Magyar Újság, 1976 (66. évfolyam, 1-50. szám)

1976-10-13 / 39. szám

MEGÜTKÖZÉST KELTETT Október 6-án folyt le a két elnökjelölt második nyil­vános vitája, amelyet mind a bárom nagy TV-álIomás másfél órán keresztül közvetített. A vita befejezése után az AP azonnal közvéleménykutatást végzett. Ennek során | 1071 bejegyzett szavazót kérdeztek meg. Közülük 38.2%­­nak Carter, 34.6%-nak Ford kijelentései tetszettek jobban. A fennmaradó 28.2% szerint a vita ezúttal is döntetlenül végződött. A laptudósítók megállapítása szerint a két elnökjelölt külpolitikai elgondolásai nagyjából nem igen mutatnak eltérést. Ford elnöknek a helsinki nyilatkozat védelme köz­ben tett az a kijelentése, amely szerint Kelet-Európábán nincs szovjet uralom, általános megütközést keltett, bár ezt a megállapítást kifejezetten csak Jugoszláviára, Romániá­ra és Lengyelországra vonatkoztatta. Pap Micbael dr., a Jobn Carroll egyetem szovjet inté­zetének vezetője attól fél, bogy Ford elnök tragikus téve­dése következtében az amerikai lengyelek, románok és jugoszlávok megsértődtek. Jabionski Ricbard, a lengyel­­amerikai kongresszus elnöke, Ford kijelentését nevetséges­nek mondta. Bucur Nicholas ügyvéd, a clevelandi románok ismert vezető egyénisége is hangsúlyozta, hogy az elnök nyilatkozata nem volt pontos ( is not accurate ). Magyar körökben /— értesüléseink szerint — ország­szerte nemcsak megütközést, hanem kimondott felháboro­dást keltett Ford elnök kétségtelenül szerencsétlen, valóban “tragikus kijelentése, amely igen könnyen félre is magya­rázható. Nem szabad azonban elfelednünk, bogy a * domi­nation” szó elsődleges magyar értelme “uralkodás ’. Ha ezt vesszük alapul, akkor az elnöke kijelentése rögtön más ér­telmet kap, mint amit az első pillanatban <— a domination szó második magyar jelentése, a hatalom szó ad neki. Ford elnök szó szerint azt mondta: ‘ There is no Soviet domination of Eastern Europe and there never will be under a Ford administration”. Ez magyarul azt jelenti, bogy Kelet-Európábán nincs (közvetlen!) szovjet uralko­dás és Ford-kormányzat idején soha nem is lesz. A kije­lentés “tragikus” jellegén azonban ez a szőrszálhasogató szómagyarázat sem változtat. Carter Jimmy rendkívül élelmes módon kapaszkodik a váratlanul adódott kedvező lehetőségbe a nemzetiségi sza­vazók támogatásának elnyerésére. “Nyolc évvel Csehszlo­vákia szovjet megszállása után és a vérbefojtott magyar forradalom huszadik évfordulójának előestéjén még mindig a legteljesebb készültségben vannak ott a szovjet tank - hadosztályok — mondta. ,—< Ford úr nem látta ezeket a tankokat nemrég tett látogatásakor?” Ezzel szemben az elnök fia, Ford Jack azt mondta el, bogy a lengyelek milyen büszkék voltak arra, hogy atyja látogatását nem kellett az oroszokkal előzetesen megbeszél­niük. Mondanunk is felesleges, hogy ez nem elég a lengye­lek szabadságának bizonyítására, legfeljebb azt igazolja, amit Ford Jack külön is hangoztatott, hogy az utóbbi évek­ben Lengyelországban a korábbi helyzethez képest sok vál­tozás történt — főleg közgazdasági és közművelődési téren. Figyelemre méltó Hughes Robert republikánus megyei vezető véleménye is. Szerinte Ford fején találta a szeget. Azok az országok nincsenek uralom alatt. Ford őszinte volt. És ha uralom alatt lennének, mit csinálna Carter úr? Hadat üzenne Oroszországnak? ,—< tette fel a kérdést. Hugh es kérdésének indokolt a folytatása: Carter vi­szont azt hiszi, bogy a honvédelmi költségvetés nyíltan han­goztatott csökkentése nem gyengíti az Egyesült Államok befolyását Kelet-Európábán? Ez a bit, sajnos, még tragi­­kusabb, mint Ford tragikus tévedése. A HORVÁT ÜGY Aldrich David, a horvát légi kalózok egyik védője (legal council-ja) levelet írt a New York limes szerkesztő­jének, amelyben az alábbiakat közölte: “Amíg a horvát légi kalózok pere folyik, fontos kö­vetelmény, bogy a sajtó, rádió és TV Jugoszlávia kormá­nyának propaganda-eszközévé ne váljék. Horvátországban, amelynek népessége mintegy 4.4 millió, ami Jugoszlávia népességének egy ötödé, azóta, ami­óta Tito hatalomra került, több mint 1.5 millió embért irtottak ki, vagy vetettek börtönbe. Az ország területén ma gyűjtőtáborok és politikai fogházak láncolata vonul végig, r-" csak néhányat említünk név szerint: Goli Ótok, az Ad­riai-tengerben lévő sziklás sziget, a boszniai Zenica, Celo­­vina, Lepoglava, Stara Gradiska, Foca, Svetgrgur, Stolac, Srijemska, Mitrovica és valamennyi hely arról neveze­tes, hogy ott a politikai foglyokat fizikailag is bántal­mazzák. A politikai áldozatok százezreitől függetlenül 7 ito kor­mányzata a papok ezreit vetette börtönbe, a katolikus klé­rus több mint 600 tagját végeztette ki ugyanúgy, ahogy Pop protestáns püspököt, majd a horvát ortodox egyház patriarcháját és a zágrábi mohamedánok vezetőjét, Muf­­tic-ot. Stepinac bíborost a kivégzéstől csak a világ közvé­leményének nyomása mentette meg 16 évi nehéz munkára szóló ítélet árán. Belgrad éveken keresztül világszerte nagy hírveréssel a horvátokat úgy tüntette fel, hogy azok “szélsőségesek”, “terroristák , bűnözök és banditák”, “usztasa-fasiszták és “náci-kollaboránsok”. Ennek a hírverésnek a jugoszláv tájékoztatási minisztérium kiadványa, a Tanjug a forrása; a hírszolgálat jelentései gyakorlatilag a Tanjug közlemé­nyein alapulnak és a jugoszláv tájékoztató központból szár­maznak. A 30,000 horvát egyetemi és főiskolai hallgató 1971 TRAGIKUS decemberi tüntetései után Tito szerb rendőrségi osztagokat küldött az országba, hogy ott tömeges letartóztatásokat fo­ganatosítsanak. 1972-ben az emberi jogok nemzetközi ligá­ja megállapította, hogy “összesen 16.000 volt párttagot, írót, elemi iskolai tanítót, egyetemi tanár, lapudósítót, TV hírmagyarázót, néhány papot mind horvátot — tartóz­­tatak le, ítéltek el, tartóztattak le újból s miután egy ideig szabadon engedték őket, tartóztattak le ismét”. Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok 6 billió $ segélyt nyújtanak Jugoszláviának, Belgrád minden esetben szembeszáll velünk az Egyesült Nemzeteknél, forradalmat szít Puerto Ricoban és Közép-Amerikában, zaklatja az amerikai-horvát állampolgárokat és megengedi a Szovjet­uniónak, hogy használhassa a jugoszláv kikötőket. Az öt légi kalóz, akinek nem volt szándéka, hogy bár­kit sérelem érjen, most halálbüntetéssel kénytelen szem­benézni azért, mert bizonyos tényeket a sajtóban nyilvános­ságra kívánt hozni. Rövidesen szembe kell néznünk a 1 ito után keletkező válsággal. 1 alán nem sokáig kell elviselnünk azt az erkölcstelen és célzatos külpolitikát, amely Belgrá­­dot támogatja.” Aldrich David szeptember 27-én kelt levelének elol­vasása után az eddiginél is jogosultabb az a meggyőződé­sünk, hogy a horvát légi kalózok helyzete valóban tragikus, de még inkább tragikus a közel 1300 éves horvát nemzet helyzete, amelyet ,—■ megint csak elképesztően tragikus mó­don az Egyesült Államok külpolitikája is nem enyhít, hanem súlyosbít. HÁBORÚS BŰNÖSÖK Nem elírás ez a cím és nem is negyedszázaddal ez­előtt megjelent tudósítás felújítása, hanem a New York Times október 2-án megjelent és Blumenthal Ralph tollá­ból származó cikk lényege. A cikk arról tájékoztatja a jám­bor olvasót, hogy a szovjet és izraeli hatóságokkal történt első iratcsere (“first exchanges of files”) eredményeként összeállított névsorban 91 vezető háborús bűnös talál­ható, akik közül 14 esetében kiutasítási eljárás megindí­tása várható. Blumenthal Ralph értesülése szerint a külügyminisz­térium feladja eddigi álláspontját, amellyel megakadályoz­ta Artukovich Andrija kiadósát Jugoszláviának. Ar,tuko­­vich a náci megszállás alá került Horvátország hivatalos tényezője volt és a Ieghírhedtebb háborús-bűnös gyanúsí­tott. Jelenleg a kaliforniai Surfeside-on lakik. Az igazságügyminisztérium Trifa D. Valerian püspök állampolgárságától történő megfosztásának kérdésével a Detroitban székelő szövetségi kerületi bírósághoz fordult. Trifa püspök az amerikai román ortodox egyházmegye feje s azzal vádolják, hamisan tagadta, hogy 1941-ben a vas­gárda atrocitásaiban részt vett. A kongresszusi vizsgálatok (kihallgatások) eredménye­ként a bevándorlási szolgálat 60 napon belül további hét, meg nem nevezett egyén ellen indít eljárást. Mind a hetet azzal vádolják, hogy a megszállt területeken a nácik szol­gálatában állt, ezt azonban letagadta. Másik hét személy­­lyel szemben rövidesen hasonló eljárás indul. A vizsgálat eredetileg több mint 200 személy ellen indult, ezek közül azonban végül csak 91 maradt a név­sorban. A vizsgálat kongresszusi szorgalmazói közt EiIberg Joshua és Holtzman Elizabeth jár az élen. Az előbbi a be­vándorlási ügyek albizottságának elnöke, az utóbbi tavaly adatok beszerzése céljából külön Moszkvába utazott. A szovjet adatok alapján mintegy 100, az izraeli adatok alap­ján megint vagy 100 bevándorolt került kivizsgálás alá. A kiutásításig persze még bosszú az út, mert 31 év múltán rendkívül nehéz a tények megállapítása, de az egész kérdés így is —< tragikus. ELÍTÉLT püspök A rhodesiai Umtali római katolikus püspöke, Lamint F. Dónál, aki az írországi Belfastben született, szinte vak­merő bátorsággal kelt a batármenti városban és környékén lakó fekete hívei védelmére. A fehérek kisebbségi iralmá­­nak emberi jogokat sértő kilengéseit nyíltan elítélte szóvá tette, amikor pedig a fekete gerillák az egyik egyháú misz­­sziótól gyógyszert követeltek, azok tartózkodási helyiről nem tett jelentést. Az utóbbi 1973 óta súlyos bűncselekmény­nek számít, amelynek büntetése halálos ítélet is lefut, ilyen alapon már több kivégzés történt. Lamont F. Dónál püspököt, aki a tárgyalásor semmi­féle megbánást sem mutatott, Hennings R. Willám bíró 10 évi szabadságvesztésre ítélte és megállapította, hogy az ítélet felfüggesztése, vagy elhalasztása megítélési szerint helytelen lenne. Lamont püspök, aki a bírósági Irgyalós előtt kapta meg VI Pál pápa üzenetét, hogy imádkzik érte, mivel az ítélet ellen fellebezést jelentett be, továbbá is sza­badon járhat. A bírósági épületből való távozás, közben mintegy 120 főnyi fekete híve sorfalat alkotott szálára. A püspök vád alá helyezését megelőző nap aíiírta egy emberi jogokat hangoztató bizottság emlékiratá, amely részletes adatokat sorol fel a krmányzati szervek részéről elkövetett visszaélésekre vonatkozóan. A 95 oldaliterjedel­mű bizonyítékokat, amelyek főleg állítólagos ütlegelésekre, kihallgatások közben alkalmazott kínzásokra és polgárok eltűnéseire vetnek fényt, Lamont püspök a kormányzathoz intézett nyílt levéllel hozta nyilvánosságra. A nyílt levél egyik legsúlyosabb megállapítása szerint a kormány poli­tikája nem a kereszténységet és a nyugati civilizációt védi, mint ahogy a kormány állítja, hanem a krisztusi törvények megcsúfolásával a kommunizmus számára szerez híveket az afrikai nép soraiban. Lamont püspök a| maga tragikus helyzetét az Egyház szempontjából nagy előnynek tekinti, mert ha nem is lett vértanú a szó igazi értelmében, tanúságot tehetett az üldö­zöttek védelméről. Rhodesia fehér lakói között a püspöknek csak igen kevés támogatója akad. A fehérek másik ellenzéki csoport­ja Smith D. lan miniszterelnököt éppen azért bírálja és ítéli el élesen, mivel a fekete többség felé engedményeket tesz. Ez a csoport hirdetést tett közzé a következő figyelmeztető szöveggel: Mr. Whiteman wake up — you have been sold out (ébredj fel, fehér úr, mert kiárúsítottak). Ugyan­ennek a csoportnak talán 250 tagja gyűlést is tartott, ame­lyen a szónokok Smith miniszterelnököt azzal vádolták, hogy hátulról szúrta le Rhodesiát, Kissinger A. Henry kül-( ügyminisztert pedig Hitlernél is gonoszabbnak, a kárhozat hitvány előfutárjának minősítették. BÍRÓSÁG előtt az ellenzék A világ közvéleménye már jóformán elfeledkezett ar­ról a politikai ellentétről, amely 15 hónappal ezelőtt Gandhi índira miniszterelnök és az ellenzék közt annyira feszültté vált, hogy sorozatos letartóztatásokra került sor. A vasúti alkalmazottak szakszervezetének vezetője, Fernandez Geor­ge ugyanis 20 napos országos sztrájkot szervezett, amelyet a kormány csak úgy tudott letörni, hogy Fernandezzel együtt I legalább 20.000 sztrájkolót letartóztatásba helyezett. Mind- I ■7. még 1974-ben történt, az ellenzék vezetői azonban most* kerültek bíróság elé. Azzal vádolják őket, hogy összeeskü- \ vést szerveztek és a jelenlegi kormányzati rendszer meg- 1 döntésével a hatalom átvételére törtek. A legfőbb vádlott Fernandez George, az indiai szo­cialista párt feje, akit csak június 10-én tartóztattak le. Ad­dig az országban bújdosott és ellenállást szervezett a szigorú kormányzati rendeletek végrehajtásának megakadályozásá­ra. Tovább 21 társa közül Shah J. Viren gyáros, a törvény­­hozás Bombayból választott tagja és Reddy K. G. C., az egyik vezető napilap igazgatási főtanácsadója, valamint két hírlapíró emelkedik ki. A New York Times közlése szerint a vádlottak mind jó egészségben és a megtörlség minden jele nélkül jelentek meg a bíróság előtt. Kezükön bilincs volt ugyan, egyéb­ként azonban szabadon beszélhettek a látogatókkal, sőt a külföldi laptudósítókkal is. A vádlottakat egyedül az keserí­ti el, hogy kezüket megbilincselték és hogy közönséges bűnözőkként kezelik őket. A tárgyalás megkezdésekor meg­bilincselt kezüket valamennyien magasra emelték, Fernan­dez pedig nyilatkozatot olvasott fel, amelyben azt hangoz­tatta, a bilincsek nemcsak az ő kezükön vannak, azok csak jelképek, mert a diktatúra az egész országot rabságban tartja. Ez is tragikus. SZOVJET FEGYVEREK AFRIKÁBAN A Szovjetunió már eddig is több mint egész tucatnyi afrikai ország számára szállított fegyvereket, főleg Tanza­nia, Uganda, Somalia és Angola szükségletét látta el, míg Etiópia, Zaire és Kenya az Egyesült Államoktól szerezte be fegyvereit. A nyugat-afrikai Ghana hadseregét, tenge­részeiét és légierejét eddig nagyrészt brit gyártmányú hadi eszközökkel fegyverezték fel, kisebb szállítmányokkal pedig Franciaország látta el. Az Egyesült Államok hírszerző szerveinek értesülése szerint ez a helyzet most, úgy látszik, megváltozik, mert katonai küldöttség ment Moszkvába, hogy ott fegyvervásárlás lehetőségeiről tárgyaljon. Ghana 15.000 főnyi haderejének tisztikara már koráb­ban sürgette, hogy az ország a Szovjetuniótól vásároljon fegyvereket, ezt azonban a polgári vezetők eddig meg tud­ták akadályozni, de most már nem tudnak tovább a haderő nyomásának ellenállni. Az oroszoktól való fegyvervásárlás­nak az az előnye, hogy a szovjet alacsony kamat ellenében hosszú lejáratú hitelt nyújt az afrikai országoknak s ugyan­ezt ajánlja most Ghánának is. Tragikus, hogy az Egyesült Államok kormánya ezt kedvezőbb feltételekkel nem tudta megelőzni. BUTZ LEMONDÁSA Butz L. EarI földművelésügyi miniszter lemondását Ford elnök elfogadta s a földművelési országos ügyek to­vábbi intézésével ideiglenesen Knebel John eddigi állam­titkárt, a miniszter helyettesét bízta meg. Butz lemondása mögött ugyanannak a Dean Johnnak a cikke húzódik meg, akinek a rossz emlékű Watergate­­ügy kipattanása is köszönhető volt. Dean a “Rolling Stone” MÍNDSZENTY SZOBRÁNAK LELEPLEZÉSE Szeptember 26-án a new-jerseyi New Brunswickben ünnepélyes keretek közt leplezték le Mindszenty József bí­boros, esztergomi érsek és magyar prímás szobrát, amely Varga Ferenc neves magyar szobrészművés alkotása. A leleplezési ünnepség előtt a Szent László római katolikus magyar egyházközség templomában, amelyet az Istenben boldogult Mindszenty bíboros szentelt fel, Ádám János je­zsuita tartományfő és Dengl Miklós ferences tartományfői megbízott (delegatus) közreműködésével Ádám György európai főlelkész mutatott be ünnepi szentmisét, amelyen ezrek vettek részt. A szobor leleplezésének ünnepélyén az ünnepi szónok Horton Frank kongresszusi képviselő, Az Amerikai és Ma­gyar Forradalom Emlékbizottságá -nak elnöke volt, aki Ford R. Gerald elnök üdvözlő levelét is felolvasta. Ford el­nök megállapítása szerint az Istenbe vetett hitnek és a sza­badság eszményeihez való hűségnek ebben a században Mindszenlynél nagyobb és ragyogóbb példája nincs. Horton kongresszusi képviselő arra mutatott rá, hogy az 1956-os magyar szabadságharc huszadik évfordulójára történő emlékezés elindítására a legbeszédesebb esemény Mindszenty bíboros szobrának leleplezése. Mindszenty bí­boros szobrának leleplezése ezen a földön — mondta Hor­ton kongresszusi képviselő, amelyet Washington raga­dott ki az angolok kezéből, méltó alkalom, hogy mindkét férfiú, Mindszenty bíboros és Washington György eszméi és teljesítményei előtt egyaránt hódoljunk. Llorton utalt ar­ra is, hogy a másik nagy magyar sz;abadsághős, Kossuth Lajos szintén járt ebben az országban és általános rokon­­szenvet keltett. A magyar ünnepi szónok Pogány András dr., a Sza­badságharcos Világszövetség elnöke volt, aki József Atyánk! megszólítással könyörgés’, Istennek magyar szentjé -bez intézett ima alakjában mondta el mondaniva­lóját. A Mindszenty szobor megvalósulásának főérdeme Ft. Füzér Julián ferences atyáé, aki a bárom évelőtti látogatás alkalmával született gondolatát váltotta életre. hasábjain közölt cikkében Butznak még augusztus hó fo­lyamán magánbeszélgetés közben elmondott és Boone Pat .érint’csak tréfának szánt három észrevételét írta le, ame­lyet a földművelésügyi miniszter a feketékre vonatkozóan tett, akiket “colored -eknek (színvörösöknek) nevezett. A tréfás észrevételek országszerte általános megütközést keltettek és >—< szólásszabadság ide, szólásszabadság oda —< mindössze 108 távirat ellenében, amely Butz mellett fog­lalt állást, 523 távirat a földművelésügyi miniszter azonnali elmozdítását sürgette az elnöknél. Ford elnök nem siette el a dolgot. Nyilatkozatot tett, amelyben azt mondta, meggyőződése szerint Butz L. Earl elég bölcs ahhoz, hogy maga ítélje meg, szükségesnek lát­szik-e lemondása, vagy sem. Persze Carter Jimmy ezt rög­tön a döntésre való képesség hiányának újabb jeleként tüntette fel, valójában azonban Fordnak lett igaza, mert Butz maga levonta észrevételeinek, illetőleg azok nyilvános­­ságrahozatalának súlyos politikai következményeit s azokért előbb bocsánatot kért, aztán lemondását is benyújtotta. Butz L. Earl távozása a kormányból, mint a lapok tudósításai ezt általában hangsúlyozzák, az ország földmű­velésügyi szempontjából kétségtelenül veszteséget jelent, híveinek száma továbbra is nagy. Lemondása Ford válasz­tási küzdelmét egyenlőképpen gyengíti és erősíti. Maga Butz kijelentette, hogy Ford elnökké választása érdekében továbbra is mindent elkövet. A NÉMET VÁLASZTÁSOK Nyugat-Németország általános országgyűlési képvise­lőválasztása során az eddigi vezető párt, a szociáldemokra­ták pártja kisebbségbe került, a szavazatoknak csupán 43.7%-át tudta megszerezni. A szavazatok többségét, 48.9%-át a keresztény demokraták szerezték meg. A parla­mentáris kormányzati alapelvek figyelembevételével ez azt jelentené, hogy a kormányt a keresztény detnokraták veze­tésével kellene újjá alakítani. Kohl Helmut, a keresztény demokrata párt, az eddigi ellenzék vezetője, ennek az alap­elvnek megfelelően arra számított, hogy Scheel Walter elnök őt bízza meg a. kormányalakítással. Kohl ebben a re­ményben azonnal kísérletet tett arra, bogy a szociáldemok­ratákat támogató szabad demokraták pártját koalícióba von­ja. Ezt a kísérletet azonban Genscher Dietrich Hans kül­ügyminiszter, a szabad demokrata párt vezetője, kereken visszautasította. Érvelése szerint a szabad demokraták, akik a szavazatok 6.4%-át szerezték meg, a szociáldemokraták­kal együtt vívták a választási küzdelmet, amelyből együttes sen 50.1%-os többséggel kerültek ki, ezért a kormányala­kítás joga a parlamentáris alapelvek szerint a koalíciót il­leti meg. . i A kül önböző nyilatkozatokból arra lehet következtetni, hogy továbbra is a szociáldemokraták és a szabad demokra­ták koalíciója marad kormányon. Scheel elnök ugyanis szar bad demokrata. A koalíció helyzetét erősíti az a tény is, hogy Gerald R. Ford elnök telefonon gratulált Schmidt Helmut kancellárnak a koalíció választási győzelméhez. ' Érdemes rámutatni még, hogy a jólét és béke köve telményeinek alapján kormányzó koalíció parlamenti kép­viselete az “inkább szabadság, mint szocializmus” követe­lését hangoztató keresztény demokratákkal szemben 27 L ről 252-re csökkent. , L VOLUME 66. ÉVFOLYAM ~ NO. 39.SZÁM. 1976. OKTÓBER 13. EGYES SZÁM ÁRA; 30 cent

Next

/
Thumbnails
Contents