Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Vesztényi János: A magyar katonai repülés 1920-1945
i Ш Ш Ш Ш Ш Ш Ш Ш 1920-1995 vitéz Vesztényi János munkájának ismertetése (Folytatás) Múlt évi számunk 204-ik oldalán kezdődően — a fenti címmel — ismertettük a Szerző életrajzát és átfogó, de befejezetlen hétkötetes munkájának első és második kötetéből egy-egy fejezetet. Ebben a számunkban három fejezetet közlünk a harmadik kötetből. Szerkesztő 1927 — 1931 Magyarország katonapolitikai helyzete és ebben a légierő jelentősége Ez az időszak az Ellenőrző Bizottság távozásától az 1931-es gazdasági válságból való kibontakozásig tart. Időszakunk kezdetén a vesztett háború és a Trianon-i békeszerződés következményeinek hatása szűnni látszik. Magyarországnak, mint a Népszövetség tagjának és Olaszország barátjának külpolitikai helyzete megerősödött. Az országon belüli terhes és költséges idegen katonai ellenőrzést a már csak formai népszövetségi ellenőrzés váltotta fel, és Mussolini felhívása az olasz-magyar barátsági szerződés megkötésére lehetővé tette az ország külpolitikai elszigetelésének feltörését. Belpolitikánkat is a "konszolidáció" jellemezte. Az 1924 évi népszövetségi kölcsönnel 1927. január 1-én megszülethetett az új pénznem, a Pengő, ipar és kereskedelem új erőre kapott és a költségvetés a népszövetségi ellenőrzés mellett komoly feleslegeket tudott elérni. Mintha elhárultak volna a nagyobb akadályok a honvédség, és vele együtt a légierő korszerű, kiadós fejlesztése elől. Mert az ország katonapolitikai helyzete továbbra is feszült, a Bethlen-féle revíziós politika az országot háromnegyed részben körülvevő kisantant államok egységét csak még szorosabbra kovácsolta össze. Talán helyénvaló lenne itt néhány szó a légierő szerepéről általában. Valamely ország légiereje, mint az egész haderő egyik része kaphat önálló hadműveleti feladatot és egyben hivatott a többi haderőrész támogatására is. Önálló légi hadműveleteket csak a legerősebb nagyhatalmak tervezhetnek, mint ahogy a második világháborúban ilyeneket csak az egyesült amerikai-angol légierők végezhettek, bár kis ország sem mondhat le arról, hogy hadászati célok (közlekedés, ipar, energiaforrások) ellen legyen légiereje. Szerényebb nyersanyag készletekkel, nem eléggé teljesítőképes iparral és kedvezőtlen földrajzi adottságokkal rendelkező országok légiereje kettős feladatot kaphat: meg kell védenie az ország hadifontosságú célpontjait az ellenséges bombatámadásoktól, és támogatnia kell a hadsereget földerítéssel, valamint saját tűzharceszközeivel közvetlenül is bele kell avatkoznia a földi erők harcába. A védelem eszköze a vadászrepülőgép, a földerítést különlegesen fölszerelt földerítő repülőgépek végzik. A tüzérség hatását pedig a különféle csata-, zuhanóbombázó és könnyűbombázógépek fokozzák. A rakétafegyverek hatását pedig a nehéz távolsági bombázók egészítik ki. A szervezés alapja tehát csak a háborúval elérhető cél és a légi helyzet. Időszakunkban a háború célja nyilvánvalóan a revízió volt, de milyen volt Magyarország légi helyzete a huszas évek végén ? Erről a Légügyi Hivatal a Genf-i leszerelési konferenciára készülő bizottsággal a következőket közli (1): "Magyarország biztonsága nemlétezőnek tekintendő !" mert Magyarországnak légiereje nincsen. Ezzel szemben a szomszédok légiereje : Csehszlovákia 34 repülőszázad, ebből 12 vadász és négy bombázó; Romániának van 29 repülőszázada, melyből három bombázó század; Jugoszláviának szintén 29 repülőszázada van, belőlük 8 a bombázószázad. Magyarország a légitámadásokkal szemben rendkívül érzékeny, mert Budapest az ország népességének 1/8-át és iparának 1/3-át foglalja magában; a legerősebb szomszéd Csehszlovákia, magyar földi erők által megtámadhatatlan, de bennünket a céltárgytól kb. 40 km-re, vagy 15 perces repülésre fekvő alapokról megsemmisítőén támadhat, mert a Duna- és a Tisza-hidak megsemmisítésével az ország három részre szakítható, ellátása és a mozgás megbénítható, mert a honvédség védekező képessége a legrövidebb időn belül megbénítható, 86
