Magyar Szárnyak, 1995 (23. évfolyam, 23. szám)
Bánhidy Attila: Tóni bácsi visszaemlékezik
|]|fp hálMii visszaemlékezik-Hangszalagra felvette : Bánhidy Attila Bánhidi Antalt nem kell külön bemutatni Olvasóinknak. Több értékes és tanulságos cikket közöltünk le lapunk hasábjain a magyar repülés e kimagasló alakjától. Tóni bátyánk alig másfél éve, 1994. március 19- én, életének 92-ik évében hagyott itt bennünket. Földi pályafutásának több mint utolsó három évtizedét budaörsi kis gyümölcsösében "remetéskedte" át a legpuritánabb életkörülmények között, büszkén dacolva az elnyomó rendszer kegyetlenül és érdemtelenül sújtó, bosszúálló mellőzésével. Derekát soha nem hajtotta meg a kommunista rendszernek, s jelszava volt: "Nem az a legény, aki üti, hanem az, aki állja !" Az imént azt írtam, hogy Tóni bácsi budaörsi gyümölcsösében "remetéskedett". Ezt a meghatározást talán oly értelemben foghatnánk föl, hogy ő nem kereste mások társaságát, csak a legelkerülhetetlenebb esetekben ment be a városba. Viszont annál többen látogatták meg őt budaörsi magányában : régi barátai, bajtársai, tisztelői és még jónéhány oly egyéniség, aki Tóni bácsi nyilatkozataiból tőkét akart kovácsolni, azokat a médiában felhasználva a maga részére hasznot húzni. Ezeket az embereket nem szerette Tóni bácsi, s eme érzelmeit nem is palástolta. Barátok között azonban kinyílt szíve-lelke és szeretett a régi időkről beszélni, eseményeket a maga szemszögéből megbírálni. Szókimondó ember volt s bizony őszintén megmondta a véleményét mindenről, mindenkiről. Tóni bácsi egyik unokaöccsének, néhai Bánhidy Gyula volt m. kir. honv. repülő főhadnagynak Attila fia látogatta gyakran őt budaörsi magányában. E látogatások során — különösen az utóbbi évtizedben — Attila hangszalagra vette Tóni bácsi visszaemlékezéseit, miközben Tóni bácsi dossziéit böngészték át. Ez a böngészés, fénykép- és újságkivágás nézegetés-megbeszélés érezhető Tóni bácsi beszédéből az inteijú folyamán. Az évek folyamán tekintélyes — mintegy 70 órára való — anyag gyűlt össze. Attilla ezeknek a hangszalagoknak egy részét a rendelkezésemre bocsátotta. Ezekből a hangszalagokból közlünk itt részleteket. A visszaemlékezés helyenként csapongó, Tóni bácsi gyakran eltér a témától, majd visszakanyarodik, remélem azonban, hogy a kedves Olvasó megerőltetés nélkül tudja majd követni az Attila által felvett interjút. Attila közbevetett kérdéseit csak ott idézem, ahol azok elhagyása értelemzavaró volna. A visszaemlékezésnek vannak olyan részei, melyek a későbbi generáció előtt esetleg nem világosak. Ezeket a visszaemlékezés végén magyarázatokkal igyekeztem világosabbá tenni. Szerkesztő Budaörs, 1990 nyarán. Mikor 1920 szeptember elején fölkerültem Budapestre, felmentem a Műegyetemre és láttam, hogy ki van írva a hirdetőtáblán : a Magyar Aero Szövetség (MAeSZ) pilótatanfolyamot rendez. Persze rögtön jelentkeztem rá. Na nem volt könnyű a dolog, mert — most már az összegre nem emlékszem pontosan, hogy hány korona volt, akkor még koronában beszéltünk — valami 50 koronát kellett volna fizetni. Azt sem tudom megmondani, hogy az most mennyi érték lehet, mert közben aztán jött az infláció. Az én zsebemben viszont csak szamosi homok volt....azt hoztam magammal, amikor átszöktem a határon. Rotter Lajos — ő is ott volt — buzdított, hogy : kérjed meg Pál századosodat ....Háthogyha ő megengedi......Tényleg, Pál százados repülőtiszt volt, huszártiszt amúgy. Ő volt a tanfolyam vezetője. Elmondtam neki, hogy rettentően szeretnék a tanfolyamon részt venni, de hát nincs pénzem.... de jeles diák voltam, most iratkoztam be a Műegyetemre, most jöttem Erdélyből. — Járjál csak nyugodtan az engedélyemmel — mondta Pál —, nem kell fizetned, majd én elintézem. Igaz, hogy az 50-es létszám már betelt (mert 50-et vettek fel), de úgyis majd az orvosi vizsgálaton kiesnek, járjál csak nyugodtan ! így kerültem erre a tanfolyamra, ahonnan tényleg sokan kiestek az orvosi vizsgálat során. Ezt a tanfolyamot tulajdonképpen a már akkor is csírájában lévő rejtett Légierő rendezte a tartalékos repülőtiszti utánpótlás céljából és csak névleg tartozott a MAeSZ-hez. Nyílván a tanerők fizetését a Légierők fedezte vagy közvetlenül, vagy közvetve, a MAeSZ útján. Lényeg, hogy a tanfolyam a MAeSZ neve alatt működött, az volt a polgári-, illetve sport fönnhatóság. A tanfolyamot három hónapi időtartamra tervezték és a legjobb tíz hallgató kap majd gyakorlati kiképzést. Hát borzasztónan tanultam, nehogy kimaradjak és irtó drukkok között, mert a hallgatók közül egyedül voltam elsőéves műegyetemista....sőt ! Még elsőéves sem voltam, mert akkor a beiratkozások valami miatt késtek és még be sem iratkoztam. Hallgató társaim viszont már békében nemcsak a levegőben láttak repülőgépet, hanem a földön is, irtó ritkán meg is simogathatták....a pestiek. Pláne a háború alatt már gyár is volt, kettő is Budapesten, repülőgépgyár ! Hát ezek a hallgatótársaim csak úgy köpték a 35
