Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Vesztényi János: A magyar katonai repülés 1920-1945
A hátországban Posta osztály négy posta kirendeltséggel, Tanosztály egy-egy repülő-, tanfolyam-, fényképész- és rádiós alcsoporttal, Repülő Anyag Szertár fényképezőgép- és fegyverjavító műhellyel és raktárral, Repülőgép Javító Üzem motor- és sárkányjavító műhellyel, szereidével és raktárral, Repülő Kísérleti Állomás szerkesztési irodával, anyagvizsgáló laboratoriummal, repülőgép ellenőrző csoporttal, navigációs- és gépi berendezések csoportjával, tanulmányi csoporttal és motorellenőrző csoporttal. Ez a hadrend is a messze, ismeretlen jövőben fog talán életrekelni. A valóságban elérhető erő meg sem közelíti ezt. Gömbös Gyula, a Honvédelmi Minisztérium (HM) új politikai államtitkára is készít egy hadrendet. Miért ? — Okát nem ismerjük. Ennek a fantasztikus alkotásnak az lenne a célja, hogy "legalább egy ellenfelünkkel szemben az egyensúly helyzetét elérjük. (7) íme a hadrend I-VII hadtestenként 3 közelfelderítő (KF) és 3 vadász (V) század, századonként 10-11 repülőgéppel: 42 század Fővezérségnél: 9 TF* század (a 15 repgép) 9 század 6 V század (a 11 repgép) 6 század 15 В század (a 15 repgép) 15 század *TF = távolfölderítő Tehát ez a légierő áll 30 földerítő, 27 vadász és 15 bombázó repülőszázadból, vagyis összesen 72 század 1004 repülőgéppel. Ezek csak a kivonuló alakulatok, a hátországiak repülőgépei itt nincsenek fölvéve. Gömbös ezt a tervet a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács elé akarja vinni, de előbb felkéri a Légügyi Hivatalt, mondjon véleményt és közölje a költségeket. Ennek a hadrendnek a furcsasága a csekély harcértékű, főleg önvédelemre fölfegyverzett földerítő századok nagy száma, az összes erőnek majdnem a fele, és ebben is a távolfelderítő századok túltengése, holott az akkori katonapolitikai helyzetben a honvédség akár támadólagos, akár védekező alkalmazásakor a Fővezérség elhatározásaihoz szükséges 600-800 km hatótávolságig terjedő távolfelderítést kisebb erővel is el lehetett volna végezni. Emellett feltűnik a Fővezérség közvetlen bombázó egységekhez képest aránylag csekélyszámú vadászerő. Ä hadtesteknek alárendelt vadászszázadokat valószínűleg csatarepülő feladatok végrehajtására és a földerítő repülőgépek kísérésére szánhatta. A LÜH véleményében még tovább rontja a felderítő- és harci erők arányát, mert a földerítő századok számát még kettővel szaporítja, viszont a hadtestektől elveszi a vadászszázadokat és azokat a bombázó századokkal együtt két repülődandárba vonja össze, miközben a kifejezetten aktív légvédelemre csak hat vadászszázadot szán. A LÜH véleménye szerint a Gömbös féle légierőnek a következőképpen kellene tagozódnia : 89 hadtestenként 3 KF és 1 TF század 21+7 század felső vezetésnek 2 TF és 4 V század 2+ 4 század két repülődandár a 6 V, 6 ÉB*, 3 NB**, 1 TF század defenzív célokra 4 NY*** és 2 ÉV szd. Összesen 16+16 század 6 század 72 század *ÉB = éjjeli bombázó ; **NB = nehézbombázó ; =**NV = nehézvadász A repülőgépek száma századonként egységesen 10, hozzá öt tartalékgép, tehát összesen 1080 repgép repülődandár parancsnokságonként 2 4 repgép osztályparancsnokságonként 2 repgép 52 repgép 18 pótszázad a 10 repülőgéppel 180 repgép Mindössze 1316 repgép. A nagybani személyi szükséglet: pilóta: 1080 megfigyelő 1000 műszaki tiszt 180 szerelő 2000 Kiszámítják a költségeket is : 22 V század a 4,308.050 P összesen 94,777.100 P 21 KF század a 4,686.000 P összesen 98,406.000 P 11 TF század a 5,783.500 P összesen 63,618.500 P 18 В század a 10,315.750 P összesen 185,683.500 P Mindössze _________442,485.100 P De ez csak a 72 kivonuló század felállításának költsége, ehhez még hozzá kell tenni évi körülbelül 100 millió P-t a folyó dologi kiadásokra. Végül a LÜH a következő megjegyzéseket fűzi a tervhez: A 72 századból legalább a felét fel kellene állítani, de ezt "E" (valószínűleg elhárítási Szerk.) szempontból is meg kell fontolni, mert "ahogyan elődöm idejében a
