Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-22 / 4. szám
IMÁDKOZÁS AZ ISKOLÁBAN Mint emlékezetes, a Legfelsőbb Bíróság 1962-ben olyan döntvényt bozolt, amelynek értelmében a new-yorki iskoláknak be kellett szüntetniük a felkezeti jelleget nélkülöző, általános ima szokásos használatát. 1965-ban a Legfelsőbb Bíróság azt is kimondta, bogy a miatyánk elmondása az állami iskolákban ellenkezik az alkotmánynak az Egyház és állam elkülönítésére vonatkozó rendelkezésével. Az ország túlnyomó nagy többsége a I .egfelsőbb Bíróság egyik döntvényével sem értett egyet s annak megváltoztatására 15 éven keresztül számtalan kezdeményezés történt. Két állam, 111 inois és Connecticut törvényt alkotott, amely anélkül, hogy bármilyen vallásos tevékenységet megengedne, lehetővé teszi a tanulók csendes elmélkedését. New Hampshire törvényhozása ennél is tovább ment. Olyan törvényt alkotott, amely kimondottan megengedi az állami elemi iskolákban a miatyánk elmondását. A törvény 1975 májusa óta van hatályban, a legtöbb iskolai körzet azonban az állami törvény végrehajtásától tartózkodott, mert attól félt, hogy hosszadalmas és költséges peres eljárásba keveredik. A Bostontól északra 45 mérföldnyi távolságban lévő Hampstead lakossága 1975 augusztusában szavazásra vitte a kérdést. A városkának 5200 főnyi lakosa közül ugyan csak 75 szavazott az állami törvény végrehajtása mellett, az imamondás bevezetését, ennek ellenére majdnem egyhangú határozattal kimondták. Először a miatyánkot minden reggel hangszórón keresztül hangosan mondták el, az iskolai hatóságok azonban ezt a gyakorlatot hamarosan beszüntették, mert attól tartottak, hogy perbe fogják őket. A legtöbb tanító minden reggel néhány percet ad a tanulóknak, hogy csendben imádkozhassanak, Cooke Warren ötödik osztályában azonban az egyik tanuló minden reggel az osztály elé lép, elmondja az amerikai hűségnyilatkozatot (a "Pledge of Allegiance -it), majd az Úr imáját, a miatyánkot. Cooke meggyőződésé szerint, aki 16 év óta tanít s ebből 10 évet a hampsteadi központi elemi iskolában töltött el, ez a tanítási nap elkezdesénének helyes módja. Eljárásával szemben eddig még senki sem emelt kifogást, egyes iskolai közegek azonban nem lepődnének meg, ha valaki peres eljárást indítana az iskola ellen. A hampsteadi példát újabban három másik városka is követte. New Hampshire nyugati részében Orford, a tengerparton pedig Seabrook és Hampton szavazott az ima iskolai bevezetése melett. Tiltakozás egyedül Hamptonban történt, ahol a zsidó vallású Wolstat Henry pszichiáter kijelentette, hogy az Úr imájának elmondását, mint a zsidó kisebbségi csoport tartja, személyes vallásos meggyőződése és hite ellen irányuló támadásnak tekinti és nem óhajtja, hogy a hamptoni elemi iskolába járó 10 és 6 éves gyermekei ugyanolyan érzéseket éljenek át, mint amilyenekre gyermekkorából maga emlékezik. A hamptoni iskolaszék az egyetlen Wolstat tiltakozására való tekintettel most megváltoztatta az iskola imára vonatkozó korábbi (és állami törvényen alapuló) álláspontját, mert a bíróság előtt csak olyan ítéletet várhat, amely az iskola ima alkotmányellenességét állapítja meg, ilyen célra pedig az adófizetők pénzének költését nem találja helyesnek. A megoldatlan kérdés továbbra is az marad: kinek a jogát kell az állítólagos demokráciában döntő tényezőként figyelembe venni? A túlnyomó többségét, vagy a törpe, egyedülállóan egyetlen kisebbségét? JOG AZ ÉLETHEZ Éppen ma, január 22-én három éve, hogy az Egyesült Államok Legfőbb Bírósága döntvényével lehetővé tette, hogy a nőnek törvényes joga legyen dönteni magzatának életben tartása, vagy elpusztítása felől. A végzetes döntvény meghozatala óta mérsékelt becslések szerint a törvényes magzatelhajtás következtében 4 millió emberi élet pusztult el, sok esetben a magzatelhajtásba beleegyező anyák élete is. A “Jog az élethez Társaság nagy-clevelandi szervezete az évforduló napján, január 22-én, csütörtökön este fél nyolckor (7.50) a clevelandi Music Hallban nagygyűlést rendez, amelyen a magzatelhajtás ellen történő állásfoglaláson kívül a komoly betegségekben szenvedők, a nyomorékok és az elaggottak életének védelméről is szó lesz. A gyűlés főszónoka az episzkopális vallású dr. Gerster Carolyn, a "Jog az Élethez” Társaság országos igazgató tanácsának elnöke lesz, aki az arizonai Scottsdaleben belgyógyászati és tüdőszakorvosi gyakorlatot folytat. Rajta kívül felszólal még a clevelanddieightsi zsidó központ kép viseletében Schur Dániel rabbi, a columbusi Church ol God képviseletében nt. Edwards Margaret nővér, fekete lelkész, Perk Ralph clevelandi polgármester, a parmai Holy Trinity orthodox egyház képviseletében ft. Berzonsky Vladimir, a clevelandi katolikus egyházmegye képviseletében Cosgrove William segédjrüspök, valamint a nagy-clevelandi szervezet elnöke, Meissner J. Joseph ügyvéd. A nagygyűlésre a környező külvárosokból (15 helyről) este fél 7-kor (6.50 P.M.) bérelt autóbuszok indulnak, amelyekre vonatkozóan a bővebb felvilágosítást a 752-5225 telefonszámon szívesen megadják. Azok, akik az Egyesült Államok Legfőbb Bíróságának a magzatelhajtást megengedő döntvényével ellenkező felfogásukat nyomatékosabban kifejezésre akarják juttatni, rózsát küldhetnek kongresszusi képviselőik és szenátoraik washingtoni hivatalába. Nevük, címűk megadásán és a Kongresszus illetékes tagjának megnevezésén kívül mindössze 2 $-t kell küldeniük a következő címre: March for. Lile, Box 2950, Washington, D. C. A nagygyűlés tájékoztató bizottságának elnöke Pumphrey Lou, cigié 5588 Avalon Road, Shaker Heights OH. 44120, telefonja pedig 861-7800 (ext. 2556), vag) 285-0525. ETNIK ÜGYEKBEN Derwinski Ed republikánus és Annunzio Frank de* mokrata illinoisi kongresszusi képviselők azt javasoltál hord elnöknek, hogy Kuropas B. Myron személyében ne vezzen ki etnik ügyekben is különleges tanácsadót. Ez t kinevezés szerintük régóta időszerűvé vált és az elnök ré széről határozott elismerés lenne azokért a nagy szolgálatokért, amelyeket a legkülönbözőbb etnik (nemzetiségi) cső portokhoz tartozó amerikaiak tettek hazánk fejlődése érdedében. A különleges tanácsadó etnik ügyekben kineve zésére most érkezett el a legalkalmasabb idő, amikor az oiszág fennállásának 200. évfordulóját ünnepli s a közfigyelem a nagy történelmi események felé terelődik. Annunzio és Derwinski a javaslat előterjesztését a legteljesebb mértékben kétpárti alapon tette meg, bogy a kérdés jelentőségére a Fehér Ház figyelmét ezzel is külön félhívja. Az elnök ilyen irányú elhatározása a demokratikus eljárásnak felelne meg, mert az etnik ügyek különleges tanácsadójának kinevezése esetén mind Amerika kisebbségi (etnik) vezetői, mind nemzetiségi (etnik) csoportjai módot és lehetőséget kapnának arra, hogy különleges kérdéseiket közvetlenül az elnök .hivatalok képviselőjével tárgyalják meg. A kinevezés nyomatékosan kifejezésre juttatná minden etnik csoport elismerését és azt, hogy azok az Egyesült Államokhoz tartoznak, közülük senki sem marad ki. A kinevezés arra is alkalmas lenne — mondják a javaslatot előterjesztő kongresszusi képviselők, hogy újból megerősítse a demokratikus eljárásba vetett bitet és bosszú időre kiküszöbölje azt a közönyt, amely társadalmunkban — főként' az etnik csoportok érdeklődési körében < jelenleg tapasztalható. Érdekes, hogy arról senki sem beszél, az etnik amerikaiakat mind emberi, mind alkotmányos szempontból ugyanazok a jogok iPetik, mint a nem-etnik amerikaiakat, ha ilyenek egyáltalában vannak. NIXON IRATAI KÖRÜL A Watergate-üggyel kapcsolatosan a Kongresszus 1974-ben törvényt alkotott, tynely Nixon M. Rich ard volt elnök 42 millió oldal terjedelmű iratainak és 800 hangszalagjának kiadását megakadályozta s az egész anyagot a General Services Administration őrizetére bízta. Nixon volt elnök az iratok és szalagok kiadását bírósági peres eljárás útján kérte. Keresetét az elnöki kiváltság megsértése és az őt személy szerint megillető titoktartás, valamint szólásszabadság joga c'mén indította. Egy három tagból álló szövetségi bíróság — McGowan Carl bíró fogalmazásában — Nixon volt elnök -keresetét elutasította, mert az elnöki iratokat és hangszalagokat viszszatartó törvényt alkotmányos rendelkezésnek találta és mert azokat történeti bizonyítékokként meg kell őrizni, már pedig feltételezhető, hogy Nixon a hivatalában elkövetett hibák leplezése céljából azok közül egyes részeket kiemel, vagy megsemmisít. Nixoni a bíróság döntéséről röyiden tájékoztatták. Az ügyvédek Nixonnak az ítélettel kapcsolatos véleményéről nem voltak hajlandók nyilatkozni, de azt közölték, hogy Nixontól arra kaptak utasítást, azonnal fellebbezzenek a Legfelsőbb Bírósághoz. A bíróság felismerte a kérdés alkotmányjogilag kényes természetét, ezért a "General Services Administration -t mindaddig eltiltotta a szóban forgó s őrizetére bízott anyag áthelyezésétől és közzétételétől, amíg Nixon fellebbezhet. Ugyanakkor mind Nixon volt elnöknek, mind megbízottainak lehetőséget biztosított arra, hogy az okmányokról és hangszalagokról Nixon emlékiratai számára másolatokat készíthessenek. McGowan bíró a döntés indokolásában arra is utalt, hogy a General Services Administration még eddig semmiféle szabályt, vagy végzést nem hozott arra vonatkozóan, hogy az iratok és hangszalagok közül melyek közérdekűek, történeti jelentőségűek és melyek tisztán magánjellegűek. Ilyen szabályozás, vagy végzés megtörténte után <—< mondja tovább az indokolás *—> lesz csak Nixonnak joga pert indítani a General Services Administration ellen személyes titkainak esetleges megsértése címén. Végezetül McGowan arra mutatott rá, hogy bármelyik volt elnök részéről feltételezhető, hogy iratain a történetírók kedvezőbb megítélésének biztosítása érdekében bizonyos változtatásokat eszközöljön. AZ OLASZ VÁLSÁG Olaszországban az ufóbbi 52 év 58. kormányválsága az egész szabad világon komoly aggodalmat keltett. Moro Aldo kormánya 15 hónapos koalíció után lemondott. Leone Gióvanni elnök a szocialista pártnak a koalícióból való kilépése következtében kisebbségbe került keresztény demokrata párt vezérét, Moro Aldo miniszterelnököt, aki ezt a tisztséget immár negyedszer töltötte be, csak ideiglenesen bízta meg az ország ügyeinek intézésével. A válság nem új keletű. Mostani megnyilvánulásának ka is több mint egy éves. Már akkor előrelátható volt, amior a múltévi vidéki választások során a kommunisták a zavazatok 55%-át megszerezték. A 55%-os eredményt férő keresztény demokraták titokban hajlandóknak mutatozlak arra, hogy a kommunistáknak több beleszólást adja:ak a kormányzati ügyekbe, mert abban bíztak, hogy a maiik 2%-os többségükkel is fölényben tudnak velük szemlén maradni. Koalíciós társaik, a szocialisták azonban, amior erről tudomást szereztek, egyszerűen kiléptek a koalí:ióból, mert arra számítanak, hogy a kommunistákkal gyütt ki tudnak alakítani egy 47%-os baloldali kormányzatot. A keresztény demokraták, amikor a kommunistákkal aló együttműködést megkísérelték, éppen ettől féltek és ezt kurták megelőzni. A kommunistákkal együtt ugyanis 68%>s parlamenti többséggel rendelkeztek volna. A megoldás most — Boyce Scripp-Howard-tudósító véleménye szerint attól íügg, hogy ki és milyen megegyezést tud létrehozni. Ha a keresztény demokraták és a kommunisták meg tudnak egyezni, akkor az új koalíció a maga 68%-os parlamenti többségével az 1977-ben esedékes új általános választásokig hatalmon tud maradni. A kommunisták — Boyce szerint —< máris megtették erre a történelmi kiegyezésre vonatkozó javaslatukat, mert arra számítanak, hogy jövőre úgyis többségre tesznek szert. Ha a keresztény demokraták és kommunisták megegyezése nem sikerül s a kommunisták a szocialistákkal kötnek koalíciót, akkor a keresztény demokraták teljesen háttérbe szorulnak, a kommunisták pedig a szocialistákat magukba olvasztják és a hatalmat teljés egészében átveszik. Szó lehet még egy harmadik nfiegoldásról is, de csak ideiglenesen, amíg új választásokat le nem bonyolítanak már a tavasz folyamán, amelynek kimenetele viszont teljesen bizonytalannak látszik. Mondanunk is felesleges, hogy az olasz válság a NA IO szempontjából szintén újabb válságot jelent s így megoldódásának kérdése az Egyesült Államok szempontjából sem közömbös. GÁBOR ÁRON CLEVELANDBEN Előző számunkban közöltük, hogy Gábor Áron kiváló magyar író, & magyar Szolzsenyicin . január 24-én. szombaton este Detroiiban tart előadást. Legújabb értesülésünk szerint a kiváló író. akinek most angol nyelven megjelent East of Man című rendkívül érdekes művét január 8.i számunkban angol nyelven ismertettük, detroiti előadása ulán Cleveland városába is átjön, ahol az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának ülésén tart előadást. Az előadás január 25-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel a Cleveland W.S. Református Egyház Kálvin termében (1946 West 52nd Street). Gábor Áron az Árpád Akadémia irodalmi főosztályának meghívott rendes tagja. Előadása előtt Somogyi Ferenc, az Árpád Akadémia főtitkára üdvözli, előadása után pedig Nád as János, az Árpád Akadémia igazgató tanácsának elnöke rendez tiszteletére vacsorát. Az idő rövidsége miatt külön meghívókat nem küldenek ki, mindenkit szeretettel hívnak és várnak, egyben arra is kérnek, hogy vásárolják meg a szerző művét s azt adják oda elolvasásra, vagy ajándékba barátaiknak és ismerőseiknek. AZ AFRIKAI CSÚCSTALÁLKOZÓ Az afrikai egység szervezetének (az "Organization of Ai rican Unity -nek) 46 állama a szervezet 1.2 éves fennállása óta most tartotta első rendkívüli ülését, amelyet az angolai helyzet tett szükségessé. Az ülést Amin Jeli tábor-: szernagy, Uganda elnöke nyitotta meg számtalan katonai kitüntetés szalagjával díszített új repülő-egyenruhában s a feszült helyzetet enyhítő páratlan humorral. Megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy az afrikaiaknak maguknak kell feladataikat megoldani. Machel Samora, Mozambique elnöke, az angolai nemzeti arcvonal vezetőjét, Roberto Holdent és a nemzeti egységmozgalom vezetőjét, Savimbi Jónást DéJ-Afrika ügynökeinek és Afrika árulóinak nevezte, majd kijelentette, hogy az elnyomókat egyedül a szovjet részéről támogatott népi mozgalom tudja kiűzni Angolából. SengI íor Leopold, Senegal elnöke, fMachelIel szemben azt hangsúlyozta, hogy a Dél-Afrikával kötött szövetséget csak az ítélheti el, aki az Oroszországgal és Kubával kötött szövetséget is helyteleníti. A továbbiakban folytatott heves vita megoldást nem eredményezett. A csúcstalálkozó utolsó napjának befejeződése után Onu Peter, az afrikai egység szervezetének főtitkára közölte a laptudósítókkal, hogy a tagállamok az angolai kérdésben 22:22 arányban megoszló álláspontot foglaltak el, miután két határozatra vonatkozóan ~ Etiópia és L^ganda kivételével ^ szavaztak. Etiópia azért tartózkodott a szavazástól, mert a csúcstalálkozó Etiópia fővárosában, Addis Abababan volt, Uganda pedig azért, mert a csúcstalálkozót Amin ugandai elnök, mint a szervezet, elnöke, Gábor Áron: MARCI HEVESEN (A szerző 24-én Detroitban, 25-én Clevelandben tart előadást.) Nem vagyok külön a többi emigrációs társamnál, kies bevándorolgátö: atyánkfiánál, és én se azt figyelem, hogy az események miként viszonyulnak hozzánk, hanem azt, hogy miképp viszonyulunk mi azokhoz. Ez pedig óriási különbség. Ha ezerévünk alatt tudomásul vesszük a realitásokat , amelyeket koronként különböző nevekre kereszteltek, de végeredményben mindig idegen érdekeket jelentettek, réges-régen nem élnénk. Ha turomásul vesszük, hogy mindig lehetetlen feladatokkal tisztelt meg bennünket a történelem, újra egykori élettereiken keresnénk Sumeriát, a nagy turáni birodalmat, vagy Európa tanácsára gyökértermeléssel és kereskedelemmel foglalkoznánk a Volga és a Káma rengetegeiben. De nem vettük tudomásul, maradtunk és olyan lehetetlenségekből illesztettük össze életünket, hogy a történészek sem tudtak mit kezdeni velünk. Inkább úgy értékeltek, ahogy az események logikája megkövetelte. Saját szájuk íze szerint, egyoldalúan, hamisan, de ebbe sem pusztultunk el. Legfeljebb nem jártunk jól, legfeljebb évtizedek, évszázadok múlva vettük észre, hogy ott kaptunk elégtelent, ahol jelesre számítottunk, s ott kitűnőt, ahol bukásra álltunk. Egy ikre is, másikra is akad példa a nyugati történelemkönyvekben, enciklopédiákban, televíziós képernyőkön, de most sem figyelünk rájuk. Ausztráliában ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban, vagy Dél-Afrikában magunknak írunk, beszélünk, tervezünk, különbejáratú világunkat éljük és fütyülünk rá, hogy olyanok is lábatlankodnak körülöttünk, akik erősebb dioptriával nézik az eseményeket és azt is észreveszik, amire mi csak legyintünk. Vagy nem is legyintünk és nem is tudjuk, hogy nem Iegyinteni, hanem öklöt rázni, bombát robbantani kellene. Élünk, mint Marci Hevesen? Százszor jobban. Fogalmam sincs, hogy élt Marci testvér. elvtárs, Marci úr Hatvanban, vagy Gyöngyösön, de egy p száz elb:n: mi jobban. Azért, mert házunk, autónk van és tízezer kilométereket röpülünk egy jó borjúpörköltért? Goncld il jár. A szomszéd házat feketék veszik meg, autónkat egy mexikói töri össze, a borjúpörkölttől hízunk. Akkor azért, hogy ma mindenünk van és eszünkbe se jut a holnap? Eszünkbe jut. Ha nem fizetjük be a nyugdíj-részletet, nem törlesztünk az adóra, akkor baj van. Abból viszont sosem volt és sosem lesz baj, ha újra másképp értéke Ijük a politikai realitásokat, mint a körülöttünk akadékoskodó élettársak, akik közel seni úgy alakítják a világot, ahogy Marci-módra elképzeljük. Hogy alakítják? • A lehető legrosszabbul. Az esztendő most is úgy búcsúzott tőlünk, hogy senki sem törődött velünk. Egyetlen világrendezési konferencián sem ejtették ki a nevünk, egyetlen béketerv, egyetlen passzusában sem vetődött vissza ötvenhatos szabadságharcunk tanulsága és egyetlen felelős államférfinak sem jutott eszébe, hogy Európa tragédiája tulajdonképpen 1 rianonban kezdődött. Az is kiesett a világ lelkiismeretűből, hogy a fekete angolaiak és kevésbé fekete arabok mellett, mögött, valahol nagyon messze, többezer éves fehér népek is igénylik szabadságukat Európában: és a Kárpát csücskében is él egy ősi nép, amelytől földje irtán most rabolják el kultúráját és évezredekből merítő történelmét. i Úgy szaladt el újból egy esztendő, hogy még álmainkból sem festettünk egységes képet. Egyszer azért estünk egymás torkának, hogy ki legyen álomvilágunk diktátora, aztán azért mocskoltuk a másikat, hogy kinek álomországát fogadja el valóságnak a világ. Utána? Szilveszter éjszakáján tíz-húszezer kilométerről felhívtuk otthoni testvéreinket, ismerőseinket és száz dollárokért belebüfögtünk a telefonba, hogy csodálatos a világ és jobban élünk, mint Marci Hevesen. Szabadok vagyunk és senkinek sem tartozunk számadással. Még a lelkiismeretűnknek sem. vezette. Az*első határozati javaslat a szovjet részéről támogatott népi mozgalom kormányának elismerésére vonatkozott, a második pedig arra, hogy az afrikai államok egység-szervezete folytassa tovább semleges politikáját s az Angolában küzdő három csoportot igyekezzék koalíciós kormány alakítására rábírni. . Mind a két javaslat véget kívánt vetni a külföldi beavatkozásoknak és elítélte Dél-Afrikát, mivel a nemzeti arcvonal és a nemzeti egységmozgalom küzdelmeinek támogatása céljából csapatokat küldött Angolába. Mint említettük, a szavazás mindkét határozati javaslatra vonatkozóan 22:22 arányban történt, az angolai kérdés tekintetében tehát megoldást nem eredményezett, Etiópia és Uganda esetleges későbbi állásfoglalása sem eredményez. Az Egyesült Államok beavatkozásáról általában nem beszéltek, vagy csak megnevezés nélkül emlékeztek meg, Nigéria elnöke, Muhammed Murtala tábornok azonban Dél-Afrikát és Amerikát nyíltan azzal vádolta, hogy az olajban és ásványi javakban bővelkedő Angolában a fehér fennhatóságot akarja helyreállítani. VOLUME 66, ÉVFOLYAM ^ NO. 4, SZÁM. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent 1976. JANUÁR 22.
