Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-10-13 / 39. szám

h OLDAL MAGYAR Ü ÍS A G 1976. NOVEMBER 4. CSERKÉSZ VEZETŐKÉPZÉS A Magyar Cserkész Szövetség októberi sajtótájékoz­tatója közli, bogy Szent István ünnepe körül a fillmorei Sík , Sándor cserkészparkban több mint 500 cserkész ifjú gyűlt össze nemcsak Észak-, banem Dél-Amerikából, sőt Euró­pából és Ausztráliából is. Közülük 24 tiszti, 42 segédtiszti, 124 pedig őrsvezetői képesítést kapott. A vizsgabiztosi tisztet főt. Béky Zoltán dr. ref. püspök töltötte be, aki nagy elis­meréssel nyilatkozott a cserkészmozgalomról. Zikély József elnöklétével ugyanakkor a cserkész nagytanács is ülést tar­tott, amelyen elfogadták Bodnár Gábor ügyvezető elnök új munkatervét is. BODAHELY MÁRIA Gyászolja 2 gyermeke, Bodabely Dick Kaliforniában és McAvoryné Jo Anne Akronban, 4 unokája, 4 testvére, Dobroski József Columbusban, Dobroski Walter Canal B tritonban, Hublerné Pat Akronban és McCortné Anna Arizonában. Az akroni Kertész Temetkezési Otthon (2435 Manchester Road) kápolnájából temették. CHAKE JÓZSEF Gyászolja felesége, született Neuman Berta, nővére, Fejesné Ilona és 19 unokaöccse. DEMKÓ G. DAVID Gyászolja édesanyja, Erzsébet és 6 unokatestvére. A Bodnár Lajos és Fia T emetkezési Otthon (3929 Lorain Avenue) kápolnájából temették. DONÓ JÁNOS Gyászolja felesége, született Benitz Lina és nővére, Fritzné Júlia Torontóban. Az Első Magyar Lutheránus Egyház templomából temették. NAGY F. ISTVÁN Gyászolja felesége, Alice, 3 gyermeke, Corriganné Ilona, Lajos és Judy, több unokája és dédunokája. NAGY LAJOS Gyászolja fia, ifj; Lajos, menye, Gladys, 5 unokája, 1 dédunokája és 5 testvére. Az Első Magyar Presbiteriánus F,gyház templomából temették. PAPP FLORENCE Gyászolja 2 leánya, Papp Elinor és Aurélia. SAS T. JÓZSEF Gyászolja felesége, született Darson Mable, 5 testvé-! re. 18 első- és 22 másodfokú unokatestvére. Bedford! Heightsban temették. \ TÓTH LAJOS Gyászolja felesége, született Dean Anna, 7 gyermeke, Roené Geraldine, Lajos, Anna, Kim, Linda, Mihály és Judy, 3 unokája és nővére, Drosickné Betty. ZSADÁNYI SÁNDOR Gyászolja felesége, született Markó Mária, 2 gyerme­ke, Hegedüsné Jean és Séráné Glória, 2 mostohagyermeke, Cameronné Florence és lóthné Evelyn, további 4 testvére. NAGY DELORES volt Lincoln Park, michigani lakos október 18-án 33 éves korában elhúnyt. Temetése október 21-én volt a John Molnár Funeral Home magyar temetésrendező halottaská­polnájából és az Amerikai Magyar ref. Egyház templomá­ban Ft. Ábrahám Dezső püspök úr által végzett gyászszer­tartás után a Woodmere temetőben helyezték örök nyuga­lomra. Gyászolják: szülei, nagynénje, rokonai és jóbarátai. ÖZV. KANKULA ISTVÁNNÉ volt Wyandotte, michigani lakos október 22-én 72 éves korában elhúnyt. Temetése október 23-én volt a John Mól nar Funeral Home magyar temetésrendező halottaská­polnájából és Nt. Asbóth Gyűl a ev. lelkész úr által végzett gyászszertartás után a Woodmere temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: gyermekei, unokái, testvére és jóbarátai. MÉSZÁROS IMRE volt Detroit, michigani lakos október 23-én 55 éves ko­rában elhúnyt. Temetése október 28-án volt a Sölösy K. János és Fia magyar temetésrendező halottaskápolnájából és Ft. Csorba Domonkos plébános úr által végzett gyász­­szertartás után a Woodmere temeőtben helyezték örök nyu­galomra. Gyászolják: felesége, gyermekei, unokái, testvérei és jóbarátai. KOLLÁTH LAJOS volt Detroit, michigani lakos október 20-án 73 éves korában elhúnyt. Temetése október 25-án volt a Sölösy K. János és Fia magyar temetésrendező halottaskápolnájából és az Amerikai Magyar Ref. Egyház templomában Ft. Ábrahám Dezső püspök úr által végzett gyászszertartás után a Michigan Memorial temetőben helyezték örök nyu­galomra. Gyászolják: felesége, fia, unokái, testvérei és jó­barátai. LARGEN KENNETH volt Detroit, Michigani lakos október 18-án 56 éves ko­rában elhúnyt. I emetése október 26-án volt a Sölösy K. János és Fia magyar temetésrendező halottaskápolnájából és a Woodmere temetőben helyezték örök nyugalomra. Gyászolják: szülei, nővére és jóbarátai. Dr. Béky Zoltán: AZ ERDÉLYI MAGYARSÁG SÉRELMEI ÉS AZ AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG TEVÉKENYSÉGE 1976-BAN Mint már 1975-ben is, a 2.5 millió erdélyi és romániai magyar elnyomása állott az Amerikai Magyar Szövetség és a vele szorosan együttműködő Erdélyi Világszövetség idei tevékenységének központjában. Bár az év még nem járt le, és november folyamán még jelentős fejlemények várhatók, a kongresszusi évad be fejelése kiváló alkalmat nyújt arra, hogy tevékenységünk eredményeiről számot adjunk. Elsőledles feladatunknak éreztük az erdélyi magyar­ság politikai, nevelésügyi, kulturális és gazdasági elnyomá­sának megismertetését a hivatalos kormány- és kongresszusi körökkel. Ennek érdekében csak eszköz volt számunkra az Egyesült Államok és Románia között fennálló kereskedelmi szerződés és a Kongresszus, által 1975-ben Románia szá­mára egy évre megszavazott * most favored nation vám kedvezmény további egy évre való meghosszabítása, amelyet az elnök 1976. június 4-én íráában kért a Kongresszustól. Második feladatunk volt további megbízható adatok szerzése és a helyzetnek a román kormányhatóságoknál való felfedése, amelyet az erdélyi magyar vezetők függőségi állapotuk miatt nem tehetnek meg. Harmadik feladatunk volt az Egyesült Államokban és az amerikai kontinens más államaiban működő erdélyi és magyar szervezetekkel a korrdináció kiépítése volt. Minhárom szinten jelentős eredményeket értünk el. Annak az 1976 március 25-én kelt közös levélnek követ­keztében, amelyet 68 kongresszusi képviselő és 5 szenátor intézett Ford elnökhöz, az amerikai kormány április folya­mán megbeszéléseket folytatott a román kormánnyal a ki sebbségek emberi jogainak ügyében. Ez először fordult elő az elmúlt harminc esztendő alatt. Augusztusban 49 képvi­selő nyújtott be határozati javaslatot a Házban, hogy a most favored nation vámkedvezményének meghosszabítá­­sa függjön attól, hogy a román kormány javít-e a kisebb­ségek helyzetén. Szeptember 29 és október 1 között pedig 15 képviselő és 5 szenátor foglalkozott beszédében az er­délyi magyarság kérdésével. Mindegyik elítélte az elnyomás különböző válfajait és élesen kifejezte azt a véleményét, hogy ha a helyzet nem változik, jövőre nem szavaz a to­vábbi meghosszabítás mellett. Ugyanakkor tanúskodott az AMSz a szenátus pénz­ügyi és a ház; Ways and Means’ bizottsága előtt szeptem­berben. Ha nem is sikerült a meghosszabbítást megakadá­lyozni, amely mindig másodrendű célunk volt, örömmel számolhatunk be arról, hogy a Kongresszus nem szavazott a most favored nation vámkedvezmény meghosszabbítása mellett, hanem csak hallgatólagosan engedte a meghosz­­szabbítás életbe léptét 105 nap letelte után. Ez már rész­leges rosszalást fejezett ki a román kormány kivándorlási és nemzetiségi politikája ellen, hiszen 1975-ben még hatal­mas szótöbbséggel szavazták meg a vámkedvezményt. Ko­moly kilátás van arra, hogy ha a román kormány nem javít kivándorlási és nemzetiségi politikáján, 1977-ben a Kong­resszusban hatalmas ellenzékkel találja magát szemben. Itt akarjuk megköszönni a “Committee on Hunt,'' Rights in Rumania -nak a szeptemberi házi felszólalálók­­nál és az augusztusi Patten-féle határozati javaslat támo­gatói megszerzésénél nyújtott értékes segítségét. Harry G. Barnásnak, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetének támogatásával dr. Száz Zoltán külügyi ta­nácsadónk május végén Romániába utazott adatszerzés céljából. Barnes nagykövet Száz dr. számára kihallgatáso­kat eszközölt ki magas román kormányhatóságoknál. Mind a külügyi, mind a közoktatásügyi és kultuszminisztériumok­ban fogadták és alkalma volt az erdélyi magyarság súlyos sérelmeit előadni. Meglátogatta, román diplomaták kísére­tében ugyan, Erdély hat nagy magyar városát és találkozott sok erdélyi magyar vezetővel. Ugyancsak kihallgatáson fogadta dr. Százt Fazakas János román miniszterelnökhe­lyettes és belkereskedelmi miniszter is. 1976 augusztus 15-én közös munkaülésre hívtuk össze az amerikai kontinens magyar és erdélyi országos szerveze­teinek vezetőit. Az ülés leszögezte további közös tevékeny­ségünk alapelveit és a román nagykövettel való esetleges megbeszélés alapelveit. Közös követeléseinket memoran­dumban fogalmaztuk meg, amelyet a közreműködő szerve­zetek időközben elfogadtak. Mondhatjuk, az erdélyi magyarság ügyében 1976 volt legeredményesebb évünk. Hisszük és tudjuk, hogy tevé­kenységünkre nemcsak az amerikai kormány és a Kong­resszus, de a román kormány is felfigyelt, és nem hagyhatja szó nélkül az erdélyi magyarság sérelmeit. Most már nem a pusztába kiáltónak szava vagyunk, bár lehetőségeink kor­látozottságával a totalitáriánus rendszerrel szemben tisztá­ban vagyunk. Csak céltudatos, kitartó és diplomatikus mun­kával jutottunk el idáig, és ugyanilyen szellemben, erdélyi magyar véreink iránt érzett felelősségtudatunk követelmé­nyei szerint járunk el a jövőben is. Hiszen akcióink még csak éppen hogy rést ütöttek a hallgatás kőfalán, amely eddig eltakarta az erdélyi magyarság jajszavát a nemzetközi és amerikai közvélemény elől. Hiszünk a jó Istenben, hogy megáldja tevékenységün­ket, és hogy az javulást hoz sokat szenvedett magyar vé­reink számára Erdélyben. Ez alkalommal mondok hálás köszönetét külügyi bi­zottsági elnökünknek és országos alelnökünknek, Eszenyi Lászlónak kiváló munkásságáért, és Dr. Száz Zoltán igaz­gatónknak és külügyi tanácsadónknak odaadó munkásságá­ért a Kongresszusban és romániai útja alkalmából. Ugyancsak köszönettel tartozunk az Erdélyi Világszö­vetség két izzó magyar szívű vezetőjének, Zolcsák Istvánnal: (Sao Paulo, Brazília) és Nyárady Elemérnek (Caracas, Ve­nezuela) akiknek jelentős anyagi hozzájárulása nélkül le­hetetlen lett volna tevékenységünket folytatni. így is nehéz anyagi körülmények között dolgozunk, ezért kérjük kedves magyar testvéreinket, járuljanak hozzá tehetségük szeint további munkánk sikeres megvalósításához. Kérjük adoná­­nyaikat az American Hungarian Federation’ nevére káh lítani és címünkre (5216 New Nexico Avenue NW, Y7a­­shington, D.C. 20016) I leküldeni szíveskedjenek. Minién adományt nyugtázunk. BÚCSÚBESZÉD NT. BALOGH ISTVÁN LAKELANDI RFFORMÁTUS LELKÉSZ SÍRJÁNÁL Mélyen megrendült szívvel veszünk végső búcsút a sarasotai magyarok és az Amerikai Magyar Petőfi Kul­­híregyesület tagjai nevében is Balogh István nagytiszteletű Úrtól és több barátom nevében is az igazi megértő, jó ba­ráttól, akinek hűséges magyar szíve pár nappal korábban megszűnt dobogni és itthagyott bennünket... A Sors útjai kiszámíthatatlanok és nem tudjuk: ki mi­kor kapja meg az Égi Behívót? Alig több mint egy hé ttel ezelőtt Te hirdetted nekünk sarasotai magyaroknak az igét, osztottál, úrvacsorát nekünk és mi itt állunk most sí­rodnál töredelmes szívvel, búcsúzni Tőled, lelkészünktől is és a jó baráttól is. Mindannyiunk gyökerei a magyar hú­­muszban hajtottak ki, ez kovácsolt bennünket, sarasotai magyarokat is Hozzád, akikhez szívesen jöttél igét hirdetni, istentiszteletet tartani, vagy akárcsak problémáinkban osz­tozni velünk. Ezért mi is szívünkbe zártunk valamennyien. Most, hogy az Ür magához szólított Istenben boldogult kedves Pista barátom, engedd meg nekem, hogy itt a sírod­nál köszönjük meg Neked mindannyiunk nevében, akiknek bátorítást, hitet adtál a már csüggedő lelkűnkbe, hogy még­sem vagyunk egyedül, mert velünk van az ISTEN. Az Úr korán vitt el közülünk, hiszen papi hivatásodat alig-alig hogy megkezdetted a Tőletek elég távol fekvő sa­rasotai kis magyar közösségben és máris az örök hazából nézel le istenbenhívő gyermekeidre. Szeretetedet mi is vi­szonozzuk és kérlek tarts meg szeretetedben bennünket to­vábbra is, az örök hazában . . . Tudjuk, hogy az Ür haza­hívó szavai felváltva minket is örök gyermekeit —, vár­nak és már földi életünkben előkészítenek arra, hogy régi barátainkkal, szeretteinkkel egykoron találkozni fogunk, mert: az igazak elmegyenek ahhoz, aki küldött bennün­ket . . . Ebben a hitben mondjuk mi is az Istenhozzád -ot Flozzád. Nagytiszteletű Urunk és kedves Pista barátunk, aki elbúcsúztál már a Föld-Anyánktól, hogy az igazi örök honban az örök világosság ékeskedjen tovább feletted . . . Gyászoló Családod mellett híveid és barátaid Sara­­sotában, akik lélekben mindig veled voltunk, mi is tudj ulí, hogy nem vagy egyedül, az atya veled van Akit Te mindig híven teljes szívedből és teljes odaadással szolgál­tál i—' és ... ha a mi ajkunk ma még néma, de fáradt lel­künk már Felétek is énekel. . . Bánatos Nagytiszteletű Asszonyunk! Gyászoló Gyü­­kezelet! Tudom, hogy az én vigasztaló szavaim még eny­hítést sem adó apró kis morzsaszemek arra a mérhetetlen fájdalomra, amit a legjobb férj, a legjobb apa és nagyapa, az igazbarát és a hűséges lelkipásztor távozása okozott, mégis a Mindenható megmásíthatatlan akaratában keresz­tyéni hittel megnyugodva, búcsúznunk kell Tőled, Szeretve Tisztelt Nagytiszteletű Urunk és kedves barátunk... Nem örökre . . . csak a vászon tlálásig . . . Addig is adjon a Min­denható Gondviselő Istenünk örök nyugodalmat és igaz békét Neked. Légy továbbra is a mi égi közbenjárónk azért, amiért földi életedben is annyit küzdöttél: nemzetünk fel­támadásáért! Ezt kérem búcsúzóban Tőled, az igaztól, az Örök Magyartól, aki fajtádat sohasem tagadtad meg, azt min­denkor a leghívebben, a legjobb tudásod és legjobb törek­véseid szerint szolgáltad. Megtörtszívű szűkebb családodon kívül mi is, sarasotai magyarok és barátaid is mélységesen gyászol un k téged és emlékedet kegyelettel megőrizzük. Nyugodjál békében! Dr. Bognár Kálmán, a sarasotai Amerikai Magyar Petőfi’ Kultúregyesűlet elnöke (Balogh István élt 70 évét, meghalt 1976 október hó 9-én szívszélhüdéaben. A heszentelés í. hó 13-án a Iake- Iandi Magyar Református Egyház Templomában volt Nagy Lajos ref. püspök vezetésével nagyszámú papi segédlettel. Az elhúnyt érdemeit méltató magas-szárnyalású gyászbe­szédet is ő mondotta, kihangsúlyozva, hogy a veszteség az egész magyarságot érintette. A templomi szertartás több mint 2 óráig tartott. A sírnál az Amerikai Légió és az egyesületek vezetői búcsúztatták. Balogh István az amerikai hadsereg Ielkészi karában, mint ezredes szó Igáit és nyugállományba menetele után került Lakelandba és szervezte itt meg a magyar reformá­tus egyházi szolgálatot, alapította a szép templomukat. Két havonta átjött hozzánk, Sarasotába is Istentiszte­letet tartani.) AMI BIZTOS - BIZTOS A pretoriai, délafrikai gyémántbányában az egyik igaz­gató a déli órákban terepszemlét tartott és a földön valami csillogó dolgot látott. Azt gondolta, hogy talán valami üveg­darab, de amikor botjával kikotorta, látta, hogy az egy ha­talmas darab gyémánt, akkora, mint egy narancs. Ez a különleges, hófehér fényű gyémánt Cullinan né­ven ismertté vált az egész világban és Transvaal állam kormánya vásárolta meg és ajándékozta VII. Edward an­gol királynak. Azután felmerült a kérdés, miképpen szállít­sák a drágakövet Londonba. Hosszas viták után, miután a sajtó is részletesen foglalkozott a kérdéssel, négy állig fel­fegyverzett ember, egy diplomatakofferben szállította a kincset Pretoria ötven kilométernyi távolságban levő hatá­rára. Onnan azután a postavasút vitte külön kupéban a Fokföldre. A hajó, amely a diplomatakoffert az angol ki­kötőbe vitte, állandó éjjel-nappali őrizet alatt állt. South­­amptonból Londonba újabb őrök kíséretével hozták a Cul­­linant. Amint végre a koffer megérkezett rendeltetési helyére és azt kibontották az illetékesek jelenlétében, abban egy fekete széndarabot találtak! A drágakövet vattába és se­lyempapírba csomagolva csomagpostával küldték London­ba .. . KÖZÉRDEKŰ , GAZDASÁGI ADATOK (Az MHBK /öcs. közgazdasági közleménye) Az utóbbi években az egyes államok gazdasági mé­reteinek a kifejezésére az un. Gross National Product (GNP) fogalmat használják, minekfolytán egyetlen száma­dat önmagában hozzávetőleges fogalmat ad az ország ka­pacitásáról és teljesítőképességéről. Az Egyesült Államok GNP-je 1650 billió dollár ér­tékű (1976) amit 86 millió dolgozó termel illetve szó Igáltat. Nyugat-Németországé 250 billió, Franciaországé pedig 200 billió dollárban fejezhető ki megközelítőleg. Ezek kikerekí­tett, hozzávetőleges adatok és csupán arra szolgálnak, hogy az arányokat érzékeltessék. Az USA további gazdasági számai bepillantást adnak abba a nagy műhelybe, ahol többé-kevésbé a világ sorsa, beleértve a magunkét is, formálódik. Ennek a hatalmas termelésnek a jelentőségét és ha­tását a világ gazdasági életére kereken fél évszázaddal ez­előtt az mutatta legjobban, hogy az itt előállott nagy dep­resszió (1930) magával rántotta a világ összes államait. Pedig akkor a félvilágot meghaladó gyarmatbirodalmak (angol, francia, belga, holland, portugál) még majdnem teljes erejükben voltak. A depresszió fogalma a legegyszerűbben úgy magya­rázható, hogy az árukat egyszerűen nem lehet eladni, mert nincs fizetni tudó vevő. A világ egyik részében eladásra szánt búza tárolt, a másik részében pedig az éhség tizedelte az embereket. Az utóbbiaknak nincs pénzük, minekfolytán a kereskedelem megáll. Jelenleg az USA egy, időnkint többé-kevésbé szabá­lyosan hullámzó gazdasági változásnak a lassan javuló, de néha vissza-vissza hajló szakaszában van. Több biztató jel mutat az általános javulás folytatására, de biztosra még­sem lehet venni. . A gazdasági hullámzás nagyságát és annak javuló vagy ellenk ező irányát a munkanélküliek számával is szok­ták mérni. Ez mostanában az összes dolgozók számának a 7-8 százaléka, kereken 7 millió. A köztudatban általában úgy él és talán a valósághoz igen közel is van, hogy a tény­leges munkanélküliek száma kereken két millióra tehető (kb. 2-3 százalék), a többi pedig önkéntes és tartós mun­kanélküli. A foglalkoztatottság problémájának a nagyságát né­hány számadat fejezi ki a legmegbízhatóbban. A következő években egészen 1981-ig átlagosan hetenkint 72 ezer új munkahelyet kell teremteni. Ezeknek a felét az automati­zálás fokozatos alkalmazása tolta ki a munkahelyéről, a másik fele pedig a munkába növekedett fiatalok többlete a nyugdíjazottak, sérültek stb. felett. Az USA népességének szinte parancsolóan szükséges foglalkoztatását hatalmas és mozgékony pénzügyi szervezete és bankrendszere biztosítja. Arra gondolva, hogy mindez kapitalista elven, azaz a privát kezdeményezésen és a profiton alapszik, világos, hogy mennyire érdekében áll az állami gépezetnek a gazdaság mozgató szervezetével szoros kapcsolatot tartani és ugyanúgy vice-versa. Nem kevésbé érdekes, hogy a munkaerő foglalkozta­tása szoros összefüggésben van az USA külpolitikájával. Ugyanis a nagyobb munkaerő által előállított árukat (autót, búzát, traktort stb.) el is kell adni itthon vagy külföldön. A külügyminiszter külföldi útjai sokszor kereskedelmi cé­lokért történnek, hogy az itthon felesleges árunak fizetőké­pes piacot találjanak. A mindenkori USA kormányzatnak fontos érdeke, hogy a kivitelt nagy erővel támogassa. Egy másik kényszerítő körülményt jelent a nyersanyag­helyzet. Llgyanis az ipar öt különféle nélkülözhetetlen ás­ványi illetve fém anyagot használ, amit teljes egészükben importálni kell, öt másikat több mint három negyed rész­ben és négy továbbit több mint felerészben. Ehhez jön az olaj behozatal, mely a fogyasztás harmadát jelenti. Az importot csereárúval vagy valutával ki kell fizetni. Ezeket a problémákat, mint adottságokat minden USA kormány készen kapja, amikhez a bel- és külpolitikát mé­reteznie kell. A hidegháború, detente és különféle doktrínák a fenti gazdasági követelménynek, a kivitel és a nyersanyag biztosításnak hatásos vagy kevésbé hatásos politikai manő­verei, melyek állandóan szem előtt tartják az USA hatalmi szerepét. Ennek a gyengülése a szabad világ végét jelentené. Évtizedeken keresztül a kivitel több volt a behozatal­nál, azonban ez utolsó öt évben három ízben kevesebb volt. Ez év végére kereken 4 billió deficitet jósolnak a közgaz­dászok. Két és fél millió új munkahely üzembe vétele kereken 55 billió dollárral emeli meg a termelést, ami kiviteli fel­adatot jelent elsősorban. Ehhez azonfelül megfelelő mennyi­ségű gyárat is kell építeni, amelyiknek mind profittal kell dolgoznia. Hasonló helyzetben van minden civilizált ország, ame­lyik nyersanyagot hoz be és kivitelre is termel. A piacért való küzdelemben a szabad államok nem egyszer riválisként állanak egymással szemben, ami fő képpen Franciaország részéről többször elég erősen meg­nyilvánult az USA -val szemben. Az előbbi néhány számadat azt igyekszik szemlélte­­tővé tenni, hogy a munkanélküliség megszüntetésének a kérdése a kivitel növelésével közelebb hozható a megol­­dásh oz, ugyancsak ez a módja a valuta megteremtésének is, mely a nyersanyag import fedezésére szolgál. Mindezek a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok egyúttal domináló hatással vannak az USA kül politikájára is. Molnár János BÁNAT A kis Boriska henceg barátjának, a szomszéd Péter­­kének: ^ Anyuka azt mondta, hogy már nemsokára iskolá ha járok, most már nagy leány vagyok és a két copfomat is levágja... ! ; j — O, azt nagyon megfogod bánni, mert akkor minden nap meg kell majd mosni a nyakadat. HALOTTAINK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents