcz elnök rendezni óhajtja a mexikói vándormun­­k’.iswk -<n a*J:s vagy braeeros) heh/.elét a>. Egyesült Ál­lamokban. Az egyik megoldás ezra* g lé a mexikói ipar fejlesztése lenne, mert így sok vándorn ts otthon ma­radna, nem kellene vállalnia azt a kockázy ni amely a tiltott határátlépés következményeivel jár. Á másik megoldás v: szont az 1964 előtti helyzet visszfaáJb4ás.i lenne, f ni azt jelentené, hogy a mexikói vándorrpupkg^pkai megint jogos munkavállalókként kezelnék. Az ulnbbj helyzetei 1964-ben az amerikai munkásszakszervezetek nyomására kellett meg­szüntetni. Ha ebben a kérdésben a kél kormány megegye­zéshez tudna jutni, az amerikai szakszervezetek valószínű­leg újból kifejezésre juttaluák rosszallásukul, a Carter­­kormány döntése tehát ebben a vonathozásban nem lesz könnyű. A mexikói elnök tarsolyában a nehézségek leküzdésé­nek biztosítása céljából még kél külön ütőkártya is volt. Ezek az Egyesült Államoknak azzal a törekvésével kapcso­latosak, amely a kábítószerek forgalmának csökkentését akarja elérni. Lopez elnök kormánya elsősorban arra a lényre hivatkozhalik, hogy Északnyugat-Mexikóban Sina­loa állam területén máris komoly és erélyes intézkedéseket foganatosított, mert néhány ezer acre-es területen feléget­tette a kábítószerek előállításáhőz szükséges mákmezőket és százakat letartóztattatok, másodsorban könnyen ajánlja fel ezek után további közreműködését a kábítószerek további előállításának korlátozása, esetleg teljes beszüntetése terén is Carter elnöknek csak a napokban meghirdetett abhoz a kábítószerek forgalomba hozatala ellen nemzetközi mozgal­mat indít. A kérdés fontosságát az a tény fokozza, hogy az Egyesült Államok piacára a heroin legnagyobb része Me­xikóból kerül be. POLITIKAI FOGLYOK JUGOSZLÁVIÁBAN Az Egyesült Nemzeteknek az emberi jogok védelmével foglalkozó bizottsága a múlt héten kezdte meg 55. üléssza­kát, amelynek elnöke a jugoszláv Bozavic Aleksander. Ez­zel egy időben Djilas Milovan volt jugoszláv elnökhelyettes is nyilatkozott. Megállapította, hogy Jugoszláviában leg­alább 600 politikai foglyot tartanak még ma is őrizetben. Ez a szám szerinte nemcsak á legmagasabb az 1970-es évek eleje óta Jugoszláviában, hanem a kelet-európai szov­jet tömbhöz tartozó valamennyi ország politikai foglyainak számát is meghaladja. Mint köztudomású, Djilas Milovan 1954-ben maga is politikai fogságba került, mert olyan cikket írt, ame [y bírálta a fennálló rendszert. I ito Broz Josip akkor ezért nemcsak az elnökhelyettesi székből szorította ki Djilast, hanem 9 éven át politikai fogságban is tartotta. A most 65 éves Djilas a szocialista országokhoz és Nyugat-Európa kommunista pártjaihoz fordult azzal a ké­réssel. hogy befolyásukkal biztosítsák az emberi jogok fo­kozottabb tiszteletben tartását. Titoval szemben azóta, hogy 1971 és 1975 közt a liberális gondolkozásé elemeket kiszo­rította a kommunista pártból, ez a legsúlyosabb vádló meg­nyilatkozás. , , , , . . j EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent 1977. MÁRCIUS 5. VOLUME 67. ÉVFOLYAM —NO. 8. SZÁM.

Next

/
Thumbnails
Contents