Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)
1976-10-13 / 39. szám
MEGÜTKÖZÉST KELTETT Október 6-án folyt le a két elnökjelölt második nyilvános vitája, amelyet mind a bárom nagy TV-álIomás másfél órán keresztül közvetített. A vita befejezése után az AP azonnal közvéleménykutatást végzett. Ennek során | 1071 bejegyzett szavazót kérdeztek meg. Közülük 38.2%nak Carter, 34.6%-nak Ford kijelentései tetszettek jobban. A fennmaradó 28.2% szerint a vita ezúttal is döntetlenül végződött. A laptudósítók megállapítása szerint a két elnökjelölt külpolitikai elgondolásai nagyjából nem igen mutatnak eltérést. Ford elnöknek a helsinki nyilatkozat védelme közben tett az a kijelentése, amely szerint Kelet-Európábán nincs szovjet uralom, általános megütközést keltett, bár ezt a megállapítást kifejezetten csak Jugoszláviára, Romániára és Lengyelországra vonatkoztatta. Pap Micbael dr., a Jobn Carroll egyetem szovjet intézetének vezetője attól fél, bogy Ford elnök tragikus tévedése következtében az amerikai lengyelek, románok és jugoszlávok megsértődtek. Jabionski Ricbard, a lengyelamerikai kongresszus elnöke, Ford kijelentését nevetségesnek mondta. Bucur Nicholas ügyvéd, a clevelandi románok ismert vezető egyénisége is hangsúlyozta, hogy az elnök nyilatkozata nem volt pontos ( is not accurate ). Magyar körökben /— értesüléseink szerint — országszerte nemcsak megütközést, hanem kimondott felháborodást keltett Ford elnök kétségtelenül szerencsétlen, valóban “tragikus kijelentése, amely igen könnyen félre is magyarázható. Nem szabad azonban elfelednünk, bogy a * domination” szó elsődleges magyar értelme “uralkodás ’. Ha ezt vesszük alapul, akkor az elnöke kijelentése rögtön más értelmet kap, mint amit az első pillanatban <— a domination szó második magyar jelentése, a hatalom szó ad neki. Ford elnök szó szerint azt mondta: ‘ There is no Soviet domination of Eastern Europe and there never will be under a Ford administration”. Ez magyarul azt jelenti, bogy Kelet-Európábán nincs (közvetlen!) szovjet uralkodás és Ford-kormányzat idején soha nem is lesz. A kijelentés “tragikus” jellegén azonban ez a szőrszálhasogató szómagyarázat sem változtat. Carter Jimmy rendkívül élelmes módon kapaszkodik a váratlanul adódott kedvező lehetőségbe a nemzetiségi szavazók támogatásának elnyerésére. “Nyolc évvel Csehszlovákia szovjet megszállása után és a vérbefojtott magyar forradalom huszadik évfordulójának előestéjén még mindig a legteljesebb készültségben vannak ott a szovjet tank - hadosztályok — mondta. ,—< Ford úr nem látta ezeket a tankokat nemrég tett látogatásakor?” Ezzel szemben az elnök fia, Ford Jack azt mondta el, bogy a lengyelek milyen büszkék voltak arra, hogy atyja látogatását nem kellett az oroszokkal előzetesen megbeszélniük. Mondanunk is felesleges, hogy ez nem elég a lengyelek szabadságának bizonyítására, legfeljebb azt igazolja, amit Ford Jack külön is hangoztatott, hogy az utóbbi években Lengyelországban a korábbi helyzethez képest sok változás történt — főleg közgazdasági és közművelődési téren. Figyelemre méltó Hughes Robert republikánus megyei vezető véleménye is. Szerinte Ford fején találta a szeget. Azok az országok nincsenek uralom alatt. Ford őszinte volt. És ha uralom alatt lennének, mit csinálna Carter úr? Hadat üzenne Oroszországnak? ,—< tette fel a kérdést. Hugh es kérdésének indokolt a folytatása: Carter viszont azt hiszi, bogy a honvédelmi költségvetés nyíltan hangoztatott csökkentése nem gyengíti az Egyesült Államok befolyását Kelet-Európábán? Ez a bit, sajnos, még tragikusabb, mint Ford tragikus tévedése. A HORVÁT ÜGY Aldrich David, a horvát légi kalózok egyik védője (legal council-ja) levelet írt a New York limes szerkesztőjének, amelyben az alábbiakat közölte: “Amíg a horvát légi kalózok pere folyik, fontos követelmény, bogy a sajtó, rádió és TV Jugoszlávia kormányának propaganda-eszközévé ne váljék. Horvátországban, amelynek népessége mintegy 4.4 millió, ami Jugoszlávia népességének egy ötödé, azóta, amióta Tito hatalomra került, több mint 1.5 millió embért irtottak ki, vagy vetettek börtönbe. Az ország területén ma gyűjtőtáborok és politikai fogházak láncolata vonul végig, r-" csak néhányat említünk név szerint: Goli Ótok, az Adriai-tengerben lévő sziklás sziget, a boszniai Zenica, Celovina, Lepoglava, Stara Gradiska, Foca, Svetgrgur, Stolac, Srijemska, Mitrovica és valamennyi hely arról nevezetes, hogy ott a politikai foglyokat fizikailag is bántalmazzák. A politikai áldozatok százezreitől függetlenül 7 ito kormányzata a papok ezreit vetette börtönbe, a katolikus klérus több mint 600 tagját végeztette ki ugyanúgy, ahogy Pop protestáns püspököt, majd a horvát ortodox egyház patriarcháját és a zágrábi mohamedánok vezetőjét, Muftic-ot. Stepinac bíborost a kivégzéstől csak a világ közvéleményének nyomása mentette meg 16 évi nehéz munkára szóló ítélet árán. Belgrad éveken keresztül világszerte nagy hírveréssel a horvátokat úgy tüntette fel, hogy azok “szélsőségesek”, “terroristák , bűnözök és banditák”, “usztasa-fasiszták és “náci-kollaboránsok”. Ennek a hírverésnek a jugoszláv tájékoztatási minisztérium kiadványa, a Tanjug a forrása; a hírszolgálat jelentései gyakorlatilag a Tanjug közleményein alapulnak és a jugoszláv tájékoztató központból származnak. A 30,000 horvát egyetemi és főiskolai hallgató 1971 TRAGIKUS decemberi tüntetései után Tito szerb rendőrségi osztagokat küldött az országba, hogy ott tömeges letartóztatásokat foganatosítsanak. 1972-ben az emberi jogok nemzetközi ligája megállapította, hogy “összesen 16.000 volt párttagot, írót, elemi iskolai tanítót, egyetemi tanár, lapudósítót, TV hírmagyarázót, néhány papot mind horvátot — tartóztatak le, ítéltek el, tartóztattak le újból s miután egy ideig szabadon engedték őket, tartóztattak le ismét”. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok 6 billió $ segélyt nyújtanak Jugoszláviának, Belgrád minden esetben szembeszáll velünk az Egyesült Nemzeteknél, forradalmat szít Puerto Ricoban és Közép-Amerikában, zaklatja az amerikai-horvát állampolgárokat és megengedi a Szovjetuniónak, hogy használhassa a jugoszláv kikötőket. Az öt légi kalóz, akinek nem volt szándéka, hogy bárkit sérelem érjen, most halálbüntetéssel kénytelen szembenézni azért, mert bizonyos tényeket a sajtóban nyilvánosságra kívánt hozni. Rövidesen szembe kell néznünk a 1 ito után keletkező válsággal. 1 alán nem sokáig kell elviselnünk azt az erkölcstelen és célzatos külpolitikát, amely Belgrádot támogatja.” Aldrich David szeptember 27-én kelt levelének elolvasása után az eddiginél is jogosultabb az a meggyőződésünk, hogy a horvát légi kalózok helyzete valóban tragikus, de még inkább tragikus a közel 1300 éves horvát nemzet helyzete, amelyet ,—■ megint csak elképesztően tragikus módon az Egyesült Államok külpolitikája is nem enyhít, hanem súlyosbít. HÁBORÚS BŰNÖSÖK Nem elírás ez a cím és nem is negyedszázaddal ezelőtt megjelent tudósítás felújítása, hanem a New York Times október 2-án megjelent és Blumenthal Ralph tollából származó cikk lényege. A cikk arról tájékoztatja a jámbor olvasót, hogy a szovjet és izraeli hatóságokkal történt első iratcsere (“first exchanges of files”) eredményeként összeállított névsorban 91 vezető háborús bűnös található, akik közül 14 esetében kiutasítási eljárás megindítása várható. Blumenthal Ralph értesülése szerint a külügyminisztérium feladja eddigi álláspontját, amellyel megakadályozta Artukovich Andrija kiadósát Jugoszláviának. Ar,tukovich a náci megszállás alá került Horvátország hivatalos tényezője volt és a Ieghírhedtebb háborús-bűnös gyanúsított. Jelenleg a kaliforniai Surfeside-on lakik. Az igazságügyminisztérium Trifa D. Valerian püspök állampolgárságától történő megfosztásának kérdésével a Detroitban székelő szövetségi kerületi bírósághoz fordult. Trifa püspök az amerikai román ortodox egyházmegye feje s azzal vádolják, hamisan tagadta, hogy 1941-ben a vasgárda atrocitásaiban részt vett. A kongresszusi vizsgálatok (kihallgatások) eredményeként a bevándorlási szolgálat 60 napon belül további hét, meg nem nevezett egyén ellen indít eljárást. Mind a hetet azzal vádolják, hogy a megszállt területeken a nácik szolgálatában állt, ezt azonban letagadta. Másik hét személylyel szemben rövidesen hasonló eljárás indul. A vizsgálat eredetileg több mint 200 személy ellen indult, ezek közül azonban végül csak 91 maradt a névsorban. A vizsgálat kongresszusi szorgalmazói közt EiIberg Joshua és Holtzman Elizabeth jár az élen. Az előbbi a bevándorlási ügyek albizottságának elnöke, az utóbbi tavaly adatok beszerzése céljából külön Moszkvába utazott. A szovjet adatok alapján mintegy 100, az izraeli adatok alapján megint vagy 100 bevándorolt került kivizsgálás alá. A kiutásításig persze még bosszú az út, mert 31 év múltán rendkívül nehéz a tények megállapítása, de az egész kérdés így is —< tragikus. ELÍTÉLT püspök A rhodesiai Umtali római katolikus püspöke, Lamint F. Dónál, aki az írországi Belfastben született, szinte vakmerő bátorsággal kelt a batármenti városban és környékén lakó fekete hívei védelmére. A fehérek kisebbségi iralmának emberi jogokat sértő kilengéseit nyíltan elítélte szóvá tette, amikor pedig a fekete gerillák az egyik egyháú miszsziótól gyógyszert követeltek, azok tartózkodási helyiről nem tett jelentést. Az utóbbi 1973 óta súlyos bűncselekménynek számít, amelynek büntetése halálos ítélet is lefut, ilyen alapon már több kivégzés történt. Lamont F. Dónál püspököt, aki a tárgyalásor semmiféle megbánást sem mutatott, Hennings R. Willám bíró 10 évi szabadságvesztésre ítélte és megállapította, hogy az ítélet felfüggesztése, vagy elhalasztása megítélési szerint helytelen lenne. Lamont püspök, aki a bírósági Irgyalós előtt kapta meg VI Pál pápa üzenetét, hogy imádkzik érte, mivel az ítélet ellen fellebezést jelentett be, továbbá is szabadon járhat. A bírósági épületből való távozás, közben mintegy 120 főnyi fekete híve sorfalat alkotott szálára. A püspök vád alá helyezését megelőző nap aíiírta egy emberi jogokat hangoztató bizottság emlékiratá, amely részletes adatokat sorol fel a krmányzati szervek részéről elkövetett visszaélésekre vonatkozóan. A 95 oldaliterjedelmű bizonyítékokat, amelyek főleg állítólagos ütlegelésekre, kihallgatások közben alkalmazott kínzásokra és polgárok eltűnéseire vetnek fényt, Lamont püspök a kormányzathoz intézett nyílt levéllel hozta nyilvánosságra. A nyílt levél egyik legsúlyosabb megállapítása szerint a kormány politikája nem a kereszténységet és a nyugati civilizációt védi, mint ahogy a kormány állítja, hanem a krisztusi törvények megcsúfolásával a kommunizmus számára szerez híveket az afrikai nép soraiban. Lamont püspök a| maga tragikus helyzetét az Egyház szempontjából nagy előnynek tekinti, mert ha nem is lett vértanú a szó igazi értelmében, tanúságot tehetett az üldözöttek védelméről. Rhodesia fehér lakói között a püspöknek csak igen kevés támogatója akad. A fehérek másik ellenzéki csoportja Smith D. lan miniszterelnököt éppen azért bírálja és ítéli el élesen, mivel a fekete többség felé engedményeket tesz. Ez a csoport hirdetést tett közzé a következő figyelmeztető szöveggel: Mr. Whiteman wake up — you have been sold out (ébredj fel, fehér úr, mert kiárúsítottak). Ugyanennek a csoportnak talán 250 tagja gyűlést is tartott, amelyen a szónokok Smith miniszterelnököt azzal vádolták, hogy hátulról szúrta le Rhodesiát, Kissinger A. Henry kül-( ügyminisztert pedig Hitlernél is gonoszabbnak, a kárhozat hitvány előfutárjának minősítették. BÍRÓSÁG előtt az ellenzék A világ közvéleménye már jóformán elfeledkezett arról a politikai ellentétről, amely 15 hónappal ezelőtt Gandhi índira miniszterelnök és az ellenzék közt annyira feszültté vált, hogy sorozatos letartóztatásokra került sor. A vasúti alkalmazottak szakszervezetének vezetője, Fernandez George ugyanis 20 napos országos sztrájkot szervezett, amelyet a kormány csak úgy tudott letörni, hogy Fernandezzel együtt I legalább 20.000 sztrájkolót letartóztatásba helyezett. Mind- I ■7. még 1974-ben történt, az ellenzék vezetői azonban most* kerültek bíróság elé. Azzal vádolják őket, hogy összeeskü- \ vést szerveztek és a jelenlegi kormányzati rendszer meg- 1 döntésével a hatalom átvételére törtek. A legfőbb vádlott Fernandez George, az indiai szocialista párt feje, akit csak június 10-én tartóztattak le. Addig az országban bújdosott és ellenállást szervezett a szigorú kormányzati rendeletek végrehajtásának megakadályozására. Tovább 21 társa közül Shah J. Viren gyáros, a törvényhozás Bombayból választott tagja és Reddy K. G. C., az egyik vezető napilap igazgatási főtanácsadója, valamint két hírlapíró emelkedik ki. A New York Times közlése szerint a vádlottak mind jó egészségben és a megtörlség minden jele nélkül jelentek meg a bíróság előtt. Kezükön bilincs volt ugyan, egyébként azonban szabadon beszélhettek a látogatókkal, sőt a külföldi laptudósítókkal is. A vádlottakat egyedül az keseríti el, hogy kezüket megbilincselték és hogy közönséges bűnözőkként kezelik őket. A tárgyalás megkezdésekor megbilincselt kezüket valamennyien magasra emelték, Fernandez pedig nyilatkozatot olvasott fel, amelyben azt hangoztatta, a bilincsek nemcsak az ő kezükön vannak, azok csak jelképek, mert a diktatúra az egész országot rabságban tartja. Ez is tragikus. SZOVJET FEGYVEREK AFRIKÁBAN A Szovjetunió már eddig is több mint egész tucatnyi afrikai ország számára szállított fegyvereket, főleg Tanzania, Uganda, Somalia és Angola szükségletét látta el, míg Etiópia, Zaire és Kenya az Egyesült Államoktól szerezte be fegyvereit. A nyugat-afrikai Ghana hadseregét, tengerészeiét és légierejét eddig nagyrészt brit gyártmányú hadi eszközökkel fegyverezték fel, kisebb szállítmányokkal pedig Franciaország látta el. Az Egyesült Államok hírszerző szerveinek értesülése szerint ez a helyzet most, úgy látszik, megváltozik, mert katonai küldöttség ment Moszkvába, hogy ott fegyvervásárlás lehetőségeiről tárgyaljon. Ghana 15.000 főnyi haderejének tisztikara már korábban sürgette, hogy az ország a Szovjetuniótól vásároljon fegyvereket, ezt azonban a polgári vezetők eddig meg tudták akadályozni, de most már nem tudnak tovább a haderő nyomásának ellenállni. Az oroszoktól való fegyvervásárlásnak az az előnye, hogy a szovjet alacsony kamat ellenében hosszú lejáratú hitelt nyújt az afrikai országoknak s ugyanezt ajánlja most Ghánának is. Tragikus, hogy az Egyesült Államok kormánya ezt kedvezőbb feltételekkel nem tudta megelőzni. BUTZ LEMONDÁSA Butz L. EarI földművelésügyi miniszter lemondását Ford elnök elfogadta s a földművelési országos ügyek további intézésével ideiglenesen Knebel John eddigi államtitkárt, a miniszter helyettesét bízta meg. Butz lemondása mögött ugyanannak a Dean Johnnak a cikke húzódik meg, akinek a rossz emlékű Watergateügy kipattanása is köszönhető volt. Dean a “Rolling Stone” MÍNDSZENTY SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE Szeptember 26-án a new-jerseyi New Brunswickben ünnepélyes keretek közt leplezték le Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek és magyar prímás szobrát, amely Varga Ferenc neves magyar szobrészművés alkotása. A leleplezési ünnepség előtt a Szent László római katolikus magyar egyházközség templomában, amelyet az Istenben boldogult Mindszenty bíboros szentelt fel, Ádám János jezsuita tartományfő és Dengl Miklós ferences tartományfői megbízott (delegatus) közreműködésével Ádám György európai főlelkész mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen ezrek vettek részt. A szobor leleplezésének ünnepélyén az ünnepi szónok Horton Frank kongresszusi képviselő, Az Amerikai és Magyar Forradalom Emlékbizottságá -nak elnöke volt, aki Ford R. Gerald elnök üdvözlő levelét is felolvasta. Ford elnök megállapítása szerint az Istenbe vetett hitnek és a szabadság eszményeihez való hűségnek ebben a században Mindszenlynél nagyobb és ragyogóbb példája nincs. Horton kongresszusi képviselő arra mutatott rá, hogy az 1956-os magyar szabadságharc huszadik évfordulójára történő emlékezés elindítására a legbeszédesebb esemény Mindszenty bíboros szobrának leleplezése. Mindszenty bíboros szobrának leleplezése ezen a földön — mondta Horton kongresszusi képviselő, amelyet Washington ragadott ki az angolok kezéből, méltó alkalom, hogy mindkét férfiú, Mindszenty bíboros és Washington György eszméi és teljesítményei előtt egyaránt hódoljunk. Llorton utalt arra is, hogy a másik nagy magyar sz;abadsághős, Kossuth Lajos szintén járt ebben az országban és általános rokonszenvet keltett. A magyar ünnepi szónok Pogány András dr., a Szabadságharcos Világszövetség elnöke volt, aki József Atyánk! megszólítással könyörgés’, Istennek magyar szentjé -bez intézett ima alakjában mondta el mondanivalóját. A Mindszenty szobor megvalósulásának főérdeme Ft. Füzér Julián ferences atyáé, aki a bárom évelőtti látogatás alkalmával született gondolatát váltotta életre. hasábjain közölt cikkében Butznak még augusztus hó folyamán magánbeszélgetés közben elmondott és Boone Pat .érint’csak tréfának szánt három észrevételét írta le, amelyet a földművelésügyi miniszter a feketékre vonatkozóan tett, akiket “colored -eknek (színvörösöknek) nevezett. A tréfás észrevételek országszerte általános megütközést keltettek és >—< szólásszabadság ide, szólásszabadság oda —< mindössze 108 távirat ellenében, amely Butz mellett foglalt állást, 523 távirat a földművelésügyi miniszter azonnali elmozdítását sürgette az elnöknél. Ford elnök nem siette el a dolgot. Nyilatkozatot tett, amelyben azt mondta, meggyőződése szerint Butz L. Earl elég bölcs ahhoz, hogy maga ítélje meg, szükségesnek látszik-e lemondása, vagy sem. Persze Carter Jimmy ezt rögtön a döntésre való képesség hiányának újabb jeleként tüntette fel, valójában azonban Fordnak lett igaza, mert Butz maga levonta észrevételeinek, illetőleg azok nyilvánosságrahozatalának súlyos politikai következményeit s azokért előbb bocsánatot kért, aztán lemondását is benyújtotta. Butz L. Earl távozása a kormányból, mint a lapok tudósításai ezt általában hangsúlyozzák, az ország földművelésügyi szempontjából kétségtelenül veszteséget jelent, híveinek száma továbbra is nagy. Lemondása Ford választási küzdelmét egyenlőképpen gyengíti és erősíti. Maga Butz kijelentette, hogy Ford elnökké választása érdekében továbbra is mindent elkövet. A NÉMET VÁLASZTÁSOK Nyugat-Németország általános országgyűlési képviselőválasztása során az eddigi vezető párt, a szociáldemokraták pártja kisebbségbe került, a szavazatoknak csupán 43.7%-át tudta megszerezni. A szavazatok többségét, 48.9%-át a keresztény demokraták szerezték meg. A parlamentáris kormányzati alapelvek figyelembevételével ez azt jelentené, hogy a kormányt a keresztény detnokraták vezetésével kellene újjá alakítani. Kohl Helmut, a keresztény demokrata párt, az eddigi ellenzék vezetője, ennek az alapelvnek megfelelően arra számított, hogy Scheel Walter elnök őt bízza meg a. kormányalakítással. Kohl ebben a reményben azonnal kísérletet tett arra, bogy a szociáldemokratákat támogató szabad demokraták pártját koalícióba vonja. Ezt a kísérletet azonban Genscher Dietrich Hans külügyminiszter, a szabad demokrata párt vezetője, kereken visszautasította. Érvelése szerint a szabad demokraták, akik a szavazatok 6.4%-át szerezték meg, a szociáldemokratákkal együtt vívták a választási küzdelmet, amelyből együttes sen 50.1%-os többséggel kerültek ki, ezért a kormányalakítás joga a parlamentáris alapelvek szerint a koalíciót illeti meg. . i A kül önböző nyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy továbbra is a szociáldemokraták és a szabad demokraták koalíciója marad kormányon. Scheel elnök ugyanis szar bad demokrata. A koalíció helyzetét erősíti az a tény is, hogy Gerald R. Ford elnök telefonon gratulált Schmidt Helmut kancellárnak a koalíció választási győzelméhez. ' Érdemes rámutatni még, hogy a jólét és béke köve telményeinek alapján kormányzó koalíció parlamenti képviselete az “inkább szabadság, mint szocializmus” követelését hangoztató keresztény demokratákkal szemben 27 L ről 252-re csökkent. , L VOLUME 66. ÉVFOLYAM ~ NO. 39.SZÁM. 1976. OKTÓBER 13. EGYES SZÁM ÁRA; 30 cent
