Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Balogh József: Átvevő berepülőpilóta emlékeimből
ismét megkérdezett. — Jó — válaszoltam —, de az F jobb gép Csodálkozva nézett rám és így válaszolt: — Egyetértünk ! Jenő hazament, de én még maradtam és a G berepülésének minden tudnivalóját elsajátítottam. A Messerschmitt Me.l09G gyártása lehetővé tette korszerű gépekkel felszerelt vadászalakulatok létesítését. A németekkel megkötött szerződés szerint a németek adták a szükséges szerszámozás zömét, a magyarok pedig legyártott gépekkel fizettek. A termelésrészesedés 50-50 arányban volt elosztva. A Magyar Wagon és Gépgyár a Rimamurány- Salgótarján RT, erősen liberális érdekeltséghez tartozott, akik — enyhén szólva — nem lelkesedtek német győzelemért. Mikor odakerültem, a gyár igazgatója Barcza (?) volt, finom úr, de zsidó származása miatt mennie kellett. Utóda Pattantyús Ábrahám Ernő professzor — egy még finomabb úr — lett. A gyár vezetése jó kezekben volt, a Repülő Osztály kivételével. Ennek az igazgatója egy kohómémök volt, helyettese pedig egy ipariskolát végzett jelentéktelen egyéniség. A motorosztály vezetője (ez nem tréfa) egy erdőmémök volt. Indoklás : ért a motorokhoz, mert volt egy motorkerékpárja. A szemlélő könnyen felfedezhette, hogy a Messerschmitt program mennyi kárt szenvedett. A Repülő Átvételi Bizottság vezetője Hámory Bruno hadiműszaki-törzskari alezredes volt, a magyar katonai repülés egyik legértékesebb egyénisége, nemcsak parancsnokom, de barátom is. Megkérdezett: hogy lehetne javítani a helyzeten ? — Egyszerűen — válaszoltam. — Itt van Endes Gábor, kitűnő pilóta, jófejű mérnök, ideális volna a Repülő Osztály vezetésére. — Rendben van, ezt fogom javasolni a minisztertanácson — válaszolta Bruno. De a liberálisok győztek és Endesnek kellett mennie. Az Uhry testvérek cégénél lett berepülő pilóta. Egy új gép berepülésekor lezuhant és repülőhalált halt. Bár tartalékos tiszt volt, temetésére nem kapott díszelgő kő-, teléket. A gyár pilótáival nem rendelkeztem, de közöltem velük, hogy a temetés napján x óra у perckor a z légtérben fogok végezni átvételi repülést. Elgondolásom kitünően sikerült. Akitől még egy iskolagépet is megtagadtak, annak temetésén egy Me.l09-es raj jelent meg szoros kötelékben. Csakhogy a gyár feljelentett. Hámory Brúnót küldték le kivizsgálni az ügyet. A hangárok előtt sétáltunk kettesben. Ezt mondtam neki: — Alezredes úr alázatosan jelentem : tudomásom szerint semmi szabály, vagy előírás nincs arra, hogy hol, mikor, hogyan végezzek átvételi repülést, tehát nem is sérthettem meg semmiféle nem létező szabályt. És akkor megálltam, szembefordulva vele ezt mondtam: Bruno, tedd a kezedet a szívedre és mondd meg : vajon Te másképpen cselekedtél volna ? — Igazad van, ne beszéljünk többet erről — volt válasza. Endes távozása után a gyárnak nem volt berepülője, az új és javított, berepülésre kész gépek száma egyre nőtt. Tisztában voltam azzal, hogy a csapatoknak mily nagy szüksége van ezekre a gépekre. Bár én átvevő voltam (berepülő képesítéssel), elvállaltam az összegyűlt, kb. 40-42 gép berepülését. Két hét alatt el is végeztem ezt a munkát. A német berepülőpilótáknál napi egy gép berepülése volt a követelmény. Nagy munka volt, nemcsak számomra, de a szerelők számára is, sok túlórával járt. Utólag értesültem, hogy a gyár nem fizette ki a túlórákat. Azonnal bementem Pattantyúshoz, s előadtam neki a történteket. Végül így szóltam hozzá : — Kérlek Bátyám nyilatkozz : hajlandó-e a gyár illően megfizetni a szerelők munkáját, mert ha nem, a saját zsebemből kifizetem őket. Nem tűrhetem el, hogy egy ilyen kitűnő munkáscsoportot demoralizáljanak. Pattantyús meg volt döbbenve : — Kérlek, ez csak valami tévedés lehet. Mondd meg az embereknek, hogy megkapnak mindent, ami jár. Kimentem a repülőtérre. Mire odaértem, a gyár fizető részlegét már ott találtam. Agyafúrt fogás volt ez a szabotázsra. Amikor az első Me.l09-esek elkészültek, a német Légügyi minisztérium főpilótája lejött megnézni, hogy milyenek a gépek ? A gép, amivel repülni akart, nem indult. Éppen leszálltam egy másik géppel. Ajánolottam neki : meleg a motor, repüljön azzal. Úgy is tett. Leszállásnál az erős szél a gépet egy a betonozásból fennmaradt kavicscsomónak vitte, minek következtében a gép megsérült. Ennek ellenére a főpilóta kijelentette, hogy a gép kitűnő volt. Ez 1942 késő novemberében, vagy decemberében történt. Akkoriban jártam jegyben mai feleségemmel, aki borsodi volt, én pedig szatmári vagyok. A karácsonyújévi szabadság alatt akartam bemutatni szüleimnek menyasszonyomat. El is mentünk vonattal. Közben mit sem tudtam arról, hogy december 31-éré nagy "népünnepélyt" terveztek az első magyar Me.l09-es bemutatására. (Valójában akkoriban már rendelkeztünk négy vagy öt berepült géppel.) Gép volt a bemutatásra, de pilóta nem volt. Abban az időben rajtam kívül csak 84
