Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-03-04 / 10. szám
Soproni Bálint: KÉTHETES TÓTÁGAS ÉDES SEMMITTEVÉS Ezen nz estén, vacsora után, egyikünk sem kívánkozott már a kárba táncolni, hanem igyekeztünk vízszintesen elhelyezkedni, mert a nap folyamán tu1 soká helyezkedett a túlsúlyunk testünk egy bizonyos részére. Reggél szép időre ébredtünk, hajónk simán siklott a habokon. Most egyfolytában való hajózás várt ránk, hogy kényelmesen megkerülhessük Szumátra északi csucskát és utána leknnyarodjunk a nyugati part mentén déh irányba. Az ilyen hajókirándulásokon talán azok a napok a legkellemesebbek, legpihentetőbbek, amikor nincs megállás, nincs kikötés, nincs parti túra, csak halad a hajó, távolban elhúz mellettünk a szárazföld s nincsen a világon semmi prob léma, program, gond, csak lake it easy , ahogy az ango1 találóan mondja. Olaszul is van rá kifejezés: dolce far niente, s itt eljutunk a helyes magyar kifejezéshez is: édes sémmitlevés. Igen, másfélnapi édes semmittevés áll előttünk s ezt aztán igyekeztünk is alaposan kihasználni. Persze, a hajó igazgatósága-rendezősége is bekapcsolódik ilyenkor a dolgokba: délelőtt rendszerint előadást tart a túra-direktor az elkövetkezendő programokról. Pontosan ecsetek a következő megálló látnivalóit s kirándulási lehetőségeit; itt tudjuk meg, hogy másnap reggel egy Sibo^ga nevű városkánál kötünk ki. Ez valamikor forgalmasabb hely vök, de amikor megvákozott a hajók menetrendje, ekianyagokak Sibolgát s az visszaesett eredeti kis halászfalu-státusába. Ezért sincs Sibolgán semmi látnivaló, mondta túra-direktorunk, de azért, aki ki akar szállni, módjában lesz s megtekintheti a városkát. Sibolgának nincsen megfelelő kikötője, így itt hajónk az öbölben fog lehorgonyozni s aztán két motoros mentő-bárka utaztatja ki be az utasokat a kikötőbe. Miért ékünk meg akkor ennél a jelentéktelen pontnál? — kérdeztük. Egyszerű a válasz, mondták: egy sereg utas az előző kikötőben, Belawanhan, beiratkozott a háromnapos szárazföldi túrába, amely a hatalmas hegyeken kereszti ül, a hegyek között fekvő LAKE FOBA meglátogatása után, Szumátra nyugati partjára fog leereszkedni, s ezek az utasok Sibolgán szállnak vissza a hajóra. Oly kellemes vo't ez a teljes napos semmittevés, amelyet persze szigorúan két t-vel keb érteni, mert azt igazán nem mondhatjuk, hogy semmit evés lett volna a programon. Mert ott vob a reg geh, aztán ott voH a délelőtti tea, a kiadós lunch; a délutáni kávé süteményekkel, aztán este az ünnepélyes vacsora díszbe öbözve (már aki akarta, de férfiaknak ilyenkor kötelező vob a kiskabát és a nyakkendő legalább). S aki mindezek után is éhes maradt volna, annak még mindig alkalma vob bepótolnia a mulasztottakat a ‘midnight snacks”-elnevezésű éjféli büfénél. Ami meg az italokat illeti, szinte a nap minden órájában nyitva vob egy vagy két bár délben-délután még az uszodánál is. Esténként aztán mozielőadás is vob a hajón, de ugyanakkor rendszerint night-club műsor is. Vagy egy bűvész, vagy céllővő. aki Teli Vilmoséhoz, hasonló íjjal és szerű nyilakkal bemutatták tudományukat a táncok szüneteiben. Másnap aztán megbizonyosodtam, hogy a túra-direktornak igaza vob, amikor azt jósoLa, hogy nincs értelme Sibolgán partra menni. Ezt azonban mindenki csak akkor hitte eb amikor valóban kiment a partra. Abg egy óra leforgása alatt vissza is menekültem, miután előbb gyalog, majd a bicikh-hajtotta riksán görögve, potom 500 rúpiáért bizonyságot szereztem róla, hogy egy igen piszkos és bűzös piacon kívül Siboiga semmi megtekintésre érdemes látnivalóval nem rendelkezik. Mégis érdekes vob látni, hogy a halpiacon a rengeteg apró halat kiteszik a napra s megszárítják, mintha mi otthon megfüstölnénk azokat; a forró délszaki napon úgy kiszáradnak a halak, hogy kipusztul belőlük minden romlásra hajlamos bacdus, szinte talán percek alatt. Délután azonban igen kellemes vob az uszodában a fürdés, mert hogy állt a hajó, nem hullámzott az uszoda vize, mint előző nap s jó pár tucat hosszat leúsztam, ami nem vob teljesítmény, tekintve az uszoda miniatűr méreteit. Érdekes megjegyezni: a 500 on felük utasból egyetlen egyszer sem vob több, mint 4—5 a vízben. BAWOMATALUO, A BENNSZÜLÖTT MÜVÉSZFALU A következő reggel nevezetes nap virradt ránk; Nais meglátogatása. Itt, megint csak motorcsónak vitt ki a partra s ott közönséges teherautókra szálltunk, — keresztbe tett deszkák vobak az ülőhelyek, — de igen emlékezetes túrát kaptunk, amilyet, azt hiszem, kevés magunkfajta látott valaha is. Bawomataluo vök a fabi neve fenn a hegyen, ahová teherautónk felszámított bennünket ősrégi, a világtól elszigetelt bennszülött törzs fabija; olyan törzsé, amely a közelmúltban még emberevéssel “foglalkozott” s amelynek önálló nyelve is van, amely semmiben sem hasonkt az egyéb indonéziai népek nyelveire. A hegyre felvezető utat is nemrég építtette a hajótásaság, amely _ helyesen — úgy gondolta, Ii ogy megéri a költséget, ha lehetőséget nyújt utasainak Bawomata'uo meglátogatására. Abg 40 percet kacskaringóztunk fel-fel a hegyen, amikor végétért az út és autónk bhegve lefékezett, hogy lemászhassunk a farának állított létrácskán. Nincsen mese, kérem, i tt fel kell kapaszkodni annak is, aki bír, de még annak is, aki azt hiszi, hogy nem bírja. Sűrűn épített, keskeny lépcsőfokok vobak ezek, de amikor felértünk, széles, nyílegyenes sugárút nyib előttünk, jobbra-baba jellegzetes stílusban épült házakkab s a sugárút márvány kockákkal vob kikövezve. Mint h amarosan megtudtuk, ez a törzs különös előszeretettel foglalkozik mindenféle faragással, legyen az kőfaragás, vagy szaru-tárgyak faragása, főutca egyik oldalán ott sorakoztak a művészek pubjai lehsteL faragott műremekekkel (persze, olyan Grandma Moses stílusú művészetről vob itt szó). Az utca kzepetáján aztán, pontosan a “király házával szemben, mellékutca nyib jobb feÜ s így a falu utcája nagy T formában osztotta szét a falut úgy, hogy a királyi ház emeleti ablakaiból szépen lehetett látni végig a falun minden házat, sőt, minden lakost is. 1976. MÁRCIUS 4, MAGYAR ÚJSÁG 3. OLDAL bői és a hozzá hasonló belső keletkezésű szavakkal együtt a nyelv teremtő erejéről tanúskodik. Az új növénykultúra megjelenését helyenként határnevek is őrzik. Benkő Samu “Murokország -ából tudjuk, hogy a Nyárád mentén a határnévadásban utolsóként a XVII. sz. folyamán meghonosodott kukorica és dinnye jutott szerephez. A Kalotaszegen ismert Krumpliskert, Pityókás, Bojokaföld határnevek valószínűleg veteményeskertekre, ill. közvetlen a község mellett elhelyezkedő területekrel utanak, hol a burgonyát éveken át termesztették. A Benedek Elek emlegette “pityókás ház” szimbolikus jelentésű: az író egyik dédapja községtől nyert szép, új házát nevezték így, mivel elsőként hozott Kolozsvárról Kisbaconba egy szekér pityókát. A burgonya a városi piacok egyik legkeresettebb növénye ma is. Sokféle ízletes étel ‘ hozzávalója . Népszerű, több kiadást megért “1006 ételrecept -es könyvünkben például közel száz burgonyából készülő ételt találunk, egészségeseknek és betegeknek külön csoportosítva. A körítések mintegy fele szintén burgonyából készül. Gazdasági-társadalmi életünk fejlődéséved meggyökeresedett táplálkozási szokásaink is változnak. Egyre fokozódik a minőségi igény az élelmezésben a kalorikus, zsírós ételek rovására, a könnyebben emészthető, vitamin- és fehérjetartalmú ételek előnyére. Nem kell tehát aggódnunk a burgonya jövőjéért. Ebben az összefüggésben múltjának, viszontagságainak tanulságai is távlatait világítják. FRANCIA ÓVINTÉZKEDÉSEK Franciaország kelet-afrikai területén a közelmúltban 3 fegyveres terrorista birtokába vett egy iskolai autóbuszt, amelyen 30 gyermek tartózkodott. A golyószórókkal felfegyverzett ulonállók áttörték a rendőrség korlátját és a Szomáliái határ felé száguldtak. A francia biztonsági egységek az elrabolt autóbuszt üldözőbe vették, egyik kerekének gumiját kilőtték s így az emberrablókat feltartóztatták, a gyerme keket pedig a francia főbizlos helyettesének a Szomáliái kon zul helyettesének a helyszínén történt megjelenése után kiszabadították. A gyermekrabló terroristák a francia fennhatóság alá tartozó területek függetlenítését követelték. A francia hatóságok az 5000 főnyi tartományi haderőt hadi készültségbe helyezték, mert a gyermekrablási kísérlet meghiúsítását követően a francia Afars és Issas, valamint Szomália határán csetepatéra került sor, amelynek folyamán egy túszul elfogott leány, 6 gerilla és egy szomáli katona életét vesztette. A hadi készültséget a francia gyalogság, tengerészet és légierő minden támaszpontjára kiterjesztették, Párizsból pedig néhány száz főnyi megerősítést indítottak útba. A megerősítő csapatok zöme válogatott ejtőernyős alakulatokból került ki. A francia kormány a Szomáliái Mogadishuból követét visszahívta és az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsának sürgős összehívását kérte. A Ioyalai határállomás közelében, ahol a csetepaté lezajlott, a francia tankok T-54 szovjet gyártmányú tankokkal találták magukat szemben. A közelben ott volt az út mentén az elrabolt és golyóktól átlyuggatott iskolai autóbusz, amelyet a gerillák 35 óráig tartattak birtokukban. A gerillák a Francia-Szomáliföld Felszabadító Arcvonalá - hoz tartoztak. Francia-Szomáliföld neve ma “Afars és Issas . Szomáliával és Etiópiával határos, területe 8,800 négyzetmérföld, lakosainak száma 150,000, fővárosa Djibouti, amelynek kikötőjén át bonyolódik le Etiópia külkereskedelmi forgalmának legalább fele. A terület kettős neve a bennszülöttek törzseinek két csoportjától származik. Az afar’ -ok és az issá -k között nem a legbarátságosabb a hangulat. 1975-ben több összetűzés támadt köztük. A terület 1862 óta fokozatosan került francia fennhatóság alá, 1967 március 19-én a népszavazás úgy döntött, hogy az afar és issa terület továbbra is Franciaországhoz tartozik. Azóta egy képviselőt és egy szenátort küld a francia országgyűlésre. OLASZ KORMÁNYALAKÍTÁS A hetekig tartó olasz kormányválság végre megoldódott. A szocialista párt Moro miniszterelnök új közgazdasági munkaterve alapján hozzájárult, hogy a keresztény demokrata párt vezetője új kormányt alakítson. A Moro-terv a fogyasztási cikkek adójának emelését, 12 hónapra a magasabb jövedelemmel rendelkezők műn kabérének befagyasztását, az adócsalók és a munkakerülők ellen szigorú eljárást, a villany-, gáz- és vízszámlák, vala mint a közlekedési viteldíjak emelését helyezte kilátásba végül miniszter-közi munkaközösség létesítését ígérte, az zal a feladattal, hogy az egyes minisztériumok kiadásait a költségvetés keretein belül tartsa. IA new yorki Pilvax Kiadóvállalatnál most jelent meg FLÓRIÁN TIBOR erdélyi származású magyar író KESERŰ GYÖKÉREN című verskötete. A 176 oldalas, vászonkötéses könyv í fedőlapját és 10 illusztrációját Ősze András a neves j szobrász és festőművész készítette. A könyv megrendelhető a szerzőnél: Flórián Tibor , j 5 Mountain View Drive New Milford, Conn. 06776, U.S.A. Ára: $6.50 T 50 cent postaköltség és csomagolás ? j az Egyesült Államokban, 75 cent külföldre. A VALLÁS ÉS ÉLET kiadványokról kérjen ISMERTETŐT a következő címről: Rev. C. Kővári, S.J. 6765 State Road Panna, Ohio 44134 Tel: 843-6165 ■ A királyház előtt térré szélesedett a három utca egybetorkollása, s itt gyülekeztek a táncosok, hogy bemutassák nekünk érdekes népi táncaikat. Még eEbb körüljártuk ezt a különös helyet. Meglátogattam a király házát is (ma már I inkább olyan féhg múzeumjellege van, mert látszólag nem I lakik benne senki, csak sok érdekes “zsákmány -féle van | ott kiállítva, többek közt egy magasba függesztett, régi-régi ágyúcső is) s igyekeztünk árnyékban elhelyezkedni, mert míg reggel záporeső locsoLa az előttünk járt túrázókat, mi, a második csoport tagjai fényes napsütést kaptunk, ami viszont huzamosabb ideig élvezve már nem voL a legkelle mesebb. Amint azonban árnyékba kerültünk, egyszerre kellemes hűvös voh a levegő, amely itt, a hegyek tetején, abszohit tiszta voh, minden páratartalom nélkük A főtér keleti végében különös, jó 8 Eb magas kőépitmény áll|, olyan nagyobb sírkőformájü, amely előtt egy másik, lakán félméternyi magas kő-sámk szerénykedett. Mint megtudtuk: a fahr legényei akkor minősülnek emberré, amikor egyszeri nekifutással át tudnak ugrani a nagyobbik kőépiimiény felett úgy, hogy a kisebbikre dobják fel lábukat először és az onnan vett lendülettel repülnek át aztán a bizony elég magas főakadályon. Hamarosan be is mutatták a fahr legényei tudományukat. Kétszer lendült át vagy 6—8 legényke a ceremóníás kövön, csak egyszer torpant meg az egyik, de a második nekifutásra az is hibátlanul átlendül az akadály-sziklán. Az ugró' bemutató után már összeverődtek a legények a harci táncra. Ijesztő jelmezeket hordtak s hegyes, hosszú dárdákat hozzá kisebb pajzsokkal, a fejükön széles-bogos fekete szőrös fejdísz voH s hasonló, rémítő kosztüm járt hozzá. Azl hiszem, a kawomataluoi harcosok sikereinek 50%-át az ijesztő jelmezek segítették elő. Annál szebbek vobak a leányok piros-narancs színű öltözékeikben s kellemes mozgásukkal; jp mar nyoma sem vök semmi harciasságnak. Persze, látszott az is, hogy a mi tiszteletünkre a lehető legnagyobb létszámú táncosnő-gárdát igyekeztek felvonultatni, amire az mutatott, hogy legalább három generáció vett részt a nők táncos bemutatójában, de kedvesek. szépek vobak így is. I Amíg a táncosokat szemléltük, feleségemet néhány fiatal — s a tánccsoport még részt vevő —» leányzó fogta körül s hamarosan kiderüb, hogy miért. Rettenetesen megtetszett nekik nejem természetesen ezüstszínű haja: ilyet — , úgy látszik — még nem igen láttak, mert manapság mindenki festi a haját Nyugaton. Mind azt akarták megtudni tőle, hogyan csinálta, hogy ilyen lett a haja. Ugyancsak kérdezgették azt is, — mémelyik tudott valamit már angobd. * — hogy a szemét hogyan festette kékre, mert náLik az is ismeretlen valami. No és a nyakában levő s Hawaiiból hozott, szépen csiszoL féldrágakőből levő nyakláncot is mindenáron el akarták cserélni valamire a maguk kincsei közük JAKARTA KIKÖTŐ ÚTJA ÉS CSODASZÉP PARKJA Hazafelé igen hamar lesiklottunk a hegyről (nem a lépcsőn, könyörgöm, a teherautón), de még késő este is mind a kawomataluoi látványosságokról vitatkoztunk útitársainkkak Kivéve azokat, akik jobban reagáltak a nyih(tenger hullámzására. Nias szigetét elhagyva ugyanis kike^ rübünk a nyik óceánra s itt bizony a tenger nem vob olyan negédesen sima, mint a szigetek között. Be kell vallanom. ^ másnap reggebe még magam is kértem dramanine-piluLt a hajópénztáros asztalánál, mert gyomrom tiltakozni kezdett a sok kéretlen és kényszerű ringatás ellen. Megint jó másfél napos hajókázás következett ugyanis és nyugodtabb vizekre csak másnap éjszaka kerültünk, amikor is átvágtunk Szumátra abitt és Jáva szigetének keleti partja mentén folytattuk útunkat következő megállónk: Jakara irányába, ahová is harmadnap reggel érkeztünk meg, de ezt már csak akkor tapasztaltunk, amikor reggel felébredve, boMogan állapítottuk meg, hogy hajónk nem mozog, ki| kötött s a fedélzetre sietve láttuk, hogy kikötőben vagyunk és oda lenn lázas tömeg gyülekezik, hogy a megérkezőket üdvözölje. (Persze, az izgalom nem a hajón utazó sok-sok utazási irodásnak sZóL, hanem a selangori szultánnak és udvartartásának.) Jakartát valamikor Batáviának hívták s amikor még az iskolában tanubam róka. nem gondoltam azt sem, hogy ennek a városnak valamikor öt milbó lakosa lesz, azt meg még kevésbé, hogy egyszer ide is elvet a sors. Jakarta ma az 1949 óta önálló Indonéz állam fővárosa és a kb. 140 milliós ország szíve. Ide fut össze minden hatalom Indonéziában s természetesen ennek a különös keleti országnak minden gazdagsága is. Indonézia lakosságának túlnyomó többsége muzulmán valláséi, csak Bah szigetének lakosai tartoznak a hindii valláshoz. De nemcsak vallásban különböznek az indonéz sziket-áHamok lakosai hanem kultúrában és sokszor nyelvükben is, a függetlenség óta mégis mind jobban egy nemzetté olvadnak össze, amit elősegít a kormány sikeres külpolitikai vonalvezetése is. A kikötőből nagy, széles országéit vezet be a város szívébe. Vezetőnk büszkén hangsúlyozta, hogy ezt a highway-t bekötő útat amerikai pénzen éjítették, az Egyesüb ÁUlamok ajándékaképpen. Kellett is, mert bár többsávos, széles éltvonal ez, a kora délelőtt ellenére zsúfolásig tele vök jáművekkeh sokszor egészen chicagói rush-hour stílusban, lépésben tudtuk csak előredöcögni rajta. De nem bántuk mert az útnak minden métere új és új látványosságokat hozott: a rengeteg színes népség az útcákon, a sok-sok bob és házikó, az üzletek előtt kiteregett gyümölcsök sokasága. Mint vezetőnk elmagyarázta, az a nagy, dinnyenagyságú, de szőrös valaminek ható gyümölcs az igazi csemege itt a legdrágább gyümölcsük (sajnos, a nevét elfeledtem), amelynek különös érdekessége, hogy az illata: pokol, de az íze: mennyország. Hihetetlen rossz szaga vari ennek a gyümölcsnek, de ha vaJaki talál olyan útirányt a szája feb, hogy az orrát el hídja kerülni akkor megérte az erőfeszítés, mert hihetetlenül finom íze van ennek a különös gyümölcsnek. Ebő ériünk az indonézek büszkeségéhez vezetett, a Mini Ind onéziának nevezbető parkba. Ez a jelenlegi elnök feleségének a kedvenc alkotása. Hatalmas parkot szakítottak a Jakarta területéből s ezen sorban építik fel a nagy s a sziget-állam legérdekesebb épületeinek pontos másait. így adnak ízelítőt a park látogatóinak Indonézia sokrétű gazdaságából kultúralkotásait illetően. Minden eredeti nagyságban készül itt (nem mint a hollandiai Madurodamban, ahol ugyanez látható, de miniatűr másolatokban) s hogy buszunkkal körülvittek bennünket, nem győztük a fejünket hol jobbra, hol baba, hol előre, hol bfeb kapkodni a soksok bizarr és színpompás látnivaló után. Minden szigetről elhozták a legszebb épületek másait. Itt egy szubán-paLta ott egy hindu templom, megint odább egy keresztény templomocska mása, odébb megint egy bennszülött-építmény s előttünk a gyepen eredeti nagyságéi szobrok: lovak, szarvasok, vadászati jelenetek, stb. stb. A park közepén a mesterséges tó — amely a tengert jelképezi — p benne az indonéz szigetek pontos — most már persze kicsinyített másai: Szumátra, Jáva, Bab, VeEb pohpszerű karjaival, pontos formájukban, amit legjobban a magasból lehet látni, ahol függővaséit gondolái viszik a látogatót körbe a park sokszáz csodája közölt. Mondta vezetőnk, hogy eleinte, amikor az elnökné felvette ennek a parknak a gondolatát sok ellenző akadt szerte az országban, aki azt mondta, hogy okosabb dolgokra is köbhetnék az állam pénzét. Bizonyos vagyok benne; aki látta az elkészült valóságot, az belátja, hogy láinoki zseni szób az elnök feleségéből és ez a park sokszorosan behozza majd azt a költséget, amibe kerüL. Büszkén mutogathatják minden idegenből idetévedő — s egyre szaporodó számú — látogatónak: ezek vagyunk mii — Folytatjuk — L. Színi Karola: AZ ERDÉLYI BURGONYA KULTUR A MÚLTJÁBÓL A burgonya, mely kezdetben növénytani ritkaság, majd kerti dísznövény volt, sok viszontagság árán vált egyik legfontosabb tápláléknövényünkké. Mintegy 400 évvel ezelőtt, nem sokkal a kukorica után, Amerikából került Európába. Elterjedésének útját elsősorban a kor orvosbotanikusai egyengették. Egyik első termesztője a németalföldi Charles de l’Ecluse (Clusius), a pannóniai flóra leirója (1583). A burgonyát Baulin Gáspár svájci orvosbotanikus vizsgálta először tudományosan és mutatta be Phytopinax c. művében (1596). Tőle származik a növény ma is használt tudományos elnevezése: Solanum tuberosum. Levéltári forrásokból rajzolódik ki a burgonya erdélyi meghonosításának hivatalos” útja. Mária Terézia 1767. október 21-én bocsátotta ki, a gabona pálinkafőzési tilalom keretében, az első rendelkezést a burgonyatermesztés szorgalmazására. Az erdélyi Főkormányszék (Gubernium) ettől kezdve az 1815—17-es ínséges esztendőkig, egész sereg rendeletben hadakozik a hagyományos mezőgazdaság bizalmatlansága, a nép balhiedelmei ellen. A természettudomány és egészségvédelem erdélyi úttörői elsősorban Mátyus István, sokat fáradoztak a burgonya meghonisításán. S munkájuk nem volt hiábavaló. Az első erdélyi termések egyikéről ad hírt Halmágyi Isttván kormányszéki főtisztviselő. Naplójában elmondja, hogy 1768 nyarán Fogarason “a földi almából igen jó tortát kóstolt.’ Frivalszky János kolozsvári tanár az Erdélyi Mezőgazdasági Egyesület keretében az 1770-es években föltalálja módját a burgonyából való serfőzésnek . A szegénység élelmezésére, a burgonyához hasonlóan, a csicsókát is alkalmasnak tartotta kenyér formájában. A máramarosi nép nyomorát, az 1785—87-es éhínséget versbe öntő református lelkész-tanár. Gáti István, az első magyar gyorsírási rendszer kidolgozója. Természethistoriá-jában (1795), Mátyus doktorhoz hasonlóan, a földi alma vagy kolompár’ hasznait dicséri: “készíthetni belőle kenyeret, pépet, sült és főtt “tsemegékkel, igen jó féle keményítőket és külömb-külömb étkeket — írja. Etienne András, a kolozsvári Orvos-Sebészi Lyceum topára, az 1794-95-ös általános éhínség idején 11 pontba foglalta “a földi mogyoró v. az ún. krumpi” termesztéséről és hasznairól a legfontosabb tudnivalókat. A latinból magyar nyelvre fordított röpiratot, kinyomtatva, gubemiumi körlevél juttatta el a helyi vezetőkön át a lakossághoz. “Nagy grammatikusunk”, az orvos Gyarmathi Sámuel ugyanakkor Göttingából hozott új burgonyafajtát (az ún. sárga vagy cukor-krumplit) honosít meg Erdélyben. Ezért Zilah környékén tréfásan professzor krumpli -nak is nevezték. Az 1815—17-es évek ínsége tette a burgonyát tűzpróbára nálunk. Ezt követően véglegesen “diadalmaskodik tájainkon. Az 1830-as években Kelemen Benjamin, a haladó mezőgazda, már árútermelési szándékkal termeszti a Zsibókörnyéki Wesselényi-birtokokon és a Kolozsvár melletti Szucságon. A burgonya bekerülésére és hazai terjedésére a szólejtő nyelvtörténeti kutatások, helynéwizsgálattok is fényt derítenek. A szakiroralom eddig a növénynek mintegy 37-féIe magyar elnevezése ismert. Sok, közülük ma már nem élő nevet őriznek a XVIII. sz. végi és XIX. sz. eleji szótárak szójegyzékek (Ben kő József 1783, Baráti Szabó Dávid 1784, Gyarmathi Sámuel 1816 stb.). A mai nevei a kolozsvári akad émia Nyelvtudományi Intézet és az egyetem Magyai Nyelv Tanszéke munkaközösségének — Szabó r, Attila, Gálffy Mózes, Márton Gyűl a egyetemi tanárok és tanítványaik nyelvatlasz-munkálataiból, illetve közleményeiből ismertek. A terminológia sokfélesége bizonyítja, hogy a burgonya az egy fő csatornán kivül több úton-módon került hozzánk. A köznyelvi krumpli-kolompér a növény fő, nyugati behatolási irányáról, a központilag is szorgalmazott német közvetítésről (lásd a német Grundbirne, illetve a német nyelvjárási Krumpirn) tanúskodik. A mai finomabbnak tűnő, hivatalos szaknyelvi burgonya eredetére nézve szintén tájszó (valószínűleg a Burgundia tartomány névvel kapcsolatos, lásd a francia Bourgogne, olasz BorgOsna), s a nyelvújítás korának írói honosították meg irodalmi nyelvünkben. Az erdélyi, s főként a székely nyelvjárásban honos pityóka hangfestő rokonságban keletkezett magyar származékszó, az apró jelentéktelen kerek tárgy jelentésű pity tő
