Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Kubicza János: Kecskemét városának és repülőterének végnapjai
üzemanyagot fedeztünk fel, s így a nagy benzinigényű autóbusszal módomban volt közlekedni. Pár nap múlva a Légierők parancsnoksága kiutalt egy Levente II típusú futárrepülőgépet, amit egy dunántúli repülőtéren kellett átvenni. Szerencsére a műszaki személyzet között volt egy tiszthelyettes pilóta. Természetesen nekünk kellett gondoskodni a gép elhozataláról. Erre is találtunk megoldást. Egy közelben lévő tábori csendőrörsnek szüksége volt üzemanyagra, így megkötöttük az üzletet : egy hordó üzemanyagért egy motorkerékpáros csendőr átviszi a pilótát a dunántúli repülőtérre és a pilóta elhozza a gépet. Látván a motorkerékpár állapotát, nem nagyon bizakodtam a vállalkozás sikerében, de egy hosszabb javítás után mégis elindult a kettes a koradélutáni órákban. Másnap egész idő alatt lestük az eget, de gépünk nem mutatkozott. Már sötétedni kezdett s feladtuk a várakozást, mikor egyszercsak feltűnt a gép a láthatáron és sikerült a pilótának az általunk jelzett sávban leszállnia. (Amint már előzőleg említettem, a futópályán robbantáshoz előkészített bombák voltak, a reptér szélén pedig lövészgödrök.) A pilóta — akinek nevére sajnos már nem emlékszem — minden elismerést megérdemelt. Október végefelé több szovjet támadást jelző riadó volt — minden alap nélkül. A repülőtér mellett keleti irányban egy német 88 mm-es löveg foglalt állást páncélelhárítás céljából, valamint a Lakitelek felé vezető műúton, kissé távolabb, egy magyar páncélelhárító egység. így egy kicsit megnyugodtunk, habár egyik alakulat sem vette a fáradságot, hogy velünk felvegye a kapcsolatot. "Tűzerőnk" feljavítására két géppuskát kiszereltünk a bugaci reptéren lévő gépekből, azonban a későbbiek folyamán tapasztaltuk, hogy azok állványzat hiányában földi harcokra alkalmatlannak bizonyultak. A mellettünk lévő műúton nagy népvándorlás indult meg mindkét irányban. Az utat egy Örssel lezártam és csak nyugati irányban haladókat engedtünk át. Azonban a helyőrség parancsnoka — a keletre igyekvők kérésének eleget téve — úgy intézkedett,, hogy a keletre tartó forgalmat is engedjem át. így az őrsöt bevontam.(Ezáltal a szovjetnek dolgozó kémek, főleg erdélyi cigányok, is szabadon közlekedhettek, amiről a támadás napján meggyőződhettem.) Ebben az időben a várost többször támadták a szovjet Il-2-esek, a "Sturmovik"-ok, de csak egy légvédelmi gépágyús szakasz — két löveg — tüzelt rájuk. Természetesen a repülőtér nem érdekelte őket, mert tájékozva voltak arról, hogy ott nincs mit bombázni. Október 29-én délután értesültünk, hogy a szovjet támadás másnapra várható, így vonatomat (repülőgép, autóbusz, tehergépkocsi, konyha) hátrairányítottam a kijelölt szükségrepülőtérre, Ócsa község mellé. Október 30-án reggel egy német altiszt "felkért", hogy ürítsük ki az épületet, mert fel fognak Kecském ft (I Ö robbantani mindent. Ezt a kérését elleneztem, mivel még többen őrségen voltak, így nem tudtuk volna rögtön kiüríteni az épületet és nem kellemes érzés, ha egy 250 kg-os bomba van az épületben. (így az épület ép\l£ZLAji-&L-E3о MAGYARÁZAT Délelőtt: második tüzelőállásunk erős szovjet harckocsiegység átvonulása a repülőtéren Kb. 1400 órakor: német Stukatámadás Kb. 1630 órakor: harcálláspont és védőkörlet 1944. október 31-én Reggel: szovjet harckocsitámadás Kb. 0930 órakor : az egység visszavonulása észak-1944. október 30-án Reggel : a szovjet támadás iránya légvédelmi óvóhely felé '1944. okt. 30-án reggel: a beton futópálya és az épü-XX 68 letek lerombolása, kivéve elhelyezési körletünket:
