Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-03-04 / 10. szám

f 4. OLDAL MAGYAR ÜJSAG 1976. MÁRCIUS 4. MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM 1825-től 1925-ig <— Folytatás — Somogyi: Magyar nyelv és irodalom 1825-től 1825-ig * * * Arany László (1844-1898) Arany János fia és nagy­kőrösi tanítványa volt. A nagy költő neki írta Fiamnak” című remekművét. A pesti egyetemen jogot végzett; doktori, majd ügyvédi o'klevelet szerzett. 18t56-ban a Magyar Föld­hitelintézet szolgálatába lépett, amelynek fokozatos elő­menetel után 18C0-ban igazgatója lett. 1887-től 1892-ig Nagyszalonta szabadelvű országgyűlési képviselője volt. " ‘‘Eredeti népme sék” című gyűjteményével már 1862- ben feltűnést keltett. A “Kos2orú”-ban, amelyet édesapja szerkesztett, sorra jelentek meg eredeti költeményei, műfor­dításai, elbeszélései, irodalmi tanulmányai és bírálatai. Mint költő, korán ehaílgatott, az írást azonban több lapban to­vábbra is folytatta. Részt vett Shakespeare és Moliére mű­veinek magyarra fordításában, 209> valamint a népköltemé­nyek és népmesék gyűjtésében is. ( Mint költő, az elbeszélő műfajban tűnt ki. “Elfridá” - ja 1867-ben a Kisfalludy-Társaság pályadíját nyerte el. “A hunok harca a magyarok és a németek ezeréves karcát írja le. Mindkettőnél sokkal jobb azonban “A délibábok hőse”, amely ugyancsak pályadíjat nyert, négy énekből áll s a hatvanas évek állapotát és hangulatát festi; egyik alakjá­ban Görgeyre, a lányban Görgey lányára lehet ismerni”. 2111 Főhőse Hűbele Balázs, a könnyen bevülő és hamar elked­vetlenedő magyar megtestesítője, akinek alakja mindmáig közmondásos példaként él a magyarság tudatában. Érdemes megjegyezni, hogy A délibábok hőse több, mint elbeszélő költemény: “a modem kor eposza”, a prózá­­világirodalomban is rendkívül ritka és csak ritkán síké­ban írt regény testvére, “verses regény”, amely az egész rül”. 212) “A délibábok hőse a maga kitűnő lélektani elem­zésével, kor- és társadalomrajzával Puskinra emlékeztető hangulati beállítottsága és meseszövésének fogyatékossága dacára is a magyar irodalom páratlan értékű alkotása. 2U) Érdemes belőle a Tisza menti magyar leírását idézni; Gyönyörűség csak rá is nézni szemmel, Hogy megtömik dolmányát tagjai, Mily domború mellű, arasznyi vállú, Boglyas, de vasfejű, borzas szakállú. É vasfej a fokos-csapást kiállja És épen oly kemény, makacs belül; Új eszme vagy reform nem ideálja, Nagy ügy legyen, miért ő felbevül. Előbb az eszmét jól belé pipálja Magába, rajta hosszasan elül, Nem rest, de biz’ nem is izeg-mozog, Nem nyarga elv terén, csak úgy kocog. Nem gőgös, arra nem kevély, ha gazdag, De büszke rá, hogy úr, bármily szegény. Csak úgy beszél magáról: Mink, parasztok .—■ (Pedig nyomán a sujtásos legény), Nagy címre nem vágy, mert az drága maszlag Nagy címre nem vágy, mert az drkga maszlag S gúnyolja is, de szíve rejtekén Örül, ha Pesten pénzét szórva-szórja, Hogy érte a pincér nagyságolja. Különben otthon eltanyáz magában, Az ősi földet szántja és veti; Panaszkodik: sok pótadó nyakán van, De megfizet, ha nem kerülheti: : Izg,ágaság nincs a vér-alkatában, * Szociológ-óbránd sem kell neki, De1 — bár nem elvből, sem tapasztalásból — 4 Hű forradalmár ő merő szokásból. !; Nagyapja, apja másfél század óta *■; Mind nagy kuruc volt s erre ő hiú; ' Hozzászokott s quo semel est imbuta, Servabit testa odorem diu, S mikor fülébe sír egy régi nóta, S elönti keblét titkos honfibú, Ügy élkáromkodik a szent honért, •— Talán maga sem tudja, hogy miért. JEGYZETEK: 209> Arany László fordította magyarra Shakespeare A két veronai ifjú (1865), Tévedések játéka (1866), ‘Sok hűhó semmiért (1871) és Moliére A tudós nők című da­rabját. 210) Arany Lásziló szerkesztette Gyulai Pállal együtt a Kis­­faludy-Társaság “Magyar népköltési gyűjtemény -ét, amely 3 kötetben jelent meg. 211) Cs. Szabó László: Magyar versek Aranytól napja­inkig, Róma, Anonymus 1953., 474. oldal. 212) Endrődi Sándor: A magyar költészet kincses háza, Budapest, 1895., 1219. oldal. 213> Arany László A délibábok hősé -t 1873-ban név­telenül adta ki. Almási Balogh Zoltán (1833-1878) Al­pári ’ című verses regényét, amelyen Byron és Puskin ha­tása érezhető, a Kisfaludy-Társaság már előbb, 1871-ben kiadta. Bulla János pályadíjat nyert verses regénye a Tün­déröv” ugyancsak a Kisfaludy-Társaság kiadásában három évvel később, 1876-ban jelent meg. (váni Zoltán: LEVÉL AZ UJ RODOSTÓBÓL... VI. ÖRÖKSÉG NYOMÁN. Édes Néném! Lassan egy éve lesz mér, hogy itt hagyott bennünket az Örök Fény . Azon a napon, amikor a máriaceHi kegy­­helyen búcsút vettünk tőú. Testi értelemben magukra ha­gyott bennünket, örökségével azonban nagy felelősséget ra­kott ránk. Ha igazán érteni akarjuk — a hagyakozásokon túl a lényegben, akkor minden napunk annak a kérdésnek ku­tatásában merülhetne ki: ki voh ő és mit akart elérni köz­tünk hazánktól elszakadt életünkben Ö, aki amikor az őt kö­­rülvevők lelkesedését is lehiggasztotta, vagy az őt körül nem vevők merevségét is egy intéssel feloldotta, valóban jogot szerzett arra, hogy származási fajtabéli, vallási és egyéb adottságokon felül mindnyájunké legyen a magyar ügy­ben. Az ilyen hagyatkozással járó kötelességet azonban ne­künk kell számba vennünk mindenütt, ahol ha nem gon­dosan járunk, vagy mérlegelünk, minden jó szándékunk ellenére is bajok támadhatnak. Pedig akarata végtelenül egyszerű voh: a történelem folyamatosságában éKe vessük el a múltból, ami rossz voh és őrizzük a jót úgy, hogy az újabb világégés-háború utáni időben is ezt tartsuk szem előtt: az ember és ember közti különbségek lefaragásával és a régi m0rál megtartá­sában. Látszólag milyen egyszerű így annak, aki Hit, Láng és Fárosz voh egy személyben; de milyen nehéz az ilyesmi póri halandónak, aki nehezebben tud önmaga föÜ emelked­ni a nagy kérdésekben és adottságával együtt *— bár jót akar —< mégsem éri el a Fény, a Mártír magasságát. Mi itt a helyes út utána? <— kérdezhetnénk. Csak egy: hogy beLő mivoltunkban tudjunk úgy élni, igazságot keres­ni, ítélkezni, mint ő, sohasem önmagunkból kiindulva. A diákegyesületeket és az iskolákat kikezdeni akaró hatalommal szemben azt írja az Emlékirataim -ban: A legelemibb követelmény, hogy az alapszabályoktól elférő titkos működés minden esetben alaposan kivizsgáLassék . Hát nem figyelmeztető ez azoknak, akik — mert ilyen is előfordulhat —> a régmúltból a hízelgő alakoskodást, a főnökkel való széptevést, a fordulat utáni időből pedig a felelőtlenséget hozták ki magukkal? Ami pedig arra vezet vissza, hogy önmagukat nézik és nem az ügyet, amelyet az ő szellemében vinni kellene. Veszedelmes magatartás ez, mert hiszen így akaratlanul is az ellenség ügyét szolgál­ják, amikor nem azon, hanem azokon a jóérzésűeken ütnek, akik nemes szándékkal a kritika fegyverével akarják a har­cot idekint eredményessé tenni. Elég c§ak áttekinteni az emigrációs magyar életünk-' Iben dúló harcot. Viszonyulás kérdése mérgezi a levegőt: hogy ki kivef van jóban, ki kivel szerepelhet. Ebben a viszonyulásban a haragot huszonnégy órán belül tévedésnek minősítik, ha egy­más közt egymásnak megbocsátanak, de a személyes hara­gos — legyen bár a legjobb szándékkal is i—> veszve van. Az Örök Fény, ha meg is érezte köztünk ezeket a jelen­ségeket, nem szállhatott azok mélyére. Jobban mondva: ideje nem engedte ezt. És ha van veszteség az ő eltávozásával ez valóban az: nem voh ideje egységbe fogni mindnyája kát. És ha azok a hátrahagyottak, akik nem elsődlegesen tartoztak hitéleti körben hozzá, magyar és emberi mi voltuk­nál fogva mégis keresik és. nyomdokaiban igyekeznek ha­ladni, amikor az örökség vitelében elfogultsággal, diszkri­minációval találkoznának, milyen fájdalmasan kiálthatná­nak utána: hol szerezzünk érvényt a szép ökumenián túl an­nak az igazságnak, amit óvatosságként az ohár hirdet in­dividual sujjerbiá, vanitas keretében? Hogy aki ilyenbe beleesik —< megint csak tiszta szán­dékot említve — az itt-ott felbukkanó képmutatóssal meg­fejelve, aláássa az elvetett legszentebb magot, amit ő hir­detett. És nehezíti a fiatalság megnyerését, amelynek ügye az ő hagyakozásában is elsődleges gondként szerepelt. Ki aZ érték, ki az igazi, a valóban őt követő? Nehéz eldönteni. Azaz — amint már előbb említettük >—< könnyű, ha valaki önmaga fölé tud emelkedni. Különben minden más, közügyi téren kezdeményezett megmozdulás, tett moz­dulat, szó és magatartás egészen a vak-szemléletből táma­dó rágalomig — felfelé szépehgve, lefelé rúgva <—< méltat­lan az örökségre, amit ő hagyott ránk. Fogságából .—- megint az Emlékirataim -ból idézzük: “Itt hiába mond az ember bármit, legyen hát úgy, ahogy mások tudják . Mdyen érthető voh az ilyesmi otthon, rabságban. De itt, a szabad világban? A béklyókötés ellen harcolni jött közénk. Bizony, Édes Néném, ő tanított meg bennünket az el­koptatott haladás szó (mai jelentése) helyett annak igazi értelmére. ÚSZÁS A SZABADSÁGÉRT Fr. Acquaviva S. érdekes cikket írt a hong-kongi Pime­­misszó tevékenységével kapcsolatban • The Freedom Swimmers címmel — a kínai menekülők állandó érkezé­séről. Számuk az elmúlt évek folyamán tíz- és százezrekre szaporodott. Egyedül 1962-ben mintegy 162,000 kínai lépett át engedély nélkül <— az akkor még brit gyarmat >—< Hong Kong határát. Ezek közül vagy 60,000 a rendőrség kezére került. A rendőrség a menekülteket visszatoloncolta, mert azok számára a túlnépesedett Hong Kongba már nem volt állítani. A legtöbb menekült úgy úszik át Kínából Hong Kong­ba. Az úszás a szabadságért azonban sokszor halállal vég­­hely. A menekülési folyamatot azonban ez sem tudta meg­­ződik. 1974-ben például 207 holttestet halásztak ki a ten­gerből, de senki sem tudja, hányat sodort el az ár és hányat fallak fel a cápák. Az úszás a szabadságért rendkívül koc­kázatos vállalkozás. A hong-kongi “Standard” című lap 1974 végén megrázó tudósítást közölt két fiatal kínai sze­relmes végzetéről. A leány 19 éves volt, a fiú 23. Kínában nem tudtak összeházasodni, mert az ottani törvények a há­zasságkötést leányoknak csak 25, fiúknak pedig 30 éves korukban engedik meg. Elhatározták, hogy nem várnak addig,, hanem kiszöknek. Csatlakozott hozzájuk még egy fiatalember. Egész hétig gyalogoltak a hegyeken át, míg a tengerpartra értek, ahonnan aztán úszással folytatták útju­kat. 5 órai úszás után a szerelmes ifjú eszméletét vesztette a vízben. A leány s a másik ifjú még 8 órán át úszott, amíg végre szabad földön partot ért s a leány rájött, hogy tár­sával már csak szerelmes holttestét sikerült kimentenie. 1971 óta Kínából engedéllyel is ki lehet vándorolni. Az öregeket és betegeket, akiknek termelői értékük nincs, ki­engedik. Számuk az első évben 2500 volt, ami három évvel később, 1974-ben már 55,000-re növekedett. Ekkor a hong­kongi kormány kérte Kínát, csökkentse a kivándorlási en­gedélyek számát. Az “úszás a szabadságért persze sza­kadatlanul tovább folyik, mert a kínaiak számára Hong Kong a “földi mennyország”, ahol valóban szabadság és jólét várja őket, sokszor azonban a lakáshiány és a mun­kanélküliség leküzdhetetlen nehézségekkel teszi próbára el­határozottságukat. A Pime-misszió mindenképpen igyekszik a menekül­teknek segítségére lenni. Azt vallja, hogy ahol 4 millió lélek elfér, még mindig akad hely egynek. Az az ember, aki kény­telen hazáját elhagyni és új környezetben új műveltséggel, gyakran éhséggel és betegséggel találja magát szemben, valóban rászorul a keresztényi szeretetre. Az ilyen embert segíteni kell, hogy megtalálja boldogulását az új társadal­mi rendben és bizalmát önmagában is, embertársaiban is. Az ilyen embernek arra van szüksége, hogy emberként fo­gadják és kezeljék. Nem szabad elfelednünk, hogy Krisztus azonosította magát a külföldivel, amikor azt mondta: Ván­dor voltam és befogadtatok (Máté 25-35). (Akinek módja van rá, támogassa a Pime-misszió munkáját s küldje el adományát a következő címre: Pime Missionaries, 9800 Oakland Avenue, Detroit, Mich. 48211.) MEGHÍVÓ A W.S.-l MAGYAR EV. OLTÁREGYLET 1976. március 7-én, vasárnap du. 2 órai kezdette* az egyház Nagytermében (W. 98 és Denison). tartandó kártyapartis FÁNKDÉLUTÁNJÁRA é ó * Frissen süh fánkot szolgádnak fék * Adomány $1.25. * Sorsolás szép nyereményekkel. Mindenkit szeretettel hívunk. A május 22-én, a Szent Kereszt Rk. I emplom KIMAGASLÓ KULTURESEMÉNY CLEVELANDBAN A MAI MAGYAR LIRA EGYIK LEGJELESEBB MŰVELŐJE FÁY FERENC IRODALMI ESTJE március 13-án, szombaton este 7 órakor lesz a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház nagy termében ( W. 98th Street és Denison Avenue sarok). KÖZREMŰKÖDNEK: Kerecseni-Kis Márton, valamint Piszkó Tivadar előadó­­művész, a Nemzeti Színház v. tagja. Belépődíj nincs, de a költségek fedezésére szíves ado­mányokat kérünk. Műsor után a nagyközönségnek alkalma lesz a költővel találkozásra. Háziasszonyaink kávét és süteményt szolgálnak fék NOGUCHI A clevelandi szépművészeti múzeum (The Clevela nel M useum of Art) a Case Western Reserve egyetemmel együttesen még a múlt évben Sculpture Directions 75 címmel előadásokat és kiállításokat rendezett, amelyeknek keretében november hó folyamán került volna sor a nem­zetközileg jól ismert, kiváló szobrász, Nogucsi Isamu előa­dására, amely azonban a művész betegsége miatt akkor el­maradt és csak most, február 8-án hangzott el a múzeum előadó termében. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban érdemes az előadó­ról elmondani, hogy tulajdonképpen nem japán, mint ahogy neve mutatja, hanem amerika felfogás szerint igazi ameri­kai, mert 1904-;ben a kaliforniai Los Angelesben született, mint ilyen tehát még az elnöki méltóságra is pályázhatna. Valójában japán amerikai. Édesapja vérbeli japán, édes­anyja amerikai (valószínűleg szintén japán) volt. Megszü­letése után szülei hazamentek s így Isamu gyermekkorát ősei földjén, Japánban töltötte. Csak 13 éves korában tért vissza az Egyesült Államokba, hogy immár középiskolai tanulmányait itt folytathassa. 21 éves korában művészi haj­lamú lelkét Brancusi Constantin szobrai ragadták el s mint az egyik legelső Guggenheim-ösztöndíjas már két évvel ké­sőbb, 1927-ben Párizsba ment, hogy ott Brancusi műter­mében dolgozzék. Újabb két évvel később itthon volt és New Yorkban megrendezte első kiállítását, amelyet egyre több más kiál­lítása követett mindinkább fokozódó sikerrel. Alkotásai be­kerültek a nagy amerikai múzeumokba (a Metropolitan Mu­seum of Art, a Museum of Modern Art, a Whitney Mu­seum of American Art, az Art Institute of Chicago gyűj­teményeibe), de a japáni Kamakura múzeumába és a lon­doni Tate Gallery” sorozatába is. 1966-ban “Asszony GYÁSZJELENTÉS Megrendült szívvel, de Isten akaratába belenyu­godva jelentjük, hogy a szeretett édesapa, nagy­apa, rokon, jóbarát, a Zemplén-megyei Hernád­­németiben 1893. január 17-én született STECZIK JÁNOS 1976. fébruár 29 -én rövid szenvedés után vissza­adta nemes lelkét a Terem tőjének. Drága halottunk a Bodnár A. Lajos Temetke­zési kápolnában voh felravatalozva. Temetése 1976. március 3-án, szerdán volt a Szent Imre plébániatemplomban Ft. Kárpi Ferenc plébános úr áha* végzett szent misé után a Holy Cross temetőben. Gyászolják: leánya Violet Mrs. Donald Boepph és családja; unokái: Marc, Gayle, Gún és Eric; testvérei Cahf ormában: Mrs. Bauer Vera és Mrs. Gregus hona. NYUGODJÁL BÉKÉBEN! köszönetnyilvánítás iré o4#n , .vil«t.'í Köszönetét mondunk mindazoknak, akik drága halottunk lelke üdvéért szent misét mondattak, vi­rágot hoztak a temetésére, halottvivők vohak, vagy kocsijukkal a temetés rendelkezésére állottak. ■ Külön hálás köszönet Ft. Kárpi Ferenc plébános úrnak a gyászszertarts lélekmegnyugtató végzésé­ért; Bodnár A Lajosnak a temetés kegyéletes ren­dezéséért. A GYÁSZOLÓ CSALÁD gyermekével című 1958-ban készült fehér márványszob­rát a clevelandi múzeum vette meg és helyezte el gyűj­teményében. Noguchi Isamu azonban nemcsak márványból fara gott remekműveket, hanem jóformán minden szobrászati kiképzésre alkal más anyagot, fát, követ, csontot, papírt fé­met. agyagot, plesztiket, üveget és fényt is művészeti for­mákba varázsolt. Ezek a formák művészlelkének csak válo­gatott megnyilatkozási formái, amelyek mellett kivételes köl­tői tehetségéről is többszörösen bizonyságot tett. Még to­vább menően kerteket, játszótereket, városi vásárló közpon­tokat, bútorokat, színpadi díszleteket és balett-ruhákat is tervezett. Az UNESCO épületének kertjei Párizsban, a Chase Manhattan Plaza New Yorkban, a detroiti Civic Center Plaza és a Horace E. Dodge & Son Memorial Fountain , továbbá a tokyói modern képzőművészeti mú­zeum szökőkútjai és bejárati szobrai ugyancsak Noguchi Isamu japáp amerikai honfitársunk ritka, sokoldalú tehet­ségét hirdeti. Érdemes még megemlíteni, hogy Noguchi Isamu édes­apja, Noguchi Yone (1875-1947) neves japán költő volt, aki 1893-tól 1905-ig élt Amerikában, ahova 1913-ban újra visszatért s 1935-ig az Egyesült Államokban, Angliában és Indiában a japán költészetről tartott előadásokat. Művei kö­zül a Seen and Unseen (1897), “The American Diary of a Japanese Girl’ (1902), “The Sumer Cloud (1906) és a Hiroshige, a Commemoration of 2600th Anniversary of the Japanese Empire (1940) az ismertebbek. A Noguchi név harmadik híres viselőjes Noguchi Hi­­deyo (1876-1928) japán orvos és bakteriológus volt,; aki 1901 -tői 1903-ig a Pennsylvania egyetemen, később pedig a new-yorki Rockefeller Intézetben végzett kutatásokat és tett szert nevezetes orvostudományi felfedezésekre. 1913- ban a spanyol és a dón, 1914-ben a svéd király ütötte lo­vaggá, 1915-ben pedig a japán Order of Merit! tagja lett. ELŐFIZETŐINK FIGYELMÉBE! A múh héten nagyon sok telefonhívást kaptunk, mert a lapot nem tudtuk rendes időben postázni. Azokat, akiket nem értesíthettünk a helyzetről, most tájékoztatjuk. Kanadában a papírgyárak 1975. júliusától sztrájkoltak. Az amerikai raktárak kiürühek, és sok próbálkozás után 2 henger papírt sikerük beszereznünk. Ezeket a hengereket pénteken szállították le, délután nyomtuk, este postáztunk. A mai újságban örvendetes hírt olvastunk. A 8 hónapi sztrájk után a munkások elfogadták a 3 éves szerződést, ami biztosítja a fizetésemelésüket. Ennek megfelelően a papír ára március elsejével 20%-kai emelkedett. . . Egyben szeretnénk felhívni az előfizetőink figyelmét ar­ra, hogy a papír, a posta kiadások emelkedése miatt jan. í­­vfel az előfizetésidíjat kénytelenek voltunk 12 dolláról 15-re emelni. A karácsonyi kiköltekezés miatt ezt a határidőt meg­hosszabbítottuk február 1-ig. Hálásak vagyunk a sok előfi­zetőnknek, akik ezt a kedvezményt nem vették igénybe, sőt az előfizetésen felül sajtóalapra adakozták. Hallgatólagosan a régi áron számoltuk el a befizetéseket február hónap vé­géig az előfizetőknek, akik a régi tarifa szerint fizették az ösz­­szeget, de március 1 után a 12 dollárt 9 hónapra számolhat­juk eh A Sajtóalapra való adakozásokat ismételten hálásan köszönjük, mert szükségünk voh rá, hiszen “feketén” voltunk kénytelenek beszerezni két alkalommal a papírt, ami a hiva­talos árnak a duplája voh. Vannak helyek, ahol a lap0t rosszul kézbesítik. Az el já­rást a postánál mi nem tudjuk elkezdeni, csak a sérelmezett előfizetőnk. A posta drágább lett (kb. négyszerese á tavaly­­előttinek), de nem lett jobb. . . Továbbiakban is kérjük előfizetőink megértését, támo­gatását és új előfizetők gyűjtését. ' A Magyar Újság kiadóhivatala

Next

/
Thumbnails
Contents