Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-10-13 / 39. szám
VOLUME 66. ÉVFOLYAM ~ NO. 42. SZÁM. SOHA SENKI Az 1956-os magyar szabadságharc huszadik évfordulójának “megünneplése ’ az Egyesült Államokban az elnökválasztási kortesbeszédek központjába került. Carter Jimmy, a demokrata párt jelöltje,, az elnök kelet-európai vonatkozású baklövése következtében keletkezett hangulatban külön nyilatkozott is róla. Elmondta, hogy a fegyvertelen magyarok fiogyan szálltak szembe a szovjet tankokkal, hogyan haltak meg a szabadságharcosok ezrei Budapest utcáin, hogyan kerüllek mások fogságba és ismét mások a magyarosztrák határon át szabad földre. Elégedetten állapította meg, hogy a mi saját kormányzatunk (“our own government ) magánosokkal és szervezetekkel együtt sietett a menekültek segítségére, hogy a repülőjáratok a szabadságharcosok és családjaik ezreit szállították Becsből New Yorkba. Itl a menekültek megtalálhatták, amit szülőhazájuk megtagadott tőlük, a szabadságot, amelyet az előttük idekerült magyar milliókhoz hasonlóan azzal háláltak meg, hogy felbecsülhetetlen szolgálatokat tettek társadalmunk erejének éleik épességének fokozása terén. Az Amerikának és az amerikai szabadságnak tett magyar szolgálat egyébként — folytatta Carter elnökjelölt — legalább 200 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Kováts Mihály (az eredeti szövegben helytelenül: “Michael Dekovats ) életét áldozta a mi forradalmi háborúnk egyik csatájában. Olyan tudósokkal gazdagodtunk, mint Teller Edward, olyan zeneművészekkel, mint Ormándy Eugene és az egyházi vezetők olyan felemelő példájával találkoztunk, mint amilyen Mindszenty bíboros volt. A legújabb orvostudományi Nobel-díjat csak a múlt héten ítélték oda Gajdusek Carleton Dániel dr-nak, akinek szülei Magyarországról vándoroltak ebbe az országba. De Carter volt georgiai kormányzó, mint elnökjelöltnemcsak az ünnepelt magyarokat becsüli meg, mint mondta, mert választási kőrútján sok magyar-amerikaival találkozott, aki tréfásan közölte vele, hogy a magyarokat három f teszi híresekké: fun, food, and famous people”. Ö ehhez a három / hez még hozzáteszi a ‘families’’-1 (a családokat) is, amelyek oly sok amerikai közösséget tettek erősebbé. Becsüli a magyarokat vallásos meggyőződésükért és~ azokért a folytatólagos szolgálataikért is, amelyekkel hozzájárulnak a mi országunk kulturális változatosságához. A magyar-amerikaiak munkája és elhivatottsága Ohio acél műveiben, Michigan gépkocsigyáraiban, Pennsylvania bányáiban és a Közép-Nyugat mezőgazdaságaiban egy a- >, ránt segített ennek az országnak naggyá tételében. Ameri-1 kát olvasztó kemencének szokták nevezni, pedig valójában gyönyörű mozaik, amelyhez minden egyes népcsoport hozzáadja a maga különleges formáit és színeit; és egyik csoport sem adott tartósabb hozzájárulást (ehhez a mozaikképhez), mint a magyar-amerikai csoport. Ebben az évben, amikor hazánk fennállásának kétszázadik évfordulóját ünnepeljük, illő, hogy különleges figyelmet fordítsunk a magyar nép, főként a magyar szabadságharcosok hősiességére, amely húsz évvel ezelőtt annyira fellelkesített bennünket. A zsarnokság ellen folytatott k üzdelem sohasem volt könnyű és az emberiség egész történetén át szakadatlanul folyt. A szabadság erői azonban végül (mindig) győznek. Mi is győzünk .— mondta Carter, r— mert a szabadság, függetlenség és önrendelkezés emberi vágya sohasem szűnik meg, valóban ellenállhatatlan erő; a mi időnkben annak szellemét azoknál a hős férfiaknál és nőknél tökéletesebben senki sem juttatta kifejezésre, akik húsz évvel ezelőtt szeretett hazájuk, Magyarország megszentelt földjén a szabadságért harcoltak és meghaltak. KELET-EURÓPA Előre kell bocsátanunk, hogy Magyarország keleteurópai -ként való emlegetése földrajzilag éppen olyan tudatlanság, mint nyelvészetileg a magyar nyelvnek a szláv nyelvek közé sorolása; a kelet-európai országok jelenlegi helyzetének kérdése azonban a sokat emlegetett elnöki baklövés óta újra meg újra Magyarországot is az érdeklődés homlokterébe sodorja. Ez az érdeklődés, mint Carter Jimmy demokrata elnökjelölt elismerő nyilatkozata is elárulja, elsődlegesen nem az úgynevezett “magyar ügy iránt nyilatkozik meg, hanem a magyar etnikum szavazatainak megszerzését akarja elérni. Gelb H. Leslie, a “New York Times ismert tudósítója október 6-án közölt East Europe Is Made an Issue in Campaign című cikkében megállapítja, hogy 1952 óta most lett Kelet-Európa megint az elnökválasztási közdelem egyik (döntő) tényezője; de rögtön arra is rámutat, hogy annak lényege inkább az etnik politikával és az etnik szavazatok megszerzésével kapcsolatos, mint a tényleges politikai eltérésekkel. Carternak az a nyilatkozata, hogy Jugoszlávia függetlenségének védelmében a hadviselés kockázatát nem vállalhatja, azt is kétségtelenné teszi, hogy nem Kelet-Európa rabnemzeteinek felszabadításáról van szó. Csak az a kérdés, hogy Jugoszlávia függetlenségét hogyan óvjuk meg a Szovjetunió esetleges beavatkozásától. I ovábbmenően Gelb arra is felhívja figyelmünket, hogy nyilvánosan a politikusok és diplomaták szüntelenül hangoztatják: mindent megtesznek, ami erejükből telik, hogy a rabnemzetek’ népeit megszabadítsák a szovjet igától, magánbeszélgetések során azonban már korántsem látják a kérdést egyszerűnek és megoldás szempontjából könynyűnek. Az amerikai kormány a háború óta valóban mindent elkövet, hogy Kelet-Európát (beleértve természetesen Közép-Euirópa szovjet érdekeltségbe átengedett területeit is) 1976. NOVE1BER 4. MÉRLEGEN mindinkább Európa egészének részévé tegye s amennyire lehet, csökkentse a szovjet rendszerhez való tartozásának mértékét, de katonai kockázat vállalására soha nem is gon dőlt. Miéri? Azért, mert ilyen vállalkozás Kelet-Európábán egyenlő értékű lenne azzal a szovjet Vállalkozással, amely Latin Amerika belügyeibe avatkoznék be. Amerika Kelet- Európa felszabadításáról csak beszél, ezen túl megelégszik azzal, hogy készenlétben áll és siránkozik, ha a szovjet csapatok letörik, elnyomják a rabnemzetek szabadságharcait, mint Kelet-Németországét 1955-ban, Magyarországét 1956- ban és Csehszlovákiáét 1968-ban. Az, hogy Ford elnök Kissinger külügyminiszter óhajának megfelelően nem fogadta Solzhenitsynt, majd aláírta a helsinki nyilatkozatot, csak arra volt jó, hogy Kelet-Európában kiküszöböljenek olyan felkeléseket, amelyekben az Egyesült Államok semmit sem tudnak tenni és hogy Moszkva elnézőbb legyen a Nyugattal kötött kelet-európai gazdasági szerződések tekintetében. Ennél többet valójában Carter sem akar elérni. Csak arról beszél, hogy Moszkvát több polgári jog biztosítására szorítja Kelet-Európábán. A MAGYAR SZABADSÁGHARC EREDMÉNYE Azon a mérlegen, amelyen az 1956-os szabadságharcról történő megemlékezések hosszú sorát a bel- és külpolitikai vonatkozások tekintetében értékelni akarjuk, két évtized — történetének még semmiképpen sem tekinthető távolából — talán az előbb idézett két megnyilatkozásnál is többet nyom Borsody Stephennek, a pittsburghi Chatham College tanárának a New- York Times -hoz intézett levelében foglalt két érdekes megállapítása. Borsody szerint a magyar szabadságharc eredménye az az ellenállás, amely a Szovjetunión belül 1956 után kezdődött. Ezt a megállapítását KrivOshein Nikita disszidens orosz író szavainak idézésével támasztja alá. Krivoshein ?z idézett kijelentést a francia Esprit rendezésében megtartott népes összejövetelen tette, amikor ez év tavaszán a magyar forradalomról emlékezett meg. A magyar szabadságharc másik eredménye Borsody az eurokommunizmus kialakulása, amely a,szovjet kommunizmus zsarnoki formájától eltérően demokratikus kommunizmus. Azt ígéri, hogy batalomrajutása esetén a nyugati demokrácia követelményeihez igazodik. És ez, mint Borsody levelében kifejti, először a kommunista Nagy Imre magatartásában 20 évvel ezelőtt valósult meg, amikor a kommunista párt abszolút hatalmát lényegesen korlátozta, mert engedett a nép demokratikus követeléseinek. Nagy Imre miniszterelnök, Maiéter Pál honvédelmi miniszter és a többi kommunista és nem-kommunista, mint az 1956-os felkelés vértanúja, mind nemzeti hős, mert Magyarországnak a szovjetorosz uralom alól történő felszabadításáért halt meg. Nagy Imre magyar kommunistát azonban annak az eurokommunizmusnak vértanújaként is kell tekintenünk, amely Nyugat-Európában most van kialakulóban. KÁDÁR SZEREPE Kovács Imre a “Kanadai Magyarság október 25-i számában emlékezett meg a forradalom végzetes napjá - ról, 1956 november l-ről. Sok érdekes megállapítása közül csak a Kádár szerepére vonatkozó néhány mondatot idézzük: Október 24-én este Budapestre érkezett Szuszlov és Mikoján . . . Azt vizsgálták, miért tört ki a forradalom . . . Beiktatták a Nagy-Kádár rendszert (egyik miniszterelnök, a másik pártfőtitkár). Kádár október 31-én “este tízkor még kétértelmű beszédet mond a budapesti rádióban . . . Bejelenti, hogy hűséges elvtársaival új pártot alakítottak, neve: Magyar Szocialista Munkáspárt; új lapot indítanak, neve: Népszabadság. Mindkettő ma is az . . Éjfélkor Kádár eltűnt B udapestről, megint november negyediké hajnalán hallunk róla, amikor a szovjet hadsereg rádióhullámhosszán Münnich Ferenc bejelenti, hogy Kódúnál, Kossdval és Apró Antallal együtt Nagy Imre kormányával november 1-én szakítottak s új kormányt alakítottak. Neve: magyar forradalmi munkás-paraszt kormány. Ma is az .. . Kádár “hatvanadik születésnapján azt mondta, hogy az ember időnként rákényszerül cselekedetekre, amiket akkor a barátai, kortársai nem értenek; de amint az idő múltával igazolást nyernek, a felmentést is megkapja. Ezt a “felmentést a Kádár-rendszerről azóta megjelent ismertetések, helyszíni tudósítások egész sora igyekezett már megadni Kádárnak, akinek szerepe máig sem tisztázható. Kovács Imre szerint “nem értette a forradalmat. Vagy ha értette és azonosult vele, még súlyosabb a felelőssége. Megnyilatkozásaival ugyanis pontosan azt a hangulatot keltette, ami jó ürügyet nyújtott a beavatkozásra ’. Ö tehát ß—r ha nem is mondja ezt ki nyíltan »— nem adja meg neki a felmentést, de ítéletet sem mond ■ felette. ‘‘Kádár felett »— Kovács Imre cikkének utolsó mondata szerint —< nagyobb hatalom, a történelem ítélkezik majd! A SAJTÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA Három elnökjelölti és egy elnökhelyettes-jelölti vita és zámtalan szónoklat, nyilatkozat és elíennyilatkozat után, a ;íöz vélemény kutató intézetek gyakori és változó eredmélyei -t követően a sajtó is állást foglalt az elnökjelöltek ekintetében. Az UPI közleménye szerint, amely október 15-én jelent meg, a közvéleménykutató intézetek eredmély itől eltérően a nagyobb lapok 3/4 része Ford R. Gerald^ ' lök megválasztása mellett foglaltak állást. A Carter Jimmy demokrata jelölt mögé felsorakozó /3 rész a következő sajtótermékeket foglalja magában: a fjew York Times-on kívül például a philadelphiai Daily 4ewst, a st-Iouisi Post-Dispatchot, a IouisvilIeS Courierournalt, a charlottei Observert, a minneapolisi Tribünét s z akroni Beacon Journalt és több más nagyvárosi napivpot. Ford elnök megválasztását viszont a sok közül olyan apilapok támogatják, mint például a new-yorki Daily .'Jews, a chicagói Tribune, a philadelphiai Inquirer, a hous;>ni Chronicle, a baltimorei Sun és News American, a •ostoni Herald American, a dallasi Times-Herald, a miamii íerald és a clevelandi Plain Dealer. A régi közmondás, hogy saját hazájában senki sem ehet próféta, Carter volt kormányzóra is vonatkoztatható. Georgiában legalább 7 nagyobb napilap ajánlotta Ford elíökké választását. A Newy York Times azért ajánlja Carter megválaszását, mert a volt georgiai kormányzó szerinte új szellemet képvisel szemben, amely a múlt terhe alatt lehanyatlott és lem sok kilátással kecsegtet a jövőre. A louisvillei Courierlournal szerint Carter az országnak olyan képét festette dónk, amely mindenkinek tetszik. Ford elnök a baltimorei Sun véleménye szerint számtalanszor bebizonyította, hogy tud tanácsokat elfogadni és ianulni. A chicagói I ribune mint a legtöbb lap .—■ arra mutatott iá, hogy Ford az országot itthon nyugodt fejlődés külföldön pedig békében (és békére) vezette. JUGOSZLÁVIA KÉRDÉSE Carter Jimmy demokrata elnökjelölt, mint emlékezetes, For? elnök kelet-európai vonatkozású tévedését mindenképpen igyekezett a maga javára hasznosítani, honvédelmi és külpyliti kai nézetei azonban ezt a törekvését eredménytelenségrt kárhoztatták. Jugoszlávia kérdésében például kijelentette, hogy mivel Jugoszlávia kívül esik az amerikai védelmi vonalon, ha Tito halála után az ország függetlensége veszélybe kerülne, katonai felvonulás esetén sem lenne hajlanch háborúba lépni. Kissinger A. Henry külügyminiszter Carter demokrata elnökjelölt október 16-án tett kijelentésére a CBS Face the Nation” sorozatában válaszolt. Ő sem mondta ugyan, hogy Amerika szükség esetén hadat is üzenne Jugoszlávia függetlenségének védelme érdekében, de különösképpen hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia önállóságához és el nem kötelezett (non-alignment) nemzetközi helyzetéhez nagyobb amerikai érdek fűződik, Carter nyilatkozata tehát veszélyes és az amerikai politikával ellentétes. Arra is rámutatott a külügyminiszter, hogy a második világháborút követő korszakban minden republikánus és demokrata elnök egyfoinán döntő fontosságúnak tekintette, hogy Jugoszlávia független maradjon. Kijelentette: biztosra veszi, hogy Carter —< ha megválasztják elnöknek — kénytelen lesz mostani álláspontját megyáltoztatni. Jugoszlávia kérdésének döntő fontosságát növeli a horvát függetlenségi mozgalom, a román és lengyel önállósulási törekvés, a mellőzhetetlen cseh- és magyarországi helyzet, Albánia Kínához kapcsolódó szövetsége, valamint a rendkívül erős kommunista párttal rendelkező Olaszország közelsége is. Carter Jugoszláviával kapcsolatos állásfoglalását Ford elnök pittsburghi beszédében az agresszióra való felhívásnak minősítette, amelynek egyetlen mentsége csak a járatlanság lehet. A PANAMA-CSATORNA KÉRDÉSE Mint köztudomású, a Panama-csatorna ellenőrzésének kérdése az utóbbi időben többször felmerült. A panamai kormány az országos közvélemény egyre jobban erősödő nyomása következtében arra törekszik, hogy a csatorna ellenőrzését az Egyesült Államoktól magának szerezze meg. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások májusban megszakadtak. Reagan Donald a republikánus párti elnökjelöltségért indított előválasztási küzdelme során ismételten azzal vádolta meg a Fehér Házat, hogy a Panama-csatornát jogalap nélkül akarja átengedni. Carter elnök-je Iölt állásfoglalása legutóbb közömbösnek bizonyult az 50 mérföldés víziót ellenőrzésének átengedése tekintetében, ezért Kissinger A. Henry külügyminiszter az Egyesült Nemzetek szervezetén át történt újabb panamai sürgetésre nem zárkózott el a tárgyalások folytatása elől. Boyd Aquilino panamai külügyminiszterrel való megegyezés után az Egyesült Államok képviseletében Bunker Ellsworth követ repült Panamába, EGYES SZÁM ÁRA: 30 cent EMLÉKEZZÜNK I 1956. NOVEMBER 4-RE I ÖNTUDATUNK ÉBRENTARTÁSA Minden külföldi magyar szervezet, megmozdulás és közlemény legelsődlegesebb feladatai: magyar öntudatunk ébrentartása. Ezen a téren nem lehet köztünk semmiféle különbség. A magyar öntudat ébrentartásának szolgálatában kerül sor a hó végén a XVI. clevelandi Magyar Találkozóra és annak keretében r— sok más közt — a külföldi magyar tudósok, írók és művészek honszerző Árpád fejedelemről elnevezett akadémiájának XI. évi rendes közgyűlésére, amelynek egyik tárgysorozati pontjában örömmel látjuk a magyar öntudat ébrentartására irányuló nemes törekvés legújabb jelét. Az Árpád Akadémia magyarságtudományi munkaközösségének vezetője a közgyűlés keretében ankétot hívott össze, amely főt. Béky Zoltán ref. püspök, akadémiai elnök vezetésével azt a kérdést vizsgálja meg: mi lehet a magyarságtudományi és magyarságismereti kutatások, közlések, egyetemi, főiskolai vagy más akadémiai színvonalú előadásoó, tudományos vagy tájékoztató tanfolyamok célja, feladata és jelentősége a külföldön ? Az ankétnak az a célja, hogy az el őbbi - rendkívül bonyolult ^ kérdésben helyes álláspont alakuljon ki és az együttműködés alapelvei is megállapíthatók legyenek. Az egyes részletkérdéseket Banda Árpád dr., Domonkos László dr„ Dreisziger Nándor dr , Ewendtné Petres Judit, ifj. Fáik Viktor, Lant Theofil clr., dr. Ludányi Andrásáé, Somogyi Ferenc dr., dr. Szép Gáspárné s még számos más kiváló tudós és szakember világítja meg, érthető tehát, hogy az ankét iránt, amely november 28-án, vasárnap délelőtt lesz, rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik. Nem hallgathatjuk el, hogy az ankét — újszerűsége ellenére is — korábbi tervszerű munka folytatása. A Magyar Találkozó két évvel ezelőtt “A magyar nyelv bölcsője és temetője: a magyar család címmel rendezte meg öntudatunk ébrentartásának első, alapvető ankétját, tavaly “az iskolai magyar nyelvoktatás és a magyar nyelv használata” tekintetében mérte fel az adottságokat és lehetőségeket. Mindkét ankét jelentősen hozzájárult az alsó, illetőleg a középfokú magyarságismeretek közlésének átfogóbbá és rendszeresebbé tételéhez, a szülők bizalmának, valamint az érdekelt tanerők önbizalmának fokozásához. Az ankét az előbbi célt szeretné elérni felsőfokon és akadémiai szinten is, ahol a legellentétesebb egyéni állásfoglalások, irányok és törekvések érvényesülhetnek, tájékozatlan idegen kutatók és előadók téves megállapításai, vagy következtetései pedig egyenesen veszélyeztethetik a magyarságtudomány igazságainak erejét, sőt még magyarságismereteink tárgyilagosságának hitelét is. Ezek a kérdések nemcsak tudósok, nevelők és szakemberek érdeklődésére számíthatnak, de minden külföldön élő, fajtájának megbecsülését kívánó magyaréra is, mert azok elválaszthatatlanul szoros és szerves összefüggésben vannak az etnik-mozgalmak során egyre többször emlegetett ‘két nyelv és két kultúra kérdéseivel, amely eket a XVI. Magyar Találkozó szintén tárgysorozatára tűzött. Legközelebb erről is szeretnénk egykét gondolatot elöljáróban felvetni. (-i f ) hogy a Panamai-öbölben lévő Contadora-szigeten az illetékes panamai kormányhatóságokkal felvegye a májusban megszakított tárgyalások fonalát. VALÓBAN ÓRIÁSI A pennsylvaniai Wampumból való Smith Devon ócskaság-kereskedő hónapokon keresztül 26.000 mérföldny utat tett meg, hogy az ország fennállásának 200. évfordulójára szánt születésnapi üdvözlő lap -ját a legkülönbözőbb tájakon, még Alaszkában is aláírássá honfitársaival. Az üd ^ vözlő lap eközben 766 láb hosszúságúra nyúlott, mert arr i nem kevesebb, mint 21,686 aláírás került. Az üdvözlő W jv súlya 8 fontra növekedett. Smith Devon annak kézbesítő e ^ nem bízta a postai szolgálatra, hanem maga vitte el a Fe! Házba, ahol azt hivatalos tényezők az Egyesült Állam», elnökének nevében átvették tőle. A hírt közlő UPI tudósítás szerint a valóban óriási üdvözlő lap rendkívüli módon meglepte az illetékeseket. A kézbesítő Smith Devon, aki az aláírásokat is összegyűjtötte, a meglepetést azzal a bejelentésével tetőzte meg, hogy a “lapot még születésnapi ajándék is követi majd, amely 10 láb magasságú, 3,000 fontos harang lesz. Ezt a harangot az ötletes ócskaság-kereskedő azokból a sárgaréz kulcsokból, csapokból, kilincsekből és vasúti kocsi-alkatrészekből önteti, amelyeket Alaszkától Floridáig és Kaliforniától New Yorkig az ország legkülönbözőbb helyeiről juttattak el hozzá. Valóban óriási teljesítmény ez, amely annak is ragyogó példája, hogyan lehet “a pluribus unum (a sokból egy).
