Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-15 / 3. szám
ROMÁNIA NEHÉZSÉGEI Lapunk idei első számában 'Az otthoni helyzet címmel részletesen ismertettük Steif William Scripps-Howardtudósító Magyarországról írt érdekes cikkét. Ugyanez a tudósító január 2-án megjelent cikkében a romániai helyzetről nyújtott érdekes áttekintést, amit érdemes tüzetesebben szemügyre venni. Steif azzal kezdi tudósítását, bogy Romániában élelmiszerhiány van. Ezt a külügyminiszte’r ellenkező állításával szemben az egyik befolyásos román vezető feleségének elszólásával igazolja. Amikor ugyanis Ceausescu Nikolae román elnök pompás ebédet adott Wilson Harold brit miniszterelnök tiszteletére, az említett feleség a sült feltálalásakor oda lordult a helyettes külügyminiszter feleségéhez és azt a megjegyzést tette, egy hónapja ez az első eset, amikor húsféléhez jutott. Steif szerint ez az elszólás világítja meg a kommunista vezetés alatt áló Románia helyzetét legjobban. Amióta Ceausescu hatalma megerősödött. Romániá mezőgazdasági termelése egyhamadával növekedett, de még mindig nem annyira, amennyire — magának Ceausescunak bevallása szerint is < szükség lenne. A 2) millió romániai több és jobb élelmet akar. Mindenki tudja, hogy a legjobb mezőgazdasági termékeket azonnal kiviszik az országból. Az állami kezelésben lévő üzletekben nincs cukor, nincs főzőolaj és nincs értékes húsféle. Főleg eggplant-et. almát, férges körtét és paprikát lehet venni. Az élelem megszerzése céljából az üzletek előtt kora reggel hosszú sorokba kell állni. A gazdák ugyanis felhalmozzák árúikat és nincs olyan központi szervezet, amely azokat meg tudná tőlük szerezni. Ha valamelyik üzletbe például néhány láda zöld paradicsomot szállítanak, azért hosszú sorokban várakoznak “a boldog vevők . Dinu Marcel, a külügyminisztérium igazgatója azt állítja, hogy nincs élelmiszerhiány, csak a júniusi árvizek idézték elő azt a lélektani kényszert, amelynek következtében az emberek mindent fel akarnak vásárolni. Nyaranta megkétszereződik, sőt megháromszorozódik az árúkereslet, ennek ellenére azonban a vevők minden reggel találnak új árúcikkeket, amelyeket meg tudnak venni. Akadnak olyanok is, akik az élelmiszerhiányt a logyatékos elosztási rendszernek tulajdonítják, amely — mint minden más — a szigorúan egypártrendszerű államszervezet legfelsőbb hatóságainak ellenőrzése alatt működik. KIVÁNDORLÁS ROMÁNIÁBÓL Minden terv a kommunista párt főhadiszállásáról indul ki. Ez a főhadiszállás a bukaresti Bulevardul Gheorghiu Dej közelében, az elnöki palotával szemben van. Környékét egyenruhás rendőrök és detektívek zárják le. Ha gyalogos téved oda, azonnal erélyesen felszólítják, hogy távozzék. Szabályként a romániaiaknak az egyszerű adásvételi ügylet lebonyolításán kívül minden külföldivel folytatott beszélgetésüket jelenteniük kell a rendőrségen. A kivándorlás majdnem lehetetlen, mivel Dinu szerint a kormány nem akarja tehetséges embereit elveszteni. Az egyetlen kivétel ezen a téren: 550.000-400.000 zsidó kivándorlásának lehetővé tétele az utóbbi 25 éven át Izraelbe. Ez a kivándorlás most is folyamatban van. Évente 5000-5000 zsidó mehet ki Izraelbe. Ennek a kivételes kivándorlásnak azonban történeti és politikai oka van. Romániában — akárcsak Magyarországon, Lengyel- és Oroszországban — az antiszemitizmusnak története van. 40 évvél ezelőtt Romániában még 1.5 millió zsidó élt. A második világháború idején, amikor Románia a nácikhoz csatlakozott, a hatalmon lévő Vas Gárda alapos pogromot hajtott végre. Az Izraelbe történő kivándorlás lehetővé tétele szoros diplomáciai kapcsolatok kiépítéséhez vezetett Románia és Izrael között, aminek kettős célja volt: egyrészt az Oroszországtól való függetlenség biztosítása, másrészt erkölcsi állásfoglalás révén a Nyugat felé történő fellebbezés. Mellékesen mindössze 60.000 zsidó maradt vissza. Egyébként a legjobb feltevések szerint néhány ezer román állampolgár raboskodik azért, mert megkísérelte az országból való kimenekülést. Leginkább Jugoszlávián keresztül próbálnak Olaszországba átjutni. Ha a jugoszlávok a menekülőket elfogják, azokat visszatoloncolják Romániába. ÉRTELMISÉGI ELLENZÉK A romániai rendszer újabban az ellenzéki felfogást valló értelmiségiekkel szemben aránylag türelmesen viselkedik. Bleban Nicolae, aki valamikor a kommunista központi bizottság tagja volt, aztán kiszökött és a Szabad Európa Rádiónál működött, a Nyugatban való csalódása után visszatért: még mindig írhat. Goma Paul, Románia Solzhenitsynje a sztálinisták visszaéléseiről írt könyvet, amelyet Nyugat-Németországban adtak ki. Ő is dolgozott a Szabad Európa Rádiónak. Most adta ki új sztalinista-ellenes regényét. A cikkíró nyugati diplomata megállapítását idézi, amely szerint a románok nem állhatatosságukról ismertek. Amikor az oroszok 1944-ben kiszorították az országból a németeket, az országban a kommunista pártnak alig volt 1000-néI több tagja. A ma 57 éves Ceausescu történetesen köztük volt. Szegény paraszt-családban nőtt fel, sohasem kapott moszkvai kiképzést, a háború idején is mindvégig az országban maradt. A legtöbb kommunista azonban azelőtt a "Vas Gárda -hoz tartozott. Ceausescu kommunizmusa nemzeti megalapozottságú A románok sokkal közelebb állnak Olaszország, Spanyo ország és Jugoszlávia kommunistáihoz, akiknek az a meg győződésük, hogy népi arcvonal -ukat nem szüksége azonnal átalakítani szovjet-mintájú proletárdiktatúra -vá A románok nem akarják, hogy országuk a szovjet commonwealth (közösség) tagja legyen. A nagyhatalmi tömből ellen vannak, mert az az érzésük, hogy azok veszélyeztetik függetlenségüket. NYUGATI KAPCSOLATOK Köztudomású, hogy Románia a Varsói Egyezmény tagjai közé tartozik, ennek ellenére 1962 óta Románia területén a "Varsói Egyezmény” csapatai nagyobb hadgyakorlatot nem rendeztek. A kelet-európai tömbnek, amely orosz irányítással egységes gazdasági tevékenységre törekszik, a románok vonakodj tagjai. Mint a többi csatlós államnak, Romániának is kész az új ötéves terve, amely január 1-én lépett életbe. Oroszország továbbra is Románia legnagyobb kereskedelmi társa, bár az utóbbi 10 éven át a szovjet a román külkereskedelmi forgalmat 59%-róI 19% -ra csökkentette. 1968-ban Ceausescu volt az egyetlen csatlós államvezető, aki a szovjet csehszlovákiai beavatkozását elítélte és megtagadta, hogy csapatokat küldjön az orosz csapótokkal ggyütt az országba. A harmadik világ tucatnyi vezetőjével tart fenn kapcsolatot s a nyugati vezetőknek is igyekszik kedvében járni. 1967-ben, amikor Nixon M. Richard, mini elnökhelyettes, Moszkvába utazott, csak alacsonyabb rangú tisztviselők üdvözölték; de amikor mint elnök látogatott el Bukarestbe, Ceausescu 4 óra hosszat tanácskozott vele. Ez a tanácskozás nagyarányú kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére vezetett amely a múlt évben 408 millió $ értékű for galmat eredményezett, új beruházásokat tett lehetővé, Re mániát a legnagyobb kedvezményekben részesülő országo-i sorába emelte s a Romániába irányuló idegenforgalmat is fellendítette. A new-yorki "Manufacturers Hanover Trust bank Bukarestben új fiókot létesített, a Tarom román repülőtársaság pedig a legutóbbi 15 héten 52 bérelt repülőn szállított az országba amerikai látogatókat, akik az útért (oda -vissza), kétheti elszállásolásért s ellátásért személyenként 550 $-t fizetlek, lúniusban egy amerikai cirkáló tett látogatást Románia Fekete-tengeri főkikötőjében, Konstanzhan, legutóbb pedig az Egyesült Államok és Románia vevezérkari főnökei látogatták meg egymást. A ROMÁN GAZDASÁGI HELYZET Az utóbbi 50 évben Románia gazdasági jellege megváltozott. Túlnyomóan mezőgazdasági államból ipari állammá alakult át, noha kivitelének 40%-a még mindig mezőgazdasági terrtrék és 10.1 milliónyi munkásságának mintegy 40%-a mezei munkás. Közgazdaságának növekedése körülbelül 9% évente. Kül önösen a nehéz gépiparban, az acélgyártás terén és a vegyészeti iparban rendkívüli a fejlőd és. Az utóbbi évtized folyamán az ipari termelés 251%-os emelkedést ért el. A gyors iparosodás következiében a fejenkénti kereset most körülbelül 1700 $-nak felel meg, ami a 50 évvel ezelőttinek éppen 18-szorosa. Ez azonban Ceausescunak újabb fejfájást okoz, mert a magasabb jövedelem magasabb igényeket támaszt. I A legsúlyosabb kérdés a lakáshiány megoldása, amely főként a növekvő városokban válik egyre nehezebbé. A románok ugyanis, akik most már 98%-ban írástudók, mindinkább nyugati életmódra törekesznek, mindig többet és többet zúgolódnak a túlzsúfolt lakások, rossz minőségű árúk és az élelmiszerhiány miatt. Oroszországtól talán aránylag függetlenek, de a kommunizmus céltalan eredménytelenségének béklyóiból még mindig nem tudnak kivergődni. A cikkírónak ehhez a végső következtetéséhez csak azt kell még hozzáfűznünk, hogy a szabadulás útja egyedül nyugat felé járható, de csak az erdélyi magyarság jogainak legteljesebb elismerésével. AZ ERDÉLYI KÉRDÉS BUDAPESTEN Az erdélyi magyarság sorsa iránt egyre szélesebb körű érdeklődés nyilvánul, ami elől Budapesten sem tudnak már kitérni. Erről számol be a frankfurti ' Allgemeine Zeitung november 21-én megjelen érdekes cikke, amely magyar fordításban a "Székely Nép” decemberi számának 8. oldalán jelent meg. E szerint a cikk szerint a Budapesten tartózkodó külföldiek egyre inkább úgy látják, hogy Magyarország ezentúl erélyesebben lép majd fel a Romániában élő 1 millió 800 ezer főnyi magyar kisebbség ügyében. Most először lehet értesülést szerezni hivatalos magyar lépésekről és közbenjárásokról, melyeket a magyarok a szomszédos ország kormány- és párt-vezetői felé tettek. Eddig csak utalásokat lehetett hallani e tárgyban, most azonban már nyíltan, bár nem merev formában nyilatkoznak a magyar hivatalos személyiségek a külföldiek előtt az erdélyi kérdésről. E változás oka az, hogy a romániai politikai és gazdasági helyzet az ott élő magyarság zámára nagy mértékben megromlott, sőt magyar felfogás •érint elviselhetetlenné vált. Az utóbbi két esztendőben be vezetett román kényszerintézkedések pedig még erősebben korlátozták a magyar-román amúgyis kismértékű személyi rintkezési lehetőségeket. Budapesten nehezményezik, hogy los újabban Romániában szállást adni idegeneknek, há< ;ak nem vérrokonok, ami persze legelső sorban a magyarok len irányul. Példaképpen említik annak a kolozsvári latosnak esetét, aki magyar rokonát egy együtt eltöltött csadi vacsora után éjszakára lakásán tartotta, holott ki volt íizetve szállodaszobája — s emiatt a román hatóságok ŰOOO : n pénzbírságra ítélték. Egy hónapja Budapesten járt a rónán kultúrfelelős KB-titkár, Dumitru Popescu, s tőle a magyar hatóságok erélyesen kérték az erdélyi magyarokkal ' aló személyes érintkezési lehetőségek szabadabbá tételét. Popescu állítólag tett bizonyos ígéreteket, de azokat nem olt hajlandó írásban rögzíteni. A hivatalos magyar kormány igyekszik úgy eljárni, .ogy ne keltse azt a benyomást, mintha a szomszédos orzág belügyeibe akarna beleavatkozni. Ehelyett "felajánlja’ egítségét kulturális téren és az oktatásnál. Igen szívesen segítene Budapest Erdélyben magyar nyelvű szakközépiskolák felállításában. Ez ugyanis a románosítás egyik legszembetűnőbb eszköze. Kádár tudja, hogy népszerűsége nagyon megnövekednék, ha az erdélyi magyarság kérdését komolyán felvetné, ezzel azonban a magyarság nemzeti érzéseit keltené egyben, fel, melyek talán más, nem kívánatos irányban is kihatnának. Egyelőre tehát óvatosan kezelik ezt a kérdést, csak azt nem lehet tudni, meddig lehet még a helyzetet tartani, ha Romániában további' rosszabbodás következik be. Kádár maga is messze elment ebben az irányban, mikor nemrég Vas megyében beszélt, s kihangsúlyozta, hogy Magyarország mily nagyvonalúan folytatja nemzetiségi politikáját az ott élő nemzeti kisebbségekkel szemben, beleértve a németeket is. Külföldi megfigyelők úgy vélik, hogy a Szovjetunió aligha áll a magyar hivatalos körök erősebb nemzetiségi kiállása mögött az erdélyi kérdéssel kapcsolatosan. Másrészt úgy látszik, hogy Ceausescu is kényelmetlenül kezdi magát érezni a nemzetiségek miatt, ami legutóbbi beszédéből is kitűnt, melyben az együttlakó nemzetisé-* gekhez is fordult. CHOU EN-LAI HALÁLA Kína miniszterelnöke, az 1974 májusa óta betegen kórházban ápolt Chou En-Iai, január 8-án meghalt. 77-78 éves volt (születési évét 'életrajzai eltérően állapítj ák Yneg) Halálának okát a hivatalos jelentés rákos megbetegedésnek tulajdonította. Temetésének előkészítésére Mao I se-tung elnökletével 107 tagból álló bizottság alakult. Chou En-Iai a miniszterelnöki tisztséget a kommunista kínai kormány élén 1949 óta megszakítás nélkül töltötte be. A kormány éléről betegségének felfedezése után sem távoították el. Munkakörét jelenleg is a 71 éves Teng Hsiaoping első miniszterelnökhelyettes látja el, aki most valószínűleg utóda lesz, bár a párton belül a jelek arra mutatnak, hogy a közvetlenül Mao 1 se-tung után következő második helyet a 59 éves Wang Líung-wen tölti be. A párt rangsorán Wang után sem Teng, hanem a 79 éves Yeh Chienying honvédelmi miniszter következik, l eng csak a negyedik helyre jutott. leng Hsiao-ping a 20-as évek elején Chouval együtt Franciaországban végezte tanulmányait, a kínai kommunista párt tevékenységében kezdettől fontos szerepet játszott, a párt főtitkára és központi bizottságának tagja volt, de a kulturális forradalom idején kegyvesztett lett és csak Chou megbetegedése után került ismét az élre. A kommunista tömb lapjai Chou haláláról csak néhány sorban emlékeztek meg. Az orosz Pravda” 5. oldalán mindössze 4 sorban közölte a hírt, a csehszlovák Rude Pravo 8. oldalán 7 sort szentelt Chounak. A nem-kommunista országok vezetői általában a kor egyik legkiválóbb államférfiaként emlékeztek meg Chou En-Iai miniszterelnökről, aki a Nixon-kormányzattal is kapcsolatot teremtett és ezzel Kínát kiemelte addigi teljes elszigeteltségéből. New Yorkban az Egyesült Nemzetek zászlaját a gyász jeléül félárbocra húzták. Kínában egy hetes országos gyászt re ndeltek el. A taiwani nemzeti Kína lapja Chout tipikus politikai bohócnak minősítette és megállapította, hogy halála semmi1 féle különös változást nem hoz maga után. Ebben igaza lehet, mert Tengről, várható utódjáról diplomáciai körökben úgy tudják, hogy az Amerikával történő barátkozásnak ő is meggyőződéses híve, de csak a chou-i megkötöttségekkel. A SZOVJET AFRIKÁÉRT A Szovjetunió világuralmi törekvését, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a következetes erőfeszítése, amelylyel Afrikában mindenképpen befolyásra igyekszik szert tenni. Újabban nem elégszik meg az angolai kommunisták támogatásával, azt a spanyol-szaharai forradalmat is el akarja látni fegyverrel, amelyet Algéria támasztott a "Pohario Arcvonal -on keresztül Marokkó ellen. A közelmúltán — mint erről Boyce H. R. Scripps-Howard-tudósító ájékoztat bennünket egy marokkói ágyúnaszác! orosz teherszállító hajót fogott el Spanyol-Szahara atlanti-óceáni partja közelében. A hajót a marokkói Agadir kikötőjébe úsérték s ott átkutatták. Nagymenny'ségű szovjet gyártmányú fegyvert találtak. Az orosz hajón három algíri katonaészt is tartózkodott. A marokkóiak szerint a szállítmányt az oroszok a spawol-szaharai gerilláknak akarták juttatni mert hn Angolába akarták volna vinni, akkor a teherszállító hajó a partoktól jóvá1 távolabb haladt volna dél felé. A szaharai helyzet november óta vált feszültté, mert Algériának nem tetszik, hogy a volt spanyol gyarmat á-lami önállósulás helyett Marokkóhoz került. 55.000 főnyi haderejét (sorkatonaságát) szaharai és marokkói határaira vezényelte, 100.000 főnyi tartalékost hívott be, a határmenti Algériában lakó marokkóiakat kiűzte, követét pedig Marokkó fővárosából, Rabatból visszahívta. Algériában szocialista kormány van a hatalom birtokában, amelyet a Szovjetunió támogat, a hadsereget is orosz fegyverekkel átták el. Marokkó királyság és nyugat felé irányuló külpolitikát folytat. Algéria azért szeretje volna, hogy Spanyol-Szahara független állammá alakuljon, mert akkor nemcsak szovjet-barát politikáját tudta volna az új országra rákényszeríteni, hanem a Rio de Oro partmentén keskeny földsávot (korridort) is tudott volna magának biztosítani, hogy azon keresztül közvetlenül az Atlanti-óceánra juthasson. Spanyol-Szahara területe foszfátban is rendkívül gazdag, meg-, szerzése tehát közgazdasági szempontból sem közömbös. A spanyolok eredetileg csak február 28-ra tervezték az 500 év óta hozzájuk tartozó gyarmat végleges elhagyását 2S Marokkónak történő átengedését, a forradalom-szítás és háborús készülődés hírére azonban kivonulásukat most meggyorsították. A szovjet <—> a detente ' szellemében ezt az alkalmat is meg akarja ragadni, hogy Afrikában befolyását növelje, a nyugat felé tájékozódó marokkói királyság erejét pedig gyengítse, ha lehet, fel is számolja. A GHÁNÁI MAGYAR KÖVET Otthoni körökben kínos meglepetést okozott, hogy a magyarországi kommunista társadalom egyik büszkesége, a fiatal Pataki János dr. ghanai követ >—< mint mondani szokjék “olajra lépett”. A meglepetést fokozta az a tény is, hogy Pataki János dr. egyszerű proletár-szülők gyermeke, a kommunista párt munkájában mindig az élen járt, diplomáciai kiképzését pedig Moszkvában kapta. Ezek az adottágok rendkívüli előmenetelt biztosítottak neki. Diplomáciai zolgálatát a külföldön nem titkárként kezdte, hanem 1974 májusában mindjárt ő lett az afrikai Ghánában a magyar agykövet. Ez a beosztás nemcsak diplomáciai vonatkozásán volt jelentős, hanem közgazdasági szempontból is ionos feladat megoldását bízta a kitűnő háttérrel (hogy ne mondjuk: back ground -dal) és még kitűnőbb felkészült-Iséggel rendelkező ifjú nagykövetre, mert Ghana igen gazdag aluminum bányákkal rendelkezik, amelyeknek kitermelésére vonatkozóan a magyarországi kormány szerződést szeretett volna kötni a ghanai kormánnyal. Pa'aki János dr. a múlt év júniusában elutazott Ghana ! fővárosából Accából. Beosztottjainak azt mondta, hogy haza utazik, mert szabadságát otthon szeretné tölteni. A későn kiszirvágó hírek szerint a ghanai nagykövet sohasem érkezett meg Magyarországra. Útirányát feltehetően valamerre nyugat felé vette. A ghanai követség vezetését, miután n külügyminisztériumi vizsgáló bizottság Szilágyi János első titkárt hazarendelte, Dénes Kálmán, az Államvédelmi Hivatal ezredese vette át, aki kereskedelmi megbízottként tartózkodott Accában. Az új ghanai magyar ügyvivő legelső intézkedésével a magyar telep (kolónia) tagjainak szigorúan megtiltotta, hogy külföldiekkel kapcsolatot tartsanak. Rendelkezésével humoros ^ellentétben ő maga viszont állítólag < rögtön felvétette magát a ghanai fővárosban tartózkodó nyugatiak egyik legelőkelőbb, legköltségesebb találkozóhelyének, az accrai Tessano Club -nak tagjai közé. A rosszmájúak persze rögtön felvetették a kajánkodó kérdést: talán szintén kapcsolatokat keres —< nyugat felé? VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG Az írországi Dublintől délre, 50 mérföldnyi távolságban lévő Gorey közelében a vonat kisiklott és a meredek töltésen lezuhant. A romok alól 5 halottat és 50 sebesültet csak a szerencsétlenség után órákkal később tudtak kiemelni. A kisiklás azért történt, mert egy ásógépet szállító teherautó a síneket hosszabb vonalon meglazította. A teherautó vezetője, Carroll Michael a síneken a vonat elé rohant, rogy a mozdonyvezetőt idejében figyelmeztesse a történtekre, az óránként 45 mérföldes sebességgel haladó vonat mozdonyvezetője azonban nem vette eszre. A vonat teljes sebességgel rohant neki az elakadt teherautónak, amelyet a mozdony félrelökött. A közvetlenül utána követkeő három bocsi valósággal átugrott a mozdonyon. Szerencsére ez a bárom kocsi üres volt. A vonaton mintegy 150 utas volt. Legtöbben asszolyok voltak, akik éppen újévi bevásárlásaik elintézése céljából Dublinbe tartottak. VOLUME 66, ÉVFOLYAM ^ NO. 5, SZÁM, 1976. JANUÁR 15. EGYES SZÁM ÁRA: 50 cent NYUGAT FELE
