Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Winkler László: Az "Öreg Puma"
kálva további munkámhoz. Ezideig, kutatómunkám során repülő múltunk több mint négyszáz vezető személyétől szereztem információkat, adatokat, így módomban volt megítélni Heppes Aladár messze kiemelkedő képességeit, tárgyilagosságát, bámulatos ismereteit a repülőgépmodellező munkától az egykori Légierőben megoldott legmagasabb műszaki feladatokig. Meggyőződtem, hogy munkáját milyen mély hazaszeretet fűti át és mennyire vágyik arra, hogy azt Hazájában is megismerjék és elismerjék ! Első kérdése az volt, milyen lehetősége látszik annak, hogy személyesen hazalátogasson ? Enyhült-e már annyit az ellenséges magatartás, hogy ezt veszély nélkül megtehetné ? Már a következő kérdésében volt bajtársai felől érdeklődött : ki gyűjti össze vitéz Szentgyörgyi Dezső életrajzi adatait ? Ki dolgozza fel és azok hogy juthatnának el hozzá ? Az ejtőernyősök — pl. Tassonyi Edömér — fotóját, egység- és csoportképeit gyűjti-e valaki ? Vannak-e képeink Pettendy Jánosról, a második világháború első vadászrepülő hősi halottjáról ? Tudnánk-e részére itthon egy repülőtiszti tőrt szerezni és kiküldeni, mert ő pisztollyal esett hadifogságba és egykori tőrje elveszett a háború viharában. Természetes, hogy kéréseit hazatérésem után azonnal teljesítettem, illetőleg megválaszoltam és még a repülőtiszti tőr is napokon belül úton volt a Repülés Baráti Kör Beszerzési- és a Repülés- és Üzemtörténeti Kör tagjainak kiszállítási segítségével MALÉV repülőgépen. Mindezt azért írom le ebben a dolgozatban ily részletesen, hogy pótoljam azt a hiányt, amelyet az okozott, hogy életrajzi monográfiájának feldolgozása és a veterán repülők világtalálkozóján való ismertetése elmaradt. A kanadai Magyar Szárnyak egyes számaiban róla közzétett életrajzi adatok és fényképek sem tükrözik a különleges képességű egykori repülőparancsnok magasan kiemelkedő történelmi és szakmai tudását, emberi nagyságát, melyet soraimmal itt igyekszem kiegészítésemmel leírni: Vitéz belényesi Heppes Aladár repülő alezredes 1904. november 20-án Aradon született, Miklós bátyja után második fiúként, Arad vármegye főjegyzőjének családjában. Édesapja, mint a 3. huszárezred tartalékos főhadnagya, 1916-ban önként jelentkezett frontszolgálatra és három hét múlva az orosz harcmezőn hősi halált halt. A hadiárva Heppes Aladár ekkor került a katonaiskola első évfolyamába, ahol már bátyja is tanult. Az alreál és főreál éveket vagy osztály-, vagy évfolyamelsőként végezte el, így került 1924-ben a Ludovika Akadémiára. 1928-ban mint rangelsőt avatták tüzér főhadnaggyá, miután az Akadémián négy éven át osztály- illetve évfolyamelső volt és különösen kitűnt az atlétikában és lovaglásban. 1927-28-ban ő volt a Ludovika Akadémia Sportegylet (LASE) elnöke, egyben a 400 méteres gátfutás és modern pentatlon bajnoka is. Mint évfolyamelső felelt a többiekért is és megtanulta, hogy másokért miként kell felelősséget vállalni, azokat vezetni. Felelősségtudat, emberismeret, vezetés és egységszellem kialakítása és fenntartása együtt növekedett vele iskoláinak katonát és parancsnokot formáló nehéz éveiben. Avatásának idején már javában folyt a toborzás a titkos légierő kötelékébe. Bátyja, Miklós már a Légierőt választotta élethivatásul. Az első fényes tiszti éveket felváltani szolgálatonkívüli állományban ? Bőrkabátban, térdnadrágban járni titokban a repülőtereket mint légügyi főellenőr ? (Akkor a repülőknek még nem volt egyenruhájuk.) Nem volt a legkecsegtetőbb, amit a fiatal repülőtisztek akkor vállaltak ! 1928-ban azonban Heppes Aladár főhadnagy vállalta ezt, rövidesen átesett a Repülőgépvezető Iskola (REGVI) L, II. és III fokú kiképzésén Udet U12B, Heinkel, HD-22 és Fokker FCVD gépeken és 1929- ben megszerezte az arany sast, a pilótajelvényt. Az akkor életben lévő "all-round" kiképzés keretében ezután kiképezték a Fokker F XI "Universal" egymotoros utasgép, majd az F VIII, kétmotoros, 15 üléses utasgép vezetésére is. Ezen a géptípuson gyakorlás céljából időnként beosztást kapott a Budapest-Bécs-Klagenfurt- Velence járatok másodpilóta ülésébe. Ez volt ezidőben az egyetlen gyakorló lehetőség a pilóták hosszútávú navigációs- és felderítő kiképzésére, ami 1936-ig általánosan hozzá tartozott a kiképzési tervekhez. 1930-ban — mint tüzér főhadnagy — a Vilmos laktanyában a titkos Légierő karpaszományos mérnök kiképző századának volt a parancsnoka s a repülő szaktárgyak egyik előadója. Bátyja ezidőben már a WM gyárhoz vezényelt átvevő pilóta, majd Szegeden a 2. Légi fényképező alcsoport (közelfelderítő repülőszázad) parancsnoka Fokker FCVD repülőgépekkel. Heppes Aladár főhadnagy 1931-ben a Kaposvárott megalakított 3. Légi fényképező alcsoporthoz (3. közelfelderítő századba) nyert beosztást. Ennek az ugyancsak Fokker FCVD gépekkel felszerelt alakulatnak akkor Eperjessy (Sanweber) József százados (Pufi bácsi) volt a parancsnoka és Heppes Aladár főhadnagy az elsőtisztje. Ekkor már a repülőtiszti (Légügyi Hivatal-i) egyenruhát viselték. Heppes főhadnagy — légügyi főellenőr megnevezéssel — itt is rendkívül aktív volt, rendszeresen sportolt, a SACERO-nál (Somogymegyei Aero Club) vitorlázó repülő volt. Rajzművészi hajlamait kiélve, sok karikatúrát készített a repülők életéről, amelyek nagy tetszést arattak repülő körökben. Négy éves kaposvári szolgálata alatt megnősült, házasságából egy fia és egy kislánya született. Közben megérkeztek Szombathelyre az első olasz hadirepülőgépek. Itt Repülő Magasiskola néven megkezdődött ezekre az akkori értelemben vett korszerűbb harcigépekre a kiképzés. Itt részesült átképzésben Heppes Aladár is 1935-ben a Fiat CR-20/bis vadász-51
